Chapter

 1 19|            kerül eltürnöd e szagot, hugom, - vélekedik a kapitány, -
 2 19|            meg én kapok szavadba, - hugom, - férjed ijesztő tekintély
 3 19|             már pipára gyujthatnék, hugom, - e pöffeszkedés igen messze
 4 19|      elhiszed nagyságos - voltodat. Hugom! Erdélynek fejedelmeit hivták
 5 19|               Én is mondok valamit, hugom: Két esztendeig ne szóljunk
 6 24|   direktorné asszony.~- Elvétetted, hugom, az ajtót.~- Távollétedben
 7 24|          meg, panaszolkodni jöttél, hugom?~- Dicsekedni jöttem, -
 8 24|         azzal nehezen szolgálhatok, hugom, - hiába röstelek beszélni;
 9 24|            Rejtett szóban beszélsz, hugom, - ám megkisértem a kitalálást.
10 24|      tanácsa: kölcsön pénzt akarsz, hugom; én egyletekbe fektettem,
11 24|             megbántódott asszony.~- Hugom, - érzem: nem testvérekhez
12 24|    szállásolni.~- Csak a beleillőt, hugom, - önnön véredet.~- A mostani
13 24|               Magyarabban lesz ugy, hugom, ha én meg azt mondom neked:
14 31|         azért is megszólitsa.~- Kis hugom, megmondd ám, mikor férjhez
15 31|             legjavát nem értem, kis hugom, mondja nagyobb érdekkel
16 31|            megmondtam.~- Haragszol, hugom, az ilyen posztóruhás népre?
17 31|               Ne fordulj el, kedves hugom, - neked hoztam az izenetet,
18 31|          most rám került a sor, kis hugom, - nekem közöm van hozzád, -
19 31|               Abból semmi sem lesz, hugom, - megértem, a mi szivedben
20 34| asszonyságot és Marit vezette be.~- Hugom és sógorom, van szerencsém