Chapter

 1 5 |     jószágaimra vonultam.~- És nőd, a grófnő?~- Az a nő volt az egyedüli
 2 20|            leghelyesebb magyarázat.~A grófnő rendelkezett, hogy a mint
 3 20|        helyesen betöltve.~Ebéd után a grófnő szobájában találkoztak,
 4 20|            Nem tőlem, férjétől félt a grófnő, - annak fogalmait hitte
 5 20|           vele egykor?~- Mindenesetre grófnő, - ha a próbaév sikerül.~-
 6 20|              Zsigmond is bucsuzott, a grófnő élvezte a csendes boldogságot,
 7 22|          készitené el az utat annak a grófnő előtti kijelentésére; hogy
 8 22|               ezt a komoly képet, kis grófnő, - mondja Vámossy, - ma
 9 22|             azzal szakitá meg, hogy a grófnő beszélni óhajt Vámossy urral,
10 22|            egyéb kérdezkedések után a grófnő meglehetős izgalommal mondja:~-
11 22|             magát; de bevárta, hogy a grófnő jobban kifejtse mondani
12 22|            fiatal ügyvéd ur, mondja a grófnő kedélyes czélzással, - látom,
13 22|              meg engem.~- Mitől fél a grófnő? van alapja az aggodalmakra?~-
14 22|             nem mondott meg mindent a grófnő.~- Házam küszöbét nem lépheti
15 22|         boldogságunkat.~- Ne lásson a grófnő engem gyávának, teljes erőmből
16 22|       magyarázatért az Isten.~Az ifju grófnő lépett be, tán legjobbkor;
17 22|           mélyen elkomolyodva; mert a grófnő nem is gyanitá, mit és mily
18 22|                  Bocsánat, méltóságos grófnő, - ez elmélyedésem elnézést
19 22|    észrevehető volt az igenlés, mit a grófnő egy hálás pillanattal viszonzott.
20 22|         Pestről, Vámossy ur - kezdi a grófnő, - segéljen a jobbakat kiválogatni.~-
21 22|               kezembe akadt. -felel a grófnő.- Egykor már birtam; de
22 22|           Róla is szóltam, méltóságos grófnő, állitja Vámossy, - ám,
23 22|              grófnőt.~- Olvasta már a grófnő az ujdonságokat?~- Mi történt?
24 22| mindkettőjükre! Mondja kiderülve Emma grófnő, s öntudatlan elmosolyodva.~-
25 22|            önnek köszönöm.~- Bizzék a grófnő önmagában és az anyai gyengéd
26 23|              az anyagi küzdelemben, a grófnő kényelemben élt, csak gyermekeire
27 23|               gondolkozása szerint. A grófnő kezd kétségbeesni, s ezen
28 23|             az odanyujtott bizalmat a grófnő öntudatlan is olyan kölcsönnek
29 23|               Vámossy meghajolva, - a grófnő még mit sem tud, ámbár férjétől
30 27|        politikai befolyásánál fogva a grófnő akarva nem akarva a választottak
31 27|         veletek akarok megosztozni. A grófnő már a kocsiban ült, az ifju
32 27|        kudarczán mulatjuk magunkat.~A grófnő az esti postával kapott
33 27|             fia számára megkérte Emma grófnő kezét. Levelem után harmad
34 27|      ösztönünk már megérez valamit. A grófnő reszketett a váratlan hirre, -
35 27|            mondja az elnökleni látszó grófnő a két hallgató felé fordulva, -
36 27|                 Hasztalan a biztatás, grófnő, - mondja egy ifju a társaságból, -
37 27|             benn, - mondja tréfával a grófnő Óváryhoz fordulva, - a szivtelen
38 27|           Köszönöm a figyelmeztetést, grófnő, - mondja Óváry, - kályhának
39 27|                Igennel kell felelnem, grófnő, - mondja Koltay futó mosolylyal, -
40 27|              igen, - legyen biró Emma grófnő, a házi kisasszony.~- Beleegyezünk!
41 28|            kedves Vámossym, - kezdi a grófnő, - nézze meg e levelet.~-
42 28|              ki a gyermek mellett nem grófnő volt; hanem anya. Tudod-e,
43 29|               igen hamar kitalálná.~- Grófnő! ki tanitotta meg kegyedet
44 29|         szüksége mint a szegénynek.~- Grófnő, kegyed monda, hogy őszinte
45 29|               alatt alispán lett, s a grófnő az első napon megirta üdvözletét.
46 29|             szenvedéseket.~- Ösmeri a grófnő az ifju Óváryt?~- Gyakran
47 29|               szereplést, - én csak a grófnő boldogságán tünődöm.~- S
48 29|           aggódik.~- Nem róla, kedves grófnő, - vele, - elválaszthatlan
49 29|               de nem vet meg senki.~A grófnő egy élő szent volt, megbocsájtva
50 29|         jövendőt.~- Szegény férjem.~- Grófnő, - szent érzelmeit nem akarom
51 33|              nyilik. A 3-ik számban a grófnő lakik Emmával. Egyik sem
52 33|             egyensulyhoz meneküljön a grófnő: keserü elválásért százszorozott
53 33|            hagyott.~- Bocsásson meg a grófnő, hogy még jobban meg nem
54 33|           legbizonyosabb-, a tudatig, grófnő. E bizonyos tudatra van
55 33|              van szükségünk, s akkor, grófnő, megnyilik számunkra a boldogság
56 33|             akarta tenni a levelet, a grófnő szobájában kiváncsiskodni
57 33|             várta e levelet, - véli a grófnő, - különben a szolga nem
58 33|      elolvassa mindjárt: - mosolyog a grófnő, - igy legkevésbé fog ön
59 33|           levélnek tartalmát? Kérdi a grófnő.~- Szavait nem, annál jobban
60 33|         könyeimet.~- Az örömkönyeket, grófnő, - s ha én nem tombolok, -
61 33|      csudálatos érzékével kitalálta a grófnő, hogy lányának sorsa fölszabadult
62 33|    pillanatban a multat...~- Akarja a grófnő: a boldog család egy pillanat
63 33|            egymás karjába füződött, a grófnő Vámossyhoz fordult.~- Nekem
64 34|             Vámossyval. Esküvő után a grófnő nagy kertjében sétálgatott