Chapter

 1 2 |         megtestesülése volt, mikor mondá, hogy az ügyvédet és mészárost
 2 2 |           szigorubban itélt, - azt mondá: a másvilágon büntetésül
 3 2 |   nagybácsit atyám fogalma szerint mondá halottnak, s aztán én sem
 4 2 |           oktalan kivánságot, hogy mondá valaki: Ha én isten lehetnék
 5 3 |              mint egyik tanárom is mondá.~- Azt nem mondá, hogy épületed
 6 3 |        tanárom is mondá.~- Azt nem mondá, hogy épületed éléskamra
 7 3 |        Nincs! - Ezt olyan hangosan mondá, hogy nem kiálthatna nagyobbat,
 8 3 |        találok.~- Hümm!~Ezt bátyám mondá két m betüvel. Mit gondolhatott,
 9 3 |     félreismerhetlen elmélyedéssel mondá, nem is nekem, hanem magának,
10 4 |       példáját követtem, mikor azt mondá, hogy ezután az ügyvédség
11 4 |     falunak asszonya előtt röhögve mondá a mérnökről, hogy Luczanapkor
12 7 |            darabban, s rám mutatva mondá: Ez az.~A fűszeres intett,
13 11|        megvédelmezni. Mózesnek azt mondá az Ur, midőn az égő tüskebokorhoz
14 11|          Széchenyi mély belátással mondá, hogy a magyar nemzetet
15 12|            melyet ön irt. A kocsis mondá, hogy este irta, hirtelen,
16 15|       kifizette a pinczért, s mint mondá, köszöni a mulatságot, nem
17 15|             honnét tudja?~- Ön azt mondá, hogy fiának beküldé havi
18 17|      iszonyodni kezdék. Kopasz azt mondá: ha jurateriára Pestre megyek,
19 17|     tudománnyal, s az öreg nevetve mondá, hogy tudja.~- Tetszik urambátyámnak
20 18|      társaim fölé emeltek, - s azt mondá: magam sem gyanitom, mennyit
21 18|        szóról szóra, mint a mérnök mondá. Rózsa nem tartóztathatá
22 20|   feleletet.~- Kedves uramatyám, - mondá a mérnök ipához közeledve, -
23 20|          egy külvárosi kalitkában. Mondá elérzékenyülve az asszony;
24 20|            kulcsát, - asszonyom, - mondá fönnhéjázva Faddiné, - mert
25 21|         köszörülik, hogy - mint ön mondá, - grófok bolonduljanak
26 21|             Széchenyi István nevét mondá ki az egyik. Ránéztünk valamennyien,
27 22|         baját bérelte el, s azt is mondá, hogy: jól esik az embernek,
28 22|     tömegben, a bihari fiu büszkén mondá, hogy jőnétek Váradra, hallgatnátok
29 22|     szabolcsi ezt nyulhajszolásnak mondá, s hirtelen három tanut
30 23| jelesünkkel, ez szemrehányásképpen mondá, hogy a kormány olyan embereket
31 23|             Erre aztán a másik azt mondá: Semmi áron sem! No, már
32 24|       kinézett az ablakon. Nevetve mondá, hogy az utczán a favágócsalád
33 25|    ujjaival mázolt szét, s nevetve mondá, hogy oly keserüek, hogy
34 28|        őszinteséggel az ellenkezőt mondá ön.~- Emlékszik ön egykori
35 29|          szivfájdalommal, - ön azt mondá, hogy: "a vagyont egy napon