Chapter

1001 15|                  bizalmának alapot adjon. Az ön fia e tőkét az ön emberségéből
1002 15|                  adjon. Az ön fia e tőkét az ön emberségéből pénzben
1003 15|                  Tudtommal nem játszik.~- Az én tudtommal pedig játszik.~-
1004 15|                  Látta ön játszani? Kérdi az apa, kiválólag élénk nyugtalansággal;
1005 15|               élénk nyugtalansággal; mert az anya ez oldalról védelmezte,
1006 15|                 ez oldalról védelmezte, s az apának végreménye e tartózkodás
1007 15|                    de tudom bizonyosan.~- Az istenre kérem, mondja meg,
1008 15|                  egy szalmafonásu székre. Az öreg a pénzes tálból öt
1009 15|               rakta össze a huszasokat, s az utolsó csomónál azt mondja
1010 15|              mondja a fiu, előkeresgélvén az ólomhuszast, itt van, mit
1011 15|         kalapáccsal verhette két oldalára az igazi huszast, az irás is
1012 15|                oldalára az igazi huszast, az irás is viszszafelé van
1013 15|           alkalommal bölcsen elhallgatja. Az öreg az összecsomagolt huszasokat
1014 15|              bölcsen elhallgatja. Az öreg az összecsomagolt huszasokat
1015 15|                   egyedül maradjunk; mert az öreg nyughatatlankodott,
1016 15|                 tudósitást várt.~- Megvan az ólomhuszas, kedves uramöcsém, -
1017 15|                      Legelőször azt, hogy az ön fia ezüst helyett fogadta
1018 15|              játékdüh, - kedves Faddi ur. Az ön fia a kávéházban tiz
1019 15|         veszthettek, fogadásban föltették az ólomhuszast, s a következés
1020 15|                   ólomhuszassal jött haza az éjjel.~- Ösmeri ön e fiukat?~-
1021 15|          ezüsthuszassal tértek viszsza.~- Az én fiamat kinevették.~-
1022 15|                hogy kinek nyakán feledték az elmult este.~- Minő különbség:
1023 15|                     Minő különbség: egyik az ólmon ezüstöt cserél, a
1024 15|                   ólomért, - s ez a filkó az én fiam.~- Mi következik
1025 15|              anyjával, - a fiunak támasza az anya.~- Barátom, - nagy
1026 15|                   galléránál s kilógattam az ablakon. Az igaz, büntetésül
1027 15|                  s kilógattam az ablakon. Az igaz, büntetésül fizettem
1028 15|                tovább itthon.~- Nem tudok az asszonyba beleveszni. Ha
1029 15|             tépném, egyik darabját tenném az asztalra, a másikat a divánra,
1030 15|         echaufirozott, (tudja mennykő, mi az?) önnek ma mindent megbocsátok! -
1031 15|                értem, s ha azt mondom: mi az? kisül, hogy filkó vagyok.
1032 16|             egyenesen fölment feleségéhez az emeletre. Később az öreg
1033 16|           feleségéhez az emeletre. Később az öreg elbeszélte a találkozást,
1034 16|                  bátorsága legyen, s hogy az asszony ez illetlenségen
1035 16|             bizonyitom, hogy a nagy költő az emberi indulatot kitünően
1036 16|                 volt a csapófa, - beszéli az öreg, - csizmám orrát készakarva
1037 16|              férjem, - mondja sajnálkozva az asszony, - kebledet a fájdalom
1038 16|                   volna: Látom, meglódult az eszed, - csapófával jöszsz! -
1039 16|                   a másik szobába kitette az ajtósarok mellé, mint a
1040 16|                Mit vársz hü nődtől? Kérdi az asszony turbékolva, s eszembe
1041 16|               jutott mészáros szomszédom, az is azt mondta, hogy a gerliczét
1042 16|              gerliczét nem tudná megölni, az ártatlan turbékolásra pityeregne;
1043 16|                  férjem. Ülj mellém, hogy az egyetértés malasztjában
1044 16|                Kedves férjem! - válaszolt az asszony, - a kis patak vékonyan
1045 16|                 hátán óriás hajókat hord. Az emberek félve állnak meg
1046 16|                   szivod a nemes nedveket az anyaföldből. - Én vagyok
1047 16|                  anyaföldből. - Én vagyok az oltovány ág, mely a nemesebb
1048 16|              hálásan akarok árnyékot adni az erőt adó gyökérnek.~(Mért
1049 16|               megveszem a buzát, megvárom az árnak emelkedését, akkor
1050 16|                rakom. Tavaszszal elmegyek az alföldre háromszor-négyszer,
1051 16|                    őszre visszajövök. Ezt az utat ösmerem, hogy ez ut
1052 16|                    azt tapasztalom, hanem az egyenes uton a tiedet, a
1053 16|            Gazdagok vagyunk, ugy-e? Kérdi az asszony.~- No, vagyunk valamik,
1054 16|                      No, vagyunk valamik, az igaz.~- Megvan bemeneti
1055 16|                mondám én, - most hallgasd az enyémet. A gyerek nem tanul,
1056 16|                könyveket olvas, melyekben az a vég, hogy a leány férjhez
1057 16|               vármegyegyülést alig várom, az ablakban elállok egyfolytában
1058 16|               adózókat; mert ha adóznánk, az országut Szegedtől Kikindáig
1059 16|              mintha csiklandoznának, hogy az obligáczió kötelezvény lett,
1060 16|                 ha megharagszik valakire, az fasé, a náthája grippe,
1061 16|               csuz rheuma, ha fésülködik, az toalett, (márcsak ugy irom,
1062 16|                   irom, ahogy ő mondja) s az urabátyja onkli. Maholnap
1063 16|             venném el.~- Nem érted férjem az elegancziát.~- Gondolom,
1064 16|             elegancziát.~- Gondolom, hogy az valami esztergályos munka;
1065 16|                valami esztergályos munka; az áráról gondolom; mert nekem
1066 16|               kedves férjem.~- Azaz, hogy az olyan neked nagyon tetszik.~-
1067 16|       békételenkedve, - a fiut kikefélted az igaz, ha öt garas van a
1068 16|         panaszkodjál, megösmerem, te vagy az első.~- Tégy hátrább, nem
1069 16|         Németországból kikutatják, milyen az ottani termés. A politikára
1070 16|         szorgalmatos kereskedő vagyok. Ez az én czimem. Hát a fiad lesz-e
1071 16|              hatalma van. Te vetetted meg az alapot, fiunk emelkedjék
1072 16|          szorgalmad után.~- Ne, - mondám, az ólomhuszast az asztalra
1073 16|                    mondám, az ólomhuszast az asztalra kitéve - ez ólomhuszas,
1074 16|                    Fiad nagyobb müvész, - az ezüstöt ólommá változtatta,
1075 16|                  huszast mentett meg, ezt az ólmot. Én eladom a buzát
1076 16|                   hoz haza, hátha egyszer az egész vagyon porrá válik
1077 16|                 bolond vagyok.~- Nem vagy az öregem, - békit az asszony, -
1078 16|                   vagy az öregem, - békit az asszony, - hogy megértsük
1079 16|                költött, s megijedsz, hogy az a vizbe rohan uszni. Ne
1080 16|              Köszönöm, férjem, - te ismét az én jó Faddim vagy, - udvarias
1081 16|              öregem, - folytasd a munkát, az boldogit téged, én nem háborgatlak.~
1082 16|                   Van mentségem, barátom. Az asszony kifogott rajtam, -
1083 16|                  a sorson? azt megmutatja az idő. Erre várok, uramöcsém,
1084 16|               molnárszin kabátot varratok az urfinak, beállitom a magtárba, -
1085 16|                 sorstól. Ne idézze lakába az ördögöt, - megjelenhet,
1086 17|             Olvastam egy vén könyvben azt az esetet, midőn az adós arra
1087 17|             könyvben azt az esetet, midőn az adós arra kötelezi magát,
1088 17|           Képzelem, miként iszonyodnék el az ember, ha a mai időben ilyen
1089 17|                  annál a kötélnél, melyet az a nem tudom ki, előre megvett.
1090 17|            szünnapokat mérnökömmel töltém az első évi jog után. Teljes
1091 17|        megtanultam a gyakorlati mérést, s az egész időn át ugy foglalkoztam,
1092 17|            részben jó földre talált; mert az ügyvédségtől a váltólejárás
1093 17|                 jogászi éveket, tegyem le az ügyvédi vizsgát is. Két
1094 17|                   diplomával választhatok az életben tetszésem szerént.~
1095 17|                    részint olcsón bérelve az üresen járó kocsikat, elértem
1096 17|               hosszabb idő mulva keressük az ösmerős tárgyakat, - cselédet,
1097 17|                 veréb ugrált a keritésen, az udvarra nem szállt le, ösmerte
1098 17|            megtekintés végett. Megtekinté az iratot. Anyám nyakamba borult
1099 17|            elolvasta és visszaadta.~- Hát az idén mit tanultál?~- Megtanultam
1100 17|                    Azt.~- Nehéz mesterség az ugy-e? Azt mondják, hogy
1101 17|              kényelmesen elvághatja abban az órában, melyben akarja.~-
1102 17|                 gondosan betakart papirt, az öreg a sorokat és közöket
1103 17|              árult el.~- Csunya mesterség az a prókátorság öcsém! Az
1104 17|                   az a prókátorság öcsém! Az emberek dühösek, ha egy
1105 17|                  ha egy prókátort látnak. Az előtt nem ugy volt.~- Meghiszem, -
1106 17|           Meghiszem, - a váltó nem tréfa. Az aláiró odaadta magát az
1107 17|                   Az aláiró odaadta magát az ördögnek testestül, lelkestül.~-
1108 17|                    végem van! - nyöszörög az öreg, - én is aláirtam nevemet
1109 17|              mindjárt megfulladok.~- Nagy az összeg?~- Rettentő nagy,
1110 17|                nagy, kedves öcsém! - nyög az öreg, - száz ezüst forint, -
1111 17|               forintot?~- Időre? Mit tesz az: időre?~- Értem azon napra,
1112 17|                Tormalevéllel fizessem ki? Az van elég, az ördögnek sem
1113 17|                 fizessem ki? Az van elég, az ördögnek sem kell. Ez a
1114 17|           nyavalya, - kilyukad a fejem, s az eszem kifoly a lyukon! -
1115 17|                   a lyukon! - panaszkodik az öreg. Jer be, öcsém, menjünk
1116 17|                  arra a váltóra! - Ugy-e, az a váltó annyit jelent, ha
1117 17|                   a számmal.~Bementünk, - az öreg az asztalhoz ült, -
1118 17|             számmal.~Bementünk, - az öreg az asztalhoz ült, - elővett
1119 17|                majd arról magyarázzam meg az egész tudományt. Biztattam,
1120 17|                   váltókat aláirni? Kérdi az öreg, kiváncsian lesvén
1121 17|               buzakereskedődet?~- Igen! Ő az a boldog, ki váltókat nem
1122 17|               váltóit kifizetni?~- Olykor az apja, sokszor az anyja, -
1123 17|                   Olykor az apja, sokszor az anyja, - azaz: mindig, mig
1124 17|                anyja, - azaz: mindig, mig az anyai vagyonban tart; mert
1125 17|                anyai vagyonban tart; mert az anyának szeme világa a fiu,
1126 17|                 szeme világa a fiu, azért az anya utolsó szoknyáját is
1127 17|                  is oda fogja adni.~- Hát az apa?~- Az apát majd csak
1128 17|               fogja adni.~- Hát az apa?~- Az apát majd csak a bánat fogja
1129 17|                nem öli.~- A bánat megölné az embert?~- Semmi sem könnyebben,
1130 17|               kivált a jó móduakat, kiket az anyagi kényelem elszoktatott
1131 17|              ennek a világos magyarázata.~Az öreg tiz ujjával turta borzas
1132 17|                   váltótörvényt kiteritém az asztalra, hogy egyes részleteket
1133 17|                 küldjek neki egy példányt az 1840-iki törvényekből.~Csudálkoztam,
1134 17|                   is, mit hirből hallott. Az én öregem leült az asztal
1135 17|               hallott. Az én öregem leült az asztal mellé, készül megbolondulni
1136 17|                   már megvan, és csak egy az orvossága, hogy ki kell
1137 17|          szükséges szót, és magyarázd meg az egészet.~Elkészitettem egy
1138 17|         hozzátartozandókat.~- Miért irtad az összeget kétszer, - számmal
1139 17|                  hamisitás; mert például: az 1 számból könnyen lehetne
1140 17|                 melynek aláirása hamis, - az a váltó egészen hamis önre
1141 17|                    Én rám nézve?... Kérdi az öreg. - Hát másra nézve?~-
1142 17|                   kisülne, s ön tartoznék az értéket visszafizetni annak,
1143 17|              kinek ön adta a váltót; mert az ön aláirása igaz, s aki
1144 17|                    zsiványság, utonállás, az is bolond, aki váltóra ránéz.~-
1145 17|             kedves urambátyám, - biztatám az öreget, - ön kifizeti a
1146 17|                  ijesztgetni.~- Nem fogja az uzsorást megijeszteni, kedves
1147 17|            melyről bizonyosan tudja, hogy az részben hamis.~- Érti az
1148 17|                  az részben hamis.~- Érti az ördög.~- Majd megmagyarázom.
1149 17|                   küld fiának, - a váltót az apa fogadja el, - a fiu
1150 17|                kereskedőhöz viszi el, - s az készpénzt ad a váltóért.~-
1151 17|                      Igen, - a lejáratkor az apa ki fogja fizetni, -
1152 17|             kedves bátyám; hanem például, az is megtörténhetik, hogy
1153 17|            uzsorástól pénzt kér a fiu; de az uzsorás csak ugy ad, ha
1154 17|             uzsorás csak ugy ad, ha a fiu az apja nevét utánozza; mert
1155 17|                 apja nevét utánozza; mert az uzsorás tudja, hogy az apa
1156 17|               mert az uzsorás tudja, hogy az apa saját gyermekét nem
1157 17|              nélkül kifizeti.~- Hümmm!...~Az öreg elmélyedt, - fölkelt,
1158 17|                  szobában, - néha megállt az ablaknál, ujjaival dobolt
1159 17|                 ablaknál, ujjaival dobolt az ablakfán. Dolgozott benne
1160 17|      eliszonyodtam, s valóban örülnék, ha az öreg azt mondja, hogy egykori
1161 17|                  voltunk a tudománnyal, s az öreg nevetve mondá, hogy
1162 17|                   tanácslom, légy mérnök, az egyszeregy nem csal.~- Szót
1163 17|                hátra a jogból, - elvégzem az egészet, aztán elmegyek
1164 17|                 mérnökök világa. - Biztat az öreg... A büdös tavakat
1165 17|                      itt hirtelen elakadt az öreg.)~- Bátyámnak is van
1166 17|                   lépés torma! - Akadozik az öreg. - Azt akartam mondani,
1167 17|            megférhetsz bőrödben, - mondja az öreg, - légy mérnök. Anyád
1168 17|                visszamehetek a városba, s az ügyvédi pályától bucsut
1169 18|                                           Az erkélyes ház.~A hiuságnak
1170 18|                fölhuzza kapczaruhának. Ez az oláh hiuságnak legmagasabb
1171 18|         főutczában erkélyes házat vegyen.~Az urnapi egyházi menetet,
1172 18|               installácziókkor a főispánt az erkélyről nézheti a gazdag
1173 18|                sorba próbálták a kesztyüt az emberre, ugy, mint Csuzy
1174 18|               Csuzy kamarásnál a liberiát az inasra, s amelyik beleillett
1175 18|            amelyik beleillett a szabásba, az lett az inas. Az erkélyes
1176 18|            beleillett a szabásba, az lett az inas. Az erkélyes házat
1177 18|                szabásba, az lett az inas. Az erkélyes házat a városi
1178 18|             uramnak és a fekete kutyának.~Az utóbbinak részben azért,
1179 18|             részleteken napokig vivódtak. Az egyik rész kicsinylette
1180 18|                  a mostani fekete kutyát, az épület nagy, a czimfaragványt
1181 18|          czimfaragványt arányositani kell az épülethez. Egy bádogos keményen
1182 18|                  nap el fogja hinni, hogy az igazi melák ül ott fönn,
1183 18|                  házat, s a felesége kiül az erkélyre, Faddiné asszonyomat
1184 18|           meghallotta, meg Faddi uram is. Az asszonyok fülébe a hir az
1185 18|                 Az asszonyok fülébe a hir az asszonyborbélyok által jutott,
1186 18|                   férfiborbélyoktól, hogy az asszonyok csak beszappanoznak,
1187 18|                 ujság? édes Faddim? Kérdi az asszony, megsimogatván az
1188 18|                 az asszony, megsimogatván az öregnek kitüskésedett arczát.~-
1189 18|                   kitüskésedett arczát.~- Az az ujság, hogy ötezer mérő
1190 18|                kitüskésedett arczát.~- Az az ujság, hogy ötezer mérő
1191 18|                 buzám megzsizsikesedik, s az egész garmadát puskával
1192 18|                nem borotválkoztam. Dörmög az öreg ur, ugy látszik, az
1193 18|                  az öreg ur, ugy látszik, az asszonyság a csókot annál
1194 18|                  riva, ha tüskés is; jer, az érdemet szivesen megjutalmazom,
1195 18|                   nyelven beszélsz.~- Hát az igaz-e, hogy az erkélyes
1196 18|           beszélsz.~- Hát az igaz-e, hogy az erkélyes házat a nagy téren
1197 18|               pénzem nincsen, van öreg.~- Az aprópénzedet, édes öregem,
1198 18|                meg, édes öregem, forditja az ügyeskedő asszony a beszédet,
1199 18|                   hogy semmi bajunk, hogy az ötezer mérő buza nem repül
1200 18|             ötezer mérő buza nem repül ki az ablakon. Én nem kértem semmit,
1201 18|                 tárczát, szórta ki belőle az ezereseket. Ötven darab
1202 18|        ezeresekkel, hogy maga se talál be az utczáról.~- Hála istennek!...
1203 18|                szeget ütött fejembe, hogy az a fűszeres egyszerre neki
1204 18|              egyszerre neki szaladt annak az erkélyes háznak. Nem fél
1205 18|                  erkélyes háznak. Nem fél az a bankótól?~- Tyhü!... lánczhordtát,
1206 18|         lánczhordtát, erre nem gondoltam. Az a róka megérzi a bűzt, egycsapással
1207 18|             bankótól. Ott leszek! Te ülsz az erkélyre, asszony! Megyek,
1208 18|                    miért?~Faddi lesietett az irodába, a nagy vasas ládába
1209 18|          fűszeresné volt a harmadik, hogy az ne juthasson az erkélyre;
1210 18|            harmadik, hogy az ne juthasson az erkélyre; mert az komolyan
1211 18|               juthasson az erkélyre; mert az komolyan tervelte, hogy
1212 18|                   közepébe; mert már unta az olajmérést.~- Télen az ujjai
1213 18|               unta az olajmérést.~- Télen az ujjai is megdagadtak, s
1214 18|                   hogy egyszer kidughatja az enyves vesszőt, hogy aranymadarat
1215 18|                 hogy aranymadarat fogjon,~Az asszonnyal ritkán beszéltem.
1216 18|                   gondosan kerültem, hogy az asszonnyal szóba keveredjem.
1217 18|              asszonnyal szóba keveredjem. Az egész világot az éhenhalástól
1218 18|              keveredjem. Az egész világot az éhenhalástól féltette, s
1219 18|                  látott, első megjegyzése az volt, hogy: hol lopta?~Különös
1220 18|                   Hány alsó szoknyája van az asszonynak? ki van-e himezve?
1221 18|               asztal fölött elkérdezte, s az elkövetett ostobaságról
1222 18|           forintért két óráig beszéltette az asszony, mit varr? kinek
1223 18|                ugy, mint Faddiné: mit tud az a buzás zsák. Kikinda, Becskerek -
1224 18|                 vagy mit, ösmeri Faddiné. Az ő férje Majlandból kapja
1225 18|            szappant, mint a groyersajtot. Az orvosnék köhögés ellen vitetik
1226 18|                  pörös felek hozzák, - ha az urat kidobják a hivatalból,
1227 18|                   is paczalt főzet. Minek az esküdtnének rum, - töltsön
1228 18|             töltsön a teába rozspálinkát, az is drága; nem is hiszi,
1229 18|                 be.~Senki sem mond ellent az asztalnál, - a fűszeres
1230 18|             becsapják utánunk: megijedünk az élettől, mely apróra vált,
1231 18|          bizonyitványomat kivenni. Föl is az ut, alá is: nyitva a világ.
1232 18|                   a lányt; de megsérteném az érzékeny gyermeket a rábeszéléssel.
1233 18|                 rábeszéléssel. Mégis szép az a kegyelet, - az apa és
1234 18|               Mégis szép az a kegyelet, - az apa és anya áldását adja
1235 18|               hanem a gyermeknek utravaló az életnek elláthatlan hosszára.~-
1236 18|                   legyen három adag sziv, az észből fél adaggal megelégszem.
1237 18|                 tudjon szeretni, - kezdje az apján, anyján, folytassa
1238 18|              nyomtatott könyvekből: hanem az életből, ebből a kinyomathatlan,
1239 18|                 Ugy szeretem a nőt, amint az isten kigondolta, - mint
1240 18|                   savanyuság, a dohányban az erő, a virágban az illat,
1241 18|              dohányban az erő, a virágban az illat, a nőben a gyengédség
1242 18|                három napunk volt hátra, - az utolsó levelet akkorra hagytuk.~
1243 18|                  próbatétre készitgettem. Az apa tudta, hogy harmadnap
1244 18|                 megtudtam, Rózsa hirtelen az asztalhoz ült, s a következő
1245 18|                önmagamtól is félek, mikor az elmondottakról gondolkozom.
1246 18|                 látott, a könnyező lányt, az én kézcsókolásomat, a megirt
1247 18|                  a megirt levelet, s hogy az könyvembe került. Ő a levelet
1248 18|                  a fiu jó barátom volt, s az elválás előtt néhány iskolatársat
1249 18|              kiszellőztették kabátjaikból az iskolaport, s elszéledtek
1250 18|               csapjak néhány forintért, s az asszonynak megigérjem, hogy
1251 18|            kivakarhatám bizonyitványomból az eminencziákat, mert a levélből
1252 18|            hangzott, mintha kisülne, hogy az inasoknak segitettem volna
1253 18|                  nem törődöm. Barátom! Én az észt becsülöm, - a kereskedő
1254 18|          kereskedő is észszel dolgozik, - az ész mondja meg, mikor kell
1255 18|                czukrot, kávét venni, hogy az árak változása oldalba ne
1256 18|                  fogok szólni; azért önt, az okos embert, türelemre kérem.
1257 18|             Maradtam igen jóakarója, ~Én, az a bizonyos."~Semmi aláirás;
1258 18|                aláirás; de hát miért nem? Az irást ugy is ösmerem, -
1259 18|       körülménynek megjárja mindkettő, én az ágy alatt, ő a mellékszobából
1260 18|              szavakat, - a levélben pedig az a világos, hogy Rózsa nőül
1261 18|                  áldásomat, ha a fűszeres az isten házáig kiséri a menyasszonyt:
1262 18|           találtam reggel, s első kérdése az volt: nem vettem-e észre,
1263 18|                   ketten a "Bárányban," - az öreg bizalmasan megsugta,
1264 18|                siessen a püspöki lakba, s az esteli találkozásra legyen
1265 18|         változásnak oka?~- Kedves bátyám, az isten áldja meg, - ne okoskodjék
1266 18|        békételenkedve, - rettenetes bajuk az ilyen okos embereknek, hogy
1267 18|                    bizony még elokoskodja az időt.~- Isten ugy segéljen,
1268 18|                  házasodni.~- Hová teszem az asszonyt?~- Három szobában
1269 19|                dobot: már viszket a marka az ötforintos bankóra, amit
1270 19|                  három órára volt kitüzve az erkélyes háznak árverése.
1271 19|                ügyvédek kezet szoritottak az utczán, a rég várt osztozási
1272 19|               osztozási nap fölvirradt, - az árjegyzékek tisztára leirva
1273 19|             kiállitásra készitett göböly, az ügyvéd urak kabátjaik alatt
1274 19|               végett összebeszéltek, hogy az árverésen megjelennek. Velem
1275 19|              Velem is megigértették, hogy az érdekes viadalra elmegyek.
1276 19|                   szemközt foglalt helyet az asztalnak végén. A fűszeres
1277 19|               nekem háttal helyezkedék el az asztalon innen. A leghivatalosabb
1278 19|                bánatpénzt tegyék le, hogy az árverés elkezdethessék.
1279 19|       elkezdethessék. A két küzdő kirakta az ezereseket.~A hajdu kikiáltá
1280 19|              ezereseket.~A hajdu kikiáltá az előülő után, hogy a becsár
1281 19|                    Faddi uram megszerezte az árt öt forinttal, - átnézett
1282 19|             fűszeres letörölte homlokáról az izzadságot, talán meg is
1283 19|                  hogy sok czukrot vehetne az ötezer forinton, ha Faddi
1284 19|              tolta fejét, hogy meghallja.~Az öt forint kimelegitette
1285 19|                   öt forint kimelegitette az elnököt, kabátját pongyolábbra
1286 19|                 mulva már levetette volna az inget.~- Még ötezer forint. -
1287 19|           ijedtében elejtette a tollat, s az árverési jegyzőkönyvet bedisznózta.
1288 19|              mondani, hogy a parasztot is az isten teremtette a hatodik
1289 19|                azt is láttam, hogy Faddit az öreg valamire biztatta,
1290 19|                   hangok előre kiáltották az öt forintot, hogy ingereljék
1291 19|               buzakereskedő megunta hamar az ingerlést, bátyám is ujra
1292 19|                   igérek salátára. Mondja az előbbi hős.~- Jó ápitust
1293 19|             bánatpénzét, s öt percz mulva az erkélyes ház tizenötezer
1294 19|                 Faddinak segitett nevetni az utczán. A fűszeres megvárta
1295 19|               utczán. A fűszeres megvárta az árverési jegyzőkönyvet,
1296 19|                 és ugy mosolygott, mintha az erkélyes háznak pinczéjében
1297 19|                  Hazasiettem, felöltöztem az ünnepélyre.~Bátyámról egészen
1298 19|                napnak szokatlan története az álomhoz, mikor a czigányt
1299 19|              Röviden megmagyaráztam, hogy az apa rendesen a kulcslyukon
1300 19|                mérnök leveleit átadtam, - az utolsó nyilatkozatot a könyvből
1301 19|                mehet ahhoz, a kit szeret, az pedig az oltárnál várja
1302 19|                    a kit szeret, az pedig az oltárnál várja önt. Igy
1303 19|                  előbb vagy utóbb. Kértem az istent, ha méltónak tartott,
1304 19|                   sorait, ön közelebb áll az istenhez, mint ne tudná,
1305 19|             istenhez, mint ne tudná, hogy az fölöttünk áll. Restauráczióban
1306 19|            tuskónk.~Mennyivel hatalmasabb az ur, - az semmiből teremtett
1307 19|            Mennyivel hatalmasabb az ur, - az semmiből teremtett mindent, -
1308 19|                teremtette a viczeispányt, az országbirót, még azt a poétát
1309 19|                teremtett, még Petőfit is.~Az én szivemnek kimondhatlan
1310 19|           szivemnek kimondhatlan jól esik az imádság, beszélgetni az
1311 19|                   az imádság, beszélgetni az istennel, ki nem kér stemplis
1312 19|                   Bevégzék a hosszu imát, az oltárhoz kisérém őket, honnét
1313 19|                   Éppen fél kilencz volt.~Az ajtó kopogás nélkül megnyilt,
1314 19|                 magam előtt.~- Gratulálok az urfinak, - versben kivánja
1315 19|                urfinak, - versben kivánja az ifiur, hogy elmondjam szerencsekivánásomat? -
1316 19|             szerencsekivánásomat? - kérdi az öreg bódulthoz hasonló képpel,
1317 19|              merem kérdezni, - hol légyen az asszonyság? Nem méltóztatnék
1318 19|                    hogy Frau Rézi hallja. Az olyan lángolva jött, mintha
1319 19|                volna a szájába. - Benyitá az ajtót, - s akarta mondani
1320 19|                 meghallani valót. Itt van az asszonyság! - mondám, bemutatva
1321 19|               mondja Frau Rézi kifordulva az ajtón, - aludni menj, ha
1322 19|                részeg vagy.~- Kikérem ezt az esetlen tréfát, uramöcsém, -
1323 19|               tréfát, uramöcsém, - pattog az öreg,... én a feleségedet
1324 19|              magadnak fiatalabb bolondot, az se legyen atyádfia. - Zörög
1325 19|               csöpp bor sincsen bennem, - az a méreg van bennem, amit
1326 19|                  vezette a küszöbig? - ő? Az apa? a fűszeres? a fekete
1327 19|               urambátyám most elmondta, - az apa vezette a lányt.~- S
1328 19|                 tudta a fűszeres, hogy te az én vérszerénti rokonom és
1329 19|                  a vasorru bábát, - ordit az öreg, - hadd pofozzon föl
1330 19|                   állat, - én vezetem azt az akasztófáravaló sajtkukaczot
1331 19|               Nevet valóságos nyeritéssel az öreg...~- Bátyám, az istenért,
1332 19|          nyeritéssel az öreg...~- Bátyám, az istenért, mi lelte?~- Mi
1333 19|                 becsületesen megél.~- Hát az erkélyes házat miből fizeti
1334 19|                    Bizonyosan nem gondolt az én erszényemre.~- Huhuhaj,...
1335 19|            Huhuhaj,... hihihó! - vigyorog az öreg, tökéletesen megbolondulva. -
1336 19|                  kedves öcsém, - lohad le az öregnek kedve, - gyereknek
1337 19|                  elrontani, s hogy a sors az egész ügyben okosabb volt
1338 19|                 sem zavar engem, ön azért az én drága szeretett vőm,
1339 19|                    három hét mulva, midőn az utazás nem gyönyörködteti
1340 19|                szállásuk berendezve várja az erkélyes házban.~Atyai áldásomat
1341 19|                  Melyik asszony verte meg az urát? Fűszeresékről semmi
1342 19|                  a levegő egészen tiszta, az én légmérőm állandó napokat
1343 20|              kártyák sokban hasonlitanak, az emberekhez, különösen abban,
1344 20|               Egyszer egyik, máskor másik az erősebb, s ha a kártyák
1345 20|          tintatartót, a nagy fekete tócsa az előttem kifeszitett papirra
1346 20|                    s kivántam, hogy lenne az most a vörös tenger én meg
1347 20|                  miből azt gyanitám, hogy az eszét elpottyantá az utczán.~-
1348 20|                 hogy az eszét elpottyantá az utczán.~- Ha árulunk, csak
1349 20|                 én a mérnök helyett; mert az nem tudott szólni.~- Adjanak
1350 20|              tudott szólni.~- Adjanak hát az urak nekem is: mert az enyém
1351 20|                hát az urak nekem is: mert az enyém elfogyott. Mondja
1352 20|                leült a pamlagra, kalapját az asztalra helyezé, s várta
1353 20|             Mondtam már, hogy ész kell, - az urtól hallottam, hogy az
1354 20|                  az urtól hallottam, hogy az ész nem fél, - de minthogy
1355 20|              félek, azt kell hinnem, hogy az én eszem elment. Az ur elvette
1356 20|                  hogy az én eszem elment. Az ur elvette lányomat, hitelezzen
1357 20|               ettem bolond gombát, hallja az ur, s feleségemnek kedvéért
1358 20|                 hiedelemmel.~- Hogyne?... az ur is észszel kereskedik, -
1359 20|                 észszel kereskedik, - van az urnak nekem való esze?~-
1360 20|                volna, - nem merném igérni az urnak, hogy segithetek.
1361 20|                segithetek. Talán hallotta az ur a hirét a homeopathiának.~-
1362 20|                 Magyarázám neki. - Várjon az ur, egy óra alatt meghozom
1363 20|                    egy óra alatt meghozom az orvosságot, - ha nem, doboltassa
1364 20|                     ha nem, doboltassa ki az ur, hogy az idei jogászoknak
1365 20|                 doboltassa ki az ur, hogy az idei jogászoknak első eminense
1366 20|            legnagyobb csacsi.~Ott hagytam az uj atyafiakat, rohantam
1367 20|               Faddiékhoz, - egyenesen föl az emeletbe. - Bekopogtattam
1368 20|                 emeletbe. - Bekopogtattam az asszonyhoz, az udvarias
1369 20|              Bekopogtattam az asszonyhoz, az udvarias bókot szabály szerint
1370 20|                   most a nagy politikában az első ágyulövés. Európának
1371 20|                   elejti a credit actiát, az kitöri a nyakát, és oly
1372 20|             lebujban is. - A nagysád-szót az irók oly olcsóra szabták,
1373 20|                  buzakereskedőné előtt, - az volt az asszonynak hivatalos
1374 20|          buzakereskedőné előtt, - az volt az asszonynak hivatalos lapja,
1375 20|                   mondták, mert sok benne az r. Ó, a Honderü vakart ki
1376 20|                 töltött káposzta közől, - az itatta meg először a teát
1377 20|                 itatta meg először a teát az egészséges magyar emberrel
1378 20|                emberrel undorodás nélkül, az tanitotta meg a tekintetes
1379 20|                  balkézzel enni. - Máskor az urfi tiz ujjára esküdött,
1380 20|            szolgabiró előtt fogadta, hogy az lányasszonyért a városház
1381 20|               aláforditja, csak mondja ki az igent. - A Honderü kikomponálta
1382 20|              fapénzt, melyért a félbolond az utczára tolja ki fejét,
1383 20|              utczára tolja ki fejét, hogy az egész heti vásárnak közönsége
1384 20|     istenhozzádomat elrebegnem kényszerit az irigy sorsnak ádáz kajánsága.
1385 20|          kalitkában. Mondá elérzékenyülve az asszony; mert Faddi az egyik
1386 20|     elérzékenyülve az asszony; mert Faddi az egyik közfalat kidobatni
1387 20|        összevadászni.~- Ó, - ha nagysádat az erkélyes háznak tágas tereméiben
1388 20|               nagysád tudná, amit én, - s az alkalmat torkán ragadná,
1389 20|                 népen, mely a jobb izlést az avas olajtól nem érzi.~-
1390 20|                 és a czukorsüvegeket, mig az asszony megfogadta, hogy
1391 20|                 ön, drága barátom! Mondja az asszony, megizlelve a kis
1392 20|                    most van vejénél, hogy az eladással megbizza.~- Ó,
1393 20|           mérnöknek szállásán készen lett az alku, mely szerint a fűszeres
1394 20|              forint veszteséggel átengedi az erkélyes házat. A nő reszketett
1395 20|                izgalomtól, mig a fűszeres az átengedést fogalmazta és
1396 20|               tanuk jelenlétében aláirta. Az előleget lefizette a nő,
1397 20|                  előleget lefizette a nő, az irományokat táskájába gyürte,
1398 20|            ajánlotta magát a társaságnak. Az alatt kocsija megérkezett
1399 20|                   sajnáltam utravalóul.~- Az erkélyes házhoz! - parancsolá
1400 20|         gyönyörködék, mint fognak bámulni az emberek, hogy az erkélyen
1401 20|                  bámulni az emberek, hogy az erkélyen még ma bemutatja
1402 20|         Megkevertem a kártyát, - kihivtam az ön feleségét, - a fűszeresnével
1403 20|          fűszeresnével elhitettem, hogy ő az adutt, s elüttettem vele
1404 20|                  adutt, s elüttettem vele az ön feleségét.~- Bolond asszony,
1405 20|                  éppen olyan bolond, mint az én feleségem.~- Nagyobb, -
1406 20|     következésképpen helyesen számitottam az észszel.~- Megmenekültem, -
1407 20|                  hetvenkedem többször: ez az ön diadala!~- Az észé, a
1408 20|             többször: ez az ön diadala!~- Az észé, a gondolkozásé, -
1409 20|                   észé, a gondolkozásé, - az itélőtehetségé, uram, -
1410 20|          fölváltjuk a nagy bankót apróra, az aprót öregre, - eszünk a
1411 20|                Sohasem hittem volna, hogy az embereket szenvedélyeiknél
1412 20|                tudom. Önök boltja nagyobb az enyémnél, - millió fiókjuk
1413 20|                   a ravasz, a harmadikban az ügyetlen, negyedikben az
1414 20|                  az ügyetlen, negyedikben az eszeveszett hiu... Ugy-e,
1415 20|        eszeveszett hiu... Ugy-e, fölfogom az önök hivatását? - Ó, - én
1416 20|                   otthon, fölteszem.~Vége az asszonykomédiának. - A fekete
1417 20|        aggodalmait elképzelni, - folyvást az erkélyes házat bujta, hogy
1418 20|                    mert e házat megvettem az ön férjétől.~- Férjem bizonyosan
1419 20|                 meg. - kiáltja a fűszeres az alsó lépcsőről, - felesége
1420 21|                  a történet, hogy ki volt az az ember, aki a rákot legelőször
1421 21|                 történet, hogy ki volt az az ember, aki a rákot legelőször
1422 21|           legelőször ette meg: hanem hogy az volt a legéhesebb ember,
1423 21|                    azt bizonyosan hiszem. Az étvágy igen sokra tanitotta
1424 21|                  igen sokra tanitotta meg az embert, s azért tanul keveset;
1425 21|                  eszik. Naponkint olvasom az államgazdászati vezérczikkeket,
1426 21|              borainkkal tánczoltassuk meg az elaggott ficzkót, s az fényes
1427 21|                meg az elaggott ficzkót, s az fényes aranyakkal fizet.
1428 21|                   piaczot keressünk, mert az angol kofa nem jön utánunk,
1429 21|                fölébred, aztán eszébe jut az a nóta:~Vagyok olyan legény
1430 21|                 jónál jobbat termelünk, s az angol kofa nálunk veszi
1431 21|                tudomány a parancsolás, ha az illető jókor tudatja, hogy
1432 21|               tudatja, hogy mennyit kiván az engedelmességből, s többet
1433 21|               hajón, Pestre siettek, mint az ép testben pezsgő vér a
1434 21|                  Meddig pajtás? - Kérdezi az egyik.~- Terminusra megyek,
1435 21|              fiatalember korán jóllakott, az apaiból fog megélni. A haza
1436 21|                korán ugarra hagyta fejét, az észt fölveri a gaz. Törüljünk
1437 21|                embert a létszámból, ebből az észnek tőkéje kipottyant.~-
1438 21|           terhelte meg gyomrát, gondolám: az étvágy dologra kerget; ember
1439 21|               Nyolcz óráig ültem a hajón, az összeszorult tömeg közt
1440 21|                 hallék, tapasztalám, hogy az élettől azok nem féltek,
1441 21|                 Faddi. Rendkivül megörült az öreg, hogy találkoztunk,
1442 21|                   kedves Faddi ur, mondám az öregnek, ugyan nem fárad
1443 21|                   a foglalkozást, - felel az öreg, - s azt tapasztaltam,
1444 21|                 mondom, barátom. Szegeden az utolsó lóhajtó is ösmer,
1445 21|                  mint ezer tanut; mert ha az ő tenyerébe csapok az én
1446 21|                  ha az ő tenyerébe csapok az én tenyeremmel, ez olvasható
1447 21|               fiatal kereskedő hozzám jár az oskolába, ha bolondul hajtja
1448 21|              oskolába, ha bolondul hajtja az árt, fülét meghuzom, s e
1449 21|            buzáját öt garassal drágábban, az urét olcsóbban veszem. Igy
1450 21|                   kedveztem. Ott lenn van az én mennyországom, barátom,
1451 21|              barátom, a napszámos szeret, az eladó megbecsül, társaim
1452 21|                  hogy csapjon agyon, mert az alispán különb ember, mint
1453 21|                   gazember, azt gondolom, az enyémet akarja megcsókolni;
1454 21|                    és kölcsön kér, tőlem, az apjától, s azt igéri, hogy
1455 21|                   a kocsis is tudja, hogy az asszonyon kezdődik el az
1456 21|                  az asszonyon kezdődik el az első személy.~- Hát a kislány? -
1457 21|             ragyogó gyémántomat.~- Ugy-e, az elevenre tapintottam? mégis
1458 21|                Faddi urat.~- Hosszu kötél az, Szegedtől hazáig ér, s
1459 21|              kemény fahajót.~- Helyre van az egyensuly ütve, tisztelt
1460 21|          uramöcsém, ez a lány kincs, s ha az isten éltet...~- Mit fog
1461 21|                Bécsbe, Párizsba, elér oda az én erszényem.~- Azt ön tudja,
1462 21|              kerül, értékét felismeri; de az apa kevés időig gyönyörködik
1463 21|             foglalványát keresi, kivágyik az apai házból a csecsebecsék
1464 21|                egy különös gyümölcs, mely az idegent megöli, csak a bennszülött
1465 21|         bennszülött élvezheti. A gyümölcs az indiainak legkitünőbb nyalánksága,
1466 21|             élvezettel falja. A természet az európait ugy rettenti el
1467 21|                ezer közül egy birkózza le az ellenszenvet; de ez ezeredik
1468 21|           nevelőben azt prédikálták, hogy az durva!~Apró példáért elmondok
1469 21|                egyszerü gazdatiszthez, ki az unokában gyönyörködni akart.
1470 21|           alkalommal megint kért valamit, az öregapa odanyujtá a gyermeknek.~-
1471 21|                   fiam, - mentegeti magát az öregapa, - hogy neked igy
1472 21|               voltam a kis történetkénél, az öreget az ártatlan történetke
1473 21|                  történetkénél, az öreget az ártatlan történetke megszomoritá;
1474 21|             történetke megszomoritá; mert az unoka önkénytelen megmutatta
1475 21|                 füle már oly kényes, hogy az öregapának minden kedvezése
1476 21|                azon légkörben uszni, mely az ön tüdejét nem háborgatja? -
1477 21|             szeretetből leányát elküldené az illatos légkörbe, hogy visszajövet
1478 21|                légkörbe, hogy visszajövet az első napon, az első negyed
1479 21|                visszajövet az első napon, az első negyed órában észrevegye,
1480 21|                 lenni, gabonakereskedőné, az az odasimuló nő, ki férjét
1481 21|              lenni, gabonakereskedőné, az az odasimuló nő, ki férjét
1482 21|                  ugy szeretné, amint van, az almát héjastól, - mely talán
1483 21|                 igen magas, - maradjon ön az egyenes földön, neveltesse
1484 21|                   a gyermek szorgalmának, az pedig annak, hogy önt megörvendezteti.
1485 21|                    Éppen hozzámvaló vagy.~Az a kis lány legyen apjának
1486 21|                volna meg.~Pipára gyujtott az öreg, elment a hajónak hátuljához,
1487 21|              elment a hajónak hátuljához, az ernyőnek vasához támaszkodva
1488 21|                  a vizet. Dolgozott benne az orvosság, melyet beadtam.
1489 21|                beadtam. Bizonyosan tervel az öreg, hogy a kislányt nem
1490 21|                  sárkánynak. Nem zavartam az öreget, elmentem a hajónak
1491 21|                hajónak ellenkező részébe, az orra felé, hogy Pestet messziről
1492 21|           Széchenyi István nevét mondá ki az egyik. Ránéztünk valamennyien,
1493 21|                   Ránéztünk valamennyien, az volt, ki az aranykocsi után
1494 21|                 valamennyien, az volt, ki az aranykocsi után indult egy
1495 21|             Pestre.~- Azt tartom, gróf is az a Széchenyi István, - mondja
1496 21|                Széchenyi István, - mondja az a fiatalember, ki az apjáéból
1497 21|               mondja az a fiatalember, ki az apjáéból akar ur lenni.~-
1498 21|                 szól ez a leczke? - kérdi az előbbeni, észrevevén a furcsa
1499 21|                    kérdi amaz visszanézve az akadékoskodó fiatalemberre.~-
1500 21|                   Mig Széchenyi Istvánnak az a legfőbb czime, hogy akkor