Chapter

  1 1 |               multhoz való hűség, hogy azt példátlan szívóssággal védeni
  2 2 |            aranyaival drágán vegye meg azt az egyszerű valamit, minek
  3 2 |        pusztának egyszerű rajza előtt? Azt sem kérdem, gyönyörködtetett-e
  4 2 |       lelkemben megszólamlik valami, s azt mondja: hadd e bámuló népet,
  5 2 |            népet, hadd élvezze e képen azt, a mit az emberi kéz föstékből
  6 2 |               a vándor iparos elhagyja azt a fészket, hol ezer ember
  7 2 |               nem mozdulna odább, hogy azt el is érje.~Rá ne fogd szerencsétlen,
  8 2 |               magasztos gyönyörét, nem azt a kincset, melyet csak az
  9 2 |         Bécsnek magas, de szűk utczáin azt monda egy pásztorember:
 10 2 |              ez a nép, mikor nem látja azt, mikor fölkel a nap, meg
 11 2 |             vett még ki árendába, hogy azt ugy fölszántsa, hogy az
 12 2 |            épen megőrizte, megdöbbenti azt a másikat, ki az emberiségnek
 13 2 |     megsüvegelné a puszták fiát, mikor azt a szép gondolatot meghallja:~
 14 2 |             fölnézek a csillagos égre,~Azt gondolom: nézek a babám
 15 3 |          legalsó rétegre, ott keressük azt az embert, ki megvigasztaljon,
 16 3 |             lefürödje hófehér tolláról azt a parányi port, mit a szellő
 17 3 |              mitőlünk elnéztek, máshol azt ép lábbal is sántának látják.~-
 18 3 |              következett, de ma valami azt sugallta, hogy az ezüst
 19 3 |              emlékül viselt tallért, s azt nyujtá a bojtárnak.~- Marczi!
 20 3 |               szeretné beszivni magába azt a magasan látszó kéket,
 21 3 |               szivébe, hanem megérezte azt a boldogságot, mi az öntudaté,
 22 3 |         gyermek nem lepette meg magát, azt hitte, hogy majd visszaverődik
 23 4 |               lóháton rohant utána; de azt is hallotta, hogy a ló partra
 24 4 |                apjának szavaira, mikor azt mondta neki, hogy ha a lánynak
 25 4 |              adott fölvilágositás után azt kérdék, hova lett a csónak?~
 26 5 |           békébe csöppentünk, meguntam azt a nagy engedelmességet,
 27 5 |                fillér nélkül.~- Ingyen azt, a mit pénzért nem találok?~-
 28 5 |                henyeségedben fölemeled azt, a ki éretten eléd pottyan?~-
 29 5 |             Ezt mondta az apám, én meg azt mondom: talán méltóztatott
 30 5 |      szalonnáját összecsomózza neki, s azt mondja: Itt van az élelmed,
 31 5 |               éhe kifog rajta, s a fiu azt gondolja, lóháton nem messze
 32 5 |               s addig megy, hogy eléri azt, a kit régebben kerget lelkiismerete,
 33 5 |              igen megilletődött hangon azt mondja:~- Jól van, méltóságos
 34 6 |            hossza.~Ábránd, képzelődés; azt mondja némely olvasó, sőt
 35 6 |                fejéhez vágtam volna, s azt mondanám: vértagadó!~ ~
 36 7 |             hozzánk férjenek, ösmertem azt a nyugalmazott huszárkapitányt,
 37 7 |                nagy szobában, a zajról azt hinnék, hogy ötven embernek
 38 7 |        tizedesben, hogy el ne ájuljak. Azt is hamar tapasztaltam, hogy
 39 7 |            tudtam, hogy főbe lövik; de azt várták, hogy a két pajtás
 40 7 |                nemes, bár a világ csak azt hiszi, hogy mint az elásott
 41 7 |   összebarátkozzék. De a mi nem lehet, azt oktalanság volna erőltetni,
 42 8 |    méltóztatott venni, a szegény ispán azt hiszi: áldozott a nagy Mamutnak,
 43 8 |         megbocsáthatjuk a mámort. Vagy azt kivánja az olvasó, hogy
 44 8 |           teljes kielégitése; az ördög azt sugja, hogy néhány száz
 45 8 |               méltóságos ur is van. Én azt mondom: nézz hátra, milliók
 46 8 |             megtalálod a magadét, épen azt, a mi most előre megmondva
 47 8 |        szülőket, - az anya hallgatott, azt hitte, hogy testvére, a
 48 8 |                 Mit jelent e kérdés?~- Azt, hogy az elkárhozott lakoljon
 49 8 |             vitába keverednék velem, s azt mondaná, hogy ez is regény, -
 50 9 |               nem mondanám el okulásul azt, a mit magam tapasztalék.~
 51 9 |                helyett kalácsot evett, azt sem a maga kezével, hanem
 52 9 |          kellemesebb, mint ölbe emelni azt a hasábfát, melyet előbb
 53 10|             mit most akarsz mondani, - azt a gazdag zsidóné akarja
 54 10|              egyet-mást kitalálni, igy azt hiszem, hogy emberösmeretem
 55 10|              leszek... záradékul pedig azt mondom: az ellenőr nőm lesz,
 56 10|             nem is látjuk, de az illat azt mondja: itt van!~Az elhagyott,
 57 11|            fölbontása előtt ásitozott, azt vélte, hogy születés- vagy
 58 11|                kik a grófnak bogaraira azt mondák: neki minden jól
 59 11|       hitelezek a többségnek, - hiszem azt is, hogy ha én találtam
 60 12|             mely most föltámadt benne, azt hitte: a vármegye becsülete
 61 12|             anya elpirult: valami léha azt gondolhatná, hogy az anya
 62 12|        táblabiró bolondos észjárásával azt kérdi: "Kik lehetnek ezek?
 63 13|             olyast mondani, a mi talán azt jelezte volna, hogy nem
 64 13|        nyilatkozatot, s mindkét csapat azt nyerte magyarázatul: Majd
 65 13|            megyeházi szállására idézte azt a másikat, azt a bizonyos
 66 13|       szállására idézte azt a másikat, azt a bizonyos fiatal embert,
 67 14|         hasonlóra sohasem gondoltam.~- Azt még kevésbbé gondolta volna
 68 14|         vehetek e hazában földet, hogy azt jobbá tegyem, eszem ki van
 69 14|        váratlan nyereséget, nem látjuk azt a példát, hogy a munkás
 70 14|            pillanatoknak története nem azt bizonyitá, hogy az embereket
 71 14|        atyjának megmentésében; mert ön azt köteles megmenteni, valamint
 72 14|           köteles megmenteni, valamint azt a másikat is, ha ön kérésemnek
 73 15|           végre Zsigmond bácsi bölcsen azt gondolta, nyakára megy valamelyiknek,
 74 15|             valamelyiknek, és "kikéri" azt a tisztességet, hogy a borbély
 75 15|             magától; mert egy gondolat azt sugta, hogy csak az elszegényedett
 76 15|               Vámossynak hivják; hanem azt az udvari titkárt!~- Az
 77 15|             bolond szekta is van, mely azt vitatja, hogy a mi az enyém,
 78 15|           Értem, uramöcsém, - magam is azt mondanám: eb ura a fakó, -
 79 15|                férjet, feleségem pedig azt mondja: ő nem éhes a vasorru
 80 15|             lehessen, a másiknak pedig azt a szerepet juttatta, hogy
 81 15|            reggelig eltánczolnék, csak azt mondja meg, miképen olvassa
 82 15|              egy óra mulva megérkezik, azt mondhatod, hogy sürgős levelet
 83 16|                testvéri viszony" miatt azt is kérdeznék, a mit rejtélyesnek
 84 16|            érthető szörnyülködéssel, - azt a szép fiut akarata ellen
 85 16|           fogta el az asszonyt, mintha azt hallaná, hogy akadt apa,
 86 16|             Látod, milyenek vagytok, - azt gondoltam, hogy te a hetet
 87 16|         beszédet, záradékul hamarjában azt mondja:~- Holnap estére
 88 16|            ösmerte az emberek nyelvét, azt a beszédvágyat, mely a friss
 89 16|           gyermeket adna, már pedig én azt hiszem, hogy mindkettőnkre
 90 16|             fölülemelkedni, és elhinni azt a nagyravágyó gondolatot,
 91 16|              nevek elmaradhatnak, csak azt mondom, hogy a ligetben
 92 16|               kivánni, közös jogot, és azt, hogy a tizenkét oskola
 93 16|                a belátást, végre a jog azt, hogy a jog akkor is jog,
 94 17|           pénzen sohasem volt ennyi.~- Azt akarod mondani, hogy minek
 95 17|                többet?~- Annyi, mintha azt mondtam volna, méltóságos
 96 17|         bántott a méltóságos ur, mégis azt hiszem, mikor egyet beeresztek,
 97 17|               ki a száján, a másik igy azt gondolja, hogy a gróf a
 98 17|               és keményen szól, mintha azt mondaná: No gazember, ide
 99 17|                ha jó kedvét nem látom, azt hiszem, másra haragszik.~
100 17|              Ne félj, nem rontod el.~- Azt gondoltam, hogy szánandó
101 18|             megelőző bizalom iránt, ha azt ily hirtelen kizsákmányolnám,
102 18|                 és megsüvegelték, mint azt a kalapot, melyet Gessler
103 18|                én rendszert akarok, és azt előre bevallom, hogy a gróf
104 18|          bölcsen kifejezett kiskoruság azt jelzi, hogy ezen emberi
105 18|              ifjunak meg kell tanulnia azt, a mi emberi fogalom, s
106 18|             hogy ösmerje az embert, és azt méltányolni tudja.~- Miképen
107 18|           tudja.~- Miképen gondolja ön azt?~- Nagyon egyszerüen, -
108 19|              okom tartózkodni.~- Mégis azt hiszem, hogy kérni akarnál;
109 19|           vállalkozom a keményebbre, s azt mondom: ha grófod volnék,
110 19|               mutatom, hajlandó vagyok azt a meggondolatlant visszafogadni.~-
111 19|                halat nem szenvedheted, azt hittem, fölforditod a házat,
112 19|           hittem, fölforditod a házat, azt mondtad: meg akarnak ölni;
113 19|            körmébe, de a mit én tudok, azt el nem prókátorkodod.~Az
114 19|            magaddal valamit, én szinte azt óhajtom, hogy vak maradj
115 19|                    Férjemről ne szólj, azt gyengédtelen megbántottad,
116 19|                 hanem majd eléd állok. Azt mondod: nagyságos asszony
117 19|             Többet nem akarsz tudni?~- Azt is akarom tudni, - folytatja
118 20|         legszilárdabbat is.~- A grófné azt véli, hogy kikoplalt diák
119 20|               azon uralkodhassék, hogy azt törpébbnek lássa, és ha
120 21|              veszekedni jött kedvem, s azt gondoltam, agyafurtabb embert
121 21|    egészségesnek nem látnálak...~- ... Azt hinnéd: megbolondultam -
122 21|           beállok.~- Hol itt a gond?~- Azt is megmondom: az ilyen társulatok
123 21|                  tehát mit sajnálsz?~- Azt sajnálom, hogy nem czivakodhatom
124 21|            beszélsz?~- Megelégszel, ha azt mondom, hogy én most látom,
125 21|             egyebet nem kérdezve, mint azt: hogy mért szemközt áll
126 21|              régi kor, melyben a küzdő azt is meggondolta, hogy a -
127 22|               ha valaha szeretni fogja azt, ki őt szereti?~- És el
128 22|              mindent mond ön nekem, ha azt mondja: teljes erejéből
129 22|         fegyver, az akarat a kéz, mely azt meghordozza, és szomjazott
130 22|                 novella, a fiatalember azt mondja Fanny kisasszonynak:
131 22|               akarom elkezdeni keresni azt, mit elszórtam, - van annyi
132 22|            grófné, - az ujdonságiró is azt mondja: Mi lett volna szebb
133 22|              menekült, s ekkor Vámossy azt mondja az anyának:~- Grófné, -
134 23|              erőszakolást vár, - de ha azt tudná, a mit én, - az apák
135 23|             ösmer?~- Nem hiszem.~- Hát azt hiszi-e, hogy a középkor
136 24|                 Vadászni ment előbb, s azt izente, hogy estélig nem
137 24|          ijedtében fölkelt.~- Előre is azt mondom: ne védelmezd a haszontalan
138 24|         üttetheti dobra. Toldalékképen azt irja, hogy számitsam be
139 24|           meglepne, ha két hónap mulva azt irná, hogy akasszam föl
140 24|         haragodban beszélsz.~- Ugy? te azt hiszed, hogy most haragszom
141 24|                  Méltóságos fiunkra is azt mondaná minden okos ember,
142 24|          emberekre nézni, hátha valaki azt kiáltaná fülébe: No, basa,
143 24|                ön használta, - s akkor azt is tudja, hogy az emberek
144 24|             báróné leszen az!~- Te már azt előre könyv nélkül tudod.~-
145 24|                mert a mit én adhatnék, azt nem fogadnád meg; de nem
146 24|             lesz ugy, hugom, ha én meg azt mondom neked: jó éjszakát!~ ~
147 25|                a grófot becsülettel.~- Azt a becsületet adja kend el
148 25|          utolsó pillanatig, és bemérje azt a terhet, a mit a gyenge
149 25|          kisasszonyok szemébe.~- Éppen azt akartam mondani, hogy különb
150 25|               beszédre a kisasszonyok; azt sem tudom, én mit mondjak;
151 25|              ezer más megirigylené, ha azt igérném neki, a mit neked.~
152 25|           igazabbat mondott a gróf, és azt maga is hihetne már. (Aztán
153 25|                  okoskodik a nő, - nem azt mondom, hogy elvegyük, négy
154 25|                a hitvány fészket, mint azt eltürje, hogy akárki fia
155 25|               eltürje, hogy akárki fia azt mondja nekem, a mit én el
156 25|                 lányom, a költséget!~- Azt megfizettettem vele, apám, -
157 25|             kincsünk nekünk.~Hazajövet azt vélte, hogy elhozott minden
158 25|           tudnak busulni többé!~A lány azt érezte, hogy a szülők nem
159 26|           embert, - czélt tűzött ki, s azt minden áron el akarja érni.~-
160 26|                igazad.~- Most még csak azt mondom: meglehet; nem szabad
161 26|                 ki elég szemtelen volt azt mondani:~- Mire tartja kelmed
162 26|            nagyon olcsón találta kérni azt a négy csikót.~- Mégis az
163 26|              akartál valamit lopni, és azt rólad könnyen el is hiszik.
164 26|               csikóshoz közeledett, és azt mondja a gazdának:~- Bátya!
165 26|            hagyni?~- Elfeledtük mi már azt.~- Meg ne ríkasson a kapitány
166 27|              voltak. Befejezésül végre azt mondom: a politikai jogokat
167 27|               neki betanult beszéddel, azt mondom el, a mi hirtelen
168 27|                   kérdem: mivel fogjuk azt megbüntetni? A pisszegést
169 27|         levelet Vámossytól, ki röviden azt irja: A gróf néhány hét
170 27|          megint meg lehessen szólitani azt a jó barátot, ki minden
171 27|                s a mi ott következett, azt felelik az udvarlónak. A
172 27|         szerzeményre gondoltunk volna. Azt kérdhetnék, hölgyeim, hogy
173 27|         odanyujtá az ifju hölgynek, ki azt meglepetés és tartózkodással
174 28|                szó van?~- Mindent tud, azt is, hogy e sivár lelkü embertől
175 28|              esetben van menekülés, de azt csak is a legvégső esetben
176 28|               is lányoddal, bizonyosan azt menteném meg először, s
177 29|               ugyan neki mondta el, de azt a kedveskedést mégis másnál
178 29|             szavakat lesték már; hanem azt: kivel beszél többször?
179 29|               Egy becsületes ember, ki azt monda nekem, hogy a józan
180 29|             kifejezik nőiségüket, hogy azt férfi ész utol nem érheti.
181 29|       boldogság-szeretetkoldus vagyok, azt hihetné, hogy koldulni jöttem, -
182 29|            Látja méltóságod a fa alatt azt a két angyalt.~- Egyik az
183 30|           kisasszonyból lett menyecske azt izente volna: Csókoltatom
184 30|          hevesebben, mint máskor, - ez azt jelenti, hogy nem ijesztettél
185 30|                mentegette magát; hanem azt mondja: Kapitány ur! az
186 30|            helyesli a direktor, - csak azt nem értem, mit akarsz e
187 31|              Pesten vannak, a lapokból azt is tudja, hogy sommás eljárás
188 31|               tekintetes uram, - hanem azt kérdezze: meddig maradok
189 31|             fiatal, mint a korosabb, s azt mondják neki: hagyja kend
190 31|            mikor aztán megvallod te is azt a bizonyos grófot.~- Mondja
191 31|       kinyugodta magát. Ebbe a szobába azt eresztem, a ki nem szokott
192 31|           urhoz, kezét megragadá, hogy azt megcsókolja.~- Abból semmi
193 31|                málhával, Vámossy ekkor azt mondja a gazdának.~- Most
194 31|                 Miért nem költötted el azt a tallért? Kérdi Vámossy
195 31|              meg ott valamit.~- Láttam azt máshol, - kőböl nem vagyok,
196 31|               uram, - de a kapuszár is azt mondja: neked tilos a küszöb!
197 31|             jár arra, s negyed nap óta azt is meglátom, mikor az öregnek
198 31|          Marczinak: Közelről is láttad azt a leányt?~- Mellette álltam,
199 31|          hallanád, a hang után rohanj, azt megmondom.~- Ma is elmenjek?~-
200 32|            gróf nemesebb vadra lesett, azt a körülmények bőven bizonyiták.
201 32|            edényeket a déliekkel, mint azt hajdan az anyja szokta.
202 32|               minden hangra figyelj, s azt tedd, a mit én!~Három-négy
203 32|            törődjék a gróf, - kérdezze azt, mit gondol a másik, a grófnak
204 33|                méltóságos asszonyom, - azt mondhatnám: teljesülnie
205 33|           teljesülnie kell.~- Mikor ön azt mondja: kell! én már föltétlen
206 35|    megeredjenek benne. Nem jut eszembe azt várni, hogy az emberiség
207 35|          tartani, vagy kikocsikázni, s azt nézni, hogy harmincz béres
208 35|         kocsisoknak neveld őket, pedig azt hihetném; mert mindenik
209 35|         mindenik külön kocsikázott ki. Azt gondolja, tekintetes urambátyám,
210 35|           láttam egyiknek levelét, még azt sem tudta, hogy a kezdetet
211 35| szemrehányástoktól nem félek; de mivel azt akarom, hogy ti se pusztitsátok
212 35|     szorgalmával bizonyosan elérhetne, azt nemünk gyengébb felétől
213 35|               azután ugyanazon pinczér azt mondja: hallja, maga! Ha
214 35|              legyen, meg nem gondolván azt, hogy nagyobb szégyen uzsorások,
215 35|             végig ma, a legtöbb helyen azt tapasztaljuk, hogy a nagyságos
216 35|              szent földét, törekedjünk azt tulajdonként is birni, de
217 35|   érvényesiteni tudták.~Tőletek várjuk azt, hogy uj nevekkel álljatok
218 35|                 válaszszátok jelszónak azt, mire nekünk legnagyobb