Chapter
1 1 | bebizonyitása az én végczélom, s ha tán némely kicsiny hitűnek
2 2 | szeme odatámaszkodhassék, s megvigasztalja, mint az
3 2 | a szem megbámulni valót; s im, az ember, ki a nagy
4 2 | helyre függesztik e képet, s mig ez egyszerűség majdnem
5 2 | lelkemben megszólamlik valami, s azt mondja: hadd e bámuló
6 2 | kalitkában egymás hátán lakik, s megtanult mindenféle szólásmódot,
7 2 | madár az elfütyölt nótát, s igy kipallérozottan hosszu
8 2 | czivilizátió kórházában hámlott le, s annyira beteg, hogy remeg
9 2 | volt a párna teste alatt, s a mily egyenes a róna, oly
10 2 | saját füleimmel hallék, s egyik munkámban egyik alakom
11 2 | gyüjteményes könyvébe lapitott, s midőn ujra megtekinti, szine
12 2 | talált rá hosszu furulyáján, s midőn a czigány is ellopta
13 2 | mert én is magyar vagyok; s mert Isten teremtette, -
14 3 | az árnak teljes közepéig, s mereven áll, mint a leásott
15 3 | csak hogy megejthessen, s a midőn a kócsag az utolsó
16 3 | viztükörtől elválasztja, s ékes tollat hátracsapja,
17 3 | szemei elhomályosodnak, s mire a viz szinére ér, nem
18 3 | csónak vágott ki a vizre, s mig egy izmos bojtár evezőjével
19 3 | ellenkező irányra kormányzá, s a bojtárnak erős karja után
20 3 | inkább mély, mint emelkedett, s a határozottságnak mintegy
21 3 | volt a vadhajhászatban, - s aztán folytatá: - Mikor
22 3 | féloldalt áll az embernek, s akármint mosná a hibáról
23 3 | mosná a hibáról a szennyet, s egy szóval sem mondja, hogy
24 3 | emlékül viselt tallért, s azt nyujtá a bojtárnak.~-
25 3 | térdéig leeresztve tárta, s még a köszönöm szót sem
26 3 | szól utoljára az urfi s az ösmert irányban a nádasok
27 3 | fölült a méneshajtó lóra, s a maga dolga után ment,
28 3 | urfinak leereszkedő bizalma, s az egyszerű embernek szive
29 3 | léleknek való eledel lenne, s egyszer a földi kövér falatok
30 3 | boldogságot, mi az öntudaté, s először életében gyanitá
31 3 | képe égett az élvezettől, s alig várta, hogy Marczi
32 3 | szél a csónakot dobálgatá, s a hintázás ujabb játékkal
33 3 | elkanyaritá idő előtt a csónakot, s a gyermekkel beverte a sima
34 3 | ménesnek robajában is elhal, s már csak egy pár pillanatra
35 3 | nádfolt közt csavargott, s a leányt a bizonytalan sors
36 3 | életét veszendőbe ejté, s bár önhibáján kivül; de
37 4 | áldozattal is fönntartja, s ámbár jól kezelt jószágaiból
38 4 | ifju folyvást együtt volt, s a kitüntetett testvér, a
39 4 | gyalogrészt választotta, s a mint a csónak áthozta
40 4 | volt kiváncsi a társaság, s azért mentek még alább a
41 4 | csalhatja el a sebzett vad, s a nyughelytől jó félórányira
42 4 | félórányira kanyarodtak le, s a sebzett vad minduntalan
43 4 | követte a partszéli irányt, s olykor egy-egy kavargó réczecsapat
44 4 | melyet magunk is hallánk, s a fiunak emlékezetében elmosódhatlan
45 4 | vagy? Kiálták mindketten, s erre a jajgatás helyett
46 4 | beemelkedéskor fölboruljon, s mikor az ormához ért, ügyesen
47 4 | elfáradtan elnyult a csónakban, s mikor a segitség már itt
48 4 | jól ismerte a gyermeket, s elképzelé, hogy valami vak
49 4 | beszédes kis lánynak ajkát, s elmondá, miként jött ki
50 4 | ló partra kapaszkodott, s hihetőleg Marczi a másik
51 4 | ekkor jött a három urfi, s a partról mind a hárman
52 4 | ügyetlen hevertek a viz szinén, s a mint a vad ott feküdt,
53 4 | kérdezgetés igen természetes vala, s az adott fölvilágositás
54 4 | legigazabban tükröződék vissza, s a felszólitást válasz nélkül
55 5 | ösmerősök.~Midőn a nő a férjet, s a testvér a testvért készakarva
56 5 | erre a lány megcsendesült, s a kapitány urral folyvást
57 5 | elverte a sugarak melegét, - s midőn a kis lánynyal még
58 5 | kapitány mondani fogott volna, s ime, meglátván egymást a
59 5 | már tercziába tennél, - s hogy ne sokat várakoztassalak,
60 5 | ellenséget akartam látni, - s mikor a hosszu békébe csöppentünk,
61 5 | irtóztatón tiszta volt, s ezen tisztaságot a huszonöt
62 5 | tönkre jutottál volna.~- S akkor?~- Találtál volna
63 5 | rézszinüvel kezet szoritok, s ha szinét nem veszem szemügyre,
64 5 | embernyuzó tekintetes ügyvédet, - s ha a gyepre kihajtatok,
65 5 | szalonnáját összecsomózza neki, s azt mondja: Itt van az élelmed,
66 5 | utóbb az éhe kifog rajta, s a fiu azt gondolja, lóháton
67 5 | megfutja az egyenes földet, s minthogy a gyerek messziről
68 5 | lobogó lángnál nyujtózkodik, s a gyerek tudja, hogy a gazda
69 5 | elmegyen a sötét éjszakába, s addig megy, hogy eléri azt,
70 5 | régebben kerget lelkiismerete, s a bolond kölyök beáll melléje
71 5 | a tisztább evőszereket, s a gróf? A gróf némi meggondolás
72 5 | arra, hogy ezt higyjem, - s ha keresni akarod, találsz
73 5 | lelkembe uj világot öntenél, s a bebizonyitásért...~- Vigyázz, -
74 5 | győztél, a te győzelmed szebb, s annak hódolni kész vagyok,
75 5 | ingert a hosszu unalom ellen, s ha győztem: megvethetem
76 5 | Helyesen van! - szól a másik, s a kiüritett uti szekrénykébe
77 5 | lesz e szekrénynek őrzője, s mikor mi ketten kérni fogjuk,
78 6 | áradáskor mélyen fekszik, s az utas beszélhet szerencséről,
79 6 | hitvány senki sem akar lenni, s a ki valóban nem az, alkot
80 6 | munkája fölér a dicséretig, s e szerint a gazda a köszöntő
81 6 | szárazon, pocsolyán, gázlón, s a kocsis kurtaszáruját fogai
82 6 | az ur fölegyenesedve, - s miután unosuntig eleget
83 6 | tengelyig a vizben valának, s az első lovak hasig.~- Megállj,
84 6 | mellett megjáratta a vizet, s az első lovak elé kerülve,
85 6 | megforditották a szűk uton, s a mint a fiu elől ment,
86 6 | parancsolok magamnak uram, - s ha nem eresztek hármat a
87 6 | finomabb nevelés rovására, s az ellenfél, a legalsó rétegből
88 6 | a medvebőrös ajtónálló, s nem a majommá öltöztetett
89 6 | Hátrahanyatlott a kocsiban, s elképzelé: Ehhez nem adott
90 6 | a fejéhez vágtam volna, s azt mondanám: vértagadó!~ ~
91 7 | való. Ezt mondom neked én, s ha rosszul prédikáltam,
92 7 | egész erejével lőn kinyögve, s a benső küzdelemnek valamely
93 7 | fiát jól kikoplaltatta, s az utolsó falat zabkenyeret
94 7 | telett be a malaszttal, s ha magát jóllakathatná a
95 7 | ki a táplálékot hordja, s apád ilyen szerepet juttat
96 7 | magasabb légkört megszokta, s nehogy itt alant megfuljon,
97 7 | beszédet, hogy pipát váltson, s aközben a hallgatag fiu
98 7 | apád teremteni akar, s attól függ, miként engedelmeskedtek
99 7 | választ kapott a püspöktől, s az ilyen nagy urakkal nem
100 7 | bátyám, - véli a fiu, - s ne hogy kétely maradjon,
101 8 | nyájassága az éltető napsugár, - s ha a direktor ur a nemzetes
102 8 | nagy Mamut jó izün evett, s mikor a nagy Mamut jó izün
103 8 | is hiszi, hogy félisten, s ha véletlen a semmiből hatalomhoz
104 8 | előtt alázatos málhahordó, - s rettentő haragra gyult,
105 8 | nyalják meg legelőször, - s ha a férfiakat holt részeggé
106 8 | esze nem kivánhat többet, s ha nem akar a szülőknek
107 8 | megalázódást visszautasitanak, - s a ki a nagy eszméért a golyónak
108 8 | hogy rá görbén nézz, - s a legegyszerűbb kétértelműségért
109 8 | alázatos szolgák vagytok, s önméltóságtokat fölfelé
110 8 | hogy aránylag szegény, s e viszony gondolkodásra,
111 8 | tevékenységre kényszeriti, s nála is bebizonyul, hogy
112 8 | czimért; - ilyen vagy te is, - s megjövendölöm, hogy te,
113 8 | adagot; mert a hiuk vakmerők, s egy szerencsétlen órában
114 8 | tolni a cseresznyefára, s hogy magasabbra emelhesd,
115 8 | emberi fogalom körében, s ha a tulságig megalázod,
116 8 | hiuság indulatot keltett föl; s mert ki nem törhetett, a
117 8 | gyermekeimtől engedelmességet várok, s a melyik ellenkezni fog
118 8 | atyámnak, kincset találtam; s megpróbálom: önerőmet.~-
119 8 | vitába keverednék velem, s azt mondaná, hogy ez is
120 9 | mert a fiu csak hazudott, s a nő, igen bölcsen, a hazugságot
121 9 | legegyszerűbb is keres méltánylót, - s e méltánylótól ugy függ,
122 9 | méltánylója kapitány-bátyja, s ez ember előtt nem tudott
123 9 | megirigylették mostani boldogságomat, s annak titkát kérdék: felelek
124 9 | felelek a sok kérdésre, s látni fogják, hogy a megirigylett
125 9 | alább nem akarnak alkudozni, s ennek elérésére nem akarnak
126 9 | veréb nem röpült számba, s ha boldogulni akartam, alább
127 9 | verébfogásra személyesen elindulni, s a megfogottat "manu propria"
128 9 | hirtelen meggyógyitani, s az orvos a honoráriumot
129 9 | fájdalomnak egy részét, s reggel érzi a határozott
130 10| befüggönyözött ablakához huzódott, s az ellebbentett függöny
131 10| Gyermekeinek kényessége, s azon elhanyagolt pongyolaság,
132 10| összemérte az eredménynyel, s a gyermekeket pénzt pusztitani
133 10| szabad szigorunak lenni, s ha csak egyszer észrevenné
134 10| a tanórára haza sietett, s a mellékirodából ő is figyelt
135 10| gondolatot helyesen fejeztek ki, s átszaladgáltak a csizmadiához,
136 10| kerestek alkalmat a hibára, s épen e nagy óvakodásukban
137 10| egyik érzékünknek megjelen, s eltagadhatlan tanuskodik,
138 10| követelés nélkül "fejünkre nől" s ekkor nem szégyeneljük a
139 10| ösmeretlen szerényt: mit akar? s mikor elbucsuzik tőlünk,
140 11| tapasztalás, a munkának dija van, s e miatt a jövendőtől nem
141 11| valamelyik gyermekétől, s az üres sziv nem vágyott
142 11| gyermekében folytatása is van, s e folytatás lehet vigjáték,
143 11| gúnyolódva, - beszéljen őszintén, s mondja: miben csalhatom
144 11| Öt garassal kevesebbet.~- S ha nem adom?~- Lovaim be
145 11| visszatérek a városba, s elvesztem a mai napot.~-
146 11| dolgunk, ki hosszan alkuszik, s hozzá még gorombaságot is
147 11| van beszámolni valóm.~- S mi lenne az?~- Méltóságodnak
148 11| csalniakarásnak javitá ki, s én azonnal megfogadtam,
149 11| gyógyszert nem szabad kifelednem, s ez összeg öt garasnak leszámitásával
150 11| mely minden más szint elüt, s a kapott feleletekben volt
151 11| kapitány barátjának levele, s a gróf elfeledkezik magáról,
152 11| embert kell megösmernie, s a tudósitást gyorsan várom,
153 11| résztvettem e harczban, s e fiatalembernek lelkülete
154 11| álmodni sem mer hasonlókról. S én a keresztényeket, minden
155 11| megijedt a gavallértól, s az anyai majomszeretet félt
156 11| az ismertetéssel, Berger, s felhatalmazom, fogadja föl
157 11| hatalmának nagyobbik felét, s az atyai kötelességnek nagyobb
158 11| héten a városban leszek, s kérje meg Vámossy urat,
159 11| egy véleményen van velem, s kimondja az - áment!~ ~
160 12| Hat leánynak apja lenni, s a hetediknek alkalmatos
161 12| szomszéd faluba bucsura, s az öreg mise után nem viszi
162 12| tanulják mesterségüket, s akkor még előbb pártfogót
163 12| kellemesen haladt a hintó, s az anya odaengedve magát
164 12| pazarló mindenfelé szórja: s mindkettő gyönyört érez,
165 12| lángpallosu védője volt, s a borzast egyaránt megrótta
166 12| rokonokat és barátokat, s a kis szigeti sétányt is
167 12| A bámulók összesugtak, s mindenik megnyujtá csavargási
168 12| is megérkezett az alispán s két bécsi vendég kiséretében.
169 12| volt a szép leányokról, s hogy az idegenek fölfegyverzett
170 12| figyelmezteti Vámossy a grófot, s mindketten megálltak, hogy
171 12| lehetett jobb az ifju grófra, s a mint Vámossyval karonfogva
172 12| Jupiter is megszorulhatott, s a mennyei vetélytársak miatt
173 13| valának bécsi vendégei, s az épen akkor fölkapott
174 13| aljában állt Vámossy Laczi, s a zsufolt szinháznak közönségét
175 13| hogy küzdelem áll előtte, s ha egyenes utjáról a szenvedélyek
176 13| nagyvárosi egykedvüségüket, s ugy bámulnak, mint a sült
177 13| szerénytelen kiváncsiságát, - s valamennyi Laczihoz sietett,
178 13| könnyen zajt támaszthatna, s a botrány a legtiszteletreméltóbb
179 13| egyik felől a csarnokba, s a fiuk azonnal a legkényelmesebb
180 13| figyelmet azonnal észrevette, s a főbiróné az előadás alatti
181 13| mindkettő bámulva nézett össze; s e pillanatban bajos volt
182 13| szállásoknak megemlitését, s a külön körök azonnal érdekelteik
183 13| a hasonló nyilatkozatot, s mindkét csapat azt nyerte
184 13| végczéljuk, jókor elérték őket, s oldalt kisérve, rettenetes
185 13| mely elvégződni nem akart, s az "anyjuk"-nak kifejezett
186 13| százasaik egymásután röpültek, s egyetlen bosszankodást ki
187 13| közben-közben egy ártatlan tréfára, s a nyerők borzadni kezdettek
188 13| belépett a grófnak vadásza, s alig észrevehetőleg intett.
189 13| Észrevették a diákok, s a czigányokat ekkorig nem
190 13| százast markukba nyomtam, - s az végre idevezérelte őket.~-
191 13| Mondja Vámossy titkár, s visszament a másik szobába,
192 14| drága kamattal pótolja, - s érdemét a hintók oldalára
193 14| becsülettel megfizet, - s ha rászedhetne, nagyot kaczagna,
194 14| e hazát fölvirágoztatni, s a mennyi önmegtagadásba
195 14| tudja, - mondja Berger, s azonnal folytatá: - Magyarországban
196 14| beszédét, valaki kopogtatott, s az ajtón belépett egy bécsi
197 14| várt vendégek megérkeztek, s az első hangok meggyőzék
198 14| váltó helyett ujat irok, s hogy el ne unja magát, társaság
199 14| üritém ki a multkor Bécsben, s addig nem lesz benne, mig
200 14| nyilatkozik a pénzember, - s a mi hangomat illeti, -
201 14| arányban költséges életével, s én nem spekulálhatok az
202 14| kijózandom, - magának igérem meg, s egykor ön mai szivességét
203 14| mondá, a tőkéhez számitá, s a gróf derülten irá alá
204 14| Benyitott a mellékszobába, s ott látván a rá nézve idegent,
205 14| az udvari kanczellárián, s ha kedves atyja győzi a
206 14| atyánkat is magával rántandja, s én meg nem akadályozhatom.~-
207 15| egymást adá e lánczolat, s elvezette azon pillanatra,
208 15| ember gyerekére czélozni, s a mit látott, a szinházban
209 15| fenyegetésre is fakadtak, s mint hallom, önnek az a
210 15| titkár a "megyeháznál" - s a földönfutó: én vagyok,
211 15| titkát meg kell őriznem, s az előzmények után szabad
212 15| hogy valaminek áldozata, - s a titkot kutató közönség
213 15| azonban mond el, miért jöttél? s ha bevégezted, gondom lesz
214 15| hogy sürgős levelet kaptál, s emiatt el kell utaznod grófi
215 15| városban fecsegés tárgya.~- S még te mered családi nevünket
216 15| küszöbén nem fogtok belépni, - s ha neked több eszed nem
217 16| eredményét akarják eltitkolni, s minthogy Laczi barátunk
218 16| ismerte kedves életpárját, s annak egészséges arcza előre
219 16| váratlan jön, megdöbbentve, - s ha megszabadulunk a bajtól,
220 16| ritkaságot szereti befalni, s azon kivül, hogy megette,
221 16| köreiben regényhősnek vélték, - s a kiváncsiság poroszlóként
222 16| menekülésre összpontosul, s a mely pillanatban önerőnk
223 16| ölön hatalmaskodni nem tud, s ha egy bőszült marhátóli
224 16| mily bolond volt egykor, s ha mégegyszer fiatal lenne:
225 16| türelmes hallgatókra találtam, s a részvétnek melege kiédesgette
226 16| regényhősnek boldogulását tudni, - s e boldogság az olvasónak
227 16| idegeket is kifárasztja, s az élet, az egyensulyra
228 16| beszélgetni: a munkás kiizzadja, s mikor a homlokról letörli
229 16| nedvét, bajától válik meg, s munkájának az Isten egészséggel
230 16| kergette ki az emberi agyból, s ha van az embernek büszkesége
231 16| kétfelől magához szoritva, s a két viruló arcz szó nélkül
232 16| oktalan jeleneteit irják meg, s a fiatal lányok és udvarlóik -
233 17| alakjait, számon kéri őket, s ha eddig földhöz nem vágta
234 17| egyik fölsegiti a nyeregbe, s a fasorokkal szegett gazdasági
235 17| kell.~- Nincsen kérnivalóm, s ha volna, meg merném mondani.~-
236 17| mintha ezer embernek mondaná, s az az ezer ember nem akarna
237 17| szeretne a kapun kivül lenni, s mikor méltóságod mégis odaadja
238 17| szinte leugrott lováról, s mielőtt a vendég leszállt
239 17| gazdatisztje ült kisérőképen, s a helység irányában nem
240 17| lenni az alattvalóknak, - s mikor tőlök mindent elvett,
241 17| gyermekeit nem tudja megtagadni, s azokban szeretne valamit
242 17| erszénynyel rohant a köztérre, s az emberek vonzalmának is
243 17| megbolonditja. Az Isten mindenható, s e hatalomnak áldó kezét
244 17| még távozó gyermeke után, s ez időzés hála volt a szeretetért,
245 17| választva a fiu mellé állnék, - s hát méltóságod?~- Megvan
246 18| jelent óhajtottuk élvezni, - s nem volt hitünk, annál kevesebb
247 18| nem száll az utódokra, - s ha a vagyon elfogyott, csak
248 18| viszonyok nem alkalmazhatók, s a ki az ujabb történetnek
249 18| napon bement a városba, s a "Fehér bárány" czimü vendéglőben
250 18| Én Vámossy László vagyok, s a tudósitás után van szerencsém
251 18| szerencsém, - mondja a gróf (s a mi több, valóban örült;
252 18| megösmerkedésnek alaposnak kell lenni, s e tekintetben kérem méltóságodat,
253 18| határozza meg az irányokat, s aztán a jobbat választandjuk.~-
254 18| Méltóságod gazdag ember, s a természet rendé szerint
255 18| novellairók emlegettek, s a ki beszélgetni akart hat
256 18| porczióba vetették volna ki, s esténkint nem dülünk egymás
257 18| Igen, törvényeink szerint, s a mint a gróf huszonnégy
258 18| azt, a mi emberi fogalom, s azon jogkört, melyben mint
259 18| csinálni milliók számára, - s az ilyentől megkivánhatja
260 18| Köszönöm, hogy kisegitett ön, - s mivel ön a tant nem csak
261 19| vállalkozom a keményebbre, s azt mondom: ha grófod volnék,
262 19| környéken botránytárgy, s a gróf botránykőnek megtűr! -
263 20| ma érkezik meg fiam, s a nevelő, kit férjem választott
264 20| akará látni az érkezetteket, s a kinyiló ajtón belépett
265 20| forrón szeretik a grófnét, s a mely fának árnyékában
266 20| köntösömet átcserélhessem, s a mikor parancsolja, készen
267 20| kerül, küzd az élettel, s ha nem hitvány cserép, nem
268 20| megemlitteték a család, s hogy nem messze laknak a
269 20| üdvözlés után eltávozék, s a grófné fájdalommal mondja:~-
270 20| egyensulyt nem lehet kikerülni, s a gróf szenvedi az egyensulyt,
271 20| szenvedi az egyensulyt, s minthogy egykor nem akart
272 20| engedelmet kért távozásra, s a grófnétól tiszteletteljes
273 20| tanácsadó már a házban lakik, s a grófnőnek minden ügyében
274 21| költheti el olvasás nélkül, s midőn huszárja elviszi az
275 21| veszekedni jött kedvem, s azt gondoltam, agyafurtabb
276 21| folytatása, - vén ember, s a mi még magyarázóbb: agglegény, -
277 21| beállok minden társaságba, s ha ma kutyafésülő társulat
278 21| magammal czivakodom, - s nem merek vaktában ellentmondani;
279 21| lovakra, vadászkutyákra, s mind olyanra, miről hadnagy
280 21| Összebeszéltek tán? gondolám, s elmentem a másik vármegyébe, -
281 21| résztvenni az egyesületi életben, s mikor számitásommal készen
282 21| mogorva emberen próbálta meg, s ha az elnevette magát, bizonyos
283 21| próbára szemeltelek ki téged, s ha te, ellenmondási természeteddel,
284 21| kivágtam a hitetlenek közé, - s ez áron befizettem a hazafiak
285 21| befizettem a hazafiak közé, - s e pillanattól fogva nem
286 22| Három évvel vagyunk odább, s az a csuda ismétlődik az
287 22| anyám az életről beszélt, s neki elhiszem, hogy az életben
288 22| mozgást kell neki engednem, s ma vagyok leggyávább életemben,
289 22| hogy senkié se lehessen.~- S ha valaha szeretni fogja
290 22| csak engedelmeskedtem, - s ez engedelmességnek eredményét
291 22| érzelem érzelmet talál, s az anya nem kivánandja az
292 22| küzdelem engem megölne, s mit érezne a gyermek?~-
293 22| elfolyt, a fájdalom kisebb s ugy könnyebb lesz. De ne
294 22| fahidon megbokrosodtak, s egy ifju parasztnőnek kezéből
295 22| hirtelen utána ugrott, s a gyermekkel szerencsésen
296 22| Mondja kiderülve Emma grófnő, s öntudatlan elmosolyodva.~-
297 22| zavarában a virághoz menekült, s ekkor Vámossy azt mondja
298 23| kezébe bizalmas tisztét, s mai naptól fogva Vámossy
299 23| dolgozó cseléd elvezetett, s aztán a kertbe léptek.~A
300 23| szól tréfálva a lány, - s mi elhittük a jövendölést.~
301 23| főbiró urért, kit vártak, s a két fiatal együtt maradt
302 23| első szerencsekivánó, - s öntől ugy fogadom, mintha
303 23| mintha malaszt lenne.~- S oly nehéz föladata van önnek,
304 23| várhatott volna férjétől, s mint ön is tudja: külön
305 23| csak gyermekeire gondolt, s azon férfira, ki idáig sem
306 23| apa. A gyermekek felnőnek, s mire megnyilik előttük a
307 23| grófnő kezd kétségbeesni, s ezen állapotban, hasonlón
308 23| készpénzben fog visszavárni, s azért teljhatalmat adott
309 23| arisztokratikus szempontból itéli meg, s a mint nekem legközelebb
310 23| befolyásnak egyszerű müve, - s a mi grófunk e befolyást
311 23| köréből találnánk okoskodni, s ez hiba lenne. A magamszőrü
312 23| légkörökben az ilyen mulattató; s némely apa nem is lenne
313 23| megsajnálni, - mondja Mari, ...s hogy ezt elhigye, lemondok
314 23| a vér, - a szó elakadt, s a pillanat oly ünnepélyes,
315 23| kézszoritással hirtelen elváltak, s néhány másodpercz alatt
316 23| mintha annak terhe nyomná, - s ekkor jut eszébe, hogy nem
317 24| Vadászni ment előbb, s azt izente, hogy estélig
318 24| pulykádat agyonütné valaki, s egy puska volna a kezedben,
319 24| maga lábán meg nem állhat, s az én nyakamon ül.~- Mégis
320 24| minden tervembe egyezni, s a mit már régebben gondoltam,
321 24| Nem hallott, nem látott, s neki ment a - kapitány urnak.~-
322 24| illető kevéssé használta, s akkor nem félnek tőle, -
323 24| vagy tudva ön használta, - s akkor azt is tudja, hogy
324 24| panaszolkodhatott volna neki, s amilyen józan eszü, (Isten
325 24| kedvvel lépett kis lakába, s ott váratlan vendége volt,
326 24| meg; de nem is kéred, - s a mit kérsz, hihetőleg nem
327 24| ugy fiad pénzt kért tőle, s nem tudja megtagadni.~-
328 24| néhány ezer forintocskádat, s tőlem nem a jó tanácsot
329 25| velünk indul el az életbe, s minden cselekedetünk ráesik,
330 25| kend.~- Megyek már, uram, - s ha koldusbotot nyom is a
331 25| kétszer annyit mondott, - s ezt is el kellett birni.~-
332 25| friss becsületet árulunk, s az utolsó árt megmondtam.~-
333 25| mit a gyenge nem bir el, s a mérték alá esik!~Hazament,
334 25| legények! gondolá magában, s egy pillanat alatt oly erős
335 25| előtt az asztalra teszi, - s ujra távozni készül.~- Miért
336 25| minden városi kisasszonynál, s ha akarod, nyakig selyembe
337 25| alszol ám te erre egyet, s megengedem, hogy megálmodd
338 25| következik, gondolja a gróf, s egy mosolylyal fejezvén
339 25| gyümölcsét nyeli el egy nap, s a mit örömkönyekkel rakott
340 25| lelkébe, ő az igaz biró, s meg nem büntet azért, a
341 25| története csak elkezdve van, - s ha elmondja a mogorva apának,
342 25| mászkál erre két hét óta, - s apám, ha megöl is kelmed, -
343 26| embert, - czélt tűzött ki, s azt minden áron el akarja
344 26| juthatna élni az előnynyel, s a nyert jogon be akarnék
345 26| lovon ült a két fogadó, s utasitást adván Marczinak,
346 26| a közel eső mezővárosba, s a vásártéren megálltak,
347 26| megfogja, a kocsisnak adja, s ezt mondja:~- Barátom! ennek
348 26| Kis pusztán" gazda vagyok, s a két lóra szükségem van.~-
349 27| utra, az ifju gróf Óváry, - s a nálánál néhány évvel fiatalabb
350 27| sánczait tágitani akarják, s végül ezt mondja:~- Még
351 27| osztályt hatalmasan folytatta, s a merevséget mindenki vádolta.~-
352 27| uj életet kell kezdeni, s arra nem elég ötszázezer
353 27| jött, észrevehetőleg későn, s a találékony közvélemény
354 27| nap változatosságot igért, s a vetélkedést az ember minden
355 27| előkerült körülményről, s ösztönünk már megérez valamit.
356 27| volt ritka növényekkel, s egy kellemdus grófné, alig
357 27| beszédjét elhiszik a nők, s a regény házasságon végződik.
358 27| valósággal foglalkoznak, s a ki e téren meg akarna
359 27| regénynek egyes szavaira, s a mi ott következett, azt
360 27| kiszalad ajkainkon a szó, - s az áruczikket, mint legtöbbet
361 27| barátom, - kezdi Koltay, - s nehogy az én némaságomat
362 27| mindannyian tréfát vártunk, s a tréfát én is folytattam
363 27| viszont megitélhetne ön.~- S nem akarná, hogy alkalmam
364 28| ördögöt, hirtelen megjelen, - s akkor bánod meg...~- Megbánni? ...
365 28| hiányát mással pótolta, s okom van hinni, hogy lányát
366 28| alkalommal megjutalmazta, s nekünk bebizonyitotta, hogy
367 28| azt menteném meg először, s ha időm maradna, a második
368 28| Mert tönkre fog menni, s a végvonaglásban az utolsó
369 28| csak a kérdésre feleltem, - s ha megengedi, folytatom
370 29| forinttal drágább lenne, s a három forintos könyvet
371 29| baj közelebb hozta őket, s a gyengéd érzésü nő melegen
372 29| számában lesz fölösmerendő, s a visszatérést egy-egy bóknak
373 29| Ellenségei nem tudják szeretni, s a kik nem ellenségei, gyengébbek,
374 29| bizalomnak zárja megnyilt, s az anya kezdé élvezni a
375 29| fő csapástól megmenekült, s mikor Vámossy a hazaérkezőket
376 29| főbiró az alatt alispán lett, s a grófnő az első napon megirta
377 29| ész veszélyes fegyvere, s mintegy dicsekedve mutatja
378 29| férfivilág törekszik, - s a ki a szerepben otthon
379 29| kitüntetés, kézszoritása védelem, s a kivel közlékeny, már lépcsőzeten
380 29| grófnő boldogságán tünődöm.~- S az nehezen lesz egész.~-
381 29| bizonytalanságban, mint én.~- S ha a grófnőnek társa volnék
382 29| szólt, Marit öleli keblére, s egész odaadással mondja:
383 30| négy "forspontos ló," - s az öregasszonynak örömére
384 30| legkevésbé fél akárki fiától, s remélte, hogy a magáétól
385 30| ötven-hatvan pengő forint, s ha igy is kapsz, köszönd
386 30| vadásztam a legénységnek, s néha már reggel hajnalban
387 30| mint a mennyit mutatott, s én összeszidtam az órást,
388 30| mindenre fogékony lelkébe? s ha igen: nem tehetek róla,
389 30| annak, hadd ijedjen meg, s az bekövetkezik az árveréskor,
390 31| fiatal, mint a korosabb, s azt mondják neki: hagyja
391 31| itt a kezem foglalónak, s ha majd az éhemtől megváltam,
392 31| igérte: a leánynak érzelme, s a nagy zöld kályha miatt;
393 31| kerülgetést észrevette, s az emberekben természetes
394 31| vágy, a lányt megszólitani, s ujra kezdi:~- Izenetet hozom
395 31| mely betör a szentélybe, s a kapott kudarczot nem tekinti
396 31| távolság fokonkint fogyott, s arra ébredt föl, midőn a
397 31| szem söréttel czélba lőtt, s a kis ólom sebes röptében
398 31| kimentek körültekinteni, s mielőtt a nap leereszkedett,
399 31| minden este réczelesre, s mint egyik csőszünk mondja,
400 31| szinte nem messze jár arra, s negyed nap óta azt is meglátom,
401 31| legyen, szükséged lehet rá, s ha a lánynak kiáltását hallanád,
402 32| rövid időn csőd alá jutnak, s akkor a nyugdíj husz esztendeig
403 32| Vámossy karjára vette Bergert, s nem engedte meg, hogy a
404 32| föltétele van a dolognak, s mig e föltétel teljesitve
405 32| vagyok, Berger barátom.~- S ha a föltétel nem sikerül?
406 32| elhaladt a tisztás mellett, s a nád kanyarulásából mindjárt
407 32| ekkor hangosan nyeritett, s a nádasok közöl tisztán
408 32| vadászsátor van fölhuzva, s hogy szükség esetében lovainkon
409 32| Vámossy elereszté a lovat, s könnyü ügetéssel rövidité
410 32| sarkával a fiatal paripát, s kétszer elő akart rohanni
411 32| hogy csendesebben menjen, s egyszere hirtelen megállt.~-
412 32| minden hangra figyelj, s azt tedd, a mit én!~Három-négy
413 32| hogy mellette nyargaljon, s e közelségben elég hallhatólag
414 32| sátornak vázát tisztán látta, s egy pár ugrással a nyilás
415 32| bojtárra, kire lányát bizta, s a lányt elkapta csónakostól
416 33| számban, a kulcs nálam van, s ha kinyitom az ajtót, együtt
417 33| nehezebben most tulesik a grófné, s a következő napok közelebb
418 33| tudatra van szükségünk, s akkor, grófnő, megnyilik
419 33| örömkönyeket, grófnő, - s ha én nem tombolok, - tulajdonitsa
420 33| összehajtván a papirt, - s egy másikat fölvéve a nyugágy
421 33| ad ön nekem készpénzben, s átveszi atyjának egykori
422 33| az aláirást, elolvasta, - s a gyermekévektől először
423 33| számba a nyitott levéllel, s messziről mutatta, hogy
424 33| kulcsát, kinyitá az ajtót, - s a harmadik számlálásnál
425 33| oldalajtóhoz közeledett, kinyitá, s az alispánné lépett be Marival, -
426 34| nélkül mondott vélemény, s a vétkes szivébe fullánkként
427 34| szivébe fullánkként ütődik be, s olyan daganatot hagy benn,
428 34| férje menjen a városba, s ne legyen tanuja keserü
429 34| diploma nélkül meggyógyitja, s a nyelvelésért egy fillért
430 34| öcsémnek jövendőbeli napát, s a kisasszonyban jövendőbeli
431 34| magáét, mérje az enyim mellé, s ha a mai napon teljes megnyugvást
432 34| teljesitendi kérelmemet, s ezen hitben maradtam tisztelő
433 35| saruszijas félmeztelenségbe, s a megelégedés helyet találjon
434 35| tartani, vagy kikocsikázni, s azt nézni, hogy harmincz
435 35| sok családban az életczél, s e mulandó gyönyör rövid
436 35| lélekerő, - e két lábon járunk, s akármelyik gyengüljön meg,
437 35| urambátyám idejében maghal, - s mit gondol, t. urambátyám,
438 35| maradjunk az illő titulusnál, s ha még lehet önnel okosan
439 35| nehézségeitől meg lesztek kimélve, s ha az észt jól használjátok:
440 35| agy? tanulni késő lenne, s a társadalom elvesztene
441 35| rövid öt-hat esztendeig, s azután ugyanazon pinczér
442 35| hanem az egyénben foglaltató s az egyén által kifejtett
443 35| szélnek ereszti vagyonát, s az utolsó forinttal nevét
|