Chapter

1001 19|                  Mi lelt volna? Nevetek, hogy luddá lett a sáfránykeverő.
1002 19|                 bolondulni, ha megtudja, hogy a mérnök a veje, nem te.~-
1003 19|          közelgett, siettem mérnökékhez, hogy a furcsa magyarázatot elmondjam
1004 19|               nekik. Azon nyugodtam meg, hogy a véletlen jót lehetetlen
1005 19|                  lehetetlen elrontani, s hogy a sors az egész ügyben okosabb
1006 19|                Szegény Rózsát sajnáltam, hogy némileg elkeseriti a vad
1007 19|                  elkeseriti a vad tréfa, hogy apja, nem tudom mi czélból,
1008 19|              akkor azt is számba vettem, hogy tán bátyám gazdag, s a fűszeres
1009 19|                 a fűszeres kiszámitotta, hogy bátyám vagyonához általam
1010 19|                 volna neki három számot, hogy tegye a lutriba, bizonyosabban
1011 19|               Kértek, olvasnám el hamar, hogy a mai váratlan eseménynek
1012 19|              használom, s nem is kétlem, hogy első dühében fölmondja.
1013 19|             boldogtalan ember azt hiszi, hogy én esküdtem meg Rózsával.
1014 19|           tanácskozás után megegyeztünk, hogy Rózsának málháit nem hozatom
1015 19|           kifejlést és tanácsolni fogom, hogy saját érdekében ne üssön
1016 19|               áldozatbáránynak. Tudatám, hogy a mérnöknél megtalálhat,
1017 19|                 vegyek a berendezésre, s hogy egy hét alatt készitsem
1018 19|             alatt készitsem el a lakást, hogy Rózsának kényelme legyen.
1019 19|               tejszint is tarték készen, hogy a kis menyecskét kávéra
1020 19|                kutyától hozatni, féltem, hogy kronaiglit kapok.~Frau Rézit
1021 19|             forintot olyan szerződéssel, hogy mindennap eljő hozzám, s
1022 19|             semmi vad hir, - azt tudták, hogy a mérnök szép csöndesen
1023 19|                    megirtam a mérnöknek, hogy a levegő egészen tiszta,
1024 20|             emberekhez, különösen abban, hogy folyvást egymást ütik. Egyszer
1025 20|              szégyenlené a vörös disznó, hogy a makkhetes is elüti, mikor -
1026 20|          megbukott tapasztalásból tudja, hogy másnak ő is azt a hibát
1027 20|             tengert pingált, s kivántam, hogy lenne az most a vörös tenger
1028 20|              annak fenekén Fáraó király, hogy meg ne egyen a fűszeres,
1029 20|       körültekintve, miből azt gyanitám, hogy az eszét elpottyantá az
1030 20|             szolgálhatok?~- Mondtam már, hogy ész kell, - az urtól hallottam,
1031 20|              kell, - az urtól hallottam, hogy az ész nem fél, - de minthogy
1032 20|                  félek, azt kell hinnem, hogy az én eszem elment. Az ur
1033 20|               mert nincsen annyi pénzem, hogy mostanában vegyek.~- Hátha
1034 20|                 minden áron azt kivánná, hogy vegyen egyet: mit csinálna
1035 20|          csinálna akkor?~- Eszére adnám, hogy nem vehetek. Bolond gombát
1036 20|                 Mondám oly határozottan, hogy a fűszeres egyszerre kijózanodott,
1037 20|              megszoritá. Ebből gyanitám, hogy előbb a nagy elkeseredés
1038 20|                   Még egyszer ismételem, hogy "van", s arra kértem, hogy
1039 20|               hogy "van", s arra kértem, hogy maradjon veszteg egy óráig,
1040 20|                  merném igérni az urnak, hogy segithetek. Talán hallotta
1041 20|                nem, doboltassa ki az ur, hogy az idei jogászoknak első
1042 20|       félkesztyüs kezeit magasra emelem, hogy ezen poziczióban Coriolan
1043 20|                haszontalan papirka lesz, hogy sárkányfaroknak kötözhetik
1044 20|                 a novellahősök kimondák, hogy a szépség királyné a lebujban
1045 20|                szolgabiró előtt fogadta, hogy az lányasszonyért a városház
1046 20|                  utczára tolja ki fejét, hogy az egész heti vásárnak közönsége
1047 20|                  Faddiné ugy meglágyult, hogy kinyujthatnám rétestésztának.
1048 20|                Maga nyult a kis székért, hogy közelébe ültessen, s a Honderüből
1049 20|                    Megérdemlettem volna, hogy megkötözzenek; mert csak
1050 20|               homeopathiának becsületét, hogy betegemet a gyilkos nyavalyából
1051 20|                 alkalmat torkán ragadná, hogy diadalt üljön azon a népen,
1052 20|                közfalakat akart huzatni, hogy a nagy termek apróbb osztályában
1053 20|               mig az asszony megfogadta, hogy inkább olajos hordóban lakik,
1054 20|                 mint kinevettesse magát, hogy a diszteremben urnő nem
1055 20|                  is, - most van vejénél, hogy az eladással megbizza.~-
1056 20|                     Parancsolja nagysád, hogy a fűszerest szaván fogjam?~-
1057 20|                     parancsolja nagysád, hogy szóval tartsam még?~- Egy
1058 20|               fognak bámulni az emberek, hogy az erkélyen még ma bemutatja
1059 20|                fűszeresnével elhitettem, hogy ő az adutt, s elüttettem
1060 20|                 s hálából ösmerje ön be, hogy ránk is szükség van a társadalomban.~-
1061 20|        elvégződik. Sohasem hittem volna, hogy az embereket szenvedélyeiknél
1062 20|               velünk.~Röviden mondom el, hogy a fűszeresné nem tudta férjének
1063 20|                 az erkélyes házat bujta, hogy jövendő terveit élvezze.
1064 21|           szerént nem emliti a történet, hogy ki volt az az ember, aki
1065 21|               legelőször ette meg: hanem hogy az volt a legéhesebb ember,
1066 21|                hatalmasan bebizonyitják, hogy borainkkal uralkodhatnánk
1067 21|                 bor, adjunk neki lángot, hogy vén csontjaiban föllobbanjon
1068 21|                 kikoplaltál, s elhiszed, hogy a sült veréb a fának legtetején
1069 21|           fáramászás észreveteti velünk, hogy alkalmazott erővel fölérünk
1070 21|                   mit csinál a szomszéd, hogy annak vetése bujább és zöldebb,
1071 21|                szinte jó napot kivántam, hogy is ne? Anglius volt mindkettő,
1072 21|                 a makranczos parasztnak, hogy idejében fogjon be? A gőzhajón
1073 21|                 az illető jókor tudatja, hogy mennyit kiván az engedelmességből,
1074 21|                  pezsgő vér a sziv felé, hogy onnét visszakanyarodjanak,
1075 21|                 s a fiuk közé vegyültem, hogy tervelésüket halljam.~-
1076 21|                 a legutolsó, alig várom, hogy vége legyen.~- Ügyvéd akarsz
1077 21|                     Nem bolondultam meg, hogy másnak szolgája legyek,
1078 21|                  egy zsidótól hallottam, hogy aki aranykocsi után szalad,
1079 21|         párbeszédet hallék, tapasztalám, hogy az élettől azok nem féltek,
1080 21|              Rendkivül megörült az öreg, hogy találkoztunk, s együtt megyünk
1081 21|                   Onnét ő Szegedre siet, hogy uj rakmányt vásároljon,
1082 21|              öreg, - s azt tapasztaltam, hogy a futtató lovat sem állitják
1083 21|                   hanem eresztik tovább, hogy lassankint lohadjon le a
1084 21|                elszenvedi; mert kivánom, hogy ő is boldoguljon. A szegény
1085 21|                 egyik sem panaszolkodik, hogy a másiknak kedveztem. Ott
1086 21|               uszitaná a mestergerendát, hogy csapjon agyon, mert az alispán
1087 21|                 az apjától, s azt igéri, hogy anyja megfizeti. Megbolondulok
1088 21|                  mert a kocsis is tudja, hogy az asszonyon kezdődik el
1089 21|       Kiköszörültetem ezt a gyémántomat, hogy grófok bolondulnak utána.~-
1090 21|          kiköszörülni a maga gyémántját, hogy grófnék bolonduljanak utána.~-
1091 21|                  jutott.~- Vigyázzon ön, hogy a lányt ugy ne erőltesse,
1092 21|                  lányt ugy ne erőltesse, hogy agyában egy kerékkel több
1093 21|                 legelső nevelőintézetbe, hogy kipallérozzák. Kerül, amibe
1094 21|                 tudja, én meg azt tudom, hogy ön bizonyosan csalódni fog.~-
1095 21|              kitünő fényesre köszörülik, hogy - mint ön mondá, - grófok
1096 21|                 veszedelmes gyümölcstől, hogy undoritó szaga van, s ezer
1097 21|               nevelőben azt prédikálták, hogy az durva!~Apró példáért
1098 21|                   nem illik ugy mondani, hogy: ne.~- Hát hogyan kellett
1099 21|              borzas?~- Ugy kell mondani, hogy: tessék!~- Azt gondoltam,
1100 21|            mentegeti magát az öregapa, - hogy neked igy is jó lesz!~Jelen
1101 21|                megmutatta a különbséget, hogy a kis unoka a modorban kényesebb
1102 21|              kényesebb öregapjánál, - és hogy a kis fiunak füle már oly
1103 21|              fiunak füle már oly kényes, hogy az öregapának minden kedvezése
1104 21|           elküldené az illatos légkörbe, hogy visszajövet az első napon,
1105 21|                negyed órában észrevegye, hogy apja a pipafüstben él, mint
1106 21|                  fakadna, ha észrevenné, hogy legkedvesebb gyermeke kerüli;
1107 21|                 és jóizü. Tetszik önnek, hogy felesége szeretné meghámozni?
1108 21|          gyermekét otthon. Azt nyeri ön, hogy a lány látni fogja, mikor
1109 21|            szorgalmának, az pedig annak, hogy önt megörvendezteti. A kislány
1110 21|          esztendeje zongorázik s hiszem, hogy Lisztnek ábrándjait remekül
1111 21|            hasznos munkában barnult meg, hogy kedves leányának olyan tallérokat
1112 21|                 szó, mely annyit tészen, hogy meglesz! - mondja Faddi
1113 21|               Bizonyosan tervel az öreg, hogy a kislányt nem fogja fölereszteni
1114 21|         ellenkező részébe, az orra felé, hogy Pestet messziről meglássam.~
1115 21|       összesereglének a fiatal pajtások, hogy a csodamünek magasló részeit
1116 21|                   mintha neki intenének, hogy siessen Pestre.~- Azt tartom,
1117 21|                  bizonyossággal tudni.~- Hogy bebizonyitsam, hogy kegyedféle
1118 21|             tudni.~- Hogy bebizonyitsam, hogy kegyedféle embert ki kell
1119 21|                  vallatni, mint a rabot, hogy megtudjuk, mennyit ér? Mig
1120 21|            Istvánnak az a legfőbb czime, hogy akkor is első ember, ha
1121 21|             később eltávozván, kivártam, hogy a másikkal egyedül maradhassak.
1122 21|                    Barátom, - ne higgye, hogy én tüskés természetü vagyok.
1123 21|               uraink vannak a multból, - hogy az uj fogalmak szerint mire
1124 21|                  nyakára szeretné kötni, hogy a sereg őt bámulja. Ez a
1125 21|           bámulja. Ez a pimasz megtámad, hogy Széchenyit elfeledem grófnak
1126 21|              szemetes, nincsen beszegve, hogy a Duna tükre méltó legyen
1127 21|                 bár reményem nem biztat, hogy valaha egy kődarab az enyém
1128 21|            legyen a tömegből; ugy érzem, hogy otthon vagyok, - s e tömegről
1129 21|                   mi ültetett kebelembe, hogy erőt adj? Dehogy vagyok
1130 21|                 kergettess a szükséggel, hogy kénytelen legyek megtanulni
1131 21|                  sorsnak parancsolhatok, hogy engedelmeskedjék. Kevesen
1132 22|                 parasztok is azt mondák: hogy nem ártana már egy csöndes
1133 22|           lehetne a magyarnak ellensége, hogy azzal küszködhessék?~A kutyafejü
1134 22|                 Az asszonyokról mondják, hogy könnyen sirnak, s ami több:
1135 22|              bérelte el, s azt is mondá, hogy: jól esik az embernek, ha
1136 22|              ellenség eljött látogatóba, hogy velünk verekedjék, vagy
1137 22|                  vagy apáink ültek lóra, hogy az ellenséget a maga földjén
1138 22|               elfáradtam, kétségbeestem, hogy az ördög elvitte minden
1139 22|             karddal, készen az indulóra, hogy a kardot megforgassuk török-tatár
1140 22|                bihari fiu büszkén mondá, hogy jőnétek Váradra, hallgatnátok
1141 22|               gorombaságát is odaszurta, hogy vármegyéjének becsületét
1142 22|             hirtelen három tanut fogott, hogy Nagy-Kállóban tizenkét embert
1143 22|                  pedig azon elmélkedtem, hogy a kard csak emlékezetbeli
1144 22|               csak emlékezetbeli jelleg, hogy a restaurácziói verekedések
1145 22|         birkózásnak elég.~Azt gondoltam, hogy annak is van természetes
1146 22|                  is van természetes oka, hogy a huszéves ifju már nem
1147 22|              ifju már nem mászik a fára, hogy madárfészket keressen. A
1148 22|             rakja tele zsebét kaviccsal, hogy a köztéren verebeket dobáljon,
1149 22|                  nem játszik "beállóst", hogy kemény labdával dobálja
1150 22|               éppen annyi hus ragadt rá, hogy az emberbőrt kellő alakra
1151 22|                gyermek fölmászik a fára, hogy egy hitvány pintyőkefészket
1152 22|              szégyen és szánalom nélkül, hogy Magyarországban a méltóságos
1153 22|               felé, vállait megveregeté, hogy sikerült a munka. Akkor
1154 22|                 zöld asztalhoz ültünk, s hogy a legutolsó nagy ütközetet
1155 22|            kiosztottuk a nép millióinak, hogy amit a szent földnek hantjaiból
1156 22|           beszélni, s előfogta a söprőt, hogy ajtaja elől kiszórja a szemetet,
1157 22|                 föllobbanásában kimondá, hogy mindannyian testvérek vagyunk.
1158 22|            jobbak a jövendőre terveltek, hogy mi hasznát vesszük a bátorságnak,
1159 22|                  Dunaparton megesküdött, hogy a lánczhordtának ördöge
1160 22|                 a czölöpöket, hire ment, hogy a czölöpök közül ki fogják
1161 22|                  a Dunaparton nevettünk, hogy az ánglus a magunk udvarában
1162 22|          bolonddá tenni.~Megijesztettek, hogy a budai hegyoldalt keresztül
1163 22|               Buda nem áll, ki hiszi el, hogy a magyar is megél még?~Aztán
1164 22|             boltos és német mesterember, hogy ezt a sok komédiát előttünk
1165 22|              most olyan világ kezdődött, hogy a tudomány utra kel öt font
1166 22|                sarat, s addig morzsolja, hogy az orrod előtt arany lesz
1167 22|               tolvajt, téged fognak meg, hogy te akartál amattól lopni.~
1168 22|             konvencziós czigányt keresi, hogy hadd hegedülje el bucsuztatónak:~
1169 22|              Mikor még az mind ugy volt,~Hogy süvegelt a magyarnak~Mind
1170 22|               mellett nyujtózó magyaron, hogy ne aludjék; mert megvirradt. -
1171 22|             hátbarugás, és azzal biztat, hogy lomha párák, - vizet a korpára,
1172 22|                párák, - vizet a korpára, hogy sütnivaló legyen belőle.
1173 22|                mert az angol bolonditja, hogy a hid elbir egy hatökrös
1174 22|              pengő forintot, csak azért, hogy segélje nézni, mint rakják
1175 22|                   mert nem akarod hinni, hogy az észnek ára van, s ha
1176 22|                  neked, kedves magyarom, hogy a jövő esztendei komáromi
1177 22|            komáromi naptár megjövendöli, hogy Magyarország nem volt, hanem
1178 22|                  nem volt, hanem lesz; - hogy földedben kincs van, ha
1179 22|          csizmádra, - ha annyit tanulsz, hogy nem te mondod, hogy hunczut
1180 22|             tanulsz, hogy nem te mondod, hogy hunczut a német, - mert
1181 22|                 majd a német káromkodik, hogy te vagy a hunczut, mert
1182 22|                elkölts tizezer forintot, hogy ötszáz forinttal megtegyenek
1183 22|           alispánnak.~Hiába tekintgetsz, hogy megfordult veled a világ.~
1184 23|                Az industól is kérdezték, hogy a hires téritő püspöknek
1185 23|                 indus egykedvüen feleli, hogy igen bizonyosat tud mondani;
1186 23|                  Röviden emlitem azt is, hogy az ifju Faddi a fővárosban
1187 23|             rajzolt, ami azt jelentette, hogy meghalt, a holt pedig nem
1188 23|         egészségnek pirja ugy kilobbant, hogy gyertyát lehetett volna
1189 23|                  gomb maradt a torkánál, hogy összetartsa a kopott ruhamaradékot,
1190 23|              koldus az irgalmas falatra, hogy álljon meg egy szóra.~Egy
1191 23|               Most ő sugta a pinczérnek, hogy ne orditson, majd küldenek
1192 23|          kifizeti. Persze hozzágondolta, hogy a zaklatásért egy nyaklevessel
1193 23|                  fog emlékezni.~Az igaz, hogy gyönyörüség volt nézni,
1194 23|                orvost, ki mondani merné, hogy a ficzkónak tüdőbaja volna.
1195 23|                  ostorát választotta ki, hogy megkorbácsolja vele a világot.
1196 23|             alatt megigéri a pinczérnek, hogy egyik fülét leszedi, s a
1197 23|                 vele a pinczérnek hátát, hogy hozzá támasztja, ha dülleszkedni
1198 23|               bőrt; mert ez ugy szereti, hogy fenékig vastag legyen, mint
1199 23|          körülülök vonásaiból itéli meg, hogy az egyik most okosat mondott,
1200 23|                kontóra), s ha eltalálta, hogy okosat mondtak, ötödik szónak
1201 23|       gyémántokat szedtem, az öntudatot, hogy a termőréteg elég kövér,
1202 23|                  az egész nemzettestben, hogy önmagunktól nem félt. Valaki
1203 23|                 azt találta fölemliteni, hogy Széchenyi kormányhivatalt
1204 23|                 kinjában a másik, tudva, hogy ma ő lesz az áldozatbárány
1205 23|              emberünk van, verjük agyon, hogy egy se legyen.~- Mit keres
1206 23|                szemrehányásképpen mondá, hogy a kormány olyan embereket
1207 23|            elfeledted, eszedbe juttatom, hogy a gaz nép megunta a vándorlást,
1208 23|            fazekak mellé, fölpanaszolta, hogy most nem ehetik vöröshagymát,
1209 23|               tömeg nem tudta. Tudom én, hogy belőled a legtisztább hazafiui
1210 23|             berughatta volna a várkaput, hogy megfogja a gyeplőt, mellyel
1211 23|         részvényes társulattal épitteti. Hogy az idegen pénzt adjon, ki
1212 23|              egyelőre azt a kiváltságot, hogy a nemes ember ingyen sétálhasson
1213 23|                     Hát hol van megirva, hogy husz korcsmárosért hóditotta
1214 23|           partját?~A nyulhuson megérzed, hogy tegnap lőtték, vagy két
1215 23|                     de nem veszed észre, hogy a legnagyobb magyar föl
1216 23|            földet a Kárpátoktól Adriáig, hogy más is legyen benne, mint
1217 23|                gróf, azt veri fejünkhöz, hogy bundára kenjük a zsirt,
1218 23|                  parancsolni nem tudunk, hogy adjon többet, - adja elő
1219 23|                  értjük. Ha Budára megy, hogy a kormányrudat segélje igazitani, -
1220 23|                kétségbeesetten kiabálsz, hogy eltévesztette az irányt.
1221 23|                   pedig soha sem mondta, hogy az akar lenni. Velünk van
1222 23|                van dolga, rólunk mondja, hogy tunyák, tudatlanok, dologtalanok,
1223 23|               nálánál, - az mondja neki, hogy barátom: te csak második
1224 23|            végzendőik után. Megindultam, hogy haza tekintsek. Valaki lenyomott
1225 23|           madaramat, tollát vedlette el, hogy meg nem ösmerem? vagy nem
1226 23|                 Faddi, - mert mondhatom, hogy a nyerset is megsütik ennél
1227 23|                  és abban egyeztünk meg, hogy délben a szálláson látogatom
1228 23|               voltam otthon.~Már mondám, hogy nappal hatan fértünk meg
1229 23|                vigyázva nyujtá ki lábát, hogy emberfejre ne lépjen. Elsütött
1230 23|                szabály szerint megnézte, hogy a vánkos hol van hosszára
1231 23|              volna. Hányszor megtörtént, hogy reggel a hálópajtás rám
1232 23|                 gazda! - Mondám nevetve, hogy engem vallat, - arra a vendég
1233 23|        lefeküdtem, befordultam a falhoz, hogy a váratlan vendég bizvást
1234 23|           jelentett. Éjfél után éreztem, hogy valaki mellém nyujtózkodik,
1235 23|               hallám. A falhoz huzódtam, hogy a kéretlen vendégé legyen
1236 23|            legutolsó levelében azt irta, hogy anyám vagyonát elprédáltam,
1237 23|                 is, - azért lejő Pestre, hogy számot vessen velem; hanem
1238 23|               előbb gyónjam és áldozzam, hogy a másvilágra kimosdatva
1239 23|                  benyitott a tisztogató, hogy a ruhákat tisztogatás végett
1240 23|            ágyból, hirtelen felöltöztem, hogy az időt használhassam; mert
1241 23|             reggelit, s mondja meg neki, hogy az én vendégem volt.~- Ifiuram! -
1242 24|                  aludtam.~- Csudálkozom, hogy bátyámat nem hagyta alunni, -
1243 24|                 a dolgot, - ő nem tudja, hogy én önhöz jöttem.~- Okosan
1244 24|                 fog; mert azt sem tudja, hogy velem aludt egy ágyban,
1245 24|              jurateriában rendes szokás, hogy a juratuspajtásnak ösmeretlen
1246 24|              kiabálhattunk, - ez az oka, hogy a sötétben egymásra nem
1247 24|           szükség, Faddi bácsi, - tudom, hogy az anyai részt a fiu elpazarolta,
1248 24|               elpazarolta, azt is tudom, hogy urambátyám utolsó levelében
1249 24|          bujdosik ön elől.~- Annál jobb, hogy uramöcsém mindent tud, -
1250 24|                megijedtem. Elhallgattam, hogy a kétezer forint megszaporodott,
1251 24|               óra lehetett.~Nagyon kért, hogy kisérjem el az Ősz utczába,
1252 24|         uzsorással.~Hirtelen megjegyzem, hogy a bizonyos házig elkisérem,
1253 24|              kezemet a kilincsre tettem, hogy az öreget előre bocsássam.
1254 24|                 az előjel arra mutatott, hogy akár jövendölt a naptár
1255 24|                egy betüt, lejösz Pestre, hogy rendezed a dolgokat, mit
1256 24|     megaláztatásának. Engedjék meg önök, hogy távozzam.~- Maradjon uramöcsém, -
1257 24|               fogott a guny, és látszék, hogy nem bánná, ha az összeg
1258 24|              őszintén meg fogok mondani, hogy az uzsorás kész pénzt adott
1259 24|                adott kétezer forintot, s hogy e kétezerért a fiu tizezeret
1260 24|                  ablakon. Nevetve mondá, hogy az utczán a favágócsalád
1261 24|                az öreg azt jegyezte meg, hogy kisebb kolbász leszaladna
1262 24|           jelekre, lélekben megértettem, hogy az öreg örömest megfizeti
1263 24|                 a tizezer forintot, csak hogy az asszony megijedt, és
1264 24|            asszonyt hagyta ázni a lében, hogy puhuljon. A világért nem
1265 24|               férjének szájába tömhetné, hogy egy szóig elmondja.~Hosszu
1266 24|       kaszárnyában halt meg bubánatában, hogy vénségére, a huszárra, frakkot
1267 24|                   Sok asszony szégyenli, hogy férje a maga erejéből lett
1268 24|             álltam, s azon gondolkoztam, hogy ha ezt a nagy trombitát
1269 24|                  a városbiró megsajnált, hogy a boltban elfagytak kezeim, -
1270 24|              megparancsolta a gazdámnak, hogy szabaditson föl. Aztán kiküldött
1271 24|         boldogságban ugy megrészegedett, hogy a gyülésen már a tanácskozmányba
1272 24|              jogát védve azt nem mondja, hogy ő nem engedi azt, amiért
1273 24|          meglakoltam, - mert elfeledtem, hogy amit a staniczliról leolvastattál
1274 24|              isten elfeledtem, galambom, hogy itt ülsz a czifra kanapén.~-
1275 24|                  Nem mondtam, uramöcsém, hogy én goromba ficzkó vagyok.
1276 24|               már rágtam, azt gondoltam, hogy az is megenni való.~- A
1277 24|                hallja.~- Dicsérj inkább, hogy magam megmondom. - Mit tagadjam,
1278 24|               megmondom. - Mit tagadjam, hogy nagyon utolsó ember vagyok.
1279 24|               legyen; mert az megvallja, hogy fajankó? Én voltam az ő
1280 24|               rólam a zsinóros dolmányt, hogy ne hasonlitsak hasonfeleimhez,
1281 24|                  a buzát, megtitulálnak, hogy: nagy uram, nemzetes uram!
1282 24|                 Faddi uram. Megérhetjük, hogy azt mondják: ifiuram, hallja
1283 24|              vénségedre majd rád fogják, hogy ifiasszony vagy!~- Eszeden
1284 24|                  kiadná a bizonyitványt, hogy sohasem beszéltem józanabban. -
1285 24|            asszony két esztendeig tűrte, hogy az én feleségem lakik az
1286 24|               férjét mindenképp kinozta, hogy neki is vegyen ugyan a nagy
1287 24|        asszonykám, - te tudod legjobban, hogy én hamar meglapulok; hanem
1288 24|                   hanem előre megmondom, hogy egy dologban nem engedek,
1289 24|              adósságát azon föltétellel, hogy hozományodról kellő nyugtát
1290 24|               nyugtát adsz, s beösmered, hogy egy fillérig kifizettem,
1291 24|          elköltötted.~- Szeretném tudni, hogy mit nyersz vele, ha lemondok
1292 24|                  Megtanitlak csapófázni, hogy ha én otthon nem vagyok,
1293 24|              varrattál helyette frakkot, hogy urnak nézzenek a casinóban.
1294 24|       rugdalódzol, még van annyi vagyon, hogy öregségünkre az emeletben
1295 24|                  Kérjek tőle bocsánatot, hogy a toll vastagot fogott,
1296 24|                 választottam, s illendő, hogy magunk is kimélettel bánjunk
1297 24|                 kimélettel bánjunk vele, hogy el ne keseredjék.~- Reménylem,
1298 24|             Reménylem, volt annyi eszed, hogy hazahozd, aztán faragunk
1299 24|                tudósitott a bécsi ágens, hogy fiunkat tiszteletbeli fogalmazónak
1300 24|               eszemen. Én azt gondoltam, hogy a gyereket most besózhatom,
1301 24|              kiadom neki; hanem vigyázz, hogy öregségünkre meg ne ríkasson.~-
1302 25|        határozott értelemben fogadom el, hogy aki egy esztendeig benne
1303 25|            egyszer ugy a falhoz nyomott, hogy majdnem a falhoz ragadtam.
1304 25|              férget mégis vágytam látni, hogy utolsó találkozásunktól
1305 25|                 urambátyámat? Ma hallám, hogy Pesten lakik, - kivántam
1306 25|                  akarom, lelketlen pára, hogy ijesztgethesselek, - mindjárt
1307 25|                  ki valami hajmeresztőt, hogy kipottyanjál bőrödből, az
1308 25|                  tele tüdőből, s vártam, hogy előre esik-e, vagy hátra?~-
1309 25|           czélzok, mig elsül. Ne nevess, hogy igy lótok-futok, mint a
1310 25|                  kitört rajta a nevetés, hogy vele röhögtem.~Teljes negyedóráig
1311 25|            mázolt szét, s nevetve mondá, hogy oly keserüek, hogy majd
1312 25|                mondá, hogy oly keserüek, hogy majd kieszik a szemét.~Fogj
1313 25|                  mappát nyomtak kezembe, hogy valakinek pénzt kergessek
1314 25|               kergessek rá. Azt igérték, hogy kapok huszonöt forintot.
1315 25|         csurrantak alá ránczolt képén, s hogy a maga leve kárba ne vesszen,
1316 25|                nyomoruságát, félt tőlem, hogy egy meggyürt bankóját meglátom.~
1317 25|               fölrajzolva, hátra gyürte, hogy meg ne tudjam, kitől származik
1318 25|               részt, véleményemet kérdé, hogy ezt a birtokot mérés nélkül
1319 25|        ruhaszekrény tetején kaparásznom, hogy megleljem. Két ágaskodásra
1320 25|                ládaszélen ledörgöltem, s hogy a hegye tökéletes sima legyen,
1321 25|                urambátyám, s nem kétlem, hogy ösmeri, ha megmagyarázom.
1322 25|                  visszafelé állnak, ugy, hogy fölülről alá simogatva a
1323 25|                    No lássa, urambátyám, hogy ösmeri, - mondám neki, -
1324 25|         takácsmácsonyának hivják.~- Jaj, hogy a durrogó mennykő vágjon
1325 25|             vásznat, s oly drága növény, hogy mázsaszámra veszik, különösen
1326 25|           telepekre szerződnek.~- Ejnye, hogy én azt nem tudtam! - mondja
1327 25|              majd eldicsérem a birtokot, hogy ily drága növény van rajta, -
1328 25|            halvány zöld nem azt jelenti, hogy a rumburgi takácsoknak való.~-
1329 25|               meg nem felelnek.~- Ejnye, hogy vágja el a jégeső, hát miért
1330 25|                Tudod-e, boldogtalan...~- Hogy ne tudnám?~- Mit tudsz?...
1331 25|                 mit tudsz? Azt gondolod, hogy én vettem meg?~- Két itcze
1332 25|                   s világosan emlékszem, hogy kedves urambátyám el akarja
1333 25|        Hatvanezeret? mondd mégegyszer, - hogy hatvanezeret adna érte valaki.~-
1334 25|                  bátyó, - sohasem tudom, hogy azt higgyem-e, amit mutatsz,
1335 25|             szoktam.~- Pedig azt hittem, hogy nem ettél, és engem akarsz
1336 25|               természetben?~- Nem látom, hogy a térkép a megyei küldöttség
1337 25|                 azaz: meg kellene mérni, hogy a térképek vonalai valóban
1338 25|                 parasztok a mérnökökről, hogy egy sem kerül a mennyországba;
1339 25|               lehet főzni, mint a tüdőt, hogy kidagadjon, - tagosztálykor
1340 25|          ügyesebb, - és keni a mérnököt, hogy ugrassa a lánczot.~A székre
1341 25|                Fölálltam az asztaltól, s hogy ne tartson soká az ájuldozás,
1342 25|               megelevenedett, elfeledte, hogy a kulcs markában van, a
1343 25|             megraboljam. Fölteszi rólam, hogy megérzem a pénznek szagát,
1344 25|             gyanu fészkelt.~- Ha tudnám, hogy maradék pecsenyéje van urambátyámnak,
1345 25|             boszusan, és ebben elhiszem, hogy méltán csudálkozik.~- Embernek
1346 25|                  azért, mert azt vallja, hogy koldus, - másodszor azért,
1347 25|               koldus, - másodszor azért, hogy szeretné, hogy egy hét volna
1348 25|          másodszor azért, hogy szeretné, hogy egy hét volna egy nap, s
1349 25|               felé tekintek a magasba, - hogy nézzen lelkembe, lássa meg
1350 25|               szegény anyám, megfogadom, hogy mindenben másban nyomaidat
1351 25|           követem, csak azt bocsásd meg, hogy e nyomorultat szivemből
1352 25|        kevélységet orvosságnak adtam be, hogy másnak használjon. Faddinak
1353 25|                 ingyen filkónak használ, hogy térképszámitása mibe se
1354 25|                   mivel vezetsz odább, - hogy erőm legyen a gondolatot
1355 25|              hallgatásomat, már elhitte, hogy luddá tett, - megcsöndesedve
1356 25|           ravaszkodva, - most megvallom, hogy ötszáz forintot kapok a
1357 25|           alkudott, csak azt kötötte ki, hogy a birtok meglegyen annyi,
1358 25|              uradalomba, ha meggyőződöm, hogy mesterségedet valóban érted.~-
1359 25|      mérnökmunkáról is te mondtad előbb, hogy akkor kétségtelen, ha a
1360 25|                éppen most fogadtam meg), hogy anyám nyomdokait követem,
1361 25|           Megtanulom az embernek testét, hogy olyan bomlott-e, mint lelke?
1362 25|              lelke? Megkeresem a titkot, hogy mikor hazud? Testnek, léleknek
1363 25|             orvosa akarok lenni, bátyám, hogy az élhetetlent méltán megvethessem,
1364 25|            tulajdon öcscsét is rászedné, hogy ingyen mérje föl a birtokot?
1365 25|              vagyok eszemen, s kimondom, hogy vagy testében, vagy lelkében
1366 25|            kitett gyermeket, s fél tőle, hogy sokat eszik. Ha ön nem beteg, -
1367 25|                 volt, önben egy sincs, s hogy az emberiség között az egyensuly
1368 26|                hires orvosokról mondják, hogy legtöbbnyire pokrócz-gorombák.
1369 26|                embert belökik a gödörbe, hogy hizlalja a földet, melyen
1370 26|                 kunyorál az egészségért, hogy majd épkézláb ujra kezdhesse
1371 26|              fölmászkálhasson a magasra, hogy onnét nézhessen le a többire,
1372 26|            mulandó gyüjtelékét. - Tudom, hogy anyagi részednek kétharmada
1373 26|                  puttonynak árát. Tudom, hogy csontjaid mészanyagból készültek,
1374 26|                  ezer meg ezer lyuk van, hogy a légtáplálékot tested befalhassa:
1375 26|          befalhassa: talán nem is tudod, hogy nem vagy különb akármi lapunál,
1376 26|         terebélyes leveleit elterjeszti, hogy ugyanazon légtömegből tengődhessék,
1377 26|             tudomány titkával megmondom, hogy millió tárgyból vagy összeszedve. -
1378 26|                   ott hagyja a másiknak, hogy az is megélhessen. Gyüjtött-e
1379 26|               éhezett-e, mint a fösvény, hogy majd más boldoguljon vele?
1380 26|                 erejével azt bizonyitod, hogy a teremtésnek legutolsó
1381 26|                 lelket, mely megkoronáz, hogy ura légy mindennek a földön,
1382 26|                 bepiszkolod a mocsárban, hogy az is sáros legyen, mint
1383 26|                 döbbentsd meg az orvost, hogy kalapját földig emelje előtted.
1384 26|                  s ha bizonyosan tudnád, hogy olyantól meggyógyulsz: kinodban
1385 26|                  csak egy szikrányi tüz, hogy villámjától egy féreg életét
1386 26|            melyet az orvos keze véd meg, hogy egy erősebb sóhajtás ki
1387 26|                  léleknek áldott magvát, hogy támadjon belőle olyan virág,
1388 26|                is megérzik.~Gondold meg, hogy tested közönséges teherhordó,
1389 26|              testet gyógyitásra kergeti, hogy majdan ujult erővel eszköze
1390 26|                  alá, vagy vasas ládába, hogy máról holnapra és ezeredekre
1391 26|                 melynek végső eredménye, hogy lettünk, éltünk, elfogyunk,
1392 26|              száz szivet, lépet, májat - hogy az indulatoknak külön szállását
1393 26|         meneküljünk ahhoz a gondolathoz, hogy a lélek a valami, az a kincs,
1394 26|             bonczkést önszivembe döfjem, hogy kevesebb legyen egy eleven
1395 26|                 követné? Ó, nem feledem, hogy a legelső embernek is az
1396 26|            szakadatlan kiséri az embert, hogy utjában elejtse. Érzem,
1397 26|                  utjában elejtse. Érzem, hogy löködi könyökömet, hogy
1398 26|                  hogy löködi könyökömet, hogy a kést szivemnek irányozzam;
1399 26|         irányozzam; de jókor megismerem, hogy a teremtő szabad akaratot
1400 26|                 a szorgalomban hatalmat, hogy az alakuláshoz önerőmből
1401 26|             alakuláshoz önerőmből adjak, hogy a magasabb rendeltetést
1402 26|               mint a mérget, s elhiszem, hogy valamire való, - kicsinyben
1403 26|                  a magasban, hála neked, hogy a nagyból egy részt megértettem,
1404 26|           megértettem, s most már tudom, hogy rám biztad, hogy a kezdet
1405 26|                  tudom, hogy rám biztad, hogy a kezdet után a folytatást
1406 26|          önmagamon, saját urammá tettél, hogy magamnak parancsoljak, magamnak
1407 26|                  csalogat jobbra, balra, hogy öszszetörjem önmagamat,
1408 26|       mértéktelenséget csaló madaraknak, hogy leszéditsenek a legegyenesebbről;
1409 26|                 árulkodást utonállóknak, hogy visszakergessenek az élhetetlenségbe;
1410 26|                megjutalmaz erkölcsömért, hogy magamnak parancsolni, s
1411 26|                emlékezést, ha nem azért, hogy utánunk ballagván, följegyezzen
1412 26|            igazaknak később is fölemlit, hogy mint az illat, mely a virágtól
1413 26|              egyért vendéget hi a gazda, hogy megbámultassa vele.~Rothadt
1414 26|               gyümölcs a gyarló ember, s hogy olyanokat gyakran láttam,
1415 26|            emberi gépet, s azt gondolom, hogy az a föld, melyre szemetet
1416 27|                 mindenikre fölirhatnánk, hogy a boldogtalan nagyon beteg,
1417 27|             kódorogni; messziről láttam, hogy folyvást a betegekkel beszél,
1418 27|               Látott a nyomorult, tudta, hogy maholnap elvégzem a harmadik
1419 27|              mert felém közeledni, félt, hogy rétegeibe látok, s az igazmondáson
1420 27|               fiatalság egymást döfödte, hogy a szük körben folyvást nyomon
1421 27|                még azok is megmozdultak, hogy lássák.~A tömeget engedtem
1422 27|         pillanatra megvillant az arcz, s hogy az nem közönséges szépség,
1423 27|                   mert én azt sem tudom, hogy van-e ilyen szerszám az
1424 27|           szerszám az emberben, azt sem, hogy kivül használ-e neki a meleg
1425 27|          zacskóba dugom, nyakamba kötöm, hogy még éjjel se férjen hozzá.~-
1426 27|                  alatt. Megmondtam neki, hogy itt a nóta, válogasson a
1427 27|               fél város hozzánk szaladt, hogy kinek hegedülnek? Az asszony
1428 27|               majdnem térden állva kért, hogy kergessem el a czigányokat,
1429 27|                   mert azt mondják majd, hogy mind ketten megbolondultunk.
1430 27|              szólitott. Nem csodálkozom, hogy a lány ez értelemben szinte
1431 27|             ösmertek, jelekkel tudatták, hogy irigylik boldogságomat.
1432 27|      boldogságomat. Nem láttak szivembe, hogy én Faddiékat más szemmel
1433 27| megkülönböztethetett; de meg nem zavart, hogy másként tekintsem őket,
1434 27|                kirakat számára készitik, hogy azon mutassák meg a világnak,
1435 27|                   nem álltam vele szóba, hogy reményekkel csalogasson, -
1436 27|                  parancsoltam a sorsnak, hogy a mindennapit adja ki; mert
1437 27|                mert ezt megszolgáltam, s hogy most e kis tündért előmbe
1438 27|                 Faddi urambátyám mondta, hogy leányával beszélgessek,
1439 27|                  barátjának engedje meg, hogy bizalmasan beszéljen. Az
1440 27|                     nem gyanitja kegyed, hogy e két egyén évek óta háborut
1441 27|                évek óta háborut visel, s hogy itt lenne már ideje a békekötésnek?~-
1442 27|                  szabad talán kimondani, hogy apám és anyámnak nincsen
1443 27|                  s reményleni sem tudom, hogy valamikor összetalálkoznának.~-
1444 27|                Mit tud ön testvéréről?~- Hogy Budán van, - s hogy anyám
1445 27|       testvéréről?~- Hogy Budán van, - s hogy anyám testvérem leveleit
1446 27|                 Mint rólam mondja anyám, hogy apádé vagy, - apám viszont
1447 27|               Hosszan kellene beszélnem, hogy önt a multnak minden sötét
1448 27|                 azon figyelmeztetésemet, hogy a családi kötelékét pénzviszonyok
1449 27|          pénzviszonyok szaggatták meg, s hogy az anya kegyedet mint fia
1450 27|            számitsak rá? Csak azt tudom, hogy a csapás engem készen talál, -
1451 27|                  talál, - s abban bizom, hogy kenyeret is tudok dagasztani.~-
1452 27|        vigasztalja meg kegyed az anyját, hogy testvérét inségben nem hagyandja,
1453 27|                   s magam kérem anyámat, hogy tulajdon vagyonát hagyja
1454 27|            kapnék helyet?~- Mondtam már, hogy miként jut kegyed oda.~-
1455 27|                 kegyed kapott kegyelmet, hogy a pénztárnok jegyet adott.
1456 27|                 a tanácsot, mikor tudom, hogy ön a lemondásért olyant
1457 27|               vélek, - azt mondandja ön, hogy gazdag, s azon szó szent
1458 27|                 őseink viselt dolgairól, hogy Faddi bátyánk egy egész
1459 27|                  téglát akart fölemelni, hogy emlékezet okáért haza viszi.
1460 27|              mert hátha valaki meglátná, hogy a szent romokból elidegenitünk, -
1461 27|            virágágytól kitért az utra, s hogy egyedül ne álljon, megint
1462 27|             kezdi az öreg azon vágygyal, hogy legkedvesebb nótáját fogom
1463 27|           gondolatot, mintha azt vélném, hogy illatos szivarját kivánná
1464 27|               öreg, kimeresztve szemeit, hogy most egy akkora volt, mint
1465 27|                mintha azt mondtam volna, hogy a lány mérget kevert volna
1466 27|                     Igen is, azt mondám, hogy kimondhatlan szereti az
1467 27|             csudálkozni való van azon?~- Hogy a mennykőbe ne csudálkoznám?
1468 27|               nem is látta ám uramöcsém, hogy én ölelgetném őket, pedig
1469 27|             esztendeje lesz innen-onnan, hogy koczkát vetettek az Ur köntösére.~-
1470 27|                 meg urambátyám a lányát, hogy erősebb apjánál.~- Nálamnál?~-
1471 27|           apjánál.~- Nálamnál?~- Igen, - hogy anyját ingyen is oly forrón
1472 27|           szereti, mint az édes apját, - hogy azt szereti, Faddi bátyám
1473 27|                  másnak adják; jól esik, hogy az a gyerek szereti az anyját,
1474 27|                 sors. - Ön megelégedett, hogy czifra táblába köttette,
1475 27|               tanulta meg a tartalmat, s hogy ön nem tudta a leczkét:
1476 27|                 könyvet, - s megijed ön, hogy lánya fölveszi a földről,
1477 27|                  járni.~Az öreg megállt, hogy a látványnak valódiságáról
1478 27|                   és kétségtelen láttuk, hogy az anya magához ölelé a
1479 27|                  midőn a lány kitalálta, hogy a virágot szemlélem, áhitattal
1480 28|                 annyiban szakasztom meg, hogy röviden megemlitsem, hogy
1481 28|                hogy röviden megemlitsem, hogy elhoztam a diplomát az egyetemről,
1482 28|                   s asztalára helyeztem. Hogy gyengédségét meg ne sértsem,
1483 28|                  hang ez, - gondolja ön, hogy családjának legigazabb barátjánál
1484 28|            őszinteségét, figyelmeztetem, hogy Diogenes csak mások irányában
1485 28|                  Elszenvedhető dolgokat, hogy szeleburdi vagyok, - hogy
1486 28|                hogy szeleburdi vagyok, - hogy öltönyöm zsebeire készakarva
1487 28|              készakarva lyukat varratok, hogy könnyebben kipotyoghasson
1488 28|                és szándékosan ugy járok, hogy utánam a gazemberek szedhessék
1489 28|                    s ha megtörténhetnék, hogy az ember az állatnak alakját
1490 28|             lenne ez az undor.~- Mondám, hogy csiklandozott a költésnek
1491 28|                  előbb emlékeztetem önt, hogy ugy-e kimondhatatlan haszontalan
1492 28|                eszünkhöz mérik a munkát, hogy szerfölött okosat ne csináljanak, -
1493 28|                  csináljanak, - részint, hogy ezáltal tulajdon értéküket
1494 28|               fogyasszák, részint pedig, hogy el lehessen hinni, hogy
1495 28|                  hogy el lehessen hinni, hogy olyasmit magunk is meg tudnánk
1496 28|                tisztességesen megsugják, hogy menjenek láb alól. Rám került
1497 28|               asztalomra, megmagyarázta, hogy minő segédeszközökkel élhetek;
1498 28|              nyugalommal.~- Most féltem, hogy életemben először komolyan,
1499 28|               kezemben volt a nagy olló, hogy magamba vágom; mert társaimnak
1500 28|            letette a dolgozatot, intett, hogy menjek az oldalszobába.