bold = Main text
     Chapter                                       grey = Comment text

   1 1   |                rövid idő alatt meginnák az emberek, és csak neve maradna
   2 1   |                és csak neve maradna meg az emlékezetben; a magyar népben
   3 1   |             pedig azon titok: népünknek az egyszerűség erkölcséhez
   4 1   |           ragyogó képes beszéd, melyből az iró is, mint eredeti forrásból
   5 1   |       igazságnak részbeni bebizonyitása az én végczélom, s ha tán némely
   6 1   |              kicsiny hitűnek öntudatot, az igaz hivőnek pedig ujabb
   7 2   |                  s megvigasztalja, mint az üldözöttet a jó cselekedet,
   8 2   |         cselekedet, mely meggyőzi, hogy az emberen tökéletlenségében
   9 2   |               volt, és e munka után még az Isten is meg akart nyugodni.~
  10 2   |            Isten is meg akart nyugodni.~Az ég boltozatára csillagokat
  11 2   |                 megbámulni valót; s im, az ember, ki a nagy városban
  12 2   |         aranyaival drágán vegye meg azt az egyszerű valamit, minek
  13 2   |             megvigasztalja szomját, mit az előteremek inasai rögtön
  14 2   |     gyönyörködtetett-e e kép, vagy hogy az egyszerűség épen megdöbbentett?
  15 2   |              élvezze e képen azt, a mit az emberi kéz föstékből a vászonra
  16 2   |                 gyanitja, hogy valamint az ecset a virágnak csak a
  17 2   |             szinét tudja lerajzolni, de az illatot oda nem toldhatja;
  18 2   |              világ annyit sem tud, mint az ibolyáról, hogy az szerényen
  19 2   |                 mint az ibolyáról, hogy az szerényen a bokorban él,
  20 2   |           térdepelve néznéd.~Furcsa biz az, hogy midőn a vándor iparos
  21 2   |      szólásmódot, mint a befogott madár az elfütyölt nótát, s igy kipallérozottan
  22 2   |                 vállalkozván, hogy mint az oltoványág valami szebbnek-jobbnak
  23 2   |             hirű országban, a mint elér az alföldi rónáig, annak szélén
  24 2   |            tenger partjához ér. - Pedig az alföld nem tenger, hisz
  25 2   |            könyvekből, kiről egy jó szó az inget is lecsalhatja, ki
  26 2   |                azon állapothoz, melyben az emberi erény még megfertőztetve
  27 2   |                megfertőztetve nincs, ki az emberi kötelességeket alkuár
  28 2   |             vele, ha épen ott fárad el.~Az iderajzolt képen két ember
  29 2   |           mintha most csöppent volna le az égből, és lehulltában márványoszloppá
  30 2   |                 a róna, oly egyenes lőn az izmos test is, hogy ha ujra
  31 2   |             ujra mértéket kellene venni az emberiségről, melyet a gyárak
  32 2   |                nyomott, le kellene jőni az alföldre, megkeresni az
  33 2   |                 az alföldre, megkeresni az igaz embermagot.~Kevés beszédű
  34 2   |            téged öl meg, ki nem ösmered az egyszerűség magasztos gyönyörét,
  35 2   |              azt a kincset, melyet csak az bir, ki a társasélet millió
  36 2   |                azt ugy fölszántsa, hogy az embert meg ne ösmerd benne;
  37 2   |                pallérozott gazság, hogy az őszinteséget belülről a
  38 2   |     arczvonással megcsaljon valakit.~Ez az ember, ki testét, lelkét
  39 2   |           megdöbbenti azt a másikat, ki az emberiségnek csak annyira
  40 2   |                 annyira hasonmása, mint az a letépett falevél, mit
  41 2   |                 a nyelvet, mit a gyöpön az anyja tejével szopott be, -
  42 2   |                és árral volna kénytelen az atyafiságát mégis kikutatni;
  43 2   |               ment oda csillagnak;~Vagy az ő szemében csillagok ragyognak.~
  44 2   |               oly messziről, mint mikor az Isten Mózesnek megmutatta
  45 2   |               Isten Mózesnek megmutatta az igéret földét, hova csak
  46 2   |        Tudományát meg lehetne mérni; de az esze fölét a csillagjárásig,
  47 2   |            dicsekedtem önmagamnak, hogy az Isten méltónak tartott fölvenni
  48 2   |               sors; lelkemnek megnyilik az a boldogság, hogy kincs
  49 3   |                       Két fiatal ember.~Az oltványágat a vad fába illesztik,
  50 3   |               rétegre, ott keressük azt az embert, ki megvigasztaljon,
  51 3   |                hogy vállainkon elbirjuk az egyszerűség erkölcsét, és
  52 3   |               szép tollait megirigyelte az ember, és mintha fáradságának
  53 3   |              voltával dicsekednék, csak az ünnepélyeken kevélykedik
  54 3   |                 a fegyver hangja legyen az utolsó zaj, mit a madár
  55 3   |             madár életében hallott. Még az úszó zsombék is kitereli
  56 3   |               után meghintálhassa magát az ingó hullámokon. Fejének
  57 3   |             fehér legyen, mint a hó, és az embert irigységre keltse.~
  58 3   |                 földnyelven átlopódzott az árnak teljes közepéig, s
  59 3   |           figyel a szellő szavára, mely az élőnek zörgését megsugja.
  60 3   |        megejthessen, s a midőn a kócsag az utolsó nádas felé közelg,
  61 3   |                 egyszer erőlködik, hogy az előbbi irányban nógathassa
  62 3   |               néhányszor, meginganak, - az erő elhagyja, szárnyai a
  63 3   |             hogy uszik, szomja nem kéri az enyhe csöppet: néhány tolláért
  64 3   |                csöppet: néhány tolláért az életét is elkérte az ember.~
  65 3   |           tolláért az életét is elkérte az ember.~A nádas megingott,
  66 3   |            martalékját a vizben elérje.~Az ifju a kócsagot óvatosan
  67 3   |               viz széles, majd megérzed az evezést, Marczi!~- Meg ne
  68 3   |                Marczi!~- Meg ne szánjon az urfi, - felel a bojtár bizalmasan, -
  69 3   |    gyerekdajkának.~- Nagy ijesztő lehet az a gazda?~- Nem az erejétől
  70 3   |                 lehet az a gazda?~- Nem az erejétől félek, urfi, -
  71 3   |                messzire járok.~- Nem is az oskolában tanulják az olyant,
  72 3   |                is az oskolában tanulják az olyant, urfi! - mondja a
  73 3   |                eléggé gyanittatja, hogy az ifju vadásznak többszöri
  74 3   |                mi gazdánk féloldalt áll az embernek, s akármint mosná
  75 3   |                urfi, akkor elkivánkozik az ember a harmadik határra;
  76 3   |                a harmadik határra; mert az a félig látott szem annyit
  77 3   |                ezt szemmel?~- Akkor nem az én kezemben volna ez az
  78 3   |                 az én kezemben volna ez az evező, urfi; hanem elnézett
  79 3   |                    Van uram, - hanem ha az urfit a tizenkettődik oskolából
  80 3   |              Tiszaparton.~- Megsajnálna az urfi; - mondja a bojtár, -
  81 3   |                 te Marczi. - jegyzé meg az ifju, ki akarván kapni a
  82 3   |                 ki akarván kapni a fiut az elszántságból, mire az határozottsággal
  83 3   |             fiut az elszántságból, mire az határozottsággal mondja:~-
  84 3   |               akkor mer csaholni, mikor az ura lába közöl vicsorgathatja
  85 3   |    vicsorgathatja ki a többire a fogát.~Az erő, vagy elhatározottság
  86 3   |                magának megvallani, hogy az ilyen észjárást példának
  87 3   |           lelkén, és sejteté vele, hogy az életnek lehetnek olyan válságos
  88 3   |                ember.~A vad viz csendét az evező verte föl némileg,
  89 3   |             csónak a parthoz igazodván, az ifju könnyedén ugrott ki.
  90 3   |               valami azt sugallta, hogy az ezüst huszas száraz napszám
  91 3   |                száraz napszám lenne, mi az előbbi beszélgetés után
  92 3   |           gyámoltalansággal szenvedheté az ifjunak kézszoritását, -
  93 3   |             áldjon meg! - szól utoljára az urfi s az ösmert irányban
  94 3   |                 szól utoljára az urfi s az ösmert irányban a nádasok
  95 3   |            boldogan azon érzetben, hogy az elválasztott osztályok gyermekei
  96 3   |            érzés szive fenekéig hatott. Az ezüst pénzt még egyszer
  97 3   |              kék szemével előre bemondá az örömet, hogy kiszabadult
  98 3   |                örömet, hogy kiszabadult az udvar keritése közöl, -
  99 3   |                 fél szemmel nézlek meg!~Az egy folytában elmondottak
 100 3   |                 leányban már is megvolt az asszony természetből a fél
 101 3   |                bolondabbat, mire otthon az anyja körül nem mert elkotyogni;
 102 3   |             volt, szivét megvesztegette az urfinak leereszkedő bizalma,
 103 3   |          urfinak leereszkedő bizalma, s az egyszerű embernek szive
 104 3   |            magasan látszó kéket, mintha az a léleknek való eledel lenne,
 105 3   |         megérezte azt a boldogságot, mi az öntudaté, s először életében
 106 3   |               hogy nemcsak kenyérrel él az ember.~- Marczi bácsi! -
 107 3   |          apádnak is egy szekérrel, hogy az is örüljön.~- Hol fogja
 108 3   |           hajtom.~A leánynak képe égett az élvezettől, s alig várta,
 109 3   |            pontyok.~A leányt fölizgatta az élvezetnek előképe, és mindig
 110 3   |              beállt a csónakba, hol már az is kedvére volt, hogy egy
 111 3   |              mint a rónaföldet, beugrat az áradásba, hogy a gyermeket
 112 3   |        igyekezettel törtetett előre; de az akadály kifogott igyekezetén,
 113 3   |      messzeségre vitte el a gazdát, még az éren is átcsapott; de azontul
 114 3   |               gyermeket fölvadászhatná, az már régen a szélirányban
 115 4   |           teremtésnek is van határa, és az sem lehetséges, hogy egy
 116 4   |                 gyermek között.~Mielőtt az ifju vadászt utjában elérnénk,
 117 4   |            ámbár jól kezelt jószágaiból az ezerek bőven folynak, de
 118 4   |                 lecsapolja a jövedelmet az a fény, melynek a nagy világ
 119 4   |            kényelemben és légkörben, mi az ifju grófoknak jutott, valamint
 120 4   |             annyiban nem volt hiu; mert az öreg gróf kelté föl, és
 121 4   |               is kezdé a pályát Bécsben az udvari kanczelláriánál,
 122 4   |                 odább röppent, vezetvén az egész társaságot.~De mielőtt
 123 4   |               meg őket, és keressük meg az ifjabb testvért, kihez az
 124 4   |               az ifjabb testvért, kihez az is jobban vonz, hogy a családnak
 125 4   |               meg azon jelenet is, mely az előbbi fejezet elején szemeink
 126 4   |           réczecsapat menekülvén lefelé az irányból, hol a bécsiek
 127 4   |                mondja a kapitány, ...ez az a malaszt, a mi engem nem
 128 4   |              nyelt még egyet a kapitány az elbeszélésnek, és ujra kezdené
 129 4   |          elbeszélésnek, és ujra kezdené az elbeszélést, ha egy pár
 130 4   |             utána a többi öltözéket, és az amugy is langy hullámok
 131 4   |     beemelkedéskor fölboruljon, s mikor az ormához ért, ügyesen beveté
 132 4   |                volt, nem tudott szólni.~Az ifju jól ismerte a gyermeket,
 133 4   |            hallgatók megdöbbentek; mert az előbbi esemény után hitte,
 134 4   |         osztozván azon fájdalomban, mit az érdemetlen fog tűrni.~A
 135 4   |                  A kis lány készen volt az étkezéssel, ekkor jött a
 136 4   |          partról mind a hárman rálőttek az üldözött madárra, mely előttök
 137 4   |          távolság nagyon meglopta volna az időt, kivált visszafelé, -
 138 4   |                igen természetes vala, s az adott fölvilágositás után
 139 4   |                Ekkor vették észre, hogy az ki nem lévén elegendőképen
 140 4   |           lehetne kihozni; hanem a mire az ifju grófok talán gondoltak,
 141 4   |                megemliteni nem akartak, az eszébe ötlött a testvérnek,
 142 4   |           minthogy ugy is már benn vagy az uszkálásban, - eredj...
 143 4   |           kényes fiatal ember! - mondja az öregebb a tétovázást megróni
 144 5   |            tehát nem volt feltünő, hogy az ifjabb testvérrel maradt,
 145 5   |               lányt kelle visszavezetni az apai lakba, mely a tiszai
 146 5   |               is volt, és igy áradatkor az utasok a gát felé kényszerülvén
 147 5   |          mindinkább aggódó volt, nehogy az urak megmondják apjának
 148 5   |               hosszu uton.~A gazda épen az udvaron volt, hogy egy akkor
 149 5   |          hallgatást, - kezdi a kapitány az ölelésből kibontakozva, -
 150 5   |                csak hogy nekem is azért az én régim vagy, a ki veled
 151 5   |             örökös czivakodás között.~- Az vagyok, - te vén professzor,
 152 5   |                utóbb megundorodtam, nem az engedelmességtől, - hanem
 153 5   |         vonultam.~- És nőd, a grófnő?~- Az a nő volt az egyedüli férfi, -
 154 5   |                a grófnő?~- Az a nő volt az egyedüli férfi, - határozottan
 155 5   |           megmondá, hogy ő nem tartozik az ezeredi létszámba, és kijelenté,
 156 5   |             vettem már pénzért, és mert az emberek olcsóbbak, mint
 157 5   |         gazemberek, a vásári erkölcsök, az önérdeküek, a számitók, -
 158 5   |           hasonló emberektől a szerény, az öntudatos fut, nehogy a
 159 5   |           világot.~- Én a gazembereket, az olcsókat látom veled együtt,
 160 5   |            fölül; de miért nem méltatod az emberiséget annyira, mint
 161 5   |                 keresd a nyilt tereken, az ilyeneket fészkeikben kell
 162 5   |             fáraszd magadat, barátom, - az emberiséget minden szinében,
 163 5   |            vérét, talán embert is öl.~- Az embereket szinek szerint
 164 5   |           Bécsben, Rómában kereshetnéd, az emberek, értem a tieidet,
 165 5   |            voltak; mert sebes futtodban az ut mellettieket lelted:
 166 5   |        parasztot: valld meg, kerested-e az embert, vagy henyeségedben
 167 5   |                  Jó! láttam mágnást, ki az exczellencziás titulus után
 168 5   |               hogy megkivántam mellette az aklot, elszámlálta őseit,
 169 5   |                csikós gazda, észrevévén az utóbbi szavak gunyját: Méltóságos
 170 5   |            volnék, irgalmasabban bánnék az ötven bottal; mert a szegény
 171 5   |                kevés prókátor vagyok én az ilyen dologhoz.~- Segitsen
 172 5   |                 a többit hagyja neki.~- Az mondta nekem az apám, -
 173 5   |                 neki.~- Az mondta nekem az apám, - méltóságos uram -
 174 5   |                semmi sem könnyebb, mint az élőt agyonütni, még ha ökör
 175 5   |                 lehet férni. Ezt mondta az apám, én meg azt mondom:
 176 5   |            ötvenet üthetne, mégis megél az állat. Nézzen ide, méltóságos
 177 5   |             elkapva és szétmorzsolva, - az ember, a legerősebb vagy
 178 5   |                a kenyérben is megbotlik az ember. Példát mondok erre.~
 179 5   |             neki, s azt mondja: Itt van az élelmed, hanem elég legyen
 180 5   |             elhagyni nem meri; de utóbb az éhe kifog rajta, s a fiu
 181 5   |                 lóháton nem messze esik az országut, valamely utastól
 182 5   |                a nyugodt állat megfutja az egyenes földet, s minthogy
 183 5   |               gyerek messziről meglátja az utast, feléje tart, alkonyattájban
 184 5   |            olyan embert hozott erre, ki az árnyéktól is megijed, -
 185 5   |             lefelé szaladt, meg nem áll az többé, mig el nem esik.
 186 5   |           öregasszonyokat megrikathatja az efféle történet, - én nevetek
 187 5   |                 mert a történetnek vége az, - a megsajnált ficzkóból
 188 5   |            gazduram! megveretem magamat az Istennel gondatlanságomért:
 189 5   |                 Tiszakiöntést, elmenjen az ország más részébe, megkeresni
 190 5   |       szerencsétlenség történhetett; de az első érzelem nem a bosszura
 191 5   |             élénk figyelemmel hallgatta az elbeszélést, - az apának
 192 5   |             hallgatta az elbeszélést, - az apának szive el-elrémült,
 193 5   |          megszabaditás kitágitá némileg az összenyomult szivet, - de
 194 5   |             sorsán ujabban elsötétedett az arcza. Elindult, hogy mégis
 195 5   |                    a grófot is elhagyta az egykedvűség a hallottak
 196 5   |      egykedvűség a hallottak után; mert az élet, ez olcsó vagy drága
 197 5   |                   folyvást hiszed, hogy az emberiség végkép nem romlott
 198 5   |             majdnem ünnepélyességgel, - az emberiség átaljában, nemzetünk
 199 5   |                    Jó! - keresni fogom, az időt nem sajnálom, elég
 200 5   |               fáradságot.~- Fölvállalom az utánjárást, - mondja a gróf, -
 201 5   |               unalmamnak legyen ingere, az, hogy hitednek ellenkezőjéről
 202 5   |            családapa, gyermekeim sorsát az én jogommal rád bizom: jobb
 203 5   |                 ha győztem: megvethetem az emberiséget; mert bebizonyult,
 204 5   |                a papirt, - én elitéltem az embereket, igy nem kivánhatom,
 205 5   |               annak annyi hatalma, mint az ördögnek, hogy zsákmányaért
 206 5   |           kötelezem magamat én is.~- Te az ördögnek kötelezed le magadat.~-
 207 5   |               uti szekrénykébe helyezte az iratokat, ugyan abba egy
 208 5   |               alaku papircsomagot.~- Mi az? - Kérdi a kapitány.~- Egy
 209 5   |             inkább szeretem, mint mást.~Az udvaron lódobogás hallatszék,
 210 5   |                 keresvén a fiut. Bement az urakhoz, hogy az elkészült
 211 5   |                 Bement az urakhoz, hogy az elkészült egyszerű ebéddel
 212 5   |               én ennél nagyobb kincset, az alföldön a legszebb ménest,
 213 6   |                                 Hol van az a másik?~Az örömmel hirtelen
 214 6   |                     Hol van az a másik?~Az örömmel hirtelen jól lakik
 215 6   |              örömmel hirtelen jól lakik az ember, néhány huszonnégy
 216 6   |        tekintget. A bánat behelyezkedik az emberbe lakónak, tele veri
 217 6   |             áradáskor mélyen fekszik, s az utas beszélhet szerencséről,
 218 6   |           szerencséről, ha el nem kapja az ár a hidczölöpöket. Marczi
 219 6   |           messze járhatna, ha nem félne az ösmerőstől, ki ily mogorvaságában
 220 6   |               csak a jártas ember talál az igazi csapásra. A Tisza
 221 6   |                Tisza átvág több helyütt az uton, csak a vidékbeli tudja,
 222 6   |                 a fiu, hogy e fájdalom, az elveszettnek hitt gyermeknek
 223 6   |               végórában könnyebb leszen az utolsó lehelet.~Szerette
 224 6   |           fogalom közönséges cselédben, az ötven bankó forintnyi fizetésből
 225 6   |               nem Toldy Ferencz csinált az akadémia meghagyásából:
 226 6   |           akadémia meghagyásából: hanem az a gyepen nyujtózkodó, ki
 227 6   |                a gyepen nyujtózkodó, ki az összemérkőzés fokozatait
 228 6   |                 husba és vérbe rakta le az indulatot és érzelmet, hitvány
 229 6   |               lenni, s a ki valóban nem az, alkot magának mértéket,
 230 6   |                 meg a nemesebb érzelmet az embertől, önfajunktól, -
 231 6   |                 A hold velük indult meg az esteli utra, a könnyű utazó
 232 6   |               szoritva, visszamormogott az adott tanácsokra, mintha
 233 6   |               tartózkodás nélkül jártak az öntéseken keresztül, néhol
 234 6   |                 a dolgot, megállt, hogy az igazi irányba találjon.~-
 235 6   |           fognom a gyeplőt, - éleskedik az ur fölegyenesedve, - s miután
 236 6   |             egyiránt ereszté a lovakat. Az első lovak már a gázlóban
 237 6   |           tengelyig a vizben valának, s az első lovak hasig.~- Megállj,
 238 6   |           Megállj, boldogtalan! - Riadt az utasokra egy hang a közelebbi
 239 6   |           közelebbi nádasból, és Marczi az oldalirányból ugratván a
 240 6   |             kapott.~- Nem országut lesz az; hanem temető, ha még egy
 241 6   |           mellett megjáratta a vizet, s az első lovak elé kerülve,
 242 6   |           bakról hosszu lesz várni, mig az árnak alja porzik, - hátulról
 243 6   |         kettővel hátulról vontassuk ki.~Az inditványhoz tettel járult,
 244 6   |             inditványhoz tettel járult, az első lovakat a hámból kiszabaditá,
 245 6   |              megszolgálok valamit azért az egyért! Felel a fiu félig
 246 6   |              daczczal volt odavetve, és az érthetlenség elért a figyelmetlenségig,
 247 6   |                 közelébe került.~- Tied az a ló?~- Igaz keresményem,
 248 6   |               nem hagyja magán elaludni az embert.~- Megveszem.~- Nem
 249 6   |            finomabb nevelés rovására, s az ellenfél, a legalsó rétegből
 250 6   |         fesztelenség. Künn a pusztában, az égnek nagy boltozatja alatt,
 251 6   |         öltöztetett szolgák jelentik be az érkezőt, egyedül a nagy
 252 6   |          tágasságban találkozhatnak igy az emberek, - hol nincs más
 253 6   |               nem nyög, nem panaszkodik az idővesztés vagy fáradság
 254 6   |           professzorok nem járkálnak ki az egyetemből a gyepre, hogy
 255 6   |                a mindennapi gőggel, itt az indulat, a vérbe vegyült
 256 6   |              ülőket, fogalma nem terjed az osztályozásig. A gróf betűről
 257 6   |             irányban kell vezetni; mert az előbbi uton a szétbomlás
 258 6   |               fogadásból kénytelen volt az emberekkel vesződni, igy
 259 6   |                teremtőerő.~- Mi tetszik az urnak? Kérdi a fiu, legelőször
 260 6   |               fiu, legelőször használva az olyan szót, mely enged,
 261 6   |                ezt ösztönszerűleg, mint az urak szokták a kártyában,
 262 6   |       megmenekült.~- Még egyszer mondja az ur; mert félek, hogy ugy
 263 6   |             velem.~- Mi hasznomat venné az ur?~- Lehetsz nálam csikós,
 264 7   |                 emberekről, azért kérem az olvasót, fáradjon végig
 265 7   |                 lom között volt eldugva az ép magyar erkölcs, és mennyi
 266 7   |                mennyi hálával tartozunk az Istennek, hogy az idegen
 267 7   |             tartozunk az Istennek, hogy az idegen majmolásból ránk
 268 7   |                Vigyázz; mert ugy felejt az Uristen!~Tehát mikor minket
 269 7   |        parancsol, pedig egyetlen ember, az a fiatal vadász hallgatja
 270 7   |                 fiatal vadász hallgatja az ablak közből; de annyival
 271 7   |                  alább nem lehet kezdem az életet a közemberségnél, -
 272 7   |                 el merném kezdeni; mert az erő kiküzdi magát a pincze
 273 7   |                a pincze fenekéből is, - az élhetetlenség pedig alig
 274 7   |               pedig alig dugja ki fejét az első emelet ablakából, leesik;
 275 7   |             mert ólom van a fejében, és az huzza le a földre, - le,
 276 7   |               földre, - le, a pinczébe, az utolsó helyre, ahova való.
 277 7   |                 ha rosszul prédikáltam, az a jele, hogy én nem téritek
 278 7   |               én nem téritek meg senkit az igaz hitre szóval; de egy
 279 7   |             katonának szivéről, és a ki az ilyenféle fölmelegülésnek
 280 7   |                tanuja volt, ugy tekinti az efféle nyilatkozásokat,
 281 7   |             Kérdi mosolylyal a kapitány az elmélázó fiut.~- Nem! ...
 282 7   |               fiát jól kikoplaltatta, s az utolsó falat zabkenyeret
 283 7   |         fölvezeti a hegyoromra, ujjával az egyenesebb vidék felé bök,
 284 7   |              bugyorral is aranybánya ez az ország, hol a negyedtelkes
 285 7   |            tudóst kapakerülőnek hivják, az észt négy ló nélkül gyalogjáró,
 286 7   |         eszeveszett dolog, ugy vélik, - az ész a gazdagok cselédje,
 287 7   |                  és a ki mégis megfogja az aranyos madarat, keresi
 288 7   |                    Apád is egyik példa, az öregapját Mauthnernek hivták,
 289 7   |              iziglen meglakoljatok. Itt az a becsület, ha valakinek
 290 7   |                a becsület, ha valakinek az ősapjáról maradt valamije,
 291 7   |              ősapjáról maradt valamije, az ujdon szag itt türhetetlen,
 292 7   |        kaczagásban, ha kitalálják, hogy az apa posztót árult rőfszámra,
 293 7   |       elkoldusodni, a török olyan, mint az őszi légy, bágyadt, nem
 294 7   |               és a rőföt ki nem vesszük az idegenek markából, ki éhen
 295 7   |               zaklatva kéri, a mivel mi az apjának - adósai maradtunk! ...
 296 7   |              tele hordók üresek, eljött az idő, fejünket kell megkopogtatnunk:
 297 7   |                    Bácsi! kopogassa meg az enyémet! Mondja a fiu kedélyes
 298 7   |               elhatározottan arra, hogy az öreg valami váratlant akar
 299 7   |            váratlant akar mondani, mert az eddigi példák olyan sziverősitők
 300 7   |         szokatlan komolysággal, és hogy az előadás egészen ünnepélyes
 301 7   |               csak azt hiszi, hogy mint az elásott huszas, most került
 302 7   |         Vámosyak kriptájában lakjék, és az ősökkel összebarátkozzék.
 303 7   |              látszani a Vámosyak közől, az ágat föl akarja futtatni,
 304 7   |            kerekére ültetni, mert ahova az öreg nem ér, elérhet a fiu.~-
 305 7   |              követ dob egyszerre, és ez az egyik nem te vagy; hanem
 306 7   |                 kell, a mi apádnak van, az mind, - és ő ezt nem is
 307 7   |           hihetőleg szüksége lesz; mert az ifju grófokkal növelkedett, -
 308 7   |             nehogy itt alant megfuljon, az öreg gróf befolyásával fölemelkedik
 309 7   |               rud mellett ágaskodni, és az abrakot simogatásért szabad
 310 7   |           megenni, hogy valóban megérje az érette kidobott ezereket,
 311 7   |           fényes lesz, és nem te leszel az első, ki a czélnak alárendeled
 312 7   |                világ fia lehessen, - én az alázatosság köntösébe fogok
 313 7   |            aranyos mentéje legyen, - én az oltárhoz lépek hazug érzelemmel,
 314 7   |              kedvem.~- Erőtelen vagy?~- Az lennék, ha érzelmeimet elhazudnám
 315 7   |              mert apám miatt nem mernék az eddigi kényelemtől elszakadni.~-
 316 7   |           választ kapott a püspöktől, s az ilyen nagy urakkal nem jó
 317 7   |         kétféleképen felelni; pappá nem az apai akarat és a püspöki
 318 7   |               se nem vádollak! - mondja az öreg, - magamra vállaltam,
 319 7   |                mondom: nem akarok!~- Ez az utolsó szó?~- Dixi!~ ~
 320 8   |                vagy megakadályozásáról, az élet, ez irgalmatlan orvos
 321 8   |               orvos és gyógyszerész, ki az eszeveszett falnak menőt
 322 8   |          boldogsága, - ennek nyájassága az éltető napsugár, - s ha
 323 8   |               nagy Mamut jó izün evett: az ispán nem félhet, hogy félesztendő
 324 8   |           kiknek apja előtt ő már régen az volt.~- Számot vetek vele,
 325 8   |               vetek vele, fiam, - igéri az apa haraggal, - tudasd ezt
 326 8   |            minden eminencziája mellett.~Az anya elhitte a férjnek okoskodását,
 327 8   |               részeggé teszi a hatalom, az asszonyoknak is megbocsáthatjuk
 328 8   |                mámort. Vagy azt kivánja az olvasó, hogy az anyáról
 329 8   |                 kivánja az olvasó, hogy az anyáról adjunk számot kisebb
 330 8   |            számot kisebb fia irányában?~Az asszonyságnak szive teljesen
 331 8   |         különbség. - A gyermek ur lesz, az anya szive és esze nem kivánhat
 332 8   |           kopogatás után rögtön nyilott az ajtó, mielőtt a "szabad"-
 333 8   |                tegnap? már nem lőnivaló az ilyen pökhendi ember?~-
 334 8   |                 nincsen a katonainál, - az ellenmondás ott főbelövéssel
 335 8   |              élet különféle osztályában az a baj, hogy legtöbben alázatos
 336 8   |                sem gondoltál arra, hogy az emberiségben az egyesek
 337 8   |              arra, hogy az emberiségben az egyesek függetlenek lehessenek
 338 8   |             mérge eszi. Uraink megvetik az észt, tartanak ügyvédet,
 339 8   |             parlagon fekszik, - a miből az a kamat, hogy a hiányt észre
 340 8   |                 szokott kerékvágásában. Az időnek változásai vannak,
 341 8   |                 Ne hozd elő Széchenyit, az üstökös volt: de ha egy
 342 8   |                nála is bebizonyul, hogy az ész nem megvetendő; mert
 343 8   |                ész nem megvetendő; mert az ész tőke!~Középosztályunk
 344 8   |                 maszlagából ne egye meg az egész adagot; mert a hiuk
 345 8   |        szükségeknek teljes kielégitése; az ördög azt sugja, hogy néhány
 346 8   |               Gyermeked nem rabszolgád, az apai hatalomnak van határa,
 347 8   |             apai hatalomnak van határa, az emberi fogalom körében,
 348 8   |             aljasságra képes, megcsalni az embereket, szolgálni bérért,
 349 8   |       hallgatott, a vér arczába tódult, az oldalba lökött hiuság indulatot
 350 8   |                mennek, a számadás végén az összeadást megpróbálja a
 351 8   |                 kivonás, a sokszorozást az elosztás, egy dologban nem
 352 8   |                nem gróf Óvárynak, hanem az országnak direktora volnál
 353 8   |                Ott hagyta a szülőket, - az anya hallgatott, azt hitte,
 354 8   |                 a fiut.~- Fiam! ...szól az apa szigorun, - tegnap kaptam
 355 8   |            jelent e kérdés?~- Azt, hogy az elkárhozott lakoljon önmagáért,
 356 8   |                    Talán kincset talált az urfi?~- Igaza van atyámnak,
 357 8   |           nélkül; mert Isten megkisérti az embert, - alávetem magamat
 358 8   |                 saját életemet, - engem az apai szeretet nem akart
 359 8(3)|           fiatal embereknek elesni! Még az sem óvja meg e gyöngéket,
 360 9   |         elfonnyadni és kereresztülsirni az életet. A férfi nem gondol
 361 9   |             lesz, - a rajongó beköszönt az első szinészcsapathoz, melyet
 362 9   |      szinészcsapathoz, melyet előtalál: az erős számot vet erejével,
 363 9   |             hazugságot nem hitte; tehát az én ösmerősöm félvén a hazugság
 364 9   |            szégyenétől, elvette. Megvan az emberi természetben, hogy
 365 9   |         dunántuli jármű nem volt hintó, az alföldi göröngyök töretlenek, -
 366 9   |           kijózanodnék rajtuk jártában, az ábrándozó pedig álomképeit
 367 9   |                tudja, - de dolgozni fog az éhelhalás ellen.~Ezen helyen
 368 9   |               egy kis szenvedésbe, mint az a tüzszikra, mely a taplót
 369 9   |                 vagy aczélnak? elég, ha az eredmény itt van, a fényesen
 370 9   |    szerencsétlen fiatal emberekhez, kik az aranyhegynél alább nem akarnak
 371 9   |                kemény orvosságnak vélem az ilyenfélét; de miután az
 372 9   |                az ilyenfélét; de miután az efféle nyavalyát másnemű
 373 9   |               hirtelen meggyógyitani, s az orvos a honoráriumot öntudatában
 374 9   |           öntudatában találta: bevettem az orvosságot, pályát választottam,
 375 9   |             megtéritek.~Most, tullépvén az életnek válságos pillanatain,
 376 9   |              bölcsességet találok, hogy az ebédeknél a csemegéket utoljára
 377 9   |                 szerettem volna kezdeni az ebédet, arra nem gondolva,
 378 9   |       nyalánkság miatt megbetegedhetem.~Az életnek apró bajait szükségesnek
 379 9   |                szükségesnek látom, mint az asztalon a paprikát és borsot,
 380 9   |           összeszorult, érezve, hogy ha az embereket állapotuk szerint
 381 9   |             magasabbat ugrik, - és hogy az aczélnak próbája az, hogy
 382 9   |                hogy az aczélnak próbája az, hogy akármennyire hajlott
 383 9   |                 sem akart kétségbeesni, az első napok ridegsége hamar
 384 9   |             csalódhatott. Ötöd napra és az utolsó forinttal egy dunántuli
 385 9   |              tanodai igazgatóságnál, és az illető elöljárót tisztelettel
 386 9   |          Helyesen beszél ön, ...dicséri az igazgató, - le az előitéletekkel, ...
 387 9   |               dicséri az igazgató, - le az előitéletekkel, ...ön egy
 388 9   |                  a kereskedő elolvasván az ajánlatot, a fiatal embert
 389 10  |                 mellé állitva. Nézd meg az ujdonsült nagyságos urat,
 390 10  |              nagyságos urat, örül, hogy az ösmerősök uj czimén fogják
 391 10  |                szólitani; de nem tiszta az öröm, hátha valamely ostoba
 392 10  |    befüggönyözött ablakához huzódott, s az ellebbentett függöny mellől
 393 10  |                 ha kilyukad. Eltávozván az ifju, az asszony aggódva
 394 10  |           kilyukad. Eltávozván az ifju, az asszony aggódva mondja a
 395 10  |            aggódva mondja a férjnek: ez az urfi a gyermekek hibás kiejtésén
 396 10  |           nézett szemközt.~- Bizni kell az emberekben, Berta.~- És
 397 10  |        szomszédban lakik egy csizmadia, az komolyan mondta, hogy engem
 398 10  |     csizmadiának igaza van, - okoskodik az asszony, - és ha nem tudom,
 399 10  |                 a csizmadiáról mondtál, az anya mondta, - a mit most
 400 10  |               akad, valamennyit odaadod az orvosnak, csak meg ne hagyjon
 401 10  |              csak meg ne hagyjon fulni.~Az asszony könyekre fakadt.~-
 402 10  |           elhanyagolt pongyolaság, mely az ajkukra akadt bármely nyelvet
 403 10  |            gyülöletnek nagy oka fekszik az ilyen különválásban, mely
 404 10  |            jelleg, hanem bélyeg, - mely az ellenszenvet és a gunyt
 405 10  |            pusztitani e gyomot, gondolá az értelmes apa, - ahol élünk,
 406 10  |             szóval, hogy bennünket csak az elszánt türelem szenvedhet
 407 10  |   legkényelmesebb helyet, - semmi jogom az ön körülményeit kérdezni,
 408 10  |             szóljon ön, - mondja Berger az ifjunak barátilag odanyujtott
 409 10  |            kereskedő vagyok, megszoktam az arcz- és körülményből egyet-mást
 410 10  |               más lakot találna, és igy az én forintjaimra nélkülözhetlen
 411 10  |              kisértés vár, miről önnek, az ifjunak, a magyarnak, még
 412 10  |          nehezebbre, nem nevetni, mikor az ördög és a körülmények arra
 413 10  |            csiklandozni fogják?~- Egész az elszántságig.~- Adja Isten! ...
 414 10  |             záradékul pedig azt mondom: az ellenőr nőm lesz, és Ön
 415 10  |             Köszönöm a felvilágositást: az eredmény bizonyitsa be,
 416 10  |               voltak, hozzájárulván még az anyának őrködése, mely a
 417 10  |              mely a fizetést összemérte az eredménynyel, s a gyermekeket
 418 10  |              szépen haladt.~A gyermekek az üzleti viszonynál fogva
 419 10  |              viszonynál fogva általában az anyának gondjára maradtak.
 420 10  |              anyának gondjára maradtak. Az anya nem állhatta meg, hogy
 421 10  |                 csak egyszer észrevenné az anya, hogy kinevette őket,
 422 10  |              anya, hogy kinevette őket, az anya elutasitaná. E nyilatkozat
 423 10  |            komolyabban dorgálta a fiut. Az anya a mellékszobában hallgatott
 424 10  |                 reszketett a dühtől, ha az intés valamiképen kitörésig
 425 10  |                menne. A férj észrevette az asszonynak lázasságát, azért
 426 10  |              Kis öcsém! - kezdi Vámossy az ujabb dorgálást, - maga
 427 10  |                keményebben fenyiti meg, az apának adott fogadást szegi
 428 10  |             Mikor majd havi fizetésemet az apától megkapom, a maga
 429 10  |                a koldus nem harapja meg az adakozónak kezét.~A szülők
 430 10  |           tanórának vége lévén, Vámossy az irodán keresztül akart szállására
 431 10  |               Uram! bocsásson meg annak az eszeveszett gyermeknek,
 432 10  |            gyermeknek, és legyen teljes az ön győzelme.~Vámossy kézszoritásával
 433 10  |          kikerülte. Ez megmenekülés, és az ilyen pillanatban nem a
 434 10  |            dicsekedésnek van helye, mit az ostobák félre is magyaráznának;
 435 10  |          szállásnak, hogy számot vessen az életnek akadályaival és
 436 10  |       akadályaival és keresse önmagában az öntudatos erőt, hogy azokkal
 437 10  |              fogom, te meg üsd! Tervezi az anya.~- Most az egyszer
 438 10  |                 Tervezi az anya.~- Most az egyszer elnézem a hibát, -
 439 10  |                nagyon föl volt indulva, az anya magához vonta férjét,
 440 10  |                 nem tagadhatá; de a mit az egyik tételen elvesztett,
 441 10  |             férjének is megmondá, mikor az diadalának érzetével akará
 442 10  |             óvja a férj, - ne idézd elő az ördögöt; mert megjelen.~-
 443 10  |                Nem ingerellek, - mondja az asszony indulás közben. -
 444 10  |                gyülölet áll helyükbe, - az ilyen pillanatokban az egyik
 445 10  |                  az ilyen pillanatokban az egyik fél méltatlanságot
 446 10  |          tehervonó állat mellett, mikor az az utána kötött nagy rakmányt
 447 10  |                 állat mellett, mikor az az utána kötött nagy rakmányt
 448 10  |               szólni tudna, megsajnálná az embert.~A fiuk haladtak,
 449 10  |                fejüket a szomszéd felé, az inasok pokoli örömmel mondák
 450 10  |          gyerekek nem mertek öklözködni az inasokkal; tehát anyjuk
 451 10  |                 kigondolható szót, mely az idegent elárulja, és a tanitási
 452 10  |             kinomban, ujjamat térdemmel az asztallábhoz szoritám, hogy
 453 10  |             asztallábhoz szoritám, hogy az anyagi fájdalommal fogjak
 454 10  |             arczuk oly komoly lőn, hogy az itt-ott hibásan kimondott
 455 10  |              kimondott szónak ferdesége az arczon is meglátszék. Az
 456 10  |                az arczon is meglátszék. Az óra vége felé közelgett,
 457 10  |                 együtt vigyáztak, egyik az aggodalom, a másik az ingerültség
 458 10  |             egyik az aggodalom, a másik az ingerültség izgalmával.~
 459 10  |         izgalmával.~A nagyobbik fiu már az utolsó negyedben semmit
 460 10  |         kitekintenek, a férj elrémülve, az asszony a bosszuvágytól
 461 10  |                 Elhalványult, vége volt az ingernek, ...megfordult,
 462 10  |               árkon ugrottak keresztül.~Az asszony visszavonult, Berger
 463 10  |           visszavonult, Berger Vámossyt az irodába vezette. - Mától
 464 10  |           vezette. - Mától fogva a fiuk az ön szállására menjenek -
 465 10  |                  menjen a tudomány után az, kinek még félig üres a
 466 10  |               még félig üres a feje.~Ó, az igazságnak külön diadalai
 467 10  |               virágot nem is látjuk, de az illat azt mondja: itt van!~
 468 10  |              illat azt mondja: itt van!~Az elhagyott, néha megszánt
 469 10  |    dicsekedhetünk vele, hogy mi voltunk az elsők, kik őt fölösmertük.
 470 10  |              föltett kalappal kérdeztük az ösmeretlen szerényt: mit
 471 11  |             hónapja volt hátra, Vámossy az utolsó hónapot tanulmányainak
 472 11  |                  A józan eszű kereskedő az utolsó hónapot háromszorosan
 473 11  |           háromszorosan számitá föl, és az ifjut fölmenté a nagy nélkülözéstől.
 474 11  |          fölmenté a nagy nélkülözéstől. Az egész évi nélkülözés nem
 475 11  |             nélkülözés nem hervasztá le az élet tavaszának szinét,
 476 11  |             jószágainak egyikében ölvén az időt, neje levélben figyelmezteté,
 477 11  |               valamelyik gyermekétől, s az üres sziv nem vágyott az
 478 11  |                az üres sziv nem vágyott az ilyen eledelre. Elolvasván
 479 11  |                 hogy a tudást nem lehet az emberbe dugni, mint a puskába
 480 11  |             puskába a töltényt, és hogy az apáért nagyon keveset türnek
 481 11  |                ezekkel még nem törődnék az apa; de hátha ügyetlennek,
 482 11  |                ő maga hitványnak kiáltá az emberiséget, - mely számba
 483 11  |          belefér.~Hány gonosz kérte már az orvost, hogy tudományának
 484 11  |                 sivár mindennapiságából az eszme, hogy neki gyermekében
 485 11  |                  lehet dráma, tragédia. Az ő élete hosszan kisérheti
 486 11  |            kisérheti a fiut, nézni kell az előadást, fia ott leszen
 487 11  |                 ott leszen a szereplők, az emberek között, kik az ő
 488 11  |                  az emberek között, kik az ő hite szerint olcsók vagy
 489 11  |      megjegyezni. A mérget már benyelte az emberiség, igy gondolkozék
 490 11  |               és most orditani szeretne az orvos után, ki az ellenmérget,
 491 11  |              szeretne az orvos után, ki az ellenmérget, bár iszonyu
 492 11  |                nem akarta végig kisérni az utczán, mert mit mondanának
 493 11  |             utczán, mert mit mondanának az emberek olyan lányról, kit
 494 11  |                 megszokott kereskedőjét az eladásra szánt termények
 495 11  |             mondja: miben csalhatom meg az urat?~- Igen is, meg fogom
 496 11  |             valakinek meg kell tériteni az én káromat, - tőkémet nem
 497 11  |                 nem dobhatom ki, legyen az idő vagy pénz, vagy talán -
 498 11  |               még gorombaságot is mond, az időn kivül beszámitjuk az
 499 11  |               az időn kivül beszámitjuk az elnyelt mérget is; mert
 500 11  |                 ha utóbb kilel a hideg, az orvost és gyógyszereket