Chapter

 1 5 |          már értem a hallgatást, - kezdi a kapitány az ölelésből
 2 7 |          után pedig a fia már azon kezdi, hogy bekoczogat hozzánk,
 3 8 |          hogy jön, kedves sógor, - kezdi a direktor, - már hallott
 4 10|           beszédre.~- Kis öcsém! - kezdi Vámossy az ujabb dorgálást, -
 5 12|     létezik.~- Mohamedre mondom, - kezdi Vámossy, - most értem, a
 6 14|        olyan mint az őrzőangyal, - kezdi a gróf nyilt örömmel, -
 7 15| személyében.~- Idáig sülyedtünk, - kezdi, gunyosan nézve körül a
 8 18|           megtisztel, - gróf ur, - kezdi Vámossy, - azonban a gróf
 9 21|    megvallom, czivakodni jöttem, - kezdi a kapitány, - sógorommal,
10 21|          gondolkozik!~- Barátom! - kezdi ujra a kapitány, - valamit
11 21|       Megállj, - mondok valamit, - kezdi, majdnem kiabálva, a kapitány. -
12 22|     érkeztek Pestről, Vámossy ur - kezdi a grófnő, - segéljen a jobbakat
13 23|           a kertben.~- Bocsánat, - kezdi a lány, még nem is üdvözöltem
14 27|       Rajtam van a sor, barátom, - kezdi Koltay, - s nehogy az én
15 28|            van, kedves Vámossym, - kezdi a grófnő, - nézze meg e
16 30|       Barátom, én itthon vagyok, - kezdi az öreg feszesen, - a várakozás
17 31|         lányt megszólitani, s ujra kezdi:~- Izenetet hozom valakitől: