Chapter

 1 19|              mit valaha meglátott a grófné körül.~- Nagy áldozatodba
 2 20|                                   A grófné.~Az élvvágyó olvasó gyanakodni
 3 20|          hátha nagyon ellágyulna.~A grófné félve várta a férje által
 4 20|            oly bomlott volt, hogy a grófné tőle valami táltost várt, -
 5 20|             táltosnak megérkezése a grófné előtt nem lehetett valami
 6 20|         Zsigmond főbiró urat, kit a grófné nem mint főbirót; hanem
 7 20|            ur, - fogadja vendégét a grófné, - maradjon ma nálam; mert
 8 20|            tekintendi.~- Méltóságos grófné, bocsásson meg, - okoskodik
 9 20|      Vámossy László.~- Fölugrottam, grófné! - mondja a főbiró csakugyan
10 20|        szerencsétlenséget. Mondja a grófné elrémülve.~- Én, fajankó,
11 20|            sőt valóságos szerencse, grófné, - a legderekabb fiatalember,
12 20|          hogy előbb megijesztett?~- Grófné, a grófot valami lelte, -
13 20|           szegénység, - okoskodik a grófné, - a szegénység eltörpiti
14 20|             legszilárdabbat is.~- A grófné azt véli, hogy kikoplalt
15 20|             vendégek megérkeztek. A grófné rögtön akará látni az érkezetteket,
16 20|     belépett a nevelő.~- Méltóságos grófné, - ajánlás nélkül lépek
17 20|          legelső bizonyitványomat a grófné irandja meg. Egyedül akkor
18 20|             leszek boldog, ha nem a grófné; hanem az anyának kitüntetésére
19 20|             nem egészen szerencsés, grófné, - hiszem, hogy sokan, de
20 20|              Vámossy ur, - mondja a grófné szivjósággal, - szabad remélnem,
21 20|             nélkül, Vámossy ur?~- A grófné nem gondolja meg, mily hosszu
22 20|           teljes őszinteségemben.~A grófné kegyesen intett, fia is
23 20|          fiatalemberről? - mondja a grófné, - nevelőnek nem pedáns,
24 20|            az urfiak oskolája volt, grófné, - anyagi kényelem, franczia
25 20|     kiegészitvén a társaságot a kis grófné nevelőnéjével. A kis grófné
26 20|         grófné nevelőnéjével. A kis grófné élénk szép lány tizennégy
27 20|            hogy nem messze laknak a grófné jószágától. A barátságos
28 20|            igy a beszédközök, mig a grófné a nevelőnéhez szólt, a multnak
29 20|      Menjetek, gyermekeim, mondja a grófné - miattatok vendégeim iránt
30 20|        üdvözlés után eltávozék, s a grófné fájdalommal mondja:~- Atyátok
31 20|             embereket?~- Jól monda, grófné: dicsekedett! A mely ember
32 20|            E hit mit sem használna, grófné, - lehetőleg mindenben a
33 20|            meg tehát a reményt.~- A grófné már ma akar boldog lenni. -
34 20|         merhetett ilyet! - Mondja a grófné föllelkesülve. - Ez embert
35 20|            malaszt, - engedje meg a grófné, hogy e malasztot elfogadva
36 20|          mint nekem, - mit gondol a grófné, ha az inasok ezt észrevennék, -
37 22|              Az egyensulyt keresse, grófné, - okoskodik a másik, -
38 22|            ön eszéhez folyamodom.~- Grófné, mit használok én önnek,
39 22| meggondolatlanság lenne, - mondja a grófné nagy gyengédséggel - mindent
40 22|          Nevetni szabad? Kérdi Emma grófné, véralkatának élénksége
41 22|          Ugy, ugy, mosolyogjon, kis grófné, - az ujdonságiró is azt
42 22|            azt mondja az anyának:~- Grófné, - most ösmeri leányának
43 22|                Ez a legerősebb vár, grófné, - ezt fogjuk védelmezni.~ ~
44 23|        lovagolt át, - ma tette le a grófné kezébe bizalmas tisztét,
45 23|           kormányzó mutattaték be a grófné alattvalóinak. Az ünnepély
46 23|             Köszönöm a bókot, nem a grófné nevében; hanem saját részemről.
47 27|         élénkségében részt venni.~A grófné kisebb társaságot örömest
48 27|         kereste az alkalmat, hogy a grófné többször észrevegye. Az
49 27|        növényekkel, s egy kellemdus grófné, alig néhány hónapos menyecske,
50 27|      szerint, ...mondja a csintalan grófné, ki a némát ily vallomásra
51 27|           Az enyém nem.~- Enyém sem grófné, - tehát közös uton járunk.~-
52 27|          kivánja! Mondja az idősebb grófné feléjük fordulva, mire a
53 28|        eleje.~Vámossy jókor jött, a grófné szorongattatva sietett az
54 28|          Vámossy.~- Mindkettőjüket, grófné! - mondja a fiatalember
55 28|         kérdeznem kell: tudja a kis grófné, hogy Óváryról szó van?~-
56 29|         menekülést neki köszönik.~A grófné falusi magányában nem mutatkozott,
57 29|    fordulatot egészen közlé vele. A grófné megkérte az alispánt, hogy
58 29|             Néhány hónap mulva Emma grófné együtt ült Szabó Marival
59 29|            Kedves Marim! - mondja a grófné - mennyit vesződnek velünk, -
60 29|           Ne, ...ne mondja tovább a grófné, ...már szédülök, - az ilyen
61 29|          egymás sorsát tudták.~Emma grófné anyjához sietve mondja:~-
62 33|           nehezebben most tulesik a grófné, s a következő napok közelebb
63 33|      hazában, ha keresni akarjuk.~A grófné nem értette e rejtélyt;