Chapter
1 4 | ötven ölnyire a parttól. A fiu hirtelen lerugta a nehéz
2 4 | hitte, hogy a szerencsétlen fiu meg nem marad a vidéken,
3 5 | maradékot is elviszik.~A fiu másnap étlen tölti a napot,
4 5 | az éhe kifog rajta, s a fiu azt gondolja, lóháton nem
5 5 | magadnál, mondd ki: ez a fiu nem ficzkó; hanem ember!~-
6 6 | benne megnyugodni. Tudta a fiu, hogy e fájdalom, az elveszettnek
7 6 | mennek. - Kiált harsányan a fiu, és lovával a kocsi mellé
8 6 | kiáltottam, uram, - felel a fiu, - véltem, hogy nem a vizbefulás
9 6 | a szűk uton, s a mint a fiu elől ment, követték a kijelelt
10 6 | azért az egyért! Felel a fiu félig érthetetlenül.~A grófot
11 6 | keresett gorombaság, a fiu kéretlen, önszántából, a
12 6 | Jó egészséget! - Kiált a fiu, átalában foglalva össze
13 6 | tetszik az urnak? Kérdi a fiu, legelőször használva az
14 6 | hogy ugy álmodom. Mondja a fiu egészen a kocsiajtóhoz közeledve.~-
15 6 | méltóságos urat. Mondja a fiu, könnyen megbillentvén pörge
16 7 | keresztelve jőnének vissza.~A fiu hallgatott, a meggyőződéssel
17 7 | fiut.~- Nem! ...mondja a fiu nagy lélegzettel, mely a
18 7 | meg az enyémet! Mondja a fiu kedélyes ellágyulással.~-
19 7 | kedélyes ellágyulással.~- Fiu, ...nagyon kemény öklöm
20 7 | kettővel kopogassa. Mondja a fiu elhatározottan arra, hogy
21 7 | az öreg nem ér, elérhet a fiu.~- Én...? Kérdi a gyerek
22 7 | igy akarlak megijeszteni, fiu! ...jegyzi meg a kapitány. ...
23 7 | lesz? Kérdi csudálkozva a fiu.~- Nem bátyád; hanem te.~-
24 7 | váltson, s aközben a hallgatag fiu felé fordulva mondja:~-
25 7 | Folytassa bátyám, - felel a fiu, - ez ugy is csak a "recipe"
26 7 | Azaz... - szól közbe a fiu, - én meg fogok hizni, hogy
27 7 | szeretném, - bátyám, - véli a fiu, - s ne hogy kétely maradjon,
28 8 | Kedves atyám! - szól a fiu mély hangon, - családunkban
29 8 | felelék rá előre, - szól a fiu elhatározottan, - ha pap
30 8 | kocsis összekészülődött, a fiu egy levélkét irt bátyjának.
31 9 | beteljesedett, elvette; mert a fiu csak hazudott, s a nő, igen
32 9 | mellé kivántatik valaki.~A fiu megdöbbent, a sors itt hihetőleg
33 10| izgalmával.~A nagyobbik fiu már az utolsó negyedben
34 10| Lapál.~- Ló Pál! olvassa a fiu.~A testvér elröhögte magát.
35 10| észrevették, hogy a nagyobbik fiu nevetett, sőt most is hosszabb
36 14| Majdnem egyetlen, a másik fiu nem akart az apai tervek
37 17| atyámtól, - magyarázkodik a fiu, - én eljöttem.~- Isten
38 17| átöltözködöl, én is hazaérek.~A fiu forrón megölelvén atyját,
39 17| sem fiam; de választva a fiu mellé állnék, - s hát méltóságod?~-
40 18| helyett egy csinosan öltözött fiu, nem botlott meg az ajtónál
41 18| gazdászat és pénzüzletekben a fiu nem fog áldozat lenni, ha
42 19| bátyja. Most nincsen itt a fiu, nem botránkozhatol meg
43 26| ragyogott, és mégis remegett a fiu; mert majdnem oka volt,
44 32| indulni akart.~- Nyugodtan, fiu, - nem szabad gátolnunk
45 33| előbb odaérjek.~- Lassan, fiu, lassan, - anyád az egyik
46 33| holnap, igen hiszem, a fiu anyja keblére dőlhet.~Laczi
|