Chapter
1 1 | reménylenem szabad.~Te, ki nemzetünk üdvében magasztosan
2 2 | egy kutágas kapaszkodik ki, hogy legyen, a mihez a
3 2 | megbámulni valót; s im, az ember, ki a nagy városban magas palotákat
4 2 | de fél attól a valakitől, ki lovon jár és gyöpön alszik,
5 2 | lovon jár és gyöpön alszik, ki a finom csalást nem tanulta
6 2 | az inget is lecsalhatja, ki legközelebb áll azon állapothoz,
7 2 | még megfertőztetve nincs, ki az emberi kötelességeket
8 2 | legelőször embert fog látni, ki nemcsak a jó napot kivánja
9 2 | mert itéleted téged öl meg, ki nem ösmered az egyszerűség
10 2 | kincset, melyet csak az bir, ki a társasélet millió békóját
11 2 | és szenvedés nem vett még ki árendába, hogy azt ugy fölszántsa,
12 2 | megcsaljon valakit.~Ez az ember, ki testét, lelkét épen megőrizte,
13 2 | megdöbbenti azt a másikat, ki az emberiségnek csak annyira
14 3 | magot válogatva keresik ki, hogy a szántóföldbe szórják,
15 3 | keressük azt az embert, ki megvigasztaljon, hogy fajunkon
16 3 | hogy fajunkon nem fogott ki a konkoly, hogy vállainkon
17 3 | szenvedélyek piaczán nem állunk ki a vásárra, hogy önmagunk
18 3 | egy könnyű csónak vágott ki a vizre, s mig egy izmos
19 3 | kócsagot óvatosan emelte ki a vizből, a gyönyörű tollakat
20 3 | akkor olyan gazdám lesz, ki a hibának fegyverrel vétethet
21 3 | Marczi. - jegyzé meg az ifju, ki akarván kapni a fiut az
22 3 | lába közöl vicsorgathatja ki a többire a fogát.~Az erő,
23 3 | gyöngébb lenni a bojtárnál, ki még ugyan nem volt magasabban
24 3 | az ifju könnyedén ugrott ki. Máskor ilyen pillanatban
25 3 | tőlem hát hadd lóssa-fussa ki magát itt a gyepen, - folytatja
26 3 | arczu gyermekre tekintve, ki két nagy kék szemével előre
27 3 | boldogságot, hogy más is nézett ki belőle embert. Szeretne
28 3 | láthatta meg a bojtárt, ki saját büszke lován ülve
29 3 | menekülés ösztönével csapott ki a tulsó partra, és remegve
30 3 | fordulhatna, és embert lelhetne, ki a gyermeket fölvadászhatná,
31 4 | hatalmas Óváry grófnak, ki e befolyást vagyoni áldozattal
32 4 | nyugalmazott huszártiszt, ki a mulatságban inkább a gyalogrészt
33 4 | nagybátyja, a kapitány, ki a fiut gyöngéden karolá
34 4 | hallana a nádason által.~- Ki vagy? Kiálták mindketten,
35 4 | s elmondá, miként jött ki apjával a ménes után, mit
36 4 | lánynak ennivalót szedett ki a kapitány, hogy igy foglalkozást
37 4 | Ekkor vették észre, hogy az ki nem lévén elegendőképen
38 4 | uszkálásban, - eredj... hozd ki!~A többiek mindannyian észrevették,
39 5 | kapitány ugy is más utat jelelt ki reggel; tehát nem volt feltünő,
40 5 | azért az én régim vagy, a ki veled folyvást pajtás voltam,
41 5 | vagyok, - te vén professzor, ki engem folyvást szekundába
42 5 | huszonöt bottal csikartuk ki. Én katona akartam lenni,
43 5 | parancsolástól; nem találkozván egy, ki szigorom alatt nyögni mert
44 5 | megösmerkedtél volna a még ki nem pusztult lelki függetlenséggel, -
45 5 | vérű lovat nem hurczolják ki a vásárra. Ha jót, nemest
46 5 | henyeségedben fölemeled azt, a ki éretten eléd pottyan?~-
47 5 | kutatnom. Jó! láttam mágnást, ki az exczellencziás titulus
48 5 | olyan embert hozott erre, ki az árnyéktól is megijed, -
49 5 | kell ennél több, uram, a ki a hegynek legtetejéről hat
50 5 | erősebb magadnál, mondd ki: ez a fiu nem ficzkó; hanem
51 5 | közönséges gyarlóság nyavalyája ki nem üt, ...akkor...~- Megadod
52 5 | apjuk leszesz nálamnál, ki sem hinni, sem szeretni,
53 5 | vad paraszt, ez a csikós, ki a szegény legényt védelmezni
54 6 | nem félne az ösmerőstől, ki ily mogorvaságában észrevehetné
55 6 | az a gyepen nyujtózkodó, ki az összemérkőzés fokozatait
56 6 | büszke indulattal gondolá ki e verset:~Vagyok olyan legény,
57 6 | senki sem akar lenni, s a ki valóban nem az, alkot magának
58 6 | mit gondolkozol? ...kiált ki a gróf a kocsiból.~- Körültekintek,
59 6 | egyszersmind kéri, - nem vezetnél ki e járatlan utból?~- Épen
60 6 | szolgát is kapott volna, ki kalapot levéve segélte volna
61 6 | kettővel hátulról vontassuk ki.~Az inditványhoz tettel
62 6 | Idáig kalapját sem billenté, ki merné mondani, hogy napszámban
63 6 | professzorok nem járkálnak ki az egyetemből a gyepre,
64 6 | mely méltánylatot fejez ki, és ezt ösztönszerűleg,
65 6 | megtudnám, hogy akadna magyar, ki népünkről el nem hinne ennyit
66 7 | nyugalmazott huszárkapitányt, ki a harmicz esztendős békében
67 7 | apám házánál még csak ki sem mondtam: fekete kenyér,
68 7 | élhetetlenség pedig alig dugja ki fejét az első emelet ablakából,
69 7 | katonának szivéről, és a ki az ilyenféle fölmelegülésnek
70 7 | át tartaléktőkéje annak, ki értékét használni akarja.~-
71 7 | gazdagok cselédje, és a ki mégis megfogja az aranyos
72 7 | alázatos szolgája volt, a ki fél rőf bélésnek valót vett.
73 7 | kalapácsot, pörölyt és a rőföt ki nem vesszük az idegenek
74 7 | vesszük az idegenek markából, ki éhen jön ide, és a ludczombtól
75 7 | torony a falu közepéből, ki akar látszani a Vámosyak
76 7 | indulnak, hogy legyen egy, a ki a táplálékot hordja, s apád
77 7 | és nem te leszel az első, ki a czélnak alárendeled magadat...~-
78 8 | irgalmatlan orvos és gyógyszerész, ki az eszeveszett falnak menőt
79 8 | visszautasitanak, - s a ki a nagy eszméért a golyónak
80 8 | haladást önagyuk nem találja ki, csak a pénzköltés megyen
81 8 | indulatot keltett föl; s mert ki nem törhetett, a bőrt veresitette
82 8 | elverné (e jó urak igy öntik ki mérgüket), és várta kisebb
83 8 | lakoljon önmagáért, mert én ki nem imádkozom a purgatóriumból,
84 9 | számvetésből a fölösleget ki kellett hagyni, egy tál
85 9 | valami elhizott tánczosné, ki már a szinpad deszkáira
86 9 | ör: minden fiatal ember, ki a sült verebet lesi: nagy
87 9 | or: minden fiatal ember, ki saját erejét megkisérteni
88 9 | tréfálni, - a fiatal emberből ki akarta pusztitani a maradék
89 10| kisérnek, mint a hajdu, ki szigoru büntetés alatt van
90 10| de a kit én fizetek, a ki nekem...~- Ki ne mond, Berta, ...
91 10| fizetek, a ki nekem...~- Ki ne mond, Berta, ...tartóztatja
92 10| gunyt egyaránt fölkölti. Ki kell pusztitani e gyomot,
93 10| legmegtisztelőbb bizalommal mutatva ki neki a legkényelmesebb helyet, -
94 10| hálátlan derék atyja iránt, ki magáért hiába adja ki a
95 10| iránt, ki magáért hiába adja ki a pénzt; mert nem tanul
96 10| most a keritőkéssel vágná ki a gyermeknek nyelvét.~Vámossy
97 10| fiukat egyért vagy másért - ki fogja nevetni.~Ez aggodalmát, ...
98 10| gyermekeinket választja ki.~A nő elment, Berger arcza
99 10| gondolatot helyesen fejeztek ki, s átszaladgáltak a csizmadiához,
100 10| anyagi fájdalommal fogjak ki a nevetés ingerén. Vámossy
101 10| födetlen fővel kisérjük ki, és kérjük: gondoljon ránk
102 11| tudományának titkával csikarjon ki a természettől egy órányi
103 11| szeretne az orvos után, ki az ellenmérget, bár iszonyu
104 11| tőkémet nem dobhatom ki, legyen az idő vagy pénz,
105 11| olyan emberrel van dolgunk, ki hosszan alkuszik, s hozzá
106 11| megfizettetjük előre azzal, a ki a mérget benyelette velünk.~-
107 11| hanem csalniakarásnak javitá ki, s én azonnal megfogadtam,
108 11| mert egyelőre nem állhatta ki Bergernek arczát, melyen
109 11| sérthető, érzékeny urfitól, ki a gyermeket ingerültségében
110 12| anya gondja alá valók, és a ki az enyimre veti a szemét,
111 12| is elcserélnék. Jaj, hogy ki nem kergetik az országból
112 12| az olyan professzort, a ki különbet nem tud faragni
113 12| kétfélék lennének, segits ki, kedves barátném, nálad,
114 12| mondja a főbiróné, - emelj ki a szekrényből négyet a negyvennyolczasakból, -
115 12| főbiró ur két kocsival indult ki; mert a két nagyobbik lányt
116 12| a szabadban jeleltetett ki a tér, a tömeg között.~A
117 12| számitásainak tárgyául jeleli ki, hisz itt állnak a tömeg
118 13| tartózkodó, hogy kelyhét ki ne nyissa? László barátunkban
119 13| mert az apa maga kereste ki szemeivel az ifjut, és a
120 13| védelmezésre ne zsákmányolja ki, - azért intett nekik, hogy
121 13| bizonyos fiatal embert, ki néki alá lőn rendelve, -
122 13| s egyetlen bosszankodást ki nem tudott belőlük csikarni
123 14| azt jobbá tegyem, eszem ki van zárva, hogy a tanácskozmányokban
124 14| de a hazafiságból fajom ki van zárva! Ne gondoljon
125 14| kifizetni; hanem fizesse az, ki az égben lakik. E szobában
126 14| gyarapodás. Ha a kereskedőt ki nem lökik rendes kerékvágásából,
127 14| tartalmát a grófnak üritém ki a multkor Bécsben, s addig
128 14| benne, mig a gróf váltóját ki nem fizeti.~- Mayer, - ön
129 14| egy váltópéldányt kérek.~- Ki az a másik ur?~- Jó módu
130 14| végkép megszorult, ne eressze ki, nekem ez embert markomban
131 14| meg Berger a fiatalembert, ki nagyon megilletődve állt
132 15| bizonyosan nem adja olyannak, ki éles késsel szalad minden
133 15| szalad minden embernek, - a ki meg akar fülétől válni,
134 15| fogja kizsarolni az apát, ki szeretetét azzal bizonyitandja
135 15| volt; de hogy az leczkézze, ki az apát is le fogja vetkőztetni:
136 15| kellett volna, mint ő, - ki nem hazudott a szülőknek,
137 15| hogy az apagyilkos nevét ki ne mondja.~- Én Szabó Zsigmond
138 15| Isten engem...~- Ne mondja ki főbiró ur, - az a két gyermek
139 15| nálamnál becsületesebb embert, ki az őszinteséget inkább megérdemlené.~-
140 15| mondja meg, miképen olvassa ki őket a városból; mert egy
141 15| drága az ifjabb előtt, - ki a családi nevet nem akarja
142 15| melyből olcsón szabadul ki ön, ha három óra mulva elmegyen.~-
143 16| hirtelen elutazott barátjával, ki gondolhatott mást, mint
144 16| hallaná, hogy akadt apa, ki gyermekét zabért cseréli
145 16| rágódik, mint az inyencz, ki a ritkaságot szereti befalni,
146 16| ő egyensulyukat billenti ki, - mindenki készül helyzetét
147 16| beszéltem fáradt aggal, ki elbeszélte, mily bolond
148 16| másikra nem maradna semmi.~- Ki tudja?~- Ma nagyon beszédes
149 16| részben az Isten dolga, ki épen akkor nem hagyott el,
150 16| határos kényszerüség kergette ki az emberi agyból, s ha van
151 16| a dicsőség a törekvőé: ki tagadhatná, hogy ezt csak
152 17| tisztei lesüvegelve kisérik ki, az egyik fölsegiti a nyeregbe,
153 17| morogsz, valami nem tetszik: ki vele, ha olyan bátor ember
154 17| hanem hogy épen jöhettek ki.~- Haraptam meg valakit,
155 17| beeresztek, hogy de ez nem jő ki szárazán.~- Ért benneteket
156 17| egy sajnáló szó nem jő ki a száján, a másik igy azt
157 17| Én könyörögjek annak, a ki nekem könyörög?~- Méltóságod
158 17| egyedül van, kérdezni akarná: ki meri őt kizárni a többi
159 17| negélyezte, a közvélemény ki ne zárja, hogy pária legyen.~-
160 18| neveiket is kezdjük feledni: ki tagadja még, hogy az ősök
161 18| viszonyok nem alkalmazhatók, s a ki az ujabb történetnek lapjaira
162 18| először is: mi irányt tűzött ki az ifju grófnak?~- Kénytelen
163 18| novellairók emlegettek, s a ki beszélgetni akart hat emberrel,
164 18| porczióba vetették volna ki, s esténkint nem dülünk
165 18| arra, hogy még se dobja ki: gróf ur, a főnemesség ez
166 18| természet senkit sem bocsát ki, - következésképen az osztályzati
167 18| eltévedettképen szánom mindazt, ki légköréből saját föláldozásával
168 19| nagy hatalmu igazgatót, ki nem csak a rábizott uradalmakat,
169 19| tekintélye volt, husz esztendeig ki nem ment a megyéből, hátha
170 19| hallottunk belőle, kérdezzük ki egymást. Fülheggyel hallám,
171 19| léhaság közterén verje el?~- Ki mondta, hogy elveri?~- Ketten
172 19| hogy te mikor józanodol ki: az a te gondod. Mára elvégeztem
173 19| hatalomkörében, mint az az indus, ki New-Yorkba tévedvén, visszamenet
174 19| asszony vagy? sült bolond, ki a nagyságos czimet rád aggatja,
175 20| pir, szemeiből nem éhezett ki a szenvedély, örülni tudott
176 20| mindennek, leginkább az apának, ki előtt iparkodott valamire
177 20| vagyok.~- Vasba veretem, a ki a grófnét megkeseritette.~-
178 20| választhatott volna olyan embert, ki saját apjának kedveért sem
179 20| hogy saját véleményemet ki merem mondani, - remélem,
180 20| bocsánatot emberek gondolták ki, méltóságos asszonyom, mikor
181 20| bánat mellé örömet gondolt ki, - igazságos; mert az egyensulyt
182 20| mert az egyensulyt jelölte ki mértékül. A bünös fukarnak
183 20| és akaratán kivül.~- A ki dicsekedett vele, hogy megveti
184 20| ember hiu, abban nem halt ki a szeretet, csak beteg,
185 20| csatol elválaszthatlan, ki nem menekülhet tőle? A grófnak
186 20| Mégis találkozott ember, ki férjemmel megmérkőzött? -
187 21| az edényeket, és az ajtón ki akar lépni, hangosan és
188 21| eleven ember nincsen, a ki közelembe kerül, féltében
189 21| embert nem találok, mint te, ki a kétszer kettő négyet sem
190 21| hanem most mást gondoltam ki.~- Megházasodol?~- Nem akarok
191 21| tizenhárom próbára szemeltelek ki téged, s ha te, ellenmondási
192 22| szerencsés utat, azaz: találja ki ő, hogyan marad meg a káposzta,
193 22| beszélni óhajt Vámossy urral, ki csak tegnap jött Pestről,
194 22| felsőbb tanulmányokból állta ki a szigorlatot.~Az alkalomszerü
195 22| aggodalmakat, és én nem térek ki előlök: napról napra nagyobb
196 22| valaha szeretni fogja azt, ki őt szereti?~- És el akarja
197 22| akarja visszapótolni. Hát a ki, mint katona, ezredes volt,
198 22| legtöbbször folyamodjék önmagához, ki a bajnak legkisebb árnyalatait
199 22| árnyalatait tudván, nem feledi ki a tyukszemeket és gyenge
200 22| aranyat mosolyogva dobtam ki az ablakon, huszonhat éves
201 23| engem már vértanunak néz, ki nagy érdemeiért az égből
202 23| gondolt, s azon férfira, ki idáig sem férj nem volt,
203 23| helytartótanácsi ülnöknek.~- Ki barátja az ön testvérének,
204 23| Mi lenne az?~- A hölgy, ki e győzelemnek napján nőm
205 24| oldalzsebéből levelet vonva ki, melyet a varróasztalra
206 24| melyet a varróasztalra vágott ki, - ezt a levelet az az élhetetlen
207 24| asszony, és hol vakarom ki a többi mérget, mit te észre
208 24| esztendő alatt sem telnék ki. Vámossy direktor ur szeretett
209 24| csak az ronthatja el, a kit ki nem lökhetsz az ajtón. Jó
210 24| mint voltam! - Egésziti ki a kapitány. - Tökéletesen
211 25| zsákot, mégis oly nehezen fér ki, hogy majd megbicsaklik
212 25| te a kisasszonyok közé.~- Ki akartam futni, - gróf ur, -
213 25| nem lévén olyan hangja, ki elnevetné magát, a kalandor
214 25| lányom, - hadd hallom, ki volt itt?~- Az ifju gróf
215 25| meg magunk is! Egésziti ki az apa, - aztán abrakért
216 25| aztán abrakért küldé ki a lányt, maga pedig az anyához
217 26| vagy posztóruhás urnak, ki megrója, hogy a kedvetlen
218 26| legnagyobb erélylyel csikarja ki a földből és egyéb haszonvehetőből
219 26| ez embert, - czélt tűzött ki, s azt minden áron el akarja
220 26| odaengedett győzelmet; mert ki tudja, eszembe juthatna
221 26| többnek: hitvány embernek, ki visszaélek a véletlen odaengedett
222 26| és bocsásson meg neki az, ki mindent meg tud bocsátani,
223 26| nem marasztaná egy kupecz, ki elég szemtelen volt azt
224 26| szemeiből két köny csordult ki, mikor a kupecz el akart
225 26| hanem a kényszerüség csalta ki a könyeket a szivek fenekéről.~
226 26| nézi a négy állatot?~- A ki megszorult mától holnapig,
227 26| embernek vasmarka van, abból ki nem szabadulsz, mig én nem
228 26| mondja a gróf, - hanem hozzon ki egy tollat, hogy a papirra
229 27| Óváry gróf volt a legelső, ki fiát a grófnőnél bemutatta,
230 27| Horatius Coclest emlitem föl, ki egy maga megvédte a hátráló
231 27| befolyásommal hozott törvény szabja ki. Ekkor ugy nem jut eszembe
232 27| megnevezte; mert egy maga van, ki meg nem adja magát; de a
233 27| hölgy néhány könyet törült ki szeméből, és sietett le
234 27| ne vegye valaki.~Tódult ki a közönség is, mint a pályanyertest
235 27| ifjabbikat fogja fölsegiteni, ki egészen számitás nélkül
236 27| kapott levelet Vámossytól, ki röviden azt irja: A gróf
237 27| vigyázni tudott, vagy a másik, ki olyasmit birni sem óhajt.~-
238 27| szólitani azt a jó barátot, ki minden szókihagyás nélkül
239 27| valósággal foglalkoznak, s a ki e téren meg akarna csalni,
240 27| elitélhetem, mint a tolvajt, ki hamis uton akart vagyonomhoz
241 27| mondja a csintalan grófné, ki a némát ily vallomásra kényszeritette.~
242 27| engem is megösmerjenek. A ki nem igy cselekszik, az árverésen
243 27| gróf életnézetet mondott ki, melyet nálamnál illetékesebb
244 27| odanyujtá az ifju hölgynek, ki azt meglepetés és tartózkodással
245 27| bocsánandó dolgot mondja ön ki; de jaj annak, ki azért
246 27| mondja ön ki; de jaj annak, ki azért lőn szerencsétlen,
247 28| férfiszómnak higyen, nem mondanám ki a vigasztalást, ha a szükségest
248 28| lányodat olyan anya nevelte, ki a gyermek mellett nem grófnő
249 28| Drágán vagy olcsón, - a ki mint veszi, - mondja Vámossy, -
250 28| higyen a gróf, - nekem, a ki egyszer szemtanu valék.~-
251 28| jutalomképen cselekszem; a ki azonban még saját véreinket
252 29| ember még folyvást nem fogy ki tárgyaiból, és csupa szükségből
253 29| figyelemre legméltóbbat keresik ki.~Kevés férfi tudja, hogy
254 29| hanem mindeniknek megnyilik, ki olvasni akar belőle, és
255 29| hátrány, - mondja meg ön, ki ne félne attól, hogy eltakart
256 29| hamar kitalálná.~- Grófnő! ki tanitotta meg kegyedet oly
257 29| Egy becsületes ember, ki azt monda nekem, hogy a
258 29| késett, sietett a grófnőhöz, ki az ujabb fordulatot egészen
259 29| szenvedni segit nekik miattam, - ki tudtom- és akaratommal nem
260 29| az éles fegyverrel vágott ki helyéről.~- Miért nem igyekezett
261 29| férfivilág törekszik, - s a ki a szerepben otthon van,
262 29| vagy boldogtalanságához.~- Ki tiltja meg önnek, hogy boldog
263 29| lelke beteg; mert bocsánatát ki nem mondhatja, tudasson
264 29| Kötelezvényt álliték ki, hogy el ne feledjem föladatomat.~
265 30| örömére méltóságos fia szállt ki a kocsiból. A méltóságos
266 30| barátom, föltéve, hogy ki nem dobsz, estelimet szinte
267 30| szorgalommal tisztogattattja ki a kádat, a sajtolótanyából
268 30| óra az oka; hanem az, a ki az óramutatót külön szenvedélyből
269 30| bizonyos czég alól kerültem ki én is, kiálltam az időnek
270 30| rabomnak, zsebeidet nem üritem ki.~- Rossz helyen kereskednél,
271 30| helyen kereskednél, barátom, ki vagyok pusztitva: ma jött
272 30| napja, mint a koldusnak, ki összekoldult filléreit maga
273 30| uradalom kormányzójának.~- Ki irja e czimet?~- Gróf Erdey
274 31| lány épen a konyhából lép ki, fehér ingujj, itt-ott egy
275 31| tarkán van kitoldva, hogy a ki látja, elneveti magát. A
276 31| lányára, igy a szófogadást ki nem kerülhette: bement.~
277 31| előtted a többit.~- Ugyan ki volna az egy?~- Megmondom
278 31| legutoljára, mikor én megmondom ki vagyok, és érdemesnek tart
279 31| szóért, benyithatják, a ki jön, el is megyen, ha kinyugodta
280 31| szobába azt eresztem, a ki nem szokott padon henteregni;
281 31| az ifju Óváry gróf jár ki minden este réczelesre,
282 32| belsejébe zárta. Napközben ki akart menni a "Kis pusztára;"
283 32| kiált föl örömmel Vámossy, ki várná önt az alföldön?~-
284 32| hogy a "kedves nagybácsi" ki ne találja közel és távoli
285 32| mikor érnek a tiszagátig, ha ki akarnak érni. A leány már
286 32| megvárják. Ekkor lépett ki a lány a nyitott kapun,
287 32| nyilás előtt termett.~- Ki az? Kérdi harsány hangon
288 32| vissza a csónakot, tetesse ki a lányt a partra.~- Kicsoda
289 32| milyen körmök közül szabadult ki?~Ujra megmenekült, részem
290 33| Emmával. Egyik sem tudja, hogy ki lakik a két első számban,
291 33| sorokat?~- Az ő kezéből vettem ki a levelet, - méltóságos
292 34| foglalkozom, - most számitom ki, ha mint irják, Óváry gróf
293 34| a magános órákban, hogy ki kergette őt a Zerge-utczába?
294 34| felelt: az a méltóságos ur, ki szégyenel eljőni szülőihez -
295 34| fogok az Istentelennek, ki miatt rongyba szakadunk
296 34| fogd a söprőt: engem üzz ki.~- Nem, ...nem te, én voltam
297 34| öregem, mikor kimégysz, hogy ki ne gunyold megbánásomat.~-
298 34| megfeledkezett elválhatlan pipájáról, ki itélné meg az anyát, hogy
299 34| legnemesebb indulat fejlődött ki: a valódi emberszeretet.
300 35| Tekintetes urambátyám, ki most hatszáz hold jó földön
301 35| mindenik külön kocsikázott ki. Azt gondolja, tekintetes
302 35| és ha vállalkozni fogtok, ki is nyissam a kaput.~Az ész
303 35| hozna? Melyik az a pimasz, a ki ez alávaló menekülésre gondol?
304 35| egyszerű tekintetes ur, ki előtt hatalmas urak tisztelettel
|