Chapter

 1 2 |     ha aranyból volna is. Még egyszer fölemlitem, a mit saját
 2 3 |   leszállitja a magasból.~Még egyszer erőlködik, hogy az előbbi
 3 3 |    hatott. Az ezüst pénzt még egyszer megtekintvén, mellényébe
 4 3 | léleknek való eledel lenne, s egyszer a földi kövér falatok helyett
 5 4 |     madárra, mely előttök még egyszer felröppent. Párátlan hullt
 6 6 |   kislánya megmenekült.~- Még egyszer mondja az ur; mert félek,
 7 8 |        hisz kutya is volt már egyszer. - Igen, ez lenne a neve;
 8 10|      engem megsajnált már, és egyszer, csupa szomszédi barátságból,
 9 10|  miben kevélykedel aztán? Még egyszer, ne emlitsd a pénzt, akármennyi
10 10|   szigorunak lenni, s ha csak egyszer észrevenné az anya, hogy
11 10|    Tervezi az anya.~- Most az egyszer elnézem a hibát, - mondja
12 14|       uzsorást pedig megveti. Egyszer, csak egyszer hallaná ön
13 14|  pedig megveti. Egyszer, csak egyszer hallaná ön egy pénzüzletnek
14 14|     hogy engem is megnevettet egyszer.~- Egyelőre még én kérem
15 15|         és kijelenti, hogy ez egyszer még megkisérti, ha öcscsét
16 17|     Jankó, - mondja a gróf ez egyszer engedékenyebben, - megszoktam
17 19|        meg akarnak ölni; mert egyszer megundorodtál. Az egyéni
18 24|     az érvágás, jól használva egyszer egészen megmenthet.~- Ez
19 24|    direktor sem bánná, ha még egyszer belebujhatnék azon bőrébe,
20 24|      a nő, - adj hát nekem is egyszer jó tanácsot.~- Jó tanácsot?
21 26|      hát az a kis láda, a mit egyszer itt tetszettek az urak hagyni?~-
22 28|  higyen a gróf, - nekem, a ki egyszer szemtanu valék.~- Elhiszem!
23 29|    most önmagától szólal meg, egyszer önnek, és soha többször
24 31|      megjövök.~Semmi felelet, egyszer fölpillantott a lány, hogy
25 31|      A napnak végső fénye még egyszer átvilágitá a környéket,