Chapter
1 3 | borravaló következett, de ma valami azt sugallta, hogy
2 3 | nyujtá a bojtárnak.~- Marczi! ma nem borravalót, hanem ezt
3 3 | körül nem mert elkotyogni; ma azonban a bojtár hallgatagabb
4 6 | adott tanácsokra, mintha ma járt volna erre legelőször.~
5 6 | vonlak el.~- Tegnap volt, ma nincs, magam parancsolok
6 9 | akarja: élhetetlen naplopó!~Ma is kemény orvosságnak vélem
7 11| az akkori bölcsességet, ma a lelki fáradság miatt az
8 14| türelmetlenséggel.~- Értem, - Mayer ma a kérlelhetlent játsza,
9 14| tapasztalám, ugyanezt reméltem ma is, - nem gondolva, hogy
10 14| megmagyarázom; de visszafizetésről ma szó sem lehet, sőt nagyon
11 14| pénzüzletbe ereszkedik.~- Ma nem kap ön értelmezést,
12 15| lányai miatt kardot rántanak ma. A főbirónét elfutotta a
13 15| hatalmamban van, hogy e két ur még ma eltávozik a városból, és
14 15| nincsen szükség áldozatomra, ma már tudom, hogy az a testvér
15 15| melyet közösen viselünk, mely ma e városban fecsegés tárgya.~-
16 16| öregem, - eredj dolgodra, - ma, látom, a lólopónak is könnyebb
17 16| maradna semmi.~- Ki tudja?~- Ma nagyon beszédes lettem;
18 16| belevegyültek a társalgásba, a ma először látott fiatal jogász
19 18| mint főuraink átaljában. Ma nem rendelkezhetik igy,
20 19| visszafogadni.~- Nem tudom, mi lelt ma; és nem hiszem, hogy egészen
21 19| bebizonyitja mindazt, mit én ma el nem hitethetnék veled.~-
22 20| vendégét a grófné, - maradjon ma nálam; mert én ma kimondhatatlan
23 20| maradjon ma nálam; mert én ma kimondhatatlan szomoru vagyok.~-
24 20| közelget már, főbiró ur, - ma érkezik meg fiam, s a nevelő,
25 20| reményt.~- A grófné már ma akar boldog lenni. - Ám
26 20| remény nélkül én nem volnék ma itt. - A mely apát meg nem
27 21| minden társaságba, s ha ma kutyafésülő társulat alakul
28 22| grófnő, - mondja Vámossy, - ma nem mond ön köszöntőt a
29 22| mondani valóját.~- Lányom ma kilép a gyermekszobából, ...
30 22| mozgást kell neki engednem, s ma vagyok leggyávább életemben,
31 23| grófnéhoz lovagolt át, - ma tette le a grófné kezébe
32 23| fordulópontja életemnek, - ma küzdelemre vállalkoztam,
33 23| nőnek is jut osztályrésze. Ma lepte meg először a gond,
34 23| boldogság.~Mindinkább siet, ma legelőször érzi az erőt,
35 24| pedig te is könyörögtél. Ma irok a kasznárnak, - visszaveszem
36 24| grófhoz. Mint mindig, ugy ma is előzékeny volt a gróf,
37 24| az elkeseredésnek vadizét ma folyvást érezzük, - ezért
38 24| Dicsekedni jöttem, - ma kaptunk Budáról levelet,
39 25| mond.~Igaza volt, - az apa ma gyermekében akart vigasztalást
40 26| csikó van kötve, - ezekért ma félárt is alig adnak meg;
41 26| elmélyedtek, a gróf évtizedek óta ma volt legelőször igen boldog,
42 26| legelőször igen boldog, ma volt legelőször nemesen
43 26| legelőször nemesen érző ember, ma volt legelőször büszke azon
44 27| nevetni, ha az itélet Óváryt ma másodszor sujtja.~- Az itéletet
45 28| vártam kegyedet, - Óváry gróf ma ujra sürgöli, hogy gyermekeink
46 28| alkalmas forrásból tudod?~- Ma Bergerrel jöttem föl a gőzösön,
47 30| sőt nem is akarok lenni. Ma elértünk az osztozásig, -
48 30| barátom, ki vagyok pusztitva: ma jött meg méltóságos fiam.~-
49 30| Szivem megkeményedett, ma kiszállásoltam belőle.~-
50 30| bekövetkezik az árveréskor, mit ő ma nem hiszen.~- Most már egy
51 31| kellett volna megmondanom: de ma meggyőződtem, hogy méltó
52 31| voltam azóta.~- Marczi! ma ott voltam, - és most kivánnám,
53 31| rohanj, azt megmondom.~- Ma is elmenjek?~- Rögtön, -
54 32| tudja, hogy apjának jószágát ma árverelték el. Személyesen
55 33| bujkálni.~- Apám ezt türi?~- Ma irta meg neki, hogy többé
56 33| látogassam a szobákat?~- Ma hivatalodnak embere vagy, -
57 35| találtunk - menjünk végig ma, a legtöbb helyen azt tapasztaljuk,
|