Chapter
1 2 | termete oly szépen egyenesedik föl, mintha most csöppent volna
2 3 | viz csendét az evező verte föl némileg, mindketten elhallgattak,
3 3 | melyben szeme láttára dobálák föl magukat a fél rőfnél is
4 4 | mert az öreg gróf kelté föl, és valósitásához is fogott;
5 5 | érzelem nem a bosszura kelt föl benne: a fiut akarta megmenteni.~-
6 5 | Boldog ember, te, - kiált föl a gróf, - folyvást hiszed,
7 5 | grófra, egyszerű eszével föl nem foghatta hirtelen a
8 6 | is térdig bókolva szedik föl a földről. Kénytelen volt
9 6 | magától, a sziv melegül föl tőle, nem a fej. Hátrahanyatlott
10 6 | beszélgetés folytán lélekben föl volt szántva, fogadásból
11 7 | Vámosyak közől, az ágat föl akarja futtatni, magasra
12 8 | orvosaink ugyan nem irták föl a betegségek jegyzékébe!
13 8 | papoljak, egyik gyermekedet föl akarod tolni a cseresznyefára,
14 8 | hiuság indulatot keltett föl; s mert ki nem törhetett,
15 9 | csemegéket utoljára adják föl, mikor a sok egyebet megették.
16 10| nyulok.~Berger ur nagyon föl volt indulva, az anya magához
17 10| Befejezésül még egy szót ir föl: Lapál.~- Ló Pál! olvassa
18 11| hónapot háromszorosan számitá föl, és az ifjut fölmenté a
19 11| emberrel van dolgunk, és soktól föl sem vesszük a keményebb
20 11| az embernek nem irhatnák föl a "Soll et Haben" rovatba
21 11| s felhatalmazom, fogadja föl Vámossyt.~- Gróf ur, - bocsásson
22 11| testgyakorlásban épen igy melegült föl, a test nyugalomra vágyott,
23 14| felelet helyett maga kereste föl Bergert délelőtti órákban.~
24 14| határozott válaszra szólitá föl a meglepett fiatalembert.~-
25 14| megveti, hogy önérdekének föl ne áldozza a hazát; de kérdem
26 15| juttatta, hogy bátyját tolja föl a hatalom polczára, és hogy
27 16| főbiróné csak akkor pattant föl, ha Szabó Zsigmond ur töprenkedett:
28 16| lesz belőle, bárddal ér föl.~Az élet küzdelem, elkezdődik
29 17| a rossz kedvvel virradt föl, pedig ilyen fiuért reggeltől
30 19| van megirva, hogy az apa föl van jogositva gyermekét
31 20| vagy nyavalyából gyógyult föl? vagy leesett a kocsiról,
32 20| Férjemet nem ösmerem föl e választásban.~- Az bizonyitja,
33 22| ilyen pillanatokban támad föl a lelki erő, - ekkor atyafiasodik
34 23| Szerencsétlen nagy urak! Sóhajt föl a lány, - nem gyanitva,
35 23| megadja magát, hogy keresse föl a grófnőt, legyen a megszomorodott
36 23| szivében hálásan buzgott föl az áhitat, föltekintett
37 24| azt irná, hogy akasszam föl magamat, de előbb téged
38 24| Hohó, - kiált a kapitány, - föl ne taszits.~- Bocsánat,
39 24| Mi az ördög, ...kaczag föl a kapitány, - átkozott csizmáid
40 24| nem is ejtett le, de mégis föl akar valamit venni.~- Mindig
41 25| csillogó szemekkel kelt föl ülőhelyéből), - én nem tudom,
42 27| Erdey kérte nejét, menjen föl ő is, gyermekeik hadd lássák
43 27| Horatius Coclest emlitem föl, ki egy maga megvédte a
44 27| könyörögsz neki, hogy tegye föl; mert meghül, - az alföldi
45 27| vagy csak az egyik ösmerte föl amazt: az egyoldalulag intézett
46 27| kárpótlást? valakit mégis föl kell áldozni, legalább titkon
47 28| szeretnek! Azért idéztem föl e példát, hogy gondolkozzál,
48 28| tudod?~- Ma Bergerrel jöttem föl a gőzösön, ráértünk beszélgetni,
49 29| akaratommal nem idéztem föl a szenvedéseket.~- Ösmeri
50 29| bocsánatot. Ez lehetetlen lévén, föl kellene keresnem nőmet,
51 29| föladatomat.~Ekkor kelt föl a két hölgy, a bizalom kölcsönösségében
52 30| olvasómat az életre, keressen föl olyanokat, kik alábbszálltak,
53 30| megparancsolám: kend három órakor föl fog engem költeni, az óra
54 30| szobájában, mikor hármat üt, föl fog kend költeni. A katonaságnál
55 30| felvilágositására hordtam föl őket, mert nem lévén bizonyitványunk,
56 30| Alkalmazzuk a másik példát. Tegyük föl: nőd lett volna leánykorában
57 31| nem maradhat, gazduram, föl vagy alá, tudom, keresett
58 31| megihatóbb vendégborból hozzon föl neki. A konyhában sürgette
59 31| foltja ellentétnek tünt föl. A lány bejött, tiszta abroszt
60 31| ugy alkalmazkodék, hogy a föl alá járkáló urhoz legtávolabb
61 31| fokonkint fogyott, s arra ébredt föl, midőn a kocsis figyelmezteté,
62 32| Régi jó barátom! - kiált föl örömmel Vámossy, ki várná
63 33| halálosan, a másik támassza föl őket uj életre. Gazdálkodjék
|