A zivatar eleje.

Vámossy jókor jött, a grófné szorongattatva sietett az ajtó felé, midőn az inasnak bejelentése után jőnie kellett az óhajtott vendégnek.

- A baj küszöbünkön van, kedves Vámossym, - kezdi a grófnő, - nézze meg e levelet.

- Tudom a tartalmat előre, a gróf lánya kezéről akar rendelkezni.

- Mentsen meg bennünket, Vámossy.

- Mindkettőjüket, grófné! - mondja a fiatalember megcsókolván a grófnénak feléje nyujtott kezét; de előbb valamit kérdeznem kell: tudja a kis grófné, hogy Óváryról szó van?

- Mindent tud, azt is, hogy e sivár lelkü embertől még a férfiak is futnak.

- Igy a grófnak választása...

- Gyermekemre a legválasztottabb szerencsétlenség.

- Méltóságos asszonyom, nem akarom egy perczig meghosszabbitani nyugtalanságát, a legvégső esetben van menekülés, de azt csak is a legvégső esetben fogjuk alkalmazni, addig más módhoz kell nyulnunk, huzni-halasztani az időt, hogy a grófot más gondolatra térithessem.

- Ön csupa vigasztalási jószándékból feledi, hogy nem más férfiról, az én férjemről van szó!

- Orvosságunk arra lesz csak alkalmazható.

- Ösmertesse meg ön velem a csodaszert; mert halálos rettegésben élek.

- Nem vagyok egészen fölhatalmazva, méltóságos asszonyom; de férfiszómnak higyen, nem mondanám ki a vigasztalást, ha a szükségest biztosan nem tudnám.

- Hinnem kell és örömest hiszek.

- Halogatás, az a jelszó, - a végsőhöz a végső esetben kell nyulni.

Ebben megállapodva váltak el egymástól; az ifju elment egyéb dolgai után, mi nem is követjük; hanem fölkeressük a grófot. Együtt ülnek a kapitánynyal, élénken beszélgetve a napi kérdések fölött.

- Tiz évvel szeretnék fiatalabb lenni, - barátom, - mondja a gróf, - hozzátévén, a mostani eszemmel.

- Én megalkudnám olcsóbbért, - lennék én szivesen olyan eszeveszett hadnagy is, mint voltam.

- Hol jár az eszed, vén katona? - neked mindig volt elegendő eszed hadnagykorodban is, - én csak a mostani eszemmel tudnék alkalmas helyre állni. Szép az a honfipálya, barátom, ha cselekedni tudunk.

- Elmégysz a felső házba, - adandó alkalommal...

- Rosszul biztatsz, - utolsó ember lennék ott, - nem hiszem, hogy valamit ugy el tudnék mondani, hogy elhigyék, - szavazógép pedig nem leszek.

- Hiuság.

- Semmi hiuság, - a katonaságnál a dobos is valami, a legnagyobb tüzben ő beszél, és vitéz, ha furcsa hangszerén a golyók között beszélni mer. Az országgyülésen némely szavazók ugy jelennek meg, mint a tábori szekereken a töltények, eljőnek, hogy más odalője, a hova akarja.

- Értsük meg egymást, - mondja a kapitány, - valaki a tölténytartóba akart helyezni téged?

- Az öreg Óváry gróf.

- Ő szokta vezényelni a néma szavazatokat bécsi előirás szerint.

- No, igen, - pedig arra semmi kedvem.

- Hol a régi engedelmesség a nagy tekintélyek iránt?

- Hála Istennek, hogy ezen nagy tekintélyek alá nem tartozom.

- Hohó, ...van ezek helyett más nyüg, - a mi szerződésünk.

- Neked szivesen engedelmeskedem, - a mint kivánod, a te eszed szerint néma szavazó leszek.

- Szerződésünket ily részletesen nem akarom alkalmazni, - jogomat nem ellened: javadra akarom használni.

- Valóban óhajtom az alkalmat, hogy jogoddal élni kénytelenittessél.

- Ne fösd a falra az ördögöt, hirtelen megjelen, - s akkor bánod meg...

- Megbánni? ...nem, barátom, megbánni nem fogom. Miért tagadjam, ujjá születtem, ezt különös fogadásunknak köszönhetem, - egy életért pedig, barátom, áldozhatunk valamit.

- Összekoczódhatunk a politikában.

- Ezt épen nem hiszem. Emlékezhetel, kártyajátékban is türelmes voltam; mert elképzeltem, ha kizártuk a szobából az okos embereket, és pénzünk fölött birónak közakarattal a négy filkót választottuk, tiszteljük a néma birókat, melyeket legalább szó- és ajándékkal elbolonditani nem lehet.

- A politika nem kártya, a politikában gyakran szenvedélyek nyilatkoznak.

- A szenvedélyek bűne már hagyogatni kezd, barátom, - sokáig egykedvüen néztem a pártokat, e hosszu szemlélődésben a pártokat ugy képzeltem, mint a csónakban ülő két evezőt, az egyik jobbról, a másik balról feszit, - külön mindenik oldalt hajtaná a csónakot, és az örök keringésben nem haladna előre, - mig igy, a józan kormányos kevés munkával, okos vezetéssel a két különirányu erőlködést czéljára, a középpontra vezérli.

- Óváryval még sem akarnál szavazni.

- Ő a jobb oldalon evez, én a balt választám; de megijednék, ha ő letenné az evezőt. Ez az én fogalmam az alkotmányosságról, mely előttem olyan zár, melyet ellenkező rugóval kell képessé tenni, hogy zárjon.

- Egy véleményen vagyok, igy politikában legfölebb feleselhetünk; de össze nem kapunk, még Óváry miatt sem, pedig...

- Elkapom a szót előled, barátom, - ez emberrel különös viszonyom kezdődik, fia nőül fogja venni lányomat.

- Megállitlak, ...mondja a kapitány meglepetve, - nem kétlem, lányodat megkérdezed előbb?

- Nyugodt lehetsz, - a felsőbb körökben nem fohászkodnak a lányok után, nem irnak hozzájuk verseket. Mikor mi házasodunk, tudjuk, hogy melléktekintetek sokat parancsolnak, - gyermekeink, kivált a lányok, illemet tanulnak a gyermekszobától a kivilágitott termek ajtajáig. Férjhez ugy mennek, mint a tánczba, a bemutatott férfi karjára veheti; mert magaviselete ellen nincsen kifogás, és a szülők...

- Ismét meg kell állapodnod. Elhiszem mindazt, a mit mondtál, - ezer hozzád hasonló állásu apa igy gondolkozhatik lányáról, ha maga nevelte saját légköre számára; de nőd elvonult a világ elől, nem kereste a nagy világ élveit, bizonyos tehát, hogy ennek hiányát mással pótolta, s okom van hinni, hogy lányát maga nevelte, az anyának szeretetével, mely fölnevelt gyermekét nem ugy állitja a fényezett padolatu terembe, mint egy cserép virágot, hogy szaporitsa a csoportozatot. Vigyázz! lányodat olyan anya nevelte, ki a gyermek mellett nem grófnő volt; hanem anya. Tudod-e, mi az: anyának lenni? Jól emlékszem, együtt voltunk tábori gyakorlaton, a bámész tömeg szájtáltva gyönyörködött a szokatlan látványban, és az egyik rész nagy későn vette észre, hogy balszárnyunk feléje kanyarodik. Az utolsó perczekben egy gyönyörű kis lány rémülve fut a veszély elől, de épen belekerül. Az apa botjával hadonáz gyermeke és mifelénk; de maga mégis elpusztul; mert férfi észszel belátja, hogy nem mentheti meg a gyermeket; hanem az anya, az anya nem okoskodik, gyermeke felé rohan: mit neki a halál, hisz ahova gyermekét viszi, elmegy oda ő is!

- Tudom, hogy jókor szétvált a szakasz, és az anya gyermekestől megmenekült.

- Becsületére legyen mondva a sorsnak, mely az önfeláldozást ez alkalommal megjutalmazta, s nekünk bebizonyitotta, hogy az anyák nem okoskodnak; hanem szeretnek! Azért idéztem föl e példát, hogy gondolkozzál, nőd az elvonulásban mi lett volna más, mint anya, és hiheted-e, hogy ez anya megindulás nélkül odaengedi gyermekét annak, kit legelőször eléje vezetnek?

- Belém szorul a lélegzet, - nem tudlak megczáfolni barátom. Rögtön küldök Vámossyért, beszélnem kell vele, hogy tudjam, hányadán vagyunk a másik lakban.

Vámossy negyed óra alatt megérkezett, a gróf őszinte tiszteletből fogott vele kezet.

- Kinos aggodalommal vártam kegyedet, - Óváry gróf ma ujra sürgöli, hogy gyermekeink egybekelését siettessük, - ő már öreg, és mint irja, nem sok ideje van várni.

- Tiszteletre méltó az ok, ha egyéb értelme nincsen.

- Mi lehetne más, - a gróf terjedelmes birtoknak ura, legfölebb az a bocsánandó hiusága van, hogy családjának folytatására vágyik?

- Méltóságos uram, - mondja Vámossy ünnepélyes hangon, - nekem semmi jogom az avatkozásra, mi középosztályuak a házasságot nagy vállalkozásnak tartjuk, melyet anyagi oldala miatt is igen fontolóra veszünk, legalább a férfinak kötelessége jókor meggondolni, hogy nejét becsületesen eltarthatja saját vagyona vagy szorgalmából.- Én véleményemmel ez ügyben nem jelenkezhetem, és csak arról fogok szólni, a mit méltóságod kérdez.

- Oly gyáva vagyok e pillanatban, - panaszkodik a gróf, - hogy kérdezni sem merek.

- Méltóságod az ifju grófnőnek érzelmét óhajtja talán tudni?

- Ne szánjon meg engem, - vallja meg őszintén, miként fogadta nőm és lányom a hirt?

- Mint kimondhatlan szerencsétlenséget.

- Mégis kénytelen vagyok a dolgot erőszakolni.

- Erőszakolni? mondja a kapitány.

- A hiba az enyém, - ne itélj meg, barátom, - a grófnak szavamat adtam.

- Szerencsétlen ember.

- Igy belátod, hogy szavamnak állnom is kell.

- Nem ugy, barátom, - ahhoz, a mit magadnak okoztál, lányodnak semmi köze, - az első kötelesség az, hogy ő legyen megmentve.

- Meg akarod menteni?

- Tétovázás nélkül, édes barátom, - erősiti a kapitány, - még ha vizbe esnétek is lányoddal, bizonyosan azt menteném meg először, s ha időm maradna, a második fordulóra ugranám utánad.

- Ne hidd, hogy gyáva vagyok, megadom magamat!

- Igy a gyermek meg lesz mentve, barátom, - most az a kérdés, van-e idő, hogy utánad uszhassam. Megengeded, hogy jogommal éljek, és öcsémtől kérdhessek valamit, a mit ő nem akart elmondani: öcsém, miért nem várhat az öreg Óváry?

- Mert tönkre fog menni, s a végvonaglásban az utolsó szalmaszálhoz kap.

- Te bizonyosan ezt alkalmas forrásból tudod?

- Ma Bergerrel jöttem föl a gőzösön, ráértünk beszélgetni, és bizalmasan megmondá, hogy két család van tönkrejutóban, az egyik még megmenthető.

- Óváry a megmenthetlen?

- Ugyanazt monda, - az öreg grófnak adósságait csak mesterséges befolyással birják a jószágok; de az ifju gróf csordultig tölté a poharat: fél év alatt készen van a csőd.

- Pénzkérdéssel nem akarok adott szavam elől megmenekülni.

- Méltóságos gróf, - én csak a kérdésre feleltem, - s ha megengedi, folytatom a befejezésig. Az ifju gróf Óváry Bécsbe rohant fölhajhászni az utolsó százezer forintot, melylyel az égető adósságokat elteheti láb alól, hogy a hitelezők ne orditsanak. A százezerét megkapta.

- De milyen áron? Kérdi a kapitány.

- Drágán vagy olcsón, - a ki mint veszi, - mondja Vámossy, - a mely mód szemem láttára sikerült egykor, azon mód sikerült másodszor; - az uzsorások sincsenek kőből, - az ifju gróf alkalmas pillanatban elfeledte a zsidót, megcsókolta...!

A gróf fölugrott.

- Ne Bergernek higyen a gróf, - nekem, a ki egyszer szemtanu valék.

- Elhiszem! mondja a gróf nagy lélegzetvétellel. - Én egy becsületes zsidót megjutalmaznék csókkal; de tudnám, hogy jutalomképen cselekszem; a ki azonban még saját véreinket sem akarja méltatni a jogközösségre, a zsidót máskor bizonyosan leköpné: ilyen emberért nem lövöm magamat főbe. Barátim! az apjának le vagyok kötve azon fia számára, kit nem hitt ily alacsonynak. Helyesen cselekszem-e, ha időt kérek, és bevárom, mig vagy az öreg meghal, vagy fiának élhetetlenségéről az apa is máskép meggyőződik?

- Teljes jogod van.

- Még egyet, - lányom e bizonytalan ideig lány marad: ennyivel köteles az apának.