bold = Main text
     Chapter                                       grey = Comment text

1501 29  |              kedves szomszédja a főbiró az alatt alispán lett, s a
1502 29  |                alispán lett, s a grófnő az első napon megirta üdvözletét.
1503 29  |                 sietett a grófnőhöz, ki az ujabb fordulatot egészen
1504 29  |                 vele. A grófné megkérte az alispánt, hogy a lányok
1505 29  |                 e részletezést, - a nők az ilyen bizalmas órákban egészen
1506 29  |        szenvedéseket.~- Ösmeri a grófnő az ifju Óváryt?~- Gyakran láttam
1507 29  |               láttam és beszéltem vele: az ész veszélyes fegyvere,
1508 29  |       dicsekedve mutatja szivét, melyet az éles fegyverrel vágott ki
1509 29  |      választottját, mielőtt szavát adta az apának?~- Nem tudok önnek
1510 29  |              jár a többi. Valami szerep az, a mi után a férfivilág
1511 29  |                 megösmernek és imádnak. Az öreg Óváry nem léphetne
1512 29  |              engedelmesen ne vándorolna az uszályhordók tömege. Pillantása
1513 29  |              grófné, ...már szédülök, - az ilyen szereplés más tapsokat
1514 29  |                boldogságán tünődöm.~- S az nehezen lesz egész.~- Nem
1515 29  |             legyen, ha én nem vagyok is az?~- Megtiltottam én!~Az anya
1516 29  |               is az?~- Megtiltottam én!~Az anya közeledett Vamossyval.
1517 29  |                  titkon tőle tanulom el az életrevalóságot és a lelki
1518 29  |                 pillanatnyi boldogságot az emberektől, utáltam és megvetettem
1519 29  |         osztályrészem sem lehet más. Ha az emberiségnek volna általános
1520 29  |                 egykor észreveszi, hogy az ő lelke beteg; mert bocsánatát
1521 29  |              azt a két angyalt.~- Egyik az enyém!...~- A másik enyém,
1522 29  |                 Anyám! ha tudnád!~* * *~Az anya nem szólt, Marit öleli
1523 29  |        odaadással mondja: gyermekem! te az én lányom is vagy!~ ~
1524 30  |                                         Az utolsó kártya.~Az öreg Vámossynak
1525 30  |                       Az utolsó kártya.~Az öreg Vámossynak udvarára
1526 30  |               négy "forspontos ló," - s az öregasszonynak örömére méltóságos
1527 30  |            várom, hogy ölelhessem őket. Az öreg Vámossy az irodába
1528 30  |        ölelhessem őket. Az öreg Vámossy az irodába ment, ott várta
1529 30  |                ment, ott várta meg fiát az anyai majomszeretet után;
1530 30  |               én itthon vagyok, - kezdi az öreg feszesen, - a várakozás
1531 30  |              felejtettem el, - leveleid az utóbbi években rémeim voltak,
1532 30  |            lepni: kellemes hirem van.~- Az árát ezen hirnek, uri barátom, -
1533 30  |                De kételkedem azon, hogy az én erszényem annyira elbámuljon,
1534 30  |        szükségem, - vagy nem lát többet az életben.~- Nem kérdezem
1535 30  |               anyja végezze el helyette az ügyet.~- Lehet veled okosan
1536 30  |            veled okosan beszélni? Kérdi az asszony ingerülten, és olyan
1537 30  |              kedves öregem, - te megint az én kedves, jó öregem vagy.~-
1538 30  |               kedves, jó öregem vagy.~- Az már nem vagyok, asszony! ...
1539 30  |               akarok lenni. Ma elértünk az osztozásig, - mától fogva
1540 30  |         hitelezők, egy negyedrészt elüt az árverelő dobos, - magunknak
1541 30  |                marad egy negyedrész. Ez az enyém, asszony. Enni, inni
1542 30  |               szolgádnak véltél, holott az uraságé volt. Elmondtam
1543 30  |           beszédnek eleje meglágyitotta az asszonyt, sirni akart, azonban
1544 30  |                 ugy megforditotta benne az epét, hogy ölni tudott volna.
1545 30  |               volna. Utasitom olvasómat az életre, keressen föl olyanokat,
1546 30  |         kenyérrel és nagy czimmel élnek az emberek. Elmondjam az eskümintát?
1547 30  |             élnek az emberek. Elmondjam az eskümintát? azonnal föltartom
1548 30  |             apád engem megkárositott.~- Az irományok fiókomban vannak,
1549 30  |             irományok fiókomban vannak, az osztályban egyenlő részt
1550 30  |             összegembe, - jer, nézd meg az irományokat, melyeket amugy
1551 30  |           gyujts pipára, mint otthon, - az alatt én beszélek.~- Ne
1552 30  |               akarok gyógyulni.~- Előbb az osztályt végezzük, barátom -
1553 30  |          sajtolótanyából eltávolittatja az ennivalót, különösen a kenyeret, -
1554 30  |             folytán még valamit mondok; az óra általában költséges
1555 30  |                 háznál, ha rosszul jár. Az ezerednél létemben századomnál
1556 30  |           órakor föl fog engem költeni, az óra hangosan ver a kend
1557 30  |                sikerül, mégis rászedett az óra, kevesebbet ütött, mint
1558 30  |             mutatott, s én összeszidtam az órást, mert bomlott portékája
1559 30  |         portékája több izben rászedett. Az órás végig hallgatott, nem
1560 30  |                azt mondja: Kapitány ur! az óraszerkezet ép, igaz, hogy
1561 30  |                mennyit üt; de ennek nem az óra az oka; hanem az, a
1562 30  |                 üt; de ennek nem az óra az oka; hanem az, a ki az óramutatót
1563 30  |                nem az óra az oka; hanem az, a ki az óramutatót külön
1564 30  |              óra az oka; hanem az, a ki az óramutatót külön szenvedélyből
1565 30  |              szenvedélyből igazgatja.~- Az órásnak igaza volt, édes
1566 30  |      gyarapodott melletted? Alkalmazzuk az első példát a mádi szüreteléssel.
1567 30  |            töltöttél agyába jókor abból az "eszencziából", melyet tizenkét
1568 30  |             tetted, barátom, magad vagy az oka, - eszed volt, roppant
1569 30  |        legutolsót. A asszony volt nálad az óra, többet mutatott, mint
1570 30  |       igazitottad helyre? Ne kárhoztasd az órást, kitől vetted. Azon
1571 30  |             kerültem ki én is, kiálltam az időnek viszontagságait:
1572 30  |           választja, kinek kezébe kerül az óra. Most felelj, jól ütök-e
1573 30  |                Követeli a szerencsétlen az őt megillető czimet, kénytelen
1574 30  |        Vigasztalást keresek abban, hogy az emberiségnek arra is kell
1575 30  |               szegény szerencsétlent?~- Az ellen protestálok, - annyi
1576 30  |                a grófnőnek javain kivül az ő uradalmait is kormányozza.~-
1577 30  |            kormányozza.~- Kapitány! ezt az órát te igazitottad meg, -
1578 30  |             valamit: ne reperálnánk meg az én házi órámat is? hallgassunk
1579 30  |              annak, hadd ijedjen meg, s az bekövetkezik az árveréskor,
1580 30  |          ijedjen meg, s az bekövetkezik az árveréskor, mit ő ma nem
1581 30  |                 hogy cseléded közeledik az estelivel, - ráérünk csevegni
1582 31  |                         Régi ösmerősök.~Az előbbi fejezetben emlitett
1583 31  |             körül ritkán fordulván meg, az egykori bojtárt nem kereshette
1584 31  |               atyja volt a hatalmas ur. Az öregek már Pesten vannak,
1585 31  |        egészségben, kissé megderesedve, az anyjuk barnásabb ruhában,
1586 31  |      szalagszegély, villámként suhan el az érkező mellett, látja, és
1587 31  |                  látja, és mégsem látja az urat, illik neki e kis vadság,
1588 31  |             kedves gazdánk, - sugja meg az anyjuknak, hogy vessen miattunk
1589 31  |            nagyon meg szoktam válogatni az embert, az én rostámon könnyen
1590 31  |            szoktam válogatni az embert, az én rostámon könnyen keresztül
1591 31  |             kezem foglalónak, s ha majd az éhemtől megváltam, többet
1592 31  |              neki. A konyhában sürgette az asszonyt, a lányt szinte
1593 31  |                multkori eset után, hogy az ilyen urféle vendéghez többé
1594 31  |                nem kell beszégyenkedni. Az apa ezt két okból igérte:
1595 31  |              Eredj, ha mondom! - Dörmög az apa lányára, igy a szófogadást
1596 31  |               kerülgetést észrevette, s az emberekben természetes küzdelmi
1597 31  |               hogy ellenségét meglássa. Az urfélék leereszkedésétől
1598 31  |      tulbizalmasságnál hol éri közelebb az ajtót. Vámossyt viszont
1599 31  |                 tekintetes ur a kályhán az uj fiókokat, - az Isten
1600 31  |               kályhán az uj fiókokat, - az Isten ugy áldjon meg, hogy
1601 31  |         megmondtam.~- Haragszol, hugom, az ilyen posztóruhás népre?
1602 31  |           kiengedsz a többi közöl, - ez az egy megváltja előtted a
1603 31  |                többit.~- Ugyan ki volna az egy?~- Megmondom apád, anyád
1604 31  |                 Mondja meg édes apám, - az tud káromkodni; mert anélkül
1605 31  |             anélkül nem lehet elmondani az egész történetet.~Kiment
1606 31  |                 végezte a kurta ebédet, az után szivarra gyujtott,
1607 31  |                 neki adni fog, még csak az hiányzék, hogy megmondja:
1608 31  |           tekintetes uram, - szóból ért az ember.~- Megnyugtató választ
1609 31  |        kályhának történetét.~- Kelevény az, tekintetes uram, - ha nyomkodom,
1610 31  |                őket, csudálkozva léptek az apa közelébe, a lány hátrább
1611 31  |            kedves hugom, - neked hoztam az izenetet, sőt tán egyebet
1612 31  |           meggyőződtem, hogy méltó vagy az ajándékra, és a mikor atyád
1613 31  |            mikor atyád a napokban ráér, az okmányt az e....i uradalom
1614 31  |               napokban ráér, az okmányt az e....i uradalom székhelyén
1615 31  |         megértem, a mi szivedben van, - az a gondolat megjutalmaz engem.~
1616 31  |             hogy indulhatnak, a négy ló az ablak alatt áll.~A két nő
1617 31  |                nyájas szót váltott még, az ebédért egy bankjegyet csusztatott
1618 31  |              helyezkedett, - pedig érzi az ifjunak agya, mennyit nyom.
1619 31  |             kalandozása utonállás; mert az előnyösebb helyzetben rajt
1620 31  |           előnyösebb helyzetben rajt üt az erkölcsön, hogy büntelen
1621 31  |               tekinti bántalomnak, hisz az egész mosolyra méltó kaland.
1622 31  |     leereszkedés nem sérti meg a gőgöt, az alantunk álló nem igényelhet
1623 31  |            állni a csárda mellett, hogy az elbizakodottat megtanitsa
1624 31  |               elbizakodottat megtanitsa az általános emberi kötelezettségekre.~
1625 31  |                szérün, hanem ha kivánja az ur, azonnal behivatja. Meg
1626 31  |            akarta várni a gazdát, kérte az asszonyt, küldene érette,
1627 31  |               asszonyt, küldene érette, az alatt körülnézett a nőtelen
1628 31  |               sem volt. A falak üresek, az ablakhoz közel lóg egy kicsiny
1629 31  |               érczlap.~Közelebb tekint: az érczlap valóságos ezüsttallér:
1630 31  |                 emlékül adott.~Kitekint az ablakon, a lenyugvó nap
1631 31  |                erősen kémli a közeledő. Az erősebb vonásokban is fölismeri
1632 31  |                mutatva.~- Pajtásom volt az, tekintetes uram, az viselt
1633 31  |               volt az, tekintetes uram, az viselt rám gondot, hogy
1634 31  |              látom.~- Puhább lett azóta az a tallér, tekintetes uram?
1635 31  |             tekintetes uram? vegye csak az ujjai közé.~- Nem dorgállak,
1636 31  |                 átvilágitá a környéket, az áradó Tisza vize husz ágra
1637 31  |          alkonyban még láthatók valának az egyes részletek, és a messzeségben
1638 31  |               járnak ott? Kérdi Vámossy az eddig szótalan Marczit.~-
1639 31  |              halász, tekintetes uram, - az ifju Óváry gróf jár ki minden
1640 31  |                nagyobb emelkedettségre. Az öreg csikós hajdanában ott
1641 31  |              óta azt is meglátom, mikor az öregnek lánya fejen viszi
1642 31  |             fejen viszi ilyenkor tájban az ételes kosarat a bojtárok
1643 31  |              szivnek buzditása szerint. Az elhaló nap a térről eltörölni
1644 32  |           Reggel korán megjárta Vámossy az uradalom központjához közel
1645 32  |                 tul a tizenkettőn huzta az időt. Még valaki volt hátra:
1646 32  |           örömmel Vámossy, ki várná önt az alföldön?~- Ön várhatott
1647 32  |           vártam önt, hogy részt vegyen az árverésen.~- Mivel vettem
1648 32  |                 lehessen e derék összeg az enyém.~- Egyszerűn, - bátyja
1649 32  |           kiszórta, én pedig fölszedtem az ön számára. Barátja vagyok
1650 32  |              engem illet, atyámat; mert az uzsora atyánk vagyonát tette
1651 32  |      fiatalember, - okoskodik Berger, - az ön atyja részrehajló, ha
1652 32  |               értette a pénznek becsét: az elfogadásban tapasztalatlan
1653 32  |            mondott érzelmeimet, itt van az összeg, az egyoldalu szeretetben
1654 32  |         érzelmeimet, itt van az összeg, az egyoldalu szeretetben hibás
1655 32  |                között.~- Önt boldogitja az elfogadás, nem akarom megsérteni:
1656 32  |                elfogadtam.~- Bevégeztük az ügyet, - mondja Berger, -
1657 32  |               ügyet, - mondja Berger, - az árverésről mondok még annyit,
1658 32  |             akartam megvenni a jószágot az ön számára, felár elég lett
1659 32  |                 ellenem, igy otthagytam az árverést. Távolabbról hallottam,
1660 32  |            értesitve.~A hajdu bejelenté az ebédet, Vámossy karjára
1661 32  |             menjen. Többé nem beszéltek az előbbi tárgyról, a régi
1662 32  |                  később a nőkről, utóbb az alispánokról.~- Nem bántom
1663 32  |                 van szivem rejtekébe.~- Az urak jobban hazafiak, mint
1664 32  |                  és keményen lakol majd az agglegénységben, mikor igazán
1665 32  |           szeretetét, - fölkeresik azok az agglegényt a figyelmes gondosságnak
1666 32  |                 ez magyarázza meg, hogy az ily egyedül tévelygő ember
1667 32  |                  mintha megmondom, hogy az alispán lányát akarom elvenni.~-
1668 32  |   különczködéseik miatt.~Ezzel végződék az ebéd, Berger szivélyes bucsu
1669 32  |             felé figyelve. Csöndes volt az est, tisztán hallottam a
1670 32  |           kihallani a parancsszót, hogy az evezők megálljanak. Folytattam
1671 32  |                 megálljanak. Folytattam az utat, fülemmel lestem a
1672 32  |         félretekintés nélkül folytattam az utat. A ménes nem messze
1673 32  |           letenni a kosarat, kicserélni az ételes edényeket a déliekkel,
1674 32  |              déliekkel, mint azt hajdan az anyja szokta. Danolva indult
1675 32  |             indult vissza a lány, ekkor az előbbeni uton jöttem haza
1676 32  |          mélyebben fekszik a viz alatt, az egész tért ismerem, mint
1677 32  |         tenyeremet.~Szótalan folytatták az utat, a lovakat eresztették,
1678 32  |               helyzetben magával beszél az ember, a feszült várakozás
1679 32  |               kétszer elő akart rohanni az ösztönzött állat. Vámossy
1680 32  |                 menni. Némi közelségben az evezők utózaját hallák.
1681 32  |               kezeléssel sebesen haladt az emlitett szigetig. A lovak
1682 32  |              nyilás előtt termett.~- Ki az? Kérdi harsány hangon Óváry
1683 32  |             kell ezt megmondani?~- Most az ideje, gazduram, - kérdezze
1684 32  |                másnak mint kalandnak?~- Az én véleményemmel ne törődjék
1685 32  |                Vámossy Lászlónak Pestre az "Angol Királyné"-hoz. -
1686 32  |                  hoz. - Be lesz fejezve az ügy, és én örökre elfeledtem.~-
1687 32  |           Pesten megkapja ön, - jó éjt!~Az áron keresztül lubiczkoltatta
1688 32  |           panasz helyett hálát mondjunk az Istennek, az elvált ut ujra
1689 32  |             hálát mondjunk az Istennek, az elvált ut ujra összetalálkozott,
1690 32  |                 mert látom, neki szánta az Isten.~ ~
1691 33  |                  Laczi Pestre érkezett, az Angol királynőnél még nem
1692 33  |               daczolni akar?~Kopogattak az ajtón, a kapitány bácsi
1693 33  |                 vigasztalnom kell őket, az árverés tönkrejuttatta őket.~-
1694 33  |             Megérdemlett sors, öcsém, - az ördög megjelenik, ha nagyon
1695 33  |                estig sir.~- Mélyen érzi az anyagi csapást? Öreg napjainak
1696 33  |            Lassan, fiu, lassan, - anyád az egyik végletben van, a másikba
1697 33  |             érdekes társaság van együtt az első emeleten. Az 1-ső számban
1698 33  |                együtt az első emeleten. Az 1-ső számban találhatod
1699 33  |              számban találhatod Erdeyt, az ifjut, a 2-ik számban az
1700 33  |                az ifjut, a 2-ik számban az öreg grófot. A két szoba
1701 33  |                nálam van, s ha kinyitom az ajtót, együtt van az atyafiság.
1702 33  |           kinyitom az ajtót, együtt van az atyafiság. Egy ajtóköz,
1703 33  |                falaival. Menjünk odább, az 5-ik szobában szinte ösmerősök
1704 33  |                  Mi hozta össze őket?~- Az ifju gróf külföldre indul
1705 33  |               bekopogatott a grófnőhöz.~Az ablaknál állt Emmával, mindkettőt
1706 33  |            vagyok.~- Szokott elvünkhöz, az egyensulyhoz meneküljön
1707 33  |         következő napok közelebb viszik az édesebb örömekhez.~- Ön
1708 33  |              gyáva lettem, elkezdhetném az örömet; de nincsen hozzá
1709 33  |                    Sorsunk fölszabadult az igézet alól: e levél fél
1710 33  |             levél fél óra alatt megment az aggodalmaktól.~- Tudja ön
1711 33  |               Szavait nem, annál jobban az értelmet.~- De az öröm? -
1712 33  |                jobban az értelmet.~- De az öröm? - kezdjen már örülni;
1713 33  |              azonnal látja könyeimet.~- Az örömkönyeket, grófnő, -
1714 33  |              tartalmát nyilvánitani nem az én jogom; de fél óra alatt
1715 33  |                szoritá meg lányát, majd az óramutatót jelölte meg,
1716 33  |                 dobogó szivvel kopogott az ajtón.~Hárman voltak a szobában:
1717 33  |              dolgom van önnel. Üljön le az iróasztalhoz, talál iróeszközt,
1718 33  |          Vámossy hivatali készséggel.~- Az lesz az eredeti példány, -
1719 33  |          hivatali készséggel.~- Az lesz az eredeti példány, - a pénzkölcsönző
1720 33  |              megirta a kötvényt, melyet az "alulirt" fog megfizetni.~-
1721 33  |          megfizetni.~- Pesten fog kelni az adósság? Kérdi a grófot.~-
1722 33  |              irja ön oda a mai napot és az évszámot, végül az ön nevét.~-
1723 33  |             napot és az évszámot, végül az ön nevét.~- Aláirtam! Mondja
1724 33  |           birtokát, melyet én megvettem az ön számára.~- Gróf ur!...~-
1725 33  |                  bizonyosan tudom, hogy az ön szülői idő előtt fognának
1726 33  |                öné, - lassankint lefogy az adósság.~- Miért e meg nem
1727 33  |            feltörte a levelet, megnézte az aláirást, elolvasta, - s
1728 33  |             Férjem olvasta e sorokat?~- Az ő kezéből vettem ki a levelet, -
1729 33  |             mellékajtó kulcsát, kinyitá az ajtót, - s a harmadik számlálásnál
1730 33  |         embernek csudálatos találkozása az egész, - nekünk kötelességünk
1731 33  |     oldalajtóhoz közeledett, kinyitá, s az alispánné lépett be Marival, -
1732 33  |             arcz ragyog a boldogságtól, az ön sorsa közös volt a miénkkel, -
1733 34  |               alkalmazták rabvallatásra az utczakövezetet, pedig méltán
1734 34  |        helytartótanácsos élhetett volna az utczának mentségével; de
1735 34  |        szerekkel lehetetlen gyógyitani.~Az öreg Vámossyné cselédet
1736 34  |                 találna lakni, a cseléd az első napon megnagyságolta
1737 34  |              napon megnagyságolta volna az asszonyt, ha legalább hat
1738 34  |          Szegény Vámossyné tudtán kivül az igaz birónak itélőszéke
1739 34  |                 lépett be a - konyhába. Az asszonyság ugy vélte megmutatandónak
1740 34  |                 megnyugvás végett kérdi az öregtől:~- Kedves fiam!
1741 34  |   nagyasszonyának" czimez: mennyi lehet az?~- Kendnek nem mond, - ez
1742 34  |            Kendnek nem mond, - ez közép az ifiasszony és a tekintetes
1743 34  |             kérdésre nagy későn felelt: az a méltóságos ur, ki szégyenel
1744 34  |              városban, Vámossyné kiállt az utczaajtóba, hogy messziről
1745 34  |                    mig itt telelármázza az udvart, bevihetne egy öllel, -
1746 34  |                  bevihetne egy öllel, - az én uram "hat legénynyel"
1747 34  |             elájuljon, de nem én vagyok az ur, a gondviselés e labdacsokkal
1748 34  |                 a kapitányt láttam jőni az ablak alatt, ne lássa a
1749 34  |                 a másikat, söprőt fogok az Istentelennek, ki miatt
1750 34  |               engem szidj, ...én vagyok az oka mindennek, - mondja
1751 34  |            férjemet tönkre, - én raktam az egyikre mindenemet, ...lekopoztam
1752 34  |        feleségem?~- Meg akarom kérlelni az Istent, kit én szándékosan
1753 34  |          megbánásomat.~- Kértél valamit az Istentől?~- Nem mertem mást
1754 34  |                   Meg, feleségem, - sőt az Isten is, - vigasztalót
1755 34  |              kételkednél benne.~Kinyilt az ajtó, - Laczi jött be, férfiasan
1756 34  |              anyját egyszerre ölelé át. Az ölelés hosszan tartott,
1757 34  |                 ölelés hosszan tartott, az alatt a kapitány eltávozott.~
1758 34  |              napokon hosszabban időzve. Az anya férjére vigyázott,
1759 34  |                pipájáról, ki itélné meg az anyát, hogy két zsebkendő
1760 34  |  leszárogathassa.~Kettő volt még hátra, az apai vagyonnak megvásárlása -
1761 34  |           megvásárlása - és a házasság.~Az elsőt vigasztalásul meg
1762 34  |              hallák. A kapitány benyitá az ajtót: Kis Zsigmondné asszonyságot
1763 34  |            láttam: mert még nem jött el az alkalom, melyre fönntartotta
1764 34  |            szerencsét, hogy ölelhessen. Az első helyet üresen hagyta
1765 34  |              nagy pecsétü levelet, mely az öreg urnak volt czimezve.~-
1766 34  |                atyám nekem ajándékozza.~Az öreg Vámossy elővette a
1767 34  |                tartalmu sorokat olvasta az öreg.~Tekintetes ur!~Eddig
1768 34  |         élettörténetét, melyben röviden az én életem is foglaltatik.
1769 34  |             történethez a magáét, mérje az enyim mellé, s ha a mai
1770 34  |               csekély férgek vagyunk, - az életnek tavaszán sokat hiszünk,
1771 34  |                 tavaszán sokat hiszünk, az életnek őszén tapasztaljuk,
1772 34  |             gyarló volt egykori hitünk. Az ön fia szerencsésebb volt
1773 34  |              azon nagy pecséten, melyet az atyánknak czimzett levélről
1774 34  |               czimzett levélről kaptam, az ön aláirása van: nézze ön,
1775 34  |                leszabaditva.~- Mari! ...az egy adóslevelem alá volt
1776 35  |                                 Ráadás.~Az emberiséget ujra kellene
1777 35  |                 eszembe azt várni, hogy az emberiség visszamenjen a
1778 35  |             tanácsteremből visszamennek az ekéhez; de nagy a különbség
1779 35  |             ekéhez; de nagy a különbség az ekeszarvát tartani, vagy
1780 35  |    takaritgattak össze becsületes apák. Az "urhatnám," vagy jobban
1781 35  |                 vágy" lőn sok családban az életczél, s e mulandó gyönyör
1782 35  |              akármelyik gyengüljön meg, az európai családgyülésben
1783 35  |               nyugágyon heverészve ölöd az unalmat e könyvvel, kérdezlek:
1784 35  |             urambátyám megesküdni, hogy az ifiur a téntát akarta megtakaritani.~
1785 35  |               kompetál; tehát maradjunk az illő titulusnál, s ha még
1786 35  |                 szólnék hozzájuk:~Fiuk! az ősi vagyon kezem között
1787 35  |                  ki is nyissam a kaput.~Az ész Isten adománya, a legalkalmasabb
1788 35  |                a legalkalmasabb fegyver az életben szerepet osztani.
1789 35  |               életben szerepet osztani. Az ész tőke, melylyel a semmiből
1790 35  |               meg lesztek kimélve, s ha az észt jól használjátok: öreg
1791 35  |               ott kellene kezdeni, hogy az ész adjon támaszt. De hát
1792 35  |                 megkeménykednék akkorra az agy? tanulni késő lenne,
1793 35  |           aranyos madarat hozna? Melyik az a pimasz, a ki ez alávaló
1794 35  |             alávaló menekülésre gondol? Az erő megtagadja magát, a
1795 35  |            gyengébb felétől várja, hogy az egykor legelső birája legyen
1796 35  |             merném tagadni, hogy nálunk az észt megvetik, sőt részben
1797 35  |              észt megvetik, sőt részben az ellenkezőre van eset, a
1798 35  |      véletlenből, talált kincsképen. De az is igaz ám, hogy megvan
1799 35  |                 is igaz ám, hogy megvan az álszégyen, ha egy pár száz
1800 35  |               Legnevezetesebb tőkénket, az észt parlangon hevertetjük, -
1801 35  |              életnek legszebb gyöngyét, az anyagi és lelki függetlenséget
1802 35  |               czim többségre vergődött. Az arisztokratikus alkotmányban
1803 35  |              alkotmányban megelégedtünk az egyszerűséggel, - mióta
1804 35  |        bölcsességből van megteremtve, - az annyiszor kárhoztatott hiuság,
1805 35  |             mely legnemesebb részünket, az agyat pusztitja. Tanuljunk,
1806 35  |             Vetélkedjünk és küszködjünk az akadályokkal; mert gazdag
1807 35  |                a faluról a városokba, - az emeletes házak, jól bebutorozott
1808 35  |              vagyonból származik; hanem az észnek gyorsan jutalmazó
1809 35  |               tulajdonként is birni, de az észt emeljük első helyre, -
1810 35  |             emeljük első helyre, - mert az mindenható.~Fiatal barátaim,
1811 35  |               küzdőt.~Ugy-e, mily nemes az a tér, melyen nem az apák
1812 35  |              nemes az a tér, melyen nem az apák vagyona vagy szegénysége
1813 35  |            szegénysége osztályoz; hanem az egyénben foglaltató s az
1814 35  |                az egyénben foglaltató s az egyén által kifejtett szellemi
1815 35  |             szélnek ereszti vagyonát, s az utolsó forinttal nevét is
1816 35  |               nevét is a homályba löki, az egyensulynak helyreállitását
1817 35  |         helyreállitását tőletek várjuk. Az erős akarat a lehetlennek
1818 35  |           látszót is kivivja, fegyverül az észt használja. Azon legyetek
1819 35  |               Azon legyetek tehát, hogy az észt miveljétek, - legyen