Chapter

 1 12|           a tánczvigalomból e két hölgy nem fog hiányzani: három
 2 16|           Beleegyezem, - mondja a hölgy, - a nevek elmaradhatnak,
 3 16|          sem.~- Még ha a legszebb hölgy kérné is?~- Annak legkevésbé;
 4 22|           a fejlésnek indult ifju hölgy be nem lép a tanuló szobába,
 5 22|      marad mindig! Mondja az ifju hölgy kezét nyujtva Vámossy felé.~-
 6 22|         meg ne lephessen.~Az ifju hölgy megnyugodott, és a komoly
 7 22|  menyasszonyának mosolya!~Az ifju hölgy zavarában a virághoz menekült,
 8 23|        valami.~- Mi lenne az?~- A hölgy, ki e győzelemnek napján
 9 27|         szorongva járkált az ifju hölgy, a hozzá intézett válogatott
10 27|      szivet hiában keresem.~A két hölgy néhány könyet törült ki
11 27|         vége; - mondja az idősebb hölgy, uraim, szabad karjukat
12 27|          Óváry észrevette, hogy a hölgy karjáról leszabadulni készül,
13 29|           nem untam, - válaszol a hölgy, - sőt a visszaemlékezésben
14 29|     árultak el az én ösztöneim?~A hölgy önkénytelen a kérdezőre
15 29| föladatomat.~Ekkor kelt föl a két hölgy, a bizalom kölcsönösségében