Chapter

1501 28|           kapaszkodni, bizonnyal mondom, hogy megőrülök; mert megundorodtam
1502 28|                   Tehát azt kell tudnom, hogy kinek akarja ön fölfedezni?~-
1503 28|             teszi: Dicsekedtem ön előtt, hogy valami derék ficzkó vagyok?~-
1504 28|                  s van annyi bátorságom, hogy amit önnek, apámnak is megmondom
1505 28|           apámnak is megmondom magamról, hogy hitvány ember voltam. Az
1506 28|                ember voltam. Az ő dolga, hogy meg tud-e bocsájtani, -
1507 28|           megmutatom. Ugy tekintsem rám, hogy száz öles kutba estem, s
1508 28|              hosszu keze legyen apámnak, hogy kihuzzon onnét.~- Száz ölet
1509 28|                 előtt elhitetné apámmal, hogy ismét vissza nem esem.~-
1510 28|                 nem esem.~- Én elhiszem, hogy nem esik ön vissza.~- Uram! -
1511 28|              vesződnek a psichologiával, hogy egy jól szavalt igéretet
1512 28|       kecsegtessen ön, mondja ön inkább, hogy apám meglő; mert nevét meggyaláztam.
1513 28|                legalább bebizonyitottam, hogy valahol meg mertem állni.~-
1514 28|              oktalan, mindig oda czéloz, hogy az elkényeztetett gyermek
1515 28|                beszélt ön, s nem kétlem, hogy azt mondta, amit érzett.
1516 28|                nyelven, - bizton mondom, hogy az öreg az ön szavait hallani,
1517 28|            megsajnáltam a gazdag Faddit, hogy polgártársai között bár
1518 28|                   Beszélgettem magamban, hogy a megelégedésnek más föltételei
1519 28|                föltételei is vannak, - s hogy a gazdagság a józan észen
1520 28|                ároknak, ha ki nem mérte, hogy testének ruganyossága megfelelhet
1521 28|                 ágyban fekvőre mutatott, hogy az az, kinek orvosra van
1522 28|        forróságtól, - mindjárt gyanitám, hogy bennem ingyen orvost akar
1523 28|                haragudjál, kedves öcsém, hogy hivattalak, másban nem volt
1524 28|                földön, kivüled.~- Ejnye, hogy egészséges korában nem izente
1525 28|                   Ne féljen, nem mondom, hogy végrendeletet csináljon, -
1526 28|                lesz az, kedves Pistám?~- Hogy előre fizessen kedves urambátyám;
1527 28|                mert azt ugyan ne higgye, hogy atyafiságos szeretetből
1528 28|           remélem, elhiszi.~- Nem félsz, hogy kitagadlak?~- Nem fél urambátyám,
1529 28|        kitagadlak?~- Nem fél urambátyám, hogy egy óra mulva olyan agyvelőgyulladást
1530 28|             olyan agyvelőgyulladást kap, hogy félre beszél, s még életében
1531 28|                adja a markába, - persze, hogy eszén kivül.~- Itt a három
1532 28|         orvosságot.~Egyenkint megnéztem, hogy igaz pénzt ád-e? aztán tárczámból
1533 28|          megjegyeztem tapasztalásképpen, hogy a fösvény embernek a pénzkiadás
1534 28|                   most már megmondhatom, hogy száraz csontjai meddig birják
1535 29|                érhetnek nagyon sokat; de hogy az ember legnagyobb csak
1536 29|                 az egészségesek.~Tudtam, hogy leérkeztek, azt is tudtam,
1537 29|               leérkeztek, azt is tudtam, hogy az öreg fiának megbocsájtott;
1538 29|                 nemrég irtam az öregnek, hogy fiában jövendőre megbizhatik.
1539 29|                  a hervadás oly rohamos, hogy az egykor erős embert maholnap
1540 29|                 császárfürdő. Föltettem, hogy az öreget ki fogom kérdezni;
1541 29|               orvosoknak azon kérdésére, hogy ugy-e: szaggatásokat érez,
1542 29|             Figyelmeztettem az asszonyt, hogy az öreget kémlelni fogom,
1543 29|                 átvinni, ne kisérjék át, hogy időm legyen az öreget fölrázni,
1544 29|           Ennyiből könnyen kiokoskodtam, hogy ami az öreg és fia között
1545 29|                nagyon örömest beszélnek, hogy nem tudnak az orvosok semmit.
1546 29|           kimélte; de midőn elősoroltam, hogy tüdőt csinálni nem tudunk,
1547 29|             foglalkozásunknak abban áll, hogy a hideglelőst megmelegitjük,
1548 29|                 orvosokat rendre szidta, hogy már minden nyavalyáról gyógyitották,
1549 29|              volna a hirtelen csapásban, hogy beállithattam volna még
1550 29|          ugorkafán mászkáló feleségemre, hogy: asszony, készen vagyunk
1551 29|                 alázkodtak, s a helyett, hogy fölemelhetném magamhoz,
1552 29|                Bátyám, - gyakran hallám, hogy ön családja barátjának vallott, -
1553 29|               most már annyira haladtak, hogy a hamis váltót örömestebb
1554 29|               mint kibocsájtóét, tudván, hogy fiam miatt kinomban átvállalom
1555 29|                 átvállalom a fizetést, s hogy gyermekemet a nyilvános
1556 29|                  tehát bizonyosan tudta, hogy az aláirás hamis.~- Szóról
1557 29|          gazembert?~Majdnem kivakkantám, hogy az tulajdon bátyám lesz,
1558 29|             kérdésen, - mondám hirtelen, hogy zavaromban ki ne valljam
1559 29|                   azt mondja meg, kérem, hogy az ön vagyonát fölemészti
1560 29|    gabonakereskedő annyira megerősödött, hogy vagyonának meghatározott
1561 29|           szükségem van a tőkekimélésre, hogy a következő áremelkedést
1562 29|                  Császárfürdőbe küldték, hogy ott gyógyuljon meg?~- Kénytelen
1563 29|            vallani a csuzt és köszvényt, hogy lelki nyomoruságomat az
1564 29|                  a szegénységet.~Tudtam, hogy az erős Faddit nem közönséges
1565 29|                 bánat, kedves uramöcsém, hogy ártatlan leányomnak sorsát
1566 29|                átjöttek Pestre, s tudván hogy együtt vagyunk, meg akarták
1567 29|            vagyunk, meg akarták mondani, hogy estére szinházba mennek.~
1568 29|                  szobában aggódva kérdé, hogy mit vélek férjének állapotja
1569 29|                   helyesen cselekszem-e, hogy önnek megmondom, - férjét
1570 29|                  nő, - mit kérjek tőled, hogy az férjemet megörvendeztesse?~-
1571 29|            mondjak egyebet, - beösmerem, hogy könnyelmüen játsztam sorsommal, -
1572 29|             találjon ön mentőgondolatot, hogy atyám a mienk maradhasson.~-
1573 29|         szivfájdalommal, - ön azt mondá, hogy: "a vagyont egy napon elfujhatja
1574 29|            számitsak rá? Csak azt tudom, hogy a csapás engem egészen készen
1575 29|             készen talál, s abban bizom, hogy kenyeret is tudok dagasztani."
1576 29|                  az ön szive mondja meg, hogy elég öröm-e a szülőnek,
1577 29|                 az ég.~Ki akaránk menni, hogy az öreget fölzaklassuk -
1578 29|               ime jön az öreg, s mondja, hogy valaki kopogatott, talán
1579 29|               játéka, - ha ön megengedi, hogy támasza legyek.~- Üres kezekkel
1580 30|         Vendégemet kikivántam a Rákosra, hogy onnét induljon hozzám gyalog,
1581 30|                 elkezdi a beszédet azon, hogy gyermekkorában lenyelt egy
1582 30|           meghizva!~- Mi lelte bátyámat, hogy igy fölfujódott? Kérdem,
1583 30|              Kérdem, s majdnem elhittem, hogy Revalenta arabicát evett.~-
1584 30|                  s ijedtében hust eszik, hogy a természettől kicsaljon
1585 30|             esztendőt, - s kiszámitotta, hogy a kamatokban majd másról
1586 30|          rágalmazzon, - azt nem mondtam, hogy tisztelem! Köszönje, hogy
1587 30|                hogy tisztelem! Köszönje, hogy goromba vagyok, az igazat
1588 30|           elegendőképpen megijesztettem, hogy vénségére mégis rendesen
1589 30|                mondom csömörlettel; mert hogy az ifju Faddit ő halászta
1590 30|          Látogatóba jöttem, - hallottam, hogy hirtelen fölkaptak, - hát
1591 30|                 hát meg akartam mondani, hogy örülök.~- Azt nem mondja,
1592 30|                örülök.~- Azt nem mondja, hogy hirtelen gazdagodjam meg,
1593 30|                 lemondhat a gondolatról, hogy valaha örökösöm legyen, -
1594 30|                 s az emberek azt hiszik, hogy bátyám ott hizott meg, -
1595 30|                 bátyám ott hizott meg, - hogy rohannak oda a soványak!~-
1596 30|        figyelemgerjesztő kiváncsisággal, hogy kabátomat is megkapta, mintha
1597 30|                   valamint azt is várva, hogy mire szaglász?~- Persze, -
1598 30|               mesterséged, hát tudhatod, hogy mikor esik ki bőréből.~-
1599 30|                ki bőréből.~- Attól függ, hogy valaki ezen bőrben megkapaszkodik
1600 30|                     nekem is megmondtad, hogy elvisz az ördög, ha nem
1601 30|                 nem eszem.~- Ne feledje, hogy hat forintért mondtam meg!~-
1602 30|               mert jobb az ilyent tudni, hogy el ne feledkezzem magamra
1603 30|                 változott, - s elhittem, hogy amiért öt forintot kinált,
1604 30|                tehát föltettem magamban, hogy nem tágitok és gyötröm,
1605 30|    mesterségednek nyelvén beszélsz most, hogy tulajdon nagybátyádat is
1606 30|            beszélek, s azon gondolkozom, hogy ne árvereljek-e föllebb;
1607 30|             föllebb; mert, tudja bátyám, hogy ez ügyvédi hajlam, s az
1608 30|              Szerettem volna megalkudni, hogy először: a kérdésre felelek,
1609 30|                  ott kezdem, urambátyám, hogy sokfélétől meg lehet részegedni.
1610 30|              Tanulókoromból jut eszembe, hogy pajtásaim a convictusban
1611 30|    huszonegyedikről kérdés nélkül tudom, hogy mi baja, ha gyakran vakarja
1612 30|             visszakapni; tehát gyanitom, hogy a csizmában tyukszem van,
1613 30|              visszadől az öreg a székbe, hogy a kilövendő puskatöltelék
1614 30|               lány is. - Nem lehetetlen, hogy a rendkivül szép lány valakinek
1615 30|              azon gondtól menekszik meg, hogy lányának sorsa biztositva
1616 30|         hallottam suttogni az embereket, hogy már gyanitják Faddinak állapotát;
1617 30|                  Tehát ugy-e hihetetlen, hogy valaki hirtelen elvegye
1618 30|                 urambátyám, hanem tudom, hogy Faddi uramnak lánya ez órában
1619 31|               láttam. Erősen csöngettem, hogy cselédemet figyelmeztessem,
1620 31|            Balogh?~- Igen!~- S mi lelte, hogy itt rogyott össze?~- Megmondám
1621 31|                 össze?~- Megmondám neki, hogy kegyednek veje leszek. Arra
1622 31|                  kétségbeesetten kiáltá, hogy: vége van!~- Meg nem foghatom,
1623 31|                 tudtommal éppen semmi, - hogy mi köze lehetne hozzám azért,
1624 31|                lesz a szállás.~- Persze, hogy nem értenek semmit kedves
1625 31|                 nem mondta meg ön nekem, hogy ön Baloghnak rokona?~- Mert
1626 31|                 réges-régen ugy kivánta, hogy az atyafiságról sohase emlékezzem
1627 31|                    Ugy ön azt sem tudja, hogy egy végrendeletnek értelme
1628 31|                pedig ezért akarta tudni, hogy ön meddig élhet? s ami a
1629 31|                számitott az ön vesztére, hogy a fájdalom kipusztitsa,
1630 31|           rendelkezhetünk e vagyonról, s hogy jól használhassuk, kegyednek
1631 31|                  kegyed, - mondja lakóm, hogy a család a teljes megmenekülésben
1632 31|                  leült egy karos székbe, hogy kinyugodja a - nyugalmat.~-
1633 31|       büszkeséget megbocsájt az isten, - hogy büszke legyen önre.~- Jól