bold = Main text
   Chapter                                  grey = Comment text

 1 2   |     magatoknak, miért álltatok meg oly gyakran a pusztának egyszerű
 2 2   |         gazda, kinek sugár termete oly szépen egyenesedik föl,
 3 2   |           s a mily egyenes a róna, oly egyenes lőn az izmos test
 4 2   |   láthatnak csak meg, azok is csak oly messziről, mint mikor az
 5 3   |          ifju még, szenvedélye még oly szomjas, hogy élőholttá
 6 3   |         indult meg, holott gazdája oly közelében állt, hogy lépteinek
 7 3   |      boldogság és szerencsétlenség oly könnyen elfér, - hirtelen
 8 3   |            önhibáján kivül; de egy oly szemrehányással áll szemközt,
 9 4   |         reményben, mihez a hiu apa oly készséggel kapott, hogy
10 5   |      levéltárba tegyük le?~- Miért oly messze, te embert akarsz
11 6   |       legalsó rétegből egy példány oly fönnen beszél, hogy a legfinomabb
12 6   |        volna tuladni. Ha e legelső oly olcsó, mint a többi: elmosolyodni
13 8(3)|        ezen pillanatban hallok két oly szerencsétlenséget, mely
14 10  |        maradt. - Nejét, a fajabeli oly gyakran szép nőknek egyikét
15 10  |             hisz e nemes büszkeség oly jutalmazó; hanem mondok
16 10  |          lobbant arczban, de ugyan oly hirtelen eszébe jutott,
17 10  |          nagy óvakodásukban arczuk oly komoly lőn, hogy az itt-ott
18 11  |       méltóságos uram?~- Ne legyen oly alázatos, Berger, - mondja
19 11  |           büntetnek meg, - ez mind oly szép, oly csillogó, hogy
20 11  |           meg, - ez mind oly szép, oly csillogó, hogy a mellőzött
21 12  |           a törökök miért olvassák oly buzgón a "Koránt."~- A nagy
22 12  |            Szegények? Kérdi a gróf oly hirtelen, és oly számitással,
23 12  |            a gróf oly hirtelen, és oly számitással, hogy erőltetésünkbe
24 13  |     melyben a kisvárosi lelkesülés oly ritkán fér meg, hogy a pesti
25 14  |     Magyarországban a kereskedelem oly ifju növény még, hogy a
26 14  | kapaszkodik, négy fal között pedig oly alázatos, hogy a földre
27 14  |  kérésemnek enged.~- Az ön példája oly nemes...~- Egy szót sem
28 15  |          testvér elkényeztetett és oly hiu, hogy a nagy urak légkörében
29 15  |           eszed nem lesz, grófodat oly nevetségessé teszem, hogy
30 15  |           meg neked az Isten; mert oly hiu vagy, hogy az uj testamentumnak
31 16  |          kap férjet? és mégis most oly bosszuság fogta el az asszonyt,
32 16  |       először látott fiatal jogász oly kevéssé látszék idegennek,
33 17  |      apához; mert szeretni akarja! Oly keveset törődött ő e fiuval,
34 17  |            e hatalomnak áldó kezét oly gyakran látjuk, hogy az
35 18  |           elég magasra, népünk nem oly erőtelen és kiaszott, hogy
36 19  |         fogta; de mivel a megyében oly átható tekintélye volt,
37 19  |     nincsen is rá szükség, ha fiad oly hitvány ember volna, hogy
38 19  |         elhalványodott, a kapitány oly goromba volt teljes életében,
39 19  |  ugorkafára kapott ember általában oly nevetséges hatalomkörében,
40 20  |            az elválás előtti estén oly nyomorultan ügyetlen volt,
41 20  |            kell adóznunk, emez nem oly telhetetlen, a nélkülözéseket
42 20  |           őrmestert. A gróf egykor oly bomlott volt, hogy a grófné
43 20  |     nyugodt és boldog vagyok most, oly nagyon féltem öntől.~- Nem
44 22  |         szólni gyermeke sorsába.~- Oly egykedvüen mondja ön ezt:
45 22  |      boldogságát, előttem pedig ez oly széles fogalom, hogy nem
46 22  |          lépésnyire vette észre, - oly későn, hogy figyelmetlenségnek
47 22  |         eltévedt volna!~- Ó, engem oly mélyen érdekelt, órákig,
48 23  |           a lányt, kinek vallomása oly őszinte és gyermekded volt,
49 23  |          mintha malaszt lenne.~- S oly nehéz föladata van önnek,
50 23  |       Boldog gyermek; ön az életet oly könnyünek véli. Ám, tudja
51 23  |    grófnőnek bennem vetett bizalma oly könnyelmüség, mi csak nőtől
52 23  |    uralkodnak az embereken, ha még oly erősek is, - például: a
53 23  |           a mi grófunk e befolyást oly tiszteletreméltónak ösmeri,
54 23  |        remél, - az ifju gróf pedig oly szeles és meggondolatlan...~-
55 23  |          mond ellent.~A két fiatal oly elmélázva nézett össze,
56 23  |          szó elakadt, s a pillanat oly ünnepélyes, hogy kellett
57 23  |        hogy a hogy a nők szeretik, oly mértékben becsüljék is őket.~
58 23  |            fölegyenesedik, agyában oly nehezek a gondok, hogy alattuk
59 24  |          fiunkat illeti.~- Ne légy oly meggondolatlan, - csititja
60 25  |         tettek buzás zsákot, mégis oly nehezen fér ki, hogy majd
61 25  | megbicsaklik a lába. A mérték volt oly nehéz, látatlan vele ment,
62 25  |      magában, s egy pillanat alatt oly erős lőn lélekben, hogy
63 25  |       távozni készül.~- Miért vagy oly félénk? megijesztettelek,
64 25  |       aranyait is, melyért városon oly hamar megbolondulnak.~-
65 26  |      rántja. Ó, az emberi sziv nem oly kicsiny, hogy egy süldőmalacz-áru
66 27  |         ellen, és hirük épen azért oly nagy; mert háromszázan voltak.
67 27  |      őszintén megvallom, hogy épen oly nagy tömeg ilyen regényt
68 27  |          az igen természetes.~- Ne oly mélyen, önnek még szabad
69 28  |           mit méltóságod kérdez.~- Oly gyáva vagyok e pillanatban, -
70 29  |           mert bensőjének ösztönei oly hatalmasak egy bizonyos
71 29  |          ki tanitotta meg kegyedet oly korán gondolkozni?~- Egy
72 29  |   kiszámitás a jövőben, - oh ha ön oly egyedül állna a bizonytalanságban,
73 31  |    megismeri a pénzdarabot, melyet oly különös körülmények között
74 32  |           e hideg szavak ellenében oly megfagyottan állt, mintha
75 32  |            magam majd itt maradok.~Oly ügyetlen volt a helyzet,