bold = Main text
     Chapter                                       grey = Comment text

1001 19  |                és nem csodálkozom, hogy az is jajgat, kinek régi baja
1002 19  |              meg ne érezd!~* * *~Elment az asszony: haragudott, hogy
1003 20  |                               A grófné.~Az élvvágyó olvasó gyanakodni
1004 20  |             fogunk valakit elszöktetni. Az olvasó ne gyanakodjék, -
1005 20  |            olvasó ne gyanakodjék, - én, az iró, a második kötetnek
1006 20  |             viszonyai miatt a nevelőnek az anyai körben kelle maradnia.
1007 20  |                 E családi megegyezésről az első kötetnek elején megemlékeztem.
1008 20  |               gyermeknek arczán megvolt az erőteljes pir, szemeiből
1009 20  |             tudott mindennek, leginkább az apának, ki előtt iparkodott
1010 20  |                 nem a szaporodás, hanem az el nem fogyás mértékével
1011 20  |                Vámossyban bizott, mégis az elválás előtti estén oly
1012 20  |                 gróf összeszedte erejét az utolsó pillanatra, fiával
1013 20  |             valami kedves napi esemény.~Az ebéd előtti legközelebbi
1014 20  |                szerint kénytelenittetem az embereket hivatalosan megijeszteni,
1015 20  |              azért merem is mondani, ha az a tisztelt ur nem idevaló
1016 20  |               találta vagy vette a gróf az uj nevelőt?~- Körülményesen
1017 20  |           középosztályban gazdag ember.~Az inas belépett, jelenté a
1018 20  |               grófné rögtön akará látni az érkezetteket, s a kinyiló
1019 20  |                  ha nem a grófné; hanem az anyának kitüntetésére leszek
1020 20  |             Tudja ön, - hogy nem vagyok az életben szerencsés.~- Csak
1021 20  |                 ketten találnak enyhet: az a fa kétszeresen meg van
1022 20  |               gondolja meg, mily hosszu az év a diáknak tanitója mellett,
1023 20  |           kérdem; mert borzasztó, mikor az emberek mindent elhisznek,
1024 20  |              ellent.~- Első belépésemet az ellenmondáson kezdem, ennél
1025 20  |                    Két oskolát végzett, az látszik meg rajta. Mondja
1026 20  |              mondott főbiró ur?~- Egyik az urfiak oskolája volt, grófné, -
1027 20  |            csiszolt termekbe; - a másik az élet oskolája: goromba kényszerűség,
1028 20  |                bementi dija a koldulás, az életrevalónak az ész, mely
1029 20  |              koldulás, az életrevalónak az ész, mely bizonyitja, hogy
1030 20  |                férfi oldalt kerül, küzd az élettel, s ha nem hitvány
1031 20  |                 Két fia van egy apának, az egyiket röpülni tanitják,
1032 20  |               hogy a mint átöltözködnek az érkezettek, a teremben várja
1033 20  |             várja őket. Rövid idő mulva az étteremben látjuk őket,
1034 20  |                 szobájában találkoztak, az anyai sziv kitágult, és
1035 20  |                  e nyilt vallomás, hogy az a több, az a nagyon nagy
1036 20  |               vallomás, hogy az a több, az a nagyon nagy anyagi jóllét
1037 20  |               mint toldalék: a szeretet az igaz. A többivel az undorodásig
1038 20  |            szeretet az igaz. A többivel az undorodásig jól lehet lakni,
1039 20  |               jól lehet lakni, a többit az unalomig meg lehet szokni, -
1040 20  |              remegünk. Ez a titok, hogy az anyai sziv kettőt, sőt tizet
1041 20  |                 ridegségét bocsássa meg az Isten.~- Megbocsájtani? ...
1042 20  |             méltóságos asszonyom, mikor az Istennek irgalmát minden
1043 20  |             ügyben el akarták koldulni. Az Isten bölcs és igazságos.
1044 20  |           gondolt ki, - igazságos; mert az egyensulyt jelölte ki mértékül.
1045 20  |               ad: féljen kincsei miatt. Az elbizakodott erő fölemel
1046 20  |               akar, csak egy fontot: ez az egy font leveri, nyomorékká
1047 20  |            leveri, nyomorékká teszi, és az egy fontot külön sem birja
1048 20  |              fontot külön sem birja el. Az ó testamentumi király Isten
1049 20  |                  baromként legelt; mert az egyik mérlegnek megfelel
1050 20  |             mérlegnek megfelel a másik. Az egyensulyt nem lehet kikerülni,
1051 20  |            kikerülni, s a gróf szenvedi az egyensulyt, s minthogy egykor
1052 20  |          dicsekedett vele, hogy megveti az embereket?~- Jól monda,
1053 20  |               képzeltem önt, - bocsánat az őszinte szóért, - hála Istennek,
1054 20  |          Méltóságos asszonyom, - mondja az ifju komolyan, - föltettem
1055 20  |           ösmerem föl e választásban.~- Az bizonyitja, hogy a grófon
1056 20  |                 grófon valahol kifogott az élet.~- Ó, ha e hitet föltámasztaná
1057 20  |                   A titoknak kulcsa nem az én kezemben van, de tudom,
1058 20  |                el.~- Mikor látom megint az én jó barátomat?~- Ezután
1059 20  |                 mit gondol a grófné, ha az inasok ezt észrevennék, -
1060 21  |                 gyermekesen félek, hogy az olvasó földhöz vágja e könyvet,
1061 21  |           keresztül lapozta hirlapjait, az ország épült, a nagy síkságon
1062 21  |             Erdey nélkül.~Ne kérdezzük: az ölő unalom, a kiváncsiság,
1063 21  |                s midőn huszárja elviszi az edényeket, és az ajtón ki
1064 21  |                elviszi az edényeket, és az ajtón ki akar lépni, hangosan
1065 21  |           fölugrik, ölelő karokkal siet az érkező felé, és kapitány
1066 21  |               próba nélkül, benned kész az ellenség, csak szólni kell,
1067 21  |              nem érdemes, és irigylendő az az állat, mely koplalási
1068 21  |               érdemes, és irigylendő az az állat, mely koplalási kinjában
1069 21  |                igazad lett volna; de én az egészséges észnek maradékát
1070 21  |                egészséget arra rendelte az Isten, hogy sokat is dolgozzunk, -
1071 21  |               én pedig, megvallom, hogy az anyagi szükségtől megmentve,
1072 21  |       foglalkozást nem szereztem, aztán az unalom husomba vette magát,
1073 21  |              vigyázok, idő előtt elvisz az ördög.~- Tanulj valami mesterséget.~-
1074 21  |               gond?~- Azt is megmondom: az ilyen társulatok jó részben
1075 21  |            nincsenek, - fiaimmá fogadom az egyesületeket, és igy bizonyos
1076 21  |    egyesületekben résztvenni, hallgatni az okosat, küszködni az ügyetlenséggel
1077 21  |          hallgatni az okosat, küszködni az ügyetlenséggel és gazsággal;
1078 21  |       ügyetlenséggel és gazsággal; mert az egyesületek vezetői nem
1079 21  |         szókimondó természetemnél fogva az ügyetlenek és gazok ellenségeimmé
1080 21  |              gondban kellemesebben foly az élet, és lelkem megnyugszik,
1081 21  |                Mit sajnálsz? áldjon meg az Isten, hogy ellenmondasz, -
1082 21  |        szavainak bizonyitványát kereste az arczon, és kettős lőn gyönyöre:
1083 21  |                elhatároztam, résztvenni az egyesületi életben, s mikor
1084 21  |              meg akartam győződni, hogy az én összeadásomat miképen
1085 21  |              emberen próbálta meg, s ha az elnevette magát, bizonyos
1086 21  |            szagoltunk puskaport, vágtuk az ellenséget az ifju kornak
1087 21  |         puskaport, vágtuk az ellenséget az ifju kornak lelkesültségével, -
1088 21  |                türhető katonák voltunk, az ujabb hadrendszer sok előnyre
1089 21  |            katona eszik, iszik, alszik, az őserő bennvesz, - esze a
1090 21  |             legalább gyermekeid vannak; az Istenre kérlek jókor értsd
1091 21  |                mint apjuk, kitől futnak az emberek.~- Futnak?~- Igen, -
1092 21  |                beszélt ő. - Berontottam az országgyülésre, a legnagyobb
1093 21  |         egyesületbe.~- Megjött étvágyad az élethez?~- Rekonvaleszczens
1094 21  |       Rekonvaleszczens vagyok, barátom, az emberektől függ, hogy vissza
1095 21  |             vissza ne essem.~- Kerested az embert?~- Kettőt már találtam, -
1096 22  |            Három évvel vagyunk odább, s az a csuda ismétlődik az emberi
1097 22  |                 s az a csuda ismétlődik az emberi életben, hogy két
1098 22  |              folytán kéri, készitené el az utat annak a grófnő előtti
1099 22  |                 hogy Vámossynak sikerül az anyát e kényes válságon
1100 22  |            embernek" elmondja Vámossyt. Az ut meg van jelölve, menjen
1101 22  |         védelmezőm marad mindig! Mondja az ifju hölgy kezét nyujtva
1102 22  |                 komolylyá lettem, anyám az életről beszélt, s neki
1103 22  |          beszélt, s neki elhiszem, hogy az életben a boldogság a véletlentől
1104 22  |         kellemetlenül meg ne lephessen.~Az ifju hölgy megnyugodott,
1105 22  |                 állta ki a szigorlatot.~Az alkalomszerü szerencsekivánás,
1106 22  |                 vinni, ugy-e? ...mondja az anya gyötrelemmel. - A férfiaknak
1107 22  |                sincsen, minő bánata van az anyai szivnek.~- Az egyensulyt
1108 22  |                 van az anyai szivnek.~- Az egyensulyt keresse, grófné, -
1109 22  |               nem volnának gyermekei!~- Az Istenre kérem, ne mondja, -
1110 22  |               mi örömem lenne?~- Megvan az egyensuly, méltóságos asszonyom, -
1111 22  |                fél a grófnő? van alapja az aggodalmakra?~- Saját életem
1112 22  |            aggodalmakra?~- Saját életem az alap, - férjem örömtelen
1113 22  |                  lányomat meglátják, és az érzelem érzelmet talál,
1114 22  |               érzelem érzelmet talál, s az anya nem kivánandja az oktalan
1115 22  |                s az anya nem kivánandja az oktalan engedelmességet.
1116 22  |       gyermekünk fölött, hogy a gyermek az anya mellé húzódjék az apa
1117 22  |          gyermek az anya mellé húzódjék az apa ellen vagy megfordítva?
1118 22  |               szót, bocsásson meg, hogy az egyetlen fegyverhez, az
1119 22  |                 az egyetlen fegyverhez, az észhez, - az ön eszéhez
1120 22  |                fegyverhez, az észhez, - az ön eszéhez folyamodom.~-
1121 22  |               nem csak a gyermek; hanem az apa és anya boldogságáról
1122 22  |                 meg önt e magyarázatért az Isten.~Az ifju grófnő lépett
1123 22  |                 magyarázatért az Isten.~Az ifju grófnő lépett be, tán
1124 22  |                be, tán legjobbkor; mert az anya már nagyon ellágyult.
1125 22  |    megvivódjanak, tapasztalhatták, hogy az embernek életében az ilyen
1126 22  |               hogy az embernek életében az ilyen pillanatokban támad
1127 22  |                atyafiasodik meg a lélek az Istennel, ekkor kezd a lélek
1128 22  |                 legnagyobb erőhöz; mert az ember ilyenkor talál eszmét,
1129 22  |       tyukszemeket és gyenge oldalakat. Az önerőből meritett terv ad
1130 22  |   életrevalóságunkról, - ekkor születik az önbizalom, mely nélkül lehetünk
1131 22  |         önbizalom, mely nélkül lehetünk az emberek között Nro l, -
1132 22  |                  hogy meg kell mentenie az ifju hölgyet az önfeláldozó
1133 22  |                mentenie az ifju hölgyet az önfeláldozó engedelmességtől,
1134 22  |          harcztól, és a mi legnehezebb, az apát apává és férjjé kell
1135 22  |              először gondolt arra, hogy az ész fegyver, az akarat a
1136 22  |              arra, hogy az ész fegyver, az akarat a kéz, mely azt meghordozza,
1137 22  |              meghordozza, és szomjazott az akadályokra, hogy küzdenie
1138 22  |            Ismételve szivére tolakodott az izgalmas vér, az, a mi az
1139 22  |             tolakodott az izgalmas vér, az, a mi az emberben csüggesztő,
1140 22  |               az izgalmas vér, az, a mi az emberben csüggesztő, megkapaszkodott
1141 22  |                 két indulat küzdött, de az akaraté lőn a győzelem.
1142 22  |                 győzelem. Elvált egykor az apai háztól néhány óra alatt, -
1143 22  |                a magaslatról, hova csak az emelkedő ér el.~Visszamenet
1144 22  |                 arczán észrevehető volt az igenlés, mit a grófnő egy
1145 22  |              Karthausi?"~- A legelső is az volt, a mi a kezembe akadt. -
1146 22  |             eltévedt.~- Óhajtanám, hogy az egész kiadás eltévedt volna!~-
1147 22  |                 követelő vagy. - Mondja az anya.~- Róla is szóltam,
1148 22  |            Vámossy, - ám, kisértsük meg az alkalmazást. Méltóságod
1149 22  |             elolvasok néhány töredéket. Az első czikk, ugy látom, novella,
1150 22  |          csillagok milliói, két csillag az ön szeme, és szebben ragyog,
1151 22  |                 a napnak égető melegét, az ön szemeinek sugarai csak
1152 22  |     pisztolyokról van szó. - Mit tűrjem az életnek nyügét? - ezt a
1153 22  |             példát, szeretem a kincset, az utolsó aranyat mosolyogva
1154 22  |            aranyat mosolyogva dobtam ki az ablakon, huszonhat éves
1155 22  |                    Olvasta már a grófnő az ujdonságokat?~- Mi történt?
1156 22  |         mindketten.~- Ne ijedjenek meg: Az ifju D.... Budáról jött
1157 22  |                 ifju D.... Budáról jött az esküvőről arájával, a lovak
1158 22  |              mosolyogjon, kis grófné, - az ujdonságiró is azt mondja:
1159 22  |                menyasszonyának mosolya!~Az ifju hölgy zavarában a virághoz
1160 22  |                ekkor Vámossy azt mondja az anyának:~- Grófné, - most
1161 22  |            Bizzék a grófnő önmagában és az anyai gyengéd érzelemben.~-
1162 23  |                Közlé nagyobbik lányával az előérzetet, és tavasz dereka
1163 23  |                 a grófné alattvalóinak. Az ünnepély hamar elvégződött,
1164 23  |              lányom, többet, - biztatja az apa, - vendéget hoztam.~-
1165 23  |                 elhittük a jövendölést.~Az apa magához ölelé a lányt,
1166 23  |              szerencsekivánásomat.~- Ön az első szerencsekivánó, -
1167 23  |                 néz, ki nagy érdemeiért az égből malasztot kérhet.~-
1168 23  |            kérhet.~- Boldog gyermek; ön az életet oly könnyünek véli.
1169 23  |                volna a fájdalmak sulyát az anyagi küzdelemben, a grófnő
1170 23  |               nagy világ kapuja, - eljő az apa fél vagy egész hatalommal,
1171 23  |               ezen állapotban, hasonlón az elzárt virághoz, mely a
1172 23  |             szerepet, hogy megvédem, és az apával is küzdeni merek.~-
1173 23  |                de gondolja meg ön, hogy az odanyujtott bizalmat a grófnő
1174 23  |             fogalmak, melyek uralkodnak az embereken, ha még oly erősek
1175 23  | helytartótanácsi ülnöknek.~- Ki barátja az ön testvérének, a titkárnak?~-
1176 23  |             testvérének, a titkárnak?~- Az is ülnöke már a helytartótanácsnak.~-
1177 23  |              lesz abból a lányból?~- Mi az anyja, - szerencsétlen, -
1178 23  |             körülményeknek. Gróf Óváry, az öreg, látja vagyonának apadását,
1179 23  |                a parton a mentőágat, és az önként feléje hajló gróf
1180 23  |           Erdeynek vagyonával helyreüti az egyensulyt.~- Szerencsétlen
1181 23  |               ha azt tudná, a mit én, - az apák elhatározását, és hogy
1182 23  |         tizenkettőt; de nem várná, hogy az a családi boldogságot is
1183 23  |                   abban reménylek, hogy az ifju gróf időközben cselekszik
1184 23  |                a lány, hogy ön remél, - az ifju gróf pedig oly szeles
1185 23  |               Hogy ön már fogadni merne az elkövetendő ostobaságra!
1186 23  |           jóravaló házból kinéznének, - az öreg grófok kaczagva hallgatnák,
1187 23  |               kaczagva hallgatnák, hogy az ifju Óváry gróf megcsókolta
1188 23  |             hogy a magasabb légkörökben az ilyen mulattató; s némely
1189 23  |            biráskodásról, - mentsen meg az Isten, hogy ily gyenge legyek.~-
1190 23  |             Vámossy, - néhány év óta ez az első támasz, mely lelkemet
1191 23  |              tudná ön, mily gyámoltalan az ember, ha nincsen körülötte
1192 23  |                 ön ezt, - hagyja helybe az ifju, - az emberek önzők,
1193 23  |                hagyja helybe az ifju, - az emberek önzők, alkusznak
1194 23  |                 leszen dija? Folyamodom az értelméhez, - hiszi-e ön,
1195 23  |                 után jöttek el megkérni az odaigért kezet?~- Ön győzni
1196 23  |             hiányzik valami.~- Mi lenne az?~- A hölgy, ki e győzelemnek
1197 23  |              mindkét kezét megfogva: ön az, kit én meg akarok érdemleni...~-
1198 23  |               egymásnak, ...érzem, hogy az életnek komolyabb órái köszöntének
1199 23  |                 alá, - megértette, hogy az életnek küzdelmei is vannak,
1200 23  |             szemeinek hirtelen megnyilt az a nagy tér, hova hivatásunk
1201 23  |              készet betálalva hozza el. Az a másik szembeszáll az akadályokkal, ...
1202 23  |                  Az a másik szembeszáll az akadályokkal, ...hát a nő
1203 23  |              ekkor jut eszébe, hogy nem az, ...a váratlan vendég hozta
1204 23  |                siet, ma legelőször érzi az erőt, mely maga felé vezeti:
1205 23  |            szivében hálásan buzgott föl az áhitat, föltekintett az
1206 23  |                 az áhitat, föltekintett az égnek kék boltjára, - nem
1207 24  |          maguknak, csak kapjanak egyet. Az öreg Vámossy épen ily szerelmes
1208 24  |              vágott ki, - ezt a levelet az az élhetetlen irta.~- Laczi?~-
1209 24  |           vágott ki, - ezt a levelet az az élhetetlen irta.~- Laczi?~-
1210 24  |             élhetetlen irta.~- Laczi?~- Az nagyon is megél nálunk nélkül, -
1211 24  |               mondja szaporán a férj, - az élhetetlen czim méltóságos
1212 24  |         bebizonyitható. Nézd e levelet, az van benne, hogy elvesz egy
1213 24  |               háboritatlan beleülhessen az örökségbe?~- Ilyent hinni
1214 24  |                 mérgemben.~- Áldjon meg az Isten, kedves fiam - czirógatja
1215 24  |                kedves fiam - czirógatja az asszony, - tavalyi hibádat
1216 24  |                 lábán meg nem állhat, s az én nyakamon ül.~- Mégis
1217 24  |                  kölcsön kérem.~- Tedd, az én kedvemért, kedves öregem, -
1218 24  |               kedves öregem, - könyörög az asszony, - inkább minden
1219 24  |        megtakaritasz minden fillért, és az eddigi jövedelem mellett
1220 24  |         direktort, sziveskednék azonnal az öreg grófhoz menni.~Ha a
1221 24  |                  gyónni akarok önnek, - az én ügyeim bomladozók, maholnap
1222 24  |             ügyeim bomladozók, maholnap az adósságok kamatai fölemésztik
1223 24  |            megdöbbent; de hallgatott, - az ügyetlen sajnálkozást még
1224 24  |                  a házasság olyan, mint az érvágás, jól használva egyszer
1225 24  |                a torkán készül megvágni az eret.~- Legyen önnek helyén
1226 24  |             eret.~- Legyen önnek helyén az esze, kedves Vámossym, -
1227 24  |                ön gyakorlatból ösmervén az életet, csak okosan cselekszik,
1228 24  |        nyugdijnak, és folyvást ön marad az én legbizalmasabb barátom.~
1229 24  |          folytatom odább, - ugy ösmerem az életnek azon nemét, melyben
1230 24  |                 Nyuzták a jobbágyot, és az elkeseredésnek vadizét ma
1231 24  |            alatta.~Haza ballagott, félt az emberekre nézni, hátha valaki
1232 24  |            alázatos ebet, hogy legalább az az egy féljen tőled.~Nem
1233 24  |         alázatos ebet, hogy legalább az az egy féljen tőled.~Nem hallott,
1234 24  |            kapitány, - lassankint vásik az ember, és kisül, hogy a
1235 24  |             megérteni, mi boldogság van az ilyen állapotban?~- Megmondom,
1236 24  |           terhes gond, vagy azért, mert az illető kevéssé használta,
1237 24  |                akkor azt is tudja, hogy az emberek ezt a kölcsönt legszivesebben
1238 24  |               valamit nyelethetsz.~- Mi az ördög, ...kaczag föl a kapitány, -
1239 24  |                 mert a te kedvedet csak az ronthatja el, a kit ki nem
1240 24  |               el, a kit ki nem lökhetsz az ajtón. Jó éjszakát!~A kapitány
1241 24  |          származott elkényeztetés, hogy az embereknek csak parancsolni,
1242 24  |         embereknek csak parancsolni, de az emberi viszonyokról gondolkozni,
1243 24  |           asszony.~- Elvétetted, hugom, az ajtót.~- Távollétedben meg
1244 24  |            szobádat, nincsen-e szüksége az asszonyi szemre?~- Becsukom
1245 24  |             asszonyi szemre?~- Becsukom az ajtót, a bizalomnak lakatot
1246 24  |                megéhezett báróné leszen az!~- Te már azt előre könyv
1247 24  |              tudod.~- Hogy ne tudnám, - az ember hiába sohasem hajlik
1248 24  |               találgass odább. Biztatja az asszony.~- Te sokkal puhább
1249 24  |                   Hála Istennek, mondja az asszony, most is az a...~-
1250 24  |              mondja az asszony, most is az a...~- Goromba paraszt vagyok, -
1251 24  |               véredet.~- A mostani lakó az egész szállást birja, és
1252 24  |              szeget ne üssön a falba, - az ilyen elkényeztetett hölgyeknek
1253 25  |            csárda belseje.~Ah, ha látná az ember a mértéket, mely velünk
1254 25  |          mértéket, mely velünk indul el az életbe, s minden cselekedetünk
1255 25  |               kétségbeesetten állna meg az életnek tavaszán; mert megijedne
1256 25  |                tavaszán; mert megijedne az ellenkező mérlegtányérba
1257 25  |    elkövetkezett a csikós gazdára, kire az első kötetből emlékezhetünk,
1258 25  |                 kötetből emlékezhetünk, az ő mérlege a direktor ur
1259 25  |              kérem, nagyságos uram, nem az ötszáz forintot. Két hét
1260 25  |                 forintot. Két hét alatt az ötszáz forint megeszik még
1261 25  |                 hogy koldulni sem fogok az urtól. Betette maga után
1262 25  |                urtól. Betette maga után az ajtót, elment más ajtóra,
1263 25  |                  elment más ajtóra, hol az uj bérlőnek megbizottjával
1264 25  |            iránt. A mérleg előbb bement az ajtón, mint ő, a megbizott
1265 25  |          megbizott elővette nehezékeit, az eddigi bér helyett kétszer
1266 25  |                kellett birni.~- Tetszik az ár vagy sem? kend helyett
1267 25  |             friss becsületet árulunk, s az utolsó árt megmondtam.~-
1268 25  |               jó egészség, uram.~Kiment az ajtón. - szüre nem ázott
1269 25  |             vele ment, hogy vele legyen az utolsó pillanatig, és bemérje
1270 25  |                esik!~Hazament, utközben az alföld nádasaiban két gyanus
1271 25  |             csüggedni: ő nem itélte meg az embert, igy az irás szavai
1272 25  |               itélte meg az embert, igy az irás szavai szerint ő sem
1273 25  |             szegénységet, olyan öltözet az, mely emberre van szabva, -
1274 25  |                 a csárda belsejébe, hol az egykori kis lány már magasra
1275 25  |                 ifjabb Óváry gróf előtt az asztalra teszi, - s ujra
1276 25  |                ujabb támadást akart; de az ablakon át meglátta az apát,
1277 25  |               de az ablakon át meglátta az apát, a mint az udvarba
1278 25  |                meglátta az apát, a mint az udvarba ért, - félbe kelle
1279 25  |                 a pörbe. A gróf kitette az összeget, de szándékosan
1280 25  |            mondhatnánk e történetet; de az ilyennek nem lévén olyan
1281 25  |       reménységgel biztatta magát, hogy az oroszlánnak nem lehet rossz
1282 25  |           hagyja körmeit elvagdaltatni. Az élv kivánatosabb volt; mert
1283 25  |       Bánatodban mondod ezt, asszony?~- Az uristen bele lát a szegény
1284 25  |                szegény ember lelkébe, ő az igaz biró, s meg nem büntet
1285 25  |              tudhatta ő, miként fogadná az apa a különös tudósitást,
1286 25  |               oldalához löki? Megszokta az uraságot olyan hatalomnak,
1287 25  |                 retteg, - mert markából az elpotyogó morzsát kegyelemre
1288 25  |                 a vastag könyv, melyből az erkölcsös példákat szokta
1289 25  |              példákat szokta fölolvasni az apja, - azok a kinyomtatott
1290 25  |                mind ugy végződnek, hogy az Isten a jót megjutalmazza;
1291 25  |                 a jót megjutalmazza; de az ő története csak elkezdve
1292 25  |              elmondja a mogorva apának, az a kész kárt veszi számba,
1293 25  |             hasztalan minden tétovázás, az apa megfelezi azon a bánatot,
1294 25  |                 nem mond.~Igaza volt, - az apa ma gyermekében akart
1295 25  |                a lánynak arczán kinnült az elnyomhatlan bántalomnak
1296 25  |             hadd hallom, ki volt itt?~- Az ifju gróf mászkál erre két
1297 25  |             vele, apám, - mondja a lány az asztalon heverő pénzre mutatva.~-
1298 25  |              meg magunk is! Egésziti ki az apa, - aztán abrakért küldé
1299 25  |            küldé ki a lányt, maga pedig az anyához fordult. Anyjuk!
1300 25  |                ő elbirhat, - félt, hogy az egyik résznél nagyobb lesz
1301 25  |              egyik résznél nagyobb lesz az, midőn feleségét kell vigasztalnia.
1302 25  |           féltettebb kincs is, és mikor az forgott veszélyben, akkor
1303 25  |                ilyen kemény vigasztalás az embernek, hogy mielőtt káromolná
1304 25  |                  hogy mielőtt káromolná az eget, megláthassa a jó Istennek
1305 25  |               Anyjuk! ...busulsz? Kérdi az apa a nő felé fordulva.~-
1306 25  |                   Apjuk, - nem kisértem az Istent, inkább örömemben
1307 25  |         örömemben tudnék sirni.~- Vigye az ördög a lovakat, - ez a
1308 25  |             mert a mit most tett, azért az is fáj, ha tán megdicsérnék.~ ~
1309 26  |         kiméletlen maga után rántja. Ó, az emberi sziv nem oly kicsiny,
1310 26  |            előbb belefér a malacz, mint az ember. - Amott megyen a
1311 26  |                tartja a lovakat.~A mint az országut hosszu vonalában
1312 26  |               Nem irgalmaz senkinek, ha az irgalom pénzbe kerülne.
1313 26  |           jövendőre, és ráadásul: hitét az emberiségben.~- Ösmered
1314 26  |                 hidd el, csudálom, hogy az emberiségnek nagy része
1315 26  |                  Hiszed-e, hogy még sem az?~- Elhiszem; de ez embert
1316 26  |               fogadtam veled, hogy hidd az embereket jobbaknak, mint
1317 26  |            tudja, eszembe juthatna élni az előnynyel, s a nyert jogon
1318 26  |                 történt? - tehát mentek az utasitás szerint a közel
1319 26  |           gyakran megfordult e téren, - az öregebbeket meg is ösmerte,
1320 26  |                Nem messze tőle állt meg az egykori gazda, megsimogatta
1321 26  |         állatait, és bocsásson meg neki az, ki mindent meg tud bocsátani,
1322 26  |            szekérhez, a lány ugy segélt az apjának, hogy a gyeplőt
1323 26  |                 kupeczet, - tudta, hogy az ilyen ember nagy hatalom
1324 26  |              azt a négy csikót.~- Mégis az enyém lesz az a négy ló
1325 26  |           csikót.~- Mégis az enyém lesz az a négy ló ötszáz forintért,
1326 26  |                  jöjjön csak ide. Ekkor az uri fogathoz vezette, mintha
1327 26  |                mondja:~- Barátom! ennek az embernek vasmarka van, abból
1328 26  |                 ahány lókupecz van itt, az már tudja, hogy a másik
1329 26  |                 jó tanácsot.~- Mi lenne az? jó barátom!~- Igaz ára
1330 26  |             Erdey pusztájára, kifizetem az árt, holnaptól fogva a "
1331 26  |                 pusztai gazda.~- Megvan az alku, barátom: szerencsét
1332 26  |           fölért a tiszagáti csárdához, az asszonyt egyedül találták
1333 26  |                mi konyhánk füstje lenne az, kedves kapitány ur.~- Igy
1334 26  |               biz én egy szót sem értek az egészből.~- Két csikót csaptak
1335 26  |                   Hogy ne értené, - hát az a kis láda, a mit egyszer
1336 26  |              mit egyszer itt tetszettek az urak hagyni?~- Elfeledtük
1337 26  |               papirra irhassak valamit. Az asszony még köszönni is
1338 26  |                 köszönni is elfelejtett az engedelmesség miatt, a gróf
1339 26  |               engedelmeskedem! Átnyujtá az iratot a kapitánynak, néhány
1340 26  |          bucsuszó után visszanyargaltak az országos vásárra.~Mindketten
1341 26  |           megbánni sohasem késő, - hogy az öntudat valami, és hogy
1342 26  |          öntudat valami, és hogy messze az az ut, mely az öntudatnak
1343 26  |               valami, és hogy messze az az ut, mely az öntudatnak jutalmáig
1344 26  |              hogy messze az az ut, mely az öntudatnak jutalmáig elvezet.~
1345 26  |              kocsi felé készültek, hogy az utat tovább folytassák.~-
1346 26  |               vasmarka összeszorult, és az orditó kupecznek ujjaiból
1347 26  |             nélkül, - e virág nem lehet az övé: bimbókorában a vizbe
1348 27  |                 kitelhető módon kereste az alkalmat, hogy a grófné
1349 27  |             grófné többször észrevegye. Az öreg Óváry gróf volt a legelső,
1350 27  |         választottak közé sorolja fiát.~Az uj élet légkörében egyelőre
1351 27  |              egyelőre szorongva járkált az ifju hölgy, a hozzá intézett
1352 27  |              hizelgések meglepték, mint az ujoncz kereskedőt a bankjegyek:
1353 27  |           ösmeri. Sürgölődött körülötte az élénk nép, mindenik iparkodott
1354 27  |               csak kettő tért más utra, az ifju gróf Óváry, - s a nálánál
1355 27  |        szerelemről, egyik sem késett el az estélyről, és lehetőleg
1356 27  |              szólnak, akkor nyilatkozik az ellentét, a körnek vonalai
1357 27  |             mint a keréknek küllői, mig az egyik fönn van, a másik
1358 27  |               mindig egymást czáfolják. Az elnök ösztönszerüleg tudja,
1359 27  |           ösztönszerüleg tudja, hogy ha az egyik fölemelkedik, a másiknak
1360 27  |          fölemelkedik, a másiknak nevét az ellenkező nézetre utána
1361 27  |            töredéket akarunk bemutatni, az ifju Óváry gróf hosszu beszédében
1362 27  |                 támadja meg azokat, kik az alkotmány sánczait tágitani
1363 27  |                 végül ezt mondja:~- Még az életben sem kedvelem az
1364 27  |                 az életben sem kedvelem az olyan üzletet, melyben bizonyosan
1365 27  |        politikámban nem engedek semmit. Az alkotmánynak sánczaiban
1366 27  |               ember!~- Szivtelen ember!~Az előbbi szavakat az anya,
1367 27  |               ember!~Az előbbi szavakat az anya, az utóbbiakat lánya
1368 27  |                előbbi szavakat az anya, az utóbbiakat lánya monda,
1369 27  |                lánya monda, tökéletesen az akkori idők befolyása szerint,
1370 27  |          mindenki vádolta.~- Nem akarom az előttem szóló gróf urat
1371 27  |                  a mely nótát én fujok, az nem másnak mulattatására
1372 27  |                mert nekem tetszik, mert az én nótám! Megbocsát a gróf,
1373 27  |        jutalmaznánk? - Ha kisülne, hogy az ellenvélemény csak szükséges
1374 27  |               alkotmányos kivonás, mely az összeadást megkisérti, -
1375 27  |              büntetésnek tartom.~A gróf az alkotmány sánczaira mutat,
1376 27  |                 mint a hordónak dongáit az abroncsok, nem engedték
1377 27  |         engedték kifelé dőlni azok, kik az alkotmányon kivül álltak.
1378 27  |                 ur, nagyon megváltoztak az idők, nem lakunk többé a
1379 27  |               kell várakban laknunk. Ha az igazat meg kell mondanom,
1380 27  |                kötelességek arányát nem az önkény, hanem a befolyásommal
1381 27  |              grófnő már a kocsiban ült, az ifju Óváry gróf keresztülfurta
1382 27  |               magát a tömegen, legalább az ifjabbikat fogja fölsegiteni,
1383 27  |  változatosságot igért, s a vetélkedést az ember minden időben kéjjel
1384 27  |             mulatjuk magunkat.~A grófnő az esti postával kapott levelet
1385 27  |              jelezném a grófnőnek, hogy az öreg Óváry gróf fia számára
1386 27  |             lesz.~Sokszor nem gondolunk az előkerült körülményről,
1387 27  |            beszélgetést.~- Urak! mondja az elnökleni látszó grófnő
1388 27  |              Kegyes lesz a védelem után az itéletet is kimondani?~-
1389 27  |            arányban bebizonyitva legyen az ok, miért menekülnek a hölgyek
1390 27  |            hölgyek a csillogó termekből az apáczazárdába, a többi hősnek
1391 27  |             regény házasságon végződik. Az olvasó leteszi a könyvet,
1392 27  |                 hinnem, bizonyitványaik az életre alkalmazva nem csalnak:
1393 27  |           kezébe egy regényt, nézze meg az életet az esküvő után, mogorva,
1394 27  |            regényt, nézze meg az életet az esküvő után, mogorva, elégedetlen,
1395 27  |                következett, azt felelik az udvarlónak. A nagy többség
1396 27  |              lelket egyaránt kifáraszt. Az udvarlás hasonlit az árveréshez;
1397 27  |         kifáraszt. Az udvarlás hasonlit az árveréshez; néha szórakozottságból
1398 27  |           kiszalad ajkainkon a szó, - s az áruczikket, mint legtöbbet
1399 27  |         kérdésre legalkalmasabb felelet az lenne: ezen nézetek megakadályoztak
1400 27  |                kezdi Koltay, - s nehogy az én némaságomat a szerinted
1401 27  |             beköttetem egyiket-másikat. Az aranyozást sem sajnálom
1402 27  |             sajnálom tőlök, a melyekben az ember, a folyton vizsgált
1403 27  |             ösmert emberrel foglalkozik az iró. Gondolkozzál csak,
1404 27  |              barátom, hányféle jele van az embernek: a spanyol mereven
1405 27  |               tegye föl; mert meghül, - az alföldi magyar csak fejet
1406 27  |                mennyit kell észrevennem az emberben, hogy tökéletesen
1407 27  |                kell. Ez még nem elég, - az ember nem állhat egyedül
1408 27  |         fölösmerni a másikat, vagy csak az egyik ösmerte föl amazt:
1409 27  |                egyik ösmerte föl amazt: az egyoldalulag intézett viszony
1410 27  |             hogy a bal láb hosszusága-e az egyedüli ok, vagy a jobb
1411 27  |                a jobb láb rövidsége? de az bizonyos, hogy nem összevalók.
1412 27  |               te is, - tudniillik, a mi az esküvő után történhetik, -
1413 27  |                és bár türelmetlen várom az órát, melyben szivemet kielégithessem;
1414 27  |                A ki nem igy cselekszik, az árverésen fog venni, vagy
1415 27  |               vagyok védelmemmel, várom az itéletet.~A hallgatóság
1416 27  |        hallgatóság kaczagni valót várt, az ellenkezőt kapta a vitában;
1417 27  |         legalább titkon fog nevetni, ha az itélet Óváryt ma másodszor
1418 27  |           Óváryt ma másodszor sujtja.~- Az itéletet kérjük! - Mondja
1419 27  |             nálamnál illetékesebb biró, az élet fog megitélni. Kettőjüknek
1420 27  |                 én csak szánni tudom!~- Az előadásnak vége; - mondja
1421 27  |               előadásnak vége; - mondja az idősebb hölgy, uraim, szabad
1422 27  |                vissza, karját odanyujtá az ifju hölgynek, ki azt meglepetés
1423 27  |                    Nem eresztem, mondja az élénk nő, - nem látja, hogy
1424 27  |       kettőnknek kerüljön egy lovagunk.~Az utóbbi szavaknál egy öreg
1425 27  |               ur csatlakozott hozzájuk, az élénk grófnőt valaminek
1426 27  |               kezdjük a beszélgetést?~- Az emberösmereten, gróf!~-
1427 27  |              önről.~- Rejtett szóban.~- Az emberösmeret nincsen kötelezve
1428 27  |                rólam, pedig itélni fog, az igen természetes.~- Ne oly
1429 27  |       könnyelmüség vagy kétségbeesés.~- Az emberek általános nyavalyája.~-
1430 27  |                 általános nyavalyája.~- Az enyém nem.~- Enyém sem grófné, -
1431 27  |              barátnéjuk kivánja! Mondja az idősebb grófné feléjük fordulva,
1432 28  |           grófné szorongattatva sietett az ajtó felé, midőn az inasnak
1433 28  |             sietett az ajtó felé, midőn az inasnak bejelentése után
1434 28  |          bejelentése után jőnie kellett az óhajtott vendégnek.~- A
1435 28  |              nyulnunk, huzni-halasztani az időt, hogy a grófot más
1436 28  |                  hogy nem más férfiról, az én férjemről van szó!~-
1437 28  |            örömest hiszek.~- Halogatás, az a jelszó, - a végsőhöz a
1438 28  |       megállapodva váltak el egymástól; az ifju elment egyéb dolgai
1439 28  |                  mint voltam.~- Hol jár az eszed, vén katona? - neked
1440 28  |             alkalmas helyre állni. Szép az a honfipálya, barátom, ha
1441 28  |             golyók között beszélni mer. Az országgyülésen némely szavazók
1442 28  |                 akart helyezni téged?~- Az öreg Óváry gróf.~- Ő szokta
1443 28  |            használni.~- Valóban óhajtom az alkalmat, hogy jogoddal
1444 28  |    kénytelenittessél.~- Ne fösd a falra az ördögöt, hirtelen megjelen, -
1445 28  |                  ha kizártuk a szobából az okos embereket, és pénzünk
1446 28  |               csónakban ülő két evezőt, az egyik jobbról, a másik balról
1447 28  |           oldalt hajtaná a csónakot, és az örök keringésben nem haladna
1448 28  |                megijednék, ha ő letenné az evezőt. Ez az én fogalmam
1449 28  |                 ő letenné az evezőt. Ez az én fogalmam az alkotmányosságról,
1450 28  |               evezőt. Ez az én fogalmam az alkotmányosságról, mely
1451 28  |               hogy lányát maga nevelte, az anyának szeretetével, mely
1452 28  |                 hanem anya. Tudod-e, mi az: anyának lenni? Jól emlékszem,
1453 28  |                szokatlan látványban, és az egyik rész nagy későn vette
1454 28  |         balszárnyunk feléje kanyarodik. Az utolsó perczekben egy gyönyörű
1455 28  |                elől, de épen belekerül. Az apa botjával hadonáz gyermeke
1456 28  |         mentheti meg a gyermeket; hanem az anya, az anya nem okoskodik,
1457 28  |               gyermeket; hanem az anya, az anya nem okoskodik, gyermeke
1458 28  |            jókor szétvált a szakasz, és az anya gyermekestől megmenekült.~-
1459 28  |           legyen mondva a sorsnak, mely az önfeláldozást ez alkalommal
1460 28  |             nekünk bebizonyitotta, hogy az anyák nem okoskodnak; hanem
1461 28  |                  hogy gondolkozzál, nőd az elvonulásban mi lett volna
1462 28  |              várni.~- Tiszteletre méltó az ok, ha egyéb értelme nincsen.~-
1463 28  |                birtoknak ura, legfölebb az a bocsánandó hiusága van,
1464 28  |             hangon, - nekem semmi jogom az avatkozásra, mi középosztályuak
1465 28  |                 sem merek.~- Méltóságod az ifju grófnőnek érzelmét
1466 28  |             mondja a kapitány.~- A hiba az enyém, - ne itélj meg, barátom, -
1467 28  |                 lányodnak semmi köze, - az első kötelesség az, hogy
1468 28  |              köze, - az első kötelesség az, hogy ő legyen megmentve.~-
1469 28  |                 mentve, barátom, - most az a kérdés, van-e idő, hogy
1470 28  |                 öcsém, miért nem várhat az öreg Óváry?~- Mert tönkre
1471 28  |               menni, s a végvonaglásban az utolsó szalmaszálhoz kap.~-
1472 28  |               család van tönkrejutóban, az egyik még megmenthető.~-
1473 28  |      megmenthetlen?~- Ugyanazt monda, - az öreg grófnak adósságait
1474 28  |       befolyással birják a jószágok; de az ifju gróf csordultig tölté
1475 28  |                folytatom a befejezésig. Az ifju gróf Óváry Bécsbe rohant
1476 28  |              Bécsbe rohant fölhajhászni az utolsó százezer forintot,
1477 28  |             százezer forintot, melylyel az égető adósságokat elteheti
1478 28  |               mód sikerült másodszor; - az uzsorások sincsenek kőből, -
1479 28  |            uzsorások sincsenek kőből, - az ifju gróf alkalmas pillanatban
1480 28  |            lövöm magamat főbe. Barátim! az apjának le vagyok kötve
1481 28  |             kérek, és bevárom, mig vagy az öreg meghal, vagy fiának
1482 28  |                fiának élhetetlenségéről az apa is máskép meggyőződik?~-
1483 28  |                 marad: ennyivel köteles az apának.~ ~
1484 29  |         szokatlan figyelemmel kisérték, az élénkebbeket bántá, hogy
1485 29  |                el azon tünődésben, hogy az okosat ugyan neki mondta
1486 29  |                 a gyanus szót, mely nem az agyból; hanem a szivből
1487 29  |       nagyvilági zajt.~- Megunta kegyed az embereket, vallja meg őszintén?~-
1488 29  |                gyönyörködni fogok. - Én az embereket egyformábbaknak
1489 29  |       egyformábbaknak hittem, és féltem az unalomtól, - pedig csalódtam,
1490 29  |              mondja meg, mit árultak el az én ösztöneim?~A hölgy önkénytelen
1491 29  |           mutatkozik gonoszkodó mosoly, az elbizottságnak tettetett
1492 29  |                 barát látszik várakozni az őszinte szóra.~- Kérdezett,
1493 29  |               óvakodnak önt gyűlölni.~- Az okot is mondja meg kegyed.~-
1494 29  |               állitásomat a nőkre is, - az életben semmi sem marad
1495 29  |                hogy eltakart hátrányait az életösmerő igen hamar kitalálná.~-
1496 29  |           őszinte barátaim nincsenek, - az elsőre nem vágyom, annál
1497 29  |               családom fölött zivataros az ég, a gondviselés titka
1498 29  |         Pozsonyból való távozásuk előtt az anya megtudta a viszonyt.
1499 29  |         boldogságra nem számithat; mert az akadály nyomon kiséri sorsát.
1500 29  |            bizalomnak zárja megnyilt, s az anya kezdé élvezni a boldogságot,