Chapter

 1 1 |           magasztosan hiszesz, ebben engem folyvást erősitesz, fogadd
 2 4 |                ez az a malaszt, a mi engem nem hagy korán megvénülni,
 3 5 |                te vén professzor, ki engem folyvást szekundába raktál.~-
 4 5 |             igy nem kivánhatom, hogy engem jobbnak tartsanak. - Hirtelen
 5 8 |     keménységével gyógyitja.~- Öcsém engem kompromittált. Mondja a
 6 8 |              mást, saját életemet, - engem az apai szeretet nem akart
 7 10|             az komolyan mondta, hogy engem megsajnált már, és egyszer,
 8 10|              sincs.~- Gyengének hisz engem, Berger ur?~- Nem! ...önök
 9 11|                Ez ember hóditott meg engem, gróf ur, - nekem elég a
10 14|       homlokkal, - megvárhatom, hogy engem is megnevettet egyszer.~-
11 15|            nem hozom többször. Isten engem...~- Ne mondja ki főbiró
12 16|          ellopta volna tőle az időt, engem a holnapi napnak kenyereért
13 17|              szeressék.~- Ilyenképen engem nem szeretnek az emberek?~-
14 21|            bosszantani kezdett, hogy engem lócsiszárnak vagy kutyapeczérnek
15 22|        nyerje meg; de nyugtasson meg engem.~- Mitől fél a grófnő? van
16 22|              megfordítva? E küzdelem engem megölne, s mit érezne a
17 22| boldogságunkat.~- Ne lásson a grófnő engem gyávának, teljes erőmből
18 22|          kiadás eltévedt volna!~- Ó, engem oly mélyen érdekelt, órákig,
19 23|              hogy meg van lepetve, - engem már vértanunak néz, ki nagy
20 24|            embert; ha tetszik, szidj engem, mondd, hogy vén szamár
21 25|             hogy szép szemeid hoztak engem ide.~- Annak nem ütöttünk
22 27|            Pozsonyban lesz, egyelőre engem kért meg, jelezném a grófnőnek,
23 27|            mellett másoknak is, hogy engem is megösmerjenek. A ki nem
24 28|              tudni?~- Ne szánjon meg engem, - vallja meg őszintén,
25 29|   kételyekben?~- Hisz tudom, hogy ön engem szeret, és rólam részvéttel
26 30|              feszesen, - a várakozás engem illet: mivel szolgálhatok?~-
27 30|      ijesztettél meg.~- Megijesztett engem! - mondja a direktorné a
28 30|         figyelmeztesd jó előre, hogy engem vagy téged "nagyságosnak"
29 30|        rövidséget szenvedtem, - apád engem megkárositott.~- Az irományok
30 30|            kend három órakor föl fog engem költeni, az óra hangosan
31 31|           pottyan a szemét.~- Látott engem valaha a tekintetes ur?~-
32 31|          miatt gyakran megemlékszik, engem néhány nappal előbb megbizott,
33 31|             hozzád, - miért feledtél engem?~- A tekintetes urat?~-
34 31|             voltál, - ijedtedben nem engem, apádat láttad, mikor a
35 31|            az a gondolat megjutalmaz engem.~Közbeszakasztotta a jelenetet
36 32|             a kiszórt pénzt, ugy nem engem illet, atyámat; mert az
37 34|              vénségünkre.~- Fiam! ...engem szidj, ...én vagyok az oka
38 34|           bánattal, - fogd a söprőt: engem üzz ki.~- Nem, ...nem te,
39 34|       vállalt, és annak megfelelt, - engem kivett életuntságomból,