Chapter

  1 1 |                meglesz azon jutalmam, mit ez életben reménylenem szabad.~
  2 2 |               megvigasztalja szomját, mit az előteremek inasai rögtön
  3 2 |           hadd élvezze e képen azt, a mit az emberi kéz föstékből
  4 2 |             hogy helyet leljen annak, mit magának kiván; hasztalan
  5 2 |             Még egyszer fölemlitem, a mit saját füleimmel hallék,
  6 2 |           mint az a letépett falevél, mit a füvész gyüjteményes könyvébe
  7 2 |               Hallgasd meg a nyelvet, mit a gyöpön az anyja tejével
  8 2 |          szopott be, - van-e egy szó, mit elcsavart volna, hogy a
  9 2 |           lakik egy pásztor lelkében, mit a hivatottak láthatnak csak
 10 3 |          hangja legyen az utolsó zaj, mit a madár életében hallott.
 11 3 |          tolláról azt a parányi port, mit a szellő ráejtett, és hosszu
 12 3 |               abrakot hozott le; de a mit mondott, egyszerű embernek
 13 3 |       embernek ajkáról olyan önérzet, mit a nagy világban magáénak
 14 4 |              ki apjával a ménes után, mit beszélt Marczival, miként
 15 4 |           osztozván azon fájdalomban, mit az érdemetlen fog tűrni.~
 16 4 |            grófok talán gondoltak, de mit megemliteni nem akartak,
 17 5 |          váltott, hogy most már nincs mit aggódnia, bement a lakba,
 18 5 |            napot" kivánt emberségből, mit akármi ösmeretlennek is
 19 5 |           megelőzte a hangosabb szót, mit a kapitány mondani fogott
 20 5 |               nélkül.~- Ingyen azt, a mit pénzért nem találok?~- Igen!
 21 5 |           találsz egy pár gyümölcsöt, mit izlelésre szánt. Keresztüljártad
 22 5 |        éretten eléd pottyan?~- Értem, mit akarsz mondani: kivántad
 23 5 |             ráadásul borravalót is, - mit a bolond kölyök elvesz,
 24 6 |            tekervényes utról a kocsis mit sem akarván hallani, évek
 25 6 |               irányba találjon.~- Na, mit gondolkozol? ...kiált ki
 26 8 |             hallott olyan komédiát, a mit ez a Laczi gyerek végbevitt
 27 8 |               órában olyant mernek, a mit csak lőporral lehet a világ
 28 8 |          kapták, hiuságát rosszalták: mit csináljon? Felelni, mentegetődzni
 29 8 |           valami elkárhozott lélek?~- Mit jelent e kérdés?~- Azt,
 30 8 |             engedelmeskedni?~- Tudom, mit akar mondani, kedves atyám, -
 31 9 |           aztán... aztán dolgozni, ...mit? nem tudja, - de dolgozni
 32 9 |           mondanám el okulásul azt, a mit magam tapasztalék.~Nem szándékom
 33 9 |       dolgozni akarnék, de nem tudom: mit dolgozzam?~A számitásnak
 34 10|       gyermekeket meg találja ütni.~- Mit gondolsz, Berta, - ilyen
 35 10|               tartóztatja a férj, - a mit a csizmadiáról mondtál,
 36 10|          mondtál, az anya mondta, - a mit most akarsz mondani, - azt
 37 10|             lemondásnak ezer nemét, a mit elolvastak, követni is óhajtják,
 38 10|              dicsekedésnek van helye, mit az ostobák félre is magyaráznának;
 39 10|          diadalát nem tagadhatá; de a mit az egyik tételen elvesztett,
 40 10|             bemondjanak minden hibát, mit beszédjében üstökön foghattak.
 41 10|           pokoli örömmel mondák el, a mit a mestertől hallottak. A
 42 10|               az ösmeretlen szerényt: mit akar? s mikor elbucsuzik
 43 11|               kisérni az utczán, mert mit mondanának az emberek olyan
 44 11|          tétovázás nélkül elhiszem, a mit irni fog. Fiam mellé nevelőt
 45 12|             orczám a szégyentől, hogy mit adunk őméltóságának igy
 46 12|       önmagában is dicsekedni akar. A mit tett, kötelessége, - egy
 47 14|             könyvét, hogy azon kamat, mit némely ur uzsorásnak kinál,
 48 14|          hitelező vagyok, és abból, a mit Mayer barátunk mond, egyetlen
 49 15|               gyerekére czélozni, s a mit látott, a szinházban mások
 50 15|            főbiró örömében nem tudta, mit csináljon, összeölelte a
 51 16|             miatt azt is kérdeznék, a mit rejtélyesnek látszó viszonyából
 52 16|            testvérnek pályáján.~- Hát mit akart az apja? Kérdi a főbiróné.~-
 53 16|              ölnél szélesebbet ugrik. Mit gondol, főbiró ur, e siker
 54 16|            idegen!~- Hát apád?~- Máig mit sem tud rólam, bizonyosan
 55 16|            hisz a feleség ejtette el! Mit gondol, nagysád, a mely
 56 17|         lovagol el Marczival. Kedélye mit sem változott, értem, derültebbre,
 57 17|        beszéljenek többet, ez okból a mit beszél: kérdés, melyeket
 58 17|             kellene leginkább tudnom, mit akarok veletek?~- Tudom
 59 17|         méltóságodtól az emberek; - a mit egynek mond, olyan keményen
 60 17|          pedig nem szokták meg.~- Hát mit csináljak velük, mondd meg?~-
 61 17|      méltóságod mégis odaadja neki, a mit kér, olyan kurtán és keményen
 62 17|               godolkozott arról, hogy mit? Azokat is az emberiség
 63 17|                rávágyva a dicséretre, mit gyermekéről fogna hallani.~-
 64 18|             fiatalembernek, megkérdi: mit tudsz? Lehetetlen a gyereket
 65 18|           ujabb korban érdemet is ad. Mit akar most már a gróf: a
 66 18|               jegyzi meg Vámossy, - a mit mondani akarok, az eddigi
 67 18|              önálló vagyok, és tudom, mit akarok. Az emberiségi fogalom
 68 19|        egyaránt nem tanultuk, hanem a mit fülheggyel hallottunk belőle,
 69 19|          olyanok, hogy én elhittem, a mit te mondtál, mert a mit nem
 70 19|              a mit te mondtál, mert a mit nem szenvedhetünk, az megölőnk.
 71 19|           volna uzsorás körmébe, de a mit én tudok, azt el nem prókátorkodod.~
 72 19|            bizonyosan kellett tudnia, mit beszél. A gyengeség mégis
 73 19|           kettő bebizonyitja mindazt, mit én ma el nem hitethetnék
 74 19|            mindent elhinni.~- Hogy én mit hiszek el: az az én gondom;
 75 19|          elkomédiázván a kényességet, mit valaha meglátott a grófné
 76 20|            megkivánta a ragaszkodást, mit boltban sohasem árultak.~
 77 20|             föltámasztaná ön!~- E hit mit sem használna, grófné, -
 78 20|           több esze van mint nekem, - mit gondol a grófné, ha az inasok
 79 21| kénytelenittessék megvárni a főczélt, mit a tisztelendő ur kitüzött.
 80 21|              Barátom, - sajnálom...~- Mit sajnálsz? áldjon meg az
 81 21|              több ellenvetést - tehát mit sajnálsz?~- Azt sajnálom,
 82 21|               arról kell beszélnem, a mit hihetőleg értesz! - Ettől
 83 22|             küzdelem engem megölne, s mit érezne a gyermek?~- Ez nagy
 84 22|         eszéhez folyamodom.~- Grófné, mit használok én önnek, ha jót
 85 22|              a grófnő nem is gyanitá, mit és mily nehezet kért, -
 86 22|          észrevehető volt az igenlés, mit a grófnő egy hálás pillanattal
 87 22|          Meggyőzzem önt szerelmemről? Mit nekem a csillagok milliói,
 88 22|              pisztolyokról van szó. - Mit tűrjem az életnek nyügét? -
 89 22|         akarom elkezdeni keresni azt, mit elszórtam, - van annyi bátorságom,
 90 23|             is olyan kölcsönnek véli, mit én tőlem egykor készpénzben
 91 23|            meghajolva, - a grófnő még mit sem tud, ámbár férjétől
 92 23|             vár, - de ha azt tudná, a mit én, - az apák elhatározását,
 93 23|                talán nem is gyanitja, mit kiván.~- Annál bizonyosabban
 94 23|               néha nem gondolják meg, mit követelnek.~- Nem merem
 95 23|            Ezer meg ezer apróság van, mit nekünk el nem engednek,
 96 24|               semmit, majd szólok én: mit gondolsz, meglepne, ha két
 97 24|            vakarom ki a többi mérget, mit te észre nem vettél? Kérdelek,
 98 24|          minden tervembe egyezni, s a mit már régebben gondoltam,
 99 24|           keres valami emberi dolgot, mit magában megdicsérhetne.
100 24|             röstelek beszélni; mert a mit én adhatnék, azt nem fogadnád
101 24|                de nem is kéred, - s a mit kérsz, hihetőleg nem felelhetek
102 25|               bemérje azt a terhet, a mit a gyenge nem bir el, s a
103 25|         ülőhelyéből), - én nem tudom, mit mondanának ilyen beszédre
104 25|       kisasszonyok; azt sem tudom, én mit mondjak; hanem majd behivom
105 25|                ha azt igérném neki, a mit neked.~A leány hirtelen
106 25|                hogy megálmodd ujra, a mit mondék.~- A gróf ur is álmodjék,
107 25|      gyümölcsét nyeli el egy nap, s a mit örömkönyekkel rakott össze,
108 25|            van nekünk olyan kincsünk, mit el nem cserélnék a grófnak
109 25|         hazudni is kénytelenittessék. Mit tudhatta ő, miként fogadná
110 25|               fia azt mondja nekem, a mit én el nem mondok kelmednek.~-
111 25|              elhozott minden bánatot, mit ő elbirhat, - félt, hogy
112 25|       keresett kinn a kertben; mert a mit most tett, azért az is fáj,
113 26|          mondja a meglepett ember: de mit sem használ; mert ahány
114 26|           hanem a másét.~- Nem értem, mit mond, hugomasszony.~- Hogy
115 26|                  hát az a kis láda, a mit egyszer itt tetszettek az
116 26|          eltagadtam volna.~- Tudod-e, mit mentettél meg neki?~- Talán
117 27|              meg nem adja magát; de a mit védelmez, abból másnak semmit
118 27|             után meginkább elhiszi, a mit a regény beszélt.~Könyvtáramnak
119 27|             gróf ur, - én sem kérdem, mit itél rólam, pedig itélni
120 28|       állapodnod. Elhiszem mindazt, a mit mondtál, - ezer hozzád hasonló
121 28|       okoskodik, gyermeke felé rohan: mit neki a halál, hisz ahova
122 28|            csak arról fogok szólni, a mit méltóságod kérdez.~- Oly
123 28|              ugy, barátom, - ahhoz, a mit magadnak okoztál, lányodnak
124 28|        öcsémtől kérdhessek valamit, a mit ő nem akart elmondani: öcsém,
125 29|               lenni, - és mondja meg, mit árultak el az én ösztöneim?~
126 29|           erőt. Talán nem hiszi ön, a mit beszélek? Itéljen meg! Én
127 29|      gyermekeinek atyja ellenében. De mit gondol nőm? Minden ember
128 29|            tökéletesen boldog lesz.~- Mit cselekedett ön?~- Kötelezvényt
129 30|              hirnek, uri barátom, - a mit te vigjátéknak vélsz, én
130 30|              pénzbeli a rövidség, - a mit én keresek, ritkább valami:
131 30|       direktor, - csak azt nem értem, mit akarsz e sok példával?~-
132 30|               senki sem törődik vele, mit evett? A borjulopó tudja,
133 30|               rajtam, olyant mondj, a mit elkeseredett szivem bátorkodik
134 30|           bekövetkezik az árveréskor, mit ő ma nem hiszen.~- Most
135 31|          meghatározta a jövendő bért, mit neki adni fog, még csak
136 31|            megelégszem a történettel, mit nagyon szeretnék tudni.~-
137 31|             leszek nálad, - elmondod, mit látsz.~A ló ugy is nyergelten
138 32|         hangra figyelj, s azt tedd, a mit én!~Három-négy percz mulva
139 32|               a gróf, - kérdezze azt, mit gondol a másik, a grófnak
140 32|               nem kell magyaráznom.~- Mit kiván ön feltételéhez?~-
141 34|            átadom nagyasszonyomnak, - mit főzünk mára, nagyasszonyom?~
142 35|       urambátyám idejében maghal, - s mit gondol, t. urambátyám, kétszáz
143 35|               erő megtagadja magát, a mit öntudatos iparkodással,