Chapter
1 1 | részbeni bebizonyitása az én végczélom, s ha tán némely
2 2 | kincs vagyok magamnak; mert én is magyar vagyok; s mert
3 3 | szemmel?~- Akkor nem az én kezemben volna ez az evező,
4 3 | a parancsszót várván.~- Én is itt vagyok, - viszonozza
5 5 | csak hogy nekem is azért az én régim vagy, a ki veled folyvást
6 5 | ott magamra?~- Jól tudod, én katonává a háboruért lettem;
7 5 | huszonöt bottal csikartuk ki. Én katona akartam lenni, nem
8 5 | mire ő kiválóan méltó, - én pedig nézem, miként gazdálkodnak
9 5 | százezereiket, melyekben én gyönyörködni nem tudok.
10 5 | rózsaszinben látod a világot.~- Én a gazembereket, az olcsókat
11 5 | uram! kevés prókátor vagyok én az ilyen dologhoz.~- Segitsen
12 5 | férni. Ezt mondta az apám, én meg azt mondom: talán méltóztatott
13 5 | gondolattal se üsse agyon; mert én tudom, hogy a kenyérben
14 5 | urak sok papirost beirtak. Én magam tapasztaltam effélét,
15 5 | megrikathatja az efféle történet, - én nevetek rá; mert a történetnek
16 5 | családapa, gyermekeim sorsát az én jogommal rád bizom: jobb
17 5 | szabad, ...szavamnak állok! Én csak nyerhetek; tiz esztendei
18 5 | szekrényből a papirt, - én elitéltem az embereket,
19 5 | hasonlóra kötelezem magamat én is.~- Te az ördögnek kötelezed
20 5 | uram, megőrzöm, - őrzök én ennél nagyobb kincset, az
21 6 | kocsit visszahuzni. Majd én nyeregből kifogom a lovakat,
22 6 | rá a gróf.~- Nem vagyok én görög, - uram, - nem árulok
23 6 | kocsiajtóhoz közeledve.~- Én mondom, fiam.~- Most már
24 6 | óvja a gróf, - ezt is én mondom, a katona. Béke van,
25 6 | huszár, - a mi akarsz, - én gróf Erdey vagyok.~- Isten
26 7 | pajtás könyörögjön érte. Én itt legalól kezdtem, öcsém,
27 7 | ahova való. Ezt mondom neked én, s ha rosszul prédikáltam,
28 7 | prédikáltam, az a jele, hogy én nem téritek meg senkit az
29 7 | a másik részen elférek én benne.~- Magyarországot
30 7 | a kiéhezettet meghizni. Én is mondok valamit. Vándorlegénynek
31 7 | nem ér, elérhet a fiu.~- Én...? Kérdi a gyerek hirtelen,
32 7 | Nem bátyád; hanem te.~- Én?...~- Mondtam, hogy te, -
33 7 | lesz, pedig a keserűt is én fogom meginni.~- Ha megértetted
34 7 | szól közbe a fiu, - én meg fogok hizni, hogy bátyámnak
35 7 | bátyámnak zsirja legyen, - én pap leszek, hogy bátyám
36 7 | a világ fia lehessen, - én az alázatosság köntösébe
37 7 | aranyos mentéje legyen, - én az oltárhoz lépek hazug
38 8 | volna, - édes barátom, - én magam lőttem volna utána.~-
39 8 | szigortól megundorodol, én is; azért ott hagytam a
40 8 | és méltóságos ur is van. Én azt mondom: nézz hátra,
41 8 | egy állat van teremtve. Én igy gondolkozom. Ámen.~A
42 8 | megmondva nem tetszenék. Én nem háborgatlak, jó barátok
43 8 | levelet, bevett kis papnak.~- Én nem folyamodtam.~- Nem volt
44 8 | Nem volt szükség arra, - én irtam, és a püspök azonnal
45 8 | lakoljon önmagáért, mert én ki nem imádkozom a purgatóriumból,
46 9 | hazugságot nem hitte; tehát az én ösmerősöm félvén a hazugság
47 9 | Ezelőtt tizennyolcz évvel én is hasonlitottam azon szerencsétlen
48 9 | megették. Gyermekkoromban én a csemegén szerettem volna
49 9 | holnap nem fog majd éhezni. Én dolgozni akarnék, de nem
50 10| Lipót, - vitatkozik a nő, - én soha sem ütöm meg gyermekeimet,
51 10| verje meg őket; de a kit én fizetek, a ki nekem...~-
52 10| akarod. - Válaszol a férj.~- Én vigyázni, hallgatózni fogok, -
53 10| odanyujtott kezét megszoritva, - én kereskedő vagyok, megszoktam
54 10| lakot találna, és igy az én forintjaimra nélkülözhetlen
55 10| Adja Isten! ...akkor én boldog apa leszek... záradékul
56 10| keményen megveretném.~- Én majd fogom, te meg üsd!
57 10| meg hasonló helyzetben, én egykor magam a kulcsot rágtam
58 10| Kérem, ...mondja Berger, ...én árulok buzát, zabot, gubacsot,
59 11| valakinek meg kell tériteni az én káromat, - tőkémet nem dobhatom
60 11| csalniakarásnak javitá ki, s én azonnal megfogadtam, hogy
61 11| korán - mondja Berger, - én ezzel a fiatalembernek érdemét
62 11| Sokféle tulság van a világon, én bevallom, hogy az orthodox
63 11| keresztény és zsidó között, én is résztvettem e harczban,
64 11| álmodni sem mer hasonlókról. S én a keresztényeket, minden
65 11| közül egyetlenegy, - mert én kereskedő vagyok, hitelre
66 11| hiszem azt is, hogy ha én találtam keresetlen ilyen
67 11| Gróf ur, - bocsásson meg az én konokságomnak. - e megbizást
68 12| le rólad a kocsin, itthon én vagyok a gazda, a kertész,
69 13| legyenek vagy testvérek?~- Én a megyeháznál vagyok szállva!
70 13| szállva! mondja a titkár.~- Én pedig a "Kenyérközben" 3-
71 14| tovább a kereskedő, - az én könyvtáram egyetlenegy könyv:
72 14| az élet bebizonyitotta. Én gazdag ember vagyok, családi
73 14| a jó hazafiénál? melyet én megvennék összes vagyonommal;
74 14| egyszer.~- Egyelőre még én kérem Mayer barátunkat,
75 14| mondja a gróf nevetve, - de én még kegyetlenebb hitelező
76 14| Maradjon a gróf, - az én következetességemért jótáll
77 14| számitásaimat zavarja, azért én a viszonyt meg akarom szüntetni, -
78 14| arányban költséges életével, s én nem spekulálhatok az öreg
79 14| grófnak halálára; mert az én kedvemért az sem fog meghalni.~
80 14| Mayer barátom, ez embernek én leszek hitelezője, rendesen
81 14| is magával rántandja, s én meg nem akadályozhatom.~-
82 14| akadályozhatom.~- Megakadályozom én, - ime, - mondja Berger
83 15| apagyilkos nevét ki ne mondja.~- Én Szabó Zsigmond főbiró vagyok!
84 15| a szokott beeresztést.~- Én pedig Vámossy László jogász, -
85 15| után mondom el, a mint az én asszonyom egy szuszszal
86 15| azért hadd beszéljek én, és ha megértett, elmondok
87 15| elmondok egy öreg miatyánkat! Én sohasem jártam külföldön,
88 15| Hasonlót cselekedtem én is!~- Értem, uramöcsém, -
89 15| volna is; de, uramöcsém, az én lányaim egyszerű falusi
90 15| aggódni...~- Aggódom biz én, kedves uramöcsém, nem is
91 15| magasztalt, bölcsen belátja; én meg szentül fogadom, hogy
92 15| szigoruságot, - viszont én jótállok, hogy verekedés
93 15| megyeháznál" - s a földönfutó: én vagyok, a kenyérköznek ezen
94 15| nyomorult levelet is te irtad, - én sem kételkedhetem; de mivel
95 16| igazad is van egy kicsit, de én sem vagyok Saturnus, hogy
96 16| sorsát érdekkel hallgatva, - én káromkodtam volna.~- Nem
97 16| gyermeket adna, már pedig én azt hiszem, hogy mindkettőnkre
98 16| Utamban láttam sántát, az én lábam ép volt, - láttam
99 16| volt, - láttam nyavalyást, én egészséges valék, - beszéltem
100 16| lenne: az kivánt lenni, a mi én valék, - láttam gazdagot,
101 16| eszeveszettnek mondanak, én pedig tudva, hogy nem akartam
102 16| prédikáczióban emlittetik. Én vele sétáltam a Tiszától
103 16| elmondani: legyen ön e perben az én ügyvédem.~- Előre meg lennék
104 17| őszinteséggel a huszár, - én látom a kunyorálókat az
105 17| kérek, ha mondom, ámbátor az én tudtommal senkit sem bántott
106 17| Ért benneteket az ördög, én nem, hisz magamnak kellene
107 17| akarok veletek?~- Tudom én, miért ijednek meg méltóságodtól
108 17| ide ne jöjj többször.~- Én könyörögjek annak, a ki
109 17| magyarázkodik a fiu, - én eljöttem.~- Isten hozott, -
110 17| kastélyba, mig átöltözködöl, én is hazaérek.~A fiu forrón
111 18| hogy nem ez a várt ember.~- Én Vámossy László vagyok, s
112 18| azért engedje meg, hogy én is kérdezhessek valamit,
113 18| őszinte leszek gróf ur, mert én rendszert akarok, és azt
114 18| egyszerüen, - méltóságos uram, - én a grófnak fiát először embernek
115 18| tudatban, őszintén megvallom, én nem a grófot akarom nevelni;
116 18| franczia nyelvre; de mivel én nem valék grófi gyermek,
117 18| hogy apám nemességével én is hetvenkedjem, a mennyit
118 18| nem is él vele a többség. Én a minoritáshoz tartozom,
119 18| Engedelmükkel legyen mondva, én a nyers vasat átalakitás
120 19| mondani valód?~- Barátom, én nem vagyok néma, - ha beszélni
121 19| tavaly mondám: meglőném én, az ő bátyja. Most nincsen
122 19| viszonyok olyanok, hogy én elhittem, a mit te mondtál,
123 19| Ketten mondjuk: te és én. Nem bánom, ha eltagadod
124 19| uzsorás körmébe, de a mit én tudok, azt el nem prókátorkodod.~
125 19| fizesd meg előbb, addig én magamban gyönyörködöm az
126 19| hitess el magaddal valamit, én szinte azt óhajtom, hogy
127 19| bebizonyitja mindazt, mit én ma el nem hitethetnék veled.~-
128 19| mindent elhinni.~- Hogy én mit hiszek el: az az én
129 19| én mit hiszek el: az az én gondom; hogy te mikor józanodol
130 19| sokat kérdezhetnél, mire én nem akarok felelni. Tanácslom,
131 19| egy direktor...~- Most meg én kapok szavadba, - hugom, -
132 19| holmi ostoba hajduk előtt, - én nagyobb urakhoz szoktam, -
133 19| engedetlenségét jóváhagyod.~- Én nem hoztam elő a fiut, vártam,
134 19| ez volt utolsó szóm.~- Én is mondok valamit, hugom:
135 20| olvasó ne gyanakodjék, - én, az iró, a második kötetnek
136 20| maradjon ma nálam; mert én ma kimondhatatlan szomoru
137 20| okoskodik a főbiró, - én tisztem szerint kénytelenittetem
138 20| Mondja a grófné elrémülve.~- Én, fajankó, hogy megijesztettem
139 20| is; mert e remény nélkül én nem volnék ma itt. - A mely
140 20| A titoknak kulcsa nem az én kezemben van, de tudom,
141 20| ha a próbaév sikerül.~- Én nem kételkedem.~- A grófnőnek
142 20| Mikor látom megint az én jó barátomat?~- Ezután csak
143 21| Mondja nevetve a gróf.~- Én vagyok magam, testestől,
144 21| és igazad lett volna; de én az egészséges észnek maradékát
145 21| hogy sokat is dolgozzunk, - én pedig, megvallom, hogy az
146 21| helyeslem.~- De most meg én nem értelek, barátom; csudálkozék
147 21| adag ostobaság fekszik, és én inkább leszek bolond, mint -
148 21| kerékvágásban maradok, - én furcsán jártam, mióta nem
149 21| akartam győződni, hogy az én összeadásomat miképen bizonyitja
150 21| Megelégszel, ha azt mondom, hogy én most látom, mily élhetetlen
151 21| volna katonakoromban, hogy én is hazafi vagyok, - igy
152 21| együtt megyünk Pestre, - én is beállok minden egyesületbe.~-
153 22| adta ez aggodalmakat, és én nem térek ki előlök: napról
154 22| vett nőül, nem tudom, - én csak engedelmeskedtem, -
155 22| kell következni, ezt akarom én; de férjem?~- Bizonyosan
156 22| Grófné, mit használok én önnek, ha jót nem állhatok
157 22| semmiért?~- Nem jótállást kérek én: ez meggondolatlanság lenne, -
158 22| boldogságáról is van szó.~- Hisz én is e közös gondolatot értem!
159 23| apával is küzdeni merek.~- Én hiszem, hogy önnek van erre
160 23| olyan kölcsönnek véli, mit én tőlem egykor készpénzben
161 23| de ha azt tudná, a mit én, - az apák elhatározását,
162 23| Annál bizonyosabban tudom én, mivel kell megküzdenem.~-
163 23| magunkat védelmezni, - most én is önben vetem bizalmamat,
164 23| bocsájt meg környezetünk, ha én kegyetek szobalányának arczát
165 23| meggondolatlanságnak, minőt én várok, olyannak kell lenni,
166 23| értelméhez, - hiszi-e ön, hogy én a grófnővel alkudtam a nehézségek
167 23| megszomorodott nőnek férje. Ez lesz én szerintem a győzelem, ezt
168 23| ezt akarom kieszközleni én.~- E vállalkozás beillik
169 23| kezét megfogva: ön az, kit én meg akarok érdemleni...~-
170 24| szólj semmit, majd szólok én: mit gondolsz, meglepne,
171 24| lábán meg nem állhat, s az én nyakamon ül.~- Mégis büszke
172 24| kétségbe, asszony?~- Nem!~- Én már kigyógyultam, bánom,
173 24| kezdjünk hozzá mindjárt. Én egy fillért sem akarok adni;
174 24| kölcsön kérem.~- Tedd, az én kedvemért, kedves öregem, -
175 24| gyónni akarok önnek, - az én ügyeim bomladozók, maholnap
176 24| belerohantam szavaiba; de én szerencsétlen apa vagyok.~-
177 24| és folyvást ön marad az én legbizalmasabb barátom.~
178 24| röstelek beszélni; mert a mit én adhatnék, azt nem fogadnád
179 24| kölcsön pénzt akarsz, hugom; én egyletekbe fektettem, de
180 24| megpuhitasz, hadd mondjam meg én is hogy szivednek egyik
181 24| Magyarabban lesz ugy, hugom, ha én meg azt mondom neked: jó
182 25| kelt föl ülőhelyéből), - én nem tudom, mit mondanának
183 25| kisasszonyok; azt sem tudom, én mit mondjak; hanem majd
184 25| keserves keresményünket, én tudok addig jó menedéket.~-
185 25| feléje, de előle hajlik el.~- Én tudom, hogy kend kincses
186 25| érts meg: nem akkor lennék én hitvány ember, mikor más
187 25| más is meg tudná; de mikor én magam félnék, hogy ha mondanák,
188 25| azt mondja nekem, a mit én el nem mondok kelmednek.~-
189 25| apám, ha megöl is kelmed, - én a kályhához löktem.~A gazda
190 26| izzadnak is.~- Barátom, - én fölfogom ez embert, - czélt
191 26| akarom menteni.~- Barátom, én egykor fogadtam veled, hogy
192 26| jobbaknak, mint egykor, - én nem akarok olcsó és odaengedett
193 26| ösmertél olyannak, a harmadikat én kergetem elő.~- Szavadon
194 26| de csak lóháton.~- Ültem én már nyeregtelen lovon, kifogatom
195 26| és jót állok, hogy mig én a vásárban leszek, fontszámra
196 26| abból ki nem szabadulsz, mig én nem akarom. Tanácslom, ne
197 26| maradsz itt, vagy a lovakat én veszem meg. Ezen furcsa
198 26| forint, kettőé ötszáz, - én kettejét megveszem ötszázért,
199 26| kedves kapitány ur.~- Igy biz én egy szót sem értek az egészből.~-
200 26| Eladta lovait?~- Kettőt én vettem meg.~- Tudod, kitől
201 27| korán kifáradt alkudozót. Én a szabott árakat szeretem,
202 27| beszédeket lehet elmondani, - én a minoritás javára a történetből
203 27| Koltay gróf némi izgalommal, én sem adom a politikai jogokat
204 27| tapsokért, a mely nótát én fujok, az nem másnak mulattatására
205 27| mert nekem tetszik, mert az én nótám! Megbocsát a gróf,
206 27| fennhangon gondolkoznám. Én sem szeretem a tapsokat,
207 27| mindennek megfelelhessünk. Én nem hiszem, hogy ötszázezeren
208 27| követelni is óhajtom: a jogot én nem eladni, hanem megosztani
209 27| kezdi Koltay, - s nehogy az én némaságomat a szerinted
210 27| tréfát vártunk, s a tréfát én is folytattam volna. A két
211 27| jutalmát önmagában, a csalódót én csak szánni tudom!~- Az
212 27| erőltetett vidámsággal.~- Én már asszony vagyok, én csak
213 27| Én már asszony vagyok, én csak szivtelent választhatok:
214 27| alkalmam legyen rá.~- De igen, én is mertem itéletet mondani
215 27| itéleteit kihirdesse, gróf ur, - én sem kérdem, mit itél rólam,
216 28| hogy nem más férfiról, az én férjemről van szó!~- Orvosságunk
217 28| hozzátévén, a mostani eszemmel.~- Én megalkudnám olcsóbbért, -
218 28| megalkudnám olcsóbbért, - lennék én szivesen olyan eszeveszett
219 28| eszed hadnagykorodban is, - én csak a mostani eszemmel
220 28| Ő a jobb oldalon evez, én a balt választám; de megijednék,
221 28| letenné az evezőt. Ez az én fogalmam az alkotmányosságról,
222 28| vagyona vagy szorgalmából.- Én véleményemmel ez ügyben
223 28| megmenekülni.~- Méltóságos gróf, - én csak a kérdésre feleltem, -
224 28| nagy lélegzetvétellel. - Én egy becsületes zsidót megjutalmaznék
225 29| visszaemlékezésben gyönyörködni fogok. - Én az embereket egyformábbaknak
226 29| szemlélő azonnal felismeri.~- Én is elárultam magamat?~-
227 29| mondja meg, mit árultak el az én ösztöneim?~A hölgy önkénytelen
228 29| kedvelik is a szereplést, - én csak a grófnő boldogságán
229 29| bizonytalanságban, mint én.~- S ha a grófnőnek társa
230 29| hogy boldog legyen, ha én nem vagyok is az?~- Megtiltottam
231 29| vagyok is az?~- Megtiltottam én!~Az anya közeledett Vamossyval.
232 29| mit beszélek? Itéljen meg! Én nem érdemlek egy pillanatnyi
233 29| a mije nagyon hiányzik. Én boldogság-szeretetkoldus
234 29| mondja: gyermekem! te az én lányom is vagy!~ ~
235 30| győztem várni.~- Barátom, én itthon vagyok, - kezdi az
236 30| haraggal, kedves atyám, - én meg akarom lepni: kellemes
237 30| mit te vigjátéknak vélsz, én riva fakadhatok rajta: pénzt
238 30| aprilisbe menni.~- Apám, - én is komolyan beszélek tehát, -
239 30| Ez a válasz arra, mivel én atyámat megleptem?~- Semmit
240 30| kételkedem azon, hogy az én erszényem annyira elbámuljon,
241 30| direktorné a szobába lépve, - én nem tűröm férjem uram zsarnokságát.~-
242 30| kedves öregem, - te megint az én kedves, jó öregem vagy.~-
243 30| pénzbeli a rövidség, - a mit én keresek, ritkább valami:
244 30| mint otthon, - az alatt én beszélek.~- Ne kimélj ám,
245 30| mint a mennyit mutatott, s én összeszidtam az órást, mert
246 30| bizonyos czég alól kerültem ki én is, kiálltam az időnek viszontagságait:
247 30| valamit: ne reperálnánk meg az én házi órámat is? hallgassunk
248 31| ellenkezőleg cselekszem, bátya: én nagyon meg szoktam válogatni
249 31| válogatni az embert, az én rostámon könnyen keresztül
250 31| nyomkodom, háromnak fáj: én érzem, feleségem érzi és
251 31| nevet legutoljára, mikor én megmondom ki vagyok, és
252 31| Ő szégyenelje magát, nem én, ha nevét kimondom: Óváry
253 32| Egyszerűn, - bátyja kiszórta, én pedig fölszedtem az ön számára.
254 32| mondok még annyit, hogy én akartam megvenni a jószágot
255 32| volna; de tudja ön, hogy én izraelita vagyok, nem vehetek
256 32| rejtekbe bujtatták. Ezeknek én nem kellek; gondolám, és
257 32| a nap lenyugvóban van, én is veled megyek. Utközben
258 32| figyelj, s azt tedd, a mit én!~Három-négy percz mulva
259 32| merészséget a gróf kezdé, én csak folytattam: én Vámossy
260 32| kezdé, én csak folytattam: én Vámossy László vagyok, gróf
261 32| e jelenet befejeztessék. Én magam majd itt maradok.~
262 32| van a sor valamit mondani: én készséggel várom a következőt.~-
263 32| másnak mint kalandnak?~- Az én véleményemmel ne törődjék
264 32| lesz fejezve az ügy, és én örökre elfeledtem.~- A levelet
265 33| Pesten lakom, fráter, - én vendéglőben, apád a "Zergeutczában"
266 33| sem, édes öcsém, koplalni én sem hagynám, - hadd fájjon
267 33| Mikor ön azt mondja: kell! én már föltétlen hiszek.~-
268 33| Siessen, siessen; mert én nyugtalanabb vagyok, mint
269 33| örömkönyeket, grófnő, - s ha én nem tombolok, - tulajdonitsa
270 33| tartalmát nyilvánitani nem az én jogom; de fél óra alatt
271 33| példány, - a pénzkölcsönző én vagyok, irja be nevemet,
272 33| egykori birtokát, melyet én megvettem az ön számára.~-
273 33| Berger példát mutatott, én követem.~- Gróf ur, - helyettem
274 33| Nekem is van kulcsom, én is tudok mennyországot nyitni,
275 33| közös volt a miénkkel, - én önt vőlegényéhez vezetem.~ ~
276 34| bevihetne egy öllel, - az én uram "hat legénynyel" dolgozik,
277 34| megyen a pinczébe fáért! Én, a regényiró megengedem,
278 34| mérgében elájuljon, de nem én vagyok az ur, a gondviselés
279 34| osztozzunk igazságosan, én kiverem a házból a másikat,
280 34| Fiam! ...engem szidj, ...én vagyok az oka mindennek, -
281 34| üzz ki.~- Nem, ...nem te, én voltam a bolond, - ugy-e
282 34| testvéréhez fordulva, - én juttattam férjemet tönkre, -
283 34| juttattam férjemet tönkre, - én raktam az egyikre mindenemet, ...
284 34| kérlelni az Istent, kit én szándékosan megsértettem.
285 34| élettörténetét, melyben röviden az én életem is foglaltatik. Gondolja
286 34| is, hisz ön nekem példa, én pedig önnek. Uralkodik fölöttünk
287 35| hold föld jut? a mennyire én tudom a számvetést, hatszáz
288 35| beszélni, mondok valamit:~Ha én volnék a hatszáz holdnak
289 35| használjátok tehát, és én a kiképzés utolsó szakára
290 35| publikumot, és ezen érdemeért én magát holtig megnagyságolom.~
|