1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1819
bold = Main text
Chapter grey = Comment text
501 11 | gyógyszereket nem fizethetjük az üzleti tőkéből; hanem megfizettetjük
502 11 | őszintébb lesz, Berger, - az öt garas leengedésben megegyezem, -
503 11 | beszámolni valóm.~- S mi lenne az?~- Méltóságodnak előitélete, -
504 11 | fogadta tiszteletnek, - pedig az volt, hanem csalniakarásnak
505 11 | azonnal megfogadtam, hogy az árból öt garast lehuzok.~-
506 11 | gondolám Berger uramat.~- Az vagyok most is, szivem megdöbbent,
507 11 | hogy egészségem szenvedett, az orvost és gyógyszert nem
508 11 | teszi hozzá Berger, - az üzletek fárasztók, sokféle
509 11 | méltóságos uram; hanem az - ember!~- Meg van az alku;
510 11 | hanem az - ember!~- Meg van az alku; aztán jó barátok maradunk! -
511 11 | Odahagyván a katonaságot, az emberekkel hosszabban kellett
512 11 | hosszabban kellett beszélnie, - az ezred gép volt, ha balra
513 11 | balra mozdult, - forgatta az embereket, mint a nyársat,
514 11 | hosszabban kell beszélnie az emberekkel, megszünt a tout
515 11 | kikkel eddig foglalkozott? Az engedelmes ezred, a pezsgőjét
516 11 | pezsgőjét ismerő jó barátok, az előzékeny hölgyek, kik a
517 11 | idősebb lett, és azért fogy az engedékenység; de Berger
518 11 | kell lenni a légkörben, az emberek átváltoztak e valamitől,
519 11 | gróf elfeledkezik magáról, az apát ereszti előtérbe. Kimegyen
520 11 | mellékszobába a levéllel.~- Berger! az alku megvan, most valami
521 11 | zsidógyermeket tanitott az idén.~A gróf megdöbbent,
522 11 | világon, én bevallom, hogy az orthodox zsidó kötöznivaló
523 11 | méltóságod engedje meg, hogy az álszenteskedő keresztény
524 11 | erkölcsöt követ el, midőn az előitéletek ellenére leszáll
525 11 | megijedt a gavallértól, s az anyai majomszeretet félt
526 11 | mindent.~Itt következett az előbbi fejezet ismétlése,
527 11 | szakadatlan figyelemmel kisért. Az elbeszélés végén Berger
528 11 | gazsággal szemközt, hol az óvatosság kevesebbet használ,
529 11 | kevesebbet használ, mint az ellenfélnek becsületessége;
530 11 | jók és jelesek volnánk, az embernek nem irhatnák föl
531 11 | Soll et Haben" rovatba az erényt.~- Megelégszem az
532 11 | az erényt.~- Megelégszem az ismertetéssel, Berger, s
533 11 | Gróf ur, - bocsásson meg az én konokságomnak. - e megbizást
534 11 | hatalmának nagyobbik felét, s az atyai kötelességnek nagyobb
535 11 | kimelegedett; most érezte, hogy az élettel birkóznia kell.
536 11 | test nyugalomra vágyott, de az erőkisérlet utáni bágyadtság
537 11 | el. Régen volt, elfeledte az akkori bölcsességet, ma
538 11 | ma a lelki fáradság miatt az álszégyennek melegét érezte;
539 11 | és nem mondta senki, hogy az álszégyen, nem mondta senki,
540 11 | mondta senki, hogy lelke, az unatkozott, nem gyakorlott
541 11 | gondolt a kapitányra, - az iró pedig épen most, épen
542 11 | épen most, épen csak ő rá. Az egészséges észjárásu ember
543 11 | képesek legyenek.~Talán az értelmes olvasó egy véleményen
544 11 | véleményen van velem, s kimondja az - áment!~ ~
545 12 | vagyon nélkül, és mikor az utolsót is elvitték a háztól,
546 12 | esztendőbe lépve kezet csókolt az apjának, és megigértette
547 12 | apjának, és megigértette az apjával, hogy most már elviszi
548 12 | szomszéd faluba bucsura, s az öreg mise után nem viszi
549 12 | elkényeztetett magzatja az apádnak? pipádat rösteled
550 12 | patikás, foltozószabó, néha az öreg bérességből is jut
551 12 | tudod, néha mégis meglepi az embert a gond, aztán könnyebben
552 12 | nyöszörögj, - folytatja az asszony, - czégért nem fogunk
553 12 | tekintetes főbiró ur dolgára, az esküdt ur már az irodában
554 12 | dolgára, az esküdt ur már az irodában várja ötven panaszossal,
555 12 | ötven panaszossal, a lányok az anya gondja alá valók, és
556 12 | gondja alá valók, és a ki az enyimre veti a szemét, tanuljon
557 12 | a panaszosok közé, mert az engedelmeskedés után megkivánt
558 12 | kényes dologról; mert mikor az asszonyoknak igazuk van,
559 12 | fölérnek egy vármegyével az alispántól le az utolsó
560 12 | vármegyével az alispántól le az utolsó szalmakomiszáriusig.~-
561 12 | férfiak! - beszélget magában az asszony - huszonnégy esztendős
562 12 | Jaj, hogy ki nem kergetik az országból az olyan professzort,
563 12 | nem kergetik az országból az olyan professzort, a ki
564 12 | faragni annyi esztendeig.~Ez az elmélkedés tiz másodpercz
565 12 | főispán szombaton megérkezik, az olyan kényes urnak pedig
566 12 | kérdésben egy pecsenyés tálban. Az a nagy ur a nagy világot
567 12 | főzetett a vármegyének, az alispánná ugy fogadja a
568 12 | után három napig megfekügye az ebédet.~Legöregebb lányával
569 12 | legalkalmasabb hat darabot elküldte az alispánnénak. Még az nap
570 12 | elküldte az alispánnénak. Még az nap kapta a köszönetet az
571 12 | az nap kapta a köszönetet az alispánnétól, meg egy levelet,
572 12 | következő tartalommal:~- Az Isten áldjon meg a kedves
573 12 | mert már vörösre égett az orczám a szégyentől, hogy
574 12 | elején. Tudtam, hogy nálad az ilyen jókor megvan, - de
575 12 | ilyen jókor megvan, - de az a kérés, kedves barátném,
576 12 | napra toldani kellene, meg az asztalkendők is kétfélék
577 12 | lehet használni. Ott legyen az eszed, lányom, a megjelezetlenekből
578 12 | előszedte a kivánt darabokat, az anya diadaltól boldogan
579 12 | ugy megsodorja, mintha az üdvösséget kellene elbirnia, -
580 12 | még fél, - még gyerek!...~Az összecsomagolás is megtörtént.~-
581 12 | hevesebben dobbant meg, aztán az öntudatosság ujra visszaparancsolta
582 12 | be a társadalmi életbe.~Az anya lányaival ült a hintóban.
583 12 | kellemesen haladt a hintó, s az anya odaengedve magát az
584 12 | az anya odaengedve magát az érzelmeknek, az egyik ülésben
585 12 | odaengedve magát az érzelmeknek, az egyik ülésben elandalodott.
586 12 | egyik ülésben elandalodott. Az életnek váltakozó viszonyaiban
587 12 | fal között tartani; mert az emberi életnek nem a melegházakban,
588 12 | tehát választhatók! Az anya elpirult: valami léha
589 12 | léha azt gondolhatná, hogy az anya meg akar szabadulni
590 12 | hajkoronával a remek hajlásu nyakon az anyát egy ihletteljes fohászra
591 12 | melylyel egy hálát bocsájtott az ég felé; ennyi és ily szép
592 12 | fájó gondolat bánta, - most az egyensulyt, a léleknek megnyugvását
593 12 | bibliai lángoló tüskebokor az uj testamentomban is föltalálható,
594 12 | két hölgyön legeltethesse. Az ösmerősebbek ürügyet találtak
595 12 | A főispán is megérkezett az alispán s két bécsi vendég
596 12 | szép leányokról, s hogy az idegenek fölfegyverzett
597 12 | határozhatjuk meg, hogy az illetők melyik szemükkel,
598 12 | Két-háromszori körüljárás meggyőzte az idegeneket, hogy a lányok
599 12 | a magasabb körök emberei az eredeti forrásokat szeretik:
600 12 | a mi ezen kivül van, az rájok nézve nem létezik.~-
601 12 | nem igérhetett szebbeket az igazhivőknek, mint e gyönyörü
602 12 | mindketten megálltak, hogy az elhaladókat nyugodtan megnézhessék.~-
603 12 | felelet nem lehetett jobb az ifju grófra, s a mint Vámossyval
604 12 | jóságától kitelett, hogy az idézeteket mint szerencsés
605 12 | tapasztalatokat mondá el az ifjabbaknak. Észrevette
606 13 | valának bécsi vendégei, s az épen akkor fölkapott nagy
607 13 | csavargatta fejét, nehogy az elképzelt ágyunak irányába
608 13 | feszelgéssel figyelmet gerjeszteni, az ösztönök minden időben kielégittetést
609 13 | kivánnak, - miért lenne az életnek tavasza tartózkodó,
610 13 | önmagának parancsolni, és az önszabta határnak korlátain
611 13 | maradni elég erős volt, az olyan képes elhinni, hogy
612 13 | ridegségig nyugodt maradhat, ha az illető beösmerte, hogy helyzete
613 13 | kitüntetett ifjuról; mert az apa maga kereste ki szemeivel
614 13 | maga kereste ki szemeivel az ifjut, és a mint megemlitenünk
615 13 | lányainak megmondá, hogy az alispán ur a jogászok közöl
616 13 | kérvén, Vámossy is ott lesz. Az ilyen kiváncsiság még nem
617 13 | lányok ismételve letekintenek az ifjura, kinn a városiak
618 13 | és a főbirói páholy esett az ostrom vonalába. A figyelem
619 13 | méltónak találtatott; de az ilyen figyelem, mely a szinházban
620 13 | közelebbről jelen meg; de az egyensuly törvénye ez alkalmával
621 13 | sietett, hogy fölháborodását az ő itéletével erősitse meg.
622 13 | észrevette, s a főbiróné az előadás alatti zaklatás
623 13 | szándékot észrevették; de az igyekezet nem tolakodhatott
624 13 | ellenük volt intézve, - az egyik kedvet érzett az "
625 13 | az egyik kedvet érzett az "elégre" olyast mondani,
626 13 | hogy nem elég! Mint mondám, az egyik szólni akart, sőt
627 13 | kicsinyléssel magához forditsa az előbb nyilatkozót, de midőn
628 13 | körűl csoportulának, hogy az elejtett szavaknak értelméhez
629 13 | bécsiek előre siettek, hogy az elröppentett kis galambokat
630 13 | elmondák, észrevétetvén, hogy az ő dicséretüket ne váltóban,
631 13 | embert? Ezen aggodalmában az első föllépésnek sikere,
632 13 | közfigyelem megvigasztalta; de az a furcsa szemle, mely elvégződni
633 13 | elvégződni nem akart, s az "anyjuk"-nak kifejezett
634 13 | bosszankodása helyrerántotta az elkószált apai észt, és
635 13 | ha a megyeház ajtajánál az alispánék közbejötte más
636 13 | nem zökkenti a beszédet.~Az anya bánattal vezette gyermekeit
637 13 | megilletődését. A főbiró még az alispánhoz ment, kinél,
638 13 | kedvezéseit, és a gyöngébbek az első fél órában megkopasztottan
639 13 | a sor, - a gróf folyvást az ajtó felé tekintett, mintha
640 13 | barátjának figyelemirányát, sőt az időnek mértékére figyelve,
641 13 | intett. Nyomban rá megszólalt az utczáról a legjobb czigányzene
642 13 | a megyeház előtt; de nem az alispáni lak irányából.~-
643 13 | néhány ezernyi veszteségét.~Az inditvány készséggel fogadtaték,
644 13 | bankjegyeiket, és siettek az ablakokhoz, - csak Vámossy
645 13 | szükséges tudomás végett az oldalszobában várakozó vadásztól
646 13 | százast markukba nyomtam, - s az végre idevezérelte őket.~-
647 13 | szobába, a gróf mellé huzódván az ablakmélyedésbe.~A gróf
648 13 | és teljesen megelégedve az eredménnyel, mosolyogva
649 13 | kisvárosi pletyka megragadja az alkalmat, hogy e késő éji
650 13 | zenéről jóval többet mondjon az igaznál, és a sok szóból
651 13 | igaznál, és a sok szóból az illetők egy részt bizonyosan
652 13 | városban egész nap aludjunk.~Az utolsó zenehang is elnémult,
653 13 | utolsó zenehang is elnémult, az uri vendégek kivánták egymásnak
654 14 | levelet irt Laczinak, hogy az általa kitűzendő órában
655 14 | megmenteni! - mondja Berger az őszinteség nyomatékával,
656 14 | nyomatékával, a nagyravágyás-, az oktalan pazarlás-, és elfajulástól.
657 14 | okoskodik tovább a kereskedő, - az én könyvtáram egyetlenegy
658 14 | könyvtáram egyetlenegy könyv: az élettapasztalat, - szerzője
659 14 | nem vár kritikusra, mert az élet bebizonyitotta. Én
660 14 | életemet szeretettel áldá meg az Isten, mégsem vagyok boldog;
661 14 | miveli és használja eléggé az észt, mely bölcsességével
662 14 | barátom a megvetett zsidóra, az Isten tudja miért veri most,
663 14 | kifizetni; hanem fizesse az, ki az égben lakik. E szobában
664 14 | kifizetni; hanem fizesse az, ki az égben lakik. E szobában
665 14 | mentes hazafiakká tenne.~- És az uzsorás? Kérdi az ifju a
666 14 | És az uzsorás? Kérdi az ifju a vitázót.~- Nem e
667 14 | rendes kerékvágásából, és az eszeveszett pazarló rá nem
668 14 | verebet eszi meg. Előttem az oktalan pazarló épen olyan
669 14 | pazarló épen olyan gaz, mint az uzsorás, mindkettő megtagadta
670 14 | pazarlót vesztében nem szánja, az uzsorást pedig megveti.
671 14 | beszédét, valaki kopogtatott, s az ajtón belépett egy bécsi
672 14 | előzékenységgel fogadott. Az idegen arra kérte Bergert,
673 14 | vendégek megérkeztek, s az első hangok meggyőzék Laczit,
674 14 | hangok meggyőzék Laczit, hogy az ifju gróf és saját testvére
675 14 | Mayer barátunk olyan mint az őrzőangyal, - kezdi a gróf
676 14 | maradhassak.~- Maradjon a gróf, - az én következetességemért
677 14 | hangomat illeti, - itt nem az udvariassági szabályok határoznak, -
678 14 | lévén szüksége, készen volt az áldozatra is, nem csak kamatok, -
679 14 | s én nem spekulálhatok az öreg grófnak halálára; mert
680 14 | öreg grófnak halálára; mert az én kedvemért az sem fog
681 14 | halálára; mert az én kedvemért az sem fog meghalni.~Gorombaságnak
682 14 | akadályozza a kölcsönzést?~- Csak az, hogy nem akarok.~- Maga
683 14 | pillanatnak hatását fölhasználva, az öreg uzsorást hirtelen megcsókolta!~-
684 14 | meglepetve néztek össze, az előbbeni pillanatoknak története
685 14 | nem azt bizonyitá, hogy az embereket összeölelkezteti
686 14 | amazok pedig folytatták az üzletet.~Mayer elkészité
687 14 | vagyok lágyulva, - mondja az uzsorás, - de háromezer
688 14 | testvérének gőgjét, mely az utczán az égbe kapaszkodik,
689 14 | testvérének gőgjét, mely az utczán az égbe kapaszkodik, négy fal
690 14 | Látom, hol végződik el az ember!~Mayer váltót keresett
691 14 | váltópéldányt kérek.~- Ki az a másik ur?~- Jó módu magyar
692 14 | módu magyar urfi, titkár az udvari kanczellárián, s
693 14 | fényüzést, fölkapaszkodik. Atyja az öreg Óváry grófnak jószágigazgatója,
694 14 | egyetlen, a másik fiu nem akart az apai tervek szerint indulni,
695 14 | évvel ezelőtt elbucsuzott az apai háztól, - bizonyos
696 14 | válaszol a kérdett, - az ilyen nemesemberféle apa
697 14 | váltókat is átadá, elbucsuzván az ideiglenes házi gazdától.~-
698 14 | nagyon megilletődve állt még az ablaknyilásban, - ön, hihetőleg
699 14 | testvérem, legegyenesebb uton az örvény felé, hová még atyánkat
700 14 | biztositom, hogy minden uzsora az ön kezébe kerül. Örülök,
701 14 | ha ön kérésemnek enged.~- Az ön példája oly nemes...~-
702 15 | szobába lépünk, - itt kezdődik az érdemteljes pálya az iparkodónak,
703 15 | kezdődik az érdemteljes pálya az iparkodónak, és ilyenben
704 15 | ilyenben végzi viharos életét az elrongyosodott nagyuri fajzat,
705 15 | helyen kénytelen megférni az ember.~Az egész várost végig
706 15 | kénytelen megférni az ember.~Az egész várost végig futotta
707 15 | szolgáljanak. Kinek mi köze az ő lányaihoz? nem ütött czégért
708 15 | czivakodhassanak értük.~Ha el kell az anyai fészekből ereszteni
709 15 | borbély legény egész nap az ő házának hirével borotválja
710 15 | járkált a szobában, - látta az utat, melyen elkapatott
711 15 | lelkiismeretlen fogja kizsarolni az apát, ki szeretetét azzal
712 15 | gondolat azt sugta, hogy csak az elszegényedett apa nyitandja
713 15 | családnak megalázása és még az elaljasodás is meg voltak
714 15 | meg voltak emlitve, végül az udvari titkár ur bejelenti,
715 15 | tisztában volt; de hogy az leczkézze, ki az apát is
716 15 | de hogy az leczkézze, ki az apát is le fogja vetkőztetni:
717 15 | sorsnak, és nem tudta, hol az a takaró, mely alá lehetne
718 15 | rejtenie érzelmét, hogy az apagyilkos nevét ki ne mondja.~-
719 15 | László jogász, - nyilatkozik az elfogadó, - e szerint a
720 15 | hogy aligha el nem téveszté az ajtót.~- Sem ajtót, sem
721 15 | ajtót.~- Sem ajtót, sem az embert, - fiatal barátom, -
722 15 | meg, ha uramöcsém kikerget az ajtón.~Laczit megmosolyogtatá
723 15 | hallás után mondom el, a mint az én asszonyom egy szuszszal
724 15 | főbirót.~- Jó, - kezdjük az egyiken, - nem a grófon, -
725 15 | Vámossynak hivják; hanem azt az udvari titkárt!~- Az is
726 15 | azt az udvari titkárt!~- Az is Vámossy, - bizonyosan
727 15 | egymást akarják ölni?~- Ha az az ur a főbiró urat kérte
728 15 | egymást akarják ölni?~- Ha az az ur a főbiró urat kérte volna
729 15 | irta e nyomoru levelet? Az egyiket elengedhette volna.~-
730 15 | mely azt vitatja, hogy a mi az enyém, az az övé is. A divat
731 15 | vitatja, hogy a mi az enyém, az az övé is. A divat Párizsból
732 15 | hogy a mi az enyém, az az övé is. A divat Párizsból
733 15 | fakadtak, s mint hallom, önnek az a másik kiadás Vámossy szállását
734 15 | volna is; de, uramöcsém, az én lányaim egyszerű falusi
735 15 | tiszteletből ön iránt óvakodnak az ön dolgaiba avatkozni, ekkép
736 15 | Ne mondja ki főbiró ur, - az a két gyermek nem érdemelte
737 15 | engedelmet kérek; de ha az a másik provokálja önt?~-
738 15 | becsületesebb embert, ki az őszinteséget inkább megérdemlené.~-
739 15 | tudni a főbiró ur, - de az apának, a gyermekiért nyugtalankodó
740 15 | kételkedem, megnyugtatom; mert az is hatalmamban van, hogy
741 15 | volt; de gazdagságát csak az öregebbnek akarta adni,
742 15 | öregebbnek akarta adni, hogy az majd nagy ur lehessen, a
743 15 | kisebbik fájó szivvel ment el az apai háztól, beállt szegény
744 15 | történethez nincs több: a kedvencz az a bizonyos udvari titkár
745 15 | titkár olyan adutt, mely az alispánt is elüti.~- Saját
746 15 | titkát meg kell őriznem, s az előzmények után szabad kérnem
747 15 | egy kis számadásra igen.~Az ajtó megnyilt, az udvari
748 15 | igen.~Az ajtó megnyilt, az udvari titkár volt uri személyében.~-
749 15 | felejtsd.~- Hamar készen leszek az urfival, - mondja a titkár, -
750 15 | volna ide.~- Kettőnk közöl az idejövetel rád nézve bizonyosan
751 15 | grófi barátoddal.~- Elment az eszed, ficzkó? ...mondja
752 15 | napon sem, melyen elhagytam az apai házat, nem akarván
753 15 | áldozatomra, ma már tudom, hogy az a testvér elkényeztetett
754 15 | családi nevünket óvni?~- Ha az idősebb testvér előtt olcsó, -
755 15 | testvér előtt olcsó, - drága az ifjabb előtt, - ki a családi
756 15 | családi nevet nem akarja az árverési hirdetések közé
757 15 | lehetek, bocsásson meg neked az Isten; mert oly hiu vagy,
758 15 | mert oly hiu vagy, hogy az uj testamentumnak Ezsaujává
759 15 | addig, mig meg nem állit az a nagy fal, mely a vakon
760 16 | is, hogy Vámossy László az apai nagyravágyás elől menekült,
761 16 | ábéczéztetni, mint hágcsó lenni az elkényeztetett testvérnek
762 16 | pályáján.~- Hát mit akart az apja? Kérdi a főbiróné.~-
763 16 | most oly bosszuság fogta el az asszonyt, mintha azt hallaná,
764 16 | fakadt, elképzelve, hogy az ő gyermeke halálra ríná
765 16 | vagytok ti, vén apák! Mondja az asszony, bűnbabokat keresvén,
766 16 | bűnbabokat keresvén, és az illető helyett kész volt
767 16 | főbirót, a hajdu bekopogatott az ajtón. Félbehagyták a beszédet,
768 16 | előtted megállni.~Tarka az élet, mitől? A millió véletlenségtől,
769 16 | A főbiróné jól ösmerte az emberek nyelvét, azt a beszédvágyat,
770 16 | friss jó hiren rágódik, mint az inyencz, ki a ritkaságot
771 16 | belőle, bárddal ér föl.~Az élet küzdelem, elkezdődik
772 16 | a mint meglátnak, a mint az első hangot kiejtjük a társadalomban,
773 16 | hogy előnyeink hihetőleg az ő egyensulyukat billenti
774 16 | védeni, tettel, szóval, mely az igazat kiabálja, pedig rágalmat
775 16 | nem látott felé, mintha az a többi millió csillag lehomályosodott
776 16 | csillag lehomályosodott volna az égről.~Vámossy Lászlót a
777 16 | szinház csarnokában, elérte az érdekeltségnek látszólag
778 16 | kitalált védelemmel, midőn már az ellenfelek egymásnak lakásaikat
779 16 | menekülőben elcsendesül az indulat, minden lelki ereje
780 16 | élvezzük a gyönyört, hogy az állatok- és mindennapiaknál
781 16 | A két öles árok elrémiti az embert, kétségbeesni készül
782 16 | siker káromkodásra készti az embert? nem, visszavágyik
783 16 | gunyolhassa és ingerelhesse az oktalan állatot. Hányszor
784 16 | bennünk lakó erőt. Épen az ellenkezőre érzünk buzgalmat,
785 16 | mert megkülönböztetett.~Az anya áhitattal hallgatta
786 16 | olyan szépet mondanak, hogy az ember kételkedik, esznek-e
787 16 | ember kételkedik, esznek-e az ilyen urfiak kenyeret. A
788 16 | urfiak kenyeret. A lányoknak az első párbeszéd kemény próbatét,
789 16 | professzora kérdez; hanem az idegen!~- Hát apád?~- Máig
790 16 | kellemesebb lesz egykor az ellenkezőt bebizonyitani.~-
791 16 | Mégis kinos lehetett az első napok elhagyatottsága?~-
792 16 | Utamban láttam sántát, az én lábam ép volt, - láttam
793 16 | mégegyszer fiatal lenne: az kivánt lenni, a mi én valék, -
794 16 | láttam gazdagot, ölte az unalom; mert gondja nem
795 16 | volt, mi ellopta volna tőle az időt, engem a holnapi napnak
796 16 | tudok küzdeni, megtaláltam az Istennek legnagyobb bölcsességét,
797 16 | legnagyobb bölcsességét, az elhagyott, félreértett,
798 16 | méltatlan üldözöttnek menedékét, az öntudatot, melyyel az Isten
799 16 | menedékét, az öntudatot, melyyel az Isten ugy vigasztal: hisz
800 16 | megtettél mindent, hogy az emberiségnek haszontalan
801 16 | dobossal akarod összecsőditeni az embereket, hogy megbámuljanak?
802 16 | megdicsérnek, beszámolt az emberiség, nem maradt adósod.
803 16 | hallgatás természetellenes, - az első részvétre kiolvad belőlem
804 16 | hosszan tart-e még? mert az ember szereti a regényhősnek
805 16 | boldogulását tudni, - s e boldogság az olvasónak kinjából is elvesz
806 16 | körültekintve, - mentségem az legyen, hogy mindezt rövidebben
807 16 | idegeket is kifárasztja, s az élet, az egyensulyra utalván
808 16 | kifárasztja, s az élet, az egyensulyra utalván az élőt,
809 16 | az egyensulyra utalván az élőt, kivánatossá válik
810 16 | dolgozni, - a többi jó részben az Isten dolga, ki épen akkor
811 16 | értünk, hogy a "készhez" az emberek annyira hozzászoktak,
812 16 | hozzászoktak, hogy szerintök az Uristen többé nem mindenütt,
813 16 | fűszert, mely a szegénynek az egyetlen tál ételt áldásképen
814 16 | pénzért mulattatja magát, - az éjnek legkésőbb órájában
815 16 | szegénynek szemét lefogja az álom, előhordja neki tündérképeit,
816 16 | szeretetben elfáradva, a hűséget az utolsónak mondja; - esküszó
817 16 | ágazik számtalanszor, és az éltető nedvet ugyanannyiszor
818 16 | megkeresi a henyét; mert az ráér vele beszélgetni: a
819 16 | válik meg, s munkájának az Isten egészséggel fizet.
820 16 | csodával határos találmányokat az inséggel határos kényszerüség
821 16 | kényszerüség kergette ki az emberi agyból, s ha van
822 16 | emberi agyból, s ha van az embernek büszkesége az állatokon
823 16 | van az embernek büszkesége az állatokon fölülemelkedni,
824 16 | képet - aranyon megvettük. Az óriás bolondokat a dusgazdagok
825 16 | fölálltak és közelebb léptek az ölelkezőkhöz, a részvét,
826 16 | meghálálni önnek ez estét! Mondja az anya két lányát kétfelől
827 16 | ügyvéd lesz? Kérdi Mari, az idősebb.~- Pörvesztő! Mondja
828 16 | elmondani: legyen ön e perben az én ügyvédem.~- Előre meg
829 16 | védelmezném, - szabad kérnem az ügyet nevek nélkül, - igy
830 16 | ligetben sétáltunk, hol azok az óriás fák vannak, melynek
831 16 | kisasszonyok kárt tesznek az emberiségnek e különös kivánsággal,
832 16 | Annak legkevésbé; mert az bánná meg leginkább a kérést.~-
833 16 | regényességnek táltos példáit, az önfeláldozásnak oktalan
834 16 | ezt eléggé bizonyitják. Az élet ennek ellenkezőjét
835 16 | ellenkezőjét termi meg, az egykori famászó, ha férj
836 16 | olvasván olyan könyvet, melyben az is meg lenne irva: hogy
837 16 | mely szép hölgyért egykor az udvarló a fára is fölmászott,
838 16 | tizenkét oskolában foglaltatik az emberség, a költészet, a
839 16 | költészet, a bölcselem és a jog! Az első megtanithatá a férfit,
840 16 | a költészet megkivánja az előzékenységet, a bölcselem
841 16 | Ne alázzák meg a lányok az udvarlót, - és az épen hagyott
842 16 | lányok az udvarlót, - és az épen hagyott öntudat nem
843 16 | szinte nem lehet: érzi, hogy az emberek sorsa magasabb intézőnek
844 17 | Ur és szolga.~Az olvasó összeszámitja a regénynek
845 17 | lesüvegelve kisérik ki, az egyik fölsegiti a nyeregbe,
846 17 | feleljenek rá. A gróf beszélteti az embereket, reméli, hogy
847 17 | embereket, reméli, hogy az emberek azon lyukon, mely
848 17 | emberek azon lyukon, mely az orrunk alatt keresztben
849 17 | Marczi! ...szólitja meg az egykori bojtárt a fasorok
850 17 | Mondom, hogy nem haragszom.~- Az nem tetszik nekem, méltóságos
851 17 | Ilyenképen engem nem szeretnek az emberek?~- Nem bizony, méltóságos
852 17 | én látom a kunyorálókat az előszobában, mikor kikerülnek
853 17 | kérek, ha mondom, ámbátor az én tudtommal senkit sem
854 17 | szárazán.~- Ért benneteket az ördög, én nem, hisz magamnak
855 17 | ijednek meg méltóságodtól az emberek; - a mit egynek
856 17 | ezer embernek mondaná, s az az ezer ember nem akarna
857 17 | ezer embernek mondaná, s az az ezer ember nem akarna szót
858 17 | megszoktam e hangot.~- Az itthonvalók pedig nem szokták
859 17 | folytathatták a beszédet, mert az oldalutról négylovas fogat
860 17 | beszélgetők felé. A gróf az érkező kocsi felé tekintett,
861 17 | hirtelen odaforditá, hogy az érkezőt fölismerje. A négyes
862 17 | a vendég leszállt volna, az ajtó előtt állt, leölelvén
863 17 | ajtó előtt állt, leölelvén az érkező fiatalembert.~- Fiam!
864 17 | kanyarulatba tértek.~Ha az emberek éltében a testnek
865 17 | megszakasztja, és vagy nem folytatja az eddigit, vagy a körülményekből
866 17 | meritve, uj nyomra tér. Az ember önmaga ellen legkevésbé
867 17 | A zsarnok ura akar lenni az alattvalóknak, - s mikor
868 17 | mindent elvett, megéhezik az emberek szeretetére, - e
869 17 | árulják. A gróf megutálta az embereket, kerülte őket,
870 17 | ingerli, keresi a kezet, mely az ő jogkörét ugy fölárkolta,
871 17 | a régi megvetés nem elég az egyensulyra, hogy a többin
872 17 | arról, hogy mit? Azokat is az emberiség megutálására tanitsa?
873 17 | bonyolódott gazság? Gazdagsága az ellenkezőt bizonyitja. Kénytelen
874 17 | erszénynyel rohant a köztérre, s az emberek vonzalmának is árát
875 17 | félelem daczára el mer jőni az apához; mert szeretni akarja!
876 17 | áraszt el szivében, abban az üres tanyában, mely az emberiség
877 17 | abban az üres tanyában, mely az emberiség ellenében jégverem
878 17 | kézben öngyilkossági fegyver. Az ifju hatalmat érez, és e
879 17 | józant is megbolonditja. Az Isten mindenható, s e hatalomnak
880 17 | oly gyakran látjuk, hogy az elkövetett gazságnak megbüntetését
881 17 | ideje maradjon. Sértsd meg az embert, közelits a földi
882 17 | hatalmával vesztedre tör; mert az anyagi hatalmat erősebb
883 17 | emlitik birkának! Ez tanusága az emberek gondolkozásának.~
884 17 | kellett folyamodni, hogy az apa szivébe lopódzhassék.
885 17 | szivébe lopódzhassék. Érzi már az apai sziv, hogy köze van
886 17 | apai sziv, hogy köze van az élethez - visszagondol saját
887 17 | hogy megmentésére rohanjon. Az olvasó higye el, hogy -
888 17 | megszégyenülést, - melyet az öröm mégis tulhaladt. Ura
889 17 | után nyargalt, tudta, hogy az apát a szeretet kergeti
890 17 | gondoltam, hogy szánandó az ifju gróf, hogy méltóságod
891 17 | Gondolja méltóságod, hogy az Isten elvehetné a fiut.~-
892 18 | főnemességnek egyeseit, kinyulnak-e az egyesek a többi közöl, mint
893 18 | életmódot, és megéri, hogy az utolsó fillérrel az utolsó
894 18 | hogy az utolsó fillérrel az utolsó falatnyi dicsőséget
895 18 | mert e korban nem a török az ellenség, hanem az elszegényedés,
896 18 | török az ellenség, hanem az elszegényedés, a tudatlanság,
897 18 | feledni: ki tagadja még, hogy az ősök érdeme nem száll az
898 18 | az ősök érdeme nem száll az utódokra, - s ha a vagyon
899 18 | a vagyon elfogyott, csak az uj érdem előtt emelünk süveget.
900 18 | megmondják, hogy mik vagyunk? az elszegényedett ember saját
901 18 | nem alkalmazhatók, s a ki az ujabb történetnek lapjaira
902 18 | hideg vért és türelmet; mert az apai hatalmat kell megosztania,
903 18 | kell megosztania, pedig ő, az elkényeztetett zsarnok, -
904 18 | nem rendelkezhetik igy, az a szeleburdi Széchenyi kiméletlen
905 18 | Belépett a várt vendég, az elképzelt téntás ujju halvány
906 18 | öltözött fiu, nem botlott meg az ajtónál nem tartott orácziot,
907 18 | Megesküdött volna a gróf az első pillanatra, hogy nem
908 18 | vendég elfogadott egyet az odakinált szivarok közöl,
909 18 | kivántam megösmerkedni.~- Az ajánlás megtisztel, - gróf
910 18 | igen hizelgők, remélem, az apa mást is kérdez, mint
911 18 | Tökéletesen megnyugszom az eddigi ajánlásokban, - kérdezni
912 18 | is: mi irányt tűzött ki az ifju grófnak?~- Kénytelen
913 18 | kérdezni, határozza meg az irányokat, s aztán a jobbat
914 18 | hogy nagy érdem lehetett az, melynek jutalma hozzáig
915 18 | közkötelességekkel. Üres volt az ország, nagy volt az, kinek
916 18 | volt az ország, nagy volt az, kinek a kegyelem czimet
917 18 | nyakába, van magyar szinház! Az egykori kopasz magyar földön
918 18 | hirdetésével egyesitvén az erőket, bebizonyitá, hogy
919 18 | tért a cselekvésre, mely az ujabb korban érdemet is
920 18 | a gróf: a tudást-e, mely az ujabb kornak fegyvere, élesebb
921 18 | százezerek?~- Semmi szóm az ön nézetei ellen, - fiam
922 18 | a mit mondani akarok, az eddigi szokásokkal merőben
923 18 | huszonnégy éves koráig mi az ifju?~- Grófnak a fia.~-
924 18 | helyez mindenkit, legyen az apa gróf vagy jobbágy. A
925 18 | általában áterőlködni nem lehet, az ifjunak meg kell tanulnia
926 18 | mozognia szabad és kell. Ha az összes világ beösmerte,
927 18 | huszonnegyedik évén tul az ablakon is kidobhat, és
928 18 | csinálni milliók számára, - s az ilyentől megkivánhatja mindenki,
929 18 | megkivánhatja mindenki, hogy ösmerje az embert, és azt méltányolni
930 18 | akarom neki bizonyitani, hogy az öröm nem kiváltság, a bánat
931 18 | mindenkinek fáj, a nyavalya az emeleten is bemegyen, az
932 18 | az emeleten is bemegyen, az érdemért az egyénnek kell
933 18 | is bemegyen, az érdemért az egyénnek kell fáradni; tehát
934 18 | kell fáradni; tehát mindent az emberi szervekkel cselekszünk
935 18 | bocsát ki, - következésképen az osztályzati állapot csak
936 18 | életben; de nem kiváltság az emberiség ellen. Francziaország
937 18 | hogy közelebb legyenek az éghez: a végzet nem türheté
938 18 | örömtől ujjongva ment be az idegen hadak élén: nem franczia
939 18 | engemet is együtt tanittattak az anyai és franczia nyelvre;
940 18 | valék grófi gyermek, hogy az emeletből nézzek alá, franczia
941 18 | hetvenkedjem, a mennyit lehet.~- Az ön atyja e szerint jó módu
942 18 | ember lehetett?~- Most is az.~- Ezt nem értem.~- Nézeteimből
943 18 | vagyok, és tudom, mit akarok. Az emberiségi fogalom egyik
944 18 | fogalom egyik hitvallásom, az érdemesek földi szenteim, -
945 18 | szenteim, - ördög előttem az oktalan nagyravágyás, és
946 18 | lelki erőben, mely tőke, az az: olyan kincs, mint a
947 18 | lelki erőben, mely tőke, az az: olyan kincs, mint a műértő
948 18 | nem tartoznék annyival az uzsorásoknak. Az ész mérsékletet
949 18 | annyival az uzsorásoknak. Az ész mérsékletet parancsol,
950 18 | is bizonyitotta, remélem az atyának kérelmét nem tagadja
951 18 | legőszintébb örömmel.~- Az évi díjt sziveskedjék tetszése
952 18 | mint ön akarja.~* * *~Hát az életunt ember hol van? kérdik
953 19 | részeg ember elől pedig az Uristen is kitér.~Vámossy
954 19 | rábizott uradalmakat, hanem az egész megyét befolyása alá
955 19 | sem emlité a fiut, végre az apa megunta a némaságot.~-
956 19 | mindegy: hűségére biztad, az utólagos jelentést semmibe
957 19 | Eddig a példa, következik az alkalmazás. Két fiuval áldott
958 19 | alkalmazás. Két fiuval áldott meg az Isten, hova martad az egyiket?
959 19 | meg az Isten, hova martad az egyiket? szivtelen vagy,
960 19 | szivtelen vagy, oktalanságod az egész környéken botránytárgy,
961 19 | megitélni: meg merem-e mondani az igazat?~- Magam vagyok az
962 19 | az igazat?~- Magam vagyok az oka, hogy fölpiszkáltalak,
963 19 | tavaly mondám: meglőném én, az ő bátyja. Most nincsen itt
964 19 | Fülheggyel hallám, hogy az ember test és lélek, mindkét
965 19 | hol van megirva, hogy az apa föl van jogositva gyermekét
966 19 | megölni?~- Ur lesz, mondja az apa, - meghizhatik testben
967 19 | üdvösségeért imádkozhatik az unalomig, hol és mikép leszen
968 19 | mert egyszer megundorodtál. Az egyéni viszonyok olyanok,
969 19 | a mit nem szenvedhetünk, az megölőnk. Miért kényszerited
970 19 | vértagadás ez, egyik fiadat az Isten kertjébe adni napszámosnak,
971 19 | Nem bánom, ha eltagadod is az ezreket, melyeket Bécsbe
972 19 | azt el nem prókátorkodod.~Az apa elhalványodott, a kapitány
973 19 | gyengeség mégis védelemre készté az apát.~- Előre tudtam, hogy
974 19 | én magamban gyönyörködöm az elérkezendő megbánáson.~-
975 19 | megbánáson.~- Értem ezt az ijesztgetést, - okoskodik
976 19 | ijesztgetést, - okoskodik az apa, - ha a katona a theológiából
977 19 | Hogy én mit hiszek el: az az én gondom; hogy te mikor
978 19 | Hogy én mit hiszek el: az az én gondom; hogy te mikor
979 19 | hogy te mikor józanodol ki: az a te gondod. Mára elvégeztem
980 19 | nem kell kitagadnod; de az is bizonyos, hogy nem lop
981 19 | katonával.~Megint figyelmeztetem az olvasót, hogy a direktornék
982 19 | nem akarok hizelkedni még az asszonyoknak sem, kiknek
983 19 | ha a hintónak oldalán és az inasnak bérruháján a gombra
984 19 | napernyőjén vagy legyezőjén, hogy az igaz világ tudná, kit tisztelhessen.~
985 19 | nevetséges hatalomkörében, mint az az indus, ki New-Yorkba
986 19 | hatalomkörében, mint az az indus, ki New-Yorkba tévedvén,
987 19 | hogy nővére megalázza magát az agglegényi szállásra.~-
988 19 | urakhoz szoktam, - egy ezredes az engedetlenséget főbelövéssel
989 19 | félesztendeig megfekszi, és az ifiurat meg sem szidják.
990 19 | elő a fiut, vártam, hogy az anyai érzelem megszólamlik
991 19 | megszólamlik benned, - felelj: az anya beszél most, vagy a
992 19 | szerettem volna hallani az elsőt, - az anyai viszony
993 19 | volna hallani az elsőt, - az anyai viszony szent, - ennek
994 19 | szent, - ennek fájdalmaiért az Isten a legszentebb örömeket
995 19 | sárkányt, jól vigyázz, hogy az a vékony madzag el ne szakadjon.
996 19 | direktorné - hol csavarog az a gyermek?~- Többet nem
997 19 | folytatja tovább, - akar-e az apai szándéknak engedelmeskedni?~-
998 19 | keveredni.~- Megyek! ...mondja az asszony, ...ez volt utolsó
999 19 | Hasonlóid kinevetnének, az alattad állók kárörvendeznének, -
1000 19 | nagyobb bajt is látott, az egészséges embereknek ezrenkinti
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1819 |