Chapter
1 9 | rosszkor, vagy még jókor jött ön, két zsidó gyermek mellé
2 9 | lenne.~- Helyesen beszél ön, ...dicséri az igazgató, -
3 9 | le az előitéletekkel, ...ön egy jóravaló kereskedőnél
4 9 | egykor a zsidónak házát ön jó visszaemlékezéssel hagyja
5 10| helyet, - semmi jogom az ön körülményeit kérdezni, de
6 10| hogy a jogász urak közöl ön előtt senki sem akart zsidóhoz
7 10| zsidóhoz vállalkozni, - ön talán igen jó, és azonnal
8 10| helyet elfoglalni. Ne szóljon ön, - mondja Berger az ifjunak
9 10| önnél sem csalódott. Mielőtt ön a tanitást megkezdené, figyelmeztetnem
10 10| kell önt valamire, nehogy ön idő előtt, azaz: mielőtt
11 10| megkisérteni.~- Nem fog ön bennem csalódni.~- E szép
12 10| nem titkolódzom: képes-e ön a haragot eltűrni, mikor
13 10| lesz, - és képes lesz-e ön ennél még nehezebbre, nem
14 10| az ellenőr nőm lesz, és Ön belátja, hogy nálunk a férj
15 10| gyermeknek, és legyen teljes az ön győzelme.~Vámossy kézszoritásával
16 10| Mától fogva a fiuk az ön szállására menjenek - teljes
17 10| alkalmas, ha pénze van rá: ön Vámossy ur, tudományt árul,
18 11| lesz csak kiegyenlitve.~- Ön valóban ügyes kereskedő!~-
19 14| kevésbbé gondolta volna ön, hogy valaha zsidó gyermekeket
20 14| társadalom legalsó rétegébe; de ön nem is vonakodhatik, - önnek
21 14| van zárva! Ne gondoljon ön, tisztelt barátom a megvetett
22 14| akarja még verni; gondoljon ön azon osztályra, melynek
23 14| e falak között lakik, - ön ezt jól tudja, - mondja
24 14| Egyszer, csak egyszer hallaná ön egy pénzüzletnek lefolyását,
25 14| pénzüzletnek lefolyását, megösmerné ön azon veszedelmes nyavalyát,
26 14| kérem Mayer barátunkat, hogy ön nevettessen meg, - a lejárt
27 14| ki nem fizeti.~- Mayer, - ön átkozott rossz hitelező! -
28 14| is, - nem gondolva, hogy ön egészen várta a pontosságot,
29 14| kell fizetni.~- Kételkedik ön? Kérdi a gróf boszusan.~-
30 14| magának igérem meg, s egykor ön mai szivességét nem bánandja
31 14| Bergert félrehuzá.~- Végezett ön? Kérdi Berger.~- Rosszkor
32 14| Berger.~- Rosszkor találta ön számlánkat kiegyenliteni,
33 14| vissza.~- Bizonyosan tudja ön, hogy pénzét nem veszélyezteti?~-
34 14| rendesen két váltót veend ön, - egyet a tőkéről, mást
35 14| kell tartanom.~- A mint ön akarja, Berger barátom, -
36 14| másik, - de nem értem, hogy ön, a szigoru humanista, pénzüzletbe
37 14| ereszkedik.~- Ma nem kap ön értelmezést, szavát rá,
38 14| még az ablaknyilásban, - ön, hihetőleg többet látott,
39 14| ha gyanitásomat igazolná ön, a másik fiatal ember...~-
40 14| ember...~- Nem csalódott ön, saját testvérem, legegyenesebb
41 14| biztositom, hogy minden uzsora az ön kezébe kerül. Örülök, hogy
42 14| atyjának megmentésében; mert ön azt köteles megmenteni,
43 14| valamint azt a másikat is, ha ön kérésemnek enged.~- Az ön
44 14| ön kérésemnek enged.~- Az ön példája oly nemes...~- Egy
45 15| jogászbarátai csupa tiszteletből ön iránt óvakodnak az ön dolgaiba
46 15| tiszteletből ön iránt óvakodnak az ön dolgaiba avatkozni, ekkép
47 15| hirbe keveredjenek. Ezt ön, a mindenki által égig magasztalt,
48 15| impertinentiáját; de elvitetem vele ön, - neje - és gyermekeiért!
49 15| melyből olcsón szabadul ki ön, ha három óra mulva elmegyen.~-
50 16| volt szükség a beszédben.~- Ön ügyvéd lesz? Kérdi Mari,
51 16| akarná elmondani: legyen ön e perben az én ügyvédem.~-
52 16| itt félszázados divat.~- Ön nem menne fel azon magaslatra?
53 18| százezerek?~- Semmi szóm az ön nézetei ellen, - fiam kövesse
54 18| tudom, mely szokásokat ért ön?~- A tulságig őszinte leszek
55 18| tudja.~- Miképen gondolja ön azt?~- Nagyon egyszerüen, -
56 18| közös czélra egy embert!~- Ön lelkesült fiatalember.~-
57 18| hetvenkedjem, a mennyit lehet.~- Az ön atyja e szerint jó módu
58 18| kivivhatom.~- Megbocsát ön, a mint belépett, a modor...~-
59 18| Köszönöm, hogy kisegitett ön, - s mivel ön a tant nem
60 18| kisegitett ön, - s mivel ön a tant nem csak elmondta;
61 18| lehet birálni.~- A mint ön akarja.~* * *~Hát az életunt
62 20| vállalkozik élhetetlenségre.~- Ön nem tudja, mi a szegénység, -
63 20| kitüntetésére leszek méltó.~- Tudja ön, - hogy nem vagyok az életben
64 20| ha e hitet föltámasztaná ön!~- E hit mit sem használna,
65 20| a tudatra törekedjünk.~- Ön igen szigoru. - engedje
66 20| föllelkesülve. - Ez embert ön ösmeri?~- Saját nagybátyám,
67 22| mondja Vámossy, - ma nem mond ön köszöntőt a mamának.~- Ugy
68 22| Oly egykedvüen mondja ön ezt: a férfi zsarnok, -
69 22| szerencsétlenség lenne.~- Kimondja ön is e fájdalmas szót, bocsásson
70 22| fegyverhez, az észhez, - az ön eszéhez folyamodom.~- Grófné,
71 22| gyengédséggel - mindent mond ön nekem, ha azt mondja: teljes
72 22| kétségbeessék.~- Ha tudná ön, mily jól esik egy pár köny.~-
73 22| milliói, két csillag az ön szeme, és szebben ragyog,
74 22| napnak égető melegét, az ön szemeinek sugarai csak éltetni
75 23| szerencsekivánásomat.~- Ön az első szerencsekivánó, -
76 23| kérhet.~- Boldog gyermek; ön az életet oly könnyünek
77 23| várhatott volna férjétől, s mint ön is tudja: külön laknak.
78 23| Vámossy, - de gondolja meg ön, hogy az odanyujtott bizalmat
79 23| ülnöknek.~- Ki barátja az ön testvérének, a titkárnak?~-
80 23| kell megküzdenem.~- Igy ön a gróffal hihetőleg szemközt
81 23| gróffal, - ekként elhiszi ön, hogy a nők néha nem gondolják
82 23| bizalmát, erősen hiszem, hogy ön talált utat a győzelemre.~-
83 23| örvendezik a lány, hogy ön remél, - az ifju gróf pedig
84 23| meggondolatlan...~- Hogy ön már fogadni merne az elkövetendő
85 23| kellő közepén. Ne vádoljon ön e példáért, csak a valót
86 23| fölegyenesiti. Oh, ha tudná ön, mily gyámoltalan az ember,
87 23| vállalkoztam, és Isten után ön is megbocsájtja, ha kérdezni
88 23| hogy miért küzdjek? akar-e ön végczélom lenni?~- Hiuság
89 23| önbizalmat nyerve.~- Méltán kérdi ön ezt, - hagyja helybe az
90 23| az értelméhez, - hiszi-e ön, hogy én a grófnővel alkudtam
91 23| megkérni az odaigért kezet?~- Ön győzni akar, és mi legyen
92 23| mindkét kezét megfogva: ön az, kit én meg akarok érdemleni...~-
93 23| Bünhödni akarok, hogy ön által meglepettem magamat, -
94 23| elmarad, vén leány maradok, ön pedig agglegény; mert egy
95 23| órái köszöntének be. Menjen ön be, hadd maradok magamra, -
96 23| bucsut vennem, - ne lássa ön e könyeket, melyek mindjárt
97 24| gróf, - nem is kétlem, hogy ön gyakorlatból ösmervén az
98 24| nyugdijnak, és folyvást ön marad az én legbizalmasabb
99 24| félnek tőle, - vagy tudva ön használta, - s akkor azt
100 27| hallgatnak mindketten.~- Ön megfázik itt benn, - mondja
101 27| nemesebb értelemben vett regény ön - és mások megösmerésére
102 27| mulatni akaró körben?~- Hiszi ön, hogy e sima nyugalom mind
103 27| miatt viszont megitélhetne ön.~- S nem akarná, hogy alkalmam
104 27| még szabad röpködni, hisz ön még gyermek.~- Ezt most
105 27| bocsánandó dolgot mondja ön ki; de jaj annak, ki azért
106 28| gondolatra térithessem.~- Ön csupa vigasztalási jószándékból
107 28| alkalmazható.~- Ösmertesse meg ön velem a csodaszert; mert
108 29| őszinte szóra.~- Kérdezett, ön tudja, miért? ilyent kérdés
109 29| is mondja meg kegyed.~- Ön olyan könyv, mely magától
110 29| merjék.~- Férfiakat gondol ön vagy nőket?~- Mindegy! alkalmazhatom
111 29| vagy hátrány, - mondja meg ön, ki ne félne attól, hogy
112 29| áron elég drágán veszi meg ön a befejezést.~Pozsonyból
113 29| reménység beteljesülhet.~- Ön boldog, ön többet is remélhet, -
114 29| beteljesülhet.~- Ön boldog, ön többet is remélhet, - önnek
115 29| kiszámitás a jövőben, - oh ha ön oly egyedül állna a bizonytalanságban,
116 29| kételyekben?~- Hisz tudom, hogy ön engem szeret, és rólam részvéttel
117 29| lelki erőt. Talán nem hiszi ön, a mit beszélek? Itéljen
118 29| gyarlóságomat. Ha azonban ön egykor észreveszi, hogy
119 29| nem mondhatja, tudasson ön velem, hogy hozzá siethessek.
120 29| adni a szemtanu.~- Hisz ön menekülést?~- Hinnem kell, -
121 29| épiteni mertem.~- Megvigasztal ön ujra, bár nem tudom szavait
122 29| lesz.~- Mit cselekedett ön?~- Kötelezvényt álliték
123 32| várná önt az alföldön?~- Ön várhatott volna, ha törődnék
124 32| kölcsöneire. Nem emlékszik ön igéretemre, - folyvást figyeltem
125 32| én pedig fölszedtem az ön számára. Barátja vagyok
126 32| bizonyosan ugy is van, de ha ön fölszedte a kiszórt pénzt,
127 32| okoskodik Berger, - az ön atyja részrehajló, ha neki
128 32| tékozlónak kezébe jutna a pénz. Ön teljesitse fiui kötelességét,
129 32| kezelje maga. Egykor bevallja ön, hogy a kereskedőnek igaza
130 32| akartam megvenni a jószágot az ön számára, felár elég lett
131 32| elég lett volna; de tudja ön, hogy én izraelita vagyok,
132 32| dobot.~- Szegény szülőim!~- Ön megvigasztalja őket egy
133 32| Nem a jelenről van szó, ön éveket várhatna, mint sok
134 32| várhatna, mint sok más; de ön már eltarthatna egy családot.~-
135 32| senki sem szereti. Ne higye ön, hogy a "kedves nagybácsi"
136 32| rokonságának.~- Ugy megrezzentett ön, hogy czáfolatul azonnal
137 32| házasodnom.~- Fiatal ember, ön nem egészen őszinte.~- Őszintébb
138 32| lányt a partra.~- Kicsoda ön, hogy rejtekembe mer törni?~-
139 32| a következőt.~- Remélem, ön ezt nem nézi másnak mint
140 32| magyaráznom.~- Mit kiván ön feltételéhez?~- Holnap levelet
141 32| levelet Pesten megkapja ön, - jó éjt!~Az áron keresztül
142 33| az édesebb örömekhez.~- Ön a mi vigasztalónk, - már
143 33| teljesülnie kell.~- Mikor ön azt mondja: kell! én már
144 33| kiváncsiskodni nem illett volna.~- Ön várta e levelet, - véli
145 33| grófnő, - igy legkevésbé fog ön makacskodni.~- Méltóságos
146 33| nyugtalanabb vagyok, mint ön.~Vámossy feltörte a levelet,
147 33| lemondás okmányképen itt van.~- Ön komolyabb, mint hogy jót
148 33| az aggodalmaktól.~- Tudja ön azon levélnek tartalmát?
149 33| kapitánytól tudtam meg, hogy ön itt van. Ne szóljon semmit
150 33| százhuszezer forintról, melylyel ön tartozik nekem.~- Szivesen
151 33| Igen, Pesten, - irja ön oda a mai napot és az évszámot,
152 33| és az évszámot, végül az ön nevét.~- Aláirtam! Mondja
153 33| harminczezer forintot ad ön nekem készpénzben, s átveszi
154 33| melyet én megvettem az ön számára.~- Gróf ur!...~-
155 33| bizonyosan tudom, hogy az ön szülői idő előtt fognának
156 33| uj életre. Gazdálkodjék ön nekem, - abból a jutalomszázalék
157 33| három embert megnevezheti ön?~- A tiszagáti csikós, -
158 33| pusztai gazda.~- A harmadik ön!~- Igy leszünk hárman.~-
159 33| mennyországot nyitni, jőjjön ön közelebb, - ekkor a másik
160 33| meglepett leányt: látja ön, hogy a család együtt van,
161 33| ragyog a boldogságtól, az ön sorsa közös volt a miénkkel, -
162 34| Tévednek mások is, hisz ön nekem példa, én pedig önnek.
163 34| volt egykori hitünk. Az ön fia szerencsésebb volt kettőnknél,
164 34| megtekintés nélkül égesse el ön mindjárt, - a pecsétet adja
165 34| kedves fia arájának.~Remélem, ön teljesitendi kérelmemet,
166 34| czimzett levélről kaptam, az ön aláirása van: nézze ön,
167 34| az ön aláirása van: nézze ön, itt van e kis zárban! Mondja
168 34| volt irva.~- Tartozik még ön valakinek?~- Önnek: változatlan
|