Chapter
1 1 | meglőtt vad récze vagyok, mely sem a gyepen járni, sem
2 2 | velük tiz falunak népét, mely együgyüségében nem szeret
3 2 | egy tintafoltos levelet, mely apámnak kézirása volt; de
4 2 | mentem, s a biró kutyáját, mely legszemtelenebb volt, bátran
5 3 | tehetetlenebb a verébnél, mely a polyva között csiripelve
6 3 | mint a lopáson ért vizsla, mely állatészszel körültekint,
7 3 | tágitottak, forgatták a kardot, mely jövendőjüknek édes gyönyöreit
8 3 | elosztottam az egy milliót, mely bennem találtatik, s hosszan
9 4 | következik a negyedik szin, mely Parisban, Londonban, Bécsben
10 4 | szemtelen, mint a makkdisznó, mely ha véletlen adutt lesz, -
11 4 | füszerkereskedő kibérelt olyan boltot, mely a gabonavásárhelynek tőszomszédja.
12 5 | példájára az emberiségnek, mely büszkén nézi nemességének
13 5 | nagy fekete faragványt, mely élő nagyságban képvisel
14 5 | kevéssel törődő osztály, mely vékonyan adja a czimet annak,
15 6 | szájában van egy borotva, mely hétköznap és vasárnap, délelőtt
16 7 | mennyei részvétet láttam, mely a nemesebb léleknek gyöngéd
17 8 | vonásait, a jó magyaros arczot, mely véletlen vagy készakarva
18 8 | el azt a kinos keservet, mely engem megrikat; mert ez
19 8 | követtem a holdsugáron, mely hihetőleg rendes országutja.~
20 9 | megmaradt az egykori tigris, mely a legcsekélyebb intésre
21 10| legostobább testrészért, mely kenyérért zaklat, s nem
22 11| szép tudományt, a jogot, mely a féktelen embernek határt
23 11| kérdéssel fogunk megösmerkedni, mely a szakértők között évtizedekig
24 11| valamint eléri a fürge madarat, mely a levegőben a föllegekig
25 11| fogja őt éltetni a tömeg, mely széles árjában csak a nagy
26 11| polgári bátorságnak neveztem, mely nagyobb azon bátorságnál,
27 11| több erővel és példával, mely esze, szive és belátásának
28 13| ablakában van egy nagy tükör, mely egyenesen áll, s aki belenéz,
29 13| ér az a bőszült étvágy, mely a silány kotyvalékot megfűszerezi,
30 15| nézegettek egy ólomhuszast, mely, mint a hirlapi ujdonságok
31 16| belőle hatalmas folyam, - mely sziklákat tép, hátán óriás
32 16| hogy közeledik a tengerhez, mely világrészek közé fekszik,
33 16| Én vagyok az oltovány ág, mely a nemesebb gyümölcsöt adtam,
34 16| olyan, mint a mesebeli, mely magától megmozdul a sarokban,
35 16| megértsük egymást, te tyuk vagy, mely réczefiat költött, s megijedsz,
36 18| megijedünk az élettől, mely apróra vált, s fölirják
37 18| mint a pontot a betün, mely magában érthetetlen, s kellő
38 18| Megösmertem a fűszeresnek irását, mely igen váratlan lepett meg.~
39 19| érinthesse a feszitett bőrt, mely alatt disznókorában sziv
40 19| a gondviselésnek utait, mely czélunkra vezet előbb vagy
41 19| nem bántom a szunyogot, mely nem csip; mert én nem tudnék
42 19| Fölbontottam a levelet, mely következőképpen beszélt:~"
43 20| alárendeltségemet juttatja eszembe; mely vágyaimat nem érvényesitheti.~-
44 20| fölhalmozni.~- Bárdolatlan nép, mely a vaniliát árulja; de illatát
45 20| diadalt üljön azon a népen, mely a jobb izlést az avas olajtól
46 20| szállásán készen lett az alku, mely szerint a fűszeres tizezer
47 21| tenyeremmel, ez olvasható irás, mely nem hazud. A fiatal kereskedő
48 21| van egy különös gyümölcs, mely az idegent megöli, csak
49 21| esik azon légkörben uszni, mely az ön tüdejét nem háborgatja? -
50 21| van, az almát héjastól, - mely talán kivül szintelen bőrü;
51 21| azon kezet megcsókolja, mely a lapátolástól kemény, s
52 21| Faddi urnak kemény kezét, mely hasznos munkában barnult
53 21| kesztyüt!~- Ámen zsidó szó, mely annyit tészen, hogy meglesz! -
54 21| Visszatértünk az előbbeni jelenetre, mely bennem rokonszenvet keltett
55 22| titkon kivántam a háborut, mely a nyomoruságot ezer kézzel
56 22| kell nyulnunk, az észhez, mely legközelebbi hasonlatunk
57 22| lakik benne az a hü állat, mely az öreg apád ajtaja előtt
58 22| azt a hires könyvet irta, mely csak alakjára könyv, hanem
59 23| ruhamaradékot, s eltakarja az inget, mely a szegedi szappanra rákiáltana,
60 23| a gyanakodó hazafiságot, mely a hazán segiteni sohasem
61 23| tekintem, mint a tyukszemet, mely az én testemnek része, az
62 23| szent madarunk, a gólya, mely kigyót és békát fogdos ott,
63 25| szárogatott fej nézett ki, - mely elvitázhatlan tulajdona
64 25| lássa meg az utálatot, mely végtére fölgerjedt az élhetetlen
65 25| embert, ezt a rejtett szót, mely a jóban óriás hazudság,
66 25| lelkében megromlott egy rész, mely másnak veszedelem, magának
67 26| részednek kétharmada viz, mely nem érné meg egy dunavizes
68 26| vagy különb akármi lapunál, mely terebélyes leveleit elterjeszti,
69 26| számitva nyomorult hiuságodat, mely a majomé, gorombaságodat,
70 26| majomé, gorombaságodat, mely a szarvas marháé, tudatlanságodat,
71 26| marháé, tudatlanságodat, mely a szamáré lehetne.~Vagy-e
72 26| büntet meg, mint téged? mely az italtól nem bódul meg,
73 26| nem bódul meg, mint te, mely amit föl nem falhat, ott
74 26| vakarcsból készültél, s a lelket, mely megkoronáz, hogy ura légy
75 26| lelkedért mondalak valaminek, mely hatalmasabb kezednél, mely
76 26| mely hatalmasabb kezednél, mely csak azt foghatja meg, mi
77 26| hiszi, mint a fájdalomét, mely a hanyag testet gyógyitásra
78 26| a mindenség czéljának.~A mely emberben ez a rész ébren
79 26| vágytam, mondom, a hajlékot, - mely külön, a lélek nélkül, csodás
80 26| találtam egy olyan részt, mely más lett volna, mint emberi
81 26| test tehát anyagában gép, mely elvásik, eltörik és elpusztul;
82 26| legyen egy eleven géppel, mely a járt utat, az ezeredéves
83 26| teremtetted az öntudatot, mely, mikor az irigység és rágalom
84 26| följegyezzen minden tettet, mely az igazaknak később is fölemlit,
85 26| fölemlit, hogy mint az illat, mely a virágtól elválik, tanuságot
86 27| látom, meg a válaszfalat, mely a gazdag és szegény között
87 27| anyámnak nincsen közös tárgya, mely egy uton vezetné, - s reményleni
88 27| fényleni kezdett az a gyöngy, mely, ha viz nem volna, aranyba
89 28| meggyőződés nyulhatna le, mely lehajlás előtt elhitetné
90 28| Az anyai hiuság mámor, mely akármily oktalan, mindig
91 28| a józan észen kezdődik, mely a vágyaknak határait ösmeri,
92 29| megijedtem a kisértettől, mely a multnak minden boldogságát
93 29| fölülkerekedik a titok, mely a lelken rágódik. Beleegyeztek,
94 29| szenvedett, állitásunk szerint, mely Párizsban is egyszer fordult
95 29| névre, - elég az enyém, mely a lelketlennek markába jutott.
96 29| a kereskedelmi fordulat, mely a gyenge legényt ugy elfujja,
97 30| Ilyen volt a Faddi család, mely egy kis városban legirigylettebb
|