Chapter

 1 1 |          Az ügyvéd a bőrét huzza le az embernek, s talán az
 2 2 |          beteg bizalommal nyelte le. E szerént az orvosságtól
 3 3 |        sorokat még nem mosogatta le a zápor. Könyv, hirlap,
 4 4 |  történetet, ha kegyed csakugyan le fogja irni! - (ezt különösen
 5 4 |        baljával a térképet fogta le.~Nem akartam zavarni, -
 6 5 |    embereket kulimázzal rajzolom le, hogy megijedj tőlök? Eszem
 7 7 |   valóságos gyötrelemmel szoktam le a sózásról. Nem mertem megmondani,
 8 7 |    gondoltam, tán az egekből néz le rám, hogy én jó, fejhajtó
 9 8 |         uram oly mogorván nézett le, hogy igy pingálva is megijeszsze
10 8 |        kávéházban az én helyemre le nem mer ülni senki, mert
11 9 |     valljátok ki, melyik vakarta le a meszet a falról? - Kiabál
12 9 |       vastag szinekkel rajzoltam le kedves Frau Rézinket, ezt
13 9 |      szavaknak gyökere nem nyult le szivébe, a gorombaság a
14 10|      utolsó erőlködéssel nyomtam le indulatomat. Fölkeltem,
15 11|         szavait az ajakról szedi le, mit a tanár észrevesz,
16 11|        polgári őrhadat.)~- Üljön le, Faddi ur, - krétázza meg
17 11|    tüskebokorhoz közeledett: Old le saruidat, mert szent az
18 12|         lelkiismeret nem fekszik le velünk az ágyba, hogy elaludjék:
19 13|         nem cserélnék. A főrangu le nem mondana rangjának előnyeiről
20 13|           hogy nyugodtan fekszik le mindennap? Kérdem a föltüzelt
21 13|          biztatta őket. Nem irom le a czivakodást, - Faddi érzékenyen
22 15|          szokott időben csurgott le a könyü az égből, hova a
23 15|      méltó elszántság tükrözödék le arczukról, a lökések hol
24 15|       kedves uram öcsémet, üljön le itt a boltban, ma ünnep
25 17|         a jogászi éveket, tegyem le az ügyvédi vizsgát is. Két
26 17| keritésen, az udvarra nem szállt le, ösmerte a gazt, hogy abba
27 17|          ha nem vigyázok, harapd le a fülemet; mert én nem érem
28 18|      jogomat érzem, s igy tollal le tudom irni, hogy igen megijednék
29 19|         hogy a bánatpénzt tegyék le, hogy az árverés elkezdethessék.
30 19|         ez diákbutor.~- Nem ülök le, - utasit vissza, - állva
31 19|    vagyok, kedves öcsém, - lohad le az öregnek kedve, - gyereknek
32 21|         hogy lassankint lohadjon le a megkergetett vérnek tüze.~-
33 21|          ezer közül egy birkózza le az ellenszenvet; de ez ezeredik
34 22|  háromszáz esztendő mulva tettük le a kardot, a zöld asztalhoz
35 22|           A hidnak czölöpeit már le akarták verni, az üvegharang
36 23|    székre az öreg Faddi huzódott le.~- Régen lesem kedves uramöcsémet, -
37 24|         az igen vastagot. Üljünk le, kedves feleségem, te a
38 25|          Egy könnycseppet törölt le az öreg, - jól oldalba találtam
39 26|    magasra, hogy onnét nézhessen le a többire, s azt mondhassa:
40 26|      nyul, hanem a földre hajolt le.~Öltözzél drága anyagokba,
41 27|         a sajátja, e kezeket, ha le lehetne rakni, mint a botot
42 27|         hanem az asszonyt hoztam le, lányostól a tömegben sétálnak.~-
43 27|     bárányt akar rajzolni, nézze le a feleségem képét.~- Hát
44 28|          a meggyőződés nyulhatna le, mely lehajlás előtt elhitetné
45 29|         vagyunk a vagyonnal, jer le a magasról a földre: koldusok
46 30|          kiteritenék is?~- Üljön le, bátyám, - mondám az öregnek, -