Chapter

  1 2 |           megszólamlik valami, s azt mondja: hadd e bámuló népet, hadd
  2 3 |          tanulják az olyant, urfi! - mondja a fiú annyi bizalmassággal,
  3 3 |           szennyet, s egy szóval sem mondja, hogy a sok szóból egyet
  4 3 |               Megsajnálna az urfi; - mondja a bojtár, - mert akkor olyan
  5 3 |         életet nem élhetném, urfi, - mondja a bojtár különös hangnyomattal,
  6 3 |             mire az határozottsággal mondja:~- Még a bolondok között
  7 3 |             adom emlékezet okáért, - mondja hangnyomattal, - és hogy
  8 3 |               Itt vagyok gazduram! - Mondja a bojtár a parancsszót várván.~-
  9 3 |            ez a gyerek is itt van, - mondja egy tiz éves leánygyermekre
 10 4 | elmosódhatlan megmaradt.~- Öcsém! ...mondja a kapitány, ...ez az a malaszt,
 11 4 |              hallatára átható hangon mondja:~- A vadat nem fogjuk itt
 12 4 |        nagyon kényes fiatal ember! - mondja az öregebb a tétovázást
 13 4 |              Nagyon kényes vagyok! - mondja a megsértett testvér teljes
 14 5 |           vásárban?~- Vén huszár! ...mondja a gróf mosolyogva, ...elfeledted,
 15 5 |           képében.~- Szegény legény! Mondja a nehány perczczel előbb
 16 5 |        vagytok ellenem, - barátom. - mondja a gróf a kapitánynak: -
 17 5 |              ide, méltóságos uram, - mondja a csikós egy szunyogot elkapva
 18 5 |            összecsomózza neki, s azt mondja: Itt van az élelmed, hanem
 19 5 |         estét" valamivel hangosabban mondja, talán több lesz a borravaló?
 20 5 |              nézetét, gúnymosolylyal mondja a kapitánynak:~- A jámbor
 21 5 |        vallom, - erősiti a kapitány, mondja majdnem ünnepélyességgel, -
 22 5 |         Fölvállalom az utánjárást, - mondja a gróf, - pokoli unalmamnak
 23 5 |          Azon jártál, boldogtalan! - mondja a kapitány keserűen, - és
 24 5 |               szinpadias páthoszszal mondja: Eladtam magamat a jó szellemnek!
 25 5 |           Saját kezem aláirásával, - mondja a kapitány, szinte megirván
 26 5 |             megilletődött hangon azt mondja:~- Jól van, méltóságos uram,
 27 6 |              Ábránd, képzelődés; azt mondja némely olvasó, sőt elmosolyodik,
 28 6 |           vidéken, némi biztossággal mondja: - erre jobbra!~Visszaült,
 29 6 |        barátom, a figyelmeztetést, - mondja a gróf, egyszersmind kéri, -
 30 6 |        barátom, messze fárasztani, - mondja a gróf, - ha utmutatás nélkül
 31 6 |           megmenekült.~- Még egyszer mondja az ur; mert félek, hogy
 32 6 |             félek, hogy ugy álmodom. Mondja a fiu egészen a kocsiajtóhoz
 33 6 |             uram.~- Bolond beszéd, - mondja a gróf fölolvadt kedélylyel, -
 34 6 |           éltesse a méltóságos urat. Mondja a fiu, könnyen megbillentvén
 35 7 |           életet a közemberségnél, - mondja tüzzel a kapitány, - apám
 36 7 |             elmélázó fiut.~- Nem! ...mondja a fiu nagy lélegzettel,
 37 7 |             volt, - aztán czélzással mondja: - széles ez a Magyarország,
 38 7 |            kopogassa meg az enyémet! Mondja a fiu kedélyes ellágyulással.~-
 39 7 |              Ugy kettővel kopogassa. Mondja a fiu elhatározottan arra,
 40 7 |        jusson neki; hanem a nézőé! - Mondja a kapitány egy pillanatra
 41 7 |          hallgatag fiu felé fordulva mondja:~- Eluntad öcsém, a hallgatást?~-
 42 7 |        dicsérlek, se nem vádollak! - mondja az öreg, - magamra vállaltam,
 43 8 |           Öcsém engem kompromittált. Mondja a leendő nagyságos ur, elbeszélvén
 44 8 |               Aztán nejéhez fordulva mondja: Ime, most tapasztaljuk,
 45 8 |          volna utána.~- Nem értelek. Mondja a direktor ur megütődve.~-
 46 8 |             fáradj a hallgatásban. - Mondja a kapitány olyan felsőbbségi
 47 8 |          okoskodom veled, barátom, - mondja a kapitánynak, - gyermekeimtől
 48 10|             ifju, az asszony aggódva mondja a férjnek: ez az urfi a
 49 10|          kére Vámossyt.~- Barátom, - mondja a kereskedő a legmegtisztelőbb
 50 10|         elfoglalni. Ne szóljon ön, - mondja Berger az ifjunak barátilag
 51 10|          semmit.~- Mi khöze hozzá, - mondja a pajkos, indulatjában vagy
 52 10|         megilletődésnek mély hangján mondja a fiunak: - Mikor majd havi
 53 10|          haragos, most áthivatnám, - mondja Berger, és e rossz gyermeket
 54 10|           egyszer elnézem a hibát, - mondja Berger, de intsd meg a gyermeket;
 55 10|        megjelen.~- Nem ingerellek, - mondja az asszony indulás közben. -
 56 10|            szólni akart.~- Kérem, ...mondja Berger, ...én árulok buzát,
 57 10|              látjuk, de az illat azt mondja: itt van!~Az elhagyott,
 58 11|              oly alázatos, Berger, - mondja a gróf gúnyolódva, - beszéljen
 59 11|                beszéljen őszintén, s mondja: miben csalhatom meg az
 60 11|         aztán jó barátok maradunk! - mondja a gróf néhány perczre a
 61 11|            kérem, ne itéljen korán - mondja Berger, - én ezzel a fiatalembernek
 62 12|                hét!~- Ez a sok lány! mondja fohászkodva a tekintetes
 63 12|              aztán ...stb.~- Lányom! mondja a főbiróné, - emelj ki a
 64 12|            mint e gyönyörü alakok. - Mondja a gróf is.~- Látod e két
 65 13|       fordult.~- Eszeteken legyetek! Mondja Laczi barátait figyelmeztetve,
 66 13|         botrányt megelőzni, hangosan mondja a fiuknak.~- Elég volt!~
 67 13|          megyeháznál vagyok szállva! mondja a titkár.~- Én pedig a "
 68 13|     irányából.~- Hallgassuk a zenét! Mondja a gróf toldalékául a játék
 69 13|      idevezérelte őket.~- Elmehetsz! Mondja Vámossy titkár, s visszament
 70 13|         szent egyszerüség ajtaján, - mondja nevetve Vámossy titkár, -
 71 14|   fiatalembert.~- Nehéz a felelet! - mondja a meglepett fiatalember, -
 72 14|             a kicsinylés, Berger ur! Mondja Laczi a kereskedőnek szavába
 73 14|              Ismétlem: megmenteni! - mondja Berger az őszinteség nyomatékával,
 74 14|         lakik, - ön ezt jól tudja, - mondja Berger, s azonnal folytatá: -
 75 14|           tréfál, mindig jó kedvü, - mondja a bécsi pénzember elég redős
 76 14|                Kegyetlen hitelező, - mondja a gróf nevetve, - de én
 77 14|          barátunk ezt épen tizedszer mondja, - tréfál a gróf, - és minthogy
 78 14|           átkozott rossz hitelező! - Mondja a gróf elkedvetlenedve.~-
 79 14|    Megbocsájtok Mayer barátunknak, - mondja a gróf elég fensőséggel,-
 80 14|        zavarásért, Mayerhoz fordulva mondja:~- Átadandóm van, kölcsönös
 81 14|         atyámat akarja produkálni, - mondja a gróf Mayernek nyaka körül
 82 14|              Itt a tizezer forint! - mondja Mayer, - de aztán pontosságot
 83 14|            már el vagyok lágyulva, - mondja az uzsorás, - de háromezer
 84 14|             meg, hogy hangosabban ne mondja:~- Látom, hol végződik el
 85 14|           Azonnal átadom a váltókat. Mondja Mayer, és a vendégekhez
 86 14|          Megakadályozom én, - ime, - mondja Berger testvérének azon
 87 15|            ur bejelenti, hogy szóval mondja el, a mi a levélbe nem fért, -
 88 15|            az apagyilkos nevét ki ne mondja.~- Én Szabó Zsigmond főbiró
 89 15|              Zsigmond főbiró vagyok! Mondja a belépő, nem várva a szokott
 90 15|              uramöcsém emberségét, - mondja a főbiró nagyot fujva, -
 91 15|          férjet, feleségem pedig azt mondja: ő nem éhes a vasorru bábának
 92 15|        többször. Isten engem...~- Ne mondja ki főbiró ur, - az a két
 93 15|        szobájában.~- Testvérek önök? Mondja fölugorva a főbiró.~- Kik
 94 15|      reggelig eltánczolnék, csak azt mondja meg, miképen olvassa ki
 95 15|         hivatalos kézbe tettem le, - mondja megilletődve a jogász; -
 96 15|       fogadom.~- Ember vagy öcsém, - mondja fölolvadva a főbiró, - különb
 97 15|          készen leszek az urfival, - mondja a titkár, - ha tudom, hogy
 98 15|           Csak három órát engedek, - mondja Laczi óráját megtekintve, -
 99 15|          Elment az eszed, ficzkó? ...mondja kemény megütközéssel a titkár.~-
100 15|         ijeszteni, szeles gyerek, ...mondja hirtelen más hangon beszélve
101 16|   főbiróéknál.~A nagy közönség akkor mondja, hogy: értem! mikor a megmagyarázatlant
102 16|            főbiróné.~- Gondold el, - mondja a hét leányos apa saját
103 16|       bolondok vagytok ti, vén apák! Mondja az asszony, bűnbabokat keresvén,
104 16|             záradékul hamarjában azt mondja:~- Holnap estére meghivtam
105 16|              őket együtt.~- Öcsém! - mondja a főbiró a fiunak sorsát
106 16|       kalandokat nem beszélhettem, - mondja a társaságon körültekintve, -
107 16|               a hűséget az utolsónak mondja; - esküszó nélkül már senki
108 16|           meghálálni önnek ez estét! Mondja az anya két lányát kétfelől
109 16|      ugyanazt gondolák.~- Remélem, - mondja a főbiró, - házunknak barátja
110 16|             az idősebb.~- Pörvesztő! Mondja tréfával a jogász.~- Nekem
111 16|             volna valakivel perem, - mondja a lány anyjára tekintve,
112 16|      vádoltathatom.~- Beleegyezem, - mondja a hölgy, - a nevek elmaradhatnak,
113 16|      lábnyira hajolt meg.~- Győztem! mondja a leány.~- Tehát mégis önt
114 16|             mégis önt védelmeztem, - mondja Vámossy, - kimondhatlan
115 17|           bizony, méltóságos uram, - mondja bódult őszinteséggel a huszár, -
116 17|          egynek mond, olyan keményen mondja, mintha ezer embernek mondaná,
117 17|              illő hang, te, Jankó, - mondja a gróf ez egyszer engedékenyebben, -
118 17|             már a méltóságos urat! - mondja Marczi, - kötelességemet
119 17|                 Fiam! kedves fiam! - mondja a gróf mohó örömmel, - köszönöm
120 17|          mint távol.~- Félni? tőlem? Mondja a gróf tagadhatlan fájdalommal.~-
121 17|          eljöttem.~- Isten hozott, - mondja a gróf ez ihletteljes szavakat
122 18|               hogy van szerencsém, - mondja a gróf (s a mi több, valóban
123 18|            kérdezni valóm sincsen, - mondja a gróf, - most tehát szives
124 19|         lényében megölni?~- Ur lesz, mondja az apa, - meghizhatik testben
125 19|          Erre pipámat is leteszem, - mondja a kapitány, - belátod, ugy-e,
126 19|              hallom e kicsinylést, - mondja sértődve a nő, - megköszönhetnéd,
127 19|      visszamennie!~- Akarom tudni, - mondja méreggel a direktorné -
128 19|              keveredni.~- Megyek! ...mondja az asszony, ...ez volt utolsó
129 20|               Fölugrottam, grófné! - mondja a főbiró csakugyan fölugorva.~-
130 20|         Vártam e szerencsétlenséget. Mondja a grófné elrémülve.~- Én,
131 20|          megijesztettem a grófnét, - mondja a főbiró visszaülve, - semmi
132 20|          megigazitást, Vámossy ur, - mondja a grófné szivjósággal, -
133 20|       vélekedjem e fiatalemberről? - mondja a grófné, - nevelőnek nem
134 20|       végzett, az látszik meg rajta. Mondja nevetve a főbiró.~- Kettőt
135 20|                Menjetek, gyermekeim, mondja a grófné - miattatok vendégeim
136 20|               s a grófné fájdalommal mondja:~- Atyátok ridegségét bocsássa
137 20|              Méltóságos asszonyom, - mondja az ifju komolyan, - föltettem
138 20|             ember merhetett ilyet! - Mondja a grófné föllelkesülve. -
139 21|              hangosan és türelmetlen mondja: - Senkinek sem vagyok itthon.~-
140 21|          barátom, téged kicseréltek. Mondja nevetve a gróf.~- Én vagyok
141 21|        kaptam.~- Nem hallja senki, - mondja a kapitány, óvatosan halkabban
142 22|             védelmezőm marad mindig! Mondja az ifju hölgy kezét nyujtva
143 22|          komoly képet, kis grófnő, - mondja Vámossy, - ma nem mond ön
144 22|         grófnő meglehetős izgalommal mondja:~- Vámossy ur! ne itélje
145 22|        akarja tőlem vinni, ugy-e? ...mondja az anya gyötrelemmel. -
146 22|                 Az Istenre kérem, ne mondja, - még a gondolat is borzasztó, -
147 22|         Megálljon, fiatal ügyvéd ur, mondja a grófnő kedélyes czélzással, -
148 22|            sorsába.~- Oly egykedvüen mondja ön ezt: a férfi zsarnok, -
149 22|           meggondolatlanság lenne, - mondja a grófné nagy gyengédséggel -
150 22|        mindent mond ön nekem, ha azt mondja: teljes erejéből akarja
151 22|             tesz.~- Hallod, anyám, - mondja Emma derülten, - a nőnek
152 22|              nagyon követelő vagy. - Mondja az anya.~- Róla is szóltam,
153 22|           novella, a fiatalember azt mondja Fanny kisasszonynak: Meggyőzzem
154 22|        vannak téve.~- Ezt hagyjuk, - mondja Emma, - ez félbolond.~-
155 22|           nyügét? - ezt a novellahős mondja, - nagyapám sohasem érinté
156 22|         Gyáva volt kenyeret keresni! Mondja Emma, befejezettnek óhajtván
157 22|           áldást hoz mindkettőjükre! Mondja kiderülve Emma grófnő, s
158 22|                az ujdonságiró is azt mondja: Mi lett volna szebb jutalma
159 22|        menekült, s ekkor Vámossy azt mondja az anyának:~- Grófné, -
160 23|       vendéget, azért szedegettem. - Mondja Mari, - üdvözölvén őket.~-
161 23|               hanem saját részemről. Mondja Mari a megbántódás érzetével.~-
162 23|          legtöbb ereje és bátorsága. Mondja Mari olyan bizalommal, mely
163 23|      Köszönöm önnek fölsóhajtását, - mondja Vámossy meghajolva, - a
164 23|         Magam fogjam meg magamat? ...mondja Vámossy mosollyal, - ám
165 23|            Kezdem önt megsajnálni, - mondja Mari, ...s hogy ezt elhigye,
166 23|                Köszönöm, köszönöm, - mondja megindultan Vámossy, - néhány
167 23|       maradnak.~- Mari kisasszony, - mondja Vámossy megfogva a lánynak
168 23|         napján nőm kivánjon lenni! - mondja Vámossy a lánynak mindkét
169 23|                Ne mondjon többet! ...mondja Mari a fiatalembernek ajkai
170 23|            égnek kék boltjára, - nem mondja, de ihletve gondolja: Jó
171 24|            magunk vagyunk, anyjuk, - mondja a férj oldalzsebéből levelet
172 24|            is megél nálunk nélkül, - mondja szaporán a férj, - az élhetetlen
173 24|            keresgél a te eszed is, - mondja a nő, - adj hát nekem is
174 24|              adnék.~- Hála Istennek, mondja az asszony, most is az a...~-
175 25|            miért, sem minekutána! ...mondja hangosan a mogorva direktor, -
176 25|          akartam futni, - gróf ur, - mondja a lány haragra pattanva, -
177 25|          valóságos vadmacska vagy, - mondja tréfával a gróf azon hitben,
178 25|             megsiratni.~- Apjuk! ... mondja a nő vigasztalást keresve, ...
179 25|            többet, kedves apjukom, - mondja a nő férjének nyakába borulva, -
180 25|              váddal.~- Édes apám! ...mondja rá lány könyezve, - inkább
181 25|         eltürje, hogy akárki fia azt mondja nekem, a mit én el nem mondok
182 25|          után nagy későn fejcsóválva mondja:~- Sajnálom, lányom, a költséget!~-
183 25|         megfizettettem vele, apám, - mondja a lány az asztalon heverő
184 26|            pedig tetemes előnnyel, - mondja a kapitány, - a grófnak
185 26|         nincsen, - lehet, barátom, - mondja a kapitány, - nézd amott
186 26|            elő.~- Szavadon foglak, - mondja a gróf, - nekünk van kiszemelt
187 26|            ezer forintra, barátom. - Mondja a csikós elnyelve a gunyt,
188 26|             forintért vevő leszek, - mondja öntelten a másik, - és jót
189 26|              már értem, - barátom, - mondja Marczi - hanem értsünk egyet,
190 26|              a kocsisnak adja, s ezt mondja:~- Barátom! ennek az embernek
191 26|            vevőket.~- Itt maradok, - mondja a meglepett ember: de mit
192 26|         csikóshoz közeledett, és azt mondja a gazdának:~- Bátya! kelmednek
193 26|            lányuknak jegyajándéka, - mondja a gróf, - hanem hozzon ki
194 26|         Kérem a méltóságos grófot, - mondja Marczi - ne menjenek még
195 26|           fogta a kocsis.~- János! - mondja Marczi a kocsisnak, - hogy
196 27|        tágitani akarják, s végül ezt mondja:~- Még az életben sem kedvelem
197 27|              válasz nélkül hagyni, - mondja Koltay gróf némi izgalommal,
198 27|          élénk beszélgetést.~- Urak! mondja az elnökleni látszó grófnő
199 27|      Hasztalan a biztatás, grófnő, - mondja egy ifju a társaságból, -
200 27|              Ön megfázik itt benn, - mondja tréfával a grófnő Óváryhoz
201 27|           figyelmeztetést, grófnő, - mondja Óváry, - kályhának nem vagyok
202 27|             kell felelnem, grófnő, - mondja Koltay futó mosolylyal, -
203 27|          kisasszony.~- Beleegyezünk! mondja a két ellenfél, és legelőször
204 27|           Vagy a számtan szerint, ...mondja a csintalan grófné, ki a
205 27|                Az itéletet kérjük! - Mondja a hallgatóság a választott
206 27|                Az előadásnak vége; - mondja az idősebb hölgy, uraim,
207 27|                 Tessék választani! - Mondja Óváry erőltetett vidámsággal.~-
208 27|             készült.~- Nem eresztem, mondja az élénk nő, - nem látja,
209 27|          most mint bocsánandó dolgot mondja ön ki; de jaj annak, ki
210 27|          legjobb barátnéjuk kivánja! Mondja az idősebb grófné feléjük
211 28|            Mindkettőjüket, grófné! - mondja a fiatalember megcsókolván
212 28|        fiatalabb lenni, - barátom, - mondja a gróf, - hozzátévén, a
213 28|                Értsük meg egymást, - mondja a kapitány, - valaki a tölténytartóba
214 28|          lányomat.~- Megállitlak, ...mondja a kapitány meglepetve, -
215 28|         vágyik?~- Méltóságos uram, - mondja Vámossy ünnepélyes hangon, -
216 28|          erőszakolni.~- Erőszakolni? mondja a kapitány.~- A hiba az
217 28|         olcsón, - a ki mint veszi, - mondja Vámossy, - a mely mód szemem
218 28|          szemtanu valék.~- Elhiszem! mondja a gróf nagy lélegzetvétellel. -
219 29|          Akarjon őszinte lenni, - és mondja meg, mit árultak el az én
220 29|           önt gyűlölni.~- Az okot is mondja meg kegyed.~- Ön olyan könyv,
221 29|          lelki előny vagy hátrány, - mondja meg ön, ki ne félne attól,
222 29|  összekuszálódnék.~- Kedves Marim! - mondja a grófné - mennyit vesződnek
223 29|             feje fölött.~- Ne, ...ne mondja tovább a grófné, ...már
224 29|          Emma grófné anyjához sietve mondja:~- Anyám! ha tudnád!~* * *~
225 29|          keblére, s egész odaadással mondja: gyermekem! te az én lányom
226 30|                Megijesztett engem! - mondja a direktorné a szobába lépve, -
227 30|              nem vagyok, asszony! ...mondja a direktor egészen más,
228 30|         osztályt végezzük, barátom - mondja a kapitány. - Tudtommal
229 30|          mentegette magát; hanem azt mondja: Kapitány ur! az óraszerkezet
230 31|             Neked szólnak, anyjuk, - mondja a gazda a konyha felé fordulván, -
231 31|               Tudom, kitől hozott, - mondja a lány lángra lobbant arczczal, -
232 31|       legjavát nem értem, kis hugom, mondja nagyobb érdekkel Vámossy:
233 31|             azt a bizonyos grófot.~- Mondja meg édes apám, - az tud
234 31|               kivel van dolga?~- Jól mondja, tekintetes uram, - szóból
235 31|            adni, öreg, - előbb mégis mondja el nekem e kályhának történetét.~-
236 31|          málhával, Vámossy ekkor azt mondja a gazdának.~- Most már megkérdezhetem
237 31|                 de a kapuszár is azt mondja: neked tilos a küszöb! Ezt
238 31|            neked tilos a küszöb! Ezt mondja pajtásom is, a tallér, melynek
239 31|    réczelesre, s mint egyik csőszünk mondja, közel a csárdához a nádas
240 31|             bojtárok után.~- Marczi! mondja a kormányzó hirtelen szemközt
241 32|               Bevégeztük az ügyet, - mondja Berger, - az árverésről
242 32|       családot.~- Valóban ugy van, - mondja Vámossy mosolylyal, - mától
243 32|       követhetjük-e őket?~- Bizvást, mondja Marczi megindulás közben, -
244 32|         közelségben elég hallhatólag mondja: A vizbe ugratunk, ügyelj,
245 32|         kengyelszijába.~- Gróf ur, - mondja Vámossy francziául, - rendelje
246 32|           Vámossy Marczihoz fordulva mondja: Hazavezeted a leányt, apja -
247 33|     teljesülnie kell.~- Mikor ön azt mondja: kell! én már föltétlen
248 33|              van a grófnak szüksége? Mondja Vámossy hivatali készséggel.~-
249 33|             az ön nevét.~- Aláirtam! Mondja Vámossy, várom a szokatlan
250 33|              A kötelezvény megvan. - Mondja a gróf, vigyázva összehajtván
251 33|            könyük.~- Olvasd, olvasd! mondja a kapitánynak nyujtva a
252 33|        megölelném!~- Egy... kettő ...mondja a kapitány kihuzván zsebéből
253 33|        válaszfal eltünt. Barátom! ...mondja a kapitány a bámuló grófnak:
254 33|       leszünk hárman.~- Kapitány! ...mondja a gróf, ...van három ember, ...
255 34|              dereka sem törnék le, - mondja egy nyelves csizmadiáné, -
256 34|           vagyok az oka mindennek, - mondja a férj bánattal, - fogd
257 34|         bolond, - ugy-e kapitány? ...mondja a nő testvéréhez fordulva, -
258 34|             kezét:~- Kedves anyám, - mondja a tulboldog nőnek, - első
259 34|              pár, - Vámossy tréfálva mondja Marinak:~- Kedves Marim!
260 34|            aláirásomat.~- Ösmerem, - mondja Mari, - azon nagy pecséten,
261 34|            ön, itt van e kis zárban! Mondja a nyakában függő kis szalagot
262 35|         azután ugyanazon pinczér azt mondja: hallja, maga! Ha igy fog