Chapter
1 1 | kapott.~Kinek mi köze hozzá, mikor, elég az hozzá, hogy egyszer
2 1 | kérdezni valamit olyan órában, mikor a diáklegénynek nincs kedve
3 1 | enni a gombóczot.~Lestem, mikor érkezik haza az én lakóm.~-
4 1 | komolyság, - Isten neki, - mikor nem lesz önnek okosabb dolga,
5 2 | és jó tanácskérésben, s mikor kedves anyám hirtelen meghalt,
6 2 | jóságnak megtestesülése volt, mikor mondá, hogy az ügyvédet
7 2 | ablakba, - pedig hogy örülsz, mikor megkapod, s azt gondolod,
8 3 | be, ott fogok tanulni.~- Mikor akarsz menni?~- Ha kocsisom
9 3 | Hallottam vén katonáktól, hogy mikor a gombóczon, füstölt huson
10 4 | gróf az ezres bankónak, mikor a makkfilkó beütött neki
11 4 | bizonyodtam gyanitásomban, s mikor a hosszu szerszámokat összeadta,
12 4 | viszony volt az, öcsém, mikor az ügyvédek esze a kecskét
13 4 | Főnökömnek jó példáját követtem, mikor azt mondá, hogy ezután az
14 4 | a szentistváni búcsút, mikor az ispángyerek esztendőben
15 4 | és megborzadva láttam, mikor Náni néni a többi boszorkány
16 5 | igen kicsiny példányát ő, mikor otthon van, két krajczárért
17 5 | inasnak huszonnégy gombját.~Mikor lesz vége a komédiának?
18 5 | lesz vége a komédiának? mikor keressük az érdemet az egyénben,
19 5 | fontot, - kiabál a gazda, mikor már látja, hogy a mérték
20 5 | kettő a drágább árra esik, mikor vesz, az ötödik, vagy ha
21 6 | ki magát.~Menj a boltba, mikor kelmét vásárolnak. Megkérdik,
22 7 | végeznivalója van, s majd izen, mikor kell tálalni. Ha a szakácsnő
23 7 | a kutyakomédiát röhögi, mikor a megkorbácsolt állat az
24 7 | vagyok most, jobban, mint mikor élt, - akkor ő parancsolt
25 8 | járást, aztán legyen ur.~Mikor én Faddi uramnak házába
26 8 | madzagot, mint a gyermek, mikor a papirossárkány a felhőkbe
27 8 | a karikázó kékes füstöt, mikor a magasba száll. Nem kényes,
28 8 | félnek?~- Félnek ám, mert mikor apa haragos, mindjárt törli
29 8 | vendégre készüljenek, - hanem mikor kiment az agyonnyaggatott
30 9 | legutolsó bevágta az ajtót, mikor a tanulmányóráról csapatosan
31 9 | vágott volna a falhoz a bába, mikor először felöltöztetett, -
32 9 | én is viszszamagyaráztam, mikor rajtértem, hogy az én kályhámból
33 11| ebben a kuszált világban, mikor a piszkos tizkrajczárost
34 11| meghunyászkodva a rászedetésen, - mikor a polgárok egy társaságban
35 11| gunyolódik a tanár, - mikor a karika gömbölyü! Hát azt
36 12| méltóztassék használni, mikor jónak méltóztatik látni.~
37 13| állok ki néha, - nem tudom, mikor üt az óra, hogy sorsom elém
38 13| hatalmas fegyvert megkeritsük. Mikor kezünkben van, - nem busulunk
39 13| bankóban a zsebébe teszek, - mikor pedig elköltötte: - számitsd
40 14| alkotmányokhoz: nem lehetett tudni, mikor rogynak össze. A ki mozdult
41 14| megkisértették, hogy kilesték, mikor ment ki az asszony a konyhába, -
42 14| gyürkét. Már visszakészültem, mikor az asszony visszajött, s
43 14| kisasszonnyal, kezet is fog vele, mikor egyedül vannak, s hol az
44 14| A boltosné les, látja, mikor Rózsa a mérnök levelét átveszi, -
45 14| levelét átveszi, - vagy mikor a feleletet átadja, s kezet
46 15| legalább azon pillanatra, mikor elvette.~- Azt a vakságot
47 16| egy rossz tüdejü varga, mikor halálos ágyán arra akarja
48 16| egyfolytában hat óráig, hogy mikor kell kidobni a nem adózókat;
49 18| milyen nagy bankók vagyunk, s mikor a iskolának ajtaját már-már
50 18| holott önmagamtól is félek, mikor az elmondottakról gondolkozom.
51 18| vendégeltetett meg, hisz, ki tudja, mikor fogjuk egymást látni. Ebéd
52 18| dolgozik, - az ész mondja meg, mikor kell a czukrot, kávét venni,
53 19| a megyeházán a szónokot, mikor a nép mellett szól, s ki
54 19| mint azt a képviselőt, mikor a kilenczedik pohár vizet
55 19| szokatlan története az álomhoz, mikor a czigányt hideg kávéval
56 19| házától a lányt, látták mások, mikor vezetted a templomba, s
57 19| malaczot a városbirónak? Mikor mennek a fertálymesterek
58 20| hogy a makkhetes is elüti, mikor - adutt. A változó szerencse
59 20| vásárnak közönsége lássa meg, mikor megcsókolod.~Amint a nagysád-szót
60 21| megkergetett vérnek tüze.~- Mikor tér vissza?~- Nem sietek
61 21| hogy a lány látni fogja, mikor ön a magtárban pört nyel, -
62 21| a magtárban pört nyel, - mikor a makranczos vevővel czivakodik, -
63 21| melléje ül, s hallgatja, mikor a kis ujjak kiböködik:~Petrezselyem,
64 22| multat, a vitézségnek korát, mikor az ellenség eljött látogatóba,
65 22| lángoló arczczal hallgattak, mikor elbeszélte: a megye gyülésén
66 22| hallgatnátok Beöthy Ödönt, mikor elsüti az ágyut. A barsi
67 22| ugy van, mint régen volt~Mikor még az mind ugy volt,~Hogy
68 23| bizonyosat tud mondani; mert mikor megsütötték, ő is evett
69 23| parancsol egy tábornok, mikor a sánczokba kergeti az ingadozó
70 24| ha beszélgettek együtt.~- Mikor a legénység alszik, mi nem
71 24| mert sokszor emlegette, mikor szünnapokon kikért az árvaházból
72 24| hasonlitott a pulykához, mikor Faddi bácsi galambjának
73 24| ára akkor esik hirtelen, mikor magtáraim csurdultig vannak.
74 24| s ilyent nem mondanál, mikor fiadról beszélsz.~- No,
75 24| aztán szent a béke.~***~Mikor az Ősz utcza felé mentünk,
76 25| bátyámnak, - okoskodám, - mikor a fűszeresnek haláláról
77 25| A körülményektől függ, mikor van csalás, mikor van csalódás?
78 25| függ, mikor van csalás, mikor van csalódás? A térképnek
79 25| nyulat, rókát és egyéb vadat, mikor a fekvését érzi, - ő folyvást
80 25| ki csontom és bőrömből, mikor ehettem én pecsenyét? A
81 25| Megkeresem a titkot, hogy mikor hazud? Testnek, léleknek
82 26| koldus könnynek hullatott el, mikor te, vagy apád alamizsna
83 26| mint te az orvos előtt, mikor a nyavalya hanyatt fektet,
84 26| teremtetted az öntudatot, mely, mikor az irigység és rágalom minden
85 27| csak akkor adom a tanácsot, mikor tudom, hogy ön a lemondásért
86 27| szivarunk füstje.~- Mitől enné, mikor nem is ég.~- Eb anyja, ki
87 27| igazság akkor is igazság, mikor nem nekem, hanem másnak
88 28| egykori tanárunk leczkéjére, mikor a polgári bátorságról szólt?
89 30| Bomlik az eszed öcsém, - mikor leszel te gazdag ember? -
90 30| mesterséged, hát tudhatod, hogy mikor esik ki bőréből.~- Attól
|