1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-4882
Chapter
1501 10| az ige?~- Öt-féle! Felel a fiu, eggyel többet mondván,
1502 10| többet mondván, ellenkezőleg a szabálynak legelső szavával.~-
1503 10| Adolf, - figyelmeztetém a fiut, - a szabály kevesebbet
1504 10| figyelmeztetém a fiut, - a szabály kevesebbet mond
1505 10| van mégis! Házsártoskodik a gyerek, és vakmerőn szemeimbe
1506 10| Mindjárt elszámlálom, - vitázik a gyerek, s a négyet elszámlálva
1507 10| elszámlálom, - vitázik a gyerek, s a négyet elszámlálva azt mondja:
1508 10| elszámlálva azt mondja: 5-ik a közép ige.~- A könyv világosan
1509 10| mondja: 5-ik a közép ige.~- A könyv világosan mondja,
1510 10| odaszámitják.~Föllobbant bennem a méreg, s a fiut ez alkalommal
1511 10| Föllobbant bennem a méreg, s a fiut ez alkalommal pecsenyének
1512 10| ha rosszul végződik is a dolog. Eszembe jutott Rózsa,
1513 10| indulatomat. Fölkeltem, hogy a mozgás szórakoztasson. Kigondoltam
1514 10| szórakoztasson. Kigondoltam a legszebb szavakat, a fiut
1515 10| Kigondoltam a legszebb szavakat, a fiut szivén akartam kapni,
1516 10| estek sziklára. Addig üssük a vasat, mig meleg! Néhány
1517 10| alkalmaztam, majd csak kicsordul a leve, s a lélek megátalkodottsága
1518 10| csak kicsordul a leve, s a lélek megátalkodottsága
1519 10| oktatásban, és élveztem a megnyerő diadalt. A fiu
1520 10| élveztem a megnyerő diadalt. A fiu elforditá arczát az
1521 10| az ablak felé, hol máskor a kisasztalnál Rózsa ült.
1522 10| kisasztalnál Rózsa ült. A varróasztal alatt mélyen
1523 10| varróasztal alatt mélyen aludt a fiunak legkedvesebb kutyája,
1524 10| hunyászkodott meg. Vártam, hogy a fiu azért fordult félre,
1525 10| könnyeit ne lássam.~Ránézek; de a tragédiából a legbosszantóbb
1526 10| Ránézek; de a tragédiából a legbosszantóbb komédia lett, -
1527 10| legbosszantóbb komédia lett, - a kutya álmában tüsszentett,
1528 10| kutya álmában tüsszentett, s a fiu rákiáltja:~- Helf Gott!~
1529 10| rákiáltja:~- Helf Gott!~Uram! ha a japáni császárnak fia lett
1530 10| császárnak fia lett volna is a kölyök, ez ostobaságot meglakoltatám
1531 10| ostobaságot meglakoltatám vele, - a rőföt fölemelvén s akkorát
1532 10| fölemelvén s akkorát vágtam a kölyökre, hogy egy ökörnek
1533 10| Az ige négy-féle! Kiált a gyerek.~- Tested is négyfelé
1534 10| nyikkanni mersz! Riadtam a gyerekre, ki a rőföléstöl
1535 10| Riadtam a gyerekre, ki a rőföléstöl hirtelen megijedt,
1536 10| visszájáról is elmondta volna a föladványt, ugy megijedt.~
1537 10| megijedt.~Fél óra mulva a boltból feljött az asszony,
1538 10| boltból feljött az asszony, a tanulószobában foglalkozott,
1539 10| foglalkozott, s eközben a fiu mohó szorgalommal tanult,
1540 10| mohó szorgalommal tanult, a kérdéseket bámulásra méltó
1541 10| anya csudálkozva nézett a gyerekre.~- Bravó, Adolf!
1542 10| szépen engedelmeskedel a tanitó urnak.~A fiu a részvétteljes
1543 10| engedelmeskedel a tanitó urnak.~A fiu a részvétteljes dicséretre
1544 10| engedelmeskedel a tanitó urnak.~A fiu a részvétteljes dicséretre
1545 10| szája szélén mutatkozott a sirhatnám.~- Hány-féle az
1546 10| az ige? Kiálték hirtelen a fiura, - s az ijedten felel
1547 10| Gyógymódom megtörte a fiut, most már bebizonyitottam,
1548 10| végével, hazamentem, vigye a patvar, panaszolkodjék;
1549 10| patvar, panaszolkodjék; a pillanatnyi elégtétel fölért
1550 10| pillanatnyi elégtétel fölért a kárpótlással, ha feketekutyáék
1551 11| A jogászok.~Boldog idők, fölidézlek
1552 11| emlékezetemben, - ebben a kuszált világban, mikor
1553 11| kuszált világban, mikor a piszkos tizkrajczárost nem
1554 11| undorodunk erszényünkbe tenni, s a ráragadt vajszag, sunkazsir,
1555 11| enyvdarab valóságos utilevele a ronda papirnak, hogy kofától
1556 11| ronda papirnak, hogy kofától a henteshez, attól a vargához
1557 11| kofától a henteshez, attól a vargához vándorolt, onnét
1558 11| ismét az asztalosmühelybe; a napi keservek eltörölhetnék
1559 11| tál melegitett káposzta.~A tanár beült az asztal mellé,
1560 11| bajuszos kamaszok hallgatták a szép tudományt, a jogot,
1561 11| hallgatták a szép tudományt, a jogot, mely a féktelen embernek
1562 11| tudományt, a jogot, mely a féktelen embernek határt
1563 11| szab bitangoskodásában. A tanár lelkesülten magyaráz,
1564 11| válhatik e csapatból, s a tanárnak nem kis érdeme,
1565 11| oszlopoknak, melyekre egykor a haza támaszkodik.~Egy csendes
1566 11| fiu áhitattal hallgatja a tanárt, szemei a tanárnak
1567 11| hallgatja a tanárt, szemei a tanárnak szavait az ajakról
1568 11| az ajakról szedi le, mit a tanár észrevesz, s gyönyörködik
1569 11| észrevesz, s gyönyörködik a lelkesült fiuban, ő az osztálynak
1570 11| szine.~Hirtelen fölugrik, - a többi azt gondja, hogy megbolondult.
1571 11| hogy megbolondult. Persze, a többi nem tudja, hogy a
1572 11| a többi nem tudja, hogy a fiunak háta mögött régen
1573 11| meggörbitvén, fülébe dugta a buzgó hallgatónak, s az
1574 11| hogy balhát szalasztottak a fülébe.~A fiu visszatekint, -
1575 11| szalasztottak a fülébe.~A fiu visszatekint, - a hátulsók
1576 11| fülébe.~A fiu visszatekint, - a hátulsók áhitatos képpel
1577 11| hátulsók áhitatos képpel néznek a tanárra, mint szent Aloizius
1578 11| tanárra, mint szent Aloizius a liliomra, - lehetetlen kitalálni
1579 11| kitalálni az alkalmatlant.~A tanárt a kis botrány nem
1580 11| az alkalmatlant.~A tanárt a kis botrány nem zavarja,
1581 11| botrány nem zavarja, folytatja a magyarázatot, körülnézegetvén
1582 11| körülnézegetvén közben, hogy a hátulsó padbeliek veszteg
1583 11| veszteg maradnak-e; mert a legvásottabbak odagyülekeznek,
1584 11| hónapig. Éppen ennyit tud a jármos ökör, a rud mellett
1585 11| ennyit tud a jármos ökör, a rud mellett csálira áll;
1586 11| csálira áll; mert megszokta, a jászoloknál a harmadik helyre
1587 11| megszokta, a jászoloknál a harmadik helyre lódul, már
1588 11| helyre lódul, már ösmeri a kötelet, melyet a béres
1589 11| ösmeri a kötelet, melyet a béres nyakába vet.~Az óra
1590 11| szólnak, - órát üttetnek a magyarázat alatt, verebet
1591 11| egész óráig csiripeljen, - a vásottabb a pad alá huzódik,
1592 11| csiripeljen, - a vásottabb a pad alá huzódik, ott vartyog,
1593 11| huzódik, ott vartyog, mint a béka.~- Uraim, - szólamlik
1594 11| Uraim, - szólamlik meg a tanár. - A mai tanórában
1595 11| szólamlik meg a tanár. - A mai tanórában azon fontos
1596 11| fogunk megösmerkedni, mely a szakértők között évtizedekig
1597 11| cserélnek, hogy az emberek a természeti állapotból miként
1598 11| állapotból miként léptek át a társas életbe, melyet általánosabb
1599 11| megjelölni. Méltó tárgya a megfontolásnak e kérdés,
1600 11| az előadásra vigyázzanak. A halhatatlan lélekkel megáldott
1601 11| hatalmát: esze, ügyessége, a körülmények között való
1602 11| fegyvert szolgáltat néki a bőszült oroszlán...~Egy
1603 11| oroszlán fölött, - ismétli a tanár az előbbeni hangnak
1604 11| iránya felé, - valamint eléri a fürge madarat, mely a levegőben
1605 11| eléri a fürge madarat, mely a levegőben a föllegekig emelkedik;
1606 11| madarat, mely a levegőben a föllegekig emelkedik; de
1607 11| adattárt, melyben az emberek a körülmények kényszerüségénél
1608 11| hatalmukat kiterjeszték, hogy a tigrisnek erejével, a madárnak
1609 11| hogy a tigrisnek erejével, a madárnak gyorsaságával megküzdhessenek, -
1610 11| miként állottak az emberek a szétszórt, ugyszólván vad
1611 11| ugyszólván vad életből, a féktelenség állapotjából
1612 11| társas viszonyba, vagy, amint a jogfogalom helyesen megnevezte,
1613 11| jogfogalom helyesen megnevezte, a polgári társaságba, melynek
1614 11| méltóztassék felelni: Mi a polgári társaság?~- A polgári
1615 11| Mi a polgári társaság?~- A polgári társaság az, - mondja
1616 11| mondja Faddi meghunyászkodva a rászedetésen, - mikor a
1617 11| a rászedetésen, - mikor a polgárok egy társaságban
1618 11| társaságban vannak.~- Persze: a gömbölyü karika az, - gunyolódik
1619 11| karika az, - gunyolódik a tanár, - mikor a karika
1620 11| gunyolódik a tanár, - mikor a karika gömbölyü! Hát azt
1621 11| Igenis, láttam! - Felel a fiu.~- Példának okáért, -
1622 11| vacsoráltak tegnap este a vörös nadrágos polgárok. (
1623 11| nadrágos polgárok. (Értsd a polgári őrhadat.)~- Üljön
1624 11| krétázza meg helyét, hogy a jövő esztendőn ugyanazon
1625 11| odább. Szemeink előtt van a polgári élet, látunk egy
1626 11| különféle elnevezéssel vezetik a kormányzatnak ügyeit, vannak
1627 11| válságos kérdések, melyeket a felek már azért sem végezhetnek
1628 11| sem végezhetnek be, mert a jogot a tudatlan vagy rossz
1629 11| végezhetnek be, mert a jogot a tudatlan vagy rossz lelkü
1630 11| lelkü nem akarja; tehát a polgári társaságban e czélra
1631 11| ellátott birák vannak, kik a felek által vallott ügyvédek
1632 11| vallott ügyvédek előadása és a tárgynak fölvilágositására
1633 11| ösmertek. Gondolható-e, hogy a polgári társaságban valaki
1634 11| köztetek? Van-e olyan, ki a mindennapi életből kihuzhatná
1635 11| Például ki lehetne az?~- A bakter; mert az nappal alszik.~-
1636 11| be egy tercziát. - Mondja a tanár, éppen midőn az órát
1637 11| midőn az órát harangozza a "famulus".~- Nem gilt az
1638 11| famulus".~- Nem gilt az a terczia! - mondja Faddi, -
1639 11| Faddi, - már harangoztak.~A tanárt röhögés kiséri ki
1640 11| röhögés kiséri ki az ajtón, a fiatalság egy része negyedóráig
1641 11| része negyedóráig vihog, a másik rész a következő tanárnak
1642 11| negyedóráig vihog, a másik rész a következő tanárnak föladványát
1643 11| olvasgatja; mert az kuruczember, a tréfát az utczán sem szereti,
1644 11| az utczán sem szereti, s a legénység előre meghunyászkodik;
1645 11| előre meghunyászkodik; mert a következő tanár nem válogatja
1646 11| következő tanár nem válogatja a szót, s a fiatalember orczájáról
1647 11| nem válogatja a szót, s a fiatalember orczájáról hirtelen
1648 11| orczájáról hirtelen lekapja a bőrt.~Nyilik az ajtó. Magas,
1649 11| tekintélyes termet lép be, a legénység hirtelen lekapja
1650 11| legénység hirtelen lekapja a föltett kalapot. Egy még
1651 11| Egy még nem veszi észre a tanárnak érkezését, föltett
1652 11| Hallja kend!... szólitja meg a föltett kalapost, elvétette
1653 11| kalapost, elvétette az ajtót, - a sertések ólban vannak, nem
1654 11| sertések ólban vannak, nem a tanulóteremben.~Beragadt
1655 11| tanulóteremben.~Beragadt a fiatalságnak szája, a kemény
1656 11| Beragadt a fiatalságnak szája, a kemény szóért nem morognak,
1657 11| kemény szóért nem morognak, a testületi szellem megzsibbad,
1658 11| szellem megzsibbad, mindenik a maga bőrére vigyáz, mert
1659 11| mert az "öreg" nem tűri el a neveletlenséget, s akit
1660 11| urak, - amit mondani fogok, a szegény fiunak szájába kenyeret
1661 11| fiunak szájába kenyeret ad, a gazdagnak alkalmas eszközt,
1662 11| hazánkat szolgálni köteles. A magyar nyilvános jogot fogom
1663 11| betüt se veszitsenek el a kincsből, melyért, a költők
1664 11| el a kincsből, melyért, a költők szerént, apáink vére
1665 11| szerént, apáink vére folyt. A magyar nyilvános jog az
1666 11| magyar nyilvános jog az a levegő, melyből élnünk kell,
1667 11| kell, és kevésbé féltem a gazemberektől, hogy elferditsék,
1668 11| saruidat, mert szent az a hely, melyen állsz. Önök
1669 11| e terem szent hely, itt a forrás, melyből a tudásnak
1670 11| hely, itt a forrás, melyből a tudásnak malasztját meritik
1671 11| malasztját meritik önök, hogy a válságos órában tudják,
1672 11| válságos órában tudják, mi a nemzeté?~Mi a hazafiság?
1673 11| tudják, mi a nemzeté?~Mi a hazafiság? Közös kötelesség,
1674 11| nem engedünk senkinek, nem a szegénynek, nem a gazdagnak.
1675 11| senkinek, nem a szegénynek, nem a gazdagnak. Követeljük mindenkitől,
1676 11| kötelességből származik mindjárt az a kötelesség is, hogy tudjuk,
1677 11| hogy átadhassuk önöknek a hazai jognak védelmét, bizhassunk
1678 11| s elvihessük magunkkal a nyugalom országába, őseinkhez,
1679 11| nyugalom országába, őseinkhez, a tudatot, hogy nyomunkba
1680 11| pazarolják.~Tanulják meg önök a polgári bátorságot, ez óriás
1681 11| ez óriás hatalmat, melyre a magyar embernek főképpen
1682 11| mély belátással mondá, hogy a magyar nemzetet megölni
1683 11| megölni csak maga tudná, a - magyar. Ezzel az erős
1684 11| tehát elhihetik önök, hogy a polgári bátorság magyar
1685 11| értelemben óriás munka. A tudatlan azt fogja kiabálni,
1686 11| kurjongatva fogja őt éltetni a tömeg, mely széles árjában
1687 11| mely széles árjában csak a nagy hangot hallja. Kinek
1688 11| lesz bátorsága megállni a tömeggel szemközt, a tudásnak
1689 11| megállni a tömeggel szemközt, a tudásnak szent és megmásithatlan
1690 11| meggyőződésével? Ki lesz akkor az a bátor magyar, ki száz meg
1691 11| mit nyiltan vallunk. Péter a harmadik kakasszóra megtagadta
1692 11| mondani? Képzeljék önök, hogy a tömeg buta, mint volt Jeruzsálemben,
1693 11| üdvözitőt feszité meg; pedig a tömeg meggyőződhetett a
1694 11| a tömeg meggyőződhetett a jelekből, hogy csak Isten
1695 11| Isten fia türhette el, hogy a zsidók lepökjék; én, a gyarló
1696 11| hogy a zsidók lepökjék; én, a gyarló ember, arczon vágtam
1697 11| ember, arczon vágtam volna a legelsőt, s nem könyörögtem
1698 11| s nem könyörögtem volna a tudatlanokért, hogy a mennyei
1699 11| volna a tudatlanokért, hogy a mennyei atya bocsásson meg
1700 11| beléjük az égnek villámait.~A tudást, és annak fegyverét
1701 11| sorában fölbuzditandom önöket a magasztos erkölcsre, mit
1702 11| nagyobb azon bátorságnál, mit a fiatal pajkosság el mer
1703 11| mer követni azért, mert a pajtások mosollyal jutalmazzák,
1704 11| volt. Addig is pedig, mig a részleteket máskor elmondhatnám,
1705 11| hallottak tőlem?~Igy beszélt az a bizonyos "öreg", kit e czim
1706 11| komolysága miatt illetett, mert a fiatalság vele ujjat huzni,
1707 11| nem mert.~Az öreg befejezé a magyarázatot, hosszabban,
1708 11| egy negyed, ez időszakot a tanár kikérdezéssel tölté.
1709 11| tölté. Elővette zsebéből a négyrétüen összehajtott
1710 11| tudta, melyik oldalra van a neve fölirva betüsorban,
1711 11| oldalra tekintett az öreg, a nyugtalan lelkiismeretű
1712 11| gyötrelem közt zörgette a szakkönyvnek leveleit, hogy
1713 11| Az első oldalon volt az A. B. C. betűn kezdődők névsora.~
1714 11| lapot nézegetvén az öreg, az A. B. C-ések leüték fejeiket,
1715 11| C-ések leüték fejeiket, mint a hajtóvadászaton a nyul,
1716 11| mint a hajtóvadászaton a nyul, melyre a vadász fegyverét
1717 11| hajtóvadászaton a nyul, melyre a vadász fegyverét kapta,
1718 11| lóért meg lehetne lakolni. A jámborabbon észre lehet
1719 11| alattomban keresztet vetett, s a mennybe fohászkodik, hogy
1720 11| bizony isten megtanulja, mint a "Miatyánk"-ot.~A más oldalon
1721 11| megtanulja, mint a "Miatyánk"-ot.~A más oldalon levők büszkén
1722 11| az ágyunak más felé áll a torka.~Hirtelen fordit az
1723 11| Hirtelen fordit az öreg, a második oldalon levők taszitják
1724 11| oldalon levők taszitják fel a könyvet a tegnapi feladványért,
1725 11| taszitják fel a könyvet a tegnapi feladványért, s
1726 11| oldal szabadabban lélegzik, a keresztvető áhitatosan méregeti
1727 11| áhitatosan méregeti szemét a padlás felé, hogy a gerendákon
1728 11| szemét a padlás felé, hogy a gerendákon át küldje föl
1729 11| gerendákon át küldje föl az égbe a fohászt a megmenekülésért.~
1730 11| küldje föl az égbe a fohászt a megmenekülésért.~Az öreg
1731 11| öreg torkát reszeli, hallja a könyvlevelek suhogását,
1732 11| Torkáig csiklandozza őt is a nevetés; de elkrákogja,
1733 11| tekintélyét ne koczkáztassa s hogy a vad nép izzadjon kinjában.~-
1734 11| válaszszak? Azt tartom, a K betüből legtöbben vannak,
1735 11| vannak, onnét markoljunk.~A ki K. betü, azon eret lehet
1736 11| ijedtében megaludt, mint a véres hurkában. Uram, irgalmazz, -
1737 11| illető fölkel, - hosszu a legény, mint a hatos gyertya,
1738 11| hosszu a legény, mint a hatos gyertya, és éppen
1739 11| és éppen olyan halavány. A többi nevet, s azt gondolja,
1740 11| többi nevet, s azt gondolja, a hátralevő tiz perczig majd
1741 11| elhuzakodnak egymással. A könyveket becsapják, s a
1742 11| A könyveket becsapják, s a biliárdra gondolnak a legközelebb
1743 11| s a biliárdra gondolnak a legközelebb eső kávéházban.
1744 11| mond valamit. Az öreg látja a halavány ifjut, - semmi
1745 11| megijedt, - magát majd a polgári bátorságból kérdezem
1746 11| Faddi uramat csiklandozza a jó kedv, legyen szerencsém
1747 11| emberem lassan huzakodik ki a hátulsó padból, hogy muljék
1748 11| idő, - lassan ér ki, mint a sánta malacz, a széket leporozza,
1749 11| ki, mint a sánta malacz, a széket leporozza, s adna
1750 11| harangoznának.~- Ha jól emlékszem, a multkor a jog fejleményéről
1751 11| jól emlékszem, a multkor a jog fejleményéről beszéltünk, -
1752 11| nyelven, hogy fejezik ki: a jog fejleménye?~Kétségbeesetten
1753 11| fejleménye?~Kétségbeesetten néz a fiu a többire, egy ügyes
1754 11| Kétségbeesetten néz a fiu a többire, egy ügyes ficzkó
1755 11| gyakorlott ügyességgel ugy tudja a szót szájának alakitásával
1756 11| alakitásával kikerekiteni, hogy a figyelmező könnyen kitalálja.
1757 11| látja, hanem elhamarkodja a dolgot, egy betüt az elejére
1758 11| az elejére ragaszt: mint a rossz diákok általában,
1759 11| rossz diákok általában, azt a keveset, mi fejükbe ragadt,
1760 11| revoluczió van, helyére mehet.~A fiu szégyenkedve ment a
1761 11| A fiu szégyenkedve ment a hátulsó padba, s ez alkalommal
1762 11| hátulsó padba, s ez alkalommal a kuszi pajtások nem segitettek
1763 11| nem segitettek kiröhögni a tanárt. Az öreg bajuszát
1764 11| ágyut fog elsütni.~- Uraim! A közéletben társadalmi szabály,
1765 11| társadalmi szabály, hogy a becstelentől a jóravaló
1766 11| szabály, hogy a becstelentől a jóravaló ember óvakodik,
1767 11| jóravaló ember óvakodik, mint a hullától, melyből a jobb
1768 11| mint a hullától, melyből a jobb rész kihalt. Jogos
1769 11| jobb rész kihalt. Jogos a büntetés, egyszersmind példa,
1770 11| egyszersmind példa, hogy a bünök könnyelmüen el ne
1771 11| könnyelmüen el ne szaporodjanak. A viz lerakja a bele hullott
1772 11| szaporodjanak. A viz lerakja a bele hullott szemetet, a
1773 11| a bele hullott szemetet, a test kiszórja magából a
1774 11| a test kiszórja magából a kóranyagot, csak a szegény
1775 11| magából a kóranyagot, csak a szegény haza kénytelen hordani
1776 11| szegény haza kénytelen hordani a gazdag tudatlant, ki majd
1777 11| az értéket képviseli, mit a kidobott állatcsont. Előbb
1778 11| kidobott állatcsont. Előbb a polgári bátorságról beszéltem, -
1779 11| Csöngettek: elvégződött a leczke.~ ~
1780 12| barátság.~Azt mondják, hogy a pokoli kinok az életben
1781 12| életben elkezdődnek; mert a lelkiismeret nem fekszik
1782 12| álmunkban, s ha fölébredünk, a lelkiismeret kiabál, hogy
1783 12| hatkor már szállásomra jött a fűszeresnek házi szolgája,
1784 12| hogy azonnal menjek hozzá. A cseléd a sürgetésnek okát
1785 12| azonnal menjek hozzá. A cseléd a sürgetésnek okát nem tudta, -
1786 12| valami hihetőség, melyért a reggeli kora órában lehivatnak.
1787 12| lehivatnak. Felöltöztem s a válság lehangolt, bár elkészültem,
1788 12| hogy mi történt vele, s a kevély asszony egy perczig
1789 12| perczig sem akar megtürni a háznál, igy jókor tudtomra
1790 12| hogy elhordozóskodhatom.~A bolton keresztül mentem.
1791 12| bolton keresztül mentem. A fűszeres a kora órában inasait
1792 12| keresztül mentem. A fűszeres a kora órában inasait tanitgatta
1793 12| tanitgatta számolásra, s ilyenkor a fiuk oly borzasak voltak,
1794 12| mintha fésü sem járta volna a fejüket. Beléptemkor egyszerre
1795 12| egyszerre két fejet láttam a fűszeresnek markában, rázta
1796 12| fűszeresnek markában, rázta a kis kópékat, hogy fölkeverje
1797 12| Jókor jöttem, - gondolám, - a fűszeres megmondta, hogy
1798 12| hogy háborgattam! Mondja a fűszeres, eleresztvén az
1799 12| emeletbe, az asszony már vár a reggelivel.~Értem! - gondolám,
1800 12| reggelivel.~Értem! - gondolám, ez a reggeli lesz az utolsó vacsora.~
1801 12| utolsó vacsora.~Fölmentem, a fűszeres megfoghatlan udvariassággal
1802 12| e miatt agyamba szökellt a vér, csak nem fogja a felbőszült
1803 12| szökellt a vér, csak nem fogja a felbőszült apa ránk zárni
1804 12| asszony szokott helyén ült, a kávés edények sorba rakva, -
1805 12| még most zsebemben várták a gorombaságot, s nagyon óvatosan
1806 12| nagyon óvatosan huztam ki a jobbot, hogy a kávés edényhez
1807 12| huztam ki a jobbot, hogy a kávés edényhez nyuljak.
1808 12| Ostobábban ültem, mint a csősz, ki a nemzetes asszonynak
1809 12| ültem, mint a csősz, ki a nemzetes asszonynak konyháján
1810 12| piciny kanalat.~- Szereti ön a tejbőrt? Kérdi az asszony.~-
1811 12| Nagyon szeretem! Mondám.~A tejes kanállal lekerité
1812 12| kanállal lekerité az asszony a lábasnak egész fölét, csészémbe
1813 12| egész fölét, csészémbe önté a kövér hártyát, mint édesanyám,
1814 12| hogy én legyek az ur, az a boldog, kinek legjobb dolga
1815 12| kinek legjobb dolga van a háznál. A szarvasok közül
1816 12| legjobb dolga van a háznál. A szarvasok közül kiválogatta
1817 12| szarvasok közül kiválogatta a fűszeresné a vajasakat,
1818 12| kiválogatta a fűszeresné a vajasakat, megropogtatta
1819 12| kedves Vidor ur, - kicsiny az a csésze! - Mondja az asszony.~-
1820 12| engedelmével! Mondám, s a második csészét hörpöltem, -
1821 12| korán reggel tömnek, mint a libát, hogy hizzék. Talán
1822 12| gyémántokat pityeregjen.~Megettem a második töltést is, - erre
1823 12| kinált, - miből egyszer a magam kedvéért ettem, másodszor
1824 12| ettem, másodszor az övéért. A fűszeres is boldog volt,
1825 12| Eddig kitaláltam volna a budai huzásra az öt vörös
1826 12| esztendőszámomat, negyedik lett volna a mai napé, az ötödik a hármas,
1827 12| volna a mai napé, az ötödik a hármas, a hányan együtt
1828 12| napé, az ötödik a hármas, a hányan együtt ültünk az
1829 12| ostobább számitással is nyertek a lotterián; de miért ülök
1830 12| lotterián; de miért ülök én a fűszeresnének kosarában? -
1831 12| Adolf urfinak megpuhitója, a szegény diák, kinek reménysége
1832 12| kinek reménysége soványabb a krajczáros szarvaskánál;
1833 12| szarvaskánál; mert már tudtam a statisztikából, hogy Magyarországban
1834 12| esett.~- Vidor ur, - ez a gaz fattyu régen kinozza
1835 12| mondja az asszony, - meguntam a gorombaságot, mondd meg,
1836 12| Hanem én még bolondabbul a hinárba keveredtem, hogy
1837 12| ne kiméljem, tudniillik a korbácsot; mert ha elkopik,
1838 12| ha elkopik, olcsón kapnak a szijgyártónál.~Megint hármacskán
1839 12| Előérzetem sugta, hogy most a nap fölkel, s meglátom világitó
1840 12| bizalmatlan volt hozzánk. Kezdi a fűszeres.~Persze, nem mondtam
1841 12| No de hihettem-e, hogy a szülők az én orvoslásomat
1842 12| ezen móddal gyógyitotta ki a fűszeres a hibás egyszeregyből,
1843 12| gyógyitotta ki a fűszeres a hibás egyszeregyből, Amerikát
1844 12| nem én födöztem föl.~Mivel a bizalmatlanságra nem szóltam,
1845 12| bizalmatlanságra nem szóltam, a fűszeres folytatta a szemrehányást.~-
1846 12| szóltam, a fűszeres folytatta a szemrehányást.~- Mégcsak
1847 12| Szép, igen szép, - dicsér a fűszeres, - fiatalember
1848 12| mutassa meg, mit tud. - Ó, a nagybácsi takarékos, - mondhatnám,
1849 12| mondhatnám, zsugori ember, az a munka embere, s látni akarja,
1850 12| meg urabátyjának! - Mondja a vallató. - Azt is megmondom,
1851 12| hogy kalapostól vette ön a tintát, mellyel a levelet
1852 12| vette ön a tintát, mellyel a levelet irta, - gáliczköves
1853 12| gáliczköves tinta, nálam veszi a kalapos, ki a diákoknak
1854 12| nálam veszi a kalapos, ki a diákoknak három garasért
1855 12| leveléből, melyet bátyjának irt. A kalapos tintának ösmertetőjele,
1856 12| tanit, és fölemliti, hogy a rokonságról egy szót sem
1857 12| Balogh bácsi nem dobálja el a papirt, - s nekem mindig
1858 12| küldött hozzá. Ösmerem ezt a szokását. Tegnap estefelé
1859 12| volt irva az én czimem, a fekete betük alatt homályosan
1860 12| az ő czime, melyet ön irt a kalapos tintával. Belől
1861 12| tintával. Belől forditom a levelet, minden sor alatt
1862 12| másik sor, melyet ön irt. A kocsis mondá, hogy este
1863 12| hogy este irta, hirtelen, s a régi levelek közül kapta
1864 12| Becsületes, derék ifju, - dicsér a fűszeres, - mától fogva
1865 12| elkényeztetni. Punktum.~A punktum megvolt, nem álmodtam,
1866 12| nem álmodtam, kezeimmel a kétségtelen valót tapasztaltam,
1867 12| olyan argumentumok, melyre a német bölcsész a cogito:
1868 12| melyre a német bölcsész a cogito: ergo sum-nál helyesebben
1869 12| jóllaktam: ergo vagyok.~A házas pár gyöngéd szavakkal
1870 12| szavakkal halmozott el, s a sok szép szótól elkábulva
1871 12| elkábulva bucsuztam el.~A bolton keresztül mentem,
1872 12| bolton keresztül mentem, a borzas inasok tétlen álltak,
1873 12| fésüje van az öregnek?~- Ég a fejem bőre az öt ujjától! -
1874 12| bizonyosan nem álmodták a reggeli hajczibálást, -
1875 13| A mérnök.~Üres óráimban a
1876 13| A mérnök.~Üres óráimban a mérnöknél töltém legkedvesebb
1877 13| fiatalember, szorgalmas, a mellett jó kedélyü, egy
1878 13| kedves Pistám, - akkor a sorokat ötvenszer elolvasom.~-
1879 13| Tapasztalatlan gyerek! - Mondja a mérnök. - Mire való a tudomány?
1880 13| Mondja a mérnök. - Mire való a tudomány? Ime, - itt az
1881 13| fogantyujában megerősitem ezt a távcsövet, mellyel egy óra
1882 13| óra járásnyiról lenézem a falutornyáról az óramutatót.
1883 13| akarok nézni, leeresztem a függönyt, hogy az utczai
1884 13| utczai nép rám ne bámuljon, a távcsőnek vége a függönyön
1885 13| bámuljon, a távcsőnek vége a függönyön kivül ér, s kényelmesen
1886 13| kényelmesen nézem az angyalfőt a rendes órában. Én szabadon
1887 13| is lát.~- Elegendő ennyi a boldogságra?~- Egyelőre
1888 13| Tapasztalásból tudom, hogy a sorsot nem jó erőszakolni,
1889 13| erősebbek, s ha nyitogatjuk a kaput, melyen tul mennyországunkat
1890 13| véljük, gorombán becsapja a kaput, s ott szorulunk.
1891 13| kaput, s ott szorulunk. A leány enyém lesz. Hogyan?
1892 13| még nem tudom. Köszönöm a sorsnak, hogy önt e városba
1893 13| által folyton levelezhetünk. A sors, ebből gyanithatjuk,
1894 13| kimondhatatlan élvezet a küzdelem. A gazda reggeltől
1895 13| kimondhatatlan élvezet a küzdelem. A gazda reggeltől délig nyujtózkodik
1896 13| reggeltől délig nyujtózkodik a pamlagon, semmi gondja a
1897 13| a pamlagon, semmi gondja a napi szükségesek miatt, -
1898 13| gyomorerősitőre. Jer ki velem egyszer a mezőre, hajnaltól délig
1899 13| hajnaltól délig lótfut velem a lánczhuzó gyerek, - délben
1900 13| sovány litylottyot, hogy a városban a jóravaló vizsla
1901 13| litylottyot, hogy a városban a jóravaló vizsla megszagolná
1902 13| orrával föltaszitaná. Az a gyerek a bögre mellé ül,
1903 13| föltaszitaná. Az a gyerek a bögre mellé ül, az étvágytól
1904 13| ül, az étvágytól kidagad a szeme, s ha nézed egy darabig,
1905 13| szégyenlenéd, kikapnád kezéből a kanalat, hogy helyette megedd
1906 13| kanalat, hogy helyette megedd a maradékot. Gyémántot ér
1907 13| maradékot. Gyémántot ér az a bőszült étvágy, mely a silány
1908 13| az a bőszült étvágy, mely a silány kotyvalékot megfűszerezi,
1909 13| Áhitattal hallgattam őt, - a tapasztalat oly igazán beszélt
1910 13| tudod, mennyi bölcsesség van a mindenségnek elrendezésében.
1911 13| gondolt ki unalomüzésül. Hát a vakaródzás nem élvezet?
1912 13| állapotban is van élvezet, hát a szerelem akadályaiban. A
1913 13| a szerelem akadályaiban. A regényirók összehoznak két
1914 13| egymást. Képzeld, hogy az a két találkozó még ez nap
1915 13| lehetne. - Az ifju vagyonos, a lány szintén, sőt menyasszonyi
1916 13| talált jószágnak ne véljék.~"A jó bor czégér nélkül elkél."
1917 13| nélkül elkél." Ezt mondja a példaszó. Ne becsüld kevesebbre
1918 13| embert, ne az ifjut, ne a lányt. Szivesen vagyunk
1919 13| Szivesen vagyunk másé, ha az a más nem ugy siet birni,
1920 13| megvásárlott árut. Még nem kelt el a lány, csak azt tudja, hogy
1921 13| életre legdrágábbnak valljuk.~A legrajongóbb szerető zokogva
1922 13| szerető zokogva sir, ha a menyasszonykoszorut fejére
1923 13| részemet, ő választott ki a sok közül, miattam nem látja
1924 13| részleteket nem kicsinyli, mint a napnak legvékonyabb sugarát:
1925 13| világitaná meg földünket, a sok kitárja előttünk a tündérországot.~
1926 13| a sok kitárja előttünk a tündérországot.~Egy csepp
1927 13| tündérországot.~Egy csepp harmat elég a rózsalevélnek, egy pohár
1928 13| pohár viz fölüditi véredet: a sokban megfutnál. Cseppről-cseppre
1929 13| Cseppről-cseppre akarom kiüriteni a poharat,... közelitek üdvömhöz
1930 13| üdvömhöz lépésenkint, mint a muzulmán Mekkához, s az
1931 13| muzulmán Mekkához, s az a boldogsága, hogy messziről
1932 13| vársz!~- Találkozott ön a fűszeressel?~- Gyakran,
1933 13| választja el önöket egymástól?~- A különböző fogalmak, Pistám.~-
1934 13| Példának okáért?~- Például: A madár szárnyaiban bizik,
1935 13| bizik, szárnyain lopja meg a távolságot, az erdőből a
1936 13| a távolságot, az erdőből a folyampartig néhány percz
1937 13| elől szárnya menti meg. A földről a végtelen magasba
1938 13| szárnya menti meg. A földről a végtelen magasba szárnyain
1939 13| gyönyörködvén, uszhatik a légben, ott csicsereg, mert
1940 13| állatvilágnak egy nemétől sem fél, a közeledő kényétől függ,
1941 13| közeledő kényétől függ, s a gyakorlat hatalmáról korán
1942 13| hatalmáról korán meggyőzte. A vizslát engedelmessége a
1943 13| A vizslát engedelmessége a fényes terembe vezeti, sima
1944 13| emberek? Bizonyára nem. A főrangu boldog, mert tisztelik;
1945 13| boldog, mert tisztelik; a gazdag bankárnak üdvössége,
1946 13| hogy szavának hitele van, a tanult embernek értéke a
1947 13| a tanult embernek értéke a kisebb-nagyobb mértékben
1948 13| fogalmaikat el nem cserélnék. A főrangu le nem mondana rangjának
1949 13| előnyeiről csupa gazdagságért, a bankár nem válnék meg anyagi
1950 13| válnék meg anyagi előnyeitől a közbecsülésért, s a tanult
1951 13| előnyeitől a közbecsülésért, s a tanult inkább koplalna,
1952 13| anyagi fölöslegért.~Eljártam a közhelyekre, s az emberek
1953 13| Többször összekerültem a fűszeressel, s az üres időt
1954 13| átbeszélgettük.~Egy alkalommal a "Bárány" vendéglőben hosszan
1955 13| vendéglőben hosszan elmaradt a fűszeres, én faluról jöttem,
1956 13| jöttem, farkaséhesen rohantam a vendéglőbe, hol márcsak
1957 13| márcsak hideg ételeket kaptam. A sarokasztalnál ült a fűszeres
1958 13| kaptam. A sarokasztalnál ült a fűszeres negyedmagával,
1959 13| üres üvegek után számitva, a hetedik mennyországban kaptam
1960 13| föl, hogy üljek hozzájuk, a többi asztal üres, öten
1961 13| öten egészen körülüljük a szegletasztalt. Odahelyezkedém,
1962 13| Odahelyezkedém, üdvözlém a társaságot, s a kipirult
1963 13| üdvözlém a társaságot, s a kipirult arczok hasonlitottak
1964 13| hasonlitottak quart majorhoz a preferánszban.~- Mérnök
1965 13| száraz, sovány ember volt, a városban sohasem láttam)
1966 13| szagolsz otthon, elhiheti a mérnök ur, hogy négyen együtt
1967 13| Kairó - előbb beszéltek róla a másik asztalnál, - füstölt
1968 13| Mert ilyen vad nevük van a ruháknak is, az én kabátom
1969 13| holnap eljő hozzám zabért, a fűszereshez mécsbélért,
1970 13| fűszereshez mécsbélért, a mészároshoz faggyuért, akkor
1971 13| reggel mi kelünk fel először a bakter után. Ugy-e, te,
1972 13| sáfránykeverő? - Mondja a fűszeresnek.~- Sokat beszélsz,
1973 13| sokat. Mondja bosszusan a fűszeres, - vagyunk, a mik
1974 13| bosszusan a fűszeres, - vagyunk, a mik vagyunk.~- Jól mondod, -
1975 13| meglehet, koldusok, - s ha a boltból kiszórnak bennünket, -
1976 13| nézz meg egy tanult embert, a mérnök urnak a feje olyan
1977 13| tanult embert, a mérnök urnak a feje olyan kapitális, hogy
1978 13| Amerikában is tallér.~- A magad fejéről beszélj. Utasitja
1979 13| beszélj. Utasitja vissza a fűszeres.~- Az enyém, vagy
1980 13| fűszeres.~- Az enyém, vagy a tied: mindegy, - ami fejünk
1981 13| fejünk százszámra megy, mint a káposzta. Tanittasd a fiadat,
1982 13| mint a káposzta. Tanittasd a fiadat, barátom, grójersajt, -
1983 13| mert az észt nem eszi meg a sajtkukacz.~- A bankót sem.
1984 13| eszi meg a sajtkukacz.~- A bankót sem. Mondja némi
1985 13| Mondja némi kevélységgel a fűszeres.~- Hitvány portéka, -
1986 13| portéka, - megtöltöd érte a hasadat, - meghizhatol két
1987 13| s ha kikapja kezedből a forgószél, visszasoványkodol
1988 13| kilenczven fontra. Ilyen a bankó.~- Pénzért mindent
1989 13| doktort, patikárust: - a pénz az ur.~- Nem egészen, -
1990 13| egészen, - mondám én is a fűszeresnek, - az ész olyan
1991 13| boltot az eszének? - vitázik a melegülő fűszeres, - kelendő
1992 13| jókora számban, az is pénz.~- A mig ön szerencsés, nem kétlem,
1993 13| de folyvást játszik ön, - a sors keveri az ön kártyáit,
1994 13| kártyáit, s jaj önnek, ha a vaksors az ütő kártyát másnak
1995 13| mérsékelve bár, de parancsol, s a köztapasztalat bizonyitja,
1996 13| ész folyvást egyenesen jár a földön, s megvéd azon csapások
1997 13| azon csapások ellen, melyek a pénzvilágban, a mindenhatónak
1998 13| melyek a pénzvilágban, a mindenhatónak hitt tőke
1999 13| Ön nem is fogadna el a sorstól százezer forintot?~-
2000 13| forintot?~- Ne ijeszszen meg, - a sors kerüli a magamféle
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-4882 |