Chapter
1 2 | vele, ha épen ott fárad el.~Az iderajzolt képen két
2 2 | mozdulna odább, hogy azt el is érje.~Rá ne fogd szerencsétlen,
3 2 | egyik alakom szájával mondék el, midőn Bécsnek magas, de
4 2 | hova csak szemmel érhetett el.~Tudományát meg lehetne
5 3 | legyen a kócsagnak, mely el nem jön a tenger mellől,
6 3 | kutágas, hogy zörejével el ne verje a kényes madarat,
7 3 | kevesebb térben férhessen el, a legrövidebb ut halálra
8 3 | ilyen észjárást példának is el meri fogadni; mert rágódott
9 3 | és ily hallgatagon érték el a viznek szélét, hol a magasabb
10 3 | egy köszönöm szóval vette el, kalapját könnyedén megemelintve, -
11 3 | Hohó! ...szolgám, ...el ne alugyál állva! - szólitja
12 3 | leánygyermekre mutatva, - nem maradt el tőlem hát hadd lóssa-fussa
13 3 | bámulandó messzeségre vitte el a gazdát, még az éren is
14 3 | két mérföldre kanyarodott el azon iránytól, melyen a
15 4 | vadászt mennyire csalhatja el a sebzett vad, s a nyughelytől
16 4 | halászatot, hogyan kapta el a szél, - és hogy Marczi
17 5 | megkerül napszáma: vesd el magad, elmegyen a sötét
18 5 | meg nem áll az többé, mig el nem esik. A többit értheti,
19 5 | emberiség végkép nem romlott el?~- Hiszem és vallom, - erősiti
20 5 | ménest, lábán kergethetném el, és délután indulva elérhetném
21 6 | beszélhet szerencséről, ha el nem kapja az ár a hidczölöpöket.
22 6 | küldték; hanem bujdosni megyen el. A töltésről leérve, következett
23 6 | elmehetünk, dolgodtól nem vonlak el.~- Tegnap volt, ma nincs,
24 6 | büszke ur, sőt hibát követett el a finomabb nevelés rovására,
25 6 | jótétemény, hogy e modort el kell nézni, hisz e modor
26 6 | a mesterkélés, nem vett el belőle a nagy világi szenvedély,
27 6 | akadna magyar, ki népünkről el nem hinne ennyit e könyvnek
28 7 | megkapaszkodtam a tizedesben, hogy el ne ájuljak. Azt is hamar
29 7 | kezdtem, öcsém, és ujra el merném kezdeni; mert az
30 7 | idegen országba, hogy vágják el a nyakát, és a hősnek kiszabjanak
31 8 | bizonyitéknak véli, melynek mindent el kell hinni. A mindennap
32 8 | várakoztatlak: ülj le, hogy állva el ne fáradj a hallgatásban. -
33 8 | hogy ez is regény, - jöjjön el hozzám, beszélek neki mást,
34 8 | nyirkos levet: nem vesztem el, nem fagytam meg, itt ülök
35 9 | ösmerősömnak megjövendöltem, hogy el fogja venni azon nőt, kit
36 9 | történt, miért nem mondanám el okulásul azt, a mit magam
37 9 | visszaemlékezéssel hagyja el. Ez a bevezetés: szabad
38 10| gyermekek hibás kiejtésén el fogja magát nevetni.~- Nem
39 10| méltatlanságot követett el, vagy a másiknak béketürését
40 10| inasok pokoli örömmel mondák el, a mit a mestertől hallottak.
41 10| ember kérne, hogy ne mond el minden gyarlóságát!~ ~
42 11| apáért nagyon keveset türnek el a fiunak, kiről irgalmatlanul
43 11| nagyobb erkölcsöt követ el, midőn az előitéletek ellenére
44 11| beszéljen, semmit se feledjen el.~- Méltóságos uram, - folytatja
45 11| szerint részletesen mondok el mindent.~Itt következett
46 11| megbizást nem fogadhatom el.~- Nem értem önt.~- Méltóságod
47 11| lesz, és nagyobb terhet bir el. Régen volt, elfeledte az
48 12| viszontkérdi a tekintetes asszony el nem titkolt nehezteléssel, -
49 12| elmélkedés tiz másodpercz alatt el lőn mondva, aztán megint
50 12| kisasszonyért.~- Mikor is megyünk el, Aladár? Kérdi Vámossy.~-
51 12| szerencsés tapasztalatokat mondá el az ifjabbaknak. Észrevette
52 13| és éles hangon mondván el néhány "istenitő dicséretet",
53 13| hölgyvilága kényelmesen el nem vonulhatott. Laczi ekkor
54 13| napsugár, - akkint mosódik el a rokonérzelem testvérek
55 13| megkopasztottan bucsuztak el a kiméletlen szerencsejátéktól.
56 13| ekkorig nem bocsátottak el.~- Előbb el kellett volna
57 13| bocsátottak el.~- Előbb el kellett volna jőnöd.~- Éjfél
58 13| Éjfél előtt távoztam el; de a százast markukba nyomtam, -
59 14| agyra mutat, mely nem szédül el. Önnek könnyebb lesz azon
60 14| lenne a hazában? mért szórja el a milliókat oktalanságokra,
61 14| csak meggazdagodhatik; de el nem veszhet. A kereskedelemnek
62 14| helyett ujat irok, s hogy el ne unja magát, társaság
63 14| egyetlen szót sem hiszek el.~- Majd megtéritem a grófot,
64 14| legelső alkalommal sem hittem el, engedje meg, hogy most
65 14| gondol, Mayer ur!~- Mára már el vagyok lágyulva, - mondja
66 14| mondja:~- Látom, hol végződik el az ember!~Mayer váltót keresett
67 14| nyugalmasabban helyezhettem volna el; de már most megtörtént,
68 14| magasra kapaszkodó fiát el nem hagyja, készebb tönkremenni.~-
69 14| tőkéről, mást a kamatokról. El ne kényeztesse a hitelezéssel, -
70 14| óhajtottam volna.~- Nem feledem el a különös jelenetet.~- Boldog
71 15| czivakodhassanak értük.~Ha el kell az anyai fészekből
72 15| gondolat, nem hárithatá el magától; mert egy gondolat
73 15| bejelenti, hogy szóval mondja el, a mi a levélbe nem fért, -
74 15| észreveszi, hogy aligha el nem téveszté az ajtót.~-
75 15| leczkémet rosszul mondanám el, bocsássa meg; mert egyszeri
76 15| egyszeri hallás után mondom el, a mint az én asszonyom
77 15| szuszszal lereczitálta. El is kezdem azon a két bécsi
78 15| Teljes lehetetlen.~- Hitesse el velem kedves uramöcsém, -
79 15| kisebbik fájó szivvel ment el az apai háztól, beállt szegény
80 15| nyugtalankodó apát, higye el, hogy csak testvérem viheti
81 15| hogy csak testvérem viheti el lakolatlan nagy városi impertinentiáját;
82 15| elhagynád, előbb azonban mond el, miért jöttél? s ha bevégezted,
83 15| gondom lesz rá, hogy e napot el ne felejtsd.~- Hamar készen
84 15| levelet kaptál, s emiatt el kell utaznod grófi barátoddal.~-
85 15| kedvezésnek.~- Igy váljunk el?~- A mint te akartad, és
86 16| testében, bizonyosan amaz ment el bénán. A közönség beszélt,
87 16| Kérdi a főbiróné.~- Gondold el, - mondja a hét leányos
88 16| most oly bosszuság fogta el az asszonyt, mintha azt
89 16| gyermekét zabért cseréli el. Le nem irom ide azon "titulákat",
90 16| és szép leány egyszerre! El ne aludjatok anyák, vetélytársné
91 16| belőlünk senki sem lophatja el.~- Öcsém, apád nem vétette
92 16| Öcsém, apád nem vétette el, hogy papnak szánt!~- Ez
93 16| ki épen akkor nem hagyott el, mikor a szégyenben felejthetett
94 16| nélkül már senki sem hinné el. A barátság nem olyan, mint
95 16| a dusgazdagok követhetik el, - a dicsőség a törekvőé:
96 16| hisz a feleség ejtette el! Mit gondol, nagysád, a
97 17| gazdasági utak között lovagol el Marczival. Kedélye mit sem
98 17| szinét és illatát vesztené el. A zsarnok ura akar lenni
99 17| álljon. Még nem szakadt el minden kötelék, mely a társadalomhoz
100 17| fia, a félelem daczára el mer jőni az apához; mert
101 17| véghetetlen boldogságot áraszt el szivében, abban az üres
102 17| rohanjon. Az olvasó higye el, hogy - ez ember a válság
103 17| soha.~- Ne félj, nem rontod el.~- Azt gondoltam, hogy szánandó
104 18| magyar földön áldás terül el, a jónak magva kikelt és
105 18| köztisztelet vezérelhet el, a grófi ivadék nagykoruságának
106 19| a léhaság közterén verje el?~- Ki mondta, hogy elveri?~-
107 19| de a mit én tudok, azt el nem prókátorkodod.~Az apa
108 19| megkisértheti.~- Ugy, ugy! hitess el magaddal valamit, én szinte
109 19| bebizonyitja mindazt, mit én ma el nem hitethetnék veled.~-
110 19| elhinni.~- Hogy én mit hiszek el: az az én gondom; hogy te
111 19| hogy az a vékony madzag el ne szakadjon. Nálatoknál
112 20| nem a szaporodás, hanem az el nem fogyás mértékével tartá
113 20| barátságos meghivás sem maradt el, - igy a beszédközök, mig
114 20| irgalmát minden kicsiny ügyben el akarták koldulni. Az Isten
115 20| egy fontot külön sem birja el. Az ó testamentumi király
116 20| megválni.~- Nem eresztem el egy őszinte vallomás nélkül, -
117 20| ragyogó arczczal bocsájtá el.~- Mikor látom megint az
118 20| Ezután csak főbirónak jövök el a járást rezzegetni, - méltóságos
119 21| kitüzött. Kedves magyarom, hidd el, a teremtésnek anyagából
120 21| gúnyolódott; mert semmit sem hitt el Széchenyinek jövendöléseiből, -
121 21| reggelijét nem költheti el olvasás nélkül, s midőn
122 21| kettő négyet sem hiszed el próba nélkül, benned kész
123 21| hogy öröm nélkül nem hagyom el a világot.~- Barátom, -
124 22| folytán kéri, készitené el az utat annak a grófnő előtti
125 22| gondolatától különben sem térne el; mert négy szem közt már
126 22| kényeztetik és finomitják el a főranguak gyermekeiket,
127 22| köszöntőt a mamának.~- Ugy higye el, hogy ezt nem papirosról
128 22| azt, ki őt szereti?~- És el akarja tőlem vinni, ugy-e? ...
129 22| hova csak az emelkedő ér el.~Visszamenet vette észre,
130 23| apróság van, mit nekünk el nem engednek, következésképen
131 23| csak a győzelem után jöttek el megkérni az odaigért kezet?~-
132 23| kertnek sürűjében tévedt el a leány szemétől.~Igaza
133 23| a készet betálalva hozza el. Az a másik szembeszáll
134 23| a váratlan vendég hozta el a gondot.~Még néhányszor
135 24| bizonyos borzongás foglalta el, - ha levele érkezett, melyen
136 24| már régebben gondoltam, el fogja venni gróf Erdeynek
137 24| kedvedet csak az ronthatja el, a kit ki nem lökhetsz az
138 24| feledte a direktort. Ez el nem tudta gondolni, hogy
139 24| fiunk egy bárónőt vészen el.~- Nagyon megéhezett báróné
140 24| beszéltem vele; ha grófnál el nem rontotta kedvét, ugy
141 24| lenne; de érts meg jól, ha el akarjátok vágni nyakatokat,
142 24| vágni nyakatokat, vágjátok el más ember késével, - bizonyosan
143 24| bizonyosan kaptok.~- Mikor hagyod el e kiméletlen modort? Kérdi
144 24| bogaraik vannak, azoknak el kell férni, ha belereped
145 25| mértéket, mely velünk indul el az életbe, s minden cselekedetünk
146 25| mérlegtányérba vetett sulytól, melyet el kell birnunk, vagy a hitványság
147 25| adhassa.~- Két csikót loptak el a ménesből, - becsár szerinti
148 25| annyit mondott, - s ezt is el kellett birni.~- Tetszik
149 25| Azt a becsületet adja kend el a grófnak, - mi friss becsületet
150 25| a mit a gyenge nem bir el, s a mérték alá esik!~Hazament,
151 25| anyámat, ha a gróf ur mindjárt el nem megy.~Ekkor már a gróf
152 25| kisiklott, a grófot ugy lökte el, hogy a zöld szemü kályhát
153 25| takarékos gyümölcsét nyeli el egy nap, s a mit örömkönyekkel
154 25| feléje, de előle hajlik el.~- Én tudom, hogy kend kincses
155 25| ha mondanák, magamnak is el kellene hinnem.~- Nem szólok
156 25| nekünk olyan kincsünk, mit el nem cserélnék a grófnak
157 25| kegyelemre éhezők lepik el. Hiába jutna eszébe a vastag
158 25| azt mondja nekem, a mit én el nem mondok kelmednek.~-
159 26| tűzött ki, s azt minden áron el akarja érni.~- Nem tagadom, -
160 26| hogy a válság órájában el nem esik, és tán gazember
161 26| tudok ellenmondani; de hidd el, csudálom, hogy az emberiségnek
162 26| iránynak.~Marczi és a kocsis el nem gondolhatták, mi történt? -
163 26| arczban, - büntetésképen el akart távozni, ha ott nem
164 26| csordult ki, mikor a kupecz el akart menni. Marczi nem
165 26| lopni, és azt rólad könnyen el is hiszik. Itt maradsz egy
166 26| maradsz egy óráig, hogy el ne zavard a vevőket.~- Itt
167 26| induljak velük.~- Mig mi el nem indulunk, kegyelmed
168 26| egészből.~- Két csikót csaptak el a bojtár keze alól, kapitány
169 26| a kár fejében vesztegeti el most négy csikóját a vásáron.~-
170 26| Marczi a kocsisnak, - hogy el ne feledje ez a gazember
171 27| szerelemről, egyik sem késett el az estélyről, és lehetőleg
172 27| mellett ülnek, egyik sem marad el, mintha egy körnek vonalai
173 27| betanult beszéddel, azt mondom el, a mi hirtelen eszembe jut,
174 27| mely minden ellenvéleményt el akar némitani. Egyiket sem
175 27| megfelelő tetteket követne el valaki, mivel jutalmaznánk? -
176 27| tapasztalásnak eredményei, melyeket el kell hinnem, bizonyitványaik
177 27| és tartózkodással fogadá el.~A nagy terembe érve, Óváry
178 28| Ebben megállapodva váltak el egymástól; az ifju elment
179 28| hiszem, hogy valamit ugy el tudnék mondani, hogy elhigyék, -
180 29| Akármelyik is irigykedve ereszté el azon tünődésben, hogy az
181 29| okosat ugyan neki mondta el, de azt a kedveskedést mégis
182 29| Némi gonoszkodással mentek el mellette, és lesték a gyanus
183 29| mondja meg, mit árultak el az én ösztöneim?~A hölgy
184 29| tettetett nyugalmát sem árulják el a vonások; tehát felelhet
185 29| önmagamért, titkon tőle tanulom el az életrevalóságot és a
186 29| Kötelezvényt álliték ki, hogy el ne feledjem föladatomat.~
187 30| Semmit sem felejtettem el, - leveleid az utóbbi években
188 30| kiment, hogy anyja végezze el helyette az ügyet.~- Lehet
189 30| megfeleztük a vagyont, - vidd el Isten hirével, adok kötelezvényt,
190 30| helyzetedet. Egy hónap mulva el fogunk távozni e vidékből,
191 30| támasztottunk, vagyonunknak fele el van adósitva, mihelyt kihuzom
192 30| ha negyedrésznél többet el nem vesztünk. Kétnegyedrészt
193 30| mennyi kerül, nem feledkezem el, hogy nevemet viseled; de
194 30| szüreteléssel. A tokaji mustot el lehet rontani egy kenyérmorzsával:
195 30| borjulopó tudja, miért lakol: el akarta venni másét, hosszu
196 31| ruhában.~Szorult kebellel ment el azon uradalom mellett, hol
197 31| következtében szülőinek szép birtoka el fog árvereltetni. Kérdezősködés
198 31| szalagszegély, villámként suhan el az érkező mellett, látja,
199 31| meszely bortól gondolja el mindezt? Nem lett okosabb,
200 31| érdekkel Vámossy: ugyan mondd el a többit is.~- Persze, nem
201 31| öreg, - előbb mégis mondja el nekem e kályhának történetét.~-
202 31| benyithatják, a ki jön, el is megyen, ha kinyugodta
203 31| kályhához vágta.~- Igy mondta el a lány, - kérem, már most
204 31| elfordulva.~- Ne fordulj el, kedves hugom, - neked hoztam
205 31| fölismeri fiatalabb éveinek el nem feledt társát.~- Nem
206 31| adósság.~- Miért nem költötted el azt a tallért? Kérdi Vámossy
207 31| mint a csillagot, melyet el nem érek.~- Bizzál bennem,
208 32| apjának jószágát ma árverelték el. Személyesen voltam jelen,
209 32| megindithattam volna, - becsülje el nem mondott érzelmeimet,
210 32| leszakadáshoz? Mint tolvajok jőnek el hozzá a rokonok, és ez magyarázza
211 32| barátom, - büntetésemet el nem kerülhetem.~- Valóban
212 32| hogy a benső küzdelmet el ne árulja.~Közel értek a
213 33| csak a fiut ne eresszék el szülői áldás nélkül. A szobákat
214 33| kétségtelen: a várt levél.~El akarta tenni a levelet,
215 34| láttam: mert még nem jött el az alkalom, melyre fönntartotta
216 34| megtekintés nélkül égesse el ön mindjárt, - a pecsétet
217 35| hogy ti se pusztitsátok el, a következőt határoztam.
218 35| gyilkol.~Még nem pusztitott el bennünket e szerencsétlen
219 35| könyvet olvassátok, higyétek el, hogy leirt soraimat a meggyőződés
|