Chapter

2001 28|          megkeményedett kezeket, s mondja az öregnek: az anyai kéz gyönge
2002 28|             kezeket, s mondja az öregnek: az anyai kéz gyönge volt a
2003 28|                fiugyermeket vezetni, - ha az apai kezek még egyszer megtámasztják,
2004 28|               elesni.~- Ha nekem most ezt az én fiam mondaná? - Kiált
2005 28|                 fiam mondaná? - Kiált föl az ifju kinos vergődésben.~-
2006 28|                egy kedves nótája, melyért az utolsó garasát is kiszórja.
2007 28|               utolsó garasát is kiszórja. Az apához menjen ön először, -
2008 28|              zugutczába.~Nyomban követtem az asszonyt, ő elöl ment, én
2009 28|                 én hátul, Agyam tele volt az előbbi jelenetnek behatásával, -
2010 28|             pénzén nem kapott boldogságot az életben. Beszélgettem magamban,
2011 28|              határait ösmeri, s nem rohan az ároknak, ha ki nem mérte,
2012 28|                  ruganyossága megfelelhet az árok szélességének.~A harmadik
2013 28|                diploma kinyitotta előttem az ajtókat, mindenütt nyögést
2014 28|          életemben, most kijózanodhatnám.~Az öregasszony egy ócska ház
2015 28|                 ócska ház kapuján bement, az udvar felől a konyhába vezetett,
2016 28|                vezetett, megnyitá előttem az ajtót, s az ágyban fekvőre
2017 28|              megnyitá előttem az ajtót, s az ágyban fekvőre mutatott,
2018 28|             ágyban fekvőre mutatott, hogy az az, kinek orvosra van szüksége.~
2019 28|                 fekvőre mutatott, hogy az az, kinek orvosra van szüksége.~
2020 28|            hangját fölismertem.~Kifordult az öreg, feje lángolt a forróságtól, -
2021 28|                két hétig meg fogja nyomni az ágyat.~- Ne haragudjál,
2022 28|                hűsitőt, bátyám.~- Mi lesz az, kedves Pistám?~- Hogy előre
2023 28|          piszokutczába. Másnak két forint az egyszeri látogatás, magának
2024 28|                idáig vezetett. Ne féljen, az nem veri ám félre a harangot,
2025 28|               félre a harangot, ha bátyám az ezereseket egyenkint adja
2026 28|          kikaparva a pénzt, - rendeld meg az orvosságot.~Egyenkint megnéztem,
2027 28|                 pénzkiadás kiverte testén az izzadtságot, folyt róla
2028 28|         természetét, mint mérnök, kimérem az életét, s mint ügyvéd, lenyuzok
2029 28|                   egy forintot. Alkudozik az öreg, - mert a kiváncsiság
2030 28|           Megeszem mindenemet! Siránkozik az öreg.~- Okosan cselekszi; -
2031 28|                   is.~Egyszerre kipirult, az előtte levő tányéron még
2032 29|                          A lelki betegek.~Az ujságokban sokféle kikürtölt
2033 29|            érhetnek nagyon sokat; de hogy az ember legnagyobb csak a
2034 29|                  bocsánatban lehet, midőn az ember a maga várát ostromolja,
2035 29|                   nem én állitom először.~Az elbeszélt részletek után
2036 29|                egészsége miatt a betegek, az idén leginkább őt sajnálták
2037 29|                leginkább őt sajnálták meg az egészségesek.~Tudtam, hogy
2038 29|           leérkeztek, azt is tudtam, hogy az öreg fiának megbocsájtott;
2039 29|                fiának megbocsájtott; mert az öreg megirta, - s nemrég
2040 29|                 megirta, - s nemrég irtam az öregnek, hogy fiában jövendőre
2041 29|                  nyugalmasabb élet.~Midőn az öreget megláttam a császárfürdői
2042 29|                 boldogságát meghazudtolá. Az asszony s a szép lány örömmel
2043 29|                hervadás oly rohamos, hogy az egykor erős embert maholnap
2044 29|                   maholnap letépi a vihar az életnek fájáról.~Minden
2045 29|            körülményt kikérdeztem, amiért az orvosok a császárfürdőbe
2046 29|             császárfürdő. Föltettem, hogy az öreget ki fogom kérdezni;
2047 29|                  mert amit igennel felelt az orvosoknak azon kérdésére,
2048 29|         léleknyavalyának.~Figyelmeztettem az asszonyt, hogy az öreget
2049 29|         Figyelmeztettem az asszonyt, hogy az öreget kémlelni fogom, s
2050 29|             kisérjék át, hogy időm legyen az öreget fölrázni, mint az
2051 29|                  az öreget fölrázni, mint az orvosságot; talán fölülkerekedik
2052 29|                rágódik. Beleegyeztek, bár az asszony el nem tudta gondolni,
2053 29|            könnyen kiokoskodtam, hogy ami az öreg és fia között a titoknak
2054 29|                titoknak nevét érdemlette, az anya nem tudta, s a féreg
2055 29|                valahol itt kezdi megmarni az öregnek különben igen könnyü
2056 29|                 negyed nap mulva áthoztam az öreget Pestre. Utközben
2057 29|                beszélnek, hogy nem tudnak az orvosok semmit. Eleinte
2058 29|                   orvosok semmit. Eleinte az öreg huzódva mondott véleményt;
2059 29|            mondott véleményt; mert bennem az orvost kimélte; de midőn
2060 29|                elő száz esztendő alatt, - az öreg könnyebben lélegzett,
2061 29|                   könnyebben lélegzett, s az otthon való orvosokat rendre
2062 29|                nem.~Szállásomra érkezvén, az öreg körülnézett a szobában,
2063 29|              figyelme középen ragadt meg, az ügyvédi diplomán. Hosszan
2064 29|                 hanem más.~Hirtelen leült az öreg, kezeit vastag botjára
2065 29|                 szilaj csikóval, - ugyan, az istenre, és családjának
2066 29|              mondja magasztos nyugalommal az öreg, - fiamnak öt percz
2067 29|             beállithattam volna még ekkor az ugorkafán mászkáló feleségemre,
2068 29|                 földre: koldusok vagyunk. Az idő megváltozott, öcsém, -
2069 29|                megmenthetem, - e perczben az ügyvéddel beszéljen ön.~-
2070 29|                   szükség a névre, - elég az enyém, mely a lelketlennek
2071 29|              lelketlennek markába jutott. Az uzsorások hideg eszüek,
2072 29|                   örömestebb veszik, mint az igazit, - fiammal tehát
2073 29|                    fiammal tehát évek óta az én nevemet iratja egy gazember
2074 29|                    egy fillérig kifizetem az uzsorát.~- Az ön nevét iratta
2075 29|                   kifizetem az uzsorát.~- Az ön nevét iratta alá a fiuval;
2076 29|              tehát bizonyosan tudta, hogy az aláirás hamis.~- Szóról
2077 29|                   szóra ugy van, - igenli az öreg majdnem nevetve, -
2078 29|                 Majdnem kivakkantám, hogy az tulajdon bátyám lesz, s
2079 29|                   mondja meg, kérem, hogy az ön vagyonát fölemészti ez
2080 29|             fütyörészve kifizetném; hanem az uzsorással kezet fogott
2081 29|                 megcsonkitani, nem félhet az árak esésétől; mert a tavalyi
2082 29|                  a mérőszám megvan, habár az ár nem felel meg a tavalyi
2083 29|                   a negyedik évben megjön az eredeti ár, s a vagyon meg
2084 29|                 Amely kereskedő kénytelen az üzleti tőkét időközben megcsonkitani, -
2085 29|                időközben megcsonkitani, - az a silány árban elveszti
2086 29|                   a silány árban elveszti az eredeti vagyont, üzletét
2087 29|                  Két év óta vesztegel igy az én tőkém, - raktáraimban
2088 29|                   áll a rendes mennyiség, az idén harmadszor fogok változtatni,
2089 29|            uramöcsém, s hirtelen megrohan az uzsorás, a dobszó, még gonoszabbul
2090 29|            egyszerre megfulladok.~- S önt az orvosok a Császárfürdőbe
2091 29|                 hogy lelki nyomoruságomat az üzletvilág káromra ki ne
2092 29|                  Istenemre mondom, megáll az eszem.~- Az enyém már megállt,
2093 29|                mondom, megáll az eszem.~- Az enyém már megállt, kedves
2094 29|                szegénységet.~Tudtam, hogy az erős Faddit nem közönséges
2095 29|                 szorul.~- Soha!... mondám az öregnek kezét megragadva;
2096 29|                    mert valaki kopogatott az ajtón. Faddiné volt leányával, -
2097 29|          mutogattam meg kis gazdaságomat.~Az öreg előbbi helyén maradt.
2098 29|                    mit kérjek tőled, hogy az férjemet megörvendeztesse?~-
2099 29|                 neki, mint amim még volt, az engedelmességet.~- Gondolkodjunk,
2100 29|                    Kedves gyermek,... kit az Isten oly szépnek teremtett, -
2101 29|                  megőrizte volna, mint én az enyémet!~- A rózsalevél
2102 29|                 vissza, - a levélkét csak az ön kezeért adnám vissza,
2103 29|                 adnám vissza, atyját csak az ön kezével tudom én megmenteni.~-
2104 29|                  Anyám!... mondja lány, - az ön szive mondja meg, hogy
2105 29|                    ugy mást nem adhat már az ég.~Ki akaránk menni, hogy
2106 29|                    Ki akaránk menni, hogy az öreget fölzaklassuk - s
2107 29|                  fölzaklassuk - s ime jön az öreg, s mondja, hogy valaki
2108 29|                Üres kezekkel adjam oda?~- Az atyai áldással, Faddi ur, -
2109 29|                 áldással, Faddi ur, - még az mindig nagy kincs becsületes
2110 29|                  több meleg vizet! Mondja az öreg összeölelve bennünket. -
2111 30|                 valami rásztkórost hozott az ördög a nyakamra s elkezdi
2112 30|     gyermekkorában lenyelt egy haltüskét, az most a gyomrában megnőtt
2113 30|            Köszönje, hogy goromba vagyok, az igazat megmondom, s elegendőképpen
2114 30|                   csömörlettel; mert hogy az ifju Faddit ő halászta el,
2115 30|                 hagyjam magának?~- Bomlik az eszed öcsém, - mikor leszel
2116 30|                   Még hirt kap a fürdő, s az emberek azt hiszik, hogy
2117 30|                 nyom kilenczven fontot.~- Az meg nem hizik a Császárfürdőtől.~-
2118 30|                   ki akarná belőlem rázni az okot, melynek alapján állitani
2119 30|                számadásával.~- Mégis szép az a te tudományod!... bámul
2120 30|                   te tudományod!... bámul az öreg,... nekem is megmondtad,
2121 30|                   megmondtad, hogy elvisz az ördög, ha nem eszem.~- Ne
2122 30|                   meddig élhet? mert jobb az ilyent tudni, hogy el ne
2123 30|                  alkuszom, - mondja mohón az öreg, s egy gyürt tárczából
2124 30|                 hogy ez ügyvédi hajlam, s az ügyvédi diplomával még csak
2125 30|                       Mondja, elém szórva az uj bankjegyeket.~Most már
2126 30|                  már én ijedtem meg; mert az ilyen szőrü emberek százötven
2127 30|                Üljön le, bátyám, - mondám az öregnek, - hosszabban akarok
2128 30|               savanyuságától is meglódul. Az emberi természet fogékony
2129 30|           irányában, a jó hir kipirositja az arczot, a kellemesen meglepett
2130 30|                   utána szórja valakinek, az a valaki folyvást részeg.
2131 30|          kénytelenek azonnal kielégiteni, az üzleti tőkének megcsonkitásával.
2132 30|                   Császárfürdöben. Máskor az öreg elköltött egy huszasból
2133 30|                   pinczérnek hagyta. Most az öreg az utolsó krajczárt
2134 30|           pinczérnek hagyta. Most az öreg az utolsó krajczárt is szeretné
2135 30|                 csizmában tyukszem van, s az öreg fél a szegénységtől,
2136 30|                   birná el.~Néha beszélek az öreggel, mint régi ismerős.
2137 30|                   nem tud. (Itt visszadől az öreg a székbe, hogy a kilövendő
2138 30|       Magyarázgatám odább. A fürdőben van az asszony és a lány is. -
2139 30|         beleszeret és elveszi, s lelkében az öreg legalább azon gondtól
2140 30|                     én hallottam suttogni az embereket, hogy már gyanitják
2141 30|                 mert aki most vakaródzik, az mind gabonakereskedő.~-
2142 30|             órában menyasszony.~- Ki volt az a féleszü?~- Történetesen
2143 30|          urambátyám!~- Végem van. - Nyögi az öreg, s a divánon végig
2144 31|                   történt? kérdi Faddi.~- Az amit nem értek, s amit talán
2145 31|       megmagyarázhatni.~- Nem ösmerem azt az embert.~- Senki jobban,
2146 31|              bajának legfőbb oka éppen ez az ember.~- Balogh?~- Igen!~-
2147 31|                 Faddi nyakamba borulva, s az egykor erős ember sirt,
2148 31|                  kedves uramöcsém, mondja az öreg később megcsillapodva, -
2149 31|                  Baloghnak rokona?~- Mert az öreg réges-régen ugy kivánta,
2150 31|             réges-régen ugy kivánta, hogy az atyafiságról sohase emlékezzem
2151 31|               kamataival, s annak örököse az lesz, ki hármunk közül,
2152 31|               közül legtovább él, kivévén az esetet, ha gyermekeink,
2153 31|              házasságra kelne.~- Mindjárt az ágyba fekszem én is, - mondám
2154 31|          legnyomorultabb, ezért számitott az ön vesztére, hogy a fájdalom
2155 31|                 egészen,... e vagyon csak az egyesülés által lesz tulajdonom
2156 31|                   mennyire elérzékenyült. Az asszony sirt, Faddi leült
2157 31|              érettük lányát...~- Ön pedig az én fiam lesz; s igy kimondhatlan
2158 31|             vagyok.~Apa, anya megölelt, s az asszony elfojtván zokogását,
2159 31|                Egy büszkeséget megbocsájt az isten, - hogy büszke legyen
2160 31|                 Jól van, anyjuk, - mondja az öreg, - látom, kigyógyultál,
2161 31|                kigyógyultál, most már nem az emberek titulusát szereted,
2162 31|                 titulusát szereted, hanem az - embert!~ ~