Chapter

 1 1 |        Tovább nem kérdezősködtem, - tudom diákkoromból, hogy gyakran
 2 1 |           is azt gondolám, hogy nem tudom miben, elbizhatnám magamat.
 3 1 |        jutott eszembe, hogy még nem tudom, lakóm a kenyérkereső-osztálynak
 4 1 |          kedves ösmerősömről ma sem tudom bizonyosan, hogy Hideghnek
 5 2 |         volt a prókátorokkal, - nem tudom, - a mészárosokról már nyugodtabban
 6 2 |              rozspálinka, - meg nem tudom, mi és hányféle szer külön
 7 2 |     Bőghetsz anyádnak halálán; mert tudom, hogy nyugdiján kivül semmije
 8 2 |          Ugy-e: kétszer kettő négy? Tudom, bizonyosan? Igen, mert
 9 2 |             hagyott rám; bizonyosan tudom, hogy szükségből kevéssel
10 6 |            télen az olajméréstől. - Tudom, a kesztyüjét mondva csináltatta
11 7 |    papirkájával elmentem egy ma sem tudom mi isten teremtéséhez, az
12 7 |            hogy megmondta, most már tudom.~- De nem tudja maga, hogy
13 7 |         miképpen kell keresni.~- De tudom, - mondja a szemtelen ficzkó, -
14 8 |        voltam ám én szegény legény, tudom, hogy a rossz lelkiismeret
15 8 |         fratres, ita missa est. Ezt tudom az öreg miséből, kedves
16 8 |            keresse meg a nevét, nem tudom bizonyosan, odanyomtatták-e
17 8 |             engem ugy segéljen, nem tudom, mert én nem vesződöm vele.
18 8 |           ni-ni, ezt a diák szót is tudom,) - mégis én vagyok a legutolsó.~-
19 8 |            savanyu képétől, - előre tudom, mit mond: "Nem tudsz ur
20 9 |             az ifiur?~- Akkor előbb tudom, hogy a balha hányat ugrik
21 9 |         feketekutyáné fölpofoz, nem tudom, hányszor, - hogy ijedtemben
22 9 |            hogy ijedtemben most sem tudom, hogyan értem ki az utczára.
23 9 |       leveleket is az hordja?~- Nem tudom, ifiuram, - felel az asszony, -
24 9 |      utolsót visszahoztam, csak azt tudom, hogy kitalálták, kitől
25 9 |         kártyát és a tüzbe vágta.~- Tudom, kártyázni akarnál, te, -
26 10|           tőle nem kérdeztem.~- Már tudom.~- Mi történt Loth feleségével?~-
27 10|          Nem tudja mi történt?~- De tudom! Mondja vakmerőn, - és ujra
28 11|             kinjában.~- No, már nem tudom, kit válaszszak? Azt tartom,
29 13|       Egyelőre igen. Tapasztalásból tudom, hogy a sorsot nem jó erőszakolni,
30 13|         enyém lesz. Hogyan? még nem tudom. Köszönöm a sorsnak, hogy
31 13|   gyötrelmeket állok ki néha, - nem tudom, mikor üt az óra, hogy sorsom
32 13|            ért el odáig. Rózsám!... tudom hogy messze vagyok még tőled,
33 14|  feketekutyáékhoz én járok mosni.~- Tudom, galambom! - mondja ami
34 15|          első, - ma tuladunk rajta, tudom, hol fogják elvenni.~- A
35 15|  tartózkodás volt.~- Nem láttam; de tudom bizonyosan.~- Az istenre
36 16|             Nem ingerellek, férjem, tudom, mivel tartozom férjemnek:
37 16|          lenni, - én azt bizonyosan tudom.~- Elmegyek; mert nagyon
38 17|           kötélnél, melyet az a nem tudom ki, előre megvett. Jogászéletemnek
39 17|        pengőben fogja megfizetni.~- Tudom is én, hogy mit irtam, hova
40 18|          okosat kigondolni, most is tudom, min töröd a fejedet?~-
41 18|             Meg akarsz engem lepni, tudom én azt, kedves öregem, megsugták.
42 18|      jogomat érzem, s igy tollal le tudom irni, hogy igen megijednék
43 18|      kereskedőnének való, ezt régen tudom. Beláttam, hogy születni
44 18|            levél magyarul van irva, tudom, ki irja, tudom, hogy lányáról
45 18|           van irva, tudom, ki irja, tudom, hogy lányáról van szó, -
46 18|          kétszerkettő: négy. Ezt be tudom bizonyitani; - kettőt a
47 18|       kivonok; marad egy! Ezt is be tudom bizonyitani. Azt is tapasztaltam,
48 19|          beszél a részletekről: nem tudom. Itt a hozzám intézett levél,
49 19|         Tegnapelőtt a fűszerest nem tudom mi lelte, azt irja, hogy
50 19|           vad tréfa, hogy apja, nem tudom mi czélból, eszközül használta.
51 19|          akit nekem szántak, de nem tudom, miért?~ ~
52 20|             kormányozni, - most már tudom. Önök boltja nagyobb az
53 21|            Azt ön tudja, én meg azt tudom, hogy ön bizonyosan csalódni
54 23|              s a levegő megtisztul. Tudom, mit mondanál, ha szóhoz
55 23|             a buta tömeg nem tudta. Tudom én, hogy belőled a legtisztább
56 24|             szükség, Faddi bácsi, - tudom, hogy az anyai részt a fiu
57 24|             fiu elpazarolta, azt is tudom, hogy urambátyám utolsó
58 24|           juratus-kávéházban?~- Nem tudom, mire czéloz, kedves urambátyám.~-
59 24|          majd haza kergetné, - s én tudom, miért csókolnám meg a nagy
60 25|       czivakodik a bátyó, - sohasem tudom, hogy azt higgyem-e, amit
61 26| mesterségnek mulandó gyüjtelékét. - Tudom, hogy anyagi részednek kétharmada
62 26|          dunavizes puttonynak árát. Tudom, hogy csontjaid mészanyagból
63 26|              s a szél fölkapja, nem tudom, az egykori városbiró maradékát
64 26|             megértettem, s most már tudom, hogy rám biztad, hogy a
65 26|        kétségbe; mert azokhoz mérve tudom megösmerni az épet, száz
66 27|             mája, mondja Faddi, nem tudom bizonyosan; mert én azt
67 27|         bizonyosan; mert én azt sem tudom, hogy van-e ilyen szerszám
68 27|         vezetné, - s reményleni sem tudom, hogy valamikor összetalálkoznának.~-
69 27|          mit számitsak rá? Csak azt tudom, hogy a csapás engem készen
70 27|        akkor adom a tanácsot, mikor tudom, hogy ön a lemondásért olyant
71 29|     elmondta, megbocsájtottam, - én tudom, mily rettenetes áron.~-
72 29|           felől?~- Asszonyom, - nem tudom, helyesen cselekszem-e,
73 29|     megörvendeztesse?~- Valóban nem tudom megmondani.~- Mit mondjak
74 29|          mit számitsak rá? Csak azt tudom, hogy a csapás engem egészen
75 29|           atyját csak az ön kezével tudom én megmenteni.~- Anyám!...
76 30|      huszonegyedikről kérdés nélkül tudom, hogy mi baja, ha gyakran
77 30|         gondolom, urambátyám, hanem tudom, hogy Faddi uramnak lánya