Chapter

 1 4 |        barátom, - mert az életben mindent jó tudni. Az embereket a
 2 5 |           vásárlókra. Élénk szeme mindent lát, a vad zsibajban kiösmeri
 3 6 |       közé.~Barátom! Kis városban mindent tudnak, a pletyka jó izün
 4 10|          a másik szobából hallott mindent, s a végszavak vakmerőségére
 5 12|         hogy feleségének kedvéért mindent megteszek.~Eddig kitaláltam
 6 12|       mint ön nem nyilatkozik. Én mindent tudok, - többet, mint ön
 7 13|          Ilyen a bankó.~- Pénzért mindent kapok, - veszek azon fiskálist,
 8 15|         mennykő, mi az?) önnek ma mindent megbocsátok! - Ilyen szavakért
 9 16|        sarokban, aztán a szobában mindent összever.)~- Ez is diákul
10 18|        hogy magtár legyen, melybe mindent lehet rakni. A vállalkozó
11 18|         szappanozatlanok.~A férfi mindent merhet, a bolondot azért,
12 18| érthetetlen, s kellő helyén mégis mindent megmagyaráz, és bizonyitja,
13 18|       nála nélkül a betü a szóban mindent összetéveszt. A borban a
14 18|         fűszeres a kulcslyukon át mindent látott, a könnyező lányt,
15 18|      értettem.~"Kedves uramöcsém!~Mindent tudok! (Ez ugy hangzott,
16 19|         én sem kérdeztelek, pedig mindent tudtam. Itt e levél, - mondja
17 19|             az semmiből teremtett mindent, - teremtette a viczeispányt,
18 19|         poétát is, ki hiszi, hogy mindent ő teremtett, még Petőfit
19 19|         lelte, azt irja, hogy tud mindent, beleegyezik, hogy a lány
20 19|       akit szeret, - rendezzek el mindent hét órára. Ezt cselekedtem,
21 19|       kedve, - gyereknek nem kell mindent tudni. Szerbusz öcsém, -
22 19|       ezer forintot, megirta, mit mindent vegyek a berendezésre, s
23 19|           Egy hét alatt megvettem mindent, ami asszonynak való, egész
24 20|           nagy betükkel irom föl: Mindent észszel. Alásszolgája!~-
25 21|        fiu a készséges öregapától mindent kért. - Egy alkalommal megint
26 21|    emberünk van, ez az egy csinál mindent, a többi kinjában követi;
27 24|        Annál jobb, hogy uramöcsém mindent tud, - én a haszontalan
28 24|      tudott.~- Még nem mondtam el mindent, - figyelmeztetém az asszonyt, -
29 26|    nagyravágyó testedből a takaró mindent elnyel, csak szemeidet méregeted
30 30|    keresni.~- Nem mondaná el, mit mindent tanult tőlem?... mondom