Chapter

 1 2 |              oda csillagnak;~Vagy az ő szemében csillagok ragyognak.~
 2 2 |           szakaszait, és érvüket sem ő, sem más tagadni nem meri;
 3 3 |       ménestől visszakerüljön, addig ő gyönyörködve nézte a vad
 4 4 |             szemeink előtt folyt le.~Ő is követte a partszéli irányt,
 5 4 |              Marczival, miként várta ő a halászatot, hogyan kapta
 6 5 |          határozottan megmondá, hogy ő nem tartozik az ezeredi
 7 5 |             egymást tiszteljük, mire ő kiválóan méltó, - én pedig
 8 6 |          alázatosabb készséget, hisz ő ur, négy lóval jár, és a
 9 6 |   nyilatkozik, ez egy ember példány, ő is annak nézi a kocsiban
10 7 |           apádnak van, az mind, - és ő ezt nem is sajnálja, neki
11 8 |           fiukért, kiknek apja előtt ő már régen az volt.~- Számot
12 8 |         hatalomra kergetni; nem hogy ő függetlenebb legyen és megmeneküljön
13 8 |             kényelmetlen; hanem hogy ő tehessen másokkal ugy, hogy
14 8 |          tehessen másokkal ugy, hogy ő neki szolgáljanak, hogy
15 8 |              neki szolgáljanak, hogy ő előtte hunyászkodjanak;
16 9 |         csinos fiut örömmel fogadák, ő is örült, bár a társak sajnálattal
17 10|          sietett, s a mellékirodából ő is figyelt a beszédre.~-
18 10|      bácsinak szép magyar beszédjét, ő pedig hogy a hetesre "disznót"
19 11|             fokozta a gondolat, hogy ő maga hitványnak kiáltá az
20 11|            lehet dráma, tragédia. Az ő élete hosszan kisérheti
21 11|            az emberek között, kik az ő hite szerint olcsók vagy
22 11|           emberek olyan lányról, kit ő vezetne! A gróf e pillanatban
23 11|              minden jól áll! Hol van ő most? szegényebb lett, hogy
24 11|           pedig épen most, épen csak ő rá. Az egészséges észjárásu
25 12|             beiktatás után, és mikor ő három szakácscsal főzetett
26 13|             Máskor, egy évvel előbb, ő sem tartózkodott volna korának
27 13|               hogy fölháborodását az ő itéletével erősitse meg.
28 13|               észrevétetvén, hogy az ő dicséretüket ne váltóban,
29 14|             hasznát akarja venni; de ő most a tizezer forintot
30 15|       szolgáljanak. Kinek mi köze az ő lányaihoz? nem ütött czégért
31 15|          borbély legény egész nap az ő házának hirével borotválja
32 15|         komédiás kellett volna, mint ő, - ki nem hazudott a szülőknek,
33 15|          feleségem pedig azt mondja: ő nem éhes a vasorru bábának
34 16|          fakadt, elképzelve, hogy az ő gyermeke halálra ríná magát,
35 16|          hogy előnyeink hihetőleg az ő egyensulyukat billenti ki, -
36 17|              keresi a kezet, mely az ő jogkörét ugy fölárkolta,
37 17|             érintkezhessek, és mikor ő a remeteséget negélyezte,
38 17|         akarja! Oly keveset törődött ő e fiuval, hogy a szeretetnek
39 18|              Eleven kötelezvény volt ő, számai nagyok, - fizetendő
40 18|              kell megosztania, pedig ő, az elkényeztetett zsarnok, -
41 19|              mondám: meglőném én, az ő bátyja. Most nincsen itt
42 19|          tudtam, hogy a közbeszédtől ő sem lesz mentes.~- Be fogom
43 19|            hazámban sok nagy embert, ő maga szerény volt: de felesége
44 19|           czimét, miért nem viselhet ő is valami nagy gombot napernyőjén
45 20|         vezérelte a jó sors.~- Tehát ő sem egészen szerencsés?~-
46 21|          szorult a gondolatnál, hogy ő csak gúnyolódott; mert semmit
47 21|         hazafi vagyok, - igy beszélt ő. - Berontottam az országgyülésre,
48 22|    szerencsés utat, azaz: találja ki ő, hogyan marad meg a káposzta,
49 22|         akkor, midőn összekeltünk, - ő miért vett nőül, nem tudom, -
50 23|          ellensége szegénykének, még ő is ketté törje a rövid életet?
51 24| szerencsétlenebb ember nincsen, mint ő, és megirigylé rabjainak
52 24|          belakatolt ajtón belől, mig ő néha hatszor fölriad álmából,
53 25|           kötetből emlékezhetünk, az ő mérlege a direktor ur kezében
54 25|          előbb bement az ajtón, mint ő, a megbizott elővette nehezékeit,
55 25|              ér? és miért csüggedni: ő nem itélte meg az embert,
56 25|           igy az irás szavai szerint ő sem fog megitéltetni. -
57 25|             a szegény ember lelkébe, ő az igaz biró, s meg nem
58 25|      kénytelenittessék. Mit tudhatta ő, miként fogadná az apa a
59 25|             különös tudósitást, hogy ő a vendéget a kályha oldalához
60 25|             jót megjutalmazza; de az ő története csak elkezdve
61 25|         elhozott minden bánatot, mit ő elbirhat, - félt, hogy az
62 26|     öregebbeket meg is ösmerte, csak ő rá nem ösmert senki a czifra
63 27|              kérte nejét, menjen föl ő is, gyermekeik hadd lássák
64 28|          valami, a legnagyobb tüzben ő beszél, és vitéz, ha furcsa
65 28|                Az öreg Óváry gróf.~- Ő szokta vezényelni a néma
66 28|              sem akarnál szavazni.~- Ő a jobb oldalon evez, én
67 28|         választám; de megijednék, ha ő letenné az evezőt. Ez az
68 28|          gyermekét viszi, elmegy oda ő is!~- Tudom, hogy jókor
69 28|           egybekelését siettessük, - ő már öreg, és mint irja,
70 28|             első kötelesség az, hogy ő legyen megmentve.~- Meg
71 28|            kérdhessek valamit, a mit ő nem akart elmondani: öcsém,
72 29|           hogy koldulni jöttem, - és ő keservesen könyezné gyarlóságomat.
73 29|           egykor észreveszi, hogy az ő lelke beteg; mert bocsánatát
74 30|          bizonyos vagyok benne, hogy ő lesz hatalmasabb.~A helytartótanácsos
75 30|            grófnőnek javain kivül az ő uradalmait is kormányozza.~-
76 30|      bekövetkezik az árveréskor, mit ő ma nem hiszen.~- Most már
77 31|          telket iratok nevedre, mint ő megparancsolá! Később kellett
78 31|    megkérdezhetem a grófnak nevét?~- Ő szégyenelje magát, nem én,
79 31|           mondta nekem a csősz; mert ő mindig kinn van a határok
80 33|              olvasta e sorokat?~- Az ő kezéből vettem ki a levelet, -
81 34|         szégyeneljük bevallani, hogy ő fölöttünk áll, - nemes lelkében
82 34|             letéve, szellemi czél. - ő küldetést vállalt, és annak