Chapter

 1 3 |          ékes tollu madár, a vadász ifju még, szenvedélye még oly
 2 3 |     martalékját a vizben elérje.~Az ifju a kócsagot óvatosan emelte
 3 3 |         eléggé gyanittatja, hogy az ifju vadásznak többszöri pajtása
 4 3 |             Marczi. - jegyzé meg az ifju, ki akarván kapni a fiut
 5 3 |             a parthoz igazodván, az ifju könnyedén ugrott ki. Máskor
 6 4 |          gyermek között.~Mielőtt az ifju vadászt utjában elérnénk,
 7 4 |     kényelemben és légkörben, mi az ifju grófoknak jutott, valamint
 8 4 |           tudna jókor enni. A három ifju folyvást együtt volt, s
 9 4 |         volt, nem tudott szólni.~Az ifju jól ismerte a gyermeket,
10 4 |            kihozni; hanem a mire az ifju grófok talán gondoltak,
11 7 |    hihetőleg szüksége lesz; mert az ifju grófokkal növelkedett, -
12 8 |            haraggal, - tudasd ezt a ifju grófokkal. - Aztán nejéhez
13 10|         hátha valamely ostoba ember ifju urnak találja czimezni.~
14 10|             kilyukad. Eltávozván az ifju, az asszony aggódva mondja
15 12|        felelet nem lehetett jobb az ifju grófra, s a mint Vámossyval
16 14|           hivatását, megmenteni egy ifju főrangu magyar...~- Megmenteni?...~-
17 14|             És az uzsorás? Kérdi az ifju a vitázót.~- Nem e falak
18 14|  Magyarországban a kereskedelem oly ifju növény még, hogy a szakértelmes
19 14|           meggyőzék Laczit, hogy az ifju gróf és saját testvére valának,
20 17|           öngyilkossági fegyver. Az ifju hatalmat érez, és e hatalmat
21 17|         gondoltam, hogy szánandó az ifju gróf, hogy méltóságod folyvást
22 18|              mi irányt tűzött ki az ifju grófnak?~- Kénytelen vagyok
23 18|        huszonnégy éves koráig mi az ifju?~- Grófnak a fia.~- Itt
24 20|   Méltóságos asszonyom, - mondja az ifju komolyan, - föltettem magamban,
25 21|             vágtuk az ellenséget az ifju kornak lelkesültségével, -
26 22|        volna, ha a fejlésnek indult ifju hölgy be nem lép a tanuló
27 22|             marad mindig! Mondja az ifju hölgy kezét nyujtva Vámossy
28 22|  kellemetlenül meg ne lephessen.~Az ifju hölgy megnyugodott, és a
29 22|          magyarázatért az Isten.~Az ifju grófnő lépett be, tán legjobbkor;
30 22|           hogy meg kell mentenie az ifju hölgyet az önfeláldozó engedelmességtől,
31 22|                Ne ijedjenek meg: Az ifju D.... Budáról jött az esküvőről
32 22|       fahidon megbokrosodtak, s egy ifju parasztnőnek kezéből kisiklott
33 22|         menyasszonyának mosolya!~Az ifju hölgy zavarában a virághoz
34 23|            abban reménylek, hogy az ifju gróf időközben cselekszik
35 23|           lány, hogy ön remél, - az ifju gróf pedig oly szeles és
36 23|        kaczagva hallgatnák, hogy az ifju Óváry gróf megcsókolta egy
37 23|             ezt, - hagyja helybe az ifju, - az emberek önzők, alkusznak
38 25|         elnevetné magát, a kalandor ifju maga mosolygott, és a reménységgel
39 25|           hallom, ki volt itt?~- Az ifju gróf mászkál erre két hét
40 27|       egyelőre szorongva járkált az ifju hölgy, a hozzá intézett
41 27|             kettő tért más utra, az ifju gróf Óváry, - s a nálánál
42 27|     töredéket akarunk bemutatni, az ifju Óváry gróf hosszu beszédében
43 27|       grófnő már a kocsiban ült, az ifju Óváry gróf keresztülfurta
44 27|      biztatás, grófnő, - mondja egy ifju a társaságból, - a tapasztalt
45 27|         vissza, karját odanyujtá az ifju hölgynek, ki azt meglepetés
46 28|             váltak el egymástól; az ifju elment egyéb dolgai után,
47 28|          sem merek.~- Méltóságod az ifju grófnőnek érzelmét óhajtja
48 28|            birják a jószágok; de az ifju gróf csordultig tölté a
49 28|         folytatom a befejezésig. Az ifju gróf Óváry Bécsbe rohant
50 28|     uzsorások sincsenek kőből, - az ifju gróf alkalmas pillanatban
51 29| szenvedéseket.~- Ösmeri a grófnő az ifju Óváryt?~- Gyakran láttam
52 31|       halász, tekintetes uram, - az ifju Óváry gróf jár ki minden
53 33|           Mi hozta össze őket?~- Az ifju gróf külföldre indul magához