Chapter

 1 1 |        kétségbeesni, fiatalember! Mondám jó akaratu figyelmeztetéssel
 2 1 |          köszönöm.~- Szivesen!... mondám, s megjegyzés nélkül váltunk
 3 1 |       Levele van, barátom-uram, - mondám - tekintetes Vidor István
 4 1 |           Nevessen ki, barátom, - mondám - megesküdtem volna, hogy
 5 1 |      hetet.~- Szerencsés ember, - mondám, nem éppen irigykedés nélkül, -
 6 1 |     fillért.~- Az az én dolgom, - mondám a fiatalembernek, - mindennek
 7 2 |     felöklelte.~- Hallja az ur! - mondám, (ez a mondat megér magyar
 8 2 |        repedjen az ur mérgében, - mondám visszautasitólag, - ön engem
 9 3 |      testet, kedves urambátyám, - mondám neki, hogy aggodalmakat
10 3 |    okoskodott.~- Szegény János, - mondám neki sajnálkozva, - ha odaragaszthatnám
11 4 |     födöztem föl, s arra czélozva mondám:~- Ez itt talán artéziai
12 7 |       fogok tanulni, asszonyom. - Mondám.~- Juj!... az ur is prókátor
13 7 |           ijedjen meg, asszonyom, mondám megnyugtatólag. Ha kegyed
14 7 |         Ebbe nem fogok avatkozni. Mondám illedelmes főhajtással.~
15 7 |         is megtanitom egyremásra! mondám, s mintha amugy is megtettem
16 8 |         már?~- Jókor ebédeltem, - mondám önkénytelen elmosolyodva,
17 8 |   Bocsánat őszinte kérdésemért, - mondám, - s remélem, tisztelt Faddi
18 8 |           jelöltem ki életczélul. Mondám én is fülön fogva egy uj
19 8 |        még sorsomnak ujjmutatása! Mondám én is, eresztve a madzagot,
20 9 |  kitalálja.~- Kedves Frau Rézi, - mondám teljes szelidséggel, hozzon
21 9 |       azonnal kibékült, kedvesnek mondám, azért nyujtá tenyerét,
22 9 |       vassal kitéglázni.~- Ugyan? Mondám a fecsegönek, hogy én is
23 9 |   mészárszékben.~- Ugyan ugy-e! - mondám a fecsegőnek.~- Persze,
24 10|           a gyermeknek izgatottan mondám:~- Mára kifárasztott, -
25 10|            hetivásár napján, mint mondám, az eladásban segitettek
26 10|         néz.~- Szeretném tudni, - mondám, - melyik leszen az ötödik
27 12|       asszony.~- Nagyon szeretem! Mondám.~A tejes kanállal lekerité
28 12|              Kegyes engedelmével! Mondám, s a második csészét hörpöltem, -
29 12|             Önök nem kérdezték, - mondám, - mit is érdekelhette volna
30 13|           az ur.~- Nem egészen, - mondám én is a fűszeresnek, - az
31 13|          sohasem félek, - uram, - mondám önérzettel, - s e nyugalom
32 13|       Igaz, amit Faddi mondott?~- Mondám, hogy nem szoktam félni, -
33 15|        még alszik.~- Felköltöm, - mondám - készülnie kell a próbatétekre,
34 16|      Beléptemkor jó vastag hangon mondám: Asszony, beszédem van veled.~-
35 16|         óhajtanék veled beszélni. Mondám megjuhászkodva, s oly szeliden,
36 16|          Ez a te inventáriumod, - mondám én, - most hallgasd az enyémet.
37 16|        kifogni rajtad, asszony, - mondám békételenkedve, - a fiut
38 16|          szorgalmad után.~- Ne, - mondám, az ólomhuszast az asztalra
39 17|           a mult évről nálam van. Mondám, s odanyujtám megtekintés
40 17|   élénkülve.~- Ritka találmány, - mondám, - a hitelezőnek kezében
41 17|              Kedves urambátyám, - mondám bucsuzólag, - fogadja hálás
42 18|       kell rohanni a fűszerest, - mondám én, - harag ide, harag oda.
43 18|           még bolondabb leszek, - mondám, - végezzünk előbb egyet, -
44 18|   Harapjuk meg egymásnak ujját, - mondám némi boszusággal, - a harapásra
45 18|          a vászon megfehéredik, - mondám magyarázólag. - Ez is érdekes
46 19|             Önök menjenek haza, - mondám a házaspárnak, - én és a
47 19|      hozta kedves urambátyámat, - mondám neki, - tessék helyet foglalni
48 19|   bemutatni?~- Azonnal behivom, - mondám, - s rövidség okáért bevágtam
49 19|          Itt van az asszonyság! - mondám, bemutatva most még egy
50 19|        nem cselekedtem, bátyám, - mondám igazolva, - a lány Kopasz
51 19|      Ugyan mit adnék neki enni? - Mondám bosszankodva.~- Nem érted
52 19|        nyavalyatörésben mondja, - mondám bosszankodva a sült ostobaságon.~-
53 19|     szivemben réges-régen fiamnak mondám, valahányszor a kulcslyukon
54 19|           engem, kedves bátyám, - mondám a levelet odanyujtva, -
55 20|       árulunk, csak észt árulunk! Mondám én a mérnök helyett; mert
56 20|         nekem való esze?~- Van! - Mondám oly határozottan, hogy a
57 20|          s baraczklekváros édesen mondám ki a legujmódibb czimezést:~-
58 20|    nyomoruságosan összevesztek, - mondám érthető nyelven, - a gazda
59 20|           feleségem.~- Nagyobb, - mondám, van szerencsém bebizonyitani, -
60 21|           fárad, kedves Faddi ur, mondám az öregnek, ugyan nem fárad
61 21|       személy.~- Hát a kislány? - mondám a gyönge oldalt simogatva.~-
62 21|          ütve, tisztelt Faddi ur, mondám bizalmasan, nincsen tökéletes
63 23|        egyedül voltam otthon.~Már mondám, hogy nappal hatan fértünk
64 23|              Én vagyok a gazda! - Mondám nevetve, hogy engem vallat, -
65 24|     bátyámat nem hagyta alunni, - mondám, - én inkább panaszolkodhatnám;
66 24|           asszony.~- Asszonyom, - mondám, - férjét sokkal inkább
67 25|      akarok én semmit is kapni, - mondám jámbor képpel... hiteles
68 25|        urambátyám, hogy ösmeri, - mondám neki, - a tudósok nyelvén
69 25|   fitymálni, kedves urambátyám, - mondám csititva, - a takácsmácsonya
70 25|    egyszeri kinálásra megenném. - Mondám, a kérdést egészen másképp
71 25|           kétségbe, urambátyám, - mondám tartózkodás nélkül, - kezdjük
72 27|        kezdenünk az ösmeretséget, mondám, az idő más jogokat adott
73 27|      tehát nem fogunk beszélni, - mondám, - a zephirszellőkről is
74 27|       kulcsot az anya szivéhez, - mondám a leánynak, - a lehető legközelebbi
75 27|       valók.~- Menjen ön előre, - mondám hirtelen sugva, - amott
76 27|        mond hozzá?~- Jó szivar, - mondám készakarva másfelé csavarva
77 27|   Kimondhatlan szereti az anyját. Mondám neki váratlan, mire a szivart
78 27|         uramöcsém?~- Igen is, azt mondám, hogy kimondhatlan szereti
79 27|           Azon bizonyos két betüt mondám, hát mi csudálkozni való
80 28|      lenne.~- Foglaljon helyet, - mondám - gyujtson szivarra. S odanyujtám
81 28|     orvosság lenne ez az undor.~- Mondám, hogy csiklandozott a költésnek
82 28|         ha nekem is megmondaná, - mondám tréfálózva, - mert orvos
83 28|            Urambátyám hivatott? - Mondám meglepetve, midőn bátyámnak
84 29|       uramöcsém?~- Uj kérdésen, - mondám hirtelen, hogy zavaromban
85 29| irgalomfalatra szorul.~- Soha!... mondám az öregnek kezét megragadva;
86 29|          oly szépnek teremtett, - mondám szivfájdalommal, - ön azt
87 29|           A rózsalevél itt van, - mondám egy kis szekrénykére mutatva,
88 29|      tudja ön adni!~- Gyermek!... mondám ihletetten, kezeért adhatnám
89 29|              Öt perczig senkit, - mondám a lányt karomra füzve, -
90 30|          eláznék keserüségében, - mondám ingerkedve, - ha még tizenkilencz
91 30|         is?~- Üljön le, bátyám, - mondám az öregnek, - hosszabban
92 30|     fölegyenesedve.~- Azt még nem mondám.~- Hát mit akarsz még mondani?~-
93 31|         az ágyba fekszem én is, - mondám szédelegve, hát e szerint
94 31|        rész kegyetek gyermekéé, - mondám menyasszonyomnak kezét megragadva, -