Chapter

 1 3 |               s miként kapja kezébe az embert a sors, hogy a jövendő számára
 2 6 |           házába, vigyázd meg az olyan embert, ki az imádságot nem gondolkozva
 3 8 |                nem a hazáját.~Öcsém, - embert tudnék ölni, ha ezt a nótát
 4 8 |               Faddi uramat, két mázsás embert nem ajánlanék a festőnek,
 5 13|               Ne becsüld kevesebbre az embert, ne az ifjut, ne a lányt.
 6 13|                 de nézz meg egy tanult embert, a mérnök urnak a feje olyan
 7 13|                sors kerüli a magamféle embert; mert mi nem imádjuk. Ma
 8 13|           könyökérintésére, - mi a két embert fokozatosan fölgyujtotta,
 9 13|       Kérdésemre részletesen leirta az embert az orrahegyéig, - ott volt
10 13|                a derék, becsületes uri embert! Mondja Faddi rám mutatva.~
11 17|                A váltó nem ösmer nemes embert, parancsol a birónak, ki
12 17|              öli.~- A bánat megölné az embert?~- Semmi sem könnyebben,
13 18|          mutatna, mert egy mivelt eszü embert vonzalmam tárgyául választottam.
14 18|               mivelt, okos, becsületes embert, - s önt kérem, hogy intézze
15 18|             szólni; azért önt, az okos embert, türelemre kérem. Holnap
16 19|               te.~- Annál pedig különb embert akkor sem kap, ha négy vármegyét
17 21|            igen sokra tanitotta meg az embert, s azért tanul keveset;
18 21|                el a vármegye háromszáz embert? Hány hajdu parancsolna?
19 21|                a gaz. Törüljünk ki egy embert a létszámból, ebből az észnek
20 21|         bebizonyitsam, hogy kegyedféle embert ki kell előbb vallatni,
21 22|            hogy Nagy-Kállóban tizenkét embert agyon is ütöttek.~Arczom
22 22|       egyszerübben alakit a gyermekből embert.~Az ember életében korszakok
23 22|             pénzért megvesz egy eleven embert, ki helyette gondolkozik?~
24 24|              ilyen korban megilleti az embert a nyugalom.~- Az az élhetetlen
25 24|               az öreg. Egy másik rossz embert ösmerek, az is Balogh, -
26 24|               mint tanult, müvelt eszü embert kérdem, ha én alólam kikapnák
27 24|                   A nyavalya fölüti az embert, ha ügyetlenségedet hallja.~-
28 25|               minden irgalomra szoruló embert, minőket te gyógyitottál...~
29 25|                   emellé megtanulom az embert, ezt a százrétü férget,
30 25|                fogok, tanulmányozom az embert, ezt a rejtett szót, mely
31 26|              hihetetlen, ők ösmerik az embert, ezt a gyenge szerkezetü
32 26|               zsibárus megvett, mig az embert belökik a gödörbe, hogy
33 26|            fogva szakadatlan kiséri az embert, hogy utjában elejtse. Érzem,
34 28|               csuszni-mászni láttam az embert, - s ha megtörténhetnék,
35 29|           rohamos, hogy az egykor erős embert maholnap letépi a vihar
36 30|              Mit okoskodjam tovább, ez embert elérte valami hirtelen nyomás,
37 30|         föltételt, urambátyám, - mi ez embert talán még menthetné: mert
38 31|            kijött, látta a végig nyult embert; de nem ösmerte meg. Negyedóra
39 31| megmagyarázhatni.~- Nem ösmerem azt az embert.~- Senki jobban, mint ön, -
40 31|         titulusát szereted, hanem az - embert!~ ~