1-500 | 501-752
Chapter
1 Inc| LIPOVNICZKY ISTVÁN~APÁT ÉS KANONOKNAK1~BARÁTI SZERETETBŐL.~ ~
2 1 | alatt meginnák az emberek, és csak neve maradna meg az
3 1 | torkosainak falánkságától, és még nem találkozott olyan
4 1 | eredeti forrásból merit, és a tudós nem a népnek, hanem
5 1 | mi eddigi létezésünknek és jövendőnknek titka.~Ezen
6 2 | a teremtés remeke volt, és e munka után még az Isten
7 2 | városban magas palotákat és föllegekig érő tornyokat
8 2 | szerényen a bokorban él, és csak a kereső leli meg.~
9 2 | barátom, levett kalappal és térdepelve néznéd.~Furcsa
10 2 | valakitől, ki lovon jár és gyöpön alszik, ki a finom
11 2 | okáért meg nem bélyegezte, - és mégis rémévé válik annak
12 2 | tiszta szivből; de falatját és gunyhóját is ingyen osztja
13 2 | csöppent volna le az égből, és lehulltában márványoszloppá
14 2 | melyet a gyárak műhelyei és ezerféle iga félre nyomott,
15 2 | feléje a hosszu nyaku torony és tarka város, mely a délibábban
16 2 | arczot, melyet a szenvedély és szenvedés nem vett még ki
17 2 | midőn ujra megtekinti, szine és illata elveszett már, csak
18 2 | elveszett már, csak sovány és hustalan rostjait láthatja.~
19 2 | nyelvész tűvel, ollóval és árral volna kénytelen az
20 2 | őrizte meg a gondviselés, és himporát sem a szellő, sem
21 2 | törvénykönyvnek szakaszait, és érvüket sem ő, sem más tagadni
22 2 | virágnak, a magyar nyelv és néperkölcsnek illatát megérzem.
23 3 | az egyszerűség erkölcsét, és hogy a szenvedélyek piaczán
24 3 | tollait megirigyelte az ember, és mintha fáradságának nagy
25 3 | félénk madár közelébe röpül, és akkor megszólamlik, hogy
26 3 | kitereli röptének irányából, és óvatos kanyarodással keresi
27 3 | mit a szellő ráejtett, és hosszu röpte után meghintálhassa
28 3 | hátrahajolgatva usztatja meg a vizén, és ismét előrehajtva nyakát,
29 3 | fehér legyen, mint a hó, és az embert irigységre keltse.~
30 3 | éles hallással védve röpül, és okosan figyel a szellő szavára,
31 3 | durranás megállitja röptét, és leszállitja a magasból.~
32 3 | elmélyedt a hallott szavak után, és nem szégyenlé magának megvallani,
33 3 | rágódott valami a lelkén, és sejteté vele, hogy az életnek
34 3 | mindketten elhallgattak, és ily hallgatagon érték el
35 3 | földszinen a ménes legelt, és ott volt a pont, hol kikötniök
36 3 | mondja hangnyomattal, - és hogy még jobban megemlékezzél:
37 3 | minden ereje elfogyott, és némi gyámoltalansággal szenvedheté
38 3 | mint emberek, mint a sziv és léleknek egyesülései találkoznak
39 3 | jótékony melegét érezte, és ez érzés szive fenekéig
40 3 | megtekintvén, mellényébe rejté, és majdnem öntudatlan indult
41 3 | természetből a fél adag, és a bojtártól elkérdezte kiváncsiságból
42 3 | két tállal kapna ebédre és vacsorára. Toldja hozzá
43 3 | fölizgatta az élvezetnek előképe, és mindig közelebb ment a vizparthoz,
44 3 | hagyott magára váratni, és a vad vizet hirtelen fölborzolá, -
45 3 | visszaverődik a csónak, és hogy elkerülje a pirongatást,
46 3 | akadály kifogott igyekezetén, és bár bámulandó messzeségre
47 3 | csapott ki a tulsó partra, és remegve állt meg egy földnyelven,
48 3 | mindenségbe, hol a boldogság és szerencsétlenség oly könnyen
49 3 | ment, ámbár czél nélkül és elbódulva a fájdalomtól,
50 3 | mely együtt nyargalt vele, és meg nem szabadulhatott tőle;
51 3 | alsó irányára fordulhatna, és embert lelhetne, ki a gyermeket
52 4 | teremtésnek is van határa, és az sem lehetséges, hogy
53 4 | lehetséges, hogy egy husból és vérből különböző indulatok
54 4 | indulatok támadjanak testvér és a testvér gyermek között.~
55 4 | növelkedett mindazon kényelemben és légkörben, mi az ifju grófoknak
56 4 | az öreg gróf kelté föl, és valósitásához is fogott;
57 4 | határozott kicsinylését érezteté, és követelni látszék, hogy
58 4 | érnének, előzzük meg őket, és keressük meg az ifjabb testvért,
59 4 | kapitány az elbeszélésnek, és ujra kezdené az elbeszélést,
60 4 | lépésnyire elfogyott a nádas, és a szélverte csónak elibök
61 4 | utána a többi öltözéket, és az amugy is langy hullámok
62 4 | karokkal szelte át a vizet, és gyakorlott erővel csakhamar
63 4 | hogyan kapta el a szél, - és hogy Marczi lóháton rohant
64 4 | meg nem marad a vidéken, és hogy a sors labdájává válik.
65 4 | huzva, ujra elszabadult, és már a látkörből is eluszott,
66 4 | eszébe ötlött a testvérnek, és a grófok hallatára átható
67 4 | kötelességemet teljesitém, - és nem óhajtanám, hogy saját
68 5 | ménesnyaralón kivül csárda is volt, és igy áradatkor az utasok
69 5 | majd Marczit is megkeresi és megnyugtatja, erre a lány
70 5 | hol egy ur épen pipáját és egyéb apróságát rakta le
71 5 | várakoztassalak, jer beszélgessünk, és kezdjük ott, mikor még együtt
72 5 | maradtál?~- Mig ezredes lettem, és szavaid szerint még vagy
73 5 | elváltam a katonaságtól, és jószágaimra vonultam.~-
74 5 | jószágaimra vonultam.~- És nőd, a grófnő?~- Az a nő
75 5 | tartozik az ezeredi létszámba, és kijelenté, hogy ridegségemet
76 5 | jelentéssel, rokonaim elhalnak, és bolondok nyakamra hagyják
77 5 | Mindent vettem már pénzért, és mert az emberek olcsóbbak,
78 5 | mikor közeledbe kerül, és ráfogja, hogy ez is eladó.~-
79 5 | láttál tekintetes urat és szűrös parasztot: valld
80 5 | kövessem a bogarászok példáját, és a hazai fajt kellett volna
81 5 | a gróf, - segitsen neki, és védelmezze a szegény legényeket,
82 5 | csikós egy szunyogot elkapva és szétmorzsolva, - az ember,
83 5 | időközben utánad találok menni és üres lesz a tarisznyád,
84 5 | a bolond kölyök elvesz, és eladta érte lelkét; mert,
85 5 | elmondom a történetet, és szeretem, hogy a gróf is
86 5 | nem romlott el?~- Hiszem és vallom, - erősiti a kapitány,
87 5 | Felével is megelégszem; és megbizom benned, hogy nem
88 5 | maradok a tiz év mellett, és ha tiz év alatt három embert
89 5 | akkor...~- Megadod magadat, és elhiszed...~- ... Elhinni! ...
90 5 | mondja a kapitány keserűen, - és hogy a próbára kényszeritselek,
91 5 | lábán kergethetném el, és délután indulva elérhetném
92 6 | leforgása után megkerül a vágy, és uj öröm után tekintget.
93 6 | tudja, merre van a gázló, és merre kell kerülni a mélyet.
94 6 | kisimult, mint a vetett ágy, és a fájó sziv ugy bele kivánkozott,
95 6 | önkénytesen lakolni akar, - és kiállja a hosszu életnek
96 6 | összemérkőzés fokozatait ismeri, és büszke indulattal gondolá
97 6 | teremtő a csontba, husba és vérbe rakta le az indulatot
98 6 | vérbe rakta le az indulatot és érzelmet, hitvány senki
99 6 | Miatta a gróf elidőzött, és csak alkonyatkor utasitá
100 6 | akarván hallani, évek óta és mindenféle időben járt erre,
101 6 | röstelte a furcsa országutat és annak temérdek levét. A
102 6 | fonalára sietett vissza, és nem törődött a kocsissal.
103 6 | mélység mindjárt következett, és egy lóhosszában térdig álltak
104 6 | hang a közelebbi nádasból, és Marczi az oldalirányból
105 6 | mint figyelmeztetésnek, és hirtelen pisztolyaihoz kapott.~-
106 6 | Kiált harsányan a fiu, és lovával a kocsi mellé fordult,
107 6 | hisz ő ur, négy lóval jár, és a szolgálatot meg szokta
108 6 | biztatni kezdé a kocsist és inast.~- Atyafiak! innét
109 6 | daczczal volt odavetve, és az érthetlenség elért a
110 6 | szolgálatadást kegyelemnek hiszik, és a bért is térdig bókolva
111 6 | hangjára is ráösmerek, és a mint elbeszélték, büszke.
112 6 | legelő nyájak, madarak és - ember.~A kaczagás elmult,
113 6 | mondani, hogy napszámban és jutalomért kódorog a kocsi
114 6 | foglalva össze urat, inast és kocsist, - lovát elforditá,
115 6 | legkényesebb lovagnak is parancsol, és itt nem hathatott más, a
116 6 | mely méltánylatot fejez ki, és ezt ösztönszerűleg, mint
117 7 | eldugva az ép magyar erkölcs, és mennyi hálával tartozunk
118 7 | érdemjellel nyugalomba ment, és keresett ellenséget otthon:
119 7 | szegény élhetetlenséget, és minden társadalmi bomlottságot, -
120 7 | kenyér, nem hogy ettem volna, és a kalács mellől a csintalanság
121 7 | harmad napos katona voltam, és jó példának okáért nézették
122 7 | legalól kezdtem, öcsém, és ujra el merném kezdeni;
123 7 | mert ólom van a fejében, és az huzza le a földre, -
124 7 | neki hajtanék a Dunának, és tudom, keresztelve jőnének
125 7 | vén katonának szivéről, és a ki az ilyenféle fölmelegülésnek
126 7 | ész a gazdagok cselédje, és a ki mégis megfogja az aranyos
127 7 | pedig bizony ártatlan benne, és a más világon csak egy napig
128 7 | posztót árult rőfszámra, és annak is alázatos szolgája
129 7 | hogy vágják el a nyakát, és a hősnek kiszabjanak tiz
130 7 | hősnek kiszabjanak tiz falut és öt pusztát egy pár itcze
131 7 | ha a kalapácsot, pörölyt és a rőföt ki nem vesszük az
132 7 | markából, ki éhen jön ide, és a ludczombtól hal meg, -
133 7 | hogy bekoczogat hozzánk, és zaklatva kéri, a mivel mi
134 7 | szokatlan komolysággal, és hogy az előadás egészen
135 7 | Vámosyak kriptájában lakjék, és az ősökkel összebarátkozzék.
136 7 | akarja futtatni, magasra és hamar, gyermekét akarja
137 7 | egy követ dob egyszerre, és ez az egyik nem te vagy;
138 7 | érek, aztán majd érted, és majd meglátom, hol esel
139 7 | apádnak van, az mind, - és ő ezt nem is sajnálja, neki
140 7 | prépostsági állomással, és e kövér falatot is bátyádnak
141 7 | is vett apád levelére, - és apád akarata a papi növendékek
142 7 | lassankint czimeket nyer, és igy a nagy világ országos
143 7 | a rud mellett ágaskodni, és az abrakot simogatásért
144 7 | pályád szinte fényes lesz, és nem te leszel az első, ki
145 7 | pappá nem az apai akarat és a püspöki kegyelem tehet;
146 7 | hazugságon kezdődnék pályám, és erre nem vállalkozom.~-
147 8 | családja számára a nagyságos és méltóságos czimet vadássza.
148 8 | élet, ez irgalmatlan orvos és gyógyszerész, ki az eszeveszett
149 8 | a megerőltetésig áldozó, és mégis a folytonos kegyelemtől
150 8 | melynek erőteljességét és ép eszét csak egy dologban
151 8 | Vámossy ur, hatalomkörében és családjában zsarnok, nagyravágyásában
152 8 | jár. Ezek olyan kényelmek és előnyök, melyek mellett
153 8 | gyermek ur lesz, az anya szive és esze nem kivánhat többet,
154 8 | szükségességét belátom. És mégis e kegyetlen engedelmességben
155 8 | mellett grófodnak bizalmát és vonzalmát nem a szorgalom
156 8 | hogy ő függetlenebb legyen és megmeneküljön attól, a mi
157 8 | a vagyon fogyni kezd, és nagy urainknak esze (mert
158 8 | hogy néhány száz nagyságos és méltóságos ur is van. Én
159 8 | élni akar: visszafordul, és kész szemközt ugrani.~-
160 8 | igy öntik ki mérgüket), és várta kisebb fiát: nagyon
161 8 | szükség arra, - én irtam, és a püspök azonnal teljesité
162 8 | a siker mellettem szól, és atyámnak támaszra leend
163 8 | világba, daczoltam a nyomorral és előitélettel, keresztül
164 8 | valami?~Emlékezzék szerető és tisztelő
165 9 | kivánkozott, elfonnyadni és kereresztülsirni az életet.
166 9 | tenni, mint hanyatt fekünni, és a sült verébre tátott szájjal
167 9 | elengedik a bizonyitványt, és puszta szóra elhiszik, hogy
168 9 | rajtkapott a sült veréb várásán, és darócz modorban, de ugyanoly
169 9 | ugyanoly mértékü bölcsesség - és igazsággal bebizonyitotta,
170 9 | verébről nem álmodozám már.~És mégis irigylik boldogságomat. (
171 9 | leleplezésével barátim- és olvasóimnak adós maradni
172 9 | mint az asztalon a paprikát és borsot, melyek néha és helyes
173 9 | paprikát és borsot, melyek néha és helyes arányban azért hasznosak
174 9 | arányban azért hasznosak és jók, mert nem jók!~Kezdeni, -
175 9 | annál magasabbat ugrik, - és hogy az aczélnak próbája
176 9 | csalódhatott. Ötöd napra és az utolsó forinttal egy
177 9 | tanodai igazgatóságnál, és az illető elöljárót tisztelettel
178 9 | ember, kegyednek külseje és modora nem mutat olyan elhagyatottságot...~-
179 9 | A szegénységet eltagadni és bevárni, hogy jó ruhámtól
180 9 | fölér egyszerű tartással és szállással, - és örülök,
181 9 | tartással és szállással, - és örülök, hogy a mint gyanitom
182 9 | örülök, hogy a mint gyanitom és bizonyitványai után hiszem,
183 9 | adag sajnálkozás volt, - és még a legerősebb is nehezebben
184 10 | Tanitó és tanitványok.~A gyengeségek
185 10 | együtt nyugosznak velünk, és nap közben ugy kisérnek,
186 10 | nő különös észjárással, és férjével szigorun nézett
187 10 | az emberekben, Berta.~- És ha a gyermekeket meg találja
188 10 | hogy engem megsajnált már, és egyszer, csupa szomszédi
189 10 | okoskodik az asszony, - és ha nem tudom, a csizmadia
190 10 | vigyázni, hallgatózni fogok, - és tigris leszek, ha gyermekeimet...~-
191 10 | mely az ellenszenvet és a gunyt egyaránt fölkölti.
192 10 | adjunk okot cselekedettel és szóval, hogy bennünket csak
193 10 | vállalkozni, - ön talán igen jó, és azonnal észrevehető jó nevelése
194 10 | vagyok, megszoktam az arcz- és körülményből egyet-mást
195 10 | mielőtt más lakot találna, és igy az én forintjaimra nélkülözhetlen
196 10 | nehézséget, mely idegzetét, korát és indulatját fogja rettenetesen
197 10 | haragra méltó oka lesz, - és képes lesz-e ön ennél még
198 10 | nevetni, mikor az ördög és a körülmények arra minden
199 10 | mondom: az ellenőr nőm lesz, és Ön belátja, hogy nálunk
200 10 | zsarnoka lenni a nőnek, és annak gyengéit, a házi béke
201 10 | hallgatott minden szóra, és ámbár igaznak hitte Vámossynak
202 10 | eszeveszett gyermeknek, és legyen teljes az ön győzelme.~
203 10 | kikerülte. Ez megmenekülés, és az ilyen pillanatban nem
204 10 | az életnek akadályaival és keresse önmagában az öntudatos
205 10 | áthivatnám, - mondja Berger, és e rossz gyermeket keményen
206 10 | anya magához vonta férjét, és a régi nyájasság házi orvosságához
207 10 | kétely szivében bántotta, és azonnal nem tudta nejét
208 10 | melyekben a legnagyobb szeretet és vonzalom hirtelen elzsibbad,
209 10 | vonzalom hirtelen elzsibbad, és a legnagyobb gyülölet áll
210 10 | nagy rakmányt nem birja,és hányszor halmoztok másoknak
211 10 | annyit, hogy ha a ló meglátná és szólni tudna, megsajnálná
212 10 | védelme alá menekültek, és bőgve panaszkodtak a gunyolódás
213 10 | mely az idegent elárulja, és a tanitási órában folyvást
214 10 | vége felé közelgett, apa és anya szokott helyükön valának,
215 10 | megfutotta a nevetésnek ingere, és hirtelen nem lel egy kést,
216 10 | tudományt árul, bölcsességet és önmegtagadást, - ilyen embernek
217 10 | elhagyott, néha megszánt és mellőzött egyszerű ember
218 10 | időnek folytával, minden vita és követelés nélkül "fejünkre
219 10 | a megösmertet tisztelni, és örülünk, ha dicsekedhetünk
220 10 | födetlen fővel kisérjük ki, és kérjük: gondoljon ránk is!~
221 11 | tanulmányainak szentelé, és megvált Bergertől. A józan
222 11 | háromszorosan számitá föl, és az ifjut fölmenté a nagy
223 11 | tudományokban, ez okból férjet és apát keresi meg, hogy alkalmas
224 11 | mint a puskába a töltényt, és hogy az apáért nagyon keveset
225 11 | néger, a fehérek czimért és előjogért, mint a méltóságos
226 11 | gondolkozék őméltósága, és most orditani szeretne az
227 11 | neki.~Iróasztalához ment, és zaklatott sebességgel irt
228 11 | termények eladása végett, és mi ösmerősünket, Bergert
229 11 | is? - Kérdi a gróf, - idő és pénz, - ezen tőkéket ismerem -
230 11 | titkos betükkel jeleljük meg, és kivételesen számitjuk be.~-
231 11 | kilel a hideg, az orvost és gyógyszereket nem fizethetjük
232 11 | igy agyam hideg maradt, és hirtelen kiszámitá, hogy
233 11 | egészségem szenvedett, az orvost és gyógyszert nem szabad kifelednem,
234 11 | sokféle emberrel van dolgunk, és soktól föl sem vesszük a
235 11 | bennünk helyezett bizalmat, és ha mégis olyan szót hallunk,
236 11 | zsebeit, tárczája duzzadt, és adóslevele nincsen. Vagy
237 11 | nincsen. Vagy idősebb lett, és azért fogy az engedékenység;
238 11 | átváltoztak e valamitől, és - beszélni mernek.~Szemébe
239 11 | tudósitást gyorsan várom, és előre megmondom, hogy tétovázás
240 11 | idén.~A gróf megdöbbent, és bánta, hogy Bergerrel közölte
241 11 | fönnáll a harcz keresztény és zsidó között, én is résztvettem
242 11 | ellenére leszáll hozzánk, és bizonyitja, hogyan kell
243 11 | aránytalanságért? Ha mindannyian jók és jelesek volnánk, az embernek
244 11 | gyémánt nálam kapta fényét, és mert fényeért tisztelem,
245 11 | cseh üvegnek.~- Helyesen és bátran, Berger, - mától
246 11 | hogy másnap erősebb lesz, és nagyobb terhet bir el. Régen
247 11 | álszégyennek melegét érezte; és nem mondta senki, hogy az
248 11 | után holnap erősebb lesz. És ha mondta volna valaki, -
249 11 | mellől hallgatva a beszédet, és látva a különös izgalmat,
250 12 | férjhez adta vagyon nélkül, és mikor az utolsót is elvitték
251 12 | kezet csókolt az apjának, és megigértette az apjával,
252 12 | mégis bekiáltod a hajdut, és égve dugja a fejedbe. Kétszáz
253 12 | az anya gondja alá valók, és a ki az enyimre veti a szemét,
254 12 | kiszapulja belőlök a szelességet, és helyretéglázza, három-négy
255 12 | főispáni beiktatás után, és mikor ő három szakácscsal
256 12 | negyvennyolczasakból, - a hajduk és inasok összetódulnak ilyenkor,
257 12 | másik felébe diót, szilvát és nádra füzött cseresznyét, -
258 12 | hogy legyen szerencséje, - és kéri, ne legyen szigoru
259 12 | nem ordit, hogy: eladók, - és szive repes örömében, ha
260 12 | bocsájtott az ég felé; ennyi és ily szép ajándékért.~Tudjuk,
261 12 | Közvéleményt teremtett maga körül, és rákényszerité családjának
262 12 | testamentomban is föltalálható, és ott a gyarlóság saruszijait
263 12 | meglátogatták a rokonokat és barátokat, s a kis szigeti
264 12 | sétányra, két okuk volt: látni és láttatni. Mi, kik áldhatjuk
265 12 | nyugodtan megnézhessék.~- És mi nevetjük a régieket,
266 12 | Kérdi a gróf oly hirtelen, és oly számitással, hogy erőltetésünkbe
267 12 | feleletre egy gondolatban és egyszerre szoriták meg egymásnak
268 12 | repülne be a régen várt és ezer alakban óhajtott szerencse.~
269 12 | adomákat beszélt naplójából, és jóságától kitelett, hogy
270 13 | mert önmagának parancsolni, és az önszabta határnak korlátain
271 13 | még csak igen is kezdet, és a folytatást erőltetni önfeláldozás
272 13 | kiváncsiságért, hogy férfiak és hölgyek kiválólag róla akartak
273 13 | kereste ki szemeivel az ifjut, és a mint megemlitenünk szabad,
274 13 | nem is kiván mentegetést, és a lányok ismételve letekintenek
275 13 | látcső szakadatlan dolgozott, és a főbirói páholy esett az
276 13 | másik szinpadot is állit, és a különös föltünéssel a
277 13 | közönség nagyon józan volt, és a bécsieknek kandiságát
278 13 | kincset önmagukénak vallák, és mosolyogtak, hogy a bécsiek
279 13 | zajjal jött le a két bécsi, és éles hangon mondván el néhány "
280 13 | az elkószált apai észt, és morogni kezdett. A főispán
281 13 | főispán szinte nyomukban volt, és azon kezdé a szót a főbiróhoz: "
282 13 | végképen elszéditették, és aligha nem lesz miattuk
283 13 | apró pénzzel felelhessen, és bizonyosan mond valami hangosat,
284 13 | amoda szórván kedvezéseit, és a gyöngébbek az első fél
285 13 | tárczáikba bankjegyeiket, és siettek az ablakokhoz, -
286 13 | gróf azonnal hozzá fordult, és kiváncsian hallá a vadász
287 13 | hallá a vadász közleményét, és teljesen megelégedve az
288 13 | többet mondjon az igaznál, és a sok szóból az illetők
289 13 | csetepatét, a zajt, a megyeházat és a kenyérközi szállást.~ ~
290 14 | zsidók közöl csak azokat és csak akkor keresték meg,
291 14 | közlé gróf Erdeynek tervét, és határozott válaszra szólitá
292 14 | megteheti; de öntudatosan és épen leereszkedni: tiszta
293 14 | nagyravágyás-, az oktalan pazarlás-, és elfajulástól. A tudományokból
294 14 | élettapasztalat, - szerzője a sors, és nem vár kritikusra, mert
295 14 | Jogot nem adott senki, és kinevetnének, ha kötelességeket
296 14 | függetlenség, mely a hiu czimeket és rangot megveti, hogy önérdekének
297 14 | hazafi miért nem miveli és használja eléggé az észt,
298 14 | fillérenkint kell koldulni? és midőn részben elszórta a
299 14 | meglevő eszemmel, iparommal és egyszerüségemmel ujra gazdag
300 14 | Isten tudja miért veri most, és meddig akarja még verni;
301 14 | adnak irást, - de elhiszik és vallják.~- Megvallom, szeretném
302 14 | szomszéd szobában csak a sánták és bénák könyörögnek a kegyelemfillérért, -
303 14 | könyörögnek a kegyelemfillérért, - és bár elég szemtelenül ezerannyit
304 14 | egyszerübbekké, józanabbakká és minden csábitástól mentes
305 14 | mentes hazafiakká tenne.~- És az uzsorás? Kérdi az ifju
306 14 | biztos jutalma a munkának és fokozatos gyarapodás. Ha
307 14 | lökik rendes kerékvágásából, és az eszeveszett pazarló rá
308 14 | munkás leteszi szerszámát, és a feléje röpülő sült verebet
309 14 | mindkettő megtagadta szerepét és kötelességét, és a polgári
310 14 | szerepét és kötelességét, és a polgári társaság a pazarlót
311 14 | birtokosaink sinylenek, és elhinné, hogy a mint főbb
312 14 | Laczit, hogy az ifju gróf és saját testvére valának,
313 14 | krajczárokban kellene számolnunk, és minden forint hatvanszor
314 14 | kegyetlenebb hitelező vagyok, és abból, a mit Mayer barátunk
315 14 | mondja, - tréfál a gróf, - és minthogy a legelső alkalommal
316 14 | nehogy arczába fusson, és elárulja benső viharát.
317 14 | félve hallá a beszélgetést, és nem óhajtá, hogy házában
318 14 | szinlett véletlenséggel, és bocsánatot kérve a zavarásért,
319 14 | kérdi a gróf Mayert, és ujra derült arczczal közeledett
320 14 | fiatalembert önkénytelen megnézte, és elmosolyodott, ekkor amaz
321 14 | pontosságot kérek.~Berger és vendége a mellékszobában
322 14 | derülten irá alá a váltót.~- És rám nem is gondol, Mayer
323 14 | váltókat. Mondja Mayer, és a vendégekhez visszatérve,
324 14 | mely a tőkének kamatja lőn, és számszerint ezerötszáz forintról
325 14 | forintról szólt, öné leend, és biztositom, hogy minden
326 15 | érdemteljes pálya az iparkodónak, és ilyenben végzi viharos életét
327 15 | eladónak kiabálja őket, és senkitől sem kért foglalót,
328 15 | nyakára megy valamelyiknek, és "kikéri" azt a tisztességet,
329 15 | elkapatott testvére járt, és elgondolá, mily lelkiismeretlen
330 15 | kiábrándulnak a szegénységben, és bár kinzó volt e gondolat,
331 15 | a családnak megalázása és még az elaljasodás is meg
332 15 | mi a levélbe nem fért, - és kijelenti, hogy ez egyszer
333 15 | szülőknek, nem a sorsnak, és nem tudta, hol az a takaró,
334 15 | e különös kedélyü ember, és felelet helyett a legjobb
335 15 | a főbiró nagyot fujva, - és előre kérem, ha leczkémet
336 15 | azért hadd beszéljek én, és ha megértett, elmondok egy
337 15 | Párizsból jő Bécsbe is, és ez a két bécsi ur módivá
338 15 | nyugtalankodó apának megmondom, és nem kételkedem, megnyugtatom;
339 15 | ma eltávozik a városból, és soha be nem teszi lábát
340 15 | föl a hatalom polczára, és hogy annak még több pénze
341 15 | elvitetem vele ön, - neje - és gyermekeiért! szavamra fogadom.~-
342 15 | a testvér elkényeztetett és oly hiu, hogy a nagy urak
343 15 | haszontalan diáknak tekintselek, és hatalmamat megmutassam.~-
344 15 | megtalálható a bizonyitvány, és apánk rettenetesen kijózanulna,
345 15 | lencsét, hogy edd meg magad, és maradj tulajdonosa a szülői
346 15 | el?~- A mint te akartad, és nem találkozunk addig, mig
347 16 | nagyravágyás elől menekült, és készebb volt másoknak porontyát
348 16 | leányának hol kap férjet? és mégis most oly bosszuság
349 16 | asszony, bűnbabokat keresvén, és az illető helyett kész volt
350 16 | magam gyermekeit megegyem, és elhidd, még ráadásul nyolczadikul
351 16 | érzem: nem olyan vagyok, és szeretnék még különb lenni.~
352 16 | megsüvegeltek; a beszéd éles kés, és ha hir lesz belőle, bárddal
353 16 | kiejtjük a társadalomban, és ránk alkalmazzák a sulyt,
354 16 | mekkora falatot nyelünk? és hihető-e, hogy nem kapunk
355 16 | helyet a milliók között, és jaj nekünk, ha kellő órában
356 16 | önvédelemre ösztönzik a többit, és kiki attól félvén, hogy
357 16 | hátrányt, mi benne találtatik, és örül, ha kisebbnek mondhatja:
358 16 | ekként a távolság közte és a másik között apad.~Két
359 16 | között apad.~Két fiatal és szép leány egyszerre! El
360 16 | mindkettő, - a harcz élet- és halálra lesz meginditva, -
361 16 | gyönyört, hogy az állatok- és mindennapiaknál különbek
362 16 | öntudatában még gunyolhassa és ingerelhesse az oktalan
363 16 | barátok között e történet, és mily nyugalom ösmerni a
364 16 | nem akartam eszköz lenni, és hogy a napi gondokkal meg
365 16 | a paplak körül tanyázik, és csak a prédikáczióban emlittetik.
366 16 | beszélgettem vele sokat és sokszor, és következőkre
367 16 | beszélgettem vele sokat és sokszor, és következőkre tanitott: A
368 16 | betanult modorok között, és órákig nem tud aludni, mig
369 16 | gyönyörködteti. - Ilyen nyugodalmat és szép álmát nem tud a gyógyszertárban
370 16 | egymásba ágazik számtalanszor, és az éltető nedvet ugyanannyiszor
371 16 | munkás kéz kialkudja bérét, és arról törvények biztositják.
372 16 | baj, küzdenünk kell vele, és a munka ügyesebbekké, boldogabbakká
373 16 | állatokon fölülemelkedni, és elhinni azt a nagyravágyó
374 16 | urai vagyunk: munkával, és annak remekeivel bizonyitottuk
375 16 | volt második prédikáczióm, és biztositom önöket, hogy
376 16 | a nők szintén fölálltak és közelebb léptek az ölelkezőkhöz,
377 16 | irják meg, s a fiatal lányok és udvarlóik - nem akarnak
378 16 | kell kivánni, közös jogot, és azt, hogy a tizenkét oskola
379 16 | a költészet, a bölcselem és a jog! Az első megtanithatá
380 16 | gyengébb fél, igy támaszra és gyámolitásra van szüksége,
381 16 | nem ösmeri önméltóságát, - és semmit a négyből, melyeknek
382 16 | a lányok az udvarlót, - és az épen hagyott öntudat
383 17 | Ur és szolga.~Az olvasó összeszámitja
384 17 | bojtárt a fasorok között, és lovát ugy ereszté, hogy
385 17 | a mit kér, olyan kurtán és keményen szól, mintha azt
386 17 | rossz kedvében találom, és visszautasit; mert engedelme
387 17 | utirányát megszakasztja, és vagy nem folytatja az eddigit,
388 17 | ha a virág elbujnék a nap és szellő elől; mert nem akarja
389 17 | kelyhét a sugarak melegének és illatát a szellő tolvajkodásának
390 17 | büntetésül csak éppen szinét és illatát vesztené el. A zsarnok
391 17 | embereket, kerülte őket, és most, mikor majdnem egyedül
392 17 | indulatban ne érintkezhessek, és mikor ő a remeteséget negélyezte,
393 17 | szeretnek? Gondolja magában, és a régi megvetés nem elég
394 17 | fokig, midőn valaki különcz és bolond együtt; - gyermekeit
395 17 | Kénytelen gondolkozni, és kitalálja, hogy neveltetésében
396 17 | kétségtelen ingyen kapja tőle, és ez ingyen, e váratlan indulat
397 17 | Az ifju hatalmat érez, és e hatalmat a rombolásban
398 17 | különb náladnál, fegyvere és hatalmával vesztedre tör;
399 17 | anyagi hatalmat erősebb és meggyőzőbbnek hiszi, mint
400 17 | hiszi, mint a belátó észt és a bocsánatot. A bárányt
401 17 | pénzen szerzett felületes és bóditó szórakozásokra; de
402 17 | érdemel. Ezt vallotta meg, és hirtelen lovára kap, hogy
403 17 | lassabban ereszté lovát, és Marczit közelébe inté.~-
404 17 | volna, méltóságos uram!~- És ha volna? Kérdi a gróf,
405 18 | utczáin, - a tömeg tisztelte és imádta: a hasonló ranguak -
406 18 | Széchenyi áldozott százezereket, és vagyona megszaporodott.
407 18 | folytatja ez életmódot, és megéri, hogy az utolsó fillérrel
408 18 | elszegényedés, a tudatlanság, a gőg és a tétlenség.~Husz év óta
409 18 | parancsolja magába a hideg vért és türelmet; mert az apai hatalmat
410 18 | ajtónál nem tartott orácziot, és nem csókolt kezet, mint
411 18 | odakinált szivarok közöl, és otthoniasan kezdé a füstölést.~-
412 18 | még mindenki magának élt, és senki sem törődött a közkötelességekkel.
413 18 | a kegyelem czimet adott, és megsüvegelték, mint azt
414 18 | külföldről haza gondolni, - és most minden van, anélkül,
415 18 | el, a jónak magva kikelt és gyümölcsöt hoz; mert egy
416 18 | kikényszerite mindenkit a zugból, és a közkötelességek hatalmas
417 18 | megelégedni a meglevővel, és vakon bizni a véletlenben,
418 18 | kereskedelem, gazdászat és pénzüzletekben a fiu nem
419 18 | mert én rendszert akarok, és azt előre bevallom, hogy
420 18 | kifogása.~- Méltóságod: gróf, és tudja, hogy mint ilyen kiváltságos
421 18 | embernek mozognia szabad és kell. Ha az összes világ
422 18 | az ablakon is kidobhat, és ha képződnie kell arra,
423 18 | ritka ész, nagy tapasztalat és köztisztelet vezérelhet
424 18 | hogy ösmerje az embert, és azt méltányolni tudja.~-
425 18 | öröm nem kiváltság, a bánat és bajok ellen nincsen általánosan
426 18 | annyira herczegek, grófok és bárók voltak, hogy már a
427 18 | végzet nem türheté e dölyföt, és a földhöz verte őket. A
428 18 | hazájukból, minden grófi és nagyuri házban van ilyen
429 18 | népünk nem oly erőtelen és kiaszott, hogy meg lehetne
430 18 | gróf ur; hanem elkeseredett és meggyőződött ember, - engemet
431 18 | együtt tanittattak az anyai és franczia nyelvre; de mivel
432 18 | ur, hogy önálló vagyok, és tudom, mit akarok. Az emberiségi
433 18 | az oktalan nagyravágyás, és eltévedettképen szánom mindazt,
434 18 | mint a műértő ösmer meg, és érvényesiteni tud. Ha középnemességünk
435 18 | mindenét, mint a sajtkukacz, és aztán keres másik sajtot, -
436 19 | urnak szakasztott mása volt, és szeretné a kapitányt nyársba
437 19 | jelentést semmibe sem veszed, és elüzted. Eddig a példa,
438 19 | mondd, hogy vadkan vagyok, és csak agyaraimat mutatom,
439 19 | Nem tudom, mi lelt ma; és nem hiszem, hogy egészen
440 19 | eljőne kegyelmet koldulni, és alázatosan belekivánkoznék
441 19 | hallám, hogy az ember test és lélek, mindkét részt külön
442 19 | imádkozhatik az unalomig, hol és mikép leszen agyonütve?~-
443 19 | melyre hivatást nem érez? és ha ezt megmondta, kötelességed
444 19 | Magasabb czéljaim voltak és vannak.~- Két mértéked van,
445 19 | elveri?~- Ketten mondjuk: te és én. Nem bánom, ha eltagadod
446 19 | nélkül szemükre vetem. Láttam és ösmertem hazámban sok nagy
447 19 | felesége czégért ütött, és szinte sajnálni látszék,
448 19 | hogy ha a hintónak oldalán és az inasnak bérruháján a
449 19 | a kapitány a harcz után, és meg sem álmodta, hogy nővére
450 19 | megsanyargatott tisztek és holmi ostoba hajduk előtt, -
451 19 | félesztendeig megfekszi, és az ifiurat meg sem szidják.
452 19 | nagyságos czimet rád aggatja, és tudtommal nem hallod mástól,
453 19 | szolgáló szegény tisztek és birkabőrhajszoló zsidóktól, -
454 19 | a pápai követ is bókolt, és évi fizetésükbe nem volt
455 19 | mázsa hus, két mázsa só, - és nem tudom mennyi faggyugyertya.
456 19 | néhány év alatt tönkrementek, és félek, hogy valami városkának
457 19 | dölyffel lépett a szobába, és ifiasszonyi kilátásokkal
458 19 | polgára lesz a hazának, és arra törekszik, hogy józanabb
459 19 | drágálni a nagyvilági komédiát, és jól esnék valakinek panaszolkodni;
460 19 | embereknek ezrenkinti meghalását, és nem csodálkozom, hogy az
461 19 | panaszolkodni, jer e füstös szobába, és ha három nappal előbb megizened
462 20 | élvektől kezde megundorodni, és megkivánta a ragaszkodást,
463 20 | kezde érezni a fiuban, - és megérzé, mily maró fájdalom
464 20 | kiveti ránk adónak a testi és lelki étvágyakat, amazoknak
465 20 | irgalmatlan rajtunk üt, és kielégittetését kéri. A
466 20 | férfiasan kezet szoritott, - és a nyakbaszakadás elérzékenyülését
467 20 | hivatalosan megijeszteni, és a gazemberek még igy sem
468 20 | hogy szerződésébe belelő, és soha e háznak tájára nem
469 20 | vagy leesett a kocsiról, és egyik csontja a másiknak
470 20 | emberek mindent elhisznek, és senki sem mond ellent.~-
471 20 | leczkék, vivóoskola, lovarda és tánczmester, - egyenes ut
472 20 | nem akart csuszni-mászni, és most méltóságtok házába
473 20 | az anyai sziv kitágult, és gyermekeit szenvedélyesen
474 20 | mind a tizért vágyik élni, és tudja, hogy egyért is meg
475 20 | koldulni. Az Isten bölcs és igazságos. Bölcs azért;
476 20 | kincsein örömet nem vesz és ad: féljen kincsei miatt.
477 20 | leveri, nyomorékká teszi, és az egy fontot külön sem
478 20 | valakit szeretni?~- Tudta - és akaratán kivül.~- A ki dicsekedett
479 20 | hogy azt törpébbnek lássa, és ha elfutnak előle, visszagondol:
480 20 | nélkül, - a mily nyugodt és boldog vagyok most, oly
481 20 | megmérkőzött? - csak elhatározott és ép lelkü ember merhetett
482 20 | mely - váratlan jött, - és a vigasztaló főbirót örömtől
483 21 | Széchenyinek jövendöléseiből, - és mikor a jövendölés teljesülni
484 21 | utóbb többet, végre sokat és rendkivül mohón. Uj könyvet
485 21 | huszárja elviszi az edényeket, és az ajtón ki akar lépni,
486 21 | ki akar lépni, hangosan és türelmetlen mondja: - Senkinek
487 21 | karokkal siet az érkező felé, és kapitány barátjának nyakába
488 21 | élnünk csakugyan nem érdemes, és irigylendő az az állat,
489 21 | egésziti a kapitány, - és igazad lett volna; de én
490 21 | unalom husomba vette magát, és ha nem vigyázok, idő előtt
491 21 | fogadom az egyesületeket, és igy bizonyos vagyok, hogy
492 21 | igy majd lesznek örömeim és aggodalmaim, kénytelen leszek
493 21 | küszködni az ügyetlenséggel és gazsággal; mert az egyesületek
494 21 | természetemnél fogva az ügyetlenek és gazok ellenségeimmé válnak,
495 21 | ellenségeimmé válnak, a jók igaz és lelkiismeretes barátul tekintenek,
496 21 | kellemesebben foly az élet, és lelkem megnyugszik, hogy
497 21 | adag ostobaság fekszik, és én inkább leszek bolond,
498 21 | bizonyitványát kereste az arczon, és kettős lőn gyönyöre: 1-ör
499 21 | elmentem a másik vármegyébe, - és ott is szóról szóra ugy
500 21 | beszédtárgy folyvást ló és kutya - azért egy alkalommal
1-500 | 501-752 |