Chapter

 501 10|          bosszantott, segitett annyiban, hogy a gyermeknek üstökébe kapott,
 502 10|           üstökébe kapott, s fenyegette, hogy az apának megmondja, mit
 503 10|                 fiunak mondott olyasmit, hogy a tanitás pénzbe kerül,
 504 10|                  beszélt, hozzájárulván, hogy az öreg az inasok miatt
 505 10|                   a gyermek nem tagadta, hogy az a korbács közel atyafi
 506 10|               győzelem megnyugvást igér, hogy méltó ellenfelünk volt.
 507 10|          fölrugni való pimasz, ki tudta, hogy én nem birkózhatom vele;
 508 10|            tisztelik. Tudta a kis bankó, hogy az én számom kisebb, bár
 509 10|               parancsolta meg az angyal, hogy az elátkozott városra vissza
 510 10|               vissza ne tekintsenek, - s hogy szót nem fogadott az asszony
 511 10|                magyarázat után kivántam, hogy azonnal tanulja meg a föladványt,
 512 10|       föl-fölkaczagott. Figyelmeztettem, hogy ez illetlen dolog. A fiu
 513 10|              egyes szünetekig fölnézett, hogy magában könyv nélkül ismételje
 514 10|                  már aztán ugy röhögött, hogy majd lefordult a székről.)~
 515 10|             Fölugrottam azon szándékkal, hogy véget vetek a komédiának,
 516 10|                Kalapomat kezembe vettem, hogy azonnal távozzam. E pillanatban
 517 10|      vakmerőségére sietett ki, s látván, hogy távozni akarok, - két kezét
 518 10|                Rózsa nem szólt, elhitte, hogy e bántalom után ennyi minden
 519 10|                 nem alkudhatom meg vele, hogy most koplaljon ő is a jövendőért.
 520 10|                  van teremtve a szegény, hogy czipelje az életfájdalmakat,
 521 10|          Legalább én ezt gondoltam, vagy hogy Rózsa minduntalan megjelent
 522 10|              boltban. Ügyetlen szokásom, hogy ha nem irok vagy olvasok,
 523 10|               ige?~A fiunak fölolvastam, hogy az ige négyféle: 1-ör activum,
 524 10|                fiu elé toltam a könyvet, hogy azonnal tanulja meg. A fiu
 525 10|                   visszatolta a könyvet, hogy kérdezzem ki.~- Hányféle
 526 10|                  könyv világosan mondja, hogy azt csak némelyek számitják.~-
 527 10|                  indulatomat. Fölkeltem, hogy a mozgás szórakoztasson.
 528 10|            hallgatott, s valóban hittem, hogy szavaim nem estek sziklára.
 529 10|               hunyászkodott meg. Vártam, hogy a fiu azért fordult félre,
 530 10|                 fiu azért fordult félre, hogy könnyeit ne lássam.~Ránézek;
 531 10|               akkorát vágtam a kölyökre, hogy egy ökörnek elég lett volna.~-
 532 10|                most már bebizonyitottam, hogy vak arczátlankodását nem
 533 11|              utilevele a ronda papirnak, hogy kofától a henteshez, attól
 534 11|                 tanárnak nem kis érdeme, hogy ő rakott alapot azon oszlopoknak,
 535 11|          fölugrik, - a többi azt gondja, hogy megbolondult. Persze, a
 536 11|               Persze, a többi nem tudja, hogy a fiunak háta mögött régen
 537 11|                  ijedtében azt gondolta, hogy balhát szalasztottak a fülébe.~
 538 11|                  körülnézegetvén közben, hogy a hátulsó padbeliek veszteg
 539 11|           legvásottabbak odagyülekeznek, hogy zavartalan filkózhassanak
 540 11|            egyebet nem tudnak, mint azt, hogy melyik ajtón jártak be tiz
 541 11|                   verebet eresztenek el, hogy egész óráig csiripeljen, -
 542 11|              most is eszméket cserélnek, hogy az emberek a természeti
 543 11|               figyelmeztetem, az urakat, hogy az előadásra vigyázzanak.
 544 11|                 hatalmukat kiterjeszték, hogy a tigrisnek erejével, a
 545 11|                     krétázza meg helyét, hogy a jövő esztendőn ugyanazon
 546 11|                  ösmertek. Gondolható-e, hogy a polgári társaságban valaki
 547 11|              vigyázzanak önök szavaimra, hogy egy betüt se veszitsenek
 548 11|                  féltem a gazemberektől, hogy elferditsék, mint az ostobáktól,
 549 11|              Önök is tanulják meg jókor, hogy e terem szent hely, itt
 550 11|                 malasztját meritik önök, hogy a válságos órában tudják,
 551 11|             mindjárt az a kötelesség is, hogy tudjuk, mire vagyunk kötelezve?
 552 11|             kötelesek kimivelni eszüket, hogy átadhassuk önöknek a hazai
 553 11|         országába, őseinkhez, a tudatot, hogy nyomunkba méltó utódok lépnek,
 554 11|         Széchenyi mély belátással mondá, hogy a magyar nemzetet megölni
 555 11|   szembeszállniok; tehát elhihetik önök, hogy a polgári bátorság magyar
 556 11|             tudatlan azt fogja kiabálni, hogy ő hazafi, s kurjongatva
 557 11|                  de bátorsága hiányzott, hogy mesterét nyiltan megismerje.~
 558 11|                 mondani? Képzeljék önök, hogy a tömeg buta, mint volt
 559 11|              meggyőződhetett a jelekből, hogy csak Isten fia türhette
 560 11|              csak Isten fia türhette el, hogy a zsidók lepökjék; én, a
 561 11|       könyörögtem volna a tudatlanokért, hogy a mennyei atya bocsásson
 562 11|             nekik, hanem kivántam volna, hogy gyujtsa beléjük az égnek
 563 11|               akarom önök kezébe adni, - hogy tudják, mit és mivel kell
 564 11|                 elhitetik az oktalannal, hogy hű volt. Addig is pedig,
 565 11|                 a szakkönyvnek leveleit, hogy egy pár szót leszemelhessen.~
 566 11|                  vadász fegyverét kapta, hogy füle közé durrant. Boldogságos
 567 11|           jámborabbon észre lehet venni, hogy alattomban keresztet vetett,
 568 11|                 s a mennybe fohászkodik, hogy csak ma ne, - holnap bizony
 569 11|           méregeti szemét a padlás felé, hogy a gerendákon át küldje föl
 570 11|                  nevetés; de elkrákogja, hogy tekintélyét ne koczkáztassa
 571 11|            tekintélyét ne koczkáztassa s hogy a vad nép izzadjon kinjában.~-
 572 11|           huzakodik ki a hátulsó padból, hogy muljék az idő, - lassan
 573 11|             mondani az ur latin nyelven, hogy fejezik ki: a jog fejleménye?~
 574 11|               egy ügyes ficzkó abból él, hogy sugni szokott, és gyakorlott
 575 11|               alakitásával kikerekiteni, hogy a figyelmező könnyen kitalálja.
 576 11|                ez készülődést jelentett, hogy ágyut fog elsütni.~- Uraim!
 577 11|           közéletben társadalmi szabály, hogy a becstelentől a jóravaló
 578 11|            büntetés, egyszersmind példa, hogy a bünök könnyelmüen el ne
 579 12|           Meglepő barátság.~Azt mondják, hogy a pokoli kinok az életben
 580 12|              fekszik le velünk az ágyba, hogy elaludjék: furdal éjszakán
 581 12|                   a lelkiismeret kiabál, hogy ő is ébren van.~Egy reggelen
 582 12|                   s urának nevében kért, hogy azonnal menjek hozzá. A
 583 12|               kénytelen valék okoskodni, hogy mi baj van ily korán?~Viszonyom
 584 12|              lehangolt, bár elkészültem, hogy elutasittatásomat nyugodtan
 585 12|             bizonyosan anyjának besugta, hogy mi történt vele, s a kevély
 586 12|                igy jókor tudtomra adják, hogy elhordozóskodhatom.~A bolton
 587 12|           markában, rázta a kis kópékat, hogy fölkeverje az emlékezőtehetséget,
 588 12|                    a fűszeres megmondta, hogy mára mi lesz az adut?~-
 589 12|              Isten hozta, ezer bocsánat, hogy háborgattam! Mondja a fűszeres,
 590 12|               asszony jobbjával mutatta, hogy mellette foglaljak helyet.~-
 591 12|             óvatosan huztam ki a jobbot, hogy a kávés edényhez nyuljak.
 592 12|                 hártyát, mint édesanyám, hogy én legyek az ur, az a boldog,
 593 12|                eggyel kell innia. Tudja, hogy az asszonyok hiuk kávéjukra.~-
 594 12|                mi az ördög lelte ezeket, hogy korán reggel tömnek, mint
 595 12|             reggel tömnek, mint a libát, hogy hizzék. Talán Adolf gyémántokat
 596 12|                  asszony arra fog kérni, hogy rakjam meg jobban, hogy
 597 12|                  hogy rakjam meg jobban, hogy nagyobb gyémántokat pityeregjen.~
 598 12|                 fűszeres is boldog volt, hogy feleségének kedvéért mindent
 599 12|                 tudtam a statisztikából, hogy Magyarországban ötezer ügyvéd
 600 12|             olyan bókot csapott előttem, hogy majd az ölembe esett.~-
 601 12|              kapni.~Adolf urfi elárulta, hogy köznyelven szólva, interesszátus
 602 12|        bolondabbul a hinárba keveredtem, hogy miként vesztette el Adolf
 603 12|                 engem pedig nagyon kért, hogy ne kiméljem, tudniillik
 604 12|                ültünk. Előérzetem sugta, hogy most a nap fölkel, s meglátom
 605 12|                   nem mondtam meg nekik, hogy Adolfot megvertem, s azóta
 606 12|                 tanul. No de hihettem-e, hogy a szülők az én orvoslásomat
 607 12|                  Mégcsak meg sem mondta, hogy honnét való?~- Önök nem
 608 12|               érdekelhette volna önöket, hogy szülőim elhaltak, s jövendőmet
 609 12|                  embere, s látni akarja, hogy ön mire képes?~- Az én nagybátyám?
 610 12|              megnőni, idő előtt levágja, hogy haszontalant ne tartson
 611 12|              magán. Ő éppen ugy tagadná, hogy ön öccse, mint ön nem nyilatkozik.
 612 12|               András.~- Honnét tudja ön, hogy én Balogh Andrásnak öccse
 613 12|             vallató. - Azt is megmondom, hogy kalapostól vette ön a tintát,
 614 12|                  tintának ösmertetőjele, hogy addig fekete, mig irnak
 615 12|                irt, - melyben tudósitja, hogy nálam is tanit, és fölemliti,
 616 12|                  is tanit, és fölemliti, hogy a rokonságról egy szót sem
 617 12|              tőle levelet, már nevettem, hogy egyszerre két levelet fogok
 618 12|                  ön irt. A kocsis mondá, hogy este irta, hirtelen, s a
 619 12|                   s mi fontos van abban, hogy én megtudom, hogy ön Balogh
 620 12|                 abban, hogy én megtudom, hogy ön Balogh Andrásnak öccse.
 621 12|               közös titkunk, kezet adok, hogy tőlem ebben az életben senki
 622 12|          megkeseriteném. Bátyám kivánta, hogy rokonságunkról mit se szóljak,
 623 12|       hajczibálást, - most már elhiszem, hogy én sem álmodtam, ami velem
 624 13|                   leeresztem a függönyt, hogy az utczai nép rám ne bámuljon,
 625 13|              igen. Tapasztalásból tudom, hogy a sorsot nem jó erőszakolni,
 626 13|               tudom. Köszönöm a sorsnak, hogy önt e városba és azon lakba
 627 13|                sors, ebből gyanithatjuk, hogy nem ellenségem. Hálásan
 628 13|                holmi sovány litylottyot, hogy a városban a jóravaló vizsla
 629 13|              kikapnád kezéből a kanalat, hogy helyette megedd a maradékot.
 630 13|               oly igazán beszélt belőle, hogy csak valót mondhatott.~-
 631 13|           megszerették egymást. Képzeld, hogy az a két találkozó még ez
 632 13|                  rendén van, kivánnák-e, hogy már az első találkozás napján
 633 13|         értéküket akarják bebizonyitani, hogy ingyen portékának vagy talált
 634 13|                  a lány, csak azt tudja, hogy kapós, hogy keresett, hogy
 635 13|              csak azt tudja, hogy kapós, hogy keresett, hogy van távol
 636 13|               hogy kapós, hogy keresett, hogy van távol egy ember, az
 637 13|                 mienk; mert titkon érzi, hogy ez árban egész életre legdrágábbnak
 638 13|                     hanem bizonyitsd be, hogy értékét magasabbra becsülöd
 639 13|                  tudom, mikor üt az óra, hogy sorsom elém vezeti, - mégis
 640 13|             Mekkához, s az a boldogsága, hogy messziről ért el odáig.
 641 13|                  odáig. Rózsám!... tudom hogy messze vagyok még tőled,
 642 13|              gazdag bankárnak üdvössége, hogy szavának hitele van, a tanult
 643 13|                bizalmasan szólitott föl, hogy üljek hozzájuk, a többi
 644 13|            otthon, elhiheti a mérnök ur, hogy négyen együtt nem tudnánk
 645 13|                  nem tudnánk megmondani, hogy Kairó - előbb beszéltek
 646 13|                 neki. Kezet fogunk vele, hogy máskor is legyen szerencsénk, -
 647 13|                vagyunk, az ám, előkelők, hogy reggel mi kelünk fel először
 648 13|                  a feje olyan kapitális, hogy Amerikában is tallér.~-
 649 13|               köztapasztalat bizonyitja, hogy az ész folyvást egyenesen
 650 13|                  ez által kényszeritjük, hogy a szükségest megadja. Ez
 651 13|               biztos, - melynek füszere, hogy nem koczkázunk érte. Éveket,
 652 13|          töltöttünk, uram, a tanulásban, hogy e hatalmas fegyvert megkeritsük.
 653 13|             remegünk; mert első dolgunk, hogy szük hajlékunkból kiverjük
 654 13|        megfizettetem, - s előre remélem, hogy egyszer senkinek sem leszek
 655 13|                    ur leszek, s nevetem, hogy ön az észszel még nincsen
 656 13|              megszolgálni.~- Mondja meg, hogy nyugodtan fekszik le mindennap?
 657 13|              Faddi.~- No,... nem mondom, hogy olykor nem félek.~- Én pedig
 658 13|                  Faddi akkorát röhentve, hogy nyikorgott alatta a szék.~-
 659 13|        országutra.~- Azt hinné az ember, hogy titkon bejársz az akadémiába,
 660 13|            filkóval, - oskolába küldtem, hogy legyen, ki pénzemből valamivel
 661 13|            dugtam fejemet, s azt hittem, hogy az oskolában is ugy van,
 662 13|                ugy van, mint a malomban, hogy aki odajár, bizonyosan ellisztesedik.
 663 13|              ragadt, feleségem féltette, hogy megroppan az esze, ha egy
 664 13|                 velem, s tisztán láttam, hogy a könyökével mindkettőt
 665 13|            hangosabb lett, s azt hiszem, hogy a könyökkel való érintés
 666 13|               már bizonyosan kitaláltam, hogy a sovány ingerelte őket.~-
 667 13|               hanem mindjárt megmutatom, hogy itt is van annyi emberségem.
 668 13|             aztán?~- Aztán azt kérdem, - hogy áll-e még a szó, hogy Rózsa
 669 13|                    hogy áll-e még a szó, hogy Rózsa lányod az én fiamnak
 670 13|                 az a kislány megérdemli, hogy hozzá illő embernek add, -
 671 13|                 szaladt, - látta rajtam, hogy Faddi uramat nem hazudtolom
 672 13|                 Faddi mondott?~- Mondám, hogy nem szoktam félni, - kimondom
 673 13|              félni, - kimondom őszintén, hogy Faddi ur igazat beszélt.~-
 674 13|               felelhetne, aki azt tudná, hogy miért löködte őket.~Elváltunk,
 675 13|                 barátom, - s most érted, hogy a fűszeressel hol találkoztam
 676 13|                  fal szép magasra épült, hogy azon én át ne ugorhassam.
 677 13|           ugorhassam. Nem arról van szó, hogy az apa gyermekét becsületes
 678 13|                 az aranyborju, követeli, hogy hason mászszanak előtte,
 679 14|                  ki, s fő tulajdonságuk, hogy a diákban elegendő üres
 680 14|                 össze vitatkozás végett, hogy meghatározzák, mennyi tápszer
 681 14|                  egy embernek egy napra, hogy az ember munkaképes maradjon.
 682 14|          maradjon. Abban állapodtak meg, hogy kenyéren kivül elég egy
 683 14|             szerencsésen bebizonyitotta, hogy egy embernek elég naponkint
 684 14|          Pajtásaim nevetve beszélték el, hogy a tápintézeti vacsorakor
 685 14|               tetejére szokták helyezni, hogy a mély tálba lássanak, azonban
 686 14|          levakarta a babot vagy lencsét, hogy semmi se veszszék kárba.~
 687 14|             példából gondolhatja akárki, hogy sokat lehet elnézni, ha
 688 14|            asztalnak fiókjába helyezték, hogy még a morzsa se veszszék
 689 14|               vadászott éjjel, megvárta, hogy a tulajdonos elaludjék,
 690 14|              óvatosan fölkelt az ágyból, hogy a kenyeret a fiókból kilopja.~
 691 14|            óvatosságból megszappanozták, hogy előkerülhető alkalommal
 692 14|                  mellé helyezé a székre, hogy a legkisebb zörejre elsüthessen
 693 14|         kenyérleső kénytelen volt várni, hogy kiindulhasson. Az ágyak
 694 14|         ellensége volt saját gazdájának, hogy mozdulatait elárulja a másik
 695 14|        diákfurfangosság mégis kitanulta, hogy miként kell kimászni, hogy
 696 14|               hogy miként kell kimászni, hogy a nyöszörgő ágy el ne árulja.
 697 14|                 ki az ágyból, és figyel, hogy a hang ismétlődik-e?~A tolvaj
 698 14|            várakozik teljes negyedóráig, hogy a másik ujra elaludjék.
 699 14|             találja meg, ugy áll boszut, hogy mécset gyujt, s olvas egy
 700 14|                gyujt, s olvas egy óráig, hogy amaz meg ne ehesse. Végre
 701 14|                csizmahuzót vagdal hozzá, hogy a falat kedves egészségére
 702 14|                   csak azt tapasztaltuk, hogy kedden, csütörtökön és vasárnap
 703 14|         figyelmesen kikérdezte a fiukat, hogy mit esznek a bizonyos jó
 704 14|              káposztát, - felel egyik, - hogy az embernek szája széléről
 705 14|                  kegyed, - mondja lakóm, hogy ily vadakat beszélek el, -
 706 14|           beszélek el, - kegyed kivánta, hogy életemet mondjam el, - s
 707 14|             Fontos kérdés volt ilyenkor, hogy kenyerünk hiányzott.~Frau
 708 14|                visszamaradt kenyereiket, hogy ne kelljen a közeli árutérről
 709 14|                 ilyenkor megkisértették, hogy kilesték, mikor ment ki
 710 14|                  ráforditotta a kulcsot, hogy a nyikorgást meghallhassa.~
 711 14|                legvékonyabb én voltam, s hogy az egész dicsőség az enyém
 712 14|      vállalkoztam. A haditanács kifőzte, hogy az egyik a konyhába megyen
 713 14|              megyen vizért, aztán kiált, hogy a sötétben nem találja a
 714 14|              asszony kimegyen a zajra, s hogy én bizton bemehessek, a
 715 14|           konyhában lármázzék a másik, - hogy a kulcsnyikorgást ne hallhassák.
 716 14|              tökéletesen sikerült odáig, hogy én a szobába surrantam,
 717 14|                 vén asszony édes mézzel, hogy az ujdonságot dongó legyet
 718 14|                  megfogja.~- Maga tudja, hogy feketekutyáékhoz én járok
 719 14|                   azt mondta a fűszeres, hogy az ifiur elvégzi maholnap
 720 14|             Furcsán, kedves Frau Rézi, - hogy ugy volna legjobb, ha az
 721 14|                 azt gondolja: pálinka!~- Hogy én most részeg fővel beszélem
 722 14|                 nyirkos földre hasaltam, hogy kibirjam várni történetemnek
 723 14|     történetemnek végét.)~- Jól értette, hogy az én diákomról beszéltek?~-
 724 14|                én diákomról beszéltek?~- Hogy ne értettem volna, - azt
 725 14|                 volna, - azt is mondták, hogy az ifiur gyakran hosszabban
 726 14|                  az asszony, meg azt is, hogy a kulcslyukon többször rájuk
 727 14|             között mondtam ám, és azért, hogy a mérnök urnak mondja meg.~-
 728 14|      eszeveszetten rohant ki az utczára, hogy hol ég?~Értettem a mesterfogást,
 729 14|          példájára, inkább boszankodott, hogy el nem égett a fél város, -
 730 14|             kárpótolja a vigasztalással, hogy senkinek semmi baja.~Másnap
 731 15|                   kinek arczáról látjuk, hogy a régi jó időkből való!
 732 15|                  Ezt szándékosan mondom, hogy a huszasról ösmerjenek a
 733 15|               tudvalévő tulajdonsága az, hogy nem szól), itt-ott tudósokként
 734 15|                ha megszólitják, - kisül, hogy csalók.~A tápintézeti társak
 735 15|      beszélgetvén, szerette volna tudni, hogy fia játszik-e? Nem felelhettem;
 736 15|              ólomhuszasnak köszönhettük, hogy az apának bebizonyithattam,
 737 15|                 apának bebizonyithattam, hogy fia játszik.~A tápintézeti
 738 15|              tolta vissza az ifiuraknak, hogy ehhez más alkalommal is
 739 15|                  pajtásaim elszámláltak, hogy mily jó volna valamelyikből
 740 15|         asztalról is mondtak egyet-mást, hogy hányszor volt azon paprikás
 741 15|                azon paprikás kocsonya, s hogy a tányért ki sem törölték
 742 15|              ólomhuszas? Kérdi az egyik, hogy bőszült étvágyát bolonditsa
 743 15|                toronyba viszed az őrnek, hogy az váltsa föl; mert más
 744 15|             kávéházban most este láttam, hogy tekéznek pénzre, nagyon
 745 15|         veszélyes lökésre majd elhaltak, hogy az ólomhuszas ingyen lesz
 746 15|                már az ablakon zörgettek, hogy előre tessék örvendezni,
 747 15|        számitásból, senki sem emlitette, hogy ki volt a vesztes, én még
 748 15|                 be; de olyan álmos volt, hogy pénzért sem hagyta félbe
 749 15|                adta?~- Anyja azt mondja, hogy késő este jött meg öntől,
 750 15|              mert az asszony megfogadta, hogy akármi áron tekintetes urrá
 751 15|                bugylival, csak vastagra, hogy öreget fogjon, - s lesz
 752 15|              kedves Faddi ur, - kivánom, hogy az emeletről lejöttében
 753 15|                  őszintén.~- Ne kivánja, hogy fia ügyvéd legyen a tekintetes
 754 15|           kivántatik, feddhetetlen élet, hogy a felek bizalmának alapot
 755 15|                 iszik bort.~- Beösmerem, hogy ez valami silány: alávaló
 756 15|            honnét tudja?~- Ön azt mondá, hogy fiának beküldé havi diját,
 757 15|                 tallérokat küldött be.~- Hogy öröme legyen a szép pénzben,
 758 15|          édesapám.~- Messziről láthatád, hogy a királyfej ezen nem előre
 759 15|                 helyes, mit feleljen rá? Hogy játékban járt igy, ez alkalommal
 760 15|                 által feleségéhez küldé, hogy egyedül maradjunk; mert
 761 15|             ólomdarab?~- Legelőször azt, hogy az ön fia ezüst helyett
 762 15|                 el...~- Másodszor... ?~- Hogy aki ezt meg sem nézte, valami
 763 15|           ficzkók ügyesen kiszámitották, hogy a szenvedélyes játékos se
 764 15|                 a következés bizonyitja, hogy kegyed fiát rá lehet szedni.
 765 15|                  tudománnyal kitaláltam, hogy kinek nyakán feledték az
 766 15|                    Mi következik most?~- Hogy a kölyköt ma én frizirozom
 767 15|                  a negyediket a folyóba, hogy össze ne lehessen ragasztani;
 768 15|                azt mondom: mi az? kisül, hogy filkó vagyok. Ezt, uramöcsém,
 769 16|                találkozást, és megvallá, hogy a csapófát azért vitte magával,
 770 16|            csapófát azért vitte magával, hogy több bátorsága legyen, s
 771 16|                 több bátorsága legyen, s hogy az asszony ez illetlenségen
 772 16|             ellenkezőleg azt bizonyitom, hogy a nagy költő az emberi indulatot
 773 16|                  löktem meg egy székben, hogy lábam ujja fájjon, és kénytelen
 774 16|            szomszédom, az is azt mondta, hogy a gerliczét nem tudná megölni,
 775 16|                akarja kérni a feleségét, hogy fiukat ne adja vargának, -
 776 16|                   jó férjem. Ülj mellém, hogy az egyetértés malasztjában
 777 16|                  forrásokat szedi össze, hogy bátrabban haladhasson odább.
 778 16|             megdöbbennek, - már látszik, hogy közeledik a tengerhez, mely
 779 16|                  közelében.~(Azt vártam, hogy a guny oldalt löki, - s
 780 16|             gyökérnek.~(Mért nem mondta, hogy faragatlan furkósbot vagyok, -
 781 16|            bankókat, - és nem szeretném, hogy fiunknak a szabó olyan nadrágokat
 782 16|           köznapi pör, nem veszed észre, hogy a sors magasabb utat jelölt
 783 16|        visszajövök. Ezt az utat ösmerem, hogy ez ut itt-ott czudar sáros,
 784 16|               olvas, melyekben az a vég, hogy a leány férjhez megy, -
 785 16|            beszélünk a törökről, tudjuk, hogy azt beteg embernek hivják,
 786 16|               azt beteg embernek hivják, hogy azt azért nem hagyják meghalni;
 787 16|                  egyfolytában hat óráig, hogy mikor kell kidobni a nem
 788 16|               kávéházban, ha elbeszélik, hogy Pest és Buda között lánczhid
 789 16|                  mintha csiklandoznának, hogy az obligáczió kötelezvény
 790 16|           tanácsos, a bakter éji őr, - s hogy a magyar nótát a szinpadon
 791 16|             eddig a kert alatt a kocsis, hogy a szolgálót a keritéshez
 792 16|                   Maholnap olyan kényes, hogy ha kezet nyujtok neki, csipővassal
 793 16|                 elegancziát.~- Gondolom, hogy az valami esztergályos munka;
 794 16|                   kedves férjem.~- Azaz, hogy az olyan neked nagyon tetszik.~-
 795 16|               férjem, a fiun megösmerik, hogy szülői értik a pénznek használatát,
 796 16|                 politikára is vigyáznak, hogy lesz-e háboru valamerre,
 797 16|         mindenféléből egy arányt tartok, hogy egyik portéka födözze a
 798 16|         szenvedélyek kitörnek, várd meg, hogy a fölösleges meleg kipárologjon.~-
 799 16|                anyjuk, ha én megfogadom, hogy azt a kályhát nem fűtöm,
 800 16|          elpárologni.~- Feleded, férjem, hogy hozományomról szabadon rendelkezhetem.
 801 16|                hátrálok. Apád kikötötte, hogy hozományodat bejegyeztessem;
 802 16|                 téged biztositani akart, hogy el ne merülj, ha én torkig
 803 16|              talpas gorombaságot: mondd, hogy vén bolond vagyok.~- Nem
 804 16|            öregem, - békit az asszony, - hogy megértsük egymást, te tyuk
 805 16|          réczefiat költött, s megijedsz, hogy az a vizbe rohan uszni.
 806 16|               példány Faddi volna benne, hogy vágnám végig a csapóval. (
 807 16|           kinyitom rá a magtárablakokat, hogy kiszellőztessem belőle a
 808 16|                Kivánom tiszta szivemből, hogy ez a terv sikerüljön.~-
 809 16|                    Ön ma szerette volna, hogy neje gorombáskodjék, - félek,
 810 16|                 gorombáskodjék, - félek, hogy a gorombaságot attól kapja,
 811 17|                adós arra kötelezi magát, hogy ha adósságát ki nem tudná
 812 17|            elmentem bátyámhoz, mert irt, hogy szeretne velem beszélni.
 813 17|                  neki jó napot, örültem, hogy szerencsém van, hogy friss
 814 17|            örültem, hogy szerencsém van, hogy friss egészségben találtam.
 815 17|       kivánságaimat benyelte, - ő tudja, hogy kiadhatja-e kamatra másnak.~
 816 17|               szállt le, ösmerte a gazt, hogy abba megehető szemetet nem
 817 17|         mesterség az ugy-e? Azt mondják, hogy sok benne a furfangosság.
 818 17|                minden részét?~- Remélem, hogy ezen tanulmányból is első
 819 17|        megkérdezte a tanulmánytárgyakat, hogy melyik micsoda? S hosszu
 820 17|               megfizetni.~- Tudom is én, hogy mit irtam, hova irtam, merre
 821 17|    megvonaloztatta velem, mint a váltót, hogy majd arról magyarázzam meg
 822 17|              egész tudományt. Biztattam, hogy megtanulni nem ördögség,
 823 17|                és általában fogadja meg, hogy elkerülhetlen szükség nélkül
 824 17|           jajgatott, aztán csudálkozott, hogy a kereskedők alá merik irni
 825 17|                  váltót. Megmagyaráztam, hogy a kereskedőnek éppen azért
 826 17|     váltótörvényt kiteritém az asztalra, hogy egyes részleteket mindjárt
 827 17|                 bebizonyithassak. Örült, hogy amit mondani fogok, azonnal
 828 17|    bebizonyithatom, - egyszersmind kért, hogy majd a városból küldjek
 829 17|              törvényekből.~Csudálkoztam, hogy száz forintért ennyire meg
 830 17|                ennyire meg lehet ijedni, hogy elszántan neki üljön a váltóeljárás
 831 17|        végrehajtási részből, megfogadná, hogy inkább forró lugba nyul,
 832 17|                és csak egy az orvossága, hogy ki kell fizetni. Lóduljon
 833 17|             odább adná a váltót, de ugy, hogy mint megmagyarázom, - forgatmányképpen
 834 17|                  mindenkorra megtanulja, hogy váltót nem ad és nem vesz.~-
 835 17|                melyről bizonyosan tudja, hogy az részben hamis.~- Érti
 836 17|      megmagyarázom. Képzelje urambátyám, hogy egy győri kereskedőnek fia
 837 17|              fizetni, - hisz ő irta oda, hogy elfogadja.~- Helyesen van,
 838 17|           például, az is megtörténhetik, hogy egy Bécsben korhelykedő
 839 17|                   mert az uzsorás tudja, hogy az apa saját gyermekét nem
 840 17|                   ha az öreg azt mondja, hogy egykori biztatását elengedi,
 841 17|                 s az öreg nevetve mondá, hogy tudja.~- Tetszik urambátyámnak
 842 17|                  urambátyám nem kivánná, hogy ügyvéd legyek...~- Dehogy
 843 17|                     Azt akartam mondani, hogy vannak ösmerőseim, azoknak
 844 17|              urambátyám, ha nem kivánja, hogy ügyvéd legyek.~- Miattam
 845 17|                értem...~- Tudni akartam, hogy megmaradsz-e régi szándokodnál?
 846 17|           Fütyöltem, danoltam örömömben, hogy visszamehetek a városba,
 847 17|               mondtam ezelőtt két évvel, hogy atyafiságunkról hallgass;
 848 17|                   majd megtudod egyszer, hogy ez mily nagy szerencsétlenség
 849 18|           mondják, azt szeretné megérni, hogy egyszerre két pohárból ihatná
 850 18|     meggazdagodott férjét azért kinozta, hogy a főutczában erkélyes házat
 851 18|                beszéltek a kávéházakban, hogy a nagy téren egy tönkre
 852 18|                 öntetszőleg mosolyogtak, hogy rájuk nézve nem lenne lehetetlenség;
 853 18|            kutyát? Bizonyosan a sarokra, hogy egyszerre látható legyen
 854 18|            komolyan tárgyalták a dolgot, hogy a részleteken napokig vivódtak.
 855 18|      összeveszett egy képfaragóval azon, hogy melyik tudna különb kutyát
 856 18|                  a képfaragó azt állitá, hogy ő ugy eltalálja, hogy a
 857 18|            állitá, hogy ő ugy eltalálja, hogy a levélhordó első nap el
 858 18|                 első nap el fogja hinni, hogy az igazi melák ül ott fönn,
 859 18|                  ül ott fönn, s rákiált, hogy: gest herunter! A bádogos
 860 18|                 olyan élethűséget igért, hogy a hetivásáros paraszt kenyeret
 861 18|               paraszt kenyeret dob neki, hogy ne harapjon.~- Nem azt mondom
 862 18|                természetesen következik, hogy a fűszeres is meghallotta,
 863 18|         különböznek a férfiborbélyoktól, hogy az asszonyok csak beszappanoznak,
 864 18|     kitüskésedett arczát.~- Az az ujság, hogy ötezer mérő buzám megzsizsikesedik,
 865 18|                  puskával strázsálhatom, hogy el ne röpüljön; mert félesztendő
 866 18|               beszélsz.~- Hát az igaz-e, hogy az erkélyes házat a nagy
 867 18|               Ahhoz sincsen semmi közöd, hogy ők mit beszélnek?~- Nem
 868 18|            beszélnek; hanem azt mondják, hogy összemegyünk szép lassan,
 869 18|             megharapja.~- Vigyázz, öreg, hogy a magadét meg ne harapd,
 870 18|          zsákokat, de már félni kezdtem, hogy valami baj van; mert panaszodat
 871 18|              lesz.~- Azt fogják mondani, hogy kezdesz megbolondulni, vesztedet
 872 18|               asszony a beszédet, mondd, hogy semmi bajunk, hogy az ötezer
 873 18|                mondd, hogy semmi bajunk, hogy az ötezer mérő buza nem
 874 18|                 boltajtaját ezeresekkel, hogy maga se talál be az utczáról.~-
 875 18|                  mert a bankó nem tojás, hogy tyuk alá rakjam, pedig ez
 876 18|              nekem szeget ütött fejembe, hogy az a fűszeres egyszerre
 877 18|                  már látta a két legyet, hogy egycsapással agyonüti.~Szegény,
 878 18|                Szegény, nem vette észre, hogy kedves hites társa egycsapással
 879 18|              fűszeresné volt a harmadik, hogy az ne juthasson az erkélyre;
 880 18|               mert az komolyan tervelte, hogy végre bejut vágyainak czéljára,
 881 18|                  tervelt, - s azt hitte, hogy egyszer kidughatja az enyves
 882 18|            kidughatja az enyves vesszőt, hogy aranymadarat fogjon,~Az
 883 18|               szót, s gondosan kerültem, hogy az asszonnyal szóba keveredjem.
 884 18|                első megjegyzése az volt, hogy: hol lopta?~Különös kedve
 885 18|               lopta?~Különös kedve telt, hogy Faddiéktól a cselédeket
 886 18|               beadta Faddiékat, ő tudja, hogy a cseléd ott tanulta.~A
 887 18|                  czukrot, hanem ő tudja, hogy kávéba teszik. A főbiróné
 888 18|                  is drága; nem is hiszi, hogy azt is kifizessék, neve
 889 18|         álmodozni, - melyben elhiszszük, hogy milyen nagy bankók vagyunk,
 890 18|               vált, s fölirják hátunkra, hogy még semmit sem érünk, kezdjük
 891 18|             Tolvajt kiáltana; rám fogná, hogy leányának kezével a pénzes
 892 18|                nyulni, - s el nem hiszi, hogy lányát szeretem, nem a pénzét.
 893 18|                nekem kiiskolázott eszem, hogy ketten is beérjük vele.
 894 18|          kifüstölte, mint a buzásvermet, hogy magtár legyen, melybe mindent
 895 18|              elméjü, s ettől ijedek meg, hogy sokat tud, nem a nyomtatott
 896 18|                merhet, a bolondot azért, hogy kétszer ne cselekedje. A
 897 18|               meghajtja előtte térdét, - hogy bevallja: veled vagyok egész!~
 898 18|              megmagyaráz, és bizonyitja, hogy nála nélkül a betü a szóban
 899 18|             lánya nem tud lenni apjának, hogy lenne felesége másnak? Nem!...
 900 18|              készitgettem. Az apa tudta, hogy harmadnap mulva bucsuzni
 901 18|            háztól. Többször észrevettem, hogy szólni akar, - föl s alá
 902 18|                 szobában, - kikérdezett, hogy hova szándékozom menni?
 903 18|              dicsért azon kitüntetésért, hogy tanáraim társaim fölé emeltek, -
 904 18|     engedelmeskednem kell.~Elképzelhető, hogy a lánynak további sorsáról
 905 18|              ehhez hiányzott a bátorság, hogy én a nő, egy férfival szemközt
 906 18|          bennünket, a gondviselés tudja, hogy mi czélja van velünk. Ahhoz,
 907 18|                czélja van velünk. Ahhoz, hogy önmagamat igen sokra becsüljem,
 908 18|                igy tollal le tudom irni, hogy igen megijednék azon bátorságtól,
 909 18|             megijednék azon bátorságtól, hogy a szülői ház küszöbétől
 910 18|               egykor méltányolni fogják, hogy a magam vonzalma szerint
 911 18|     kézcsókolásomat, a megirt levelet, s hogy az könyvembe került. Ő a
 912 18|              szerént könyvembe tekintek, hogy a bedugott levelet megkeressem.
 913 18|                  akkor is azt beszélték, hogy holnap lesz a nevezetes
 914 18|            elszéledtek a mulatóhelyekre, hogy utoljára összeölelkezzenek
 915 18|               lepett meg.~Azt gondoltam, hogy bucsuzóra egypár gyürt bankót
 916 18|              bankót küldött, s megvárja, hogy holnap orácziót csapjak
 917 18|                az asszonynak megigérjem, hogy fiskáliskoromban is kezetcsókolok.
 918 18|               melytől oly ostoba lettem, hogy kivakarhatám bizonyitványomból
 919 18|                hangzott, mintha kisülne, hogy az inasoknak segitettem
 920 18|                  a czukrot, kávét venni, hogy az árak változása oldalba
 921 18|               ezt régen tudom. Beláttam, hogy születni kell a világon
 922 18|              kapott, sokat költöttem rá, hogy eszét kimiveljem, mégis
 923 18|            kimiveljem, mégis elfeledtem, hogy boldogságában akadályoztam.
 924 18|            akadályoztam. Ön fogja tudni, hogy egykor Kopasz mérnökkel
 925 18|             adtam ki a nevelőintézetben, hogy lányom is tudjon valamit.
 926 18|        becsületes embert, - s önt kérem, hogy intézze a dolgot belátása
 927 18|                   tudom, ki irja, tudom, hogy lányáról van szó, - s miért
 928 18|           mérnöknek nevét?~Elhatároztam, hogy nem fogok megbolondulni, -
 929 18|                 vesződöm a titokkal sem, hogy miért kell hallgatnom, -
 930 18|                 a többit ő, - én örülök, hogy a fűszeres meg nem lőtt
 931 18|                 Utközben jutott eszembe, hogy Frau Rézinek ágya alatt
 932 18|                alatt olyasmit hallottam, hogy nekem szánták a lányt. Megfontoltam,
 933 18|           szánták a lányt. Megfontoltam, hogy én ezt gyürkelopás közt
 934 18|             levélben pedig az a világos, hogy Rózsa nőül mehet ahhoz,
 935 18|                volt: nem vettem-e észre, hogy fűszereséknél zavar látszanék.~-
 936 18|                öreg bizalmasan megsugta, hogy pénzemet váltsam be ezüstre,
 937 18|               bámulva nézett rám, várta, hogy én magyarázzak.~- No, fiskális
 938 18|                    Még nincsen diplomám, hogy pénzért adjak tanácsot;
 939 18|        bizonyitani. Azt is tapasztaltam, hogy a lelkiállapotoknak is van
 940 18|                 is meg tudná magyarázni, hogy a pizai torony görbesége
 941 18|                az ilyen okos embereknek, hogy a bolondot is okosan tudják
 942 18|                 Bizony nem hittem volna, hogy ily lóhalálában fogom életemnek
 943 18|             Tapasztalt öregektől hallám, hogy a házasuláshoz megkivántatik
 944 18|              bolondéria. - Azt hiszi ön, hogy a lányok a filozófiát szeretik
 945 19|               mészáros vigyorog: tudják, hogy a husnak fontját egy krajczárral
 946 19|                 a pék busul: kitalálják, hogy a rabok kenyerébe korpát
 947 19|                föl hétköznapon: világos, hogy megérkezett éjjel a főispán,
 948 19|     tanulmányozás végett összebeszéltek, hogy az árverésen megjelennek.
 949 19|                  Velem is megigértették, hogy az érdekes viadalra elmegyek.
 950 19|             lógott, alkalmasan helyezve, hogy a dobverővel kényelmesen
 951 19|                 volt, - most intő példa, hogy mire jut a bőr, ha valaki
 952 19|              venni kivánókat felszólitá, hogy a bánatpénzt tegyék le,
 953 19|                  a bánatpénzt tegyék le, hogy az árverés elkezdethessék.
 954 19|                 kikiáltá az előülő után, hogy a becsár ötvenezer forint:
 955 19|                tisztán hallám, s vártam, hogy nem fog a tikkasztó melegben
 956 19|                 talán meg is számitotta, hogy sok czukrot vehetne az ötezer
 957 19|                Faddi oly csöndes hangon, hogy a hajdu előre tolta fejét,
 958 19|                 hajdu előre tolta fejét, hogy meghallja.~Az öt forint
 959 19|                  mostig oly sovány volt, hogy meg nem sülne a maga zsirjában. -
 960 19|             dobos akkorát ütött a dobra, hogy a városi jegyző ijedtében
 961 19|                 szól, s ki meri mondani, hogy a parasztot is az isten
 962 19|             paraszt; mert apja sem volt, hogy lehetne büszke őseire!~Kezdtem
 963 19|                 mögött, s azt is láttam, hogy Faddit az öreg valamire
 964 19|               kiáltották az öt forintot, hogy ingereljék a megbukott auktoritást.
 965 19|             melléje kétszáz akó faolajt, hogy jobban csuszszék. - No,
 966 19|               ment el, a közönség tudta, hogy a fűszeres a versenyben
 967 19|          személyeknek, vigasztalta őket, hogy ne sajnálják őt, mert nem
 968 19|          Elmentem a mérnökhöz, kifőztük, hogy különböző uton a tanuk merre
 969 19|                 mérnökkel; hanem kértem, hogy nagyon szoritsa meg kezemet,
 970 19|                ajkát. A fűszeres intett, hogy csak vezessem, - ő pedig
 971 19|                  A lány reszketve kérdé, hogy mi történt? Röviden megmagyaráztam,
 972 19|                  Röviden megmagyaráztam, hogy az apa rendesen a kulcslyukon
 973 19|           olvasta ki, - ez a magyarázat. Hogy miért e titkolódzás, és
 974 19|           álmodom, - imádkozzunk együtt, hogy ez álom valósuljon.~A lány
 975 19|             istent, ha méltónak tartott, hogy mások boldogságának eszköze
 976 19|                    ezért merek esedezni, hogy gondomat viselje.~- Uram! -
 977 19|                 istenhez, mint ne tudná, hogy az fölöttünk áll. Restauráczióban
 978 19|               sem való, - mégis örülünk, hogy a tuskóból mit teremtettünk.
 979 19|               azt a poétát is, ki hiszi, hogy mindent ő teremtett, még
 980 19|                  kér stemplis utlevelet, hogy én vagyok-e én, s hogy adós
 981 19|                   hogy én vagyok-e én, s hogy adós vagyok-e a nagy adóval,
 982 19|           adószedőnek tartozom? Ő tudja, hogy szivesen lefizetem hálás
 983 19|                  és a tanuk elszéledünk, hogy ránk ne bámuljanak a városban.~-
 984 19|                fogunk nálam.~Megigértem, hogy elmegyek, - aztán hétre
 985 19|                 távoztam, a diáktanyára, hogy kinyugodjam a lelki küzdelmet.
 986 19|                  bölcs azt mondta volna, hogy igazam van. Jó egy óráig
 987 19|             nyári nap, gyertyát gyujték, hogy a számlapot tisztán lássam.
 988 19|                versben kivánja az ifiur, hogy elmondjam szerencsekivánásomat? -
 989 19|            okáért bevágtam a szobaajtót, hogy Frau Rézi hallja. Az olyan
 990 19|                 aztán ugy sem állok jót, hogy mérgében el nem reped.~-
 991 19|                   Zörög a bátya. Tagadd, hogy a fűszeresnek lánya feleséged?~-
 992 19|                  Azt még inkább tagadod, hogy elloptad a lányt?~- Ugyan
 993 19|               ordit otthon feleségestől, hogy elcsaltad házától a lányt,
 994 19|               amit te adtál be. Tagadod, hogy a lányt a szentegyházig
 995 19|             lányt.~- S tudta a fűszeres, hogy te az én vérszerénti rokonom
 996 19|                fűszeresnek, s kibetüzte, hogy a halavány betüket én irtam.~-
 997 19|                tudom mi lelte, azt irja, hogy tud mindent, beleegyezik,
 998 19|                tud mindent, beleegyezik, hogy a lány férjhez menjen ahhoz,
 999 19|                  most nekem azt hazudja, hogy te loptad el, - akkor a
1000 19|              csak nem őrült meg egy apa, hogy lányát diáknak nyakába kösse.~-