1-500 | 501-1000 | 1001-1045
Chapter
1 1 | kollégám mástól meghallja, s belevesztem pénzemet, s
2 1 | s belevesztem pénzemet, s utána nem kiálthatok az
3 1 | vesznek, annak értéke van, s azt is tudják, hogy mi az
4 1 | érette kikürtöljem hazafinak, s ráadásul kirázzam lábából
5 1 | mert éjjel hortyogott, s a vékony falon át éppen
6 1 | melynek párját eldugják, s akinél megmarad, az asztalhoz
7 1 | Csizmadia János polgári szabó, - s valamivel odább: Szabó János
8 1 | ugy - sárgarépában kapják, s az olvasó magáról tudhatja,
9 1 | fiatalembert: szemmel tartom, s ha kegyelemosztogatási máz
10 1 | korukban is leglágyabb, - s mondhatni, az enyém abban
11 1 | jött, csendesen távozott, - s ha meg nem állitám egy-egy
12 1 | végre elnyugszik a nap, s a szinészen a sor, csak
13 1 | mondja, hogy komédiázik, s a gaznyelvek ő iránta azért
14 1 | Megnéztem később a czimiratot, s föltünt, hogy a levél Vidor
15 1 | szobát egy embernek adtam ki, s amint emlékeztem, a multkori
16 1 | urnak. Olvasám föl a czimet, s kérdém: Önnek szól e levél?~-
17 1 | Szivesen!... mondám, s megjegyzés nélkül váltunk
18 1 | mérnöknek volt czimezve, s én elfeledtem; pedig ritkán
19 1 | neveket rendesen elfeledem, s egy kedves ösmerősömről
20 1 | bőrét huzza le az embernek, s talán az orvos igy könnyebben
21 1 | magára, aminő személyt leirt, s ha a dél grófon kapta, meg
22 1 | mérnöknek volt czimezve, s még előbb ügyvédnek.~- Igenis, -
23 1 | a sás között vergődöm, s világosan hallom, hogy a
24 1 | egyszersmind dolgozom, - s őszintén kivánom, hogy hallatlan
25 1 | mutassunk az olvasónak, s kijusson az erkölcsi elégtétel.
26 1 | ostor, azzal büntetünk, s mindezt kötetszámra eladjuk
27 1 | belőle, arra bankót nyomnak, s önt kifizetik vele egy hónapi
28 1 | egy próbaórát beszélek, s ha parancsolja, tovább folytatom.~-
29 1 | kikerekitem egy fejezetre, s azonnal czimet is adok neki.~-
30 1 | Igy árulják a bolhaport, s a kiváncsi közönség özönnel
31 2 | nyakát mégis igába hajtja, s ha nagy a teher: öklelés
32 2 | lelkemet is kivasalta, s olyan alakra nyomta, amire
33 2 | gyermek voltam, imádkoztam, s azt hittem, hogy az elmondott
34 2 | engedelmesség- és jó tanácskérésben, s mikor kedves anyám hirtelen
35 2 | akinek engedelmeskednem kell, s a kitől jó tanácsot kérek.~
36 2 | elvégeztem a nyolcz oskolát, s pályát kellett volna választanom.
37 2 | udvarában a vizslakölykeket, s ha még tanulatlanok, alkalmilag
38 2 | meglőtt vadludat hozzam ki, s ilyen készséges szolgálatért
39 2 | valamikor kineveznek ispánnak. - S ha zöldnek hiszem azt a
40 2 | a nagy engedelmességet, s nem ok nélkül reméltem,
41 2 | lehetnék? Kérdezgettem néha, s e kérdésekre megfoghatatlan
42 2 | lánczczal fognak mérni, - s merhettem volna-e kiejteni
43 2 | elosztva várt alkalmazásra, - s gyógyitotta velük tiz falunak
44 2 | orvosságot, mit üvegből s óránkint egy kanállal adnak
45 2 | itta, mint az édes ürmöst, s a beteg bizalommal nyelte
46 2 | kérni, rábeszélni kell, s hogy milyen hatása van,
47 2 | Anyám hirtelen meghalt, s mint mondani szokás: egyedül
48 2 | volt; de leöntve olajjal, s meglehet, hogy illető helyére
49 2 | mert egy krajczárt megér, s ha az árát koldusnak adnám,
50 2 | levelet ujra használnád, s ráirnál másik levelet, hogy
51 2 | Fütetlen szobában hálsz, s a telet házról házra adósaid
52 2 | adósaid nem mernek kidobni, s a gyávább ebédre is megmaraszt.
53 2 | róka ennivalóját lopja, s egy róka sem koplal; hanem
54 2 | örülsz, mikor megkapod, s azt gondolod, hogy a jó
55 2 | nagybátyám erkölcsileg halt meg, s ha néha anyámtól rokonaimról
56 2 | szerint mondá halottnak, s aztán én sem kérdezgettem
57 2 | helységbe, hova atyám czimezte, s megirtam neki, hogy édesanyámat
58 2 | Legföllebb jó tanácsot adhatok, s ha ebben megszorulsz, atyafiságos
59 2 | tanáccsal, azonban biztat, s boldogult anyám emlékének
60 2 | gorombaságig őszinte, - s mekkora kincs az őszinteség,
61 2 | levelének modorából hiszem, s valahogyan kisüti: mi legyek.~
62 2 | három évig ruházkodhatom, s először életemben gondoltam
63 2 | homlokomról csurgott a verejték, s azt véltem, hogy az eszemnek
64 2 | leghoszszabb utczájára kerültem, s mig máskor az anyai jó tanácsnál
65 2 | házsorok mellett mentem, s a biró kutyáját, mely legszemtelenebb
66 2 | megszeppenve vonult viszsza, - s ijedtében nem találván át
67 2 | biró kutyáján megtanultam, s ha valaha pénzem lesz, lerajzoltatom
68 2 | lerajzoltatom e jelenetemet, s a kép alá irom: "Első bátorságom."
69 2 | kutyák pusztultak előlem, s megalapitottam jövendőmet,
70 2 | nagyobb városba megyek, s többé nem fogok alkalmatlankodni.~
71 2 | kicsinylés bántotta lelkemet, s éreztem, hogy itt is közel
72 2 | szamarat elnevezték "magá"-nak, s az egész megyének értelmisége
73 2 | főbelövés büntetése alatt tilos, s aki még külön a nagy hétben
74 2 | körülményeket, heves vérét mérsékli, s azt hiszi, hogy a párbajnak
75 2 | ölesre nőttem lelkemben, s ez órában kezet csókolnék
76 2 | ispángyereknek néz.~Rám nézett, s valóban megdöbbent, hogy
77 2 | mert amugy ritkán látott, s a fiatalember gyorsan átalakul.~-
78 2 | arisztokratát viszszautasitám, s ezen pillanatban már láttam,
79 3 | csiripelve leli meg a mindennapit s az önfenntartásnak jogát
80 3 | fészkemből, anyám elköltözött, s erőtelen szárnyaimmal nem
81 3 | hogy soromba érhessek, s a többi tollas között helyemet
82 3 | lerakattam holmimat, s megkérdeztem: merre lakik
83 3 | falut száz mértföldnyire, - s ime váratlan megérkeztem.~-
84 3 | bőröd lelóg a csizmahegyig, s magadban botlasz meg.~-
85 3 | hajat még kóczosabbra turta, s rám nézett, hogy szánjon
86 3 | ha lábaszárát megcsipi s az agglegényt kényszeriti,
87 3 | bevonta a piszokhártya, s itt-ott a tábla közepén
88 3 | papirral voltak betapasztva, s különösen az egyik uj ragaszték
89 3 | engem, én nem kerestem őt, - s ime, itt termettél. Arczod
90 3 | hol kenyeret kaphatsz, s ha a kedvező választ megkapom,
91 3 | sarokból vesznek elő botot, s egyik szemmel az ablak felé
92 3 | többször, csak most az egyszer, s a jó tanácsot vegyem be
93 3 | vele való bánás kéjt ad, - s az ujonczok nem tágitottak,
94 3 | két esetét elbeszéltem, - s nagy kedvem kerekedett,
95 3 | hogy fájdalmat érezzék, s uralkodjak magamon.~- Hány
96 3 | Mondja szörnyü kicsinyléssel, s ekkor kedvem lett volna
97 3 | mert fejét nagyon vakarta, s kitaláltam, hogy vásárt
98 3 | mely bennem találtatik, s hosszan álmodozva kibötüztem,
99 3 | nem kivánok annyit birni, s igen boldog vagyok, hogy
100 3 | a szelet, esőt, vihart, s a koronkint való fájdalomnak
101 3 | kertjébe járok napszámba, s a kertésznek az én csonkám
102 3 | miként gyül tapasztalatom, s miként kapja kezébe az embert
103 3 | tapasztalatokból készül az egész ember, s midőn anyám után egyedül
104 3 | keveset eszik, de jó izüt; s a rendes élet kifesti képére
105 3 | vagy a véletlen belökött, s olvastam minden ostobaságot,
106 3 | tegyek jót? Rátok gondoltam, s lehetőleg boldogitani akarlak
107 3 | már erkölcsileg meghalt, s ha Mathuzálem korát érné
108 3 | bátyám az udvarra lépett, s meszsziről mutatja, hogy
109 3 | hogy egy gabonakereskedő- s egy fűszeresnél különböző
110 4 | utóbbit hiszem igaznak, s megtanulom, hogy a kevés
111 4 | kitárod lelki szemeimnek, s kegyesen megengeded, hogy
112 4 | Feleljen az ép eszü olvasó, s ha az ő leltára is hiánytalan,
113 4 | én szintén nem vigyáztam, s a lovak egy ut melléki vendéglőnek
114 4 | karimáját szemére huzta, s egy térképen nézegette a
115 4 | felső ruhámat leraktam, s a nagy térképre bámultam, -
116 4 | bizonyodtam gyanitásomban, s mikor a hosszu szerszámokat
117 4 | szerszámokat összeadta, s már derekát mozditá, hogy
118 4 | térképen lyukat födöztem föl, s arra czélozva mondám:~-
119 4 | gazdatisztgyermek azonnal atyafi, - s mi agyonöleltük egymást.~-
120 4 | egyeztetést kisérlettek meg, s biró, ügyvéd összesegitve
121 4 | káposztával együtt megmentette, s a magyar családokat kipusztulni
122 4 | tanácsát könyörögve kérték, - s a vén jurista nem piszkolta
123 4 | jól - pörkölt tortával, s ugy eszi, mint a kenyeret.
124 4 | mulatságban akadt össze vele, s hat falunak asszonya előtt
125 4 | lennének az intelligenczia, - s mellettünk feszeleg a garasos
126 4 | mérnököt, gyógyszerészt, s ha csak négy szem között
127 4 | dörgölőzhetik az első szinhez, s mint a kenyér a tarisznyában
128 4 | megkapja a sunkaszagot, - s a sötétben a szagával bolonditja
129 4 | társadalom rájuk szorul, s ez lenne okvetlen a leghatalmasabb,
130 4 | tolvaj kikapja a huszonötöt, s elhiszi, hogy a számla ki
131 4 | üveget, - fölpofozzák, - s a tacskó megadta az üvegnek
132 4 | tőkepénzesek csoportjából áll, s millióival értéket, befolyást,
133 4 | tüdőre, behuzódik a fazékba, s ujra megfér a maga helyén.~-
134 4 | vagyonnal, de nagy szerencsével, s hogy azt miképpen használták:
135 4 | ezt csak magának mondom, - s csak olyannak adom, akit
136 4 | jöttek, utóbb csapatostól, s mivel más boltban is kérték
137 4 | megszentesité a közhitet, s a fűszeres ma nagy vagyonnak
138 4 | legelső tanácsadó rászedett, s nyakába sózott huszezer
139 4 | ráczok babot keresni, - s ami kereskedőnk négy áron
140 4 | kereskedőnk négy áron adta el, - s ma az első gabonakereskedő.~
141 5 | világ egy bolondok háza, s mindannyit méltán kötöznék
142 5 | dugta a basának szájába, s oly erővel tolta a torkába,
143 5 | medvét engedtek rajzolni, s egy markos magyar a medvének
144 5 | beszéljék el maradékaiknak, s elhittük, hogy a szimbolikus
145 5 | fejünk bőrét is lehuzná, s nem Kopaszok, hanem "Nyuzottak"
146 5 | tekint ki a batárnak ablakán, s mi ráfogjuk, hogy elkapja
147 5 | farkassal vagy medvével, - s az inas gombjaival hirdeti
148 5 | két krajczárért árulja, - s még ő nevet, hogy az ő oroszlánját
149 5 | az érdemet az egyénben, s hol van az a Foulton, Franklin
150 5 | nagyságban képvisel egy kutyát, s messziről inti a jámbor
151 5 | posztókötény van átkötve, s hogy az ösmerős paraszt
152 5 | anyjuk a szájába rágott, s még a keritésen át is utánakiabálta,
153 5 | A paraszt csodálkozik, s az utolsó szavak magyarázatát
154 5 | megköszöni az emberséget, s megfogadja, hogy soha többé
155 5 | az egyensulyt elérte, - s nagyobb tévesztésül belenyul
156 5 | kiösmeri az egyeseknek hangját, s ha gyanús pofa tolakodik
157 5 | A gazda ekkor remekel, s mintha az egyszeregyből
158 5 | gyantát, odavet egy huszast, s a kis boltosinas kifogja
159 5 | inas betanult hideg vérrel, s a tolvaj örül, hogy hátbaütés
160 5 | hogy zsebét kikutattassa s aztán az utczai sár közepébe
161 5 | szégyenitenek senkit, - s a kereskedés hires, hogy
162 5 | érti, meg nem csalhatják, s ő biztosabban fogja meg
163 5 | déli szennyest mosogatják, s ez órában a fűszereseknek
164 5 | három prófontot hozatott, s egy hétig hagyta száradni
165 5 | szét a kemény süteményt, s egy nagy reszelővel a prófuntról
166 5 | öreget gondosan kiválogatja, s addig a főnök szidja a bolond
167 5 | papirszeletkékre méri, begöngyöli, s a jövő heti vásáron a gazdának
168 5 | vagy kinek elad valamit, s a valóért valót ád, vagy
169 5 | csapófát taszitja dolmánya alá, s a balhát bizonyosan elsikálja
170 5 | csapófával suhint a füle felé, s a szemtelen szárnyas nem
171 5 | elé állitja a csapófát, s állát rátámasztja, hogy
172 5 | megsuhogtatja feje körül, s ha kérdik tőle: mit árul
173 5 | leereszti maga mellé a csapófát, s mint a három napos huszárhadnagy,
174 5 | ha az ár hirtelen leesik, s az ügyetlen kérdezgető megint
175 5 | hombárba vágja a csapófát, s alig hallhatólag szusszantja
176 5 | mint kereskedő társai, s ha eladni valója van, két
177 5 | melyben a mag alább esik, s az öt garas haszon kész,
178 5 | számit, ha majd el kell adni, s ő két garassal olcsóbb árt
179 5 | bemér ezer, kétezer mérőt, s a rugásból bekeres két-három
180 5 | szavajárása, hogy porból lettünk s porrá leszünk, - azért nem
181 5 | hanem a hombárba löki, s kiméri a molnárnak, hogy
182 5 | hamarább legyen belőle gombócz, s az emberen teljesüljön az
183 5 | szeletkékre firkantották, s a maga szárnyába gyürték
184 5 | különben elbóbiskolnánk, s a két fej nagyon összeütődhetnék.~
185 6 | borotválja mások becsületét, s jaj nekik, ha a borotva
186 6 | ajkán mozgatva mondja el, s föltéve, hogy a Miatyánkot
187 6 | hányszor áll meg a szája, s hogy hová néz a szeme? mert
188 6 | kire néz, azon lát valamit, s a megjegyzést a Miatyánkba
189 6 | szomszédja össze ne gyurja, s az imádkozó azt mondja:
190 6 | az előbb érkezettre néz, s a finom bársonyköpenyre
191 6 | evett a kenyér mellé, - s ha akarta, nagyobb pecsenyét
192 6 | asszony gallérját igazitja, s az imádkozó meglátja a karpereczeket.
193 6 | Borotváló eszköze mozogni kezd, s az imádságnak közeit kitoldozza
194 6 | erőlködik Istenhez térni, s a szentegyház boltozatjára
195 6 | a bársonyköpenyes nővel, s meglátja bosszuságának tárgyát.~-
196 6 | nyomorultnak alig), amaz már szent, s jó pártfogó válnék belőle.
197 6 | kegyesen elmélkedett, - s ő bátran itéletet mondhat
198 6 | gyémántos gyürü ragyogott, s a fény a fűszeresnének (
199 6 | asszonyok a szentegyházban, s ha véletlen összetalálkoznak
200 6 | hogy mutogatóba jöttek, s minthogy az ember tudja,
201 6 | Lázárt,) mi volt rajta, s a szentegyházban súgva mondott
202 6 | megjegyzések dobra kerülnek, s ha mise után kotyognak,
203 6 | egy hétig állott portékát, s mutogatja, hogy ez a miénk,
204 6 | göngyölte a füzött derékba, s a pecsenyezsir a képükön
205 7 | cselekedni méltóztatott, s én megálljam szó nélkül,
206 7 | fölcsapta gyurt kalapját, s elvezetett egyenesen a "
207 7 | morgott az urnak néhány szót, s mint egy mázsa faggyugyertyát,
208 7 | árumódra átadott egy darabban, s rám mutatva mondá: Ez az.~
209 7 | ki a takaréktüzhelyből, s a pecsenyének akart állni,
210 7 | mert végeznivalója van, s majd izen, mikor kell tálalni.
211 7 | minden szava agyamba tódult, s már tudtam, hogy én leszek
212 7 | Ő az egyik ablaknál ült, s meglátám az első pillanatra,
213 7 | gyakrabban süt borjuczombot, s az asszony jó étvággyal
214 7 | kezében fehérvarrást láttam, s midőn az anyának s neki
215 7 | láttam, s midőn az anyának s neki is köszöntem, nyájasan
216 7 | kezeimmel nem hadaráztam, s alkalmilag most balkezemmel
217 7 | nyugodtan csipőmhöz támasztám, s jobbommal helyesen kisértem
218 7 | hanem fölfelé törekszik, s minthogy ezt a példával
219 7 | mást sohasem tanitottam!~- S mire fogja az ur tanitani
220 7 | Osztálybeli tanulmányaira, s mindenre, mit korához képest
221 7 | székeket hallánk földülni, s rá az ajtózár pattant föl,
222 7 | az ajtózár pattant föl, s öt kutya között födött fővel
223 7 | idegzetü Adolfját, fölkelt, s még egy titkos jelet vágván
224 7 | keze ökölre volt szoritva, s én egy cseppet sem bántam
225 7 | kegyednek előre is jó barátnője, s bizalmasan kérem önt: legyen
226 7 | hölgyet magam előtt bocsátám, s az olajboritott padlón mentünk
227 7 | helyet, gyorsan kitaláljam, s alkalmat ne adjak a rendreutasitásra.
228 7 | békekötés jól ütött ki, s most ujra nevet, bizonyosan
229 7 | kinját ismételve éltem át, s kivétel nélkül alkalmatlannak
230 7 | nagyon sózták. Hozzátörődtem, s mint a kecske, ételen kivül
231 7 | sót. Helyet választottam, s ellenkező szokást találtam.
232 7 | eszemhez mérte a bolondériát, s várta, hogy másnap nem mérgezem-e
233 7 | hogy ezt némileg adják, - s akinek adják, okosan cselekszik,
234 7 | elfeledte a háborut, - s mint a muszka hadvezérek,
235 7 | irnak, még mosogató ruha, - s mégis aranyozott keretbe
236 7 | csemetét fogom tanitani, s a fölött józan eszü szülőkkel
237 7 | borjuczombnak tányért váltsak, s akkor Adolf barátom megmondja,
238 7 | kenyérbélből nyulakat gyurt s nénjeinek dobálta. Rózsa
239 7 | megtanitom egyremásra! mondám, s mintha amugy is megtettem
240 8 | nádpálczát fogai közé kapta, s azon összefogódzva rángatták
241 8 | uram az ajtót benyitva, s a német ruhás belépőn egyszerre
242 8 | kérdésemért, - mondám, - s remélem, tisztelt Faddi
243 8 | azt főznek, amit akarok, s ha paczalt rendelek, minden
244 8 | minden vendég azt eszik, s az is dicséri, kit az első
245 8 | külső városban a basa, - s hogy a parancsolásban meg
246 8 | tanitvány az egész iskolában, s husz esztendeje repetálom
247 8 | mint a csuszát, - öcsém, - s a magam módja szerént vagyok
248 8 | ujja reszketve ér hozzá, s éppen igy találja el azt
249 8 | uramöcsém, ki. Nincs ellenség, s hogy a korcsmáros ne nyöszörögjön
250 8 | megtesznek táblabirónak, s leszek tekintetes ur. De
251 8 | kicsap az iskolájából, - s akkor, öcsém, nyugodt, boldog
252 8 | alabástromfogai vannak, s majd belém veszett anyjostul,
253 8 | anyjuk számot vetett fiával, s a tanulásban közösen megalkudtak.~-
254 8 | hanem sarkára álljon, - s ha a jó szót beveszi, uramöcsém, -
255 8 | értek, olyant, amilyent, s akkor az asszonyok a nagyravágyásban
256 8 | gyermekemnek védkarát nyujtandja, - s az ifjui élet göröngyein
257 8 | asszonyom kegyesen eresztett el, s ha belefértem volna azon
258 8 | itala lepárolt harmat, - s én nem pottyantam alá, hanem
259 8 | értettem beszédjükből, - s mondhatom boldog vagyok,
260 8 | fujom neki a bodor füstöt, s nagy botommal böködi a karikázó
261 8 | a gyönyörü kék szemek, - s igy két oldalról világitva
262 8 | mondja örömében az apa, s nagy markával összevissza
263 8 | rendbe simult önterhétől, - s ugy sietett a pipatartóhoz,
264 8 | tajtot, megtömte dohánnyal, s a szopókát apja szájába
265 8 | utolsó szippantat füstöt, s mint a hitre letett igazságot,
266 9 | Szemei a négyet vadászták, s a legelsőt ököllel fenyegeti.~-
267 9 | nevettében az ablaknak fordult, s hogy dolgot szinleljen,
268 9 | szépség, valami ingerlő, - s a kiváncsi gyermek a pingált
269 9 | hogy valaha tigris volt, s az asszonyhüvelyben megmaradt
270 9 | intésre kivicsoritá fogait, s a diáknép folyvást különös
271 9 | gorombaság a torkából jött, s annál alább nem szállt,
272 9 | tárgyakat helyrerendezte, s oly tiszta, portalan volt
273 9 | melyet szájába kapott, s a tigristermészetet részben
274 9 | történetesen belül volt, s az ajtót valaki kopogás
275 9 | kopogás nélkül nyitá meg, s azonnal ismét betette az
276 9 | Rézi nyitotta az ajtót, s az asztalnál látván foglalkozni,
277 9 | segéltem kenyeret választani, s éppen valamit mondtam, számat
278 9 | mondtam, számat nyitva kapta, s a szétfröccsent sárkovászt
279 9 | megmosófázni, kimángolni, s rá még jó tüzes vassal kitéglázni.~-
280 9 | inzsellér lett a galambom, s hogy a városba telepedett,
281 9 | tizenegy órakor mentem, s akkor vettem magamnak is
282 9 | jóindulatból, akár czivakodásból, - s ha a kártyán csipte őket,
283 9 | babonától irtózó asszonyt, s ijesztés okáért rákiált
284 9 | az asztalról egy krétát, s odanyujtá a másiknak, hogy
285 9 | Pattog az asszony, - s már az ajtóküszöbről mondja:
286 9 | belőled a két lat ember, s az egy mázsa kutyaság. -
287 10| ökörnek szarvai vannak, s az okos ember elkerüli,
288 10| szunyog az orrunkra ül, s ha mérgemben agyon akarom
289 10| helye volt az én orrom, s eltalálta, miképpen kell
290 10| bűn a jóra való restség, s több példával kisértem a
291 10| hatalmam: én szenvedek, s a gonoszkodást türnöm kell
292 10| vagy más magyarázatot, - s ha a rossz kölyök bosszantott,
293 10| gyermeknek üstökébe kapott, s fenyegette, hogy az apának
294 10| tanulási óra alatt feljött, s a fiunak mondott olyasmit,
295 10| a tanitás pénzbe kerül, s ha a fején nem megyen be
296 10| korbácsot, mint a zsebbevalót, - s amint Rózsa előttem emlékeztette
297 10| ellenfél megfelel erőnknek, s a győzelem megnyugvást igér,
298 10| melyre nagy számot irtak, s amely ha érezni, cselekedni
299 10| rá nagyobb szám van irva, s a hatalmasak e számnak arányában
300 10| vissza ne tekintsenek, - s hogy szót nem fogadott az
301 10| véget vetek a komédiának, s az atyának megköszönöm az
302 10| szobából hallott mindent, s a végszavak vakmerőségére
303 10| vakmerőségére sietett ki, s látván, hogy távozni akarok, -
304 10| leeresztem kalapomat, s a gyermeknek izgatottan
305 10| kölcsönösen üdvözöltük egymást, s én az órának közepén elhagytam
306 10| mely kenyérért zaklat, s nem alkudhatom meg vele,
307 10| megjelent a tanulószobában, s a fiu nénje előtt nem mert
308 10| elszámlálom, - vitázik a gyerek, s a négyet elszámlálva azt
309 10| Föllobbant bennem a méreg, s a fiut ez alkalommal pecsenyének
310 10| fiut szivén akartam kapni, s hosszú oktatással szeliditgetém.
311 10| komolyan hallgatott, s valóban hittem, hogy szavaim
312 10| majd csak kicsordul a leve, s a lélek megátalkodottsága
313 10| kutya álmában tüsszentett, s a fiu rákiáltja:~- Helf
314 10| vele, - a rőföt fölemelvén s akkorát vágtam a kölyökre,
315 10| rőföléstöl hirtelen megijedt, s ha akarom, visszájáról is
316 10| tanulószobában foglalkozott, s eközben a fiu mohó szorgalommal
317 10| Kiálték hirtelen a fiura, - s az ijedten felel egész torkából:~-
318 11| undorodunk erszényünkbe tenni, s a ráragadt vajszag, sunkazsir,
319 11| nekem ujat, de jó izüt, s ez megér annyit, mint egy
320 11| ügyvéd válhatik e csapatból, s a tanárnak nem kis érdeme,
321 11| mit a tanár észrevesz, s gyönyörködik a lelkesült
322 11| dugta a buzgó hallgatónak, s az ijedtében azt gondolta,
323 11| tartó vitára adott okot, s melyről némelyek most is
324 11| tréfát az utczán sem szereti, s a legénység előre meghunyászkodik;
325 11| tanár nem válogatja a szót, s a fiatalember orczájáról
326 11| tűri el a neveletlenséget, s akit elitél, el van itélve;
327 11| bizhassunk tudományukban, s elvihessük magunkkal a nyugalom
328 11| nyomunkba méltó utódok lépnek, s hagyományunkat élhetetlenül
329 11| kiabálni, hogy ő hazafi, s kurjongatva fogja őt éltetni
330 11| vágtam volna a legelsőt, s nem könyörögtem volna a
331 11| és mivel kell védelmezni, s talán az előadások sorában
332 11| pajtások mosollyal jutalmazzák, s elhitetik az oktalannal,
333 11| neve fölirva betüsorban, s amely oldalra tekintett
334 11| alattomban keresztet vetett, s a mennybe fohászkodik, hogy
335 11| a tegnapi feladványért, s egy látásra fölfalnának
336 11| tekintélyét ne koczkáztassa s hogy a vad nép izzadjon
337 11| halavány. A többi nevet, s azt gondolja, a hátralevő
338 11| A könyveket becsapják, s a biliárdra gondolnak a
339 11| malacz, a széket leporozza, s adna tiz pengő forintot,
340 11| szégyenkedve ment a hátulsó padba, s ez alkalommal a kuszi pajtások
341 11| akkor ér valamit, ha meghal, s néhány font csontjával azt
342 12| éjszakán át, gyötör álmunkban, s ha fölébredünk, a lelkiismeret
343 12| fűszeresnek házi szolgája, s urának nevében kért, hogy
344 12| lehivatnak. Felöltöztem s a válság lehangolt, bár
345 12| besugta, hogy mi történt vele, s a kevély asszony egy perczig
346 12| inasait tanitgatta számolásra, s ilyenkor a fiuk oly borzasak
347 12| eleresztvén az inasfejeket, s kért mennék föl az emeletbe,
348 12| udvariassággal előre eresztett, s e miatt agyamba szökellt
349 12| kávés edények sorba rakva, - s az asszony jobbjával mutatta,
350 12| zsebemben várták a gorombaságot, s nagyon óvatosan huztam ki
351 12| uraknak irigylett kávéjából, s nem tudja, miért adnak melléje
352 12| vajasakat, megropogtatta őket, s mutatta, melyik jobb, -
353 12| Kegyes engedelmével! Mondám, s a második csészét hörpöltem, -
354 12| könnyezik, mióta megraktam, s az asszony arra fog kérni,
355 12| el Adolf ur az ütközetet, s miért huznak engem diadalszekéren?~
356 12| gyorsan végezte reggelijét, s azonnal tanulni kergették.
357 12| emlékeztette az igéretre, s az uj korbácsra, - engem
358 12| hogy most a nap fölkel, s meglátom világitó sugarait.~-
359 12| hogy Adolfot megvertem, s azóta becsületesen tanul.
360 12| hogy szülőim elhaltak, s jövendőmet önerőmből kell
361 12| ember, az a munka embere, s látni akarja, hogy ön mire
362 12| nem dobálja el a papirt, - s nekem mindig olyan papirra
363 12| hogy este irta, hirtelen, s a régi levelek közül kapta
364 12| irt jelentéktelen dolgot, s mi fontos van abban, hogy
365 12| szavakkal halmozott el, s a sok szép szótól elkábulva
366 12| borzas inasok tétlen álltak, s kérdem őket:~- Jó fésüje
367 13| tükör, mely egyenesen áll, s aki belenéz, annak arczát
368 13| vége a függönyön kivül ér, s kényelmesen nézem az angyalfőt
369 13| tizenkettőkor arra sétálok, s akkor ő is lát.~- Elegendő
370 13| annak markai erősebbek, s ha nyitogatjuk a kaput,
371 13| gorombán becsapja a kaput, s ott szorulunk. A leány enyém
372 13| étvágytól kidagad a szeme, s ha nézed egy darabig, mily
373 13| szád megtelik vággyal, s ha nem szégyenlenéd, kikapnád
374 13| kotyvalékot megfűszerezi, s az egyensulyt helyreállitja
375 13| összehoznak két fiatalt, s azt mondják: az első pillanatra
376 13| ára, ezzel becsüljük meg, s ezen árért lesz mienk; mert
377 13| után jogot nyertél hozzá, s az önkéntes odaadást jog
378 13| aki izről-izre megtanulja, s az apró részleteket nem
379 13| mint a muzulmán Mekkához, s az a boldogsága, hogy messziről
380 13| végtelen magasba szárnyain kel, s ott fönn gyönyörködvén,
381 13| közeledő kényétől függ, s a gyakorlat hatalmáról korán
382 13| néha szőnyegen fekhetik, s urának kegyencze lesz. Másként
383 13| fogalmak összeütközhetnek, s előkerülnek az esetek, melyekben
384 13| előnyeitől a közbecsülésért, s a tanult inkább koplalna,
385 13| Eljártam a közhelyekre, s az emberek közé keveredtem.~
386 13| összekerültem a fűszeressel, s az üres időt átbeszélgettük.~
387 13| válogatott külföldi borok, s az üres üvegek után számitva,
388 13| üdvözlém a társaságot, s a kipirult arczok hasonlitottak
389 13| holnap, meglehet, koldusok, - s ha a boltból kiszórnak bennünket, -
390 13| meghizhatol két mázsára, - s ha kikapja kezedből a forgószél,
391 13| tőkémnek éjjel, nappal ára van, s azt folyósithatom; átváltoztatom
392 13| pénzemet áruvá, az árut pénzzé, s minden alakban kapós, -
393 13| sors keveri az ön kártyáit, s jaj önnek, ha a vaksors
394 13| mérsékelve bár, de parancsol, s a köztapasztalat bizonyitja,
395 13| egyenesen jár a földön, s megvéd azon csapások ellen,
396 13| sorsnak; mert dolgozunk, s ez által kényszeritjük,
397 13| kiverjük vele a hazug reményt, s mig e fegyvert rendesen
398 13| ezt is megfizettetem, - s előre remélem, hogy egyszer
399 13| leszek alázatos, - ur leszek, s nevetem, hogy ön az észszel
400 13| mert holnap enni akar, s azt ma kell megszolgálni.~-
401 13| mondám önérzettel, - s e nyugalom többet ér...~-
402 13| titkon bejársz az akadémiába, s uj mesterséget tanulsz.~-
403 13| a zabba dugtam fejemet, s azt hittem, hogy az oskolában
404 13| éppen szemközt ült velem, s tisztán láttam, hogy a könyökével
405 13| mindkettő hangosabb lett, s azt hiszem, hogy a könyökkel
406 13| fokozatosan fölgyujtotta, s ebből már bizonyosan kitaláltam,
407 13| Faddi, székét félretolván, s a mellette ülőnek lábaszárát
408 13| ujra fölhuzván a csizmát, s husz darab ezerest visszadugván
409 13| elbeszélést. Faddin volt a sor, s a fűszerestől azt kérdi:~-
410 13| a pinczért csöngette be, s oly nyugodtan számolt, mintha
411 13| közben kezeit dörgölte, s arczáról a boldogság sugárzott.
412 13| őket.~Elváltunk, barátom, - s most érted, hogy a fűszeressel
413 13| fogalmak szemközt találkoztak, s a khinai fal szép magasra
414 13| öltözetruhában nőmül venném, s tán e föltétellel odaadná;
415 13| veszett össze az észszel, s az első, mint az aranyborju,
416 13| kicsinylém az alapot, melyre hiu, s ezt hasonló gondolkozásuak
417 14| diákok számára találták ki, s fő tulajdonságuk, hogy a
418 14| milliókat gazdálkodnak meg, s az angol királynő kitüntetéssel
419 14| naponkint tizennyolcz lat, s az ő műkifejezése szerént,
420 14| gyertyatartó bennmaradt, s a legutolsó a tartóról is
421 14| alkalommal könnyen csuszszék, s az alvót föl ne ébreszsze.
422 14| elsüthessen egy szálat, s lássa, melyik ágynak tölteléke
423 14| oltottuk el a gyertyát, s elütötte a tizenkettőt,
424 14| hol oda fordult az ágyban, s a kenyérleső kénytelen volt
425 14| korhadt faalkotmányok voltak, s hasonlitanak a politikai
426 14| lábát már rég kilógatja, s azon egy lábon nagy ügyességgel
427 14| legépebb deszkára nehezkedik, s egyenlőn alkalmazván a nyomást,
428 14| bokacsukló nagyot pattan, s mintha a csöndes szobában
429 14| bevégzi harmadik lépését, s a jól megszappanozott fiókot
430 14| hirtelen a gyufához kap, s a kenyérvadászt éhen veri
431 14| sikerült a kenyeret kikapni, s addig a gyufa nem sül el
432 14| keresni féltett falatját, s ha veszekedéssel sem találja
433 14| boszut, hogy mécset gyujt, s olvas egy óráig, hogy amaz
434 14| hogy életemet mondjam el, - s én következetesen elmondom
435 14| keresményemnek egy részét, s ha a fűszeres szalámit és
436 14| gyakran megvendégeltem őket, s a társak között némi jótevői
437 14| szobájában két ágy volt, s az egyik ágy alá a kenyeres
438 14| lekapkodta a gyürkeforradást, s az inség enyhitve volt.
439 14| panaszkodtak a hiány miatt s a vén sárkány ráforditotta
440 14| legvékonyabb én voltam, s hogy az egész dicsőség az
441 14| asszony kimegyen a zajra, s hogy én bizton bemehessek,
442 14| surrantam, az ágy alá bujtam, s a kenyeres kosarakból kivadásztam
443 14| mikor az asszony visszajött, s vele egy másik asszony lépett
444 14| Az ágy alatt szorultam, s a mi több, a padozatlan
445 14| elvégzi maholnap a törvényt, s ha a lányukat elvenné, két
446 14| a hasalást az ágy alatt, s karjaim rogyni kezdtek.)~-
447 14| mindenbe beleüti az orrát, s egy korty spiritusztól maga
448 14| vele, mikor egyedül vannak, s hol az ifiur ad levelet
449 14| mikor a feleletet átadja, s kezet szoritva válunk el.
450 14| szánták nekem a leányt, s miért kellene ellopnom?
451 14| fűszereséknél vagyok ám házi egér, s a jó falatokat sajnálnám
452 14| szobafenéken fölszedtem a náthát, s két prüsszentést nagy erőlködéssel
453 14| erőlködéssel fojtottam meg, s a harmadik is el akart sülni.)~-
454 14| egyik pajtásom a szobaajtón, s a két asszony eszeveszetten
455 14| mert hiába ijedt meg s más emberek példájára, inkább
456 14| jól megjegyzé szavaimat, s beleegyezésemmel az egész
457 15| jelentek meg az emberek között, s mint a bölcs hallgatók, (
458 15| szánalmat gerjesztett irántuk, s egy pár ismerős kereskedősegéd
459 15| tölté az esteli órákat, s onnét az álom egyenesen
460 15| messziről ráösmert a megbukottra s nevetve tolta vissza az
461 15| órával később elállt az eső, s a kielégitetlen étvágy beszélgetni
462 15| persze képzeletben, - s még az asztalról is mondtak
463 15| azon paprikás kocsonya, s hogy a tányért ki sem törölték
464 15| világ, ketten fölkerekedtek, s elmentek a kávéházba, s
465 15| s elmentek a kávéházba, s mint nekem elbeszélték,
466 15| egyik előállt a huszassal, s a neki hevült játékosok
467 15| itt, hol amott változtak, s a két diák egy veszélyes
468 15| asztalfióknál, kikérte két huszasát, s két valódit kapott a vesztestől;
469 15| ólomhuszast visszalökte, s ebből csinos verekedés támadt.
470 15| ólomhuszasnak nem akadt gazdája, s a játszón maradt. Az haragosan
471 15| asztalra, kifizette a pinczért, s mint mondá, köszöni a mulatságot,
472 15| hagytam a lakmározókat, s a nappali fáradalmat az
473 15| aczélmetszetek jelennek meg, s a feleségem mennykőlármát
474 15| vastagra, hogy öreget fogjon, - s lesz a kölyökből buzakupecz,
475 15| lejöttében el ne essék a lépcsőn, s türhető épen érjen a magtárba.~-
476 15| ez oldalról védelmezte, s az apának végreménye e tartózkodás
477 15| egyetlenegy huszasa van, - s ha kijő, kérem önt, ezt
478 15| azon huszasnak történetét, s ön világosabban lát.~A fiu
479 15| rakta össze a huszasokat, s az utolsó csomónál azt mondja
480 15| öreg nyughatatlankodott, s fiáról biztos tudósitást
481 15| ellen fogad egyszerre, - s ez alkalommal nem éppen
482 15| föltették az ólomhuszast, s a következés bizonyitja,
483 15| ma azonnal fölismertem, s igen kevés tudománnyal kitaláltam,
484 15| másik ezüstöt ad ólomért, - s ez a filkó az én fiam.~-
485 15| megfogtam dolmánya galléránál s kilógattam az ablakon. Az
486 15| némely szavát nem is értem, s ha azt mondom: mi az? kisül,
487 16| csapófát magával vitte, s egyenesen fölment feleségéhez
488 16| hogy több bátorsága legyen, s hogy az asszony ez illetlenségen
489 16| erényéhez képest szólalt föl, s ezer forintot méltán igérhetett
490 16| Kérdi az asszony turbékolva, s eszembe jutott mészáros
491 16| Mondám megjuhászkodva, s oly szeliden, mint egy rossz
492 16| legkisebb akadálytól, - s a völgyben tévedezve, kis
493 16| a vihar erejét növeli, s a kis patak folyóvá növekedik,
494 16| kisebb vizek hozzá szegődnek, s lesz belőle hatalmas folyam, -
495 16| világrészek közé fekszik, s azokat medrével választja
496 16| hogy a guny oldalt löki, - s elkezd magyarán beszélni.)~-
497 16| nemesebb gyümölcsöt adtam, s hálásan akarok árnyékot
498 16| előre ki van lyukasztva, s azon a pénz kipotyog.~-
499 16| tanácsos, a bakter éji őr, - s hogy a magyar nótát a szinpadon
500 16| ugy irom, ahogy ő mondja) s az urabátyja onkli. Maholnap
1-500 | 501-1000 | 1001-1045 |