A kapitány bácsi.
Amint már mondám, hogy a
jószágigazgatók egy része félistennek hiszi magát, hogy is ne: ezer ember
kunyorálja kegyelmüket, a hatalom megrészegit, részeg ember elől pedig az
Uristen is kitér.
Vámossy direktor ur
tekintélyét irgalom nélkül gyakorolta a rábizott körben. Ösmertem egy hasonló
nagy hatalmu igazgatót, ki nem csak a rábizott uradalmakat, hanem az egész
megyét befolyása alá fogta; de mivel a megyében oly átható tekintélye volt,
husz esztendeig ki nem ment a megyéből, hátha akadna máshol olyan ember,
kinek nagyobb tekintélye volna, mint a p....ai prefektusnak. Vámossy ez urnak
szakasztott mása volt, és szeretné a kapitányt nyársba huzni, hogy védenczeért
nem könyörög.
Esztendeig nem szólt a
kapitány, senki sem emlité a fiut, végre az apa megunta a némaságot.
- Sógor! - szólitja meg a
kapitányt, nincsen mondani valód?
- Barátom, én nem vagyok
néma, - ha beszélni akarok, nincsen okom tartózkodni.
- Mégis azt hiszem, hogy
kérni akarnál; de nem mersz!
- Rosszul ösmersz, atyámfia,
- a kéréshez kevesebb bátorság kell, mint a megszidáshoz, - tehát vállalkozom a
keményebbre, s azt mondom: ha grófod volnék, elkergettelek volna
szolgálatomból.
- Sógor, ez elég
vakmerő gorombaság, minővel senki sem illetett.
- Bebizonyitottam, hogy a
merészség hijával nem vagyok, sőt merészkedem állitásomat megmagyarázni.
Egy fiatal tisztet elcsaptál; mert husvét napjára előleges tudtod nélkül
egy bárányt meg mert süttetni. Hallottam a tornáczon, mikor orditva mondtad
neki, hogy egy bárány, száz bárány, neked mindegy: hűségére biztad, az
utólagos jelentést semmibe sem veszed, és elüzted. Eddig a példa, következik az
alkalmazás. Két fiuval áldott meg az Isten, hova martad az egyiket? szivtelen
vagy, oktalanságod az egész környéken botránytárgy, s a gróf botránykőnek
megtűr! - Tessék megitélni: meg merem-e mondani az igazat?
- Magam vagyok az oka, hogy
fölpiszkáltalak, de ne mondd, hogy vadkan vagyok, és csak agyaraimat mutatom,
hajlandó vagyok azt a meggondolatlant visszafogadni.
- Nem tudom, mi lelt ma; és
nem hiszem, hogy egészen megpuhultál volna, akarom tudni, mi föltételeid
vannak?
- Először is
bocsánatkérés.
- A kezdet gyanittatja,
hogy agyaraid megvannak épségben, - véli a kapitány, - hadd hallom a
második föltételt!
- Elmegyen a papnöveldébe.
- A harmadik föltételt nem
kérdem, nincsen is rá szükség, ha fiad oly hitvány ember volna, hogy
eljőne kegyelmet koldulni, és alázatosan belekivánkoznék a gyászruhába
silány világi czélokért, mint tavaly mondám: meglőném én, az ő
bátyja. Most nincsen itt a fiu, nem botránkozhatol meg a szülők elleni
lázitásban. Beszéljünk higgadtan: beszéljünk a theologiából, mindketten
egyaránt nem tanultuk, hanem a mit fülheggyel hallottunk belőle, kérdezzük
ki egymást. Fülheggyel hallám, hogy az ember test és lélek, mindkét részt külön
agyon lehet ütni, - hol van megirva, hogy az apa föl van jogositva gyermekét
egyik lényében megölni?
- Ur lesz, mondja az apa, -
meghizhatik testben két mázsára, - aztán lelkének üdvösségeért imádkozhatik az
unalomig, hol és mikép leszen agyonütve?
- Várj, barátom, hamar
megkapod a választ... Feleséged konyhája ellen nem lehet panaszod, a multkor
elfeledkezett, hogy a kirántott halat nem szenvedheted, azt hittem, fölforditod
a házat, azt mondtad: meg akarnak ölni; mert egyszer megundorodtál. Az egyéni
viszonyok olyanok, hogy én elhittem, a mit te mondtál, mert a mit nem
szenvedhetünk, az megölőnk. Miért kényszerited fiadat a papi pályára,
melyre hivatást nem érez? és ha ezt megmondta, kötelességed lett volna fiadnak
nyilatkozatát apai bölcsességgel méltánylani.
- Magasabb czéljaim voltak
és vannak.
- Két mértéked van, ugy-e?
hiuságod a másik fiut legyezgeti, menjünk vissza a theologiára, micsoda
vértagadás ez, egyik fiadat az Isten kertjébe adni napszámosnak, hogy a másik e
napszámnak árát a léhaság közterén verje el?
- Ki mondta, hogy elveri?
- Ketten mondjuk: te és én. Nem
bánom, ha eltagadod is az ezreket, melyeket Bécsbe küldesz, hogy fiadnak "jó
szaga" legyen. Ha elegendő volna a te bőkezüséged, nem
jutott volna uzsorás körmébe, de a mit én tudok, azt el nem prókátorkodod.
Az apa elhalványodott, a kapitány
oly goromba volt teljes életében, hogy ez alkalommal kiválólag bizonyosan
kellett tudnia, mit beszél. A gyengeség mégis védelemre készté az apát.
- Előre tudtam, hogy a
közbeszédtől ő sem lesz mentes.
- Be fogom bizonyitani,
szerencsétlen ember, mihelyest megunod a sok fizetést. Még korán lenne, a
leczkepénzt fizesd meg előbb, addig én magamban gyönyörködöm az
elérkezendő megbánáson.
- Értem ezt az ijesztgetést, -
okoskodik az apa, - ha a katona a theológiából okoskodhatott, a prókátorkodást
szinte megkisértheti.
- Ugy, ugy! hitess el magaddal
valamit, én szinte azt óhajtom, hogy vak maradj néhány évig, hozzád hasonló
emberek pénzzel mérik a bajnak nagyságát, majd a kétszer kettő bebizonyitja
mindazt, mit én ma el nem hitethetnék veled.
- Nem haragszol meg, ha valamit
mondok?
- Gorombaságot nem mersz mondani,
mert örülsz, ha békét hagyhatsz, beszélj bátran.
- Sógor, nem kell mindent
elhinni.
- Hogy én mit hiszek el: az az én
gondom; hogy te mikor józanodol ki: az a te gondod. Mára elvégeztem
beszélgetést, sokat kérdezhetnél, mire én nem akarok felelni. Tanácslom, ne
aggódjál Laczi miatt, életrevaló ember, egyszerü ember, ezereidet bátran
kidobhatod a másikra, nem kell kitagadnod; de az is bizonyos, hogy nem lop
szénát, hogy testvérének lovát hizlalja meg.
A direktor ur nem boldogulhat goromba
sógorával, nyakára küldé nejét, hadd vesszenek össze a testvérek, majd a
ludméreg boldogul a mogorva katonával.
Megint figyelmeztetem az olvasót,
hogy a direktornék szinte kivételes istenteremtések, elértek férjük által olyan
hatalmat, melyre a szülői házban sohasem gondoltak. E hatalmat ugy
gyakorolják, mint a majom a csizmadiakést, mindent összevagdalt vele, végre a
maga nyakát is. Tapasztalásból irok, nem akarok hizelkedni még az asszonyoknak
sem, kiknek magán körben teljes hódolatomat nyilvánitom; de a társadalmi
kötelességeknek elmulasztását tartózkodás nélkül szemükre vetem. Láttam és
ösmertem hazámban sok nagy embert, ő maga szerény volt: de felesége
czégért ütött, és szinte sajnálni látszék, hogy ha a hintónak oldalán és az
inasnak bérruháján a gombra felrajzolják a méltóság czimét, miért nem viselhet
ő is valami nagy gombot napernyőjén vagy legyezőjén, hogy az
igaz világ tudná, kit tisztelhessen.
A hirtelen ugorkafára kapott
ember általában oly nevetséges hatalomkörében, mint az az indus, ki New-Yorkba
tévedvén, visszamenet frakkot vett, de ugy vette magára, hogy a két lebegő
frakkszárnyat elől viselte.
Csendesen pipázgatott szobájában
a kapitány a harcz után, és meg sem álmodta, hogy nővére megalázza magát
az agglegényi szállásra.
- Minő pipaszag! Finyáskodik
a direktorné, elkomédiázván a kényességet, mit valaha meglátott a grófné körül.
- Nagy áldozatodba kerül eltürnöd
e szagot, hugom, - vélekedik a kapitány, - mondd meg, mi kergetett e
szenvedhetlen pipafészekbe?
- Okosan akarnék veled beszélni.
- Erre pipámat is leteszem, -
mondja a kapitány, - belátod, ugy-e, hogy férjed...
- Férjemről ne szólj, azt
gyengédtelen megbántottad, meggondolhattad volna, hogy egy direktor...
- Most meg én kapok szavadba, -
hugom, - férjed ijesztő tekintély lehet a megsanyargatott tisztek és holmi
ostoba hajduk előtt, - én nagyobb urakhoz szoktam, - egy ezredes az
engedetlenséget főbelövéssel büntetheti, mig férjedet egy elkeseredett
iródiák ugy elveri egy csapófával, hogy félesztendeig megfekszi, és az ifiurat
meg sem szidják. Beszéljünk másról, ha csakugyan valami okosat akarsz mondani,
különben ujra rágyujtok a legkegyetlenebb méhfujtóból.
- Rossz néven veszem, hogy azon
makacs gyereknek engedetlenségét jóváhagyod.
- Én nem hoztam elő a fiut,
vártam, hogy az anyai érzelem megszólamlik benned, - felelj: az anya beszél
most, vagy a direktorné asszony?
- Egyik ugy, mint a másik.
- Jobban szerettem volna
hallani az elsőt, - az anyai viszony szent, - ennek fájdalmaiért az Isten
a legszentebb örömeket adta. A direktornéság véletlenség, mely még annyi
hatalom sem, hogy a magad fogfájását robotosné által kinlódtasd le.
- Gyakran hallom e
kicsinylést, - mondja sértődve a nő, - megköszönhetnéd, hogy hugod nagyságos
asszony lett.
- Most már pipára
gyujthatnék, hugom, - e pöffeszkedés igen messze ment, - hanem majd eléd állok.
Azt mondod: nagyságos asszony vagy? sült bolond, ki a nagyságos czimet rád aggatja,
és tudtommal nem hallod mástól, mint a férjed alatt szolgáló szegény tisztek és
birkabőrhajszoló zsidóktól, - kiknek örömest elhiszed nagyságos -
voltodat. Hugom! Erdélynek fejedelmeit hivták nagyságos uraknak, azoknak kegyét
fejedelmek keresték, feleségeik előtt a pápai követ is bókolt, és évi
fizetésükbe nem volt kialkudva négy mázsa hus, két mázsa só, - és nem tudom
mennyi faggyugyertya. A mely nagyságot a hajdu strázsál meg, nem kell vele
hetvenkedni. - Jó szerencse, ha kiszoritja férjed, hogy megtekintetesurazzák;
de mindketten részegek vagytok elképzelt hiuságtokban, - férjed nagyobbik
fiadat hosszu madzagon föleresztette, mint a sárkányt, jól vigyázz, hogy az a
vékony madzag el ne szakadjon. Nálatoknál jobban tudom, hány ezer forint kell a
bécsi urfinak, néhány év alatt tönkrementek, és félek, hogy valami városkának
félreeső utczájában "ifiasssony"-képen talál meg a - másik!
A direktorné készült
elrepedni, nagyságos asszonyi dölyffel lépett a szobába, és ifiasszonyi
kilátásokkal kell visszamennie!
- Akarom tudni, - mondja
méreggel a direktorné - hol csavarog az a gyermek?
- Többet nem akarsz tudni?
- Azt is akarom tudni, -
folytatja tovább, - akar-e az apai szándéknak engedelmeskedni?
- Bizonyosan mondhatom,
hogy: nem! - Válaszol a kapitány. - Utja különvált tőletek,
szorgalmas, becsületes polgára lesz a hazának, és arra törekszik, hogy józanabb
napjaitokban támasztok legyen; mert nagyságos fiad Bécsben maholnap elveri
minden vagyontokat.
- Te voltál professzora, -
képzelem milyen a tanitvány.
- Ezt már asszonyészszel
mondod, kedves galambom, - mosolyog a kapitány, - megbocsátok, nem szeretek
veletek háboruba keveredni.
- Megyek! ...mondja az
asszony, ...ez volt utolsó szóm.
- Én is mondok valamit,
hugom: Két esztendeig ne szóljunk a gyerekekről, mától fogva rovásold
össze, hány ezer forintot kell Bécsbe küldeni? Itt-ott hiuságtoknak jut egy kis
koncz, fiad még vergődve kap valami czifra czimet; de majd fogynak
ezreitek, kezded drágálni a nagyvilági komédiát, és jól esnék valakinek
panaszolkodni; de nem mersz. Hasonlóid kinevetnének, az alattad állók
kárörvendeznének, - férjed nem vigasztalhat; mert maga is vigasztalást keres.
Még lesz egy menedéked, jer hozzám, a vén katona nagyobb bajt is látott, az
egészséges embereknek ezrenkinti meghalását, és nem csodálkozom, hogy az is
jajgat, kinek régi baja van. Jer akkor hozzám panaszolkodni, jer e füstös
szobába, és ha három nappal előbb megizened jöttödet, szobáimat
kimeszeltetem, hogy a pipaszagot meg ne érezd!
* * *
Elment az asszony: haragudott,
hogy nem haragudhatott.
|