Chapter

 1 5 |        között, műhelyekben, láttál tekintetes urat és szűrös parasztot:
 2 5 |       lehetne, - láttam embernyuzó tekintetes ügyvédet, - s ha a gyepre
 3 5 |           mindig olyan, hogy még a tekintetes főbiró urnak sem válnék
 4 8 |           A család.~Pillantsunk be tekintetes Vámossy urhoz, kiről előbbi
 5 12|         lány! mondja fohászkodva a tekintetes főbiró ur, mikor a legöregebbik
 6 12|         Sok lány? - viszontkérdi a tekintetes asszony el nem titkolt nehezteléssel, -
 7 12|          azért a kis czimért, hogy tekintetes asszonynak hivatsz.~- Egy
 8 12|         eladóvá tegyem, - menjen a tekintetes főbiró ur dolgára, az esküdt
 9 15|            elfogadó, - e szerint a tekintetes ur észreveszi, hogy aligha
10 15|             bizonyosan mondhatom a tekintetes urnak.~- Sokalják egymást,
11 15|          Saját titkomat elmondám a tekintetes urnak, - reménylem, hivatalos
12 23|         Óváry gróf megcsókolta egy tekintetes urnak lányát nappal, a nagy
13 30|           különbséget, hogy valami tekintetes kisasszonyból lett menyecske
14 30|        bolond irigyli ez embert, a tekintetes bőrben megférni nemtudók
15 30|       Tessék, - e levél neki szól: Tekintetes Vámossy László urnak, több
16 31|       fordulván, - éhen ne hagyd a tekintetes urat.~- Mióta lakik bátya,
17 31|        bátya, e tanyában?~- Régen, tekintetes uram, - hanem azt kérdezze:
18 31| költözködik innét?~- Ez is kérdés, tekintetes uram, - válaszol a csikós, -
19 31|         emberre lenne szükségem.~- Tekintetes uram látatlanban akar rám
20 31|              Látott engem valaha a tekintetes ur?~- Néhányszor, - épen
21 31|           megjött; nézze meg jól a tekintetes ur a kályhán az uj fiókokat, -
22 31|          is megmondod.~- Tetesse a tekintetes ur, mintha nem tudná.~-
23 31|         Akkor ezt sem kell tudni a tekintetes urnak, - bánom, hogy a többit
24 31|    valamennyire, ha akarja tudni a tekintetes ur.~- Egyre nem haragudhatol, -
25 31|            fogadja.~- Nem tréfál a tekintetes ur? Kérdi a csikós a vendéget.~-
26 31|           van dolga?~- Jól mondja, tekintetes uram, - szóból ért az ember.~-
27 31|         történetét.~- Kelevény az, tekintetes uram, - ha nyomkodom, háromnak
28 31|          nagyon szeretnék tudni.~- Tekintetes uram! rövid a történet.
29 31|          miért feledtél engem?~- A tekintetes urat?~- Igaz, - még akkor
30 31|       fokozatban lehetséges, még a tekintetes ur családja is növény lehet,
31 31|          Hogyan feledhettem volna, tekintetes uram; - szól a gazda, -
32 31|       mutatva.~- Pajtásom volt az, tekintetes uram, az viselt rám gondot,
33 31|        máshol, - kőböl nem vagyok, tekintetes uram, - de a kapuszár is
34 31|            lett azóta az a tallér, tekintetes uram? vegye csak az ujjai
35 31|               Nem jár erre halász, tekintetes uram, - az ifju Óváry gróf
36 31|         Mellette álltam, mint most tekintetes urammal.~- Őszinte kérdésre
37 31|           fenyegeti.~- Nem értem a tekintetes urat.~- Mától fogva minden
38 32|          valamit, Marczi?~- Sokat, tekintetes uram. Válaszol Marczi egészen
39 34|           közép az ifiasszony és a tekintetes asszony között.~- Te nem
40 34|           sorokat olvasta az öreg.~Tekintetes ur!~Eddig találkozott fiával,
41 35| gyámoltalanokat a kórházba löknek.~Tekintetes urambátyám, ki most hatszáz
42 35|      kocsikázott ki. Azt gondolja, tekintetes urambátyám, hogy mindenik
43 35|             bizonyosan tudom, hogy tekintetes urambátyámnak e czim nem
44 35|          jelentsek!~Igy beszéljen, tekintetes urambátyám, - ne kivánja,
45 35|         maga! Ha igy fog beszélni, tekintetes urambátyám, segiti megmenteni
46 35|    urambátyám, segiti megmenteni a tekintetes publikumot, és ezen érdemeért
47 35|             Deák Ferencz, egyszerű tekintetes ur, ki előtt hatalmas urak