bold = Main text
Chapter grey = Comment text
1 2 | egyszerűség épen megdöbbentett? de lelkemben megszólamlik valami,
2 2 | szinét tudja lerajzolni, de az illatot oda nem toldhatja;
3 2 | egyenes földén szilárdan áll; de fél attól a valakitől, ki
4 2 | kivánja tiszta szivből; de falatját és gunyhóját is
5 2 | támaszkodva órákig elnézi; de egyetlenegy lépésnyire nem
6 2 | el, midőn Bécsnek magas, de szűk utczáin azt monda egy
7 2 | monda egy pásztorember: de szegény ez a nép, mikor
8 2 | Tudományát meg lehetne mérni; de az esze fölét a csillagjárásig,
9 2 | egyszerű mécse a pásztortüz; de a mely ugy elvezeti őt,
10 3 | alig volt még husz éves, de kifejlett testben, lelkes
11 3 | urfi, - hanem a szemétől.~- De már ezt nem értem Marczi,
12 3 | küldenek, - elmenne-e oda.~- De nevetném, ha egy év mulva
13 3 | elhatározottság volt-e megdöbbentőbb; de a fiatal vadász elmélyedt
14 3 | padlásról abrakot hozott le; de a mit mondott, egyszerű
15 3 | a borravaló következett, de ma valami azt sugallta,
16 3 | könnyedén megemelintve, - de most a kézszoritásra kerülvén
17 3 | hogy a szekérbe nem férne; de megörülne édes anyám!~-
18 3 | csónakból a partra ugrik, - de a szél elkanyaritá idő előtt
19 3 | büszke lován ülve közeledett; de majd leszédült a lóról,
20 3 | igyekezettel törtetett előre; de az akadály kifogott igyekezetén,
21 3 | még az éren is átcsapott; de azontul a menekülés ösztönével
22 3 | s bár önhibáján kivül; de egy oly szemrehányással
23 4 | az ezerek bőven folynak, de lecsapolja a jövedelmet
24 4 | égitest nem lehetne is; de csillag lesz, melyet a tömeg
25 4 | vezetvén az egész társaságot.~De mielőtt a czélig érnének,
26 4 | a családnak mellőzöttje, de meg azon jelenet is, mely
27 4 | Marczi lóháton rohant utána; de azt is hallotta, hogy a
28 4 | cselédek a nagy csónakkal; de a távolság nagyon meglopta
29 4 | grófok talán gondoltak, de mit megemliteni nem akartak,
30 4 | kellett volna kifejezni; de a kellemetlen hatás a félig
31 5 | megmondunk ilyen találkozáskor; de a másik meg sem fordult,
32 5 | jegyzi meg a kapitány, - de, reménylem, most már megjavitottad
33 5 | hajdu; azért hazajöttem; de te meddig maradtál?~- Mig
34 5 | becsülöm őket értékükön fölül; de miért nem méltatod az emberiséget
35 5 | kinálom, kikaparja szemeimet; de megmondja, hogy ezresért
36 5 | jószágot elhagyni nem meri; de utóbb az éhe kifog rajta,
37 5 | lassan ballag a tanya felé; de bezzeg, a gazda azalatt
38 5 | Felelni akart? Meglehet, - de a felelet bennszorult; mert
39 5 | szerencsétlenség történhetett; de az első érzelem nem a bosszura
40 5 | az összenyomult szivet, - de a fiunak sorsán ujabban
41 5 | szegény legénynyel több, - de ebből nem válik gazember!~
42 5 | vagy eczet?~- Igazad van, - de a kiforrás előtt eladod-e
43 6 | elkergetni talán lehet; de magától igen ritkán vagy
44 6 | arcza örökké üldözni fogja; de alkudozott a jó sorssal,
45 6 | már szépen fölemelkedett; de világossága a sok szakadékos
46 6 | ráösmerni a szokott hajlásra; de azért egyiránt ereszté a
47 6 | hogy más irányba menjen.~- De, barátom, adósod nem maradok, -
48 6 | nem árulok semmit.~- De emberségért megállsz? Kérdi
49 7 | goromba fráternek gondolta; de szemben senki sem merte
50 7 | hallgatja az ablak közből; de annyival különb ötven embernél,
51 7 | Ezt valahogy végig néztem; de mikor a büntetést megköszöntették
52 7 | tudtam, hogy főbe lövik; de azt várták, hogy a két pajtás
53 7 | senkit az igaz hitre szóval; de egy jó karddal ötven filiszteust
54 7 | került ugyan ujra a világba; de apád lelke még nem telett
55 7 | ősökkel összebarátkozzék. De a mi nem lehet, azt oktalanság
56 8 | hagytam a katonai életet; de szükségességét belátom.
57 8 | kurta vas, főbelövés, - de mert öntudatod sincsen,
58 8 | Széchenyit, az üstökös volt: de ha egy tevékeny, előre törekvő
59 8 | háborgatlak, jó barátok maradunk; de ha egykor bolond tervednek
60 8(3)| bukfenczeivel megnevetteti a nézőt; de előbb letéteti velük a bemeneti
61 9 | dolgozni, ...mit? nem tudja, - de dolgozni fog az éhelhalás
62 9 | életleirással nem terhelem önöket; de minthogy megirigylették
63 9 | várásán, és darócz modorban, de ugyanoly mértékü bölcsesség -
64 9 | orvosságnak vélem az ilyenfélét; de miután az efféle nyavalyát
65 9 | dologkerülők.)~Furcsa; de épen ez a titok, melynek
66 9 | éhezni. Én dolgozni akarnék, de nem tudom: mit dolgozzam?~
67 9 | bosszusággal jegyzék meg: De már zsidóhoz még sem mentem
68 10 | czimén fogják szólitani; de nem tiszta az öröm, hátha
69 10 | csizmadia verje meg őket; de a kit én fizetek, a ki nekem...~-
70 10 | véletlen nem a legutolsót, de a legalkalmasabbat hozta
71 10 | ön körülményeit kérdezni, de minthogy tudom, hogy a jogász
72 10 | áldja meg önt a jó Isten, de nem titkolódzom: képes-e
73 10 | hitte Vámossynak intését; de reszketett a dühtől, ha
74 10 | lángra lobbant arczban, de ugyan oly hirtelen eszébe
75 10 | hibát, - mondja Berger, de intsd meg a gyermeket; mer
76 10 | diadalát nem tagadhatá; de a mit az egyik tételen elvesztett,
77 10 | már gondolkozott erről; de óvakodott idáig; mert hátha
78 10 | a virágot nem is látjuk, de az illat azt mondja: itt
79 11 | meggondolatlan, könnyelmű, ...de ezekkel még nem törődnék
80 11 | még nem törődnék az apa; de hátha ügyetlennek, tudatlannak,
81 11 | szerint olcsók vagy drágák, de eladók, szalmakalapért,
82 11 | méltóságodat, - mosolyog Berger, de a mosoly közben arczán a
83 11 | vasat is kénytelen ütni; de ha ilyen lakba lépünk, meghivás
84 11 | azért fogy az engedékenység; de Berger nem zsidóleány! Valaminek
85 11 | ellenfélnek becsületessége; de mert ilyen van, kisebb részért
86 11 | jóból kevesebbet adott; de árával föléri a selejtest,
87 11 | test nyugalomra vágyott, de az erőkisérlet utáni bágyadtság
88 12 | az ilyen jókor megvan, - de az a kérés, kedves barátném,
89 12 | mindig szégyennel jár. De mivel magad neki bátoritottál,
90 12 | ilyen nagy abroszom van; de már a harmadik napra toldani
91 12 | lehet némi büszkesége, - de ezt mérsékelje: hogy ha
92 12 | nyelvét, mielőtt kedélyes, de sikos észjárását gyakorolni
93 12 | szemüvegtelennel látták jobban; de őket a sétányon járók leginkább
94 12 | akartunk, - lőn a válasz; de ha a főispán megigéri, hogy
95 13 | megpezsdült a lángoló vér, de nem feledte, hogy küzdelem
96 13 | tiszteletre méltónak találtatott; de az ilyen figyelem, mely
97 13 | ellen közelebbről jelen meg; de az egyensuly törvénye ez
98 13 | A fiuk indulni akartak, de a körülmények a visszamaradást
99 13 | a szándékot észrevették; de az igyekezet nem tolakodhatott
100 13 | forditsa az előbb nyilatkozót, de midőn annak vállát megérinté,
101 13 | ugyanezen végből vannak. De ne feledjétek, hogy valamint
102 13 | közfigyelem megvigasztalta; de az a furcsa szemle, mely
103 13 | miattuk egy kis csetepaté!" De már ez neki sem tetszett,
104 13 | gyermekeit a lakosztályba, de gyermekeivel nem közlé megilletődését.
105 13 | czigányzene a megyeház előtt; de nem az alispáni lak irányából.~-
106 13 | Éjfél előtt távoztam el; de a százast markukba nyomtam, -
107 14 | ostoba ember megteheti; de öntudatosan és épen leereszkedni:
108 14 | társadalom legalsó rétegébe; de ön nem is vonakodhatik, -
109 14 | föl ne áldozza a hazát; de kérdem öntől, e hazában
110 14 | egyszerüségemmel ujra gazdag lennék; de a hazafiságból fajom ki
111 14 | még most nem csak a mult, de a jelen is tulajdona; hanem
112 14 | melyről nem adnak irást, - de elhiszik és vallják.~- Megvallom,
113 14 | ezerannyit kivánnak helyette, de megmondják, hogy nem ők
114 14 | tőkével csak meggazdagodhatik; de el nem veszhet. A kereskedelemnek
115 14 | hatvanszor lenne több számokban; de nem ért a gróf: a tizezer
116 14 | mondja a gróf nevetve, - de én még kegyetlenebb hitelező
117 14 | adósával.~A gróf megütődött, de erőlködött, hogy vérét visszaparancsolja,
118 14 | türelmetlenségét könnyen megmagyarázom; de visszafizetésről ma szó
119 14 | sem kapott volna a gróf; de a grófnak havipénze nincsen
120 14 | alkalommal hasznát akarja venni; de ő most a tizezer forintot
121 14 | forint! - mondja Mayer, - de aztán pontosságot kérek.~
122 14 | mondja az uzsorás, - de háromezer forintnál többet
123 14 | váltót keresett tárczájában; de nem találván, bocsánatot
124 14 | nyugalmasabban helyezhettem volna el; de már most megtörtént, csak
125 14 | legyen szigoru iránta; de ha végkép megszorult, ne
126 14 | hagyja helybe a másik, - de nem értem, hogy ön, a szigoru
127 15 | sorsával régen tisztában volt; de hogy az leczkézze, ki az
128 15 | Herkópáter fia volna is; de, uramöcsém, az én lányaim
129 15 | füllenthet is, engedelmet kérek; de ha az a másik provokálja
130 15 | akar tudni a főbiró ur, - de az apának, a gyermekiért
131 15 | ember, kinek két fia volt; de gazdagságát csak az öregebbnek
132 15 | megilletődve a jogász; - de másnak titkát meg kell őriznem,
133 15 | városi impertinentiáját; de elvitetem vele ön, - neje -
134 15 | testvérietlen szelleme megdöbbenté, de nem volt váratlan, viszonzásra
135 15 | értelemben nem gondolt; de egy kis számadásra igen.~
136 15 | én sem kételkedhetem; de mivel testvérem vagy, a
137 15 | jóravaló emberek között.~- De megbékülsz?~- Ellenséged
138 16 | igazad is van egy kicsit, de én sem vagyok Saturnus,
139 16 | mely nem csak nem regényes, de még nem is gyöngéd. A férfiaktól
140 17 | semmit sem akarsz kérni, de beléd látok, te morogsz,
141 17 | mikor egyet beeresztek, hogy de ez nem jő ki szárazán.~-
142 17 | Mindannyian féltünk.~- De mitől?~- Hogy rossz kedvében
143 17 | emberiség megutálására tanitsa? de miért? Megcsalta jó barátja?
144 17 | szelidség jelképéül választák; de apját... mert szarvával
145 17 | és bóditó szórakozásokra; de e szerető gyermek azoknál
146 17 | sem uradalmam, sem fiam; de választva a fiu mellé állnék, -
147 18 | legyen kisebb a torony, de legyenek a viskók is magasabbak.~
148 18 | állunk, a hazának földén, - de bár ez adósság nem a multnak
149 18 | zsugorgatva, oktalan pazarolva; de megszánva vagy kinevetve, -
150 18 | Ezt vártam méltóságodtól; de még más mondanivalóm is
151 18 | Élni fog jogaival.~- De huszonnégy éves koráig mi
152 18 | fogalom a polgári életben; de nem kiváltság az emberiség
153 18 | nemességnek egy része volt: de a ragály nálunk is megvan,
154 18 | anyai és franczia nyelvre; de mivel én nem valék grófi
155 18 | gyámolitanom kellett volna; de nem tettem. Be akarom magamnak
156 18 | tant nem csak elmondta; de be is bizonyitotta, remélem
157 19 | megyét befolyása alá fogta; de mivel a megyében oly átható
158 19 | hiszem, hogy kérni akarnál; de nem mersz!~- Rosszul ösmersz,
159 19 | oka, hogy fölpiszkáltalak, de ne mondd, hogy vadkan vagyok,
160 19 | jutott volna uzsorás körmébe, de a mit én tudok, azt el nem
161 19 | másikra, nem kell kitagadnod; de az is bizonyos, hogy nem
162 19 | hódolatomat nyilvánitom; de a társadalmi kötelességeknek
163 19 | embert, ő maga szerény volt: de felesége czégért ütött,
164 19 | visszamenet frakkot vett, de ugy vette magára, hogy a
165 19 | hogy megtekintetesurazzák; de mindketten részegek vagytok
166 19 | kap valami czifra czimet; de majd fogynak ezreitek, kezded
167 19 | valakinek panaszolkodni; de nem mersz. Hasonlóid kinevetnének,
168 20 | a nélkülözéseket tűri: de egykor irgalmatlan rajtunk
169 20 | grófné, - hiszem, hogy sokan, de különösen ketten forrón
170 20 | várt e fiatalemberre, - de nem akart csuszni-mászni,
171 20 | unalomig meg lehet szokni, - de a szivnek olyan éltetője
172 20 | tárczájának bankjegyeit; de lelkületét nem, - látám
173 20 | beteg, önmagát szereti: de ráun önmagára, ha kerülik. -
174 20 | szorultságból lehetnék cselédje; de gyermekének nevelője bizonyosan
175 20 | nem az én kezemben van, de tudom, kiében van.~- Mégis
176 21 | legnemesebb részt kaptad; de ha a jó szóra nem hallgatsz,
177 21 | lassankint megkészül, de gróf Erdey nélkül.~Ne kérdezzük:
178 21 | egyéb ösztönözte a grófot, de könyveket vett, olvasott,
179 21 | nővéremmel együtt eszünk, de keveset beszélünk, - kis
180 21 | és igazad lett volna; de én az egészséges észnek
181 21 | tökéletesen helyeslem.~- De most meg én nem értelek,
182 21 | ugyan nem került senki; de a beszédtárgy folyvást ló
183 21 | A világért sem, barátom, de nem akarlak untatni a politikával,
184 21 | hadrendszer sok előnyre tanitott; de mennyivel öntudatosabb volt
185 21 | azért ülök itt magányomban; de felvilágositottál - nem
186 22 | Vámossy meghajtá magát; de bevárta, hogy a grófnő jobban
187 22 | megnyerni. Ám, nyerje meg; de nyugtasson meg engem.~-
188 22 | következni, ezt akarom én; de férjem?~- Bizonyosan bele
189 22 | néha letérdel a nő előtt; de ezt holtig való parancsolás-
190 22 | szerinte csak előérzett, de a már kijelentett csapás
191 22 | tanácsokat, kérje, hallgassa meg; de legtöbbször folyamodjék
192 22 | vagy akármelyik szám; de csak szám. - Jöttünk, mentünk,
193 22 | mely lehet akármily heves; de a salak kiolvadjon a küzdelem
194 22 | emberben két indulat küzdött, de az akaraté lőn a győzelem.
195 22 | grófnő.- Egykor már birtam; de valahol eltévedt.~- Óhajtanám,
196 22 | kisebb s ugy könnyebb lesz. De ne sirjunk hamis fájdalomból,
197 23 | elvette a növénycsomagot, de nem sokára visszajött a
198 23 | kisasszonyt, - büntessen is meg; de kérem: hallgassa meg védelmemet.~-
199 23 | veti közbe Vámossy, - de gondolja meg ön, hogy az
200 23 | Még igy átalában sem, - de majd részletesen is. A gróf
201 23 | érzelmeiben, mint ember; de vannak olyan fogalmak, melyek
202 23 | csatolni nem csak vágyik; de, mint gyanitom: oda is igérte.~-
203 23 | lelki erőszakolást vár, - de ha azt tudná, a mit én, -
204 23 | egy mag után tizenkettőt; de nem várná, hogy az a családi
205 23 | olyan rokonlélek, mely véd, de nem is mond ellent.~A két
206 23 | a férfiak nem mondják, de annál inkább vágynak arra,
207 23 | boltjára, - nem mondja, de ihletve gondolja: Jó Istenem,
208 24 | meghallhatná valami cseléd. De ijedtében fölkelt.~- Előre
209 24 | kér huszonötezer forintot, de ezt egy hónap alatt; mert
210 24 | hogy akasszam föl magamat, de előbb téged üsselek agyon,
211 24 | fillért sem akarok adni; de ha te nem sajnálod a pénzt,
212 24 | is előzékeny volt a gróf, de arczán fölleg volt, melyet
213 24 | szólt a gróf bizalmasan, de komolyan, - gyónni akarok
214 24 | A direktor megdöbbent; de hallgatott, - az ügyetlen
215 24 | hogy belerohantam szavaiba; de én szerencsétlen apa vagyok.~-
216 24 | Tisztelet és becsület a javának, de félszázad óta millió csapásnak
217 24 | senkinek sem parancsolok; de viszont száz forintért nem
218 24 | embereknek csak parancsolni, de az emberi viszonyokról gondolkozni,
219 24 | vagy még nem is ejtett le, de mégis föl akar valamit venni.~-
220 24 | adhatnék, azt nem fogadnád meg; de nem is kéred, - s a mit
221 24 | én egyletekbe fektettem, de ha volna sem adnék.~- Hála
222 24 | nálatok biztos helyen lenne; de érts meg jól, ha el akarjátok
223 25 | helyett akad tiz más.~- De, uram, régóta szolgálom
224 25 | emberre van szabva, - szük, de a becsület épen belefér
225 25 | magát, ujabb támadást akart; de az ablakon át meglátta az
226 25 | gróf kitette az összeget, de szándékosan mutogatá aranyait
227 25 | mondhatnánk e történetet; de az ilyennek nem lévén olyan
228 25 | vihar meghajtja a nádat, de csak ugy, hogy nem feléje,
229 25 | csak ugy, hogy nem feléje, de előle hajlik el.~- Én tudom,
230 25 | bizony bolondot beszélsz; - de érts meg: nem akkor lennék
231 25 | mikor más is meg tudná; de mikor én magam félnék, hogy
232 25 | Isten a jót megjutalmazza; de az ő története csak elkezdve
233 25 | minden vagyonukat elvitte; de mert egymást meglelték,
234 26 | Ám szerezzen hasznot, de ne juttasson mást tönkre.~-
235 26 | nem tudok ellenmondani; de hidd el, csudálom, hogy
236 26 | még sem az?~- Elhiszem; de ez embert meg akarom menteni.~-
237 26 | visszaérünk a vásárra.~- Igen, - de csak lóháton.~- Ültem én
238 26 | mondja a meglepett ember: de mit sem használ; mert ahány
239 26 | megérkezik, vele kell mennem; de ha elvezeti gróf Erdey pusztájára,
240 27 | meglehet, ez számnak kevés; de a sánczok állnak; tehát
241 27 | állnak! igen is, állnak; de csak azért, mert mint a
242 27 | ki meg nem adja magát; de a mit védelmez, abból másnak
243 27 | Nem tagadom bátorságát, de a szivet hiában keresem.~
244 27 | terem, csoportok alakultak, de ezekből, ugy szökve, mindenik
245 27 | könyvekkel van megtömve; de bekötés nélkül, a bekötéssel
246 27 | ezután? meg is házasodhatom; de igen józanul, azon könyveim
247 27 | a franczia kalapot emel; de megint visszateszi, - a
248 27 | közviszonybéliek, férj és nő; de mivel egyik sem törekedett
249 27 | vagy a jobb láb rövidsége? de az bizonyos, hogy nem összevalók.
250 27 | őszinteség?~- Egyáltalában nem; de e pillanatban nem akarnám
251 27 | hogy alkalmam legyen rá.~- De igen, én is mertem itéletet
252 27 | bocsánandó dolgot mondja ön ki; de jaj annak, ki azért lőn
253 27 | tul is gyermek maradt.~- De már távoznom kell, különben
254 28 | grófnénak feléje nyujtott kezét; de előbb valamit kérdeznem
255 28 | legvégső esetben van menekülés, de azt csak is a legvégső esetben
256 28 | fölhatalmazva, méltóságos asszonyom; de férfiszómnak higyen, nem
257 28 | evez, én a balt választám; de megijednék, ha ő letenné
258 28 | legfölebb feleselhetünk; de össze nem kapunk, még Óváry
259 28 | nevelte saját légköre számára; de nőd elvonult a világ elől,
260 28 | rémülve fut a veszély elől, de épen belekerül. Az apa botjával
261 28 | hadonáz gyermeke és mifelénk; de maga mégis elpusztul; mert
262 28 | befolyással birják a jószágok; de az ifju gróf csordultig
263 28 | A százezerét megkapta.~- De milyen áron? Kérdi a kapitány.~-
264 28 | megjutalmaznék csókkal; de tudnám, hogy jutalomképen
265 29 | okosat ugyan neki mondta el, de azt a kedveskedést mégis
266 29 | gyermekeinek atyja ellenében. De mit gondol nőm? Minden ember
267 29 | hogy hozzá siethessek. De bünhődésemnek be kell fejezve
268 29 | szivem, eszem beteg lehetett, de nem leszek oka, hogy Óváry
269 29 | boldogtalanok lehetünk; de nem vet meg senki.~A grófnő
270 29 | A másik enyém, azon, de csak azon napon, melyen
271 30 | megizent szavakat irtam le, - de stilo nem támadhatta volna
272 30 | lehetsz, ezen nem kételkedem. De kételkedem azon, hogy az
273 30 | tartozlak kihallgatni, - de csak magadat, fiamuram hagyjon
274 30 | el, hogy nevemet viseled; de ha bolond voltam is eddig,
275 30 | egyelőre méltányosnak látszik; de csak látszik, azért fölvilágositással
276 30 | mutat, mint a mennyit üt; de ennek nem az óra az oka;
277 30 | javadalmat biztak eszedre, de otthon, barátom, - sohasem
278 31 | szokott padon henteregni; de egy a sok közül a szemével
279 31 | kellett volna megmondanom: de ma meggyőződtem, hogy méltó
280 31 | melyek magukban elitélendők; de a jobb érzést nem támadják
281 31 | odalátok, - eljárok mellette; de benne nem voltam azóta.~-
282 31 | vagyok, tekintetes uram, - de a kapuszár is azt mondja:
283 31 | valld meg.~- Szeretem, de mint a csillagot, melyet
284 32 | menni a "Kis pusztára;" de a kérelmezők serege a hosszadalmas
285 32 | bizonyosan ugy is van, de ha ön fölszedte a kiszórt
286 32 | felár elég lett volna; de tudja ön, hogy én izraelita
287 32 | várhatna, mint sok más; de ön már eltarthatna egy családot.~-
288 32 | akarom elvenni.~- Akarom; de nem vettem!~- Barátom! ...
289 32 | mutatni, hogy életrevaló; de olyan dologban, melyben
290 32 | füle mellé tárta kezét, de a távolság elnyelte a hangot,
291 33 | elkezdhetném az örömet; de nincsen hozzá bátorságom.~-
292 33 | annál jobban az értelmet.~- De az öröm? - kezdjen már örülni;
293 33 | nyilvánitani nem az én jogom; de fél óra alatt megtérek a
294 33 | egykedvübben akart olvasni; de a váratlan tartalom őt is
295 34 | az utczának mentségével; de miért ment oda? még pedig
296 34 | való volt, - megegyezett; de a czimet is bankóban számitotta,
297 34 | magamat nagyságoltatnom; de valaminek mégis hivathatom
298 34 | direktorné mérgében elájuljon, de nem én vagyok az ur, a gondviselés
299 34 | kérni, mint bocsánatot, ...de megbocsátasz-e előbb te?~-
300 35 | visszamennek az ekéhez; de nagy a különbség az ekeszarvát
301 35 | szemrehányástoktól nem félek; de mivel azt akarom, hogy ti
302 35 | kedvetek van, nekem mindegy; de választani kell. Felneveltelek
303 35 | hogy az ész adjon támaszt. De hát ha megkeménykednék akkorra
304 35 | véletlenből, talált kincsképen. De az is igaz ám, hogy megvan
305 35 | nagynak, szépnek, jónak; de mikor a hiuság nem cselekszik,
306 35 | azt tulajdonként is birni, de az észt emeljük első helyre, -
|