Chapter

   1 1 |                    s utána nem kiálthatok az atyafinak, hogy lopott portékát
   2 1 |                  sok agyafurt komédiát? - Az ilyen kérdésre megközelitő
   3 1 |                  s azt is tudják, hogy mi az adomákat eladjuk. Az iró
   4 1 |                   mi az adomákat eladjuk. Az iró szinte fölirhatná, ha
   5 1 |                bomlottat" tud, - hozza el az iróhoz, az talán ad érette
   6 1 |                tud, - hozza el az iróhoz, az talán ad érette valamit;
   7 1 |                   ad érette valamit; mert az megint el is tudja adni.~
   8 1 |                adni.~Hogy miként jutottam az elmondandó történethez,
   9 1 |        történethez, e fejezetből meglátja az olvasó, ki a legrongyosabb
  10 1 |                   köze hozzá, mikor, elég az hozzá, hogy egyszer én is
  11 1 |               kiirván a hirdetésben, hogy az illető egyedül egymaga lakjék;
  12 1 |              áthallik a szomszédhoz, hogy az "egészségemre kivánja".
  13 1 |             valamivel türhetőbb arcza van az ördögénél; mert amely férfin
  14 1 |              ördögénél; mert amely férfin az öltözködési gond nagyon
  15 1 |                 inggallért, melytől pedig az arszlán is félti a fülét,
  16 1 |                 akaratu figyelmeztetéssel az észrevett keserüség ellen.~-
  17 1 |                   mondja egészen derülten az uj lakó; mert, - önnek engedelmével
  18 1 |                   mondva, - én ugy jártam az életben, mint a Sau Nikhli-ben
  19 1 |            életben, mint a Sau Nikhli-ben az a kártya, melynek párját
  20 1 |              eldugják, s akinél megmarad, az asztalhoz vágja.~- Szabad
  21 1 |                 láttam két boltfeliratot, az egyiken ezt olvasom: Csizmadia
  22 1 |                    sárgarépában kapják, s az olvasó magáról tudhatja,
  23 1 |              madarak fütyölnek, nem pedig az ember. Föltettem, hogy a -
  24 1 |             közelitek hozzá. Ó, ne higgye az olvasó, hogy egy perczre
  25 1 |                leglágyabb, - s mondhatni, az enyém abban keménykedett
  26 1 |               keménykedett meg, hogy csak az érdem előtt emelintém meg
  27 1 |                 beszélgetve, osztályoztuk az embereket, hogy reggeli,
  28 1 |                  vallja magáról ugyanezt, az ügyvéd tiztől tizenkettőig,
  29 1 |               vendéglős csak délben kezdi az alázatosságot, a kávés ebéd
  30 1 |                szinészen a sor, csak hogy az őszintén mondja, hogy komédiázik,
  31 1 |             leveleimet, - aztán kér, hogy az utolsót adjam: tekintetes
  32 1 |                István ügyvéd urnak.~Tehát az én lakóm ügyvéd! Hihetőleg
  33 1 |                  legjava szemet eszi, mig az öreg ügyvéd csak a haltüskét
  34 1 |                   adnám át lakómnak; mert az ő ajtaját zárva találta.
  35 1 |          határcövekelő mérnök?~Nem sokára az előszobának ajtónyikorgását
  36 1 |                   remekül eltalálom, hogy az ellenkezőt irván, levelemet
  37 1 |               ellenkezőt irván, levelemet az illető póstás csak gyanitásból
  38 1 |                 hogy feledhettem el, hogy az én lakóm voltaképpen mérnök.~
  39 1 |               hogy van-e lakómnak levele? Az utolsó levél neki volt czimezve:
  40 1 |               orvos! Ez uj nemü háromság. Az ügyvéd a bőrét huzza le
  41 1 |                   ügyvéd a bőrét huzza le az embernek, s talán az orvos
  42 1 |                   le az embernek, s talán az orvos igy könnyebben bánik
  43 1 |             gödörhöz a sirásók nem járnak az egyetemre kétesztendei tudományért.
  44 1 |                Lestem, mikor érkezik haza az én lakóm.~- Levele van,
  45 1 |          orvostudor urnak van czimezve.~- Az én vagyok.~- Nevessen ki,
  46 1 |                    hogy öszszekapargassam az orvosi diplomának árát.~-
  47 1 |                    Most jut eszembe, hogy az orvosi diploma nevezetesen
  48 1 |             kénytelen vakon megadni magát az orvosnak, megél vagy belehal:
  49 1 |           melyiket szereti voltaképpen?~- Az orvosit, uram.~- Miért lett
  50 1 |                 csak nem képzeli ön, hogy az iró egyfolytában képes legyen
  51 1 |              köteteket öszszefirkálni, ha az életet akarja rajzolni.
  52 1 |                   hogy a legjobb adatokat az utczán szedjük fel. Nem
  53 1 |                napszámban, aztán kihuzzuk az irodalmi deresre; elverjük
  54 1 |                 rettentő példát mutassunk az olvasónak, s kijusson az
  55 1 |                  az olvasónak, s kijusson az erkölcsi elégtétel. Mi a
  56 1 |                 kiszaglászszuk, kezünkben az ostor, azzal büntetünk,
  57 1 |              Komolyan beszélek, megveszem az ön történetét.~- Ne beszéljünk
  58 1 |           meglehet, nem ér egy fillért.~- Az az én dolgom, - mondám a
  59 1 |                  nem ér egy fillért.~- Az az én dolgom, - mondám a fiatalembernek, -
  60 1 |              értéke. Ön kidobja a rongyot az ablakon, fölkapja a rongyszedő,
  61 1 |                  eladja a papirgyárosnak, az papirt készit belőle, arra
  62 1 |                  tovább folytatom.~- Kész az alku, - estére beszélgetünk.~-
  63 1 |               estére beszélgetünk.~- Mint az ezer egy éjszakában.~- Mindjárt
  64 1 |               éjszakában.~- Mindjárt kész az első bekezdés, amit idáig
  65 1 |                komolyan beszélek, és csak az üzleti fogást beszélem el
  66 2 |                tán hallani, - kezdi lakóm az elbeszélést, - hogy a halak
  67 2 |                 szindarabban hallám, hogy az ökör azért marad ökör; mert
  68 2 |                 engedelmes, jó gyermek. - Az asztalnál szépen fölraktam
  69 2 |            imádkoztam, s azt hittem, hogy az elmondott miatyánkokkal
  70 2 |     keresztülgázolhatom? De eszem elaludt az engedelmesség- és jó tanácskérésben,
  71 2 |                   ha ezer fia volna, mind az ezeret egyenkint lődözné
  72 2 |             legyek. Észreveheti ön rajtam az elpirulást, - mert jó anyámról
  73 2 |                   volt, mikor mondá, hogy az ügyvédet és mészárost bizonyosan
  74 2 |              mészárost bizonyosan elviszi az ördög. Mi baja volt a prókátorokkal, -
  75 2 |                más fü száradt a padláson. Az éléstárban sótalan szalonna,
  76 2 |          itczeszámra akar inni, ugy, hogy az a kérges tenyerü asszony
  77 2 |               nyögésére öszszeszaladjanak az ablak alatt a falubeli kutyák.
  78 2 |                  a keserüt ugy itta, mint az édes ürmöst, s a beteg bizalommal
  79 2 |           bizalommal nyelte le. E szerént az orvosságtól vagy a bizalomtól
  80 2 |         tapasztalatból tanultam meg, hogy az ügyetlent kérni, rábeszélni
  81 2 |                  ha kedélyesen azt mondja az ápoló a nyöszörgőnek: kend
  82 2 |            kormányozzon; mert anyám főleg az engedelmességre tanitott.
  83 2 |                  élhetetlen!~Életemben ez az utolsó papirdarab, mit tőlem
  84 2 |                 egy krajczárt megér, s ha az árát koldusnak adnám, szépen
  85 2 |            kenyérrel élsz és dióval, mint az erdőben a mókus. Fütetlen
  86 2 |                  Ezt a levelet nem teszed az ablakba, - pedig hogy örülsz,
  87 2 |             lakhelye a szomszéd megyében.~Az elolvasott sorokból gyanitám,
  88 2 |                őszinte, - s mekkora kincs az őszinteség, könyvekből tudtam.
  89 2 |              verejték, s azt véltem, hogy az eszemnek leve. Önbizalom
  90 2 |          utczájára kerültem, s mig máskor az anyai jó tanácsnál fogva
  91 2 |                  anyai jó tanácsnál fogva az utcza közepén mentem, hogy
  92 2 |                különös aláirásu képeket: "Az első csók" - "Az első vallomás" - "
  93 2 |                képeket: "Az első csók" - "Az első vallomás" - "Az első
  94 2 |                      Az első vallomás" - "Az első találkozás." Nem értettem,
  95 2 |                 fiatalember egyedül marad az életben. Ilyen esetben a
  96 2 |              fogva következetesen féltem, az utczán, a falusi kutyák
  97 2 |               nélkül mehettem volna végig az utczán. - Amerre mentem,
  98 2 |           megalapitottam jövendőmet, hogy az akadályok nem fognak visszariasztani.
  99 2 |                  nyujtom: hiszek apámnak, az ő irott szavának. Apám azon
 100 2 |               nagyobb bankjegy volt, mint az a százas, mit az eladott
 101 2 |               volt, mint az a százas, mit az eladott holmikért kaptam.~
 102 2 |                holmikért kaptam.~Elmentem az uradalmi kormányzóhoz, megkérni,
 103 2 |                 vagy porosz potyadék volt az istenadta, és kimondhatatlan
 104 2 |                nem ád.~Sokszor hallám azt az oktalan kivánságot, hogy
 105 2 |            benyitottam, talán előbb, mint az illető felelt volna a kopogatásra;
 106 2 |               vagyok a házsorhoz, és hogy az emberek ilyen hangon fejezik
 107 2 |               ilyen hangon fejezik ki azt az állati indulatot, melytől
 108 2 |                 morog.~Elkezdődött bennem az ember. Meghunyászkodás nélkül
 109 2 |                közepéből.~Viszszatekinték az ajtó felé, hogy a gorombaságnak
 110 2 |                  elnevezték "magá"-nak, s az egész megyének értelmisége
 111 2 |                  párbajnak silány jutalma az akasztófa. Balcsillaga a
 112 2 |                akkor felöklelte.~- Hallja az ur! - mondám, (ez a mondat
 113 2 |       mellbelökést.)~- Micsoda?... Hallja az ur?... Egyéb semmi? Mondja
 114 2 |            toroktáltva.~- Meg ne repedjen az ur mérgében, - mondám visszautasitólag, -
 115 2 |              visszautasitólag, - ön engem az egykori ispángyereknek néz.~
 116 2 |                      Vidor István vagyok.~Az István szó hatott, - elfogadható
 117 2 |                Meghajtám magamat, kimondá az alázatosságot, - teljes
 118 2 |                  csak a félénkek képzelik az ördögöt igen feketének.~ ~
 119 3 |                  kárpótolom követelésemet az életben. Éhen ugyan ki nem
 120 3 |                  leli meg a mindennapit s az önfenntartásnak jogát nem
 121 3 |             elvezetett a rozzant viskóba. Az udvaron álldogált valaki,
 122 3 |                 bátyámról föltettem, hogy az ő udvarán cseléd nem dugná
 123 3 |                   ám beleveszni másba, ha az nem a gorombaságon kezdi.~-
 124 3 |                   a kocsmában, használtam az időt, hogy urambátyámmal
 125 3 |                   erősen vakaródzva; mert az a levél azért lehetett megirva,
 126 3 |                valamihez kezdjek.~- Tudod az egyszeregyet?~- A számtanból
 127 3 |                haragitsam.~- Igy felelnek az első eminensek, édes barátom.
 128 3 |               Dörmög a bátya. A főpinczér az "Aranybárányban" öt esztendő
 129 3 |                 oskolából verték ki; mert az egyszeregyet sem tudta.
 130 3 |                 rossz egyszeregyből, amit az iskolában nem tudott. Ha
 131 3 |            üvegpalaczkba kell zárni, hogy az orvosok preskribáljanak
 132 3 |                 minden tanár. Vetem ellen az öregnek.~- Számokban beszélj,
 133 3 |              leszek. Miért gondolja, hogy az jobb foglalkozás másnál?~-
 134 3 |                 ugatva kisér el a faluban az utolsó házig, azon tul bizton
 135 3 |            mehetsz, nem megyen utánad; de az ember elindul Európából
 136 3 |                Nem gondolja, bátyám, hogy az ügyvédre görbe szemmel néznek
 137 3 |             ügyvédre görbe szemmel néznek az emberek?~- Melyik? A kereskedő
 138 3 |                gyapju közé; melyik különb az ügyvédnél?~- De mindezek
 139 3 |              becsületesek ügyvéde! Mondja az öreg inkább okoskodva, mint
 140 3 |                   öt.~A szoba hasonlitott az agglegények szobájához.
 141 3 |               pókhálót, port és szemetet, az mindenütt ott van. Az agglegények
 142 3 |           szemetet, az mindenütt ott van. Az agglegények szobája tömlöcz,
 143 3 |                  ha lábaszárát megcsipi s az agglegényt kényszeriti,
 144 3 |                valamit, azaz: vakaródzék.~Az ablakokat vastagon bevonta
 145 3 |                 szemnek való helyet, hogy az udvarra lásson. A legfelső
 146 3 |                  betapasztva, s különösen az egyik uj ragaszték volt;
 147 3 |                  Bizony szánandó ember ez az én bátyám.~- Apád engem
 148 3 |              néhány hétig itt is maradsz, az alatt irok a városba egy
 149 3 |           eleresztelek utadra.~Megvallom, az ajtón beléptemkor olyant
 150 3 |                elő botot, s egyik szemmel az ablak felé néz, hogy arra
 151 3 |              ugrani. Amit bátyám mondott, az a fagyos jóakarat, hasonlitott
 152 3 |               verést. Anyámra gondolék, - az ő szelid arcza olyasmit
 153 3 |                  soha többször, csak most az egyszer, s a jó tanácsot
 154 3 |                   a jó tanácsot vegyem be az ő emlékezetére.~Engedelmeskedtem
 155 3 |                   való bánás kéjt ad, - s az ujonczok nem tágitottak,
 156 3 |                  is kardfélét tarték már, az elhatározásnak kardját,
 157 3 |                kerekedett, hogy bátyámnak az orra alá hadonázzak, nehogy
 158 3 |          kiszámitja, hogy igazán mondta-e az egy milliót, mit éveimmel
 159 3 |                mit éveimmel kereshetne.~Ő az ablakhoz ment, ujjaival
 160 3 |            ablakhoz ment, ujjaival dobolt az ablakfán, pedig öszszeadtam,
 161 3 |               sokszoroztam és elosztottam az egy milliót, mely bennem
 162 3 |         odaragasztani, ifjuuram, - állitá az öreg, - az a vagyonom, ami
 163 3 |             ifjuuram, - állitá az öreg, - az a vagyonom, ami nincs; a
 164 3 |                 napszámba, s a kertésznek az én csonkám kalendáriumja;
 165 3 |      tapasztalatom, s miként kapja kezébe az embert a sors, hogy a jövendő
 166 3 |                 kinyujtsa és megerősitse. Az apró tapasztalatokból készül
 167 3 |                   tapasztalatokból készül az egész ember, s midőn anyám
 168 3 |                rendes élet kifesti képére az egészség szinét.~Néha egész
 169 3 |                 naphosszat egyedül voltam az udvaron, keresgéltem a papirszeleteket,
 170 3 |                  világos kikötéssel, hogy az elvagyontalanodott már erkölcsileg
 171 3 |                  elég, hogy ez okmány, ha az volt, ablaktapasznál többet
 172 3 |      elolvasnivalót.~Fél óra mulva bátyám az udvarra lépett, s meszsziről
 173 4 |                  A régi ösmerősök.~Vittem az egy milliót, a lelki nyugalmat,
 174 4 |                   különösen nekem mondta) az urfivilág az életben kottát
 175 4 |                nekem mondta) az urfivilág az életben kottát keres Paul
 176 4 |            belelátnak. Vagy arczomon volt az a nagy bankó, a megelégedés,
 177 4 |                 mondják: hogy nagy áldása az istennek.~Kiváltam a gyermekkorból,
 178 4 |               krajczárért nem vehetem meg az egész bábossátort, a külső
 179 4 |                  szám szerént tudtam, még az egy krajczárét is, melyért
 180 4 |                egy krajczárét is, melyért az ut mellett a koldus megsüvegelt
 181 4 |                   nem indul, vagy valóban az egy krajczár méltó a hálára?
 182 4 |                  krajczár méltó a hálára? Az utóbbit hiszem igaznak,
 183 4 |               munkás nép énekelt, a madár az ágon hintálózva fütyölt:
 184 4 |            hazudott, szivéből csordult ki az öröm, a megelégedés. A boldogság
 185 4 |            boldogság tehát nem kiváltság, az örömnek müszere egyiránt
 186 4 |                    mint a méltóságos gróf az ezres bankónak, mikor a
 187 4 |                  Mi kell még?... Feleljen az ép eszü olvasó, s ha az
 188 4 |                   az ép eszü olvasó, s ha az ő leltára is hiánytalan,
 189 4 |                     Jó napot! - köszöntem az elmélyedt urat.~- Fogadj
 190 4 |             térképre bámultam, - különben az arcznak látható körvonalaiból
 191 4 |                  találgattam, hogy én ezt az urat láttam már valahol.
 192 4 |                    Igen, télen ott lakom, az rendes fészkem a megye székhelyén.~-
 193 4 |                  a bélét.~- Mi köze ahhoz az ügyvédnek?~- A kerge birka
 194 4 |               élni hagyja, végtére kifogy az irgalom, elviszi a vágóhidra,
 195 4 |             irgalom, elviszi a vágóhidra, az ügyvéd megköti kezét, lábát,
 196 4 |                 biró pedig agyonüti, hogy az ügyvéd könnyebben lehuzhassa
 197 4 |                 vállal igaztalan ügyet.~- Az ügy igazságos, Pista öcsém, -
 198 4 |                 hogy nem tud bizonyitani. Az ügyvéd angyali nyugalommal
 199 4 |                   nem igy volt?~- Azelőtt az ügyvédnek okos embernek
 200 4 |              lenni, - tudni a jogelveket, az ezerféle szokásbeli törvényt,
 201 4 |             ezerféle szokásbeli törvényt, az országos viszonyokat, melyek
 202 4 |              országos viszonyokat, melyek az ügyekre és családi viszonyokra
 203 4 |               utódokat. Szép viszony volt az, öcsém, mikor az ügyvédek
 204 4 |             viszony volt az, öcsém, mikor az ügyvédek esze a kecskét
 205 4 |                előbb megkérdé tőlem, hogy az adós készpénzzel fizetett-e
 206 4 |               vagy árvereltünk? A felelet az volt, hogy készpénz nem
 207 4 |              mikor azt mondá, hogy ezután az ügyvédség nem tudomány lesz,
 208 4 |               jövendőmondást, elbucsuztam az uj divatu mesterségtől, -
 209 4 |                  jóllaktam.~Mire a levest az asztalra tette a pinczér,
 210 4 |                  hanem ügyvéd nem leszek.~Az ebéd átalában nem izlett,
 211 4 |                szentistváni búcsút, mikor az ispángyerek esztendőben
 212 4 |                   két garasért kikérdezte az egész "Quae maribust," meg,
 213 4 |               maribust," meg, hogy melyek az igék, melyek dativust és
 214 4 |                 és accusativust kivánnak? az dupla porcziót kapott, mint
 215 4 |                min más eluntában elejtené az alsó álkapczáját, - még
 216 4 |                   alsó álkapczáját, - még az öreg Náni néniről, egy,
 217 4 |                  a jó libapecsenyét, hogy az nem izlett szájának, és
 218 4 |                  faragott. Igaz e? kérdek az asszonyok, hogy rágódhassanak
 219 4 |             körülmények iránt, milyen ott az élet?~- Türhető! - mondja
 220 4 |                ügyvédek, orvosok lennének az intelligenczia, - s mellettünk
 221 4 |                ezeken kifogunk.~Megvallám az ügyvédnek, hogy sok egyéb
 222 4 |                 biz én nem értem, hogy mi az a különféle arisztokráczia?~-
 223 4 |                    kedves barátom, - mert az életben mindent jó tudni.
 224 4 |                 életben mindent jó tudni. Az embereket a társadalomban
 225 4 |               nélkül elütik. No, már most az első szin, a vörös, jelentse
 226 4 |                  nemeseket, - ezek elütik az ügyvédet, orvost, mérnököt,
 227 4 |        segitségükre nem szorulnak: hallja az urnak mondják, mit oly hangnyomattal
 228 4 |                   talán szürdolmányos; de az nem tartozik az atyafiságba,
 229 4 |         szürdolmányos; de az nem tartozik az atyafiságba, még az sem
 230 4 |              tartozik az atyafiságba, még az sem érdeme, hogy olyan derék
 231 4 |               hogy néha oda dörgölőzhetik az első szinhez, s mint a kenyér
 232 4 |            sötétben a szagával bolonditja az éhest, nappal pedig a rövidlátót,
 233 4 |                  értékét és valódi becsét az észnek. A tolvaj kikapja
 234 4 |                  a számla ki van fizetve. Az inas eltöri a drága üveget, -
 235 4 |         fölpofozzák, - s a tacskó megadta az üvegnek árát. Az ügyvéd,
 236 4 |                  megadta az üvegnek árát. Az ügyvéd, orvos, mérnök megkapta
 237 4 |                 megkapta diját, - a másik az hiszi: az ész annyit ér,
 238 4 |                diját, - a másik az hiszi: az ész annyit ér, a mennyit
 239 4 |            mellett százezerek urává tett. Az a számbeli 1, - hatalmas
 240 4 |                  a görbe fának olaját; de az ügyetlenek tagadólag válaszoltak, -
 241 4 |              kérdezzék, van-e eladó? mert az évek egymásra bőven és olcsóért
 242 4 |              bőven és olcsóért termettek. Az eredeti áron nem lehetett
 243 4 |               kipusztitotta valami féreg, az alföldről a felsőbb vidékre
 244 4 |                 négy áron adta el, - s ma az első gabonakereskedő.~Ez
 245 5 |                fölirhatnák a kapura, hogy az egész világ egy bolondok
 246 5 |                oda való. Példának okáért: az én ősöm a török háboruban
 247 5 |                  holott merem hinni, hogy az igazi medve az üstökkel
 248 5 |                hinni, hogy az igazi medve az üstökkel a fejünk bőrét
 249 5 |               volnánk, rettentő példájára az emberiségnek, mely büszkén
 250 5 |                   ül. Kihizott képe, mint az egyiptomi hét kövér esztendő
 251 5 |              igazi urat, ki nem kénytelen az utczára menni, hogy uraságát
 252 5 |              farkassal vagy medvével, - s az inas gombjaival hirdeti
 253 5 |                 legyünk egészen bolondok, az a polgár sem az, - röhögi
 254 5 |                 bolondok, az a polgár sem az, - röhögi a czimeres gombot,
 255 5 |                   a czimeres gombot, mert az ő boltja előtt nagyobb oroszlán
 256 5 |             árulja, - s még ő nevet, hogy az ő oroszlánját jobban bámulják
 257 5 |                komédiának? mikor keressük az érdemet az egyénben, s hol
 258 5 |                 mikor keressük az érdemet az egyénben, s hol van az a
 259 5 |            érdemet az egyénben, s hol van az a Foulton, Franklin vagy
 260 5 |                mértéket fölfedezi, melyen az embernek csontja, husa és
 261 5 |                  husa és poczakja helyett az érdemeit meg lehet mérni?~
 262 5 |                  jámbor falusit, hogy itt az a bolt, melyben a görbe
 263 5 |          posztókötény van átkötve, s hogy az ösmerős paraszt el ne surranhasson,
 264 5 |                  bevásárolja mindazt, mit az anyjuk a szájába rágott,
 265 5 |               magyarborsot kérek!~- Ennek az érdemes ugodi embernek öt
 266 5 |                  A paraszt csodálkozik, s az utolsó szavak magyarázatát
 267 5 |                      csak magának mondom, az ugodi embernek, hogy amely
 268 5 |               paraszt elhiszi, megköszöni az emberséget, s megfogadja,
 269 5 |                  már látja, hogy a mérték az egyensulyt elérte, - s nagyobb
 270 5 |                   belöki a mértékbe, hogy az ámitás tökéletes legyen,
 271 5 |                néhány szemet, a mennyivel az inas valóban megszerezte,
 272 5 |                   Csak a gazda nem mozdul az iróasztaltól. Korán reggel
 273 5 |                iróasztaltól. Korán reggel az iróasztalhoz zsámolyt tettek
 274 5 |                  a vad zsibajban kiösmeri az egyeseknek hangját, s ha
 275 5 |               tömegbe, hogy hátra nyulva, az alacsony fiókokból kilopjon
 276 5 |               fiókokból kilopjon valamit, az oktondi meg van csipve;
 277 5 |                   ekkor remekel, s mintha az egyszeregyből kérdezne,
 278 5 |                   kérdezne, németül kiált az eladóra:~- Franzl, achtmal
 279 5 |                  vigyázz,) - mire a másik az egyszeregyből viszszafelel:~-
 280 5 |                 Igen, - felel nyugalommal az inas, - elfeledte ön, hogy
 281 5 |                 szerencsém! mondja tovább az inas betanult hideg vérrel,
 282 5 |               zsebét kikutattassa s aztán az utczai sár közepébe lökjék
 283 5 |                   laboratóriumba.~A főnök az ebéd utáni órákban tartja
 284 5 |                 után a közönség nyugszik, az ebédet megették, a szakácsnék
 285 5 |                   A főnök egyenkint viszi az inasokat a hátulsó raktárba.
 286 5 |                   attól idő előtt elviszi az ördög. A tanulatlan kis
 287 5 |              tiszta mérget eszik, - azért az utasitásra figyelmesen vigyáz,
 288 5 |                gazdának jó szive megkapja az ötvenes százalék hasznot.~
 289 5 |                  hétnek közönséges napjai az üzleté, - a közönség, mellyel
 290 5 |                  hátra kandikálni, mintha az is vigyázna. Hányfélére
 291 5 |               csapófának orrával rajzolja az összeadandó számokat a porlepett
 292 5 |            rátámasztja, hogy a nagy fejet az is tartsa. Ó, minő plasztikai
 293 5 |                  kivételes ellentétet, ha az ár hirtelen leesik, s az
 294 5 |                  az ár hirtelen leesik, s az ügyetlen kérdezgető megint
 295 5 |         Megalkudott a falusi atyafival, - az a telezsákot a mérőbe üriti,
 296 5 |                uram olyan hangosan beszél az eladóval, mintha ágyut sütögetnének.
 297 5 |                mintha ágyut sütögetnének. Az alatt a csizmája hegyével
 298 5 |               melyben a mag alább esik, s az öt garas haszon kész, melyből
 299 5 |            drágább árra esik, mikor vesz, az ötödik, vagy ha jól megrugta
 300 5 |                  a mérőt, a hatodik garas az övé. Egy heti vásáron bemér
 301 5 |           feleletet megértse valaki; mert az előtte való napi szavalást
 302 5 |           szavalást ki kell nyugodnia.~Ó, az ifiur különben igen vallásos
 303 5 |   szemlélgetésében ugy elmélyed, hogy nem az utczára, hanem a hombárba
 304 5 |                  legyen belőle gombócz, s az emberen teljesüljön az irásnak
 305 5 |                  s az emberen teljesüljön az irásnak szava, hogy porból
 306 5 |                   tintanyalók, nem értjük az efféle aprólékosságot, már
 307 5 |             huzzunk kabátunk ujjára, mint az öregek cselekedték posztókimélés
 308 5 |         cselekedték posztókimélés végett. Az öregek tiz garas áru ludtollal
 309 5 |             küldök, hogy hol várjanak meg az ebéddel.~- Te még gyerek
 310 5 |                 jó lesz tudnod, miben áll az ügyességük azon komédiásoknak,
 311 5 |                    Azt hiszed talán, hogy az embereket kulimázzal rajzolom
 312 5 |                    hogy a városig töltsük az időt valamivel, különben
 313 6 |             gazember volna e világban, ha az emberek olyan bátrak is
 314 6 |                  választóviz megfeketiti. Az embernek szájában van egy
 315 6 |               nekik, ha a borotva fogott. Az emberi nyelv az emberiségnek
 316 6 |                   fogott. Az emberi nyelv az emberiségnek hatalmas pandurja.~
 317 6 |                hatalmas pandurja.~Menj be az isten házába, vigyázd meg
 318 6 |                 isten házába, vigyázd meg az olyan embert, ki az imádságot
 319 6 |                   meg az olyan embert, ki az imádságot nem gondolkozva
 320 6 |                   végzi, hanem a szavakat az ajkán mozgatva mondja el,
 321 6 |              selyemruhás nőt; már elkezdé az imádságot:~- Miatyánk Isten,
 322 6 |             szomszédja össze ne gyurja, s az imádkozó azt mondja: Hüm!
 323 6 |                 akaratod (megint megállt, az előbb érkezettre néz, s
 324 6 |            kenyerünket add meg nekünk ma (az öreg apám is pecsenyét evett
 325 6 |               miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétetteknek (megint
 326 6 |             asszony gallérját igazitja, s az imádkozó meglátja a karpereczeket.
 327 6 |                   kezei megdagadnak télen az olajméréstől. - Tudom, a
 328 6 |         bársonyköpenyes asszony.~Most meg az veszi észre, hogy ösmerőse
 329 6 |                   eszköze mozogni kezd, s az imádságnak közeit kitoldozza
 330 6 |               előre furakodott. A légy is az orrára ül az embernek, hogy
 331 6 |                    A légy is az orrára ül az embernek, hogy jobban lássa.~
 332 6 |                   jobban lássa.~Folytatja az imádkozást, erőlködik Istenhez
 333 6 |                   a fény a fűszeresnének (az volt) a szemébe villant.~-
 334 6 |            emeltél zsákot.~Igy imádkoznak az asszonyok a szentegyházban,
 335 6 |             mutogatóba jöttek, s minthogy az ember tudja, hogy hasonló
 336 6 |             valamit. A mise után elmennek az asszonyok látogatóba, elmondják,
 337 6 |           bizonyosan azt mondják el, amit az isten házában elég illetlen
 338 6 |                arisztokrata nem kénytelen az utczára szaladni mutogatás
 339 6 |          arisztokrácziában a nők czipelik az utczára a firmát, a nő,
 340 6 |              nehéz anyagokat, szellőzteti az egy hétig állott portékát,
 341 6 |         kifizetett árjegyzék a zsebemben. Az élő ruhaállvány izzad, nyög
 342 6 |                 vásárolnak. Megkérdik, mi az echt!~ ~
 343 7 |                     A makkhetes.~Kezdődik az én megaláztatásom, beszéli
 344 7 |              tudom mi isten teremtéséhez, az fölcsapta gyurt kalapját,
 345 7 |                  a boltban halkan morgott az urnak néhány szót, s mint
 346 7 |                   s rám mutatva mondá: Ez az.~A fűszeres intett, hogy
 347 7 |                tudtam, hogy én leszek itt az utolsó személy.~Két szobán
 348 7 |                   szobán keresztül értünk az asszonyhoz. Ő az egyik ablaknál
 349 7 |                   értünk az asszonyhoz. Ő az egyik ablaknál ült, s meglátám
 350 7 |                  ablaknál ült, s meglátám az első pillanatra, hogy a
 351 7 |            gyakrabban süt borjuczombot, s az asszony jó étvággyal eszik
 352 7 |              fehérvarrást láttam, s midőn az anyának s neki is köszöntem,
 353 7 |              Adolfnak én leszek tanitója. Az asszony semmi jelt sem adott,
 354 7 |          észrevétele lenne, a gazda leült az ablakközbe, engem pedig
 355 7 |                  megtanitani.~- Mit tanul az ur? - kérdi az asszony.~-
 356 7 |                  Mit tanul az ur? - kérdi az asszony.~- Jogot fogok tanulni,
 357 7 |            asszonyom. - Mondám.~- Juj!... az ur is prókátor akar lenni?...
 358 7 |                      Meglehet, asszonyom, az ügyvédi osztálynak is vannak
 359 7 |                 Talán sokat mondtam; mert az asszony elhallgatott. A
 360 7 |               társalgást, hihetőleg, hogy az asszony meg ne bánthasson.~-
 361 7 |                 ne bánthasson.~- Tanitott az ur gyermekeket?~- Kegyed
 362 7 |                  lesz első tanitványom.~- Az nagy baj! - Szól közbe az
 363 7 |                 Az nagy baj! - Szól közbe az asszony. - Az én Adolfom
 364 7 |                  Szól közbe az asszony. - Az én Adolfom finom gyermek,
 365 7 |                 távolra tartom, megmondom az okát; mert a melegség, természeténél
 366 7 |                tanitottam!~- S mire fogja az ur tanitani Adolfot?~- Osztálybeli
 367 7 |                   Kérdem szükségképpen.~- Az a kölyök? mondja az apa
 368 7 |      szükségképpen.~- Az a kölyök? mondja az apa csudálatos őszinteséggel,
 369 7 |            őszinteséggel, tegnap vert meg az utczán két gombkötő inast.~-
 370 7 |              kegyed a könyvektől, szólék, az asszony felé irányozva szavaimat,
 371 7 |               Büntetni nem szabad, hallja az ur! mondja az asszony, ugy
 372 7 |              szabad, hallja az ur! mondja az asszony, ugy czimezve, mint
 373 7 |           székeket hallánk földülni, s rá az ajtózár pattant föl, s öt
 374 7 |             áráért elfeledvén, hogy Adolf az anyának kedves majma.~-
 375 7 |              majma.~- Azt kikérem! Mondja az asszony, elkapva a fiut,
 376 7 |               szemekkel. Aztán nem szólt, az anyára nézett, de ki tudja,
 377 7 |                  enni! Mondja boszszusan.~Az asszony jól magához szoritá
 378 7 |                titkos jelet vágván szembe az öregnek, megindult az ebédlő
 379 7 |              szembe az öregnek, megindult az ebédlő felé. A fűszeres
 380 7 |                   eresszem.~A fiatal lány az előbbi jelenet benyomásával
 381 7 |           barátommal.~- Őrizkedjék kegyed az ő nevét e házban kimondani,
 382 7 |                   magam előtt bocsátám, s az olajboritott padlón mentünk
 383 7 |                harmadik szobába. Ott volt az ebédlő.~Az asztalon nyolcz
 384 7 |              szobába. Ott volt az ebédlő.~Az asztalon nyolcz teritéket
 385 7 |               Adolf kétszeresen kedvencze az anyának, mert legkisebb
 386 7 |                 részvét már megcsendesité az első kellemetlen behatást,
 387 7 |                 behatást, körültekintvén, az asztalkendő volt utmutatóm;
 388 7 |              gyöngyhimzetes szalag, azért az át nem kötött asztalkendőnek
 389 7 |                  álltam. Rózsának szólitá az anya a legidősebb hölgyet, -
 390 7 |               szégyenben nézett rám, hogy az utolsó helyet hagyták nekem;
 391 7 |               mikor a megkorbácsolt állat az olajos üveget leverte a
 392 7 |          szokással ne alkalmatlankodjunk. Az első napoknak ezen kinját
 393 7 |               levestől undorodtam már, ha az örökös egyféle tésztanemet
 394 7 |                  olyan háznál voltam, hol az ételt nagyon sózták. Hozzátörődtem,
 395 7 |                 másnap nem mérgezem-e meg az ételt. Szegény elsárgult
 396 7 |                 sem finnyáskodik; mert ha az illetőknek orrunk hegye
 397 7 |                  sósan vagy sótalan eszik az ételt, - hanem hogy akár
 398 7 |                 háziakkal. Hála istennek, az első szokással tisztában
 399 7 |                  sült ostobaságnak hiszi. Az ilyen ember folyvást ur
 400 7 |              legény vagyok, fűszereséknél az alkalmazkodás az én szerepem
 401 7 |            fűszereséknél az alkalmazkodás az én szerepem lesz.~Adolf
 402 7 |                Adolf barátom?~- Maczli, - az első inas, aki holnap fölszabadul.~-
 403 7 |               hogy miért ült Maczli ennél az asztalnál?~- Adolf barátom,
 404 7 |             ijedjen meg, nem szaladtam el az asztaltól. Komédia az egész.
 405 7 |                  el az asztaltól. Komédia az egész. Sors barátom kikérdezett,
 406 7 |                   birnak el vállaim; mert az egykori kényen tartott gyermeknek
 407 7 |                    Mi vagyok én? Semmi! - Az a papiros, melyre nekem
 408 7 |              leszek. Ugorjál föl Pista, - az edénytartón vannak a tányérok,
 409 7 |                  kapj föl nyolcz darabot, az első az asszonyé, a hetediket
 410 7 |                   nyolcz darabot, az első az asszonyé, a hetediket Adolf
 411 7 |         tányérokat, sorban elváltogattam. Az asszony és az ur a tányérra
 412 7 |              elváltogattam. Az asszony és az ur a tányérra lesütött szemmel
 413 7 |                 béketürésemet. Bevégezvén az erős munkát, kilestem pillantását,
 414 7 |              anyám arczára gondoltam, tán az egekből néz le rám, hogy
 415 7 |             ezután következni?~Nem alszik az ördög, megvárják, hogy a
 416 7 |              Vérem egészen megcsendesült, az első napra való leczkét
 417 7 |                 nélkül fölmondtam. Adolf, az én tanitómesterem, beirhatta
 418 7 |                 tanitómesterem, beirhatta az első eminencziát. Hogy én
 419 7 |              egészen különböző kérdés, és az elhatározásra nem kell két
 420 7 |             gombkötőinas.~A pecsenye után az öreg közönyös tárgyakról
 421 7 |                  de ott pénzért adom majd az órát.~Adolf barátom kenyérbélből
 422 7 |                    a kredenczben keresem.~Az asszony fölkelt, mi is valamennyien.
 423 7 |                csókoltam.~- Adolf! mondja az apa és anya együtt, megsokalva
 424 7 |                   anya együtt, megsokalva az impertinencziát.~Rózsa használta
 425 7 |              Rózsa használta ez időt, mig az öregek összeölelkeztek, -
 426 8 |                   rángatták egymást; mert az eb nem ösmerte meg az egykori
 427 8 |                mert az eb nem ösmerte meg az egykori ezüstgombos mentéjü,
 428 8 |                   segitségre siető kocsis az ebre, gazdádat ugatod?~-
 429 8 |              Faddi uram a kocsisnak, mert az a villanyelet mérte a kutyára,
 430 8 |                    én is megkérdezném, ki az abban a kölcsönkért ruhában?
 431 8 |             uramat kedves életpárja huzta az uj bőrbe. Vasárnap reggelre
 432 8 |                 ágya mellé a székre; mert az asszony rég mondogatta,
 433 8 |       megszámlálhattam négy pecsétgyűrűt, az óraláncz pedig igy föstve,
 434 8 |          gyantában is nyomott fél fontot. Az asztalon nyujtózkodott egy
 435 8 |                   pingálva is megijeszsze az élőt.~- Jövök, ifiuram! -
 436 8 |              ifiuram! - mondja Faddi uram az ajtót benyitva, s a német
 437 8 |                  nem adom ingyen, mert ha az én fiamat két lábra akarja
 438 8 |                 tud diákul. Hogyne tudna, az a mestersége?~- Faddi ur
 439 8 |                  ita missa est. Ezt tudom az öreg miséből, kedves uramöcsém,
 440 8 |                járni kedves uramöcsémmel. Az asztalon fekszik a klasszifikációja,
 441 8 |               házzal rendesen tovább ment az iskolánál, az akadémia helyett
 442 8 |                 tovább ment az iskolánál, az akadémia helyett a kávéházba,
 443 8 |              lélekkel ki állithatná, hogy az is diák, aki oskolába nem
 444 8 |          feleségemnek gondja.~- Hihetőleg az asszonyság elkényeztette.~-
 445 8 |               Faddi uram, - meg ne hallja az asszony. - Tudja, kedves
 446 8 |            raktárakban parancsolok, - itt az emeleten az asszony.~- Bocsánat
 447 8 |            parancsolok, - itt az emeleten az asszony.~- Bocsánat őszinte
 448 8 |                 is. A raktárban én vagyok az ur, ha akarom, minden molnár
 449 8 |              kezet csókol, - a kávéházban az én helyemre le nem mer ülni
 450 8 |                minden vendég azt eszik, s az is dicséri, kit az első
 451 8 |               eszik, s az is dicséri, kit az első kanálnál fölüt a nyavalya.
 452 8 |                 ne undorodjam, haza jövök az asszonynak engedelmeskedni.~
 453 8 |              uramöcsém. Ugy nézze meg ezt az emeletet, hogy én itt iskolába
 454 8 |                    magam vagyok tanitvány az egész iskolában, s husz
 455 8 |                  esztendeje repetálom azt az egy iskolát, (ni-ni, ezt
 456 8 |                   akar belőlem faragni.~- Az a legkönnyebb mesterség, -
 457 8 |              uramöcsém, - akkor hallgassa az én nótámat: "Nagy pénteken
 458 8 |               keresek, ha meg nem szöknék az, aki,... tudja már, uramöcsém,
 459 8 |                    Nem tudsz ur lenni!"~- Az asszonyság mit akar voltaképpen?~-
 460 8 |        szenvedhetik a csizmát. Arra tanit az asszony, hogy a jó nap,
 461 8 |               fogadj isten helyett legyek az ösmerősöknek alázatos szolgája.
 462 8 |                 én? - Biztat, hogy járjak az uri kaszinóba. Befizetem
 463 8 |                  Befizetem a tiz forintot az urak közé, de nem keveredem
 464 8 |               robotot is fizessek. Biztat az asszony: menjek a vármegyeházba,
 465 8 |                igazi legyen egyben-másban az ember, vagy maradjon semmi.
 466 8 |           maradjon semmi. Ilyenekre oktat az asszony; hanem egyszer megunja
 467 8 |             megunja a vesződséget, kicsap az iskolájából, - s akkor,
 468 8 |                megmondom, milyen a tolla. Az én fiam ki nem mondja a
 469 8 |                  visel, nagyobbakat, mint az én apám udvarában a holló, -
 470 8 |             értettem a lánczhordtát, hogy az alabástrom dicséret volt
 471 8 |                    annyi szakad el; hanem az iskolakönyvek egész esztendőn
 472 8 |                  én tanitani?~- Megmondja az anyja.~- Bizonyosan komolyabban
 473 8 |                   komolyabban gondolkozik az asszonyság, ha engemet az
 474 8 |                 az asszonyság, ha engemet az ifju mellé kivánt.~- Nem
 475 8 |                goromba professzoruk lesz, az megfogadta, hogy az evangéliumi
 476 8 |                 lesz, az megfogadta, hogy az evangéliumi tűnek fokán
 477 8 |        evangéliumi tűnek fokán átmehetett az elefánt, de nem a szamár, -
 478 8 |                  hát azt betüzöm ki, hogy az anyjuk számot vetett fiával,
 479 8 |              megalkudtak.~- Lesz alkalmam az asszonysággal beszélni?~-
 480 8 |               vannak betanitva. Ne lépjen az asszony tyukszemére, - majd
 481 8 |        megelégedés, - ki akarnak kergetni az egészséges testből. Fecskemódra
 482 8 |                   mondom, nem csuda, hogy az emberek a bolondoknak külön
 483 8 |                  János sem tudna fölvinni az emeletbe.~Ne méltóztassék
 484 8 |                 olyant, amilyent, s akkor az asszonyok a nagyravágyásban
 485 8 |           erősebbek a férfiaknál.~Kinyilt az ajtó, Faddi uram intett,
 486 8 |                 illő lépésekkel közeliték az asszonyhoz, Adolf urfinak
 487 8 |           jogvédelem apostola fog küzdeni az elnyomott felek igazságáért?~-
 488 8 |                  védkarát nyujtandja, - s az ifjui élet göröngyein iránytüje
 489 8 |                   örvényeitől megóvjam.~- Az anyai kebelnek ihlete sugja
 490 8 |                   csillagbarátom, - kezdi az öreg, - valamicskét értettem
 491 8 |             boldog vagyok, hogy öcsém tud az én szárnyas angyalommal
 492 8 |              szent nevében, haladjon ezen az uton, - hanem valamint a
 493 8 |               jászolnál sem találna, mint az lesz természetben.~- Kedves
 494 8 |                irni. - Most pedig menjünk az én szobámba, majd ott megmutatom
 495 8 |             szobámba, majd ott megmutatom az én kedves, kóczos lányomat, -
 496 8 |                igy két oldalról világitva az égő gyertyáktól, a ragyogó
 497 8 |               kóczosom, - mondja örömében az apa, s nagy markával összevissza
 498 8 |                 eggyel a bácsit. Utasitja az apa.~- Ugy-e nem kell a
 499 8 |             gyerek, - csak gondolom, hogy az öreg uraknak kell a fekete
 500 8 |             csókolta a csacska kis szájat az apa, - elmondta mindennek, -