1-500 | 501-1000 | 1001-1214
bold = Main text
Chapter grey = Comment text
1 1 | állhatatossága, mely nem engedi, hogy a mammonért szolga kivánjon
2 1 | vándorlásokra, a multhoz való hűség, hogy azt példátlan szívóssággal
3 2 | kutágas kapaszkodik ki, hogy legyen, a mihez a vándor
4 2 | cselekedet, mely meggyőzi, hogy az emberen tökéletlenségében
5 2 | tökéletlenségében is meglátszik, hogy a teremtés remeke volt,
6 2 | földet virággal hinté be, hogy itt is, ott is leljen a
7 2 | vesztegette meg a művészt, hogy e szörnyű síkságot ecset
8 2 | műbarátot mi ragadta meg ugy, hogy aranyaival drágán vegye
9 2 | szomjazott meg annyira, hogy a föstött kutágas is megvigasztalja
10 2 | gyönyörködtetett-e e kép, vagy hogy az egyszerűség épen megdöbbentett?
11 2 | rakhatott; hisz nem is gyanitja, hogy valamint az ecset a virágnak
12 2 | tud, mint az ibolyáról, hogy az szerényen a bokorban
13 2 | térdepelve néznéd.~Furcsa biz az, hogy midőn a vándor iparos elhagyja
14 2 | hosszu utra vállalkozván, hogy mint az oltoványág valami
15 2 | hámlott le, s annyira beteg, hogy remeg azon pillanattól,
16 2 | márványoszloppá keménykedett volna, hogy a sok hajlongás meg ne görbithesse.~
17 2 | egyenes lőn az izmos test is, hogy ha ujra mértéket kellene
18 2 | milliószor is lehetne kisebb, hogy helyet leljen annak, mit
19 2 | lépésnyire nem mozdulna odább, hogy azt el is érje.~Rá ne fogd
20 2 | Rá ne fogd szerencsétlen, hogy ez egykedvűség, vagy tán
21 2 | nem jött meg a szája ize, hogy étvágya kerekednék a nyalánk
22 2 | nem vett még ki árendába, hogy azt ugy fölszántsa, hogy
23 2 | hogy azt ugy fölszántsa, hogy az embert meg ne ösmerd
24 2 | magát a pallérozott gazság, hogy az őszinteséget belülről
25 2 | belülről a zugba csalná, hogy elrántott arczvonással megcsaljon
26 2 | szó, mit elcsavart volna, hogy a nyelvész tűvel, ollóval
27 2 | mégis rákiált a czigányra, hogy megmondja ezt, kinek a nótája?~
28 2 | meglesvén, ugy kalap alól, hogy szeme elé ne ütközzék valamennyi,
29 2 | dicsekedtem önmagamnak, hogy az Isten méltónak tartott
30 2 | megnyilik az a boldogság, hogy kincs vagyok magamnak; mert
31 2 | teremtette, - most tudom csak, hogy ilyen munka után a hetedik
32 3 | magot válogatva keresik ki, hogy a szántóföldbe szórják,
33 3 | embert, ki megvigasztaljon, hogy fajunkon nem fogott ki a
34 3 | nem fogott ki a konkoly, hogy vállainkon elbirjuk az egyszerűség
35 3 | egyszerűség erkölcsét, és hogy a szenvedélyek piaczán nem
36 3 | nem állunk ki a vásárra, hogy önmagunk is áruczikkek legyünk,
37 3 | kiszaladt a sima rónára, hogy tükre legyen a kócsagnak,
38 3 | mert ösztönszerüleg érzi, hogy ritka szép tollait megirigyelte
39 3 | és akkor megszólamlik, hogy a fegyver hangja legyen
40 3 | kanyarodással keresi meg a tisztást, hogy lefürödje hófehér tolláról
41 3 | nap melegénél szárogatja, hogy fehér legyen, mint a hó,
42 3 | mint a leásott kutágas, hogy zörejével el ne verje a
43 3 | szenvedélye még oly szomjas, hogy élőholttá mereszti magát,
44 3 | élőholttá mereszti magát, csak hogy megejthessen, s a midőn
45 3 | ékes tollat hátracsapja, hogy körvonala kevesebb térben
46 3 | Még egyszer erőlködik, hogy az előbbi irányban nógathassa
47 3 | viz szinére ér, nem tudja, hogy uszik, szomja nem kéri az
48 3 | messziről nyujtá karját, hogy martalékját a vizben elérje.~
49 3 | csónak padjára helyezé, hogy a hosszu les után hazafelé
50 3 | mi eléggé gyanittatja, hogy az ifju vadásznak többszöri
51 3 | s egy szóval sem mondja, hogy a sok szóból egyet is elhisz;
52 3 | látott szem annyit tesz, hogy kend hitvány ember?~- Mondta
53 3 | legkötöznivalóbb akarnék lenni, urfi, hogy hiába ne kapnám a nevet;
54 3 | szégyenlé magának megvallani, hogy az ilyen észjárást példának
55 3 | lelkén, és sejteté vele, hogy az életnek lehetnek olyan
56 3 | ma valami azt sugallta, hogy az ezüst huszas száraz napszám
57 3 | alamizsnához is hasonlitana, hogy a fiut megszégyenitse: tehát
58 3 | mondja hangnyomattal, - és hogy még jobban megemlékezzél:
59 3 | boldogan azon érzetben, hogy az elválasztott osztályok
60 3 | gazdája oly közelében állt, hogy lépteinek döbögését még
61 3 | előre bemondá az örömet, hogy kiszabadult az udvar keritése
62 3 | pányvára kösd ezt a kis csibét, hogy messze ne mehessen; mert
63 3 | megkérődzi a boldogságot, hogy más is nézett ki belőle
64 3 | amaz ájtatos mondásnak, hogy nemcsak kenyérrel él az
65 3 | tudnánk fogni annyi halat, hogy a szekérbe nem férne; de
66 3 | apádnak is egy szekérrel, hogy az is örüljön.~- Hol fogja
67 3 | élvezettől, s alig várta, hogy Marczi bátya a ménestől
68 3 | közelebb ment a vizparthoz, hogy a ficzkándozó halakat jobban
69 3 | a látvány miatt, részint hogy a csónakot előre eloldja,
70 3 | csónakot előre eloldja, hogy a várakozás idejét mindinkább
71 3 | már az is kedvére volt, hogy egy keletkező szél a csónakot
72 3 | szilajságában ugy számitván, hogy majd a csónakból a partra
73 3 | lepette meg magát, azt hitte, hogy majd visszaverődik a csónak,
74 3 | visszaverődik a csónak, és hogy elkerülje a pirongatást,
75 3 | ugy benyomta a csónakot, hogy egy érfolyásba került, melyen
76 3 | kiáltozott, nem gyanitva, hogy hangját a szél is elkapja,
77 3 | rónaföldet, beugrat az áradásba, hogy a gyermeket még jókor elérje.
78 3 | szivébe nyilalt a fájdalom, hogy egy rábizott ártatlan gyermeknek
79 4 | tökéletesen hasonlót, elhiszem, hogy még a teremtésnek is van
80 4 | határa, és az sem lehetséges, hogy egy husból és vérből különböző
81 4 | utjában elérnénk, elmondjuk, hogy atyja jószágkormányzója
82 4 | apa oly készséggel kapott, hogy idősebbik fia grófi barátjaival
83 4 | néhány napra lerándultak, hogy a Tisza mellékén agyonpuffogassanak
84 4 | érezteté, és követelni látszék, hogy a felsőbbséget mélyen megismerje.~
85 4 | A véletlen ugy akarta, hogy a bécsiek is azon irányban
86 4 | munka után. Mindenki tudja, hogy a vadászt mennyire csalhatja
87 4 | kihez az is jobban vonz, hogy a családnak mellőzöttje,
88 4 | vadásztak, uj vággyal állt meg, hogy valamelyik csapatot ugy
89 4 | csapatot ugy kapja kézre, hogy a meglövendő vad a partra
90 4 | megvénülni, mikor meggyőződöm, hogy népünk nem olyan, mint a
91 4 | gyermeket, s elképzelé, hogy valami vak véletlen hozta
92 4 | partra, időt hagytak néki, hogy megnyugodván, legyen elég
93 4 | hogyan kapta el a szél, - és hogy Marczi lóháton rohant utána;
94 4 | utána; de azt is hallotta, hogy a ló partra kapaszkodott,
95 4 | mikor azt mondta neki, hogy ha a lánynak baja lesz,
96 4 | előbbi esemény után hitte, hogy a szerencsétlen fiu meg
97 4 | nem marad a vidéken, és hogy a sors labdájává válik.
98 4 | ennivalót szedett ki a kapitány, hogy igy foglalkozást adjanak
99 4 | sajátosan ingerlé a három ifjut, hogy a vizben hiába ne hagyják.~
100 4 | nem látszék kivánatosnak, hogy visszamenjenek, tehát a
101 4 | kapitány felé közeledtek, hogy a visszamenetelről tanácskozzanak.
102 4 | csónak?~Ekkor vették észre, hogy az ki nem lévén elegendőképen
103 4 | mindannyian észrevették, hogy a gondolatot legalább is
104 4 | teljesitém, - és nem óhajtanám, hogy saját testvérem ugyanoda
105 5 | tudja meg a bántalmazó, hogy közös utjok elválik egymástól.~
106 5 | tehát nem volt feltünő, hogy az ifjabb testvérrel maradt,
107 5 | hátramaradt azon ürügygyel, hogy majd Marczit is megkeresi
108 5 | gazda épen az udvaron volt, hogy egy akkor érkezett hintó
109 5 | kapitány egykedvüen mondá, hogy a lánykát hazavezette, hogy
110 5 | hogy a lánykát hazavezette, hogy a nap melege meg ne kábitsa,
111 5 | egy tekintetet váltott, hogy most már nincs mit aggódnia,
112 5 | régi, a világgyűlölő, csak hogy nekem is azért az én régim
113 5 | már tercziába tennél, - s hogy ne sokat várakoztassalak,
114 5 | egyéb haszna nem volt, mint hogy a mentegomb minden diszjelenéskor
115 5 | határozottan megmondá, hogy ő nem tartozik az ezeredi
116 5 | létszámba, és kijelenté, hogy ridegségemet megbocsátja
117 5 | férni, a kik jól ösmernek, hogy vásárra indultál. Hozzád
118 5 | közeledbe kerül, és ráfogja, hogy ez is eladó.~- Furcsa! ...
119 5 | mosolyogva, ...elfeledted, hogy a jó, a nemes vérű lovat
120 5 | szemeimet; de megmondja, hogy ezresért kész bukfenczet
121 5 | mondani: kivántad volna, hogy kövessem a bogarászok példáját,
122 5 | magára kente a sok jó szagot, hogy megkivántam mellette az
123 5 | mellettem a töltött fegyver, hogy a poéták által megénekelt
124 5 | kezdete majdnem mindig olyan, hogy még a tekintetes főbiró
125 5 | mondám, méltóságos uram, hogy mikor kimondja e két szót:
126 5 | üsse agyon; mert én tudom, hogy a kenyérben is megbotlik
127 5 | valamit.~A gyerek tudja, hogy a gazda nem szokott hiába
128 5 | alkonyattájban nem fél, hogy megösmerjék, egy jó estével
129 5 | a kezdet elhiteti vele, hogy milyen könnyen jut a váratlan
130 5 | nyujtózkodik, s a gyerek tudja, hogy a gazda a tarisznyát kivadászta,
131 5 | éjszakába, s addig megy, hogy eléri azt, a kit régebben
132 5 | mondták legelőször róla, hogy szegény!~A kapitány mélyen
133 5 | végszónál odább ugrott, hogy a töltésen át meghaladván
134 5 | felé, nem is gyanithatván, hogy mi szerencsétlenség történhetett;
135 5 | történetet, és szeretem, hogy a gróf is meghallhatja.~
136 5 | elsötétedett az arcza. Elindult, hogy mégis valamit cselekedjék, -
137 5 | gúnymosolya, meg azon szavak, hogy a megsajnált szegény legényből
138 5 | elkövetkezett a válság, hogy nyaktörésig érnek, - a grófot
139 5 | mert nem mered elhinni, hogy valami válik belőle?~- Boldog
140 5 | gróf, - folyvást hiszed, hogy az emberiség végkép nem
141 5 | pedig különösen méltó arra, hogy ezt higyjem, - s ha keresni
142 5 | megelégszem; és megbizom benned, hogy nem rösteled a fáradságot.~-
143 5 | unalmamnak legyen ingere, az, hogy hitednek ellenkezőjéről
144 5 | kapitány, ...nem szeretném, hogy valami elhamarkodott szónak
145 5 | vagyok, azontul beösmerem, hogy neked engedelmeskednem nem
146 5 | emberiséget; mert bebizonyult, hogy tévuton nem jártam.~- Azon
147 5 | kapitány keserűen, - és hogy a próbára kényszeritselek,
148 5 | embereket, igy nem kivánhatom, hogy engem jobbnak tartsanak. -
149 5 | hatalma, mint az ördögnek, hogy zsákmányaért szolgálni akarjon.~-
150 5 | fiut. Bement az urakhoz, hogy az elkészült egyszerű ebéddel
151 6 | mogorvaságában észrevehetné rajta, hogy nem küldték; hanem bujdosni
152 6 | mellé kanyarodott be Marczi, hogy a közel magaslatnak zöldjén
153 6 | sziv ugy bele kivánkozott, hogy örökre szeretne benne megnyugodni.
154 6 | megnyugodni. Tudta a fiu, hogy e fájdalom, az elveszettnek
155 6 | alkudozott a jó sorssal, hogy ha önkénytesen lakolni akar, -
156 6 | nyügét, aztán elgondolta, hogy minden alkonyatkor elmondja
157 6 | kerül egy pár itcze jó bor, hogy mesterségesen bolonduljon
158 6 | alkot magának mértéket, hogy környezetét hozzá szabhassa.
159 6 | a czimeresebbet keresi, hogy messziről megbámulják. Annál
160 6 | hederit. A lóról tudjuk, hogy igyekezetével önmagát öli
161 6 | óta segiti a történetirót, hogy könyvébe aranyozásra méltó
162 6 | alkonyatkor utasitá a gazdát, hogy fogasson be. A tekervényes
163 6 | tükrével olyan egyenlővé tette, hogy a gyakorlott szem is eltévedhetett.
164 6 | koczkáztatni a dolgot, megállt, hogy az igazi irányba találjon.~-
165 6 | felel a fiu, - véltem, hogy nem a vizbefulás végett
166 6 | Megveszem.~- Nem mondtam, uram, hogy eladó.~Lehetetlen volt tovább
167 6 | példány oly fönnen beszél, hogy a legfinomabb frakkból nem
168 6 | ösztönözte a vett jótétemény, hogy e modort el kell nézni,
169 6 | billenté, ki merné mondani, hogy napszámban és jutalomért
170 6 | az egyetemből a gyepre, hogy átszelleműlt tanaikat e
171 6 | tudom; legfölebb gyanitom, hogy a tulfeszitett fogalmakat
172 6 | kocsist, - lovát elforditá, hogy más irányba menjen.~- De,
173 6 | mondja az ur; mert félek, hogy ugy álmodom. Mondja a fiu
174 6 | ha valamikor megtudnám, hogy akadna magyar, ki népünkről
175 7 | hálával tartozunk az Istennek, hogy az idegen majmolásból ránk
176 7 | meg kellett előbb hámozni, hogy hozzánk férjenek, ösmertem
177 7 | szobában, a zajról azt hinnék, hogy ötven embernek parancsol,
178 7 | annyival különb ötven embernél, hogy a jót hallgatja is, hiszi
179 7 | veszi, mint a hering a sót, hogy a tudatlan elhiszi, hogy
180 7 | hogy a tudatlan elhiszi, hogy a tenger is azért sós, mert
181 7 | mondtam: fekete kenyér, nem hogy ettem volna, és a kalács
182 7 | megkapaszkodtam a tizedesben, hogy el ne ájuljak. Azt is hamar
183 7 | Azt is hamar tapasztaltam, hogy egy pajtásomért könyörögni
184 7 | másodmagammal, előre tudtam, hogy főbe lövik; de azt várták,
185 7 | főbe lövik; de azt várták, hogy a két pajtás könyörögjön
186 7 | prédikáltam, az a jele, hogy én nem téritek meg senkit
187 7 | penészmagot, ahhoz dörgölőzködik, hogy idősebbnek lássék. - Apád
188 7 | ültök a purgatóriumban, hogy a vérontásért heted iziglen
189 7 | kaczagásban, ha kitalálják, hogy az apa posztót árult rőfszámra,
190 7 | mehet már idegen országba, hogy vágják el a nyakát, és a
191 7 | pedig a fia már azon kezdi, hogy bekoczogat hozzánk, és zaklatva
192 7 | fiu elhatározottan arra, hogy az öreg valami váratlant
193 7 | szokatlan komolysággal, és hogy az előadás egészen ünnepélyes
194 7 | a világ csak azt hiszi, hogy mint az elásott huszas,
195 7 | arra is rászánná magát, hogy a Vámosyak kriptájában lakjék,
196 7 | teherhordóval indulnak, hogy legyen egy, a ki a táplálékot
197 7 | ügyes esze nem feledte, hogy a grófi család, melynek
198 7 | te.~- Én?...~- Mondtam, hogy te, - a püspök már be is
199 7 | növendékek közé rendel, hogy te légy minél előbb prépost,
200 7 | simogatásért szabad csak megenni, hogy valóban megérje az érette
201 7 | belépti dijra van szükség, hogy ne a komédiásszerep jusson
202 7 | megszakitva a beszédet, hogy pipát váltson, s aközben
203 7 | szavaimat, ugy észrevehetted, hogy itt családunknak nagy jövendőjéről
204 7 | fiu, - én meg fogok hizni, hogy bátyámnak zsirja legyen, -
205 7 | legyen, - én pap leszek, hogy bátyám a világ fia lehessen, -
206 7 | alázatosság köntösébe fogok bujni, hogy bátyámnak aranyos mentéje
207 7 | lépek hazug érzelemmel, hogy bátyámat azon körbe segéljem,
208 7 | öreg, - magamra vállaltam, hogy apád czélját veled közöljem,
209 7 | tehát nincs más hátra, mint hogy apáddal tudassam válaszodat
210 7 | bátyám, - véli a fiu, - s ne hogy kétely maradjon, határozottan
211 8 | előbbi fejezetünkből tudjuk, hogy családja számára a nagyságos
212 8 | evett: az ispán nem félhet, hogy félesztendő előtt elverné.
213 8 | vakhitnek toldalékául, mondom, hogy e director uraknak fele
214 8 | uraknak fele maga is hiszi, hogy félisten, s ha véletlen
215 8 | haragra gyult, meghallván, hogy egyik fia nem akar vizsla
216 8 | Vagy azt kivánja az olvasó, hogy az anyáról adjunk számot
217 8 | volna. A háziak tudták, hogy ez senki más: a kapitány.~-
218 8 | senki más: a kapitány.~- Jó, hogy jön, kedves sógor, - kezdi
219 8 | Igen is, lőni való lenne.~- Hogy be nem ment a kacsa után,
220 8 | sem várakoztatlak: ülj le, hogy állva el ne fáradj a hallgatásban. -
221 8 | nélkül következtethetjük, hogy a kapitány nem tartozott
222 8 | szükség van a békében is, hogy a katona alkalmas legyen
223 8 | czéllapja lesz, meg nem tűri, hogy rá görbén nézz, - s a legegyszerűbb
224 8 | különféle osztályában az a baj, hogy legtöbben alázatos szolgák
225 8 | véled biztositandónak, hanem hogy ha kivánja, lábujjadig hajtod
226 8 | hatalomra kergetni; nem hogy ő függetlenebb legyen és
227 8 | neked kényelmetlen; hanem hogy ő tehessen másokkal ugy,
228 8 | ő tehessen másokkal ugy, hogy ő neki szolgáljanak, hogy
229 8 | hogy ő neki szolgáljanak, hogy ő előtte hunyászkodjanak;
230 8 | soha sem gondoltál arra, hogy az emberiségben az egyesek
231 8 | gazdatisztet, hozzászoknak, hogy minden apróságban a fizetett,
232 8 | fekszik, - a miből az a kamat, hogy a hiányt észre nem veszik
233 8 | kérdezd meg jövedelmét, kisül, hogy aránylag szegény, s e viszony
234 8 | kényszeriti, s nála is bebizonyul, hogy az ész nem megvetendő; mert
235 8 | te is, - s megjövendölöm, hogy te, vagy elkényeztetett
236 8 | örömestebb odaadná a vagyonért, hogy megtisztulván a hiuságtól,
237 8 | polgára lehessen. Imádkozzál, hogy fiad a hiuság maszlagából
238 8 | kielégitése; az ördög azt sugja, hogy néhány száz nagyságos és
239 8 | állnak kényelemben.~Végre, hogy hosszan ne papoljak, egyik
240 8 | tolni a cseresznyefára, s hogy magasabbra emelhesd, a másiknak
241 8 | anya hallgatott, azt hitte, hogy testvére, a kapitány, öreglegényi
242 8 | a direktor óhajtotta, hogy valamelyik ispánra haragudhatnék
243 8 | jelent e kérdés?~- Azt, hogy az elkárhozott lakoljon
244 8 | keverednék velem, s azt mondaná, hogy ez is regény, - jöjjön el
245 8(3)| Különös Isten csodája, hogy ezen pillanatban hallok
246 8(3)| sem óvja meg e gyöngéket, hogy azon kör, melybe föltolakodnak,
247 9 | mert ezer példa után hiszi, hogy a sors a merész előtt kitárja
248 9 | ösmerősömnak megjövendöltem, hogy el fogja venni azon nőt,
249 9 | az emberi természetben, hogy a legegyszerűbb is keres
250 9 | e méltánylótól ugy függ, hogy annak jó véleményeért mindenre
251 9 | töretlenek, - két olyan ébresztő, hogy a részeg kijózanodnék rajtuk
252 9 | töretlen uton jelenté be neki, hogy minden pályának kezdete
253 9 | mer föllépni; mert fél, hogy a deszka leszakad alatta;
254 9 | deszka leszakad alatta; tehát hogy még beszéljen róla a világ,
255 9 | kérdésre, s látni fogják, hogy a megirigylett boldogság
256 9 | következményeképen annak, hogy a kemény tüzkőhöz még keményebb
257 9 | és puszta szóra elhiszik, hogy a sült veréb nem röpült
258 9 | igazsággal bebizonyitotta, hogy:~1-ör: minden fiatal ember,
259 9 | Ezzel bebizonyitottam, hogy aranyhegyről, sült verébről
260 9 | is bölcsességet találok, hogy az ebédeknél a csemegéket
261 9 | ebédet, arra nem gondolva, hogy a nyalánkság miatt megbetegedhetem.~
262 9 | helyzetem, számitgatni kezdem, hogy Magyarországnak tizenöt
263 9 | millió boldog: mert tudja, hogy holnap nem fog majd éhezni.
264 9 | Szivem összeszorult, érezve, hogy ha az embereket állapotuk
265 9 | számbavennék, mily sok idő kellene, hogy a tizenötödik millióban
266 9 | jobb lesz, tanulja meg, hogy a labdát mennél erősebben
267 9 | annál magasabbat ugrik, - és hogy az aczélnak próbája az,
268 9 | az aczélnak próbája az, hogy akármennyire hajlott meg,
269 9 | órai elmélkedés meggyőzött, hogy a megelégedés ugy szerezhető
270 9 | összehasonlitván, tapasztaljuk, hogy bizonyos számban mennyi
271 9 | érzi a határozott ember, hogy sorsát maga választotta,
272 9 | elöljárót tisztelettel kérte, hogy a tanulók mellett juttasson
273 9 | olyan elhagyatottságot...~- Hogy ez állomást elfogadhatnám, -
274 9 | szegénységet eltagadni és bevárni, hogy jó ruhámtól megváljak, sokkal
275 9 | szállással, - és örülök, hogy a mint gyanitom és bizonyitványai
276 9 | fogadta.~- Uram! - óhajtom, hogy egykor a zsidónak házát
277 9 | bevezetés: szabad kérnem, hogy kezet szoritsunk.~Ez is
278 10 | ujdonsült nagyságos urat, örül, hogy az ösmerősök uj czimén fogják
279 10 | mellől pillantotta meg, hogy ez a fiatal diák nem maga
280 10 | csizmadia, az komolyan mondta, hogy engem megsajnált már, és
281 10 | őket, - meg akar győzni, hogy használni fog.~- Ezt csak
282 10 | mondhatta.~- Ne bántsd, - félek, hogy a csizmadiának igaza van, -
283 10 | apát jókor fölébreszté, hogy a zsidók iránti gyülöletnek
284 10 | cselekedettel és szóval, hogy bennünket csak az elszánt
285 10 | szenvedhet meg. Alig örült meg, hogy a véletlen nem a legutolsót,
286 10 | kérdezni, de minthogy tudom, hogy a jogász urak közöl ön előtt
287 10 | kitalálni, igy azt hiszem, hogy emberösmeretem önnél sem
288 10 | szüksége van, tudja meg, hogy önre itt különös kisértés
289 10 | nőm lesz, és Ön belátja, hogy nálunk a férj nem szokott
290 10 | Az anya nem állhatta meg, hogy meg ne súgja a gyermekeknek,
291 10 | ne súgja a gyermekeknek, hogy a tanitónak nem szabad szigorunak
292 10 | egyszer észrevenné az anya, hogy kinevette őket, az anya
293 10 | különösen vállalkozott is, hogy a tanitó urat ingerelje.
294 10 | hirtelen eszébe jutott, hogy ha a gyermeknek szemtelenségét
295 10 | közeledtek; mert mindenik hitte, hogy a szomszéd csizmadia most
296 10 | adta tudtára Bergernek, hogy a bocsánat megvan. Egy szót
297 10 | gyermek lökte a követ elébe, hogy azon botoljék meg, hála
298 10 | hanem a magába szállásnak, hogy számot vessen az életnek
299 10 | önmagában az öntudatos erőt, hogy azokkal szembeszállni merjen. -
300 10 | házi orvosságához nyult, hogy a haragot lecsillapitsa.~
301 10 | másoknak lelkületére annyit, hogy ha a ló meglátná és szólni
302 10 | átszaladgáltak a csizmadiához, hogy annak bemondjanak minden
303 10 | stilust ugy megerőltette, hogy még a gombóczot is gombolcznak
304 10 | magyar beszédjét, ő pedig hogy a hetesre "disznót" adjon,
305 10 | képü inas ugy röhögött, hogy a három lábu székről a bőráztató
306 10 | megszokásig ismételtetni, hogy beszédmódjuk végképen megtisztuljon.
307 10 | az asztallábhoz szoritám, hogy az anyagi fájdalommal fogjak
308 10 | óvakodásukban arczuk oly komoly lőn, hogy az itt-ott hibásan kimondott
309 10 | megcsillapult, sőt hitte, hogy nem is kell óvakodnia. Befejezésül
310 10 | ingerelve. Hirtelen észrevették, hogy a nagyobbik fiu nevetett,
311 10 | hirtelen nem lel egy kést, hogy saját kezébe szurjon egy
312 10 | Eszébe jutott valami; érezte, hogy e pillanatban a legalsó
313 10 | ingernek, ...megfordult, hogy a bevégzett óra után haza
314 10 | Mindketten egyet gondoltak, hogy nagy árkon ugrottak keresztül.~
315 10 | embernek nem engedhetem meg, hogy házalni járjon: menjen a
316 10 | eltagadhatlan tanuskodik, hogy itt van, ha szemeinkkel
317 10 | ha dicsekedhetünk vele, hogy mi voltunk az elsők, kik
318 10 | fölösmertük. Hányszor történt meg, hogy föltett kalappal kérdeztük
319 10 | akarnál, hány ember kérne, hogy ne mond el minden gyarlóságát!~ ~
320 11 | levélben figyelmezteté, hogy fia mellé nevelő kell a
321 11 | férjet és apát keresi meg, hogy alkalmas egyénről gondoskodjék.
322 11 | előtt ásitozott, azt vélte, hogy születés- vagy névnapi köszöntőt
323 11 | fölugrott, eszébe jutott, hogy fia válláig magasult, tán
324 11 | először gondolkozott arról, hogy a tudást nem lehet az emberbe
325 11 | a puskába a töltényt, és hogy az apáért nagyon keveset
326 11 | melegebbre fokozta a gondolat, hogy ő maga hitványnak kiáltá
327 11 | gonosz kérte már az orvost, hogy tudományának titkával csikarjon
328 11 | természettől egy órányi életet, hogy a megbánásnak szavait elmondhassa.
329 11 | mindennapiságából az eszme, hogy neki gyermekében folytatása
330 11 | egy humorisztikus lapban, hogy egy feslett életü unokabátya
331 11 | én azonnal megfogadtam, hogy az árból öt garast lehuzok.~-
332 11 | és hirtelen kiszámitá, hogy egészségem szenvedett, az
333 11 | feleletekben volt valami követelés, hogy a másik is kihallgatást
334 11 | ő most? szegényebb lett, hogy vele szembeszállni mernek?
335 11 | várom, és előre megmondom, hogy tétovázás nélkül elhiszem,
336 11 | gróf megdöbbent, és bánta, hogy Bergerrel közölte a dolgot.~-
337 11 | a világon, én bevallom, hogy az orthodox zsidó kötöznivaló
338 11 | méltóságod engedje meg, hogy az álszenteskedő keresztény
339 11 | fiatalembernek lelkülete meggyőzött, hogy a keresztény nagyobb erkölcsöt
340 11 | oly szép, oly csillogó, hogy a mellőzött zsidó álmodni
341 11 | többségnek, - hiszem azt is, hogy ha én találtam keresetlen
342 11 | kimelegedett; most érezte, hogy az élettel birkóznia kell.
343 11 | érzett szégyent. Tudta, hogy másnap erősebb lesz, és
344 11 | érezte; és nem mondta senki, hogy az álszégyen, nem mondta
345 11 | álszégyen, nem mondta senki, hogy lelke, az unatkozott, nem
346 11 | melyeknek a lében kell ázni, hogy megpuhulván, a későbbi hajlékonyságra
347 12 | nevet találni olyan gond, hogy kopaszra vakarhatta a fejét
348 12 | keservesen panaszkodott, hogy miért nincsen még - hét!~-
349 12 | megigértette az apjával, hogy most már elviszi magával
350 12 | elég azért a kis czimért, hogy tekintetes asszonynak hivatsz.~-
351 12 | ház ereszébe ütni azért, hogy lányaimat eladóvá tegyem, -
352 12 | parancsolást, megfogadván titkon, hogy két hétig nem szól ilyen
353 12 | előbb pártfogót keresnek, hogy éhen meg ne haljanak. A
354 12 | vagy akkorákat hazudnak, hogy a tizenkét oskolából egyet
355 12 | gyermeken ugy busulnak, hogy még lencséért is elcserélnék.
356 12 | lencséért is elcserélnék. Jaj, hogy ki nem kergetik az országból
357 12 | pedig nem adhatnak sunkát, hogy a foga elvássék, mig megrágja.
358 12 | fogadja a vármegye nevében, hogy valami szivós pecsenye után
359 12 | az orczám a szégyentől, hogy mit adunk őméltóságának
360 12 | a tavasz elején. Tudtam, hogy nálad az ilyen jókor megvan, -
361 12 | száját, aztán köszönje meg, hogy ilyen ebédre meghivják.~
362 12 | nálunk nincsen üvegház, hogy a tavasz elején friss őszi
363 12 | legutoljára vette észre, hogy a kedves barátné előre kikéri,
364 12 | kedves barátné előre kikéri, hogy legyen szerencséje, - és
365 12 | vért; most szégyenlené, hogy önmagában is dicsekedni
366 12 | büszkesége, - de ezt mérsékelje: hogy ha nem volna, - megérdemlené
367 12 | leányait, kicsiny hija, hogy nem ordit, hogy: eladók, -
368 12 | kicsiny hija, hogy nem ordit, hogy: eladók, - és szive repes
369 12 | fájdalmat érez a gondolatban, hogy e két gyönyörü gyermeket
370 12 | valami léha azt gondolhatná, hogy az anya meg akar szabadulni
371 12 | majomszeretet nélkül mondhatta, hogy gyönyörüek. Akármelyikre
372 12 | szép ajándékért.~Tudjuk, hogy előbb mily fájó gondolat
373 12 | családjának ösmerőseit, hogy a bibliai lángoló tüskebokor
374 12 | megnyujtá csavargási idejét, hogy a körüljáratban szemeit
375 12 | kis tolakodást, sajnálva, hogy egy kis ajakmegcsipési jogra
376 12 | volt a szép leányokról, s hogy az idegenek fölfegyverzett
377 12 | nem határozhatjuk meg, hogy az illetők melyik szemükkel,
378 12 | meggyőzte az idegeneket, hogy a lányok paradicsomában
379 12 | s mindketten megálltak, hogy az elhaladókat nyugodtan
380 12 | de ha a főispán megigéri, hogy a tánczvigalomból e két
381 12 | hirtelen, és oly számitással, hogy erőltetésünkbe kerül a szót
382 12 | és jóságától kitelett, hogy az idézeteket mint szerencsés
383 13 | lelkesülés oly ritkán fér meg, hogy a pesti nemzeti szinháznak
384 13 | kettőt akkorát használtak, hogy egy falusi atyafi mindenfelé
385 13 | életnek tavasza tartózkodó, hogy kelyhét ki ne nyissa? László
386 13 | lángoló vér, de nem feledte, hogy küzdelem áll előtte, s ha
387 13 | az olyan képes elhinni, hogy a legfiatalabb érzelem a
388 13 | ha az illető beösmerte, hogy helyzete még csak igen is
389 13 | hóditja valamennyit. Anélkül, hogy kereste volna, tanulótársainak
390 13 | tárgya azon kiváncsiságért, hogy férfiak és hölgyek kiválólag
391 13 | szabad, lányainak megmondá, hogy az alispán ur a jogászok
392 13 | vallák, és mosolyogtak, hogy a bécsiek elfeledték nagyvárosi
393 13 | valamennyi Laczihoz sietett, hogy fölháborodását az ő itéletével
394 13 | némi lázongás jelentkezett, hogy ez a gyöngédtelen kémlés
395 13 | barátait figyelmeztetve, hogy valami gyermekes jó szándék
396 13 | ki, - azért intett nekik, hogy együtt távozzanak; mert
397 13 | érthették, sőt értették is, hogy a zárlat ellenük volt intézve, -
398 13 | talán azt jelezte volna, hogy nem elég! Mint mondám, az
399 13 | Laczinak vállára akarta tenni, hogy valami gúnyos kicsinyléssel
400 13 | annak vállát megérinté, hogy szemközt álljanak, - mindkettő
401 13 | Laczi, azon értelemmel, hogy testvérét fölkeresni nincsen
402 13 | érdekelteik körűl csoportulának, hogy az elejtett szavaknak értelméhez
403 13 | rákényszeritené a tulajdonosokat, hogy némi örömmel mondják: kabátaink
404 13 | vannak. De ne feledjétek, hogy valamint a kabátok szinét
405 13 | a bécsiek előre siettek, hogy az elröppentett kis galambokat
406 13 | elmondák, észrevétetvén, hogy az ő dicséretüket ne váltóban,
407 13 | belevakart borzas fejébe, hogy hol fog nekik embert? Ezen
408 13 | tetszett, keresgélt a szóban, hogy e különös megtiszteltetésre
409 13 | mosolyogva mondá barátjának, hogy a kisvárosi pletyka megragadja
410 13 | megragadja az alkalmat, hogy e késő éji zenéről jóval
411 13 | kaland, mely nem engedi, hogy e kis városban egész nap
412 14 | olvasóm megütközött azon, hogy Bergert, a zsidót, becsületes
413 14 | Világos jele ez annak, hogy függetlenebb voltam másoknál,
414 14 | Berger levelet irt Laczinak, hogy az általa kitűzendő órában
415 14 | kevésbbé gondolta volna ön, hogy valaha zsidó gyermekeket
416 14 | vehetek e hazában földet, hogy azt jobbá tegyem, eszem
417 14 | tegyem, eszem ki van zárva, hogy a tanácskozmányokban hasznosat
418 14 | czimeket és rangot megveti, hogy önérdekének föl ne áldozza
419 14 | helyette, de megmondják, hogy nem ők akarják kifizetni;
420 14 | a néhány ezer forintot, hogy a világ előtt ujra büszkén
421 14 | hordhassa fejét, esküszik, hogy becsülettel megfizet, -
422 14 | rászedhetne, nagyot kaczagna, hogy kárpótolja magát megalázódásaért,
423 14 | kárpótolja magát megalázódásaért, hogy zsidó előtt kénytelen volt
424 14 | a tapasztalatok könyvét, hogy azon kamat, mit némely ur
425 14 | kereskedelem oly ifju növény még, hogy a szakértelmes kereskedő
426 14 | nem látjuk azt a példát, hogy a munkás leteszi szerszámát,
427 14 | birtokosaink sinylenek, és elhinné, hogy a mint főbb urainknak fényüzése
428 14 | mulva aztán észrevették, hogy a várt vendégek megérkeztek,
429 14 | hangok meggyőzék Laczit, hogy az ifju gróf és saját testvére
430 14 | homlokkal, - megvárhatom, hogy engem is megnevettet egyszer.~-
431 14 | kérem Mayer barátunkat, hogy ön nevettessen meg, - a
432 14 | váltó helyett ujat irok, s hogy el ne unja magát, társaság
433 14 | magamnak sincs.~- Irásban adom, hogy Mayer barátunk ezt épen
434 14 | hittem el, engedje meg, hogy most is következetes maradhassak.~-
435 14 | megütődött, de erőlködött, hogy vérét visszaparancsolja,
436 14 | reméltem ma is, - nem gondolva, hogy ön egészen várta a pontosságot,
437 14 | lehet, sőt nagyon sürgölöm, hogy tizezer forintot adjon;
438 14 | máskor gondolja meg, hogy másnak pénzét nem elég elkölteni,
439 14 | beszélgetést, és nem óhajtá, hogy házában zaj legyen, azért
440 14 | Mayer szinte nem érté, hogy Berger idő előtt miért adja
441 14 | átvette, kérvén Bergert, hogy néhány perczig még maradjon
442 14 | kölcsönzést?~- Csak az, hogy nem akarok.~- Maga tökéletesen
443 14 | története nem azt bizonyitá, hogy az embereket összeölelkezteti
444 14 | összeölelkezteti a véletlen; hanem hogy a megszorult gróf is megcsókolja
445 14 | között pedig oly alázatos, hogy a földre szórt bankót térden
446 14 | fölszedné. Nem állhatta meg, hogy hangosabban ne mondja:~-
447 14 | találván, bocsánatot kért, hogy Bergertől kérhessen. Benyitott
448 14 | Bizonyosan tudja ön, hogy pénzét nem veszélyezteti?~-
449 14 | a másik, - de nem értem, hogy ön, a szigoru humanista,
450 14 | értelmezést, szavát rá, hogy kivánatomat teljesitendi.~-
451 14 | öné leend, és biztositom, hogy minden uzsora az ön kezébe
452 14 | ön kezébe kerül. Örülök, hogy eszköz lehetek atyjának
453 14 | annyit találna mondani, hogy e boldog pillanatnak érzelmét
454 15 | elrongyosodott nagyuri fajzat, hogy utoljára tanulja meg, mily
455 15 | várost végig futotta a hir, hogy Szabó Zsigmondék szép lányai
456 15 | Liája, sem Ráchele nincsen, hogy a régi pásztorkodás helyett,
457 15 | ütött czégért a ház végébe, hogy eladónak kiabálja őket,
458 15 | senkitől sem kért foglalót, hogy annak jogán már czivakodhassanak
459 15 | bolondjából, aztán ne beszélje, hogy köze van ide más ember lányának.
460 15 | kikéri" azt a tisztességet, hogy a borbély legény egész nap
461 15 | azzal bizonyitandja be, hogy fiának utját folyvást könnyen
462 15 | egy gondolat azt sugta, hogy csak az elszegényedett apa
463 15 | udvari titkár ur bejelenti, hogy szóval mondja el, a mi a
464 15 | nem fért, - és kijelenti, hogy ez egyszer még megkisérti,
465 15 | régen tisztában volt; de hogy az leczkézze, ki az apát
466 15 | lehetne rejtenie érzelmét, hogy az apagyilkos nevét ki ne
467 15 | tekintetes ur észreveszi, hogy aligha el nem téveszté az
468 15 | előre bocsánatot kérek, hogy valaminek okáért olyan tüskés
469 15 | okáért olyan tüskés vagyok, hogy a "szabadot" be sem várva,
470 15 | legjobb széket rántotta elő, hogy vendégét némi előzékenységgel
471 15 | grófon, - a másikon, ...hogy is hivják?~- Vámossy...~-
472 15 | uramöcsémet, - hisz tudom, hogy önt Vámossynak hivják; hanem
473 15 | egymást, kedves uramöcsém, hogy egymást akarják ölni?~-
474 15 | is van, mely azt vitatja, hogy a mi az enyém, az az övé
475 15 | lányok, bizony nem érdemlik, hogy könyvet irjanak róluk, pedig
476 15 | vasorru bábának hirére, hogy leányaiért a férfiak egymást
477 15 | jöttem ide, ne engedje, hogy gyermekeim hirbe keveredjenek.
478 15 | én meg szentül fogadom, hogy lányaimat városba mutogatni
479 15 | viszont én jótállok, hogy verekedés nem lesz.~- Persze,
480 15 | mert az is hatalmamban van, hogy e két ur még ma eltávozik
481 15 | öregebbnek akarta adni, hogy az majd nagy ur lehessen,
482 15 | azt a szerepet juttatta, hogy bátyját tolja föl a hatalom
483 15 | föl a hatalom polczára, és hogy annak még több pénze legyen:
484 15 | kenyérkeresést, remélve Istentől, hogy egykor nem csak a sótalanból
485 15 | olyan könnyü vagyok, hogy reggelig eltánczolnék, csak
486 15 | nyugtalankodó apát, higye el, hogy csak testvérem viheti el
487 15 | viseletével gyanittatván, hogy valaminek áldozata, - s
488 15 | kételkedhetem.~- Szavaid meggyőznek, hogy e nyomorult levelet is te
489 15 | bevégezted, gondom lesz rá, hogy e napot el ne felejtsd.~-
490 15 | mondja a titkár, - ha tudom, hogy a véletlen épen e városba
491 15 | lehet rám nézve kellemes, hogy testvéremet mint valami
492 15 | mindenek előtt megparancsolom, hogy mig itt leszek...~- Csak
493 15 | megérkezik, azt mondhatod, hogy sürgős levelet kaptál, s
494 15 | föláldozni. Akkor csak gyanitám, hogy nincsen szükség áldozatomra,
495 15 | áldozatomra, ma már tudom, hogy az a testvér elkényeztetett
496 15 | elkényeztetett és oly hiu, hogy a nagy urak légkörében akarván
497 15 | punktum!~- Azon föltétellel, hogy három óra mulva elmész.~-
498 15 | oly nevetségessé teszem, hogy meg nem állhat jóravaló
499 15 | Isten; mert oly hiu vagy, hogy az uj testamentumnak Ezsaujává
500 15 | nem lökte volna a lencsét, hogy edd meg magad, és maradj
1-500 | 501-1000 | 1001-1214 |