1-500 | 501-1000 | 1001-1214
bold = Main text
Chapter grey = Comment text
501 16 | nagy közönség akkor mondja, hogy: értem! mikor a megmagyarázatlant
502 16 | gondolhatott mást, mint hogy a "találkozásnak" eredményét
503 16 | arcza előre eldeklamálta, hogy utjának a legkedvezőbb sikere
504 16 | bizalmasan" a titkosabb részt is, hogy Vámossy László az apai nagyravágyás
505 16 | papnak akarta adni!~Mondám, hogy a főbiróné csak akkor pattant
506 16 | asszonyt, mintha azt hallaná, hogy akadt apa, ki gyermekét
507 16 | könyekre fakadt, elképzelve, hogy az ő gyermeke halálra ríná
508 16 | vagytok, - azt gondoltam, hogy te a hetet sokallod, - annak
509 16 | kiállani szokta, békén várta, hogy a feleség könyekre fakadjon;
510 16 | én sem vagyok Saturnus, hogy magam gyermekeit megegyem,
511 16 | volna.~- Hangosabban mond, hogy magad is meghalljad, aztán
512 16 | meghalljad, aztán elcsodálkozzál, hogy tegnapról mára igy kicseréltek.~-
513 16 | szereti befalni, s azon kivül, hogy megette, másodszor élvezi,
514 16 | falatot nyelünk? és hihető-e, hogy nem kapunk szomszédunk tányérába?
515 16 | véletlen környezőinket, hogy elférhetünk mellettük.~Kedélyünk,
516 16 | többit, és kiki attól félvén, hogy előnyeink hihetőleg az ő
517 16 | meg, - hát a tudatlanok hogy rohannak a még nem látott
518 16 | először élvezzük a gyönyört, hogy az állatok- és mindennapiaknál
519 16 | visszavágyik a tulsó oldalra, hogy erejének öntudatában még
520 16 | pedig öntudatlan örültek, hogy a fiatal ember nem ugy beszél,
521 16 | kik olyan szépet mondanak, hogy az ember kételkedik, esznek-e
522 16 | rólam, bizonyosan elhiszi, hogy valamerre rongyban járok.~-
523 16 | ha irnál neki?~- Örülne, hogy kinevethet, - mert bebizonyithatná,
524 16 | mert bebizonyithatná, hogy nála nélkül élhetetlen vagyok.
525 16 | már pedig én azt hiszem, hogy mindkettőnkre nézve kellemesebb
526 16 | értem rá ásitani. Gyanitám, hogy eddigi ösmerőseim mind eszeveszettnek
527 16 | mondanak, én pedig tudva, hogy nem akartam eszköz lenni,
528 16 | akartam eszköz lenni, és hogy a napi gondokkal meg tudok
529 16 | hisz megtettél mindent, hogy az emberiségnek haszontalan
530 16 | összecsőditeni az embereket, hogy megbámuljanak? Ha megdicsérnek,
531 16 | Öcsém, apád nem vétette el, hogy papnak szánt!~- Ez a kis
532 16 | hallgattam, - most érzem, hogy a magamra parancsolt hallgatás
533 16 | vallomásaimat.~A lányok érezték, hogy a könyvek olvasásakor olcsóbbért
534 16 | tiz lapot átforditottak, hogy a szenvedés hosszan tart-e
535 16 | Nagysádtok megbocsájtanak, hogy vigabb kalandokat nem beszélhettem, -
536 16 | mentségem az legyen, hogy mindezt rövidebben lehet
537 16 | Fájdalom, odáig értünk, hogy a "készhez" az emberek annyira
538 16 | emberek annyira hozzászoktak, hogy szerintök az Uristen többé
539 16 | gazdagnak mindenki hazudik, hogy szegényebbé tehesse, - a
540 16 | nagyravágyó gondolatot, hogy a teremtésnek urai vagyunk:
541 16 | bizonyitottuk be, nem azzal, hogy a képet - aranyon megvettük.
542 16 | törekvőé: ki tagadhatná, hogy ezt csak egy Isten rendelhette
543 16 | prédikáczióm, és biztositom önöket, hogy harmadikkal nem untatom.~
544 16 | viruló arcz szó nélkül monda, hogy ugyanazt gondolák.~- Remélem, -
545 16 | kevéssé látszék idegennek, hogy a nehézkes óvatosságra nem
546 16 | elmaradhatnak, csak azt mondom, hogy a ligetben sétáltunk, hol
547 16 | melyben az is meg lenne irva: hogy a figyelemnek külső jeleire
548 16 | kivánni, közös jogot, és azt, hogy a tizenkét oskola meglássék
549 16 | első megtanithatá a férfit, hogy a nő a gyengébb fél, igy
550 16 | belátást, végre a jog azt, hogy a jog akkor is jog, mikor
551 16 | tartóztatja vissza a férjet, hogy a kendőért lehajoljon, mert
552 16 | kimondhatlan örülök, hogy egy véleményen vagyunk.~
553 16 | szinte nem lehet: érzi, hogy az emberek sorsa magasabb
554 17 | kantárszáron, várja a grófot, hogy a pusztai gazdasági épületek
555 17 | szótalanabb, sőt kivánja, hogy neki beszéljenek többet,
556 17 | kérdés, melyeket ugy intéz, hogy hosszan feleljenek rá. A
557 17 | beszélteti az embereket, reméli, hogy az emberek azon lyukon,
558 17 | között, és lovát ugy ereszté, hogy a megszólitott közelébe
559 17 | ennyi.~- Azt akarod mondani, hogy minek adnék többet?~- Annyi,
560 17 | vigasztalás nélkül? félsz, hogy mindenemet elkoldulták? -
561 17 | mondani valamit.~- Mondom, hogy nem haragszom.~- Az nem
562 17 | nekem, méltóságos uram, hogy nem szereti, hogy - szeressék.~-
563 17 | uram, hogy nem szereti, hogy - szeressék.~- Ilyenképen
564 17 | kegyelmen örülnek, hanem hogy épen jöhettek ki.~- Haraptam
565 17 | Haraptam meg valakit, hogy ilyen emberijesztőnek hisznek?~-
566 17 | mikor egyet beeresztek, hogy de ez nem jő ki szárazán.~-
567 17 | másik igy azt gondolja, hogy a gróf a panaszt sült hazugságnak
568 17 | lovát hirtelen odaforditá, hogy az érkezőt fölismerje. A
569 17 | Mindannyian féltünk.~- De mitől?~- Hogy rossz kedvében találom,
570 17 | jogkörét ugy fölárkolta, hogy másokkal jó indulatban ne
571 17 | közvélemény ki ne zárja, hogy pária legyen.~- Félnek tőlem?
572 17 | nem elég az egyensulyra, hogy a többin bosszut álljon.
573 17 | ámbár nem godolkozott arról, hogy mit? Azokat is az emberiség
574 17 | gondolkozni, és kitalálja, hogy neveltetésében elkényeztették,
575 17 | keveset törődött ő e fiuval, hogy a szeretetnek nemes indulatát
576 17 | ezt most gondolja, - hogy a nagy vagyon oktalan ifjui
577 17 | kezét oly gyakran látjuk, hogy az elkövetett gazságnak
578 17 | egy másik életre hagyá, hogy a javulásnak ideje maradjon.
579 17 | a születésére büszkének, hogy nem különb náladnál, fegyvere
580 17 | vakmerőséghez kellett folyamodni, hogy az apa szivébe lopódzhassék.
581 17 | Érzi már az apai sziv, hogy köze van az élethez - visszagondol
582 17 | és hirtelen lovára kap, hogy megmentésére rohanjon. Az
583 17 | rohanjon. Az olvasó higye el, hogy - ez ember a válság utjára
584 17 | Ura után nyargalt, tudta, hogy az apát a szeretet kergeti
585 17 | rontod el.~- Azt gondoltam, hogy szánandó az ifju gróf, hogy
586 17 | hogy szánandó az ifju gróf, hogy méltóságod folyvást a rossz
587 17 | Gondolja méltóságod, hogy az Isten elvehetné a fiut.~-
588 17 | hát már tudja méltóságod, hogy rosszabb kedve is lehetne!~ ~
589 18 | Megkivánám e dicséretek után, hogy legyen kisebb a torony,
590 18 | annál kevesebb tudatunk, hogy a jelennek takarékossága
591 18 | dicsőségén, szórta a pénzt, hogy a bámészok imádják. Némelyik
592 18 | ez életmódot, és megéri, hogy az utolsó fillérrel az utolsó
593 18 | feledni: ki tagadja még, hogy az ősök érdeme nem száll
594 18 | mellett még megmondják, hogy mik vagyunk? az elszegényedett
595 18 | nélkül hasztalan lármázza, hogy ősei kik voltak!~Uj világban
596 18 | gróf az első pillanatra, hogy nem ez a várt ember.~- Én
597 18 | magamat bemutatni.~- Örülök, hogy van szerencsém, - mondja
598 18 | várt, erről pedig hihette, hogy a grófnak asztalán a pástétomnak
599 18 | kötelességekkel akar megbizni, hogy a megösmerkedésnek alaposnak
600 18 | melyekből meg kell, győződnie, hogy gyermekét rám bizhassa.
601 18 | kizsákmányolnám, azért engedje meg, hogy én is kérdezhessek valamit,
602 18 | tudomással kell birnia, hogy e vagyont megvédenie kell
603 18 | családjáé, világosan megirva, hogy nagy érdem lehetett az,
604 18 | azért tüzetett póznára, hogy tiszteljék. Nem volt akadémiánk,
605 18 | most minden van, anélkül, hogy a porczióba vetették volna
606 18 | az erőket, bebizonyitá, hogy sokan teremteni is tudunk.
607 18 | kinevetve, - vagy okulva, hogy a haladás anyagi javunknak
608 18 | vakon bizni a véletlenben, hogy a kiképzett kereskedelem,
609 18 | előnyét azon gondolatban, hogy a kiképzett észre nincsen
610 18 | és azt előre bevallom, hogy a gróf tudja, milyen gondolkozásu
611 18 | Méltóságod: gróf, és tudja, hogy mint ilyen kiváltságos helyzete
612 18 | kifejezett kiskoruság azt jelzi, hogy ezen emberi erőnek korlátai
613 18 | összes világ beösmerte, hogy a kiskoru gyámság alá tartozik
614 18 | ha képződnie kell arra, hogy még se dobja ki: gróf ur,
615 18 | megkivánhatja mindenki, hogy ösmerje az embert, és azt
616 18 | akarom neki bizonyitani, hogy az öröm nem kiváltság, a
617 18 | főnemessége rémletesen lakolt, hogy annyira herczegek, grófok
618 18 | grófok és bárók voltak, hogy már a felhőhöz kapaszkodtak,
619 18 | a felhőhöz kapaszkodtak, hogy közelebb legyenek az éghez:
620 18 | oly erőtelen és kiaszott, hogy meg lehetne csömörleni tőle,
621 18 | mi olyan országban élünk, hogy csak egymást szeretve élhetünk
622 18 | nem valék grófi gyermek, hogy az emeletből nézzek alá,
623 18 | igyekezett majommá nevelni, hogy apám nemességével én is
624 18 | észrevehette a gróf ur, hogy önálló vagyok, és tudom,
625 18 | akarom magamnak bizonyitani, hogy a gazdagság bennünk lakik:
626 18 | középnemességünk nem volna félbolond, hogy előbb megeszi mindenét,
627 18 | modor...~- Bebizonyitotta, hogy már tánczoltam valaha franczia
628 18 | franczia négyest.~- Köszönöm, hogy kisegitett ön, - s mivel
629 19 | bácsi.~Amint már mondám, hogy a jószágigazgatók egy része
630 19 | félistennek hiszi magát, hogy is ne: ezer ember kunyorálja
631 19 | kapitányt nyársba huzni, hogy védenczeért nem könyörög.~
632 19 | tartózkodni.~- Mégis azt hiszem, hogy kérni akarnál; de nem mersz!~-
633 19 | illetett.~- Bebizonyitottam, hogy a merészség hijával nem
634 19 | mikor orditva mondtad neki, hogy egy bárány, száz bárány,
635 19 | Magam vagyok az oka, hogy fölpiszkáltalak, de ne mondd,
636 19 | fölpiszkáltalak, de ne mondd, hogy vadkan vagyok, és csak agyaraimat
637 19 | lelt ma; és nem hiszem, hogy egészen megpuhultál volna,
638 19 | A kezdet gyanittatja, hogy agyaraid megvannak épségben, -
639 19 | oly hitvány ember volna, hogy eljőne kegyelmet koldulni,
640 19 | egymást. Fülheggyel hallám, hogy az ember test és lélek,
641 19 | ütni, - hol van megirva, hogy az apa föl van jogositva
642 19 | a multkor elfeledkezett, hogy a kirántott halat nem szenvedheted,
643 19 | egyéni viszonyok olyanok, hogy én elhittem, a mit te mondtál,
644 19 | kertjébe adni napszámosnak, hogy a másik e napszámnak árát
645 19 | közterén verje el?~- Ki mondta, hogy elveri?~- Ketten mondjuk:
646 19 | melyeket Bécsbe küldesz, hogy fiadnak "jó szaga" legyen.
647 19 | goromba volt teljes életében, hogy ez alkalommal kiválólag
648 19 | az apát.~- Előre tudtam, hogy a közbeszédtől ő sem lesz
649 19 | én szinte azt óhajtom, hogy vak maradj néhány évig,
650 19 | kell mindent elhinni.~- Hogy én mit hiszek el: az az
651 19 | hiszek el: az az én gondom; hogy te mikor józanodol ki: az
652 19 | kitagadnod; de az is bizonyos, hogy nem lop szénát, hogy testvérének
653 19 | bizonyos, hogy nem lop szénát, hogy testvérének lovát hizlalja
654 19 | figyelmeztetem az olvasót, hogy a direktornék szinte kivételes
655 19 | szinte sajnálni látszék, hogy ha a hintónak oldalán és
656 19 | napernyőjén vagy legyezőjén, hogy az igaz világ tudná, kit
657 19 | vett, de ugy vette magára, hogy a két lebegő frakkszárnyat
658 19 | után, és meg sem álmodta, hogy nővére megalázza magát az
659 19 | kapitány, - belátod, ugy-e, hogy férjed...~- Férjemről ne
660 19 | meggondolhattad volna, hogy egy direktor...~- Most meg
661 19 | ugy elveri egy csapófával, hogy félesztendeig megfekszi,
662 19 | méhfujtóból.~- Rossz néven veszem, hogy azon makacs gyereknek engedetlenségét
663 19 | hoztam elő a fiut, vártam, hogy az anyai érzelem megszólamlik
664 19 | mely még annyi hatalom sem, hogy a magad fogfájását robotosné
665 19 | a nő, - megköszönhetnéd, hogy hugod nagyságos asszony
666 19 | szerencse, ha kiszoritja férjed, hogy megtekintetesurazzák; de
667 19 | a sárkányt, jól vigyázz, hogy az a vékony madzag el ne
668 19 | tönkrementek, és félek, hogy valami városkának félreeső
669 19 | Bizonyosan mondhatom, hogy: nem! - Válaszol a kapitány. -
670 19 | hazának, és arra törekszik, hogy józanabb napjaitokban támasztok
671 19 | meghalását, és nem csodálkozom, hogy az is jajgat, kinek régi
672 19 | szobáimat kimeszeltetem, hogy a pipaszagot meg ne érezd!~* * *~
673 19 | az asszony: haragudott, hogy nem haragudhatott.~ ~
674 20 | olvasó gyanakodni kezd, hogy e regényben aligha fogunk
675 20 | kötetnek elején bevallom, hogy nincsen szándokomban nőgyengeséget
676 20 | lenni. A gróf maga monda, hogy nem tud tönkre menni, vagyonát
677 20 | nyomorultan ügyetlen volt, hogy majdnem összetett kézzel
678 20 | egykor oly bomlott volt, hogy a grófné tőle valami táltost
679 20 | alatt ugy összezavarom, hogy szerződésébe belelő, és
680 20 | néhány hóval előbb kért, hogy fiának a magasabb tudományokban
681 20 | elrémülve.~- Én, fajankó, hogy megijesztettem a grófnét, -
682 20 | valaha ösmertem.~- Megbánta, hogy előbb megijesztett?~- Grófné,
683 20 | is.~- A grófné azt véli, hogy kikoplalt diák vállalkozott
684 20 | belépett, jelenté a grófnőnek, hogy a várt vendégek megérkeztek.
685 20 | leszek méltó.~- Tudja ön, - hogy nem vagyok az életben szerencsés.~-
686 20 | szerencsés, grófné, - hiszem, hogy sokan, de különösen ketten
687 20 | szivjósággal, - szabad remélnem, hogy ily őszinte lesz mindig.~-
688 20 | bizonyitványt nem adhattam, hogy saját véleményemet ki merem
689 20 | megengedi méltóságod, hogy a rövid bemutatás után uti
690 20 | az ész, mely bizonyitja, hogy magunk is érünk valamit.~-
691 20 | A grófnő rendelkezett, hogy a mint átöltözködnek az
692 20 | világosan kitükrözödvén a vágy, hogy a gyermekiesség gyámságos
693 20 | megemlitteték a család, s hogy nem messze laknak a grófné
694 20 | érzelem, e nyilt vallomás, hogy az a több, az a nagyon nagy
695 20 | mindig remegünk. Ez a titok, hogy az anyai sziv kettőt, sőt
696 20 | tizért vágyik élni, és tudja, hogy egyért is meg tudna halni
697 20 | szenvedését, hinnem kell, hogy a sors a visszafizetést
698 20 | A ki dicsekedett vele, hogy megveti az embereket?~-
699 20 | A hiu keres egy másikat, hogy azon uralkodhassék, hogy
700 20 | hogy azon uralkodhassék, hogy azt törpébbnek lássa, és
701 20 | erre, - legyünk óvatosak, hogy a legnemesebb vonzalmakat
702 20 | mindig éhes: mentsen Isten, hogy a világba ezen érzelemmel
703 20 | komolyan, - föltettem magamban, hogy igen korán észrevétetem,
704 20 | igen korán észrevétetem, hogy vállalkozásom nem besugott
705 20 | választásban.~- Az bizonyitja, hogy a grófon valahol kifogott
706 20 | A végszavaknál fölkelt, hogy nyugalmat engedjen a grófnénak,
707 20 | engedje meg a grófné, hogy e malasztot elfogadva néhány
708 21 | Félek, gyermekesen félek, hogy az olvasó földhöz vágja
709 21 | a hortyogót leszidhatja, hogy a végszavakban kénytelenittessék
710 21 | hanem egy silány bögrét, hogy hitvány paszulyt főzzenek
711 21 | mellére szorult a gondolatnál, hogy ő csak gúnyolódott; mert
712 21 | vizslám olyan engedelmes, hogy a beszélgetésen kivül minden
713 21 | nőtlenségemmel. Most látom, hogy önmagunkért élnünk csakugyan
714 21 | kénytelen lótni, futni, hogy ennivalót kapjon. Jer barátom,
715 21 | arra használtam, barátom, hogy helyzetemről okoskodjam.
716 21 | magyarok, nem gondoljuk meg, hogy a nagy egészséget arra rendelte
717 21 | arra rendelte az Isten, hogy sokat is dolgozzunk, - én
718 21 | én pedig, megvallom, hogy az anyagi szükségtől megmentve,
719 21 | és igy bizonyos vagyok, hogy némely életrevaló fiamon
720 21 | és lelkem megnyugszik, hogy öröm nélkül nem hagyom el
721 21 | sajnálsz? áldjon meg az Isten, hogy ellenmondasz, - kap a szóba
722 21 | sajnálsz?~- Azt sajnálom, hogy nem czivakodhatom veled;
723 21 | 2-or ez ember bevallja, hogy - gondolkozik!~- Barátom! -
724 21 | mondani, - a végén meglátod, hogy szorosan a kerékvágásban
725 21 | utóbb bosszantani kezdett, hogy engem lócsiszárnak vagy
726 21 | neki: Fölbujtott valaki, hogy velem ló és kutyáról beszélj? -
727 21 | miatt; mert ha nem akarom, hogy a penész megegyen: Magyarországban
728 21 | valék, meg akartam győződni, hogy az én összeadásomat miképen
729 21 | bizonyos volt a sikerben, hogy munkája mást is mulattatni
730 21 | tervemet, nem kételkedem többé, hogy helyesen gondolkozom.~-
731 21 | gondolkozom.~- Előre megmondom, hogy helyeslem.~- Komolyan beszélsz?~-
732 21 | Megelégszel, ha azt mondom, hogy én most látom, mily élhetetlen
733 21 | nem kérdezve, mint azt: hogy mért szemközt áll velünk?
734 21 | küzdő azt is meggondolta, hogy a - hazáért is küzd. Barátom, -
735 21 | Barátom, - mi elfeledtük, hogy hazafiaknak is kellene lennünk,
736 21 | tisztában, - ugy neveld őket, hogy ne legyenek önmaguknak és
737 21 | nem is bánt most már, hogy egykori katonapajtásom,
738 21 | sohasem tartott méltónak arra, hogy akármely vállalatban részvétre
739 21 | mondtam volna katonakoromban, hogy én is hazafi vagyok, - igy
740 21 | pillanattól fogva nem hallottam, hogy kapitánynak neveztek volna, -
741 21 | barátom, az emberektől függ, hogy vissza ne essem.~- Kerested
742 22 | ismétlődik az emberi életben, hogy két ellenség egy harmadikban
743 22 | grófnő előtti kijelentésére; hogy serdülő leányát gróf Óvári
744 22 | Nem kételkedik a gróf, hogy Vámossynak sikerül az anyát
745 22 | vinni, kijelentvén előre, hogy e gondolatától különben
746 22 | főranguak gyermekeiket, hogy - könnyebben agyon lehessen
747 22 | Igérje meg, Vámossy ur, hogy oktatóm és védelmezőm marad
748 22 | mamának.~- Ugy higye el, hogy ezt nem papirosról mondám.
749 22 | beszélt, s neki elhiszem, hogy az életben a boldogság a
750 22 | függ.~- Készülni fogunk, hogy a véletlen kellemetlenül
751 22 | tárgyat azzal szakitá meg, hogy a grófnő beszélni óhajt
752 22 | meghajtá magát; de bevárta, hogy a grófnő jobban kifejtse
753 22 | gyermeket ugy ölelni magamhoz, hogy senkié se lehessen.~- S
754 22 | maga jogát védelmezendi.~- Hogy összeveszszünk gyermekünk
755 22 | összeveszszünk gyermekünk fölött, hogy a gyermek az anya mellé
756 22 | fájdalmas szót, bocsásson meg, hogy az egyetlen fegyverhez,
757 22 | pedig ez oly széles fogalom, hogy nem csak a gyermek; hanem
758 22 | órákban elvonulni a magányba, hogy gondjukkal megvivódjanak,
759 22 | megvivódjanak, tapasztalhatták, hogy az embernek életében az
760 22 | kikényszeriteni fog.~Nem mondom, hogy vesse meg valaki a jó tanácsokat,
761 22 | kitisztult a főgondolat, hogy meg kell mentenie az ifju
762 22 | és először gondolt arra, hogy az ész fegyver, az akarat
763 22 | szomjazott az akadályokra, hogy küzdenie kelljen.~Ismételve
764 22 | Visszamenet vette észre, hogy néhány óra óta bolyong a
765 22 | vette észre, - oly későn, hogy figyelmetlenségnek is beillett
766 22 | mai napnak főgondjához, hogy a különböző tárgy nyugosztalja
767 22 | valahol eltévedt.~- Óhajtanám, hogy az egész kiadás eltévedt
768 22 | grófnőt ríkassuk meg vele, - hogy csak a hazugságon tanuljon
769 22 | annyira lágyak leszünk, hogy a megölendő csibét sajnáljuk,
770 22 | éltetni tudnak. Szégyenlem, hogy egykor a rózsákat imádtam,
771 22 | agyonlőtte nyolcz éves korában, hogy soha se ülhessen rá más,
772 22 | van annyi bátorságom, hogy főbe lőjem magamat.~- Gyáva
773 23 | okos emberekről is tudjuk, hogy vannak előitéleteik, - azért
774 23 | rovására le merem irni, hogy Szabó Zsigmondné asszonyság
775 23 | harmadszor veszi észre, hogy a cziczus mosdik: e házi
776 23 | fogva azért ment lóháton, hogy a mellékutakon és igy rövidebb
777 23 | őszinte és gyermekded volt, hogy a szeretet jelét nem tagadhatta
778 23 | nehéz föladata van önnek, hogy áhitattal a malasztról kell
779 23 | nehézséget, - bevallom, hogy a tán irigylett állásban
780 23 | merek örvendezni.~- Látom, hogy meg van lepetve, - engem
781 23 | könnyünek véli. Ám, tudja meg, hogy a grófnőnek bennem vetett
782 23 | fél vagy egész hatalommal, hogy rendelkezzék a gyermekekről
783 23 | rám ruházza a szerepet, hogy megvédem, és az apával is
784 23 | küzdeni merek.~- Én hiszem, hogy önnek van erre legtöbb ereje
785 23 | Vámossy, - de gondolja meg ön, hogy az odanyujtott bizalmat
786 23 | tiszteletreméltónak ösmeri, hogy gyermekét azon befolyáshoz
787 23 | mennyit mondott egyszerre, - hogy e gondolat elegendő lehetne
788 23 | világnak bebizonyitani, hogy a nagy uraknak megirigylett
789 23 | az apák elhatározását, és hogy a kiszemelt fiatal grófot
790 23 | tizenkettőt; de nem várná, hogy az a családi boldogságot
791 23 | hozza.~- Ezt is kivánja?~- Hogy a válságos órában még férje
792 23 | gróffal, - ekként elhiszi ön, hogy a nők néha nem gondolják
793 23 | bizalmát, erősen hiszem, hogy ön talált utat a győzelemre.~-
794 23 | legyen, - abban reménylek, hogy az ifju gróf időközben cselekszik
795 23 | tudtam ...örvendezik a lány, hogy ön remél, - az ifju gróf
796 23 | szeles és meggondolatlan...~- Hogy ön már fogadni merne az
797 23 | grófok kaczagva hallgatnák, hogy az ifju Óváry gróf megcsókolta
798 23 | valót akartam megmondani, hogy a magasabb légkörökben az
799 23 | lenne boldog, ha nem tudná, hogy fia már kibolondozta magát!
800 23 | várok, olyannak kell lenni, hogy a magasabb körökben is halálos
801 23 | megsajnálni, - mondja Mari, ...s hogy ezt elhigye, lemondok a
802 23 | mentsen meg az Isten, hogy ily gyenge legyek.~- Köszönöm,
803 23 | elmélázva nézett össze, hogy mindkettőjüknek arczán kipirult
804 23 | pillanat oly ünnepélyes, hogy kellett még valamit mondani, -
805 23 | kérdezni akarom sorsomat, hogy miért küzdjek? akar-e ön
806 23 | alkusznak a sorssal előre, hogy fáradságuknak mi leszen
807 23 | értelméhez, - hiszi-e ön, hogy én a grófnővel alkudtam
808 23 | hiszem.~- Hát azt hiszi-e, hogy a középkor lovagjai hitványak
809 23 | legyen a győzelemnek jele?~- Hogy a gróf ur ne áldozza fel
810 23 | és annyira megadja magát, hogy keresse föl a grófnőt, legyen
811 23 | érdemleni...~- Bünhödni akarok, hogy ön által meglepettem magamat, -
812 23 | mondánk egymásnak, ...érzem, hogy az életnek komolyabb órái
813 23 | folydogáltak alá, - megértette, hogy az életnek küzdelmei is
814 23 | annál inkább vágynak arra, hogy a hogy a nők szeretik, oly
815 23 | inkább vágynak arra, hogy a hogy a nők szeretik, oly mértékben
816 23 | agyában oly nehezek a gondok, hogy alattuk meghajlik a szép
817 23 | nyomná, - s ekkor jut eszébe, hogy nem az, ...a váratlan vendég
818 23 | csöppent a titkos gondolatban, hogy a sok közöl kiválasztatni
819 24 | levelet annyira szeretik, hogy inkább maguk is irnának
820 24 | ment előbb, s azt izente, hogy estélig nem fog haza jőni.~-
821 24 | tetszik, szidj engem, mondd, hogy vén szamár vagyok, hogy
822 24 | hogy vén szamár vagyok, hogy teljes életemben bolond
823 24 | e levelet, az van benne, hogy elvesz egy bárókisasszonyt,
824 24 | Toldalékképen azt irja, hogy számitsam be neki ezt jussába!
825 24 | két hónap mulva azt irná, hogy akasszam föl magamat, de
826 24 | előbb téged üsselek agyon, hogy aztán háboritatlan beleülhessen
827 24 | beszélsz.~- Ugy? te azt hiszed, hogy most haragszom először?
828 24 | mert elfutott a méreg, hogy méltóságos fiamért tizezer
829 24 | mondaná minden okos ember, hogy lőnivaló; mert nem száz
830 24 | magas rangra vergődött...~- Hogy a maga lábán meg nem állhat,
831 24 | már kigyógyultam, bánom, hogy előbb nem gyógyitottalak
832 24 | gyanusnak vélt, és óhajtá, hogy a villám minél előbb sujtson
833 24 | anyagi állapotommal, belátta, hogy terv nélkül nem mehetünk
834 24 | Bocsánat kegyelmes uram, hogy belerohantam szavaiba; de
835 24 | a gróf, - nem is kétlem, hogy ön gyakorlatból ösmervén
836 24 | melyben a direktor ur él, hogy e pillanatban bizvást mondhatom,
837 24 | pillanatban bizvást mondhatom, hogy kétségbeeséshez volt közel.
838 24 | fogj egy alázatos ebet, hogy legalább az az egy féljen
839 24 | vásik az ember, és kisül, hogy a direktor sem bánná, ha
840 24 | Türhető, - érzem ugyan, hogy senkinek sem parancsolok;
841 24 | száz forintért nem adnám, hogy nekem sem parancsol senki.~-
842 24 | rémmel, és panaszkodott, hogy szerencsétlenebb ember nincsen,
843 24 | s akkor azt is tudja, hogy az emberek ezt a kölcsönt
844 24 | átkozott csizmáid lehetnek, hogy még lelkeden is tyukszemet
845 24 | lépten-nyomon vagdalódzol, hogy meglássák, hogy katonamesterséged
846 24 | vagdalódzol, hogy meglássák, hogy katonamesterséged is ez
847 24 | Ez el nem tudta gondolni, hogy a kapitány találomra beszélt,
848 24 | Lelkiismeretét furdalta, hogy viszonyáról már más is tudjon
849 24 | származott elkényeztetés, hogy az embereknek csak parancsolni,
850 24 | bizonyitása szerint nem remélte, hogy most arathasson.~A kapitány
851 24 | ment odább, alig várta, hogy a nap közben érkezett lapokhoz
852 24 | előre könyv nélkül tudod.~- Hogy ne tudnám, - az ember hiába
853 24 | rá.~- Bizonyosan tudom, hogy felelhetnél, csak akarj.~-
854 24 | hadd mondjam meg én is hogy szivednek egyik kamarájában
855 24 | teszed; csak arra vigyázz, hogy nagy hamar a báróhölgy szeget
856 25 | minden cselekedetünk ráesik, hogy megfontoltassék: a gyenge
857 25 | minden forintot kicsikar, hogy képességének végbizonyitványát
858 25 | is a kezembe, megigérem, hogy koldulni sem fogok az urtól.
859 25 | utolsó árt megmondtam.~- Hogy elbirom-e, meggondolom előbb,
860 25 | mégis oly nehezen fér ki, hogy majd megbicsaklik a lába.
861 25 | nehéz, látatlan vele ment, hogy vele legyen az utolsó pillanatig,
862 25 | alatt oly erős lőn lélekben, hogy szinte hátranézett, talán
863 25 | állat, kipróbálja most, hogy a vásár előtt mennyit ér?
864 25 | félénk? megijesztettelek, hogy ugy félsz tőlem? Kérdi a
865 25 | Mondtam már többször, hogy szép szemeid hoztak engem
866 25 | Éppen azt akartam mondani, hogy különb vagy minden városi
867 25 | tréfával a gróf azon hitben, hogy igy kifog a lányon, - legyen
868 25 | a grófot ugy lökte el, hogy a zöld szemü kályhát egyszerre
869 25 | erre egyet, s megengedem, hogy megálmodd ujra, a mit mondék.~-
870 25 | fölébreszti, jusson eszébe, hogy a kályhát ébren nyomta be.~
871 25 | reménységgel biztatta magát, hogy az oroszlánnak nem lehet
872 25 | lehet rossz néven venni, hogy néhány óra alatt nem hagyja
873 25 | meghajtja a nádat, de csak ugy, hogy nem feléje, de előle hajlik
874 25 | előle hajlik el.~- Én tudom, hogy kend kincses ládát őriz, -
875 25 | a nő, - nem azt mondom, hogy elvegyük, négy hét mulva
876 25 | de mikor én magam félnék, hogy ha mondanák, magamnak is
877 25 | folyvást lángolt a szégyentől, hogy egy léha urfi miatt még
878 25 | apa a különös tudósitást, hogy ő a vendéget a kályha oldalához
879 25 | példák mind ugy végződnek, hogy az Isten a jót megjutalmazza;
880 25 | a kérdés, melyre, szent hogy hazugságot nem mond.~Igaza
881 25 | fészket, mint azt eltürje, hogy akárki fia azt mondja nekem,
882 25 | vagy akármikor, - látod, hogy igaz kincsünk nekünk.~Hazajövet
883 25 | nekünk.~Hazajövet azt vélte, hogy elhozott minden bánatot,
884 25 | mit ő elbirhat, - félt, hogy az egyik résznél nagyobb
885 25 | közbeszólt, megmutatta, hogy van féltettebb kincs is,
886 25 | veszélyben, akkor látta, hogy mennyivel kisebb a másik.~
887 25 | vigasztalás az embernek, hogy mielőtt káromolná az eget,
888 25 | megláthassa a jó Istennek ujját, hogy a kétszerkettőnél bizonyosabban
889 25 | többé!~A lány azt érezte, hogy a szülők nem haragusznak
890 26 | posztóruhás urnak, ki megrója, hogy a kedvetlen állatot kiméletlen
891 26 | emberi sziv nem oly kicsiny, hogy egy süldőmalacz-áru rokonszenv
892 26 | azok mindannyian tudják, hogy alkalmatlan időben tették
893 26 | lánya, tehát egy okkal több, hogy a vásárosok a csikóssal
894 26 | haszonvehetőből a hasznot, hogy eddigi gazdálkodását igazolja. -
895 26 | kerülne. Nem törődik vele, hogy a szentegyház küszöbén ugy
896 26 | megmenteni?~- Mielőtt tudnám, hogy a válság órájában el nem
897 26 | ellenmondani; de hidd el, csudálom, hogy az emberiségnek nagy része
898 26 | gazember nem lesz.~- Hiszed-e, hogy még sem az?~- Elhiszem;
899 26 | én egykor fogadtam veled, hogy hidd az embereket jobbaknak,
900 26 | cselekedni.~- Bizonyosan tudom, hogy előre is neked van igazad.~-
901 26 | utasitást adván Marczinak, hogy a vásár helyen várja meg
902 26 | lány ugy segélt az apjának, hogy a gyeplőt tartá, eközben
903 26 | mert majdnem oka volt, hogy e két fény ne ragyoghasson.
904 26 | a másik, - és jót állok, hogy mig én a vásárban leszek,
905 26 | félrehuzta a kupeczet, - tudta, hogy az ilyen ember nagy hatalom
906 26 | kiabálj; mert rád fogom, hogy a kocsiról le akartál valamit
907 26 | Itt maradsz egy óráig, hogy el ne zavard a vevőket.~-
908 26 | lókupecz van itt, az már tudja, hogy a másik sem ad többet ötszáznál.~-
909 26 | mit mond, hugomasszony.~- Hogy ne értené, - hát az a kis
910 26 | hanem hozzon ki egy tollat, hogy a papirra irhassak valamit.
911 26 | multjával, bevallá önmagának, hogy a bolondot bevallani, megbánni
912 26 | megbánni sohasem késő, - hogy az öntudat valami, és hogy
913 26 | hogy az öntudat valami, és hogy messze az az ut, mely az
914 26 | a kocsi felé készültek, hogy az utat tovább folytassák.~-
915 26 | mondja Marczi a kocsisnak, - hogy el ne feledje ez a gazember
916 26 | szépsége vádolni kezdé, hogy e virágot nem nézheti lélekismeretfurdalás
917 27 | módon kereste az alkalmat, hogy a grófné többször észrevegye.
918 27 | bemutatta, nem is kételkedett, hogy ösmert politikai befolyásánál
919 27 | nem akarná gyanittatni, hogy meg nem ösmeri. Sürgölődött
920 27 | vonalai itt már megmutatják, hogy ellentétes irányban fekszenek,
921 27 | elnök ösztönszerüleg tudja, hogy ha az egyik fölemelkedik,
922 27 | melyben bizonyosan tudom, hogy alkusznak, minden vevővel
923 27 | tehát be van bizonyitva, hogy azoknak védelmére elegendők
924 27 | nótám! Megbocsát a gróf, hogy nem felelhetek neki betanult
925 27 | jutalmaznánk? - Ha kisülne, hogy az ellenvélemény csak szükséges
926 27 | megkisérti, - sötétebb háttér, hogy a képnek művészi világitása
927 27 | világitása meglegyen, - és hogy a hazaárulás olyan bűn,
928 27 | alkotmány sánczaira mutat, hogy még állnak! igen is, állnak;
929 27 | Hazánkban annyi a teendő, hogy millióknak kell összeállni,
930 27 | millióknak kell összeállni, hogy mindennek megfelelhessünk.
931 27 | megfelelhessünk. Én nem hiszem, hogy ötszázezeren elbirjuk, milliók
932 27 | nem panaszolkodott senki, hogy a napsugár hány emberre
933 27 | sietett le a karzatról, hogy megindulásukat észre ne
934 27 | grófnőnek nyujtá karját, hogy a tömegből kocsijához vezesse.~
935 27 | előtt akarná bevallani, hogy a mai napnak tiszteletében
936 27 | anyja után, és ugy fordul, hogy Óváry nem férhet hozzá.
937 27 | meg, jelezném a grófnőnek, hogy az öreg Óváry gróf fia számára
938 27 | és majdnem megfoghatlan, hogy mindannyi épen a grófnővel
939 27 | tapasztalt vívó megvárja, hogy támadjon a másik, - nem
940 27 | másik, - nem vette észre, hogy egy óra óta hallgatnak mindketten.~-
941 27 | kivételképen néha meghalnak, hogy kellő arányban bebizonyitva
942 27 | csupa részvétből elhiszi, hogy a papnak áldása után boldogság
943 27 | czimbetűivel a könyvtárba kerül, hogy egy unalmas órában megint
944 27 | igérőnek adják, anélkül, hogy reggel ilyen szerzeményre
945 27 | Azt kérdhetnék, hölgyeim, hogy e nézetekkel bajosan fogok
946 27 | nézetek megakadályoztak addig, hogy ügyetlenségből ne házasodjam
947 27 | a szót; mert nem akarta, hogy vetélytársát csupán a társaság
948 27 | leveszi és te könyörögsz neki, hogy tegye föl; mert meghül, -
949 27 | mered bizonyosan ráfogni, hogy köszönteni akart. Egy fogalom
950 27 | észrevennem az emberben, hogy tökéletesen megértsem, ha
951 27 | ha czélomban foglaltatik, hogy valakit lehetőleg ösmernem
952 27 | önviszonyom miatt, kivánatos, hogy azzal magamat is megösmertessem,
953 27 | bajos volna megmondani, hogy a bal láb hosszusága-e az
954 27 | rövidsége? de az bizonyos, hogy nem összevalók. A nemesebb
955 27 | most őszintén megvallom, hogy épen oly nagy tömeg ilyen
956 27 | ilyen regényt olvastam, hogy félvén attól, a mitől te
957 27 | szemlélődéseim mellett másoknak is, hogy engem is megösmerjenek.
958 27 | hirtelen hátrahuzódtak, hogy Emma grófnét Koltay vezethesse.
959 27 | érve, Óváry észrevette, hogy a hölgy karjáról leszabadulni
960 27 | az élénk nő, - nem látja, hogy a kis teremből senki sem
961 27 | akaró körben?~- Hiszi ön, hogy e sima nyugalom mind őszinteség?~-
962 27 | megitélhetne ön.~- S nem akarná, hogy alkalmam legyen rá.~- De
963 27 | nincsen kötelezve arra, hogy itéleteit kihirdesse, gróf
964 27 | kell, különben oka leszek, hogy kedélybetegségbe esik.~-
965 28 | kell: tudja a kis grófné, hogy Óváryról szó van?~- Mindent
966 28 | Mindent tud, azt is, hogy e sivár lelkü embertől még
967 28 | huzni-halasztani az időt, hogy a grófot más gondolatra
968 28 | vigasztalási jószándékból feledi, hogy nem más férfiról, az én
969 28 | lennék ott, - nem hiszem, hogy valamit ugy el tudnék mondani,
970 28 | valamit ugy el tudnék mondani, hogy elhigyék, - szavazógép pedig
971 28 | szekereken a töltények, eljőnek, hogy más odalője, a hova akarja.~-
972 28 | iránt?~- Hála Istennek, hogy ezen nagy tekintélyek alá
973 28 | Valóban óhajtom az alkalmat, hogy jogoddal élni kénytelenittessél.~-
974 28 | rugóval kell képessé tenni, hogy zárjon.~- Egy véleményen
975 28 | Mikor mi házasodunk, tudjuk, hogy melléktekintetek sokat parancsolnak, -
976 28 | élveit, bizonyos tehát, hogy ennek hiányát mással pótolta,
977 28 | pótolta, s okom van hinni, hogy lányát maga nevelte, az
978 28 | mint egy cserép virágot, hogy szaporitsa a csoportozatot.
979 28 | nagy későn vette észre, hogy balszárnyunk feléje kanyarodik.
980 28 | mert férfi észszel belátja, hogy nem mentheti meg a gyermeket;
981 28 | elmegy oda ő is!~- Tudom, hogy jókor szétvált a szakasz,
982 28 | s nekünk bebizonyitotta, hogy az anyák nem okoskodnak;
983 28 | Azért idéztem föl e példát, hogy gondolkozzál, nőd az elvonulásban
984 28 | mint anya, és hiheted-e, hogy ez anya megindulás nélkül
985 28 | Vámossyért, beszélnem kell vele, hogy tudjam, hányadán vagyunk
986 28 | Óváry gróf ma ujra sürgöli, hogy gyermekeink egybekelését
987 28 | bocsánandó hiusága van, hogy családjának folytatására
988 28 | kötelessége jókor meggondolni, hogy nejét becsületesen eltarthatja
989 28 | panaszkodik a gróf, - hogy kérdezni sem merek.~- Méltóságod
990 28 | Szerencsétlen ember.~- Igy belátod, hogy szavamnak állnom is kell.~-
991 28 | az első kötelesség az, hogy ő legyen megmentve.~- Meg
992 28 | ugranám utánad.~- Ne hidd, hogy gyáva vagyok, megadom magamat!~-
993 28 | az a kérdés, van-e idő, hogy utánad uszhassam. Megengeded,
994 28 | utánad uszhassam. Megengeded, hogy jogommal éljek, és öcsémtől
995 28 | és bizalmasan megmondá, hogy két család van tönkrejutóban,
996 28 | adósságokat elteheti láb alól, hogy a hitelezők ne orditsanak.
997 28 | megjutalmaznék csókkal; de tudnám, hogy jutalomképen cselekszem;
998 29 | látni, óvatosan vigyázván, hogy közeledésével üldözni ne
999 29 | az élénkebbeket bántá, hogy e fiatal ember még folyvást
1000 29 | legkönnyebb mindennapisághoz, hogy nőknek a nőkről beszéljen.
1-500 | 501-1000 | 1001-1214 |