Chapter

1501 21|                   ha grófnak nem mondjuk.~Az urfi elhallgatott, - később
1502 21|              kerget a sors. Visszatértünk az előbbeni jelenetre, mely
1503 21|            Egyetlen nagy emberünk van, ez az egy csinál mindent, a többi
1504 21|                  vannak a multból, - hogy az uj fogalmak szerint mire
1505 21|                   Duna tükre méltó legyen az ifju Pestet visszaadni, -
1506 21|                   hogy valaha egy kődarab az enyém legyen a tömegből;
1507 21|                szegény, - ez a nagyváros, az a sok ház, - ó még ennél
1508 21|                      ó még ennél is több, az egész ország a mienk. Istenem, -
1509 22|                 kis csetepatét, hallgatni az ágyumorajt, s midőn a parasztok
1510 22|                  csöndes háboru; mert sok az ember, egyik a másiktól
1511 22|                    Lemondtam a háboruról.~Az asszonyokról mondják, hogy
1512 22|      szenvedélyből sirnak. Ez igaz lehet. Az én kedves anyám különösen
1513 22|              lovát, meggyulladt boglyáját az én anyám éppen olyan részvéttel
1514 22|                  is mondá, hogy: jól esik az embernek, ha kedvére kisirhatja
1515 22|                   a magyarok. Irigylettük az elfogyott multat, a vitézségnek
1516 22|                  vitézségnek korát, mikor az ellenség eljött látogatóba,
1517 22|                   apáink ültek lóra, hogy az ellenséget a maga földjén
1518 22|           elfáradtam, kétségbeestem, hogy az ördög elvitte minden ellenségünket:
1519 22|            oldalra kötött karddal, készen az indulóra, hogy a kardot
1520 22|             török-tatár vérben. Harsogott az utcza az élénk zajtól, a
1521 22|                vérben. Harsogott az utcza az élénk zajtól, a jurátus-kávéházban,
1522 22|                   egy vagy más szónok, ki az ördögtől sem fél.~Ötvenkét
1523 22|                Beöthy Ödönt, mikor elsüti az ágyut. A barsi Balogh Jánossal
1524 22|                  a soproni Nagy Pállal, s az idézett szavak közé vetélkedésből
1525 22|                  is ütöttek.~Arczom égett az izgalomtól: hej! ha az a
1526 22|              égett az izgalomtól: hej! ha az a csöndes háboru kiütne,
1527 22|                  találkozott védelmezője. Az észnek szikrái pattogtak,
1528 22|                   jó ötletet megröhögték, az ügyetlent, nem egészen parlamentáris
1529 22|                    Izmai kinyujtózkodtak, az épületnek csontja széltében,
1530 22|                 annyi hus ragadt rá, hogy az emberbőrt kellő alakra feszitse.
1531 22|           mozgatja legközelebbi czéljára, az izmok kinyujtása és feszitésére,
1532 22|               alakit a gyermekből embert.~Az ember életében korszakok
1533 22|             küzdünk. Hátha onnét is eltol az élet? Utolsó fegyverünkhöz
1534 22|              fegyverünkhöz kell nyulnunk, az észhez, mely legközelebbi
1535 22|         szégyelltek uraink tanulni: minek az ész annak, ki pénzért megvesz
1536 22|                  ki helyette gondolkozik?~Az anyagi harczban az volt
1537 22|           gondolkozik?~Az anyagi harczban az volt igaz, amit karddal
1538 22|                földnek hantjaiból fölturt az ekével, igaz tulajdona.~
1539 22|                   asztalánál pusztitottuk az osztálygyülöletet.~Nem volt
1540 22|             végképp megosztottuk?~Megjött az első gőzhajó, a kapitánya
1541 22|                 német árjegyzéket hozott, az ajtózárt riglinek, a foglaló
1542 22|               Könyvkötőnk kompaktor volt, az erdőben a nyulat csak "jager"
1543 22|           czölöpeit már le akarták verni, az üvegharang belüregébe helyezkedék
1544 22|         üvegharang belüregébe helyezkedék az idegen, s a magyar ember
1545 22|                Dunaparton nevettünk, hogy az ánglus a magunk udvarában
1546 22|                  megél még?~Aztán mit kap az angol, a dán, az olasz,
1547 22|                  mit kap az angol, a dán, az olasz, a német boltos és
1548 22|          milliókhoz, kedves, jó magyarom, az uradalmakat kiosztottuk
1549 22|                   s addig morzsolja, hogy az orrod előtt arany lesz a
1550 22|           Szemfényvesztők járnak, kelnek, az aranyórát markodba tartod,
1551 22|                 kutyabőr, nem lakik benne az a hü állat, mely az öreg
1552 22|                 benne az a hü állat, mely az öreg apád ajtaja előtt ugatott
1553 22|                 apád ajtaja előtt ugatott az idegen szagra.~- Végünk
1554 22|                 mint régen volt~Mikor még az mind ugy volt,~Hogy süvegelt
1555 22|               aludjék; mert megvirradt. - Az a nagy fejü, nagy szemöldökü,
1556 22|                 jobb felől, pedig ő gróf, az angol pedig otthon nem is
1557 22|                  ember.~Most megállnak, - az angol hazud neki valamit,
1558 22|                gróf elhiszi: persze, mert az angol bolonditja, hogy a
1559 22|              hajdut állitanál melléjük, s az első huszonöt botot a pallérra
1560 22|                  Hiszed, vagy nem hiszed, az a gróf maga fejéből irja
1561 22|               mert nem akarod hinni, hogy az észnek ára van, s ha te
1562 22|                ötvenen tanultátok el tőle az ügyességnek titkát.~Tudsz
1563 22|                 Ne kapkodj kardod után, - az ész és tudomány kezdett
1564 22|              tudatlant. Tanulj valamit, - az éjből csinálj napot, s ha
1565 23|                  jöttem, láttam, győztem. Az industól is kérdezték, hogy
1566 23|                  bizonyosat mondani? mire az indus egykedvüen feleli,
1567 23|              Röviden emlitem azt is, hogy az ifju Faddi a fővárosban
1568 23|                  czigánynak ő parancsolt, az ő nótáját hegedülték legtöbbször, -
1569 23|                  kétszáz forintot, holott az egész játék kártya alig
1570 23|               mindig sietős dolga volt, ő az angol királynénál ebédelt,
1571 23|                 porosabb volt, mint most, az ujtéren egyetlenegy fa volt
1572 23|                    mint a biliárdposztót!~Az a Pilvax hires hely volt
1573 23|               fiatalsága fordult meg ott. Az öreg Károly, a főpinczér,
1574 23|             báránykáiról. Ösmerte juhait, az ő könyvében meg volt irva
1575 23|                   könyvében meg volt irva az élőnek neve, mig tudniillik
1576 23|           törvényszakon a régiek végezték az ügyvédi vizsgát, s az ujak
1577 23|            végezték az ügyvédi vizsgát, s az ujak bejelentkeztek. Ezen
1578 23|                  legkiáltóbb ellentéttel. Az uj ficzkó hizottan jött
1579 23|                  képén csillogott a zsir, az egészségnek pirja ugy kilobbant,
1580 23|                 halvány képéről lehullott az élet, kabátján egy gomb
1581 23|                ruhamaradékot, s eltakarja az inget, mely a szegedi szappanra
1582 23|                szappanra rákiáltana, mint az éhes koldus az irgalmas
1583 23|           rákiáltana, mint az éhes koldus az irgalmas falatra, hogy álljon
1584 23|                 évvel előbb ököllel verte az asztalt s a pinczéreket
1585 23|                  küldenek hazulról pénzt, az árjegyzéket kifizeti. Persze
1586 23|           nyaklevessel meg fog emlékezni.~Az igaz, hogy gyönyörüség volt
1587 23|          parancsolni. Szeretném látni azt az orvost, ki mondani merné,
1588 23|                 mikor a sánczokba kergeti az ingadozó legénységet. Ekkora
1589 23|                   féljünk, még mi vagyunk az a faj, melyből isten az
1590 23|                   az a faj, melyből isten az ő ostorát választotta ki,
1591 23|               világot. Hallom még most is az éktelen zajt, s akármiben
1592 23|            zsebében. Hangjából kiszámitom az öt forintot, ez csak egyszer
1593 23|              leszedi, s a tenyerébe adja. Az ötven forintos fölkapja
1594 23|             darabot használ, a többi, meg az apró pénz, a vén Károlyé
1595 23|                 tudja a vén pinczér, ezek az ő kedves gyermekei, s ha
1596 23|               mert akit Károly megdicsér, az már a kéményben sem kormosodnék
1597 23|             nélküli legény.~Ha kiosztotta az ebéd után való kávét, csöndesen
1598 23|                vonásaiból itéli meg, hogy az egyik most okosat mondott,
1599 23|              mellett gyémántokat szedtem, az öntudatot, hogy a termőréteg
1600 23|                Hideg, nyugodt eszü fiu, s az a különös erkölcs volt meg
1601 23|      Széchenyiként egyáltaljában hiányzik az egész nemzettestben, hogy
1602 23|              másik, tudva, hogy ma ő lesz az áldozatbárány egész délutánra.~-
1603 23|              fölszedni a férgest. - Eddig az adoma, kedves barátom, -
1604 23|                 helyett meginditá a népet az igéret földére, s ha elfeledted,
1605 23|                 ehetik vöröshagymát, mint az egyiptomi rabságban.~Ilyen
1606 23|                   mint a tyukszemet, mely az én testemnek része, az én
1607 23|               mely az én testemnek része, az én véremből táplálkozik,
1608 23|                  én véremből táplálkozik, az én bensőmből nőtt ki, mégsem
1609 23|              annyit kivakartathat, mennyi az ő czéljait akadályozza.
1610 23|                társulattal épitteti. Hogy az idegen pénzt adjon, ki kell
1611 23|                kibecsültetnek, s kiraknak az országut mellé, s a vasutat
1612 23|                   nyulat lőhetsz ugyanott az árpatarló között.~- Jajgattak
1613 23|               járunk már gyorsparaszttal. Az ostoba philantropia kétségbeesett
1614 23|              kiabálsz, hogy eltévesztette az irányt. Tökölyt, Rákóczyt
1615 23|               pedig soha sem mondta, hogy az akar lenni. Velünk van dolga,
1616 23|                   függetlenek lennénk nem az irott malasztban, hanem
1617 23|                  többet teszen nálánál, - az mondja neki, hogy barátom:
1618 23|                   második vagy, én vagyok az első.~- Éljen! - Mondja
1619 23|                   közös barátok fölkeltek az asztaltól, és széledeztek
1620 23|                 mellettem ülő üres székre az öreg Faddi huzódott le.~-
1621 23|               Faddi urat? - Ezt a fészket az öregurak el szokták kerülni.~-
1622 23|                   nap óta keresem fiamat, az én jó madaramat, tollát
1623 23|                 nyerset is megsütik ennél az asztalnál.~- Szállásán nem
1624 23|                  urambátyám?~- Elfeledtem az utczát és házszámot, - s
1625 23|                   szálláson látogatom meg az öreget.~Gyertyagyujtáskor
1626 23|                   bejött a szobába, - már az ajtónál vigyázva nyujtá
1627 23|              föllobbanó lángnál kikereste az üres helyet, hova lehuzódhatik,
1628 23|                   hosszára helyezve; mert az a gazdának a helye, ha még
1629 23|                  Éjfélig koronkint hallám az ajtónyitást, a gyufavillanás
1630 23|                   kávéházi töltelék; mert az a jó szagu kenőcsnek árát
1631 23|              nagyon nyöszörögsz.~- Él még az apád? - viszont kérdi a
1632 23|                   ösmered, a vén uzsorást az Ősz utczában, 15-ik szám
1633 23|                   ez egy kissé messze van az Ősz utczától.~- Nagykoru
1634 23|                éjszakát.~Derék urfi lehet az én vendégem, gondolám, -
1635 23|            fölkiáltottam ijedtemben; mert az én hálópajtásom az ifju
1636 23|                   mert az én hálópajtásom az ifju Faddi volt, a rég kergetett
1637 23|     megtalálhatlan korhely. Mélyen aludt. Az ágylábhoz kerülve léptem
1638 23|               ágylábhoz kerülve léptem ki az ágyból, hirtelen felöltöztem,
1639 23|                hirtelen felöltöztem, hogy az időt használhassam; mert
1640 23|                  a fiu nem fog kimozdulni az ágyból délig, s addig én
1641 23|                  ágyból délig, s addig én az apát tudósíthatom mindenről.~-
1642 23|                   s mondja meg neki, hogy az én vendégem volt.~- Ifiuram! -
1643 23|              reggelit is kapnak, maholnap az ifiurak hárman fognak alunni
1644 24|            feleségem asszony.~Feltalálták az ébresztő órákat, melyek
1645 24|                 kijelölt időben fölkeltik az alvót. A gond és bánat kegyetlenebb
1646 24|            áldozatot elaludni sem hagyja.~Az öreg Faddi felöltözötten
1647 24|                    ilyen korban megilleti az embert a nyugalom.~- Az
1648 24|                   az embert a nyugalom.~- Az az élhetetlen kölyök nem
1649 24|                   embert a nyugalom.~- Az az élhetetlen kölyök nem hagyott
1650 24|               most is ágyamban fekszik.~- Az én fiam?~- Az ön fia, kedves
1651 24|                  fekszik.~- Az én fiam?~- Az ön fia, kedves urambátyám,
1652 24|                      menjünk,... riad fel az öreg, - mégcsak felém sem
1653 24|              bácsi, - ezért ne sütögessük az ágyut, - a jurateriában
1654 24|                   nem kiabálhattunk, - ez az oka, hogy a sötétben egymásra
1655 24|                Faddi bácsi, - tudom, hogy az anyai részt a fiu elpazarolta,
1656 24|                   Mind?~- Talán uramöcsém az adósságról is adhat bizonyos
1657 24|                  s ha nem röstell elmenni az Ősz utczába, a 15-ik számu
1658 24|               Baloghnak hivják? - dünnyög az öreg. Egy másik rossz embert
1659 24|               másik rossz embert ösmerek, az is Balogh, - ni, most párját
1660 24|               Ugyan mennyit adott fiamnak az a rabló?~- Ha jól hallottam,
1661 24|                 forintot.~- No,... mondja az öreg nagyot nyögve, - megőrletlek,
1662 24|                   Ez a kétezer forint már az én pénzem, - ezt nem az
1663 24|                   az én pénzem, - ezt nem az anyádéból kapod, - ez már
1664 24|                      ez már drágább lesz.~Az öreg kék lett a haragtól,
1665 24|                 haragtól, botját fölkapta az ágyról, s a hat vágásból
1666 24|             Nagyon kért, hogy kisérjem el az Ősz utczába, majd ő beszélni
1667 24|              utczába, majd ő beszélni fog az uzsorással.~Hirtelen megjegyzem,
1668 24|                  a kilincsre tettem, hogy az öreget előre bocsássam.
1669 24|             gyengén kopogtatott valaki, s az ajtót azonnal megnyitá.
1670 24|              feleségétől?~Szerettem volna az utczán lenni, az előjel
1671 24|          Szerettem volna az utczán lenni, az előjel arra mutatott, hogy
1672 24|                 fog.~- Itt vagyok! Mondja az asszony, előállván, mint
1673 24|           rendezed a dolgokat, mit csinál az a szegény gyerek?~- Gondolom,
1674 24|             alszik. Vidor barátommal hált az éjjel egy ágyban, - s mint
1675 24|                   nem igaz? - Kérdi tőlem az asszony.~- Asszonyom, -
1676 24|                 Maradjon uramöcsém, - kér az öreg, - ön házamnak jóakaró
1677 24|                 Ha egy harmadikat látunk, az asszony nem mond olyan nagyon
1678 24|                  vékonyat, én meg nem azt az igen vastagot. Üljünk le,
1679 24|                  oldalt. Igy ni. - Mondja az öreg a helyekre mutatva.
1680 24|                  Kétezer forint? - Mondja az asszony fitymálva, - én
1681 24|                   becsülné föllebb ön ezt az indulatot?~Faddin fogott
1682 24|               látszék, hogy nem bánná, ha az összeg nagyobb lenne. Szólni
1683 24|                 mindent, - figyelmeztetém az asszonyt, - ideérkeztemkor
1684 24|                   meg fogok mondani, hogy az uzsorás kész pénzt adott
1685 24|              Faddi fölugrott.~De már most az asszony is elhalaványult.
1686 24|             elhalaványult. Talán megijedt az öregtől? Nincs miért, az
1687 24|                  az öregtől? Nincs miért, az öreg elővette a pipatartózsákból
1688 24|       egykedvüséggel rágyujtott, kinézett az ablakon. Nevetve mondá,
1689 24|              ablakon. Nevetve mondá, hogy az utczán a favágócsalád mily
1690 24|             szopogat. Kedélyesen nevetett az öreg Faddi, a kis fiunak
1691 24|             pofája kidagadt a hurkától, s az öreg azt jegyezte meg, hogy
1692 24|                gyereknek torkán.~Mi lelte az öreget?~Ezt az asszony jelentette,
1693 24|                   Mi lelte az öreget?~Ezt az asszony jelentette, nekem
1694 24|                lélekben megértettem, hogy az öreg örömest megfizeti a
1695 24|               tizezer forintot, csak hogy az asszony megijedt, és nem
1696 24|                Vidáman eregette a füstöt, az asszonyt hagyta ázni a lében,
1697 24|                   A világért nem pattogna az öreg, pedig az asszony kamat
1698 24|                   pattogna az öreg, pedig az asszony kamat nélkül kölcsönözne
1699 24|               Hosszu hallgatás után leült az öreg előbbeni helyére, jobb
1700 24|                   Valamikor én itt Pesten az árvaházban növekedtem, apám
1701 24|                huszár strázsamester volt, az invalidus kaszárnyában halt
1702 24|                  mikor szünnapokon kikért az árvaházból s a Dunaparton
1703 24|                   árát méretett sipkámba.~Az asszonyt pirosra festette
1704 24|               esztendős koromban kihittak az apám temetésére. Kiállt
1705 24|                   ha ezt a nagy trombitát az apám füle mellett fujnák,
1706 24|               inas, talán a hatodikban is az maradtam volna: de a városbiró
1707 24|                     ne folytasd, - mondja az asszony, Vidor urat sehogysem
1708 24|    tanácskozmányba is beleszólt. Engedték az elbizakodottat beszélni,
1709 24|                    Ugyan Faddi, mire való az ilyen vallomás?~- Bizony
1710 24|                 Hányszor hivogatott engem az alispán ur ebédre. A nagy
1711 24|               rágtam, azt gondoltam, hogy az is megenni való.~- A nyavalya
1712 24|                 való.~- A nyavalya fölüti az embert, ha ügyetlenségedet
1713 24|                 különb ember legyen; mert az megvallja, hogy fajankó?
1714 24|                   hogy fajankó? Én voltam az ő professzora, én tanitottam
1715 24|           Csekélység, - a fűszeres eladta az erkélyes házát tizezer forinttal
1716 24|          forinttal olcsóbban, mint vette. Az asszony két esztendeig tűrte,
1717 24|                két esztendeig tűrte, hogy az én feleségem lakik az erkélyes
1718 24|                hogy az én feleségem lakik az erkélyes házban, nem ő, -
1719 24|                   A gazdának nem tetszett az inditvány, erre az asszony
1720 24|               tetszett az inditvány, erre az asszony hozományát akarta
1721 24|               aztán több, - kikerülöm azt az árkot, melyben más kitörte
1722 24|               késheggyel férjem, - mondja az asszony, - kanálszám sok
1723 24|                itcze paprikát.~- Mi lenne az a különös dolog?~- Kifizetem
1724 24|                   pénzt utánad ezerenkint az emeletbe, s annyit költöttél,
1725 24|                   Igy lesz ezután: hallja az asszony.~Faddi fölkelt,
1726 24|                   magyarsággal mondta föl az asszony előtt, mit irjon
1727 24|               előtt, mit irjon a papirra.~Az asszony példás megadással
1728 24|              férjének.~- Tessék, - mondja az asszony, szóról szóra azt
1729 24|                 vagyon, hogy öregségünkre az emeletben lakjunk. A vagyont
1730 24|                  szent kötelességem, tied az engedelmesség.~- Engedelmeskedem,
1731 24|                férjem uram, - magyarázza, az asszony, - a fiunak pályát
1732 24|                   kedves urambátyám.~- Ha az országnak java nem vállal
1733 24|                nem esik bele többé; hanem az ördög más tanácsot adott
1734 24|           öregségünkre meg ne ríkasson.~- Az alkut megkötöttük, kedves
1735 24|                  kedves férjem, - hizeleg az asszony, - én engedtem,
1736 24|                   szent a béke.~***~Mikor az Ősz utcza felé mentünk,
1737 24|             Széchenyi keze alá kerülne, - az majd haza kergetné, - s
1738 25|                        Ujabb elhatározás.~Az Ősz utczának elnevezését
1739 25|                  benne lakik, s kénytelen az ott való kövezeten járni,
1740 25|                   elvitázhatlan tulajdona az én nagybátyámnak. Faddit
1741 25|                 különös kedvem kerekedett az öreget meglátogatni. A délelőtti
1742 25|               lelket pedig kigőzölögte, s az aszott testbe nem talál
1743 25|               hogy kipottyanjál bőrödből, az is jobban jár, ha más gazdája
1744 25|                   egy kis hussal kibéleli az alját.~- A fekete kutya
1745 25|                 mérnök. - Vigasztalhatlan az egész család.~- Mindjárt
1746 25|              kedves drága öcsém, - mondja az öreg sebesen szaladgálva
1747 25|                 ragad. Hihihihahó - röhög az aszalt bolond, - s utoljára
1748 25|                  kapok huszonöt forintot. Az nagy pénz.~- Mutassa a térképet,
1749 25|                  tiz krajczáros bankónál.~Az ablakhoz álltam, ujjaimmal
1750 25|                  ujjaimmal dobolni kezdek az üveglapon, - ez időt használta
1751 25|             térképet két szélén megfogta, az asztalra helyezé, s a két
1752 25|                   nincsen nálam, különben az egyes részeket azonnal kiszámithatnám.~-
1753 25|                 Három lépéssel közeledtem az asztalhoz, - ő két lépéssel
1754 25|                     ő két lépéssel átérte az egész köztért az asztalig,
1755 25|                   átérte az egész köztért az asztalig, s azonnal a térképre
1756 25|                   a térképen? Kérdi tőlem az öreg.~- Van ott zöld szin?
1757 25|             jelent.~- Hát a világos zöld? az itt nagyon szélesen és hosszan
1758 25|              kedves urambátyám, tudja, mi az a takácsmácsonya?~- Sohasem
1759 25|               állnak, mint a fésüfogak, s az egyenességből a fogak egy
1760 25|                   karmolja a kezet.~- Nem az a növény, amivel a kanászbojtárok
1761 25|              vágjon bele, - szörnyülködik az öreg, - a marha is ott hagyja
1762 25|                tudtam! - mondja kiderülve az öreg, - noisz, majd eldicsérem
1763 25|                urambátyám, - kapám nyakon az örvendezőt, - ez a halvány
1764 25|                   miért nem? - vakaródzik az öreg.~- Mert ez vadon terem,
1765 25|                  a magáé, - aki megvette, az vakarja véresre a fejét.~
1766 25|            gondoltam, kiejti valamelyiket az asztalra, éppen a térképre,
1767 25|             mondanám, - urambátyám; de én az Éliáskutból iszom, - s világosan
1768 25|             bomlott óra, - de ferdére jár az eszed, - czivakodik a bátyó, -
1769 25|             beszélek, hanem urambátyámnak az esze jár most hol huszonötön,
1770 25|                   menjünk odább, - dörmög az öreg, - mi ez itt a határszélek
1771 25|                   hosszában megjelölve?~- Az már valami, kedves urambátyám, -
1772 25|                  urambátyám, - sokat érne az Kőrösön vagy Kecskeméten.~-
1773 25|                Egy könnycseppet törölt le az öreg, - jól oldalba találtam
1774 25|                 kérdi:~- Mekkora lehet ez az egész határ? - számitsd
1775 25|                    a köritővel megkeresem az iderajzolt mértéknek aránya
1776 25|               dülőnek alsó, felső szélét, az oldalaknak hosszát, aztán
1777 25|                  aztán kiszámitom, - s ha az irásbeli számokkal megegyez,
1778 25|                 számokkal megegyez, akkor az én kiszámitásom igaz.~Azonkint
1779 25|                 mértani szabályok szerint az egyik dülőt kiszámitottam, -
1780 25|            hüvelyket.~- Ugy van-e? Kérdem az öreget.~- Ugy van az irásban.
1781 25|               Kérdem az öreget.~- Ugy van az irásban. E szerint ez a
1782 25|               fekszik és tagositva van, - az alakja mutatja.~- Jól mondod!~-
1783 25|                 lánczot.~A székre rogyott az öreg, mintha az emlegetett
1784 25|                   rogyott az öreg, mintha az emlegetett huszonötöt valami
1785 25|                 furfangosságát. Fölálltam az asztaltól, s hogy ne tartson
1786 25|                    s hogy ne tartson soká az ájuldozás, a láda felé mentem.~
1787 25|                   és elszaladok vele, én, az öcscse, nővérének fia, -
1788 25|          nővérének fia, - egyetlen rokona az ég alatt, a föld szinén.~-
1789 25|            eltehette.~- Hümm!... hozd ide az universitásból a professzorokat, -
1790 25|              pecsenyét? A légy meg nem él az én szobámban, - mit egyék?
1791 25|                nézzen lelkembe, lássa meg az utálatot, mely végtére fölgerjedt
1792 25|                   mely végtére fölgerjedt az élhetetlen nyomorult iránt.
1793 25|         kőrisbogarat, - emellé megtanulom az embert, ezt a százrétü férget,
1794 25|                  ám egy pár ezer forintot az a szép menyecske, öcsém, -
1795 25|                 követem, jóltevője leszek az emberiségnek: orvos leszek!~-
1796 25|                határa van, a mérnökségnek az egyszeregy-, összeadás-
1797 25|               összeadás- és kivonásban, - az ügyvédségnek a jogban és
1798 25|       véghetetlenhez fogok, tanulmányozom az embert, ezt a rejtett szót,
1799 25|            rosszban ezer lyuku róka, keze az irgalomban görcsöt kap,
1800 25|               torony tetejéig. Megtanulom az embernek testét, hogy olyan
1801 25|                akarok lenni, bátyám, hogy az élhetetlent méltán megvethessem,
1802 25|                    köteled, melyen lógsz, az ér valamit, magad pedig
1803 25|             tartózkodás nélkül, - kezdjük az első példánynál. Ön beteg!~-
1804 25|                   beteg!~- Mondom, elment az eszed.~- A bizonyitványt
1805 25|                   kétezer forintot adott. Az asszony átengedte önnek
1806 25|               átengedte önnek a birtokot, az apa kifizette a váltót készpénzben.
1807 25|            megmondom: jobban szeretné, ha az ajtón kivül volnék; de kidobni
1808 25|                   önben egy sincs, s hogy az emberiség között az egyensuly
1809 25|                  hogy az emberiség között az egyensuly meg ne zavartassák,
1810 25|                    Fölkaptam kalapomat, s az ajtót bevágtam.~A medréből
1811 25|                 küzdeni; mert előttem áll az ember, s akárhánnyal találkozom, -
1812 25|                 akárhánnyal találkozom, - az arczról azt olvasom: jer,
1813 25|             találj ki engem.~Nem térek ki az utból, - orvos akarok lenni!~ ~
1814 26|                Nem hihetetlen, ők ösmerik az embert, ezt a gyenge szerkezetü
1815 26|                 és a nyomoru hiuság, s ha az óra megáll: nem ér annyit,
1816 26|                   a zsibárus megvett, mig az embert belökik a gödörbe,
1817 26|                   járni.~Miért hajlongana az értelmes orvos az ember
1818 26|              hajlongana az értelmes orvos az ember előtt, ki az orvos
1819 26|                  orvos az ember előtt, ki az orvos keze alatt nyög, s
1820 26|               keze alatt nyög, s kunyorál az egészségért, hogy majd épkézláb
1821 26|                 vizcsöppet, melyet egykor az utszéli koldus könnynek
1822 26|                vagy összeszedve. - Benned az állatvilágnak számos példánya
1823 26|              lehetne.~Vagy-e már ott, hol az állat, melyet a falánkság
1824 26|              büntet meg, mint téged? mely az italtól nem bódul meg, mint
1825 26|                   hagyja a másiknak, hogy az is megélhessen. Gyüjtött-e
1826 26|             bepiszkolod a mocsárban, hogy az is sáros legyen, mint anyagod,
1827 26|            anyagod, melyért a teremtő nem az égbe nyul, hanem a földre
1828 26|                   fényes csillagot, miért az ostobák irigylenek, - fitogtasd
1829 26|             lógnak rólad, - döbbentsd meg az orvost, hogy kalapját földig
1830 26|                 előtted. Ne hetvenkedjél, az orvos nevetni fog, mert
1831 26|           alázatosabban a koldus, mint te az orvos előtt, mikor a nyavalya
1832 26|                 Hamvadó mécs vagy, melyet az orvos keze véd meg, hogy
1833 26|              tünődik, emlékezésével eléri az elmult ezeredeknek történetét,
1834 26|                   a keringésről, igen is, az olyan előtt a legmogorvább
1835 26|                  ritkán teszi, ti vagytok az oka; mert alaktok szerint
1836 26|                ilyen gondolatok lepik meg az agyat, kivált engem, ki
1837 26|                   lakik; de létezik, mint az illat, mint a hang, - amaz
1838 26|               szivet, lépet, májat - hogy az indulatoknak külön szállását
1839 26|                  csak azok egyesleg, mint az utonállóé, - a test tehát
1840 26|                    hogy a lélek a valami, az a kincs, melyet ellopni,
1841 26|                   nem lehet, melynek csak az életben van mértéke, a cselekedetekben, -
1842 26|           egyenlőség: maholnap föld, s ha az is szétmállik, s a szél
1843 26|                 szél fölkapja, nem tudom, az egykori városbiró maradékát
1844 26|                 géppel, mely a járt utat, az ezeredéves kanyargásokat
1845 26|                hogy a legelső embernek is az ördög volt első tanácsadója,
1846 26|                  fogva szakadatlan kiséri az embert, hogy utjában elejtse.
1847 26|               szorgalomban hatalmat, hogy az alakuláshoz önerőmből adjak,
1848 26|                 kényszeriti ki a földből. Az aranyat a föld gyomrába
1849 26|             tolakodik a fölszinre, - s ha az átalakulásban választanunk
1850 26|         leszéditsenek a legegyenesebbről; az irigységet, rágalmat és
1851 26|                    hogy visszakergessenek az élhetetlenségbe; de teremtetted
1852 26|           élhetetlenségbe; de teremtetted az öntudatot, mely, mikor az
1853 26|                 az öntudatot, mely, mikor az irigység és rágalom minden
1854 26|          följegyezzen minden tettet, mely az igazaknak később is fölemlit,
1855 26|             később is fölemlit, hogy mint az illat, mely a virágtól elválik,
1856 26|                  nem találja meg a sokat, az elegendőt.~A legszebb fának
1857 26|               talán egy kitünő példány, s az egyért vendéget hi a gazda,
1858 26|            azokhoz mérve tudom megösmerni az épet, száz közül az egy
1859 26|            megösmerni az épet, száz közül az egy jót, a bizonyitványt
1860 26|              bonczkést, kitanultam élével az emberi gépet, s azt gondolom,
1861 26|               gépet, s azt gondolom, hogy az a föld, melyre szemetet
1862 26|                   a jobbat és nemest, azt az ihletet, melytől egykor
1863 27|               boltok a főutczában vannak, az ócska ruhát és az avult
1864 27|                 vannak, az ócska ruhát és az avult vasat a melléksikátorokban
1865 27|                   a megnyomorodott aggal, az elkövetett ostobaság eleven
1866 27|              nagyobb gyógyszertár kellene az utóbbiaknak, s ha az emberek
1867 27|              kellene az utóbbiaknak, s ha az emberek nyakára, mint az
1868 27|                  az emberek nyakára, mint az orvosságos üvegekre, czédulát
1869 27|           mutogattak, s ezeken csalta meg az orvost, mert amely betegség
1870 27|                amely betegség hasonlitott az övéhez, az illetőnek rendelvénye
1871 27|           betegség hasonlitott az övéhez, az illetőnek rendelvénye szerint
1872 27|                   hogy rétegeibe látok, s az igazmondáson kezdem gyógyitását.~-
1873 27|                 egy alakot, melytől, mint az orvosságtól, még a sánták
1874 27|                 egy pillanatra megvillant az arcz, s hogy az nem közönséges
1875 27|                megvillant az arcz, s hogy az nem közönséges szépség,
1876 27|               vizet, urambátyám? - Kérdem az öreget; mert a jó egészség
1877 27|                  nekem semmi bajom, hanem az asszonyt hoztam le, lányostól
1878 27|                tömegben sétálnak.~- Beteg az asszonyság?~- Lépe vagy
1879 27|                 hogy van-e ilyen szerszám az emberben, azt sem, hogy
1880 27|                   én, kedves öcsém, nevet az öreg, a feleségem nyavalyájáról
1881 27|                nyavalyájáról én vettem be az orvosságot, a pénzes ládának
1882 27|                   önteni, mint a gyerekek az ürgét, három napig reggeltől
1883 27|         czigánybandát, s éjfélig huzattam az utczán ablakai alatt. Megmondtam
1884 27|                    hogy kinek hegedülnek? Az asszony majdnem térden állva
1885 27|                   ketten megbolondultunk. Az orvosság használt, fél a
1886 27|                 vezetem négy esztendő óta az én kedves életpáromat, s
1887 27|                uramöcsém, mondja derülten az öreg, ha erre kerülnek,
1888 27|                mulva közelünkbe kerültek. Az anyát megösmertem, bár megaszott,
1889 27|             folyta végig a szép termetet, az aranyszőke fejnek kék szemei
1890 27|                 élénken tekintenek rám, s az egykori beszédes gyermeket
1891 27|                 alig tudtam megszólitani.~Az asszony kezet nyujtott,
1892 27|         megösmerni?~- Ujra kell kezdenünk az ösmeretséget, mondám, az
1893 27|                  az ösmeretséget, mondám, az idő más jogokat adott kegyednek,
1894 27|                  kegyednek, most már vége az egykori tréfáknak, s igen
1895 27|             tőlünk tömegesen álltak, mert az eddigi figyelemnek tárgya
1896 27|           Faddiékat más szemmel nézem. Én az egyszerü, reménnyel keveset
1897 27|                keveset vesződő ember csak az ösmerőst látom, meg a válaszfalat,
1898 27|                  később el fogom feledni.~Az asszony, mint házuk igaz
1899 27|                   s eladó portékánknak ez az utolsó ára. Én a sorssal
1900 27|             legelöl; mert szeretné tudni, az apai vagy anyai vezetés
1901 27|                hogy bizalmasan beszéljen. Az atyát egészségesnek látom,
1902 27|                atyát egészségesnek látom, az anyát betegnek, - nem gyanitja
1903 27|          kérdésért, - mondja a lány, - ön az egyetlenegy ember, kivel
1904 27|            összetalálkoznának.~- Beszél-e az anya kegyed jövendőjéről?~-
1905 27|                  én apámnak jutottam, - s az anyai sziv helyettem a testvért
1906 27|           könnyekkel áztatva olvassa.~- S az apa mit szól?~- Mint rólam
1907 27|                 anyámnak engedte volna, s az apának semmi gondja reá.~-
1908 27|        gyuródeszka mellett is megkivánják az elegancziát.~- S az apa
1909 27|           megkivánják az elegancziát.~- S az apa mit mond e kedélyes
1910 27|      pénzviszonyok szaggatták meg, s hogy az anya kegyedet mint fia kényelmének
1911 27|             könnyen megkapja ön a kulcsot az anya szivéhez, - mondám
1912 27|         alkalommal vigasztalja meg kegyed az anyját, hogy testvérét inségben
1913 27|             bármiként rendelkeznék egykor az apa vagyona fölött.~- Köszönöm
1914 27|                erről ne szóljon kegyed, - az anyai vagyon elpusztult,
1915 27|                 hanem annál éhesebb lenne az apai keresményre, ha az
1916 27|                   az apai keresményre, ha az apa másként nem rendelkeznék.~-
1917 27|           kényelmes helyet, s ha keresett az előadás, kegyed kapott kegyelmet,
1918 27|           kegyednek.~- Hány ember irigyli az én sorsomat, pedig ha tudnák,
1919 27|                vagyok.~- Ma talán még nem az, eljöhet az idő, melyben
1920 27|                 talán még nem az, eljöhet az idő, melyben önt a sors
1921 27|                sors megkisérti, - s ha ön az, kit én ösmerni vélek, -
1922 27|                 azon szó szent lesz, mint az imádság, melyet az égben
1923 27|                   mint az imádság, melyet az égben is meghallanak.~Talán
1924 27|                   téglára figyelmeztettem az utánunk jövőket, s a düledékromokról
1925 27|                 romokból elidegenitünk, - az alatt a lány a virágágytól
1926 27|                 lány a virágágytól kitért az utra, s hogy egyedül ne
1927 27|                 együtt mendegéltünk; mert az öreg aranyos madaráról kivánt
1928 27|         beszélgetni.~- No, öcsém, - kezdi az öreg azon vágygyal, hogy
1929 27|              kislány? Kérdi visszavezetve az ároknak tulsó partjáról,
1930 27|                      Kimondhatlan szereti az anyját. Mondám neki váratlan,
1931 27|                   szivart is elejtette.~- Az anyját? Kérdi az öreg, kimeresztve
1932 27|             elejtette.~- Az anyját? Kérdi az öreg, kimeresztve szemeit,
1933 27|                szivar végére.~- Talán nem az anyját akarta mondani, uramöcsém?~-
1934 27|                 hogy kimondhatlan szereti az anyját.~- Még egyszer, kedves
1935 27|           mennykőbe ne csudálkoznám? hisz az anyja miatt ma kinyujtóztathatnák
1936 27|        innen-onnan, hogy koczkát vetettek az Ur köntösére.~- S az üdvözitő
1937 27|             vetettek az Ur köntösére.~- S az üdvözitő a kereszten bocsájtott
1938 27|            bocsájtott meg nekik.~- Nem is az én erőmmel cselekedte azt,
1939 27|                  oly forrón szereti, mint az édes apját, - hogy azt szereti,
1940 27|            legjobban tudhatja.~Rám nézett az öreg, - én vissza ő rá,
1941 27|            gyönyörködjék benne. Megértett az öreg, szemeiben fényleni
1942 27|                szemeiben fényleni kezdett az a gyöngy, mely, ha viz nem
1943 27|          szárogatván a nedves szemeket, - az igazság akkor is igazság,
1944 27|              másnak adják; jól esik, hogy az a gyerek szereti az anyját,
1945 27|                  hogy az a gyerek szereti az anyját, hisz egykor én is
1946 27|                Faddi bátyám. Furcsa könyv az asszony, nem olvasta figyelmesen,
1947 27|                  volna jókor, mint később az uralkodási vágyat, - ennyi
1948 27|                  helyettem jobban elvégzi az.~Hosszan ballagtunk az elnyujtózkodó
1949 27|            elvégzi az.~Hosszan ballagtunk az elnyujtózkodó szigeten, -
1950 27|               lányával karon fogva járni.~Az öreg megállt, hogy a látványnak
1951 27|                   meggyőződjék. Csakugyan az anya ölté karjára a leányt,
1952 27|                  kétségtelen láttuk, hogy az anya magához ölelé a leányt,
1953 27|                 találkoztam a kislánnyal, az aranyfürtök között egy rózsát
1954 27|                  mondanám, mit beszéltünk az öreggel.~Az elbeszélés végén
1955 27|                mit beszéltünk az öreggel.~Az elbeszélés végén a jó gyermek
1956 28|                  hogy elhoztam a diplomát az egyetemről, s asztalára
1957 28|               háziorvosomnak választám, s az évi tiszteletdijnak esendő
1958 28|                   leirására vállalkoztam.~Az ifju Faddi kopogtatott be
1959 28|                 ifju Faddi kopogtatott be az orvoshoz, halavány arczáról
1960 28|               halavány arczáról lehullott az ifjuságnak virága. A külsőleg
1961 28|                   Engem keres ön? - Kérdi az orvos; mert az egykori világfi
1962 28|                      Kérdi az orvos; mert az egykori világfi nem kereste
1963 28|            kinálna székkel; hanem kilökne az ajtón.~- Ön valóban tul
1964 28|             pénzért csuszni-mászni láttam az embert, - s ha megtörténhetnék,
1965 28|                  ha megtörténhetnék, hogy az ember az állatnak alakját
1966 28|            megtörténhetnék, hogy az ember az állatnak alakját magára
1967 28|                   talán orvosság lenne ez az undor.~- Mondám, hogy csiklandozott
1968 28|        gyógyitásban.~- Elmondom, - mondja az ifju lassanként otthoniasabban, -
1969 28|                áthelyeztek más osztályba, az elnök szigoru ember, s mint
1970 28|             szigoru ember, s mint hallám, az urfiakat munkára szoktatják,
1971 28|                 alól. Rám került a sor, - az elnök egy kényes tárgyat
1972 28|                   szaladhattam sugó után. Az elnök folyvást nyakamon
1973 28|              végével összeszerkeszthettem az egészet. A keresztülolvasott
1974 28|           maradékából türhető levet önték az egészre, s az elnök a porzó
1975 28|                 levet önték az egészre, s az elnök a porzó alól mindjárt
1976 28|             életemben először komolyan, s az irodában dolgozó bajuszos
1977 28|              kamaszok között - leszamaraz az elnök. Amint olvasta a munkát,
1978 28|                gunymosolyát el nem birom. Az elnök letette a dolgozatot,
1979 28|           dolgozatot, intett, hogy menjek az oldalszobába. Az ollót ruhám
1980 28|                   menjek az oldalszobába. Az ollót ruhám bő ujjába toltam. "
1981 28|                toltam. "Barátom! - mondja az elnök, - mától fogva ön
1982 28|                     mától fogva ön leszen az én jobb kezem. Eddigi főnökei
1983 28|                merték." Visszaszédelegtem az osztályba, - kalapomat levettem
1984 28|                  ember voltam.~Volt! - Ez az igehajlitás szabályai szerint
1985 28|                   mit cselekedtem. Mondja az ifju szilárd hangon, s utána
1986 28|                   Bámulatos őszinteséggel az ellenkezőt mondá ön.~- Emlékszik
1987 28|        gondolatokra. Sokáig hevert bennem az orvosság, ma felforditotta
1988 28|                hogy hitvány ember voltam. Az ő dolga, hogy meg tud-e
1989 28|             mondott ön?~- Utánam oda csak az a meggyőződés nyulhatna
1990 28|              vissza.~- Uram! - pattan föl az ifju a pamlagról, - ne koczkázzék
1991 28|            jótállásaképpen fogadjanak el. Az uzsorások megmérik a bizonyitékot,
1992 28|                  bizonyitékot, s amennyit az ér, annyit kölcsönöznek.
1993 28|       lakoltatását nem bizta a sors önre. Az anyai hiuság mámor, mely
1994 28|                   mindig oda czéloz, hogy az elkényeztetett gyermek magasabbra
1995 28|            emelkedjék, mint a szülők. Ezt az adósságot nem pénzzel fizetik
1996 28|                 érzett. Ne vesztegesse ön az időt, rögtön utazzék el,
1997 28|            nyelven, - bizton mondom, hogy az öreg az ön szavait hallani,
1998 28|               bizton mondom, hogy az öreg az ön szavait hallani, s arczán
1999 28|                   arczán látni fogja, - s az öreg örömestebb hisz önnek,
2000 28|                hibát elitélni nehéz, mert az is biró, ki magát bevádolni