Chapter
1 10| megkezdené, figyelmeztetnem kell önt valamire, nehogy ön idő
2 10| nyilatkozatáért áldja meg önt a jó Isten, de nem titkolódzom:
3 11| fogadhatom el.~- Nem értem önt.~- Méltóságod apai hatalmának
4 14| valami véletlennek alakjában, önt lenyomta a társadalom legalsó
5 14| Megvallom, szeretném önt megczáfolni.~- E falak fognának
6 15| uramöcsémet, - hisz tudom, hogy önt Vámossynak hivják; hanem
7 15| ha az a másik provokálja önt?~- Teljes lehetetlen.~-
8 16| mondja a leány.~- Tehát mégis önt védelmeztem, - mondja Vámossy, -
9 18| otthoniasan kezdé a füstölést.~- Önt két bizalmas emberem ajánlván,
10 18| grófnak?~- Kénytelen vagyok önt kérdezni, határozza meg
11 20| őket.~- Nem igy képzeltem önt, - bocsánat az őszinte szóért, -
12 22| gondolatot értem! Áldja meg önt e magyarázatért az Isten.~
13 22| kisasszonynak: Meggyőzzem önt szerelmemről? Mit nekem
14 22| gyengéd érzelemben.~- Értem önt: mi volnék elvonultságomban,
15 23| lány, még nem is üdvözöltem önt uj állásában, fogadja szerencsekivánásomat.~-
16 23| halálos bün legyen.~- Kezdem önt megsajnálni, - mondja Mari, ...
17 23| lenni?~- Hiuság lepte meg önt? Kérdi a lány önbizalmat
18 27| pillanatban nem akarnám önt másodszor zavarni hosszu
19 29| ellenségei pedig óvakodnak önt gyűlölni.~- Az okot is mondja
20 32| örömmel Vámossy, ki várná önt az alföldön?~- Ön várhatott
21 32| Személyesen voltam jelen, vártam önt, hogy részt vegyen az árverésen.~-
22 32| csődtömeg papirjai között.~- Önt boldogitja az elfogadás,
23 32| alispánokról.~- Nem bántom meg önt egy részvevő kérdéssel?~-
24 33| közös volt a miénkkel, - én önt vőlegényéhez vezetem.~ ~
25 34| üresen hagyta szivemben, most önt illeti meg.~A bevezetés
26 34| megnyugvást óhajt, vigasztalja meg önt, hogy tévedni emberi dolog.
27 34| kivett életuntságomból, önt megmenti a kétségbeeséstől.
28 34| a kétségbeeséstől. Kérem önt, levelem boritékát megtekintés
|